Csernobil és a katasztrófafilm

Cimke: blog, Paár Ádám,

Nemrég nézők milliói követhették nyomon a HBO televíziócsatorna Csernobil című sorozatát, amely megannyi érdekes diskurzust generált. A sorozat valószínűleg újraindítja a vitákat az atomenergia hasznáról és kockázatairól, és ha ez így van, teljesen mindegy, milyen eredményeket tesz a művészi szabadságnak. Paár Ádám blogbejegyzése.

A dicsőség politikája

Az angol Dicsőséges forradalom Európa egyik meghatározó eseménye volt a maga korában, s hatása az óta is tart. De vajon milyen mérleget vonhatunk, ha az angol múltat összevetjük a korabeli magyar múlttal? Vajon mi történt Magyarországon 1688-ban, és van-e értelme különbséget tenni a két 1688 között? Csizmadia Ervin a Mandineren. 2019.08.11.

A demokráciafejlesztés egy abortuszinterjú apropóján

Cimke: Zsolt Péter,

A nem kívánt terhesség megszakításának etikai irodalma könyvtárnyi, itt azonban nem vállalkozunk e kérdés körüljárására. Amit most be szeretnénk mutatni, az az, hogy egy társadalom a súlyosabb dilemmáinak megoldásához csak szakmai, etikai és társadalmi vitákon keresztül juthat el. 2019.08.05.

Letölthető dokumentumok:

A 80-as évek és a rendszerváltás

Cimke: Csizmadia Ervin,

Csizmadia Ervin a Klubrádió Szabadság, elvtársak című sorozatának vendége volt. 2019.07.28.

Mit adott az afro-western?

Cimke: Paár Ádám,

Paár Ádám az afro-western irányzatát is bemutatta a Klubrádió Hangosfilm című műsorában. 2019.07.28.

Sorozat és országimázs

Cimke: blog, Paár Ádám, usa,

1978 az amerikai televíziózás történetében jelentős év. A CBS televízió ebben az évben kezdte el vetíteni a Dallas című sorozatot. Az olajvállalkozó Ewing család életéről szóló sorozatot a rendszerváltás után leadták Magyarországon is, bedobva a piacgazdasággal éppen barátkozó közönséget a filmbéli gátlástalan texasi-amerikai vadkapitalizmus mélyvízébe. Paár Ádám blogbejegyzése. 2019.07.24.

Piedone és a politika

Cimke: Paár Ádám, blog,

Paár Ádám a Piedone, a zsaru című 1973-ás film politikai és társadalmi hátteret elemezte a Filmvilág blogon. 2019. 07. 22.

Demokrácia vagy hibrid?

A kurrens irodalom szerint az elmúlt időszakban számos országban a demokrácia és a diktatúra között helyet foglaló hibrid rendszerek jöttek létre. A hibrid rendszer kategóriával azonban két probléma is van. Az egyik, hogy nemigen vesz tudomást a demokrácián belüli konfliktusról a két alkotóelem (liberalizmus és demokrácia) között. A másik, hogy ezeket a kialakuló rendszereket hibridnek nevezi. A tanulmány vitatja ezt az elképzelést és bevezeti a nem nyugatos demokrácia fogalmát. Csizmadia Ervin és Lakatos Júlia írása. 2019.07.19.

Letölthető dokumentumok:

A német–francia tengely az európai politikában

Köztudott, hogy a német–francia tengely az Európai Unió „motorja”, ám létrejötte, a felek ezt kísérő vitái az európai integrációról kevésbé ismertek. Milyen Európát akartak-akarnak a németek és a franciák, és melyikük milyen sikerrel valósította meg európai színtéren az elképzeléseit?

 

2019. 07. 17.

Letölthető dokumentumok:

Mit tanulhatunk a 19. századi populistáktól?

Cimke: Paár Ádám,

Paár Ádám az amerikai agrárpopulizmus és a magyar újkonzervativizmus hasonlóságát elemezte a Közös Dolgaink-ban. 2019. 07. 15.

Honatyák hangversenye

Népszavában megjelent véleménycikkében a magyar parlamenti bekiabálásokról írt Nagy Attila Tibor. 2019.07.15.

A cselekvés exportja

Cimke: blog, rajnai gergely,

Tombol a nyár, ami a politikában uborkaszezont jelent. Magyarországon azonban nem szabadságolhatják magukat a politikusok, mert a közelgő önkormányzati választásokra is fel kell készülniük. Rajnai Gergely blogbejegyzése a kormány és ellenzéki oldal hasonló problémáiról. 2019.07.15.

A politika tektonikus mozgásai

Cimke: Lakatos Júlia,

Megdöbbentette a geológusokat a kaliforniai ikerföldrengé... Mintha a politikában is valami ilyesmit tapasztalnánk. Szokatlan mozgásokat, amelyekről nem vagyunk biztosak, hogy normálisak-e, avagy valami egészen újnak a hírnökei. Lakatos Júlia blogbejegyzése. 2019.07.08.

Pótolható a pozitív integráció?

Cimke: Lakatos Júlia,

Az Élet és Irodalom e-heti számában Lakatos Júlia az Európai Unió kelet-nyugati törésvonala kapcsán az elmaradt pozitív integrációról írt és arról, vajon utólag helyettesíthető ez? 2019.07.12.

Az Európa-Magyarország nexus

Cimke: Csizmadia Ervin,

Manapság nem jó a nemzetközi sajtója Magyarországnak. De nagyon sokszor volt már ilyen a magyar politikatörténetben. Bármilyen furcsa: kivételnek a késő Kádár-rendszer és – ami korántsem furcsa – a demokratikus periódus első tizenöt éve tekinthető, amikor is külföldről a magyar politika jó visszajelzéseket kapott. Vajon miért alakul ki Magyarországot illetően a dominánsan negatív megközelítés? Csizmadia Ervin esszéje a Magyar Nemeztben. 2019.07.06.

A Dallas kapitalizmus-képe

Cimke: Paár Ádám,

Cowboydíszletek és szép nők, macsó mentalitás és pénz - ez J. R. Ewing világa. Nem ismeri? Jockey Ewing, így talán ismerősebb. Paár Ádám a Dallas példáján elemezte, hogyan befolyásolja egy szappanopera az országimázst. 2019.06.30.

Előválasztás a Méltányosság szemével (2013-2019)

Cimke: előválasztás,

Az MPK az elsők között kezdett el beszélni az előválasztás témájáról 2013-ban. Számos cikkben és állásfoglalásban mondtuk el véleményünket – igaz, álmunkban sem gondoltuk, hogy előbb csapnak össze főpolgármester-, mint miniszterelnök-jelöltek. Így láttuk mi az elmúlt hat évben. 2019.06.26.



Letölthető dokumentumok:

Termékenyítő vita

Cimke: Csizmadia Ervin,

Az, hogy már léteznek szószólói itthon az Európai Egyesült Államok eszméjének, termékenyítőleg hathat a nemzetállami szuverenitás képviselőire is. Csizmadia Ervin az ATV Egyenes beszéd című műsorában. 2019.06.23.


Összekötő politikai határok

Cimke: Csizmadia Ervin,

Azzal a közkeletű nézettel szemben, hogy a vallott nézeteink elválasztanak egymástól, inkább arról beszélhetünk, hogy a világosan megfogalmazott nézetek segítenek a határok tisztázásában, s így a határok összekötnek. Csizmadia Ervin a Mandineren írott cikkében Gilbert K. Chesterton nézeteit alkalmazza a mai magyar politikára. 2019.06.21.

Lángoló kereszt

Cimke: Paár Ádám,

Paár Ádám a Ku-Klux-Klan-os filmeket mutatta be a Filmvilág blogon. 2019. 06. 17.

Követési távolság

Cimke: Csizmadia Ervin,

A Klubrádió Reggeli személy című műsorában Csizmadia Ervin A Méltányosság Követési távolság című új kutatásáról beszélt. 2019.06.17.

Politikai szocializáció és állampolgári nevelés

A közhiedelemmel ellentétben a magyar fiatalok képesek a politikai aktivitásra, ha úgy látják, érdekeik sérülnek. Az elmúlt időszakban jó néhány példát láthattunk erre. De vajon valóban felnőttek a politikához, a demokráciához? Választ kapunk e kérdésre, ha tüzetesebb vizsgálat alá vesszük a sokszor méltatlanul alulértékelt politikai szocializáció és állampolgári nevelés sorsának alakulását hazánkban.

2019. 06. 17. 

Letölthető dokumentumok:

Amerikai rajzfilm és társadalomkritika

Cimke: Paár Ádám, blog,

Az amerikai rajzfilmek gyakran ábrázolják – persze burkolt formában – a különböző előítéleteket és szegregációs megnyilvánulásokat. Snoopy, Charlie Brow, Garfield és még sokan mások nem is rejtett módon kritizálták koruk USA-beli társadalmi trendjeit. Paár Ádám írása. 2019.06.11.

A jó ügy

Cimke: rajnai gergely,

Egyre inkább egyértelművé válik, hogy a mai politikában az erős üzenetek eredményeznek előretörést a pártoknak. Rajnai Gergely az üznetek szemszögéből értékelte a 2019-es EP választásokat a Méltányosság blogján. 2019.06.06.

Követési távolság

Megjelent a Méltányosság Politikaelemző Központ Követési távolság című, új elektronikus kötete, mely az Európa-kép alakulását vizsgálja a nyilvánosság öt szegmensében. A publikáció bemutatóját követően Dobrev Klára és Orbán Balázs vitázott Magyarország EU-s helyzetéről. A rendezvényünkről képes és videós beszámolók is készültek.


 

Facebook-live videó

Képgaléria a rendezvényről

 

A kötet három formátumban is letölthető


Letölthető dokumentumok:

Birodalmiság és kohézió

Cimke: Paár Ádám,

Paár Ádám a birodalom, nemzet és kohézió összefüggéséről írt a Népszavában. 2019. 06. 03.

A svéd modell múltja és jelene

Ha volt Európában olyan párt, amelyet többször eltemettek, az a Svédországi Szociáldemokrata Párt volt. A párt mégis újjászületett és megerősödött. A Svéd Szociáldemokrata Párt sikeresen adaptálta a svéd rendszert a megváltozott külső kihívásokhoz. Paár Ádám a svéd jóléti modell kialakulását vizsgálta két részben a Mandineren2019.05.29.

EP választások 2019

Május 26-án és azt követően a Méltányosság több elemzője is értékeli az eseményeket. Vasárnap este 19:00-tól Csizmadia Ervin az Inforádió élő választási közvetítésének vendége lesz, Lakatos Júlia pedig szintén 19:00-tól a Euronews választási műsorának szakértője lesz. 27-én hétfőn 17:00-tól Lakatos Júlia a hvg.hu Fülke című podcastjében összegzi az eredményeket. 2019.05.26.



Elemzőink megjelenései a hazai és a nemzetközi médiában

Nagy Attila Tibor: Baloldali átrendeződés (24.hu)

Lakatos Júlia: EuroNews élő adásai (I. rész és II. rész)

Lakatos Júlia: Ezért nem felhőtlen az öröm a Fidesznél (HVG)

 

 

A Kádár-korszak és a film

Cimke: Paár Ádám, film,

Paár Ádám azt vizsgálta, hogyan jelent meg a nemzeti érzés és múlt a Kádár-korszak filmjeiben. 2019.05.20.

Populista demokrácia, vagy populáris ellenzékiség?

Magyarország ma demokrácia, de nem liberális demokrácia. Az Orbán-kormány hatalomgyakorlása leginkább populista demokráciaként értelmezhető, ami azt jelenti, hogy a demokratikus elemeket igyekszik előtérbe helyezni. Hogyan lehet értelmezni ezt a hibrid rendszert és mi a teendője az ellenzéknek ilyen közegben? Az Alfahír nagyinterjúja Lakatos Júliával. 2019.05.20.

A bukás

Nincs ember, aki nem azt mondaná, hogy a vasárnapi EP-választásnak minden eddiginél nagyobb tétje van. A mostani bukás vajon mennyiben befolyásolhatja majd a választást? Az biztos, hogy Ausztriában nagyon. És az Európai Unióban? És Magyarországon? Csizmadia Ervin gondolatai a Strache-botrány kapcsán. 2019.05.20.

Csúcsjelöltek vitája

Az InfoRádiónak adott nyilatkozatában Nagy Attila Tibor az európai csúcsjelöltek vitájáról mondott véleményt. 2019.05.17,

EP választás előtt

Cimke: Lakatos Júlia,

Az Alfahír tudósítása Lakatos Júliát idézi az Ellensúly magazin lapszám bemutatóján rendezett EP választásról szóló kerekasztal-beszélgetésen. 2019.05.17.

Több, mint protokoláris szívélyesség?

Cimke: Lakatos Júlia,

Az Atv Startban Lakatos Júlia az Orbán-Trump találkozó jelentősségét elemezte. 2019.05.17.

Az elitek megegyezésének receptje

Cimke: Paár Ádám,

Paár Ádám a svéd jóléti állam kialakulásán mutatta be az elit megegyezésének folyamatát a Mandineren. 2019. 05. 14.

Sorsdöntő választások?

Cimke: Lakatos Júlia,

Lakatos Júlia az Ellensúly magazin lapszámbemutató krekasztal-beszélgetésének egyik vendége volt. 2019.05.12.

Variációk demokráciaféltésre

Cimke: Lakatos Júlia,

Az európai parlamenti választást mind az euroszkeptikus, mind az integrációpárti felek igyekeznek sorsfordító jelentőségűként pozicionálni. Teszik ezt azzal a narratívával, hogy a választások referendumként szolgálnak az európai projekt jövőbeli irányát illetően. Csakhogy látszólag ugyanazon fogalom védelmében lépnek fel, mégpedig a demokrácia nevében. Lakatos Júlia tanulmánya az Ellensúly magazinban. 2019.05.12.

EP-választás egy német kisvárosban

Az európai parlamenti választás Németországban sem tartozik azon választások közé, amelyek fölcsigázzák az érdeklődést, hiába van szó Európa motorjáról! Paár Ádám személyes élményeit osztotta meg blogbejegyzésében, egy bajor kisvárosban járva megtapasztalta a választási kampányt. 2019.05.07.

Az örömódán túl - 15 éve Európában

Tizenöt évvel ezelőtt május 1-én tűzijátékkal és közös visszaszámlálással Magyarország a régió számos országával egyetemben tagjává vált az Európai Uniónak. Lakatos Júlia blogbejegyzése az évforduló tanulságairól. 2019.05.07.

Magyarország 15 éve az Európai Unióban

Cimke: Európai Unió, EU,

Az Európai Uniós csatalakozás 15. évfordulója alkalmából egy helyen hozzáférhetővé tesszük cégünk munkatársainak az EU témakörében történt publikációit.




Európai parlamenti választások 2014

Hangácsi István - EP 2014: több mint egy szavazás

Hangácsi István & Csery Péter: Programok Európája

Rajnai Gergely: Miről szólnak az EP választások?

Paár Ádám: A másik Európa

Méltányosság Politikaelemző Központ: Uniós véleményárfolyam

 

Európai Unió vezetői

Csizmadia Ervin: Európa és az elitek

Paár Ádám: Csak egy maradhat

Hangácsi István: Tegyük jobbá Európát

Méltányosság Politikaelemző Központ: Európa miniszterei

Csizmadia Ervin: Kell-e vezetni Európát?

Vermes Ádám: Politikai vezetés Európában

 

Orbán Viktor és az EU

Méltányosság Politikaelemző Központ: Európai közeledés – konzervatív megújulás nélkül

Paár Ádám: A Fidesz és az Európai Néppárt

Nagy Attila Tibor: Orbán és Európa

Nagy Attila Tibor: Orbán Viktor uniós rendszere

Nagy Attila Tibor: Orbán Viktor és a jelentések - I.rész és II.rész

Nagy Attila Tibor: A Sargentini-jelentés és ami mögötte van

 

Az EU, Magyarország és a migrációs válság

Zsolt Péter: A menekültügy

Zsolt Péter: A potyautasság szociálpszichológiai okai az Európába irányuló migrációban

Zsolt Péter: Összefüggések hálójában

 

Az Európai Unió jövője

Novák Zoltán: Quo vadis Unió?

Lakatos Júlia: Integráció vagy versenyképesség?

Hangácsi István & Rajnai Gergely: Az európai álom

Rajnai Gergely: Kétféle kohézió

Csizmadia Ervin: Európai harmadik út?

Csizmadia Ervin: Európa és a sebességek

Lakatos Júlia: Európa YES, föderalizmus NO

Letölthető dokumentumok:

Médiaviszonyok

Hír TV Szabadfogás c. műsorában Nagy Attila Tibor felhívta a figyelmet, hogy a jelentős állami hirdetések miatt nncs igazi médiapiac. 2019.04.29.

Megérteni a populistát

A populizmus kísértete járja be Európát és a világot – legalábbis ezt látjuk, ha a különböző nemzetközi vagy akár hazai híradásokra figyelünk, elég csak Donald Trump, Vlagyimir Putyin, Jair Bolsonaro, vagy éppen Orbán Viktor sikereire gondolnunk. Hogyan válaszolhatunk e kihívásra? Rajnai Gergely írása. 2019.04.29.

Széchenyi, Kossuth és a ma

A korai Kádár-rendszerben Kossuth, a Kádár-rendszer virágkorában Széchenyi volt az ikon, hogy aztán a rendszerváltás után (szinte minden történelmi alakunkkal együtt) eltűnjenek. Pedig vitájuk tartogat érdekességeket a ma felől nézve is. Réz Mihály, a dualizmusban sokat írt Széchenyiről, akit a „számító” politika képviselőjének tekintett, szemben Kossuth-tal, aki az érzelmi politika követője. Csizmadia Ervin írása. 2019.04.26.

Közjogilag nem érvénytelen

Hír TV Szabadfogás c. műsorában Nagy Attila Tibor az Alkotmánybíróság határozatáról kijelentette, hogy a testületnek a jelenlegi jogi normák alapján el kellett utasítania az ellenzék azon indítványát, amely a december 12-i parlamenti ülésen hozott döntések közjogi érvénytelenségének megállapítását kérte. 2019.04.17.

Kutyaharapást szőrivel, uniós válságot föderalizmussal?

Az elemzők gyakran kerülnek olyan helyzetbe, amikor stratégiailag értik ugyan, hogy miért hozott meg egy párt egy bizonyos döntést, azonban azt is tudják, hogy az aktuális politikai érdek teljes mértékben ellentmond a logikának. A jelen helyzetben mélyebb európai integrációt követelni nagyjából ilyen dolog. Lakatos Júlia írása. 2019.04.15.

A régi Nyugat öröksége? Kohézió és előítélet

Cimke: blog, Paár Ádám,

Hajlamosak vagyunk úgy gondolni, hogy a Nyugat értékrendje örök és változatlan. Ám nem így van! A nyugati államok is képesek voltak tanulni a múltból. Beleértve az Egyesült Államokat. A múltból tanulás erősítette a kohézió. Paár Ádám blogbejegyzése. 2019.04.15.

Politikai vezetés Európában

Az európai szintű politikai vezetés sajnálatos módon egy rendkívül elhanyagolt téma a politikatudományon belül, miközben egyre inkább aktuálissá és megkerülhetetlenné válik. Itt az ideje megvizsgálni, hogy Európa politikai elitje mit ért politikai vezetés alatt, és ez hogyan viszonyul a magyar fölfogáshoz.

 

2019. 04. 12.

Letölthető dokumentumok:

Kell-e vezetni Európát?

Cimke: Csizmadia Ervin,

Sokat tudunk arról, milyen egy országot vezetni. De keveset arról, milyen egy nagyobb halmaz, az Európai Unió vezetése. Egyáltalán: kell-e, lehet-e vezetni az EU-t, és ha igen, hogyan? Csizmadia Ervin szerint a magyar közvéleménynek jobban kellene ismernie a nemzetközi folyamatokat, s azt, hogy az EU szintjén mit gondolnak a vezetésről. 2018. 04. 07.

Harc a történelemért

Fontosak-e a történelemről szóló viták? Igen, mert ezeket nem csak a történészek és professzorok folytatják le szakmai fórumokon, hanem a napi politika is felhasználja a történelem fontosnak tartott tanulságait. Radásul a közösségi oldalaknak köszönhetően ma már bárki közzé tudja tenni véleményét. Hogy mely csoportok, politikai erők szemlélete válik uralkodóvá, az hatalmi kérdés is. Nagy Attila Tibor írása. 2019.04.01.

Kisebbségek Amerikában és a filmvásznon

Cimke: rajnai gergely,

A Klubrádió Ötös című műsorában Rajnai Gergely az amerikai kisebbségek változó társadalmi helyzetéről és egyre intenzívebb filmes reprezentációjáról beszélt. 2019.03.31.

EP-kampány

Cimke: rajnai gergely,

Rajnai Gergely a Hír TV Magyarország élőben című műsorában az induló EP-kampány kapcsán arról is beszélt, hogy ez az első olyan választás Magyarországon, ahol nem a belpolitika, hanem Európa is középpontba kerül. 2019.03.31.

Felfüggesztés néppárti módra

Az InfoRádiónak adott interjúban Nagy Attila Tibor felhívta a figyelmet, hogy a felfüggesztésről döntés azt követően született meg, miután a CDU elnöke is emellett foglalt állást - ez aláhúzza a németek befolyását. 2019.03.31.

EPP-folyamat

Nagy Attila Tibor a Hír TV-ben rámutatott, a Fidesz körüli ellentétek az EPP-ben már 2010 végén érzékelhetőek voltak. 2019.03.31.

Gerillák 1848-49-ben

Cimke: Paár Ádám,

Paár Ádám a Guerilla című filmről írt a Történelemtanárok Egylete honlapján. 2019.03.29.

Orbán a stratéga

Hír Tv Szabadfogás c. vitaműsorában Nagy Attila Tibor arra hívta fel a figyelmet, hogy Orbán Viktor hosszabb távon gondolkodik és ez versenyelőny. 2019.03.28.

Miért erős a kormány és miért erőtlen az ellenzék?

Kezdjük a kétkedőkkel, akik szerint nem is így van, mert a kormány nem hogy nem erős, de egyenesen béna és alkalmatlan; az ellenzék pedig 2018 végéig, ha erőtlen is volt, ám azt követően öles léptekkel kezdi összeszedni magát. Csizmadia Ervin blogbejegyzése. 2019.03.25.

A másik oldal megértése

Két 2019-ben komoly visszhangot kiváltott amerikai film elemzésére vállalkozunk. Az egyik az Alelnök, a másik a Zöldkönyv. Politológiai szempontból könnyű párhuzamot találni a két film között, s ami még érdekesebb, cikkünkben párhuzamokat találunk arra is miért lehet nehéz ott is, nálunk is megfejteni a másik politikai tábor gondolkodását és tetteit: moralitást ugyanis csak a mieinknek tulajdonítunk.

2019. 03. 25.

Letölthető dokumentumok:

Jókai-filmek

Cimke: Paár Ádám,

Paár Ádám a Jókai-regények megfilmesítéséről írt a Filmvilág blogon. 2019.03.18.

A szlovákiai államfőválasztás tanulságai

Történelme során először lehet női államfője Szlovákiának, aki ráadásul mindenkit lesöpört az első fordulóban. Rajta kívül viszont minden eddiginél harsányabbak lettek a szélsőségesek, míg a szlovákiai magyarok partvonalra szorultak. Mik a tanulságok Magyarország számára? Hangácsi István értékelése. 2019.03.18.

Szabad-e nevelni demokráciában?

Az állampolgári nevelés a demokrácia egyik nagy talánya. Ki neveljen kit? S egyáltalán: beszélhetünk-e állampolgári nevelésről? De ha mondjuk kiiktatjuk a nevelést, vajon hogyan válik demokratikus érzületűvé egy társadalom? Sok kérdés és mind válaszokat igényel. Csizmadia Ervin néhány választ is ad a Mandineren. 2019.03.10.

Egy kizárás költségei

Cimke: rajnai gergely,

Napirenden van a Fidesz kizárása az Európai Néppártból. Kívülről és a magyar sajtóból úgy tetszik, mintha ez a kérdés szinte kizárólag értékalapú lenne: a magyar kormánypárt eltávolodott azoktól az értékektől, amelyeket a Néppárt nagy része képvisel, így már nem való a fősodorba tartozó konzervatív párt kötelékébe, így kizárása elkerülhetetlen. Ez a helyzet rendkívül sekélyes értelmezése. Rajnai Gergely írása. 2019.03.13.

Populista vagy antiglobalista?

Cimke: Paár Ádám,

Paár Ádám a populizmust és a globalizációkritikát elemezte a Népszavában. 2019.03.10.

Fidesz vs EPP

Az InfoRádió számára a Fidesz Európai Néppártból való kizárásának lehetőségét értékelte Nagy Attila Tibor. 2019.03.10.

 

 

 

Kizárás kizárva?

Cimke: Lakatos Júlia,

Az Atv Start vendégeként Lakatos Júlia a Fidesz és az Európai Néppárt konfliktusát elemezte. 2019.03.10.

Gyülekező fellegek

Hír Tv Magyarország élőben műsorában Nagy Attila Tibor súlyos hibának nevezte a Jobbik lehetséges megszűnésének folyamatos emlegetését. 2019.03.10.

A politika nem szépségverseny

Cimke: blog, Lakatos Júlia,

A hózentrógertől a magyarok geopolitikai érzékéig, Orbán Viktor sok mindenről beszélt a Welt am Sonntag című újságnak adott interjújában. Lakatos Júlia blogbejegyzése Magyarország meg nem értettségéről külföldön. 2019.03.06.

Nagy események előtti diskurzusok

Cimke: Zsolt Péter,

Ferenc pápa bejelentése, hogy 2019 júniusában Csíksomlyóra látogat, különböző diskurzusokat eredményezett a magyar nyilvánosságban. Ennek szeretnénk az alábbi írásban utánajárni, s ugyanakkor szembesítjük is ezeket a publicisztikákat, híreket az általunk ismert tényekkel. 

 

2019. 02. 27.

Letölthető dokumentumok:

Ben Hur - kohézió, vallás és demokrácia

Amióta film létezik, azóta kedvelt téma a vallásosság. Különösen így van és volt ez az Egyesült Államokban, amely minden felmérés szerint a legvallásosabb ország. Ez azzal a tanulsággal jár, hogy a vallásosság mértéke nem áll ellentétben a demokrácia tiszteletével. Paár Ádám írása. 2019.02.25.

A populizmus csodafegyvere

Cimke: Paár Ádám,

Paár Ádám az Ellensúly című folyóiratban a mai és egykori magyar populizmusokról írt. 2019.02.21.

Orbán, Gyurcsány – és a hiszekkettő

Azt már nagyon sokan leírták, hogy Orbán nélkül nincs Gyurcsány és vice versa. Azt azonban talán magunknak se magyaráztuk meg eddig, hogy mi az, ami kettőjükben – bármennyire is más platformon állnak – közös (s ezzel a világért sem akarom megbántani őket és híveiket). Vajon mit fejez ki ez a két politikus? Csizmadia Ervin blogbejegyzése. 2019.02.19.

Hidegháború a filmen

Cimke: Paár Ádám,

Paár Ádám a hidegháborús filmeket mutatta be a Klubrádió Ötös című műsorában. 2019.02.17.

Északi inspiráció a V4-ek jövőjéhez

A V4-eket gyakran a brüsszeli EU-s politikákkal szembeni regionális ellenpólusaként szokták aposztrofálni, közben észrevétlen marad, hogy a visegrádiak nem kevés inspirációt merítenek az egyik legsikeresebb regionális együttműködés, az Északi Tanács példájából. Elemzésünkben e két kooperáció hátterét, rendszerét és a V4-ek kilátásait mutatjuk be.

2019. 02. 17.

Letölthető dokumentumok:

Terrorizmus a filmvásznon

Cimke: Paár Ádám,

Paár Ádám a terrorizmus és a film kapcsolatát vizsgálta a Filmvilág blogon. 2019.02.13.

Rekviem egy vízióért

Kilenc évvel ezelőtt Orbán Viktor tusnádfürdői beszédében fölvázolt egy víziót; nem hosszan, de nagyon hatásosan festette le egy alternatív Magyarország vízióját. Vajon közeledtünk vagy távolodtunk az elképzeléshez képest? Novák Zoltán blogbejegyzése. 2019.02.12.

Szemlélet és mód

Cimke: Novák Zoltán,

Novák Zoltán az Inforádiónak nyilatkozott a – 4 vezető 40 beszéd kapcsán – Orbán Viktor tusványosi beszédeinek karakteréről. 2019.02.11.

Európa egykor és ma

Cimke: Csizmadia Ervin,

Miközben azt gondoljuk, hogy csak a mai kormányzat számára jelent nagy kihívást Európa, meg kell állapítanunk, hogy a korábbi jobboldali kormányok számára mindig is az volt. De milyen érvek és szempontok mentén gondolkodott régebben a hazai jobboldal Európáról, és milyen tanulságok adódnak ebből a mának? Csizmadia Ervin elemzése a Mandineren. 2019.02.08.

Merkel-V4 találkozó

hvg.hu-nak Nagy Attila Tibor a Merkel-V4 csúcstalálkozó tétjét értékelte. 2019.02.07.

Van-e magyar természet?

Cimke: Csizmadia Ervin,

A Replika című folyóiratban Hadas Miklós vitaindítót írt, felelevenítve az 1939-es Mi a magyar? című kötetet. A vitaindítóhoz hozzászólások érkeztek, amelyeket Replikázás az "Esszé a magyarokról kapcsán címmel" közöl a folyóirat. A hozzászólók között van Csizmadia Ervin is, aki vitatja a vitaindító szerzőjének álláspontját. 2019.02.04.

Merkel, a föderalista

Emmaneul Macron francia elnök beszédeiről az előző blogbejegyzésünkben a magyar közélet bejáratott kliséihez képest meglepő eredményekre is jutottunk. Mi a helyzet a németek "Mutti"-jával, Angela Merkellel? Nagy Attila Tibor írása. 2018.02.01.

 

Az európai és magyar baloldal helyzete

Jelenleg az Európai Unió 28 országából már csak öt országot vezet szociáldemokrata kormányfő, miközben az 1990-es végén az európai országok többségében még a baloldal kormányzott. Intézetünk tanulmánya az európai és a magyar balközép pártok visszaszorulásának mélyebb okait tárja fel. Bemutatjuk, hogy a szociáldemokrácia válságának fő oka, hogy nem tudott megfelelő politikai válaszokat adni a 2000–2010-es évek kihívásaira. 2019. 01. 29.

Letölthető dokumentumok:

Ami nem jön át Macronról

Cimke: blog, Lakatos Júlia,

A Méltányosság legfrissebb kutatásában négy neves európai vezetőt (Emmanuel Macront, Angela Merkelt, Vlagyimir Putyint és Orbán Viktort) vizsgálta, s ahogy ezt múlt heti bevezetőnkben előrevetítettük, az elkövetkező hetekben beszámolunk a tanulmány legfőbb tanulságairól, külön foglalkozva mindegyik vezetővel. Lakatos Júlia írása. 2019.01.28.

Miért lett olyan?

A mai Magyarország jelenlegi állapotát két módon közelíthetjük meg. Az első, ha a rendszerváltás kezdeteihez, és a korai demokráciához viszonyítjuk a mait. A második, ha a mai Magyarország állapotát egy nagyobb folyamatba helyezzük bele. Csizmadia Ervin ezt teszi az Ellensúly című folyóiratban megjelent tanulmányában. 2019.01.28.

Tanulunk-e végre a leckéből?

Yuval Noah Harari izraeli történész munkássága mindenki számára megkerülhetetlen, aki érdeklődik az emberiség múltja és jövője iránt. Legújabb könyvében napjaink legfontosabb kérdéseivel foglalkozik, így itt az ideje megvizsgálni, hogy mit tanulhatunk mi korunk egyik legbefolyásosabb, sajtóhírek szerint Orbán Viktor által is kedvelt-olvasott értelmiségijétől.

2019. 01. 17.

Letölthető dokumentumok:

Ni, csak, kik beszélnek!?

Van még olyan, hogy politikai vezető? Vagy a világ annyira megváltozott, hogy hagyományos értelemben vett vezetőkre a jelenben és a jövőben nincs szükség? A Méltányosság négy neves európai vezetőt vizsgált, jelezve ezzel, hogy nagyon is úgy véljük: a vezetők nem haltak ki, mint a dinoszauruszok. Az elkövetkező hetekben egy nagy kutatás legfőbb tanulságairól számolunk be. 2019.01.14.

Nyugatos és nem nyugatos demokráciák

Létezhet olyan demokrácia, amely eltér a hagyományos nyugati típusú liberális demokráciától? Egyáltalán lehetséges világszerte ugyanazt érteni bizonyos alapfogalmak alatt, vagy újra kellene gondolni mindazt amit a demokratizációról tudunk? 2019. 01. 13.

Letölthető dokumentumok:

Hibrid1 és hibrid2

Cimke: Csizmadia Ervin,

A rendszerváltás utáni hazai politikai fejlődés egyik olvasata, hogy az, ami demokráciának indult, az napjainkra hibrid rendszerré vált. Egy másik lehetséges olvasat, hogy a kezdeti demokrácia sem volt nyugat-európai értelemben vett demokrácia. A Mandinernek írott esszéjében Csizmadia Ervin más úton indul, mint a manapság divatos hibridrendszer-elméletek, és különösen kiemeli az intézmények szerepét. 2019.01.11.

Antidemokratikus liberalizmus?

Cimke: Csizmadia Ervin,

Csizmadia Ervin az ATV Egyenes beszéd című műsorában európai tendenciák magyarországi lecsapódásáról beszélt. 2019.01.11.

Nép-telenség után

Cimke: Csizmadia Ervin,

Csizmadia Ervin a Tv2 1/1 című műsorának vendégeként a mai ellenzékiséget tágabb időkeretbe helyezve elemezte. 2019.01.05

A történelem és Soros György

A 2018-as év két legérdekesebb fejleménye a történelem visszatérése és Soros György egyre aktívabb szerepvállalása. Csizmadia Ervin mindkét témával foglalkozik írásaiban. A történelemről a Mandineren írt; a „sorosizmusról” pedig a 24.hu közölt elemzést. 2018.12.29.

Félrecsúszott a rendszerváltás?

Cimke: Lakatos Júlia,

Jövőre lesz a rendszerváltás 30. évfordulója, ebből az alkalomból a Magyar Hang karácsonyi elemzői körképében Lakatos Júlia értékelte az azóta eltelt időszakot. 2018.12.27.

A demokrácia őrzője

Cimke: Paár Ádám,

Helmut Schidt december 24-én lett volna 100 éves. A volt német kancellár egyebek között megfogalmazta, hogy a független média a demokrácia őrzője, erről írt Paár Ádám a Népszavában. 2018.12.27.

Magyarország Európában - Európa Magyarországon

A Méltányosság Politikaelemző Központ 2018 december 12-i konferenciáján Jenei András, Lakatos Júlia, Nagy Attila Tibor, Novák Zoltán, valamint Rajnai Gergely bemutatta a központ Négy vezető – negyven beszéd című kutatását, amelyben Emmanuel Macron, Angela Merkel, Vlagyimir Putyin, valamint Orbán Viktor beszédeit vizsgálták három szempont – a vezetői szerephez, a nemzetközi liberális rendhez, valamint a migrációhoz való viszonyulásuk – alapján. A konferencia teljes videóanyaga visszanézhető itt. Az anyag bemutatása a közvetítés 32. percétől látható.

A kutatás legfontosabb megállapításairól Csizmadia Ervin, a Méltányosság Politikaelemző Központ igazgatója nyilatkozott a Klubrádiónak, valamint a Mandiner is szemlézte a tanulmányt.

A konferencia második felében kerekasztal beszélgetés zajlott Csizmadia Ervin és Lakatos Júlia moderálásával, amelynek négy ellenzéki, illetve két kormánypárti politikus volt a résztvevője. Orbán Balázst, Juhász Hajnakát, Molnár Zsoltot, Gyöngyösi Mártont, Ungár Pétert és Eörsi Mátyást három témában kérdeztük: Hogyan látják Európa jövőjét a föderalizmus és nemzetállam tekintetében? Egymást kizáróak, vagy összeegyeztethetőek ezek a fogalmak? Mi a követendő magatartásforma az újonnan formálódó világrendben? A mintakövetés, vagy megkísérelni formálni az eseményeket? Végül, de nem utolsó sorban arra voltunk kíváncsiak, mit tartottak fontosnak a politikusok a magyarok Európa-képe kapcsán.

A konferencia második részéről beszámolót közölt a Hír Tv, a Hírklikk, valamint az Alfahír .

A HVG Fülke c. sorozatában foglalkozott az elemzésünkkel.

A Civil Rádió egyedi összeállítása a rendezvényünkről.

Miért beszél a politikus?

Cimke: Csizmadia Ervin,

Csizmadia Ervin a Klubrádió Hetes Stúdió című műsorában beszélt az MPK új tanulmányáról.

Négy vezető – negyven beszéd

A hazai nyilvánosságban merőben szokatlan tanulmányt közöl a Méltányosság Politikaelemző Központ. Már kiindulópontjában is szokatlan. Hiszen abból indulunk ki, hogy a politikában fontosak a szavak. Ez részben szemben áll a politikusok önfelfogásával („a tetteim fontosak, nem a szavaim”); részben pedig az uralkodó közfelfogással, amely szerint kár időt pocsékolni a politikusi locsogásra. S valóban. Ha egy politikusi beszéd egyáltalán releváns a közönség számára, az biztos, hogy nem a gondolati magjai miatt.

2018. 12. 12.

Letölthető dokumentumok:

Sport és puha hatalom

Cimke: Csizmadia Ervin,

Csizmadia Ervin a Digi Sport vendége volt annak kapcsán, hogy Magyarország egyre több nagy világeseményt szervez. 2018.12.11.

Ukrán–magyar konfliktus

Az ukrán-magyar konfliktus mindkét országban már az első pillanattól kezdve átpolitizálódott, ami jelentősen megnehezíti a tisztánlátást a kérdésben.  Itt az ideje, hogy egyet hátralépve vessünk egy pillantást a konfliktus természetére, és részletesen megvizsgáljuk a konfliktusban érdekelt felek motivációit. 

2018. 12. 07. 

Letölthető dokumentumok:

Konfliktus és kohézió

A mozgókép is a politikai nevelés eszköze. A filmek művészi igényességgel fogalmazzák meg az adott társadalom konfliktusait, és receptet nyújtanak a konszenzus kialakítására. Tanulmányunkban az afroamerikai lakosság és a fehér többségi társadalom, valamint az amerikai és olasz Észak-Dél régiók kapcsolatrendszerén keresztül mutatjuk be a film nevelő szerepét. 2018. 12. 06.

Letölthető dokumentumok:

A földalatti politika

Cimke: Csizmadia Ervin,

A politika csakis a „föld felett”, azaz: a szemünk előtt zajlik? Vagy van abban szerepe a „földalatti” politikának is? Csizmadia Ervin elemzése a Mandineren. 2018.12.02.

Rajzfilmes hősök

Cimke: Paár Ádám,

Paár Ádám a Klubrádió Ötös című műsorában a rajzfilmes állathősök társadalomábrázolásáról beszélt.

A Gruevszki-ügy

A szlovákiai Pátria Rádiónak adott interjúban Nagy Attila Tibor arra hívta fel a figyelmet, hogy a magyar lakosság külpolitikai tájékozottsága meglehetősen alacsony

Hogyan mentsük meg a demokráciát?

A kérdés alaposan megmozgatja manapság a nyugati szerzők fantáziáját. Világszerte általános vélekedés, hogy a demokráciák hanyatlóban vannak. Szinte egybehangzó kórus zengi, hogy visszaszorulóban van a ’90-es évek elején világszerte győzedelmeskedni látszó államforma, amit ezért meg kellene menteni. A kérdés csak az, hogy miként lehetséges ez?

2018. 11. 25.

Letölthető dokumentumok:

Helyi demokrácia és helyi tömegkommunikáció

David Van Reybrouck általánosságban a demokrácia leépülése miatt aggódik, és a választói érdektelenség problémáját vizsgálja. Mi is ezt tesszük: arra keressük a választ, hogy miként lehetne újra olyanná tenni a demokráciát, amelyben érdemes részt venni. Viszont mi nem a központi államigazgatás megreformálásában, hanem a helyi demokráciában látjuk a megoldást.

2012. 11. 25. 

Letölthető dokumentumok:

Mire tanít a történeti politológia?

A Méltányosság empirikus vizsgálatában számos nyugat-európai és hazai folyóiratot tekintett át. A fő vizsgálati szempont az volt, hogy e folyóiratokban a történelem és a pártok szerepe hogyan reprezentálódik.

2018.11.25.

Letölthető dokumentumok:

Az ellenzékek harminc éve

Cimke: Csizmadia Ervin,

Csizmadia Ervin a Klubrádió Hetes stúdió című műsorában beszélt hosszú tanulmányáról, amely a Méltányosság honlapján is olvasható. 2018.11.17.

A filmes politikai nevelés (1914–1954)

A művészet szerepe nem becsülhető le az állampolgárok tudatának és habitusának formálásában. A 20. század során mind a diktatúrák, mind a demokráciák felhasználták a „hetedik művészeti ágat” az állampolgárok indoktrinálására.  Elemzésemben körképszerűen bemutatom, milyen módon szolgálta ki a film a politikát és a politikai nevelést 1914 és 1953 között.

2018. 11. 19.

Letölthető dokumentumok:

A Puzsér-show

Most, hogy lezajlott Puzsér Róbert rendkívül vicces fellépése az M1-en, érdemes meditálni azon a jelenségen, hogy mi történik akkor, amikor korábban évekig nem látott ellenzéki politikusok és közszereplők valaminő rejtélyes oknál fogva egyszer csak bekerülnek a tv-be. Csizmadia Ervin véleménye. 2018.11.13.

Hányféle populizmus van?

Vajon csakis a jól ismert politikai populizmusról érdemes beszélnünk, vagy a fogalmat ki kell terjesztenünk például a gazdaság, a piac irányába is? Nagyon úgy néz ki, hogy ez utóbbira is figyelnünk kell, mert a piaci populizmus konkrétan hozzájárul a liberalizmus mai nehézségeihez is. Hogy hogyan? Csizmadia Ervin elemzése. 2018.11.13.

Merkel megválik a CDU vezetésétől

Hír Tv Magyarországról élőben c. adásában Nagy Attila Tibor hangoztatta: a lépés kockázatos, mert ezzel gyakorlatilag kettéválik Németország legfelsőbb vezetése, hiszen külön kézben lesz a pártelnöki és a kancellári poszt. 2018.10.31.

Lehet más a demokrácia?

Cimke: Lakatos Júlia,

Az Atv Egyenes Beszéd című műsorában Lakatos Júlia arról beszélt, hogyan lehetne ellenzéki szemszögből megközelíteni a kormánypárt demokrácia kritikáját. 2018.10.31.

Ki a domináns?

Cimke: Csizmadia Ervin,

Csizmadia Ervin a dominánspárti rendszerről beszélt a 168 órának adott interjújában. 2018.10.30.

Október 23-i Orbán beszéd

Cimke: rajnai gergely,

Hír TV Magyarország élőben című műsorában Rajnai Gergely élőben elemezte Orbán Viktor október 23-ai beszédét, kiemelve a birodalmak és szuverén nemzetállamok összecsapását, mint kulcsmotívumot. 2018.10.28.


Birodalmak és védelmezők

Cimke: Csizmadia Ervin,

Sok száz éves birodalmi keretek távol tartották Magyarországot az európai beágyazódástól. E hagyománynak szerepe van abban, hogy a beilleszkedés ma is nehéz. Csizmadia Ervin írása a 24.hu-n. 2018.10.27.

A nyugati és a magyar fejlődés

Szűcs Jenő aktuálisabb, mint a 80-as évek óta bármikor. A neves történész annakidején Európa különböző régióit vizsgálta, és a magyar fejlődést egyaránt elhatárolta Nyugat- és Kelet Európától. De melyek a nyugati és melyek a magyar politikai fejlődés főbb vonásai. Csizmadia Ervin néhány területen összehasonlít és következtetéseket von le.

Letölthető dokumentumok:

Puzsér és demokrácia

Puzsér jelöltsége abból a szempontból különösen érdekes, hogy a baloldali-liberális oldalon régen látott gondolkodást serkentett elő a demokrácia kérdésköréről. A fontosabb tétele az, hogy demokráciában a regnáló politikai elit a nép folyamatosan változó rövidtávú igényeit próbálja kielégíteni, nincs stabil víziója arról, hogy merre is kellene vezetni a közösséget.  

2018. 10. 29. 

 

A poszt itt olvasható

Egy nem szokványos demokrata

David van Reybrouck a hazai közönség előtt is ismert belga politikai író. Ő az, aki legújabb könyvében azt ajánlja, hogy a választások helyett térjünk vissza a sorsoláshoz. Nem támogatás nélküli gondolat. De korábban is írt figyelemre méltó szövegeket, például a „jó” populizmusról. Áttekintjük, miért izgalmas szerző Reybrouck. 

2018. 10. 29. 


 

Letölthető dokumentumok:

Egy nép-szerű párt

Paár Ádám a populizmus helyett a popularizációt ajánlja korunk fő politikai folyamatának leírására.

2018. 10. 26. 

 

Az elemzés itt olvasható

Mit adhat a sport egy politikusnak?

Sokszor halljuk, hogy a politikai és gazdasági háttér nélkülözhetetlen a sporthoz. De olykor a sporttörténet példái gyakorolnak hatást egy-egy politikus karakterére. Ronald Reagan és Margaret Thatcher mit tanulhattak a Tűzszekerek című filmből? Ennek járunk utána alábbi elemzésünkben.

2018. 10. 23.

Letölthető dokumentumok:

Magyarország védelmezői

Cimke: Csizmadia Ervin,

Bár nagyon különböző problémákat jelentett Magyarország számára a török, a Habsburg- vagy szovjet-korszak, de ezek egy közös elemet mutatnak: Magyarországot távol tartották a nemzetközi beágyazódástól. E hagyomány hátrányait most érezzük, amióta az ország az EU tagjává vált.

Csizmadia Ervin írása a 24.hu-n.

 

2018. 10. 16.

Ellenzékek az 1990 utáni Magyarországon

A 2010 utáni ellenzékiség összefogásáról és – ezzel együtt – tehetetlenségéről sok szó esik a közbeszédben. De eddig nem láttuk a teljes képet, azaz azt, hogy hogyan alakult az ellenzékiség 1990-től egészen napjainkig. Csizmadia Ervin kormányellenzéki, rendszerellenzéki és ellenállási periódusokat különböztet meg. Körkép a magyar ellenzékiség harminc évéről.

 

2018. 10. 15.

 

Letölthető dokumentumok:

Beépülő hagyományok

Egy adott ország politikai kultúrájába vastagon beépülnek a réges-régi hagyományok és ezek nagyon erősen meghatározhatják a demokrácia minőségét. Természetesen ezeket az ősrégi hagyományokat nagyon nehéz tetten érni, és különösen nehéz szabatosan mérni. Különösen azért is van nehéz dolgunk a hagyományokkal, mert a leginkább csak érezzük, hogy valami megváltozott.

Csizmadia Ervin elemzése a Mandineren

 

2018.10.11. 

 

Fantomokkal harcolók

Most van a 20. évfordulója annak, hogy a Mikulás Dzurinda által vezetett „fantompárt” megnyerte a szlovák választásokat. De miért is érdekes mindez, a 2018-as Magyarország számára? Csizmadia Ervin írása. 2018.10.09.

A Nyugat megértése

Cimke: rajnai gergely, EU, blog,

Magyarországról figyelve nagyon úgy tűnik, hogy a jelenlegi politikai klíma nem kedvez a Nyugatnak, vagy legalábbis annak a képnek, amit a Nyugatról gondoltunk a rendszerváltás során. Rajnai Gergely blogbejegyzése. 2018.10.04.

A Sargentini-jelentés és ami mögötte van

A Sargentini-jelentés nemcsak arról szólt, hogy vereséget szenvedett-e Orbán az európai szintéren. A magyar kormányfő, és ezzel Magyarország is felértékelődött az európai politikában, így immáron a külföldi erők számára sem közömbös, hogy megbukik-e Orbán Viktor, illetve miként alakul a magyar belpolitika. Nagy Attila Tibor elemzése. 2018.09.18.

Letölthető dokumentumok:

Kamerával a tabuk ellen

Cimke: Paár Ádám, blog,

Svédországról sokaknak a jóléti, a nyitott és toleráns társadalom jut eszébe. Azt viszont kevesen tudják, hogy a svéd filmvilág nagyon sokat foglalkozott a saját társadalmuk önvizsgálatával és annak tabujaival, valamint a perfirérián rekedt rétegekkel. Ennek fényében pedig egészen más kép rajzolódik ki a svédekről! Paár Ádám írása. 2018.09.18.

Milyen a mai Magyarország?

Cimke: Csizmadia Ervin,

Csizmadia Ervin az ATV Egyenes beszéd című műsorának vendége volt. Téma: "Miért olyan Magyarország, amilyen?" 2018.09.02.

Egyenlőbbek az egyenlőknél

Cimke: rajnai gergely, blog,

Rajnai Gergely a pártvezetők szerepéről írt legújabb blogbejegyzésében, a Jobbikban és az LMP-ben tapasztalt változásokról. Vajon az erős pártelnök vagy az erős pártelnökség a jó irány? Vagy egyik sem? 2018.08.31.

Populizmus kérdőiv

Zsolt Péter készítette az alábbi nemzetközi populizmus kérdőívet. A felmérés olyan meghatározó pilléreket kíván megvilágítani, amelyre korunk populizmusa épül. Mélyen rögzült, s számos fontos funkciót ellátó ösztönökről van szó, melyek attitűdökben, sőt, értékben fejeződnek ki. A kérdőívünk kitöltésével növelik önismeretüket, és támogatják kutatási céljainkat. 2018.08.31.

Válság-hipszterek

A nyár végéhez közeledve a Méltányosság is felveszi a tempót. Lakatos Júlia legújabb blogbejegyzésében olyan nemzetközi elemzőkről és intézetekről ír, amelyek Magyarország aktuális politikai helyzetére is érvényes megállapításokat fogalmzatak meg. 2018.08.24.

Kétféle konszenzus-vita

A Méltányosság blogján megjelenő írásokra ritkán érkezik válasz. Most mégis ez történt: Szent-Iványi István, a Liberálisok külpolitikai szakértője írt reflexiót Rajnai Gergely írására. A cikket örömmel közöljük, ahogy Rajnai Gergely válaszát is. 2018.08.01.

Kétféle konszenzus

Cimke: rajnai gergely, blog, usa,

Miért olyan sikeres az USA a külpolitikacsinálásban? Mert van egy közös konszenzus az eliten belül! És mi a helyzet Magyarországon? Orbán Viktor találta fel újra a magyar külpolitikát? Rajnai Gergely írásából minden kiderül! 2018.07.31.

Üzlet és politika a westernfilmen

Cimke: Paár Ádám, blog,

Az 1930-as években az amerikai társadalom, politika és gazdaság az Egyesült Államok történelmének nagy fordulatát élte. A roosevelti New Deal megszelídítette az amerikai kapitalizmust, kitisztította a gazdaságot, és lerakta a társadalombiztosítás pillérét. Milyen hatással volt ez az időszak a filmkészítésre? Kiderül Paár Ádám írásából. 2018.07.27.

Van-e szükség demokráciában választásra?

Mielőtt az olvasó azt kérdezné: ki ez az őrült, aki ilyesmit kérdez, sietek leszögezni: David Van Reybrouck, belga politikai író egész könyvecskét írt, s nem is kérdő módban. Csizmadia Ervin blogbejegyzése a választásokról, nem mindennapi szempontból. 2018.07.27.

A spekulációs ész

Cimke: Csizmadia Ervin,

Soros György tevékenysége végletekig megosztó. Pedig nem feltétlen kellene, hogy így legyen. A kormányoldal spekulánsnak nevezi, és ezzel le is zárja a kérdést. Az ellenzéki térfélen pedig nem folyton ezt cáfolgatják vagy a kormányoldal hozzáállását értelmetlennek nevezik. Lennének azonban itt megbeszélnivalók. Erről szól Csizmadia Ervin írása a HVG-n. 2018.07.21.

Roundtable press release

Press release

The roundtable meeting “Strategy for the energy crisis communication” was held on July 2, 2018 in the office of Hennadii Udovenko Diplomatic Academy of Ukraine. It was the third workshop in the project “Energy security and effective strategic communication the civil and governmental actors: V4+Ukraine” sponsored by International Visegrad Fund. The project constitutes cooperation between Visegrad and Ukrainian think tanks:

1.   Casimir Pulaski Foundation, Poland (www.pulaski.pl)

2.   Research Center of the Slovak Foreign Policy Association, Slovakia (www.sfpa.sk)

3.   KNO Czech, the Czech Republic (www.kno.cz)

4.   Center for Global Studies Strategy XXI, Ukraine (www.geostrategy.org.ua)

5.   Center for Fair Political Analysis, Hungary (www.meltanyossag.hu)

During the event experts from Casimir Pulaski Foundation presented a report “Making crisis simulation matter”. Also, participants of the project from Hungary and Ukraine introduced the structure of energy crisis communication in their countries, as well as the platform of energy crisis communication between experts and issues of information policy, were discussed on the meeting.

Dr. Sergiy Korsunsky, Ambassador, Director of Hennadii Udovenko Diplomatic Academy of Ukraine opened the conference. He noted that V4 countries and Ukraine share common interests in the field of security of natural gas supply and transit of Russian gas to European consumers. Therefore, it is important to develop strategic communication between above-mentioned states, to strengthen the trust between actors and improve coordination and planning of their energy policies, including in the field of crisis management.

Dr. Natalia Slobodian, the research leader of the project team, introduced the presentation about future simulation workshop, its goals, scenario and scheme. Arguing the importance of simulation games for strengthening the energy security she underlined “Let's look at the military sector. They regularly have so-called command and staff exercises or games, where military threats and emergencies are modulated as well as the all potential scenarios how to solve or mitigate the problems are in the focus of these games. It’s worth to note that last time the energy issues are the part of many crisis simulations but I should stress that energy crises like a separate issue is very seldom in the focus. Nowadays the situation in the energy sector has dramatically changed, when one of the key energy suppliers declared that energy is a weapon, which will contribute to the achievement of foreign policy goals. We don’t know when, where, or how big will be the energy crisis, but we should be ready to quickly react and to look for the best solutions for our countries and region as well. Actually, the simulation game is a perfect instrument for governments and decision-makers to test the situation, to modulate the crisis and finally to find the best solution. We should clearly understand that the goal of any simulation is not to win but it is a possibility to play the decision in certain circumstances”.

Michaela Karaskova, the President of KNO Czeska, emphasized that military sector regularly has so-called command and staff exercises or games, where military threats and emergencies are modulated as well as the all potential scenarios how to solve or mitigate the problems are in the focus of these games. It’s worth to note that last time the energy issues are the part of many crisis simulations but I should stress that energy crises like a separate issue are very seldom in the focus. As I mentioned here we don’t know when, where, or how big will be the energy crisis, but we should be ready to quickly react and to look for the best solutions for our countries and region as well. Actually, the simulation game is a perfect instrument for governments and decision-makers to test the situation, to modulate the crisis and finally to find the best solution.

 Vitalii Martyniuk, expert from Center for Global Studies Strategy XXI, stressed the necessity to focus on the regional dimension at the simulation within the project and proposed to group participants into three groups: governmental representatives, business, non-governmental actors. In this way regional (V4+UA) energy crisis communication can be tested.

Dr. Alrxander Duleba, Director of the Slovak Foreign Policy Association stressed that V4 - Ukraine cooperation in the field of energy should go beyond security of supply agenda and look for gradual creation of regional gas and electricity markets.  In institutional terms, it should go beyond governmental structures and involve regulatory authorities, key business actors (national TSOs, national distribution and retailer companies), and last but not least civil society and independent expert communities.  It should also include exchange of best practices when it comes to communication and cooperation between government - business - NGO actors on both national and regional level.

Hungarian expert Andras Jenei from Center for Fair Political Analysis added that the transit agreement between Ukraine and Russia has to be based on a trilateral agreement, being EU as a facilitator. Ukraine needs at least 40 Bcm transit volume to be able to secure the reverse flows from Hungary and Slovakia, as well to maintain the transit system. The ideal scenario is 60 bcm per year.

The participants agreed on that solidarity is not enough during an energy crisis, written agreements will be only able to fulfill the neighboring countries needs during a gas crisis.

Dr. Mykhailo Gonchar, President from Center for Global Studies Strategy XXI, stated that before developing the energy crisis communication models, it is necessary to understand what Gazprom can do according to directives from the Kremlin. It is likely that Russia can engage in active action, based not only on "gas issues", but also on a wider range creating the chaotic situation in and around Ukraine. Therefore, the gas crisis may erupt not only January 1, 2020, after the expiration of the current transit contract, but earlier, during the election campaign in Ukraine at the end of winter and beginning of spring 2019.

Director of the Department on NATO and EU of MFA of Ukraine Serhii Saienko, Head of Energy Security Department of the National Institute for Strategic Studies Oleksandr Sukhodolia and Deputy Director of the Department of Information Security and the Development of Information Society of the National Institute for Strategic Studies Anastasiia Barovska presented Ukrainian experience of the strategic communication in the Energy sphere, including that based on the results of the Table Top Exercises “COHERENT RESILIENCE 2017” on protection of the critical electricity infrastructure in Ukraine. Participants of the discussion noted importance of defining a key institution, which is responsible for coordination of energy crisis communication at the national level, and a key national coordinator to communicate at the international level, as well as structuring this communication into single and clear mechanism fixed by a legislative act.

The meeting was the second event of the project that will allow organizing comprehensive simulation of the energy crisis during that will take place during Warsaw Security Forum 2018 conference in October 2018

If we can be of any further assistance do not hesitate to contact Dr. Natalia Slobodian – the main project researcher +48577899921 (nslobodian@pulaski.pl).

Letölthető dokumentumok:

Váltógazdálkodás nélkül

A magyar politikában jó ideje nincs váltógazdálkodás. A jelenségre azonban – ellenzéki oldalról – rossz válaszok születnek. A Fidesz dominánspárttá válása mögött történelmi okok rejlenek. Ezt persze nem kell elfogadni, de elemezni és megérteni igen. Csizmadia Ervin írása a HVG-n. 2018.06.30.

Andrássy út és Bajcsy-Zsilinszky út

Cimke: Csizmadia Ervin,

Nagyon érdekes szimbolikája van annak, hogy Budapest két híres utcája épp metszi egymást. Névadóik Európáról, a Nyugatról, Magyarország mintakövetéséről eléggé mást gondoltak. Csizmadia Ervin e másságokat veszi számba a 24.hu-nak írott cikkében. 2018.06.28.

Háború vagy béke

Cimke: blog, rajnai gergely,

Az ellenzéki politikusoknak két különböző igényű választói réteghez kell szólniuk: jelenlegi választóik megkövetelik a harcos, kemény szólamokat, új voksok begyűjtéséhez viszont fontos, hogy megmutassák, értik, hogy a jelenlegi kormány aktív és passzív támogatói mit éreznek. De miért? Rajnai Gergely blogbejegyzése. 2018.06.28.

Ki a cápa?

Cimke: Lakatos Júlia, blog,

Milyen szélesre vessük hálónkat, amikor az Európai Unióról (vagy bármiről) beszélünk? Elég-e azt mondani, hogy vannak renitens országok az unión belül, s ezzel le is rendeztük a demokráciák, illetve az EU kihívásait? Vagy regionális szinten elemezzük a kérdést? Lakatos Júlia blogbejegyzése. 2018.06.28.

A demokrácia lassú folyam(at)a

Cimke: Paár Ádám, blog,

A mai fölgyorsult világban, bármennyire is közhelyes ez a jelzős szerkezet, istenkísértésnek tűnik a lassúság, a maradiság, mi több, az elmaradottság dicsérete. A demokrácia nem működik parancsszóra, miként a modernizáció sem. A választ Paár Ádám írása tartogatja. 2018.06.19.

Mi a liberalizmus? S mi a többi ideológia?

2018-ban nagyon sokan temetik a liberalizmust. Oktalanul. Meglehet, kormányzati hatékonysága nem túl nagy, de másfajta hatékonysága annál inkább. Csizmadia Ervin írása a Méltányosság blogján. 2018.06.19.

Szövetségesek vagy ellenfelek

Cimke: Csizmadia Ervin,

A liberalizmus és a demokrácia egyre bonyolultabb viszonyban van egymással. Míg korábban felhőtlen szövetségben voltak, mára kölcsönösen ki akarják tagadni egymást a liberális demokráciából. Nagy nemzetközi irodalom tárgyalja e két eszmekör egymáshoz való viszonyát. Csizmadia Ervin erről ír a Manineren megjelent hosszú elemzésében. 2018.06.15.

Méltányosság Szalon - Június 14

Folytatódik a Méltányosság Politikaelemző Központ politológiai-kulturális eseménysorozata!

Június 14-én, csütörtökön ismét Méltányosság Szalon, amelyben:
- vendégünk lesz Böröcz József szociológus,
- beszélgetünk Rudolf Péter színművésszel,
- és meghallgatjuk Szirtes Edina Mókus műsorát!

Az est házigazdája: Szombathy Pál. Közreműködnek a Méltányosság munkatársai: Lakatos Júlia, Csizmadia Ervin és Paár Ádám.

Az eseményről készült videófelvételt a Facebookon tekintheti meg.

Filmes háttérhatalom

Cimke: rajnai gergely, blog,

A Méltányosság gyakran ír a filmek társadalom- és politikaformáló erejéről. Nem véletlenül, hiszen a kultúra (amelynek egyik legfontosabb eleme ma a film) sokkal több embert ér el, mint a politikai hírek, ennélfogva egy filmnek mindig nagyobb hatása lehet az emberek gondolkodására, mint egy politikai beszédnek, programnak, cikknek, stb. Rajnai Gergely írása. 2018.06.05.

Liberális veszélyek

Cimke: Lakatos Júlia, blog,

A liberalizmuséról természetesen. Pontosabban a liberális demokráciát érintő kettős veszélyről, amiről Dani Rodrik közgazdász, politológus egyre többet beszél, s amelyről már korábban is írtunk a blogunkon. Miért kell mégis újra elővennünk? Lakatos Júlia írása. 2018.06.05.

Történelmi trauma a filmvásznon

Cimke: Paár Ádám, film, blog,

Régóta várta mindenki ezt a filmet! Egy filmet a megaláztatásról, amelyet a „malenkij robot” („kis munka”) jelentett. Nem mindegy, mit vonnak le a múltból. Ebben segítséget jelenthetnek az „emlékezethelyek”, és ilyen szempontból a film is. Paár Ádám írása az Örök télről. 2018.05.28.

Roundtable press release

Press release

The roundtable meeting “Energy crisis management: decision-makers and civil society” was held on May 24, 2018 in the office of International Visegrad Fund. It was the srcond workshop in the project “Energy security and effective strategic communication the civil and governmental actors: V4+Ukraine” sponsored by International Visegrad Fund. The project constitutes cooperation between Visegrad and Ukrainian think tanks:

1.   Casimir Pulaski Foundation, Poland (www.pulaski.pl)

2.   Research Center of the Slovak Foreign Policy Association, Slovakia (www.sfpa.sk)

3.   KNO Czech, the Czech Republic (www.kno.cz)

4.   Center for Global Studies Strategy XXI, Ukraine (www.geostrategy.org.ua)

5.   Center for Fair Political Analysis, Hungary (www.meltanyossag.hu)

During the event experts from Czech Republic, Hungary, Slovakia, Ukraine, and Poland presented the cross-country evaluation of the results deep interviews they have conducted with decision-makers and stakeholders in their states. Also, participants of project from Slovakia and Poland introduced the structure of energy crisis communication in their countries as well as the platform of energy crisis communication between experts and issues of information policy were discussed on the meeting.

Dr. Natalia Slobodian, the research leader of project team, introduced the Polish view on the results of deep interview with Ukrainian respondents. She emphasized, that there is a huge interest in Ukraine to develop national and regional communication in the energy security sphere. Actually, Ukraine needs in platform for internal energy communication in the triangle Government-Business-Civil Society and the experience of Visegrad countries will be useful. Moreover, creation such platform on the level V4+Ukraune it allows prevent crisis situation and promote quick response in a case of their occurrence. But it seems that there is an alarm trend, so the governmental bodies of Ukraine have not a possibility to pay for energy expertise. In the wake, using not first-hand information and sometimes fake research can influence on the decision-making process in Ukraine.

Experts have suggested that we have the lacks communication on the international level. The need to develop standards of communication, which would be checked through training and simulate emergency situations. Dr. Samuel Goda, research fellow of the Slovak Foreign Policy Association and vice-dean at the Faculty of International Relations, University of Economics in Bratislava, stressed that in the case of Slovak republic, besides the formal structures of crisis management, informal relations among governmental, business and think-tank representatives work very well, which makes the overall communication more flexible and faster.

Debating the results of interview with Polish respondents, Michaela Karaskova, the President of KNO Czeska, underlined that Polish government need to set regular small workgroups meetings with energy experts, not only meeting on conferences, and to develop the official channel of communication with expert space. “As well, Polish state bodies should be more proactive and more open for different type of communication”, - she recommended

The results of interview with Slovak experts were evaluated through Ukrainian partners. In the conclusion, Vitalii Martyniuk, expert from Center for Global Studies Strategy XXI, stated: There is very good internal communication in the energy sphere of the Slovak Republic but to reach effective strategic communication on the international level is hard because everyone competes for market… Regional communication is also good due to V4 and the EU formats”.

Hungarian expert Andras Jenei from Center for Fair Political Analysis added that in the case of energy crisis, the V4-cooperation could agree on to show solidarity on an institutional level towards Ukraine in the event of a security of supply problem, as three members of V4 are the only physical suppliers of natural gas towards Ukraine from Western direction. This would be a large step from the ad hoc and in situ voluntary solidarity being present as of today.  As well V4 should examine the possibility of creating an expert working group from member countries to examine the transit system of Ukraine and provide policy and technical assessments and priority lists to V4 governments and TSO’s to increase gas crisis preparedness.

Mr Lubomir Chachany from Ministry of Economy of the Slovak republic and Lukasz Boguszewski from Casimir Pulaski Foundation introduced the energy crisis management communication in Slovakia and Poland accordingly.

Experts have indicated need to establish standards for the strategic communication that will be verified via drills and crisis situations’ simulations. During the roundtable, a need for a regional reporting on energy situation was raised – the cooperation on this issue between the governments would improve cooperation and overall energy security in the region.

The meeting was second event of the project that will allow to organize comprehensive simulation of the energy crisis during that will take place during Warsaw Security Forum 2018 conference in October 2018.

If we can be of any further assistance do not hesitate to contact Dr. Natalia Slobodian  – the main project researcher +48577899921 (nslobodian@pulaski.pl).

 

Letölthető dokumentumok:

Érteni egy választási eredményt

Azt mondja Gyurcsány Ferenc Rónai Egon: Húzós című műsorában, hogy egyelőre ő nem érti a választási eredményt. Épp ezért egyelőre gondolkodik, s majd talán június végére ír valamit arról, hogy mire jutott. Ezt aztán a pártjában megvitatják s ebből talán szeptemberre összeáll valami. Csizmadia Ervin blogbejegyzése. 2018.05.17.

Új pártrendszer felé?

Cimke: rajnai gergely, blog,

A választásokat követően sokan megállapították: a jelenlegi választási rendszer (és talán a politikai folyamatok) a magyar pártrendszer változását fogják előidézni, és a kétpártrendszer felé fogunk haladni. Rajnai Gergely blogbejegyzése. 2018.05.17.

A harmadik ciklus

Cimke: Csizmadia Ervin,

Az újonnan megalakult Orbán-kormányban a legérdekesebb, hogy az első kormány, amely a harmadik ciklusát kezdi meg - fogalmazta meg Csizmadia Ervin az Inforádió: Aréna című műsorában. 2018.05.11.

Visszafoglalni a szellemi tere(ke)t

Cimke: Lakatos Júlia, blog,

Ha a 2018-as választás felerősített valamit, az az, hogy mind az ellenzéki, mind a kormánypárti értelmiség igyekszik elfoglalni, vagy épp visszafoglalni a szellemi teret. Ami valójában kissé mókás mivel, ha másként is, azért mindkét fél markánsan jelen van véleményével. Lakatos Júlia a Méltányosság blogján! 2018.05.09.

A politikai tanulóképesség

A politika professzionális tevékenység, de egyúttal művészet is. Nem az emberrel együtt alakul ki születésétől fogva, hanem meg kell tanulni. Magyarországon ez a tanulási folyamat elmaradt. Holott politikai tanulás nélkül nincs működő demokrácia. De vannak-e ennek terei ma? Paár Ádám írása. 2018.05.09.

Letölthető dokumentumok:

Conference

Cimke: andrás jenei,

The roundtable meeting “Dialogue between civil and governmental actors on energy security” was held on April 25, 2018 in the office of Casimir Pulaski Foundation, sponsored by International Visegrad Fund. András Jenei represented the CFPA. 06.05.2018

Letölthető dokumentumok:

Ellenzéki történelem

A Klubrádió reggeli személy című műsorában Csizmadia Ervin a mai ellenzéki politikát a rendszerváltás óta eltelt 30 év kontextusában elemezte. 2018.05.04.

Kapitalizmus, demokrácia, parlamentarizmus

A címben jelzett fogalmak a modern magyar politika állandó kísérőjelenségei. Ma mindhárommal eléggé komoly problémák vannak. De tanulságos lehet a mának, hogy látták ezeket korabeli magyar szerzők. Lehetséges-e adaptálni azt, ami Nyugaton megvan? Csizmadia Ervin írása a Kommentárban. 2018.04.30.

Letölthető dokumentumok:

Kétfelé tartó ország

Cimke: blog, rajnai gergely,

A választási eredményeket követően politikusok, elemzők, újságírók, és úgy általában minden más, politika iránt érdeklődő ember levonta a következtetést: mást gondolnak budapesti szavazók, mint az ország szinte bármely más pontján lakó választók. Rajnai Gergely írása a blogon! 2018.04.30.

Pártok helyett emberek?

Cimke: blog, Lakatos Júlia,

Még mindig él az összefogás mítosz. Nagyjából így lehetne összefoglalni a hétvégi ellenzéki tüntetés tanulságát. A közösségi gyász megélését elősegítő rendezvény azonban felszínre hozott valami mást is. Egyre többen érzik úgy, hogy a pártok helyett a társadalomnak kell összefognia. A felvonuló embertömegek azt üzenik a résztvevőknek, hogy az önző ellenzéki pártok nélkül már rég megdőlt volna az Orbán-rezsim. Ez azonban tévhit. Lakatos Júlia írása. 2018.04.24.

A magyar öngyűlölet

Cimke: Zsolt Péter,

Bizonyos népek mellé az öngyűlölet jelzőt kapcsolni lehetséges, mások mellé nem. Zsolt Péter elemzése egy fehér foltot kíván lefedni, a magyarok öngyűlöletével foglalkozik. A tanulmányban számos megfigyelést felsorol, mely alátámasztja azt, hogy van ilyen, s ezzel a dologgal érdemes foglalkozni, és számos magyarázatot is olvashatunk az okokról. A kiút az értelmiség negatív önképének leküzdésében volna. 2018.04.24.

Letölthető dokumentumok:

Mi a választás szerepe ma?

A Méltányosság Politikaelemző Központ elemzői a választási blogsorozat után is folytatják a blogolást, mert rengeteg kérdés van, amit meg kell beszélnünk a magyar demokrácia működésével kapcsolatban. Az első mindjárt az, hogy demokrácia-e még egyáltalán Magyarország? Csizmadia Ervin írásából megtudhatja.

Why Fidesz Won

The 2018 national elections have ended with a supermajority for Fidesz. This gives the party a strong legitimacy to form its third consecutive government. Both the opposition and major international media outlets have shown disbelief at the results. How could Fidesz have won again? 

Letölthető dokumentumok:

A Méltányosság és a választások

A Méltányosság elemzői - Lakatos Júlia, Nagy Attila Tibor és Csizmadia Ervin - a választások éjszakáján, illetve másnap reggel különféle televíziókban, rádiókban szerepeltek. Kattintson a további részletekért!

 

 

Lakatos Júlia: Euronews - I. részEuronews - II. rész

Nagy Attila Tibor: Lánchíd Rádió I. Lánchíd Rádió II.

Csizmadia Ervin: DigiTVInforádió

Election in Hungary ’18

On March 15, one of the most important Hungarian national holidays, the Hungarian government took many people to the streets. The opposition parties could mobilize a lot less but the April 8 elections obviously will not be decided by how many people take to the streets. Csizmadia Ervin explains the "why"s. 29.03.2018

Letölthető dokumentumok:

Ígéretek és kampány

Cimke: Csizmadia Ervin,

Csizmadia Ervin a Lánchíd Rádióban az MPK blogjáról, a kampányról és a politikai víziókról beszélt. 2018.03.28.

Kampányhajrá

Cimke: rajnai gergely,

A Lánchíd Rádió Reggeli hírjárat című műsorában Rajnai Gergely elmondta, hogy az ellenzéki pártok nehéz helyzetbe kormányozták magukat azzal, hogy évek óta elsősorban az összefogást tematizálták, de létrehozni nem tudták, így a kampány során sem tudnak másról (például a programjukról) érdemben beszélni. 2018.03.28.

Veszélyben az összefogás

A Lánchíd Rádió reggeli műsorában Nagy Attila Tibor úgy vélte, az ellenzék kezdi elszalasztani a hódmezővásárhelyi győzelem által kínált esélyt. 2018.03.24.

Kampányfejlemények

A Lánchíd Rádiónak adott reggeli interjúban Nagy Attila Tibor aktuális ügyeket elemezte. 2018.03.24.

A külső erőtérről

Cimke: Csizmadia Ervin,

Miközben a kampány egyre lázasabb, nem árt emlékeztetni magunkat, hogy a politika nem csak ennyiből áll. Nagyon fontos, milyen viszonyban van egymással a nemzetközi és a hazai politika. Egy kiváló német tudós történeti példákon keresztül mutatja be, hogyan reagálhat egy ország vezetése a külső folyamatokra. Csizmadia Ervin elemzése az Új Egyenlőség magazinban. 2018.03.22.

Angol puha erő

Nagy-Britannia kiválása komoly változásokat jelent az Európai Unióban. Az amerikai és angol szakértők egy jelentős része azonban korántsem fogja föl olyan tragikusként Nagy-Britanniára nézve a Brexitet, mint ahogyan az Európai Unió vezetői. Működik olyan agytröszt is, amely esélyt lát a Brexitben London számára: az angloszférához való visszatérést. Paár Ádám írása. 2018.03.21.

Letölthető dokumentumok:

Európai intellektusok - Ivan Krastev

Cimke: , ,

Az Európát széles körben foglalkoztató vitákban gyakran színre lépnek olyan értelmiségiek, akik komoly véleményformáló erővel rendelkeznek és képesek befolyásolni akár a nemzetközi politikát is. Megkérdőjelezhetetlen szerepük ellenére, a magyar közönség alig ismeri ezeket a közszereplőket és gondolataikat. A Méltányosság új sorozata korunk nívós európai gondolkodóit mutatja be aktuális témákon keresztül. 2018.03.19.

Letölthető dokumentumok:

Víz(ió)választó - blogsorozat

A választások fordulópontot jelentenek egy ország életében. Négy évente véleményt mondhatunk arról, ki vezesse, merre vezesse az országot. Nem csak pártokat, politikusokat választunk tehát, hanem víziót is. De ajánl-e még egyáltalán bárki víziót ma Magyarországon? A Méltányosság elemzői egyedi blogsorozattal készültek március 8-tól az április 8-i parlamenti választásokig. 2018.03.08.


A blogsorozat részei és szerzői

I. rész - Március 8 - Csizmadia Ervin: Mindenki frusztrált

II. rész - Március 9 - Paár Ádám: Kampánydemagógia a köbön

III. rész - Március 10 - Lakatos Júlia: Miniszterelnök-jelölti vita: Most nem, de sohasem?

IV. rész - Március 11 - Rajnai Gergely: A kormányzás, mint műkincs - avagy a választás, mint árverés

V. rész - Március 12 - Csizmadia Ervin: Az "igen", mint vízió

VI. rész - Március 13 - Paár Ádám: Keresetlen szavak

VII. rész - Március 14 - Lakatos Júlia: A nap amikor kerülgetjük egymást

VIII. rész - Március 15 - Rajnai Gergely: Nemzet és történelem

IX. rész - Március 16 - Csizmadia Ervin: Mélymúlt és mélyjelen

X. rész - Március 17 - Paár Ádám: Tökös elnök a fedélzeten

XI. rész - Március 18 - Lakatos Júlia: Ki visz el szavazni?

XII. rész - Március 19 - Rajnai Gergely: Egy találkozó margójára

XIII. rész - Március 20 - Csizmadia Ervin: „Ne a választó előtt”

XIV. rész - Március 21 - Paár Ádám: Így vedd le lábáról az ellenfelet!

XV. rész - Március 22 - Lakatos Júlia: Az új ellenzék bottal se piszkálná meg a régit

XVI. rész - Március 23 - Rajnai Gergely: A politikai botrányok, mint hatékony programpontok

XVII. rész - Március 24 - Csizmadia Ervin: Pár szó Sorosról

XVIII. rész - Március 25 - Paár Ádám: Az önmagával meghasonlott ország

XIV. rész - Március 26 - Lakatos Júlia: (Ál)szakértők kultusza

XV. rész - Március 27 - Rajnai Gergely: Vicc-e a közmédia?

XVI. rész - Március 28 - Csizmadia Ervin: Voltaképpen hány miniszterelnök-jelölt van?

XVII. rész- Március 29 - Paár Ádám: Új pápa a trónon

XVIII. rész - Március 30 - Lakatos Júlia: Miért fontos szavazni?

XIX. rész - Március 31 - Rajnai Gergely: Populista és szakértő baloldal?

XX. rész - Április 1 - Csizmadia Ervin: Fontos-e, ki nyeri a válaasztást?

XXI. rész - Április 2 - Paár Ádám: Tanulságos negatív hősök

XXII. rész - Április 3 - Lakatos Júlia: Kampányhajrá elé, április 8-án túl

XXIII. rész - Április 4 - Rajnai Gergely: Sonka és grafikon

XXIV. rész - Április 5 - Csizmadia Ervin: Mi az, hogy vízió!?

XXV. rész - Április 6 - Paár Ádám: A politikus is (csak?) férfi

XXVI. rész - Április 7 - Lakatos Júlia: Irány a szavazófülke!

XXVII. rész - Április 8 - Rajnai Gergely: (Vízió)választásra fel!

Színlelt demokrácia?

Emmanuel Macron európai szintű konzultációt kezdeményezett. Erről írt a Politico című magazinban nagyon kritikus cikket David Reybrouck és társszerzője. Csizmadia Ervin és Lakatos Júlia erre a cikkre reflektál és külön is kitér a színlelt demokrácia problémakörére a HVG-n. 2018.03.08.

Félelem a migrációtól

Az elmúlt két év tapasztalata alapján kimondhatjuk: Magyarországon elég jelentős a félelem a migrációtól. A migráció azokban az országokban tűnik jóval természetesebbnek, ahol voltak gyarmatosítási tapasztalatok, s ahol a népesség megtanult más kultúrákkal együtt élni. Vajon változhat-e ez a helyzet? Csizmadia Ervin írása a Magyar Nemzetben 2018.03.05. 

Európa és/vagy Nyugat

A jelenlegi magyar kormány politikájában szemben áll egymással Európa és a Nyugat. Míg az előbbit elfogadja, addig az utóbbit nem. Van-e ennek racionalitása és történelmi alapja? Csizmadia Ervin írása a Mandineren. 2018.02.25.

Soros as influencer?

Cimke: rajnai gergely,

"For Orbán, but more importantly, for a lot of Hungarian voters, Soros represents external influence on domestic issues." Gergely Rajnai explained the current campaign in Hungary for Vice News. 2018.02.21.

How to win?

Attila Tibor Nagy analyzed the upcoming elections for Bloomberg stating: "the main question is whether Fidesz will win with a simple or constitutional majority". 2018.02.21.

Jobbik and protests

Cimke: Novák Zoltán,

For over a year Fidesz has targeted Jobbik, whose move to the center could upend the longstanding status quo of a dominant Fidesz with weaker opponents to its left and its right. Zoltan Novák reported to Reuters. 2018.02.18.

Interjú Csizmadia Ervinnel

Cimke: Csizmadia Ervin,

Csizmadia Ervint Pogátsa Zoltán kérdezte új könyvéről. Egy órás interjú az Új egyenlőség oldalán. 2018.02.21.

Politikai brandépítők

A 2018-as kampány hivatalos kezdetére immáron megismerhettük a releváns pártok vezetőinek beszédeit, amelyekkel irányt szabtak szervezetük kampányának. Látunk-e versenyképes új brandeket a magyar politikában, amelyek az április 8-i választást jelentősen befolyásolják majd? Nagy Attila Tibor elemezése.

Letölthető dokumentumok:

Kongresszus és korrupció

Lakatos Júlia az Atv Csatt című műsorában a hét legfontosabb politikai eseményeit elemezte. 2018.02.18.

A Fidesz helyzete

A Lánchíd Rádió reggeli műsorában Nagy Attila Tibor a kormányoldal helyzetéről beszélt. 2018.02.17.

Az MSZP kongresszus után

A Lánchíd Rádió reggeli műsorában Nagy Attila Tibor úgy vélte, hogy megmaradtak az MSZP-n belüli feszültségek, Karácsonynak ugyanakkor sikerült felráznie a szocialistákat. 2018.02.13.


Európa és a sebességek

Sokáig úgy látszott, hogy az 1990-ben demokratizálódó kelet-közép-európai országok harmonikusan illeszkednek a régi demokráciákhoz és az Európai Unió nem csak egyre tágabb lesz, de teljesen egységes is. De vajon mit tudott kezdeni Európa az egyes régiók közötti történelmi egyenlőtlenségekkel? Csizmadia Ervin a többsebességes EU-ról a Mandineren2018.02.13.

Az MSZP kongresszusáról

Mosoly, derű, zene, kis tánc, győzelmi jel az MSZP kongresszusának végén a színpadon. Mintha minden rendben volna. Mintha nem lett volna hosszas, időnként kemény vita a párt előző napi választmányi ülésén. Ám az alapvetően jól megrendezett kongresszus sem feledteti: az MSZP továbbra is nehéz napokat él. A 24.hu-n Nagy Attila Tibor értékelt.

The Hungarian Ruse

Cimke: ervin csizmadia,

There are many stereotypes and oversimplified statements about Hungary nowadays. One of these is that the authoritarian government is faced by an opposition that has a western mentality. Ervin Csizmadia gives a more nuanced explanation of this approach on Social Europe

Futball és foci

Cimke: Csizmadia Ervin,

Vajon van-e mondanivalója az amerikai futballnak számunkra? És miért nem üzen semmit a magyar foci saját magunkról? Csizmadia Ervin beszélt ezekről a Digi Tv-ben.

A magyar politikai fejlődés könyv elő- és utóélete

Megjelent Csizmadia Ervin legújabb könyve, A magyar politikai fejlődés logikája, a Gondolat Kiadó által.A könyv a 2017. december 7-i Méltányosság Szalon keretében került bemutatásra.


A könyv a Bookline webshopjában

rendelhető meg.


A kiadvánnyal kapcsolatos

médiaszereplések és vélemények 

Mandiner MNO Lánchíd Rádió
Normalitás és abnormalitás A történet ami nincs Első rész
A demokrácia változatairól HVG Második rész
Miért nem tetszettünk forradalmat csinálni? Interjú Csizmadia Ervinnel Harmadik rész
Finta László: 
Hol tart a magyar politikai fejlődés?
NOIZZ FUHU
KarcFM Könyvkritika  Hagyományaink és a demokráciánk
A magyar politikai fejlődés története 24.HU Figyelő
Civil Rádió Mivel kéne foglalkozzon az ellenzék? Könyvkritika
Politika és fejlődés Új Egyenlőség  
  Interjú  

 


Letölthető dokumentumok:

Fiatalok és a rendszer

Cimke: Zsolt Péter,

Zsolt Péter a Klub Rádió Reggeli Gyors műsorában a demokráciák válságának ifjúságszociológiai okáról beszélt, a Zoom-on pedig a fiatalok érvényesülési elképzeléseit elemezte. 2018.02.04.

Mind elégtelen

Sokan elmondták már, hogy sem a bal-jobb, sem a konzervatív-liberális felosztás nem fedi le a mai politikai valóságot. De ha nem ezek az ellentétpárok, akkor milyenek jellemzik a mai politikát. Csizmadia Ervin egy lehetséges új megközelítést ad. 

Letölthető dokumentumok:

Monthly Energy Policy Report

Cimke: Services,

The Monthly Energy Policy Report serves as a compass for members of the energy sector and those interested in the developments in this area. Besides a descriptive report of the most up to date information involving the sector, one receives a normative and comparative analysis of the business, political and regulatory events of the given month.

Length: 18-20 Pages

Frequency: Prepared on a monthly basis

For more information please contact Julia Lakatos, Head of International Affairs at lakatos@meltanyossag.hu

Europanorama

Cimke: Services,

As a significant part of the rules and laws influencing Hungary are made in Brussels and Strasbourg, one cannot understand Hungary’s situation and possibilities without adequate knowledge of the processes, debates and perspectives within the European Union. Europanorama helps orient the reader in these processes reporting about events as well as shedding light to their causes and expected consequences.

Length: 20 Pages

Frequency: Prepared on a monthly basis

For more information please contact Julia Lakatos, Head of International Affairs at lakatos@meltanyossag.hu

Economic Macroscope

Cimke: Services,

The Economic Macroscope monitors the processes of the Hungarian economy in five areas that present the macroeconomic state of the country, as well as its future prospects. With the unbiassed and ideology-free analysis of the five areas (monetary policy; capital markets; economic policy decisions; regional comparison of macroeconomic indicators) one can get an objective picture of the state of the economy and its future prospects.

Length: 18-20 Pages

Frequency: Prepared on a monthly basis

For more information please contact Julia Lakatos, Head of International Affairs at lakatos@meltanyossag.hu

Think-Thank Review

Cimke: Services,

Review of the analysis of leading American and Western European think tanks concerning desired policy issues and topics i.e: the European welfare model, think tank answers to the global crisis of liberal democracy, suggestions concerning energy and climate change, recommendations for economic policy. Policy areas can be tailored to fit the customers needs.

Length: 15 Pages

Frequency: Every two months

For more information please contact Julia Lakatos, Head of International Affairs at lakatos@meltanyossag.hu

Media Monitoring

Cimke: Services,

The recent changes in the ownership of Hungarian media sources has made it more important than ever to understand the political interaction of the actors connected to media outlets. Centre for Fair Political Analysis provides thematic and overall Media Monitoring giving insight into the changes of the Hungarian political agenda.

Length: 8-40 Pages depending on number of media sources

Frequency: Can be ordered on a weekly or bi-weekly basis

For more information please contact Julia Lakatos, Head of International Affairs at lakatos@meltanyossag.hu

Developments in Migration

Cimke: Services,

The Developments in Migration report is a two part composite analysis tracking the developments of migration to Europe with special focus on the Hungarian effects. The first part examines the political aspects. This includes sheding light on government intentions, reconstructing opposing political positions, tracking the changing legal context of immigration, evaluating changes in foreign relations (neighbourhood policy, bilateral relations, V4), mapping the changes in how domestic policy relates to the suggestions of the European Union as well as following the evolution of public opinion. The second part focuses on the macroeconomic and fiscal aspects of migration.

Length: 15-17 Pages

Frequency: Can be ordered on a monthly basis

For more information please contact Julia Lakatos, Head of International Affairs at lakatos@meltanyossag.hu

Geopolitical Outlook

Cimke: Services,

The Hungarian government has openly expressed its desire to become a political actor that not just follows but forms international policy and politics. The goals of government are set within a changing geopolitical context. Domestic policy is therefore widely influenced by international conflict. The Geopolitical Outlook looks at the power play of Hungarian politics, taking into consideration financial, political and security aspects of the monthly developments of the political agenda.

Length: 15-17 Pages, Frequency: Can be ordered on a monthly basis

For more information please contact Julia Lakatos, Head of International Affairs at lakatos@meltanyossag.hu

Civil Society Review

Cimke: Services,

Civil society has become increasingly a part of politics in Hungary. The Civil Society Review gives a quarterly report on how the situation of NGOs has changed during the examined time frame focusing on legal, financial and political factors. The review also examines tendencies of philantrophy in Hungary (microfunding, crowdsourcing, charity, CSR, political volunteering and donations etc.)

Length: 20 Pages, Frequency: Every three months

For more information please contact Julia Lakatos, Head of International Affairs at lakatos@meltanyossag.hu

State of Democracy Report

Cimke: Services,

The State of Democracy Report measures the quality of Hungarian democracy based on factors such as freedom of speech, rule of law, corruption, the strength of civil society and soft power, measuring political, social, and financial risk. As it is not solely centered on human rights aspects Centre for Fair Political Analysis's methodology provides a more complex analysis than publicly available indexes, especially tailored to the needs of businesses, political actors and the diplomatic corps.

Length: 25 Pages, Frequency: Every three months

For more information please contact Julia Lakatos, Head of International Affairs at lakatos@meltanyossag.hu

Domestic Policy Report

Cimke: Services,

Centre for Fair Political Analysis’s Domestic Policy Report helps give a clear and impartial view in the areas of law making, the struggles of party politics, economic policy, social policy and energy policy. It does not simply present events, decisions and conflicts, it sheds light on their background as well.

Length: 18-19 Pages
Frequency: Can be ordered on a monthly or bi-weekly basis

For more information please contact Julia Lakatos, Head of International Affairs at lakatos@meltanyossag.hu

Standby Consultancy Service

Cimke: Services,

Our experts provide fast answers (within 24 hours on weekdays) to specific questions concerning Hungary in all policy areas. The package includes a one time 60 minute personal consultancy in English by one of the Centre’s analysts.

Length: The answers span approximately 1 page per question and include the most important data, statistics in connection to the topic. Length varies according to the complexity of the question.

Frequency: Service can be ordered on a monthly, quarterly or yearly basis.

For more information please contact Julia Lakatos, Head of International Affairs at lakatos@meltanyossag.hu

Quarterly Review and Forecast

Cimke: Services,

For those who want the big picture. Centre for Fair Political Analysis's Quarter Review and Forecast provides analysis of the most important political events of the quarter, assessing risk and providing forecast based on the political agenda and upcoming events.

Length: 25 pages, Frequency: Every three months

For more information please contact Julia Lakatos, Head of International Affairs at lakatos@meltanyossag.hu

Weekly Forecast

Cimke: Services,

The Weekly Forecast analyses the most important political events of the previous week and provides a forecast based on the political agenda concerning what to look out for during the following week. The Forecast is an essential part of short-term decision making in a fast changing political environment.

Length: 4 pages, Frequency: Weekly

For more information please contact Julia Lakatos, Head of International Affairs at lakatos@meltanyossag.hu

Daily Political Report

Cimke: Services,

At Centre for Fair Political Analysis we know that time is precious. The Daily Political Report was created with those in mind who need the information that matters and only that. Our concise daily executive report provides vital analysis to keep the reader ahead of the news.

Length: 1 page/day, Frequency: Daily

For more information please contact Julia Lakatos, Head of International Affairs at lakatos@meltanyossag.hu

Kriminális kohézió

Cimke: Paár Ádám,

Paár Ádám a krimiket elemezte politológus nézőpontból a Klubrádió Ötös című műsorában. 2018.01.28.

Politikai vagy társadalmi?

Cimke: Csizmadia Ervin,

Sokszor írtak már arról, hogy a magyar társadalom individualizált. Egy neves magyar szociológus a mai kormány sikertelen politikai integrációs törekvéseiről ír. Csizmadia Ervin az 1945 utáni német és a mai magyar trendeket hasonlítja össze a MNO hasábjain.

A diktatúra mint narratíva

Vajon jó opció-e az ellenzék számára, ha az Orbán-rendszert diktatúrának tekinti? Európai példák azt mutatják, hogy sokszor erre a retorikára a közönség nem eléggé fogékony. Nagy-Britanniában majdnem 20 év kellett ahhoz a korabeli ellenzéknek, hogy ezt belássa. De mi van ma? Csizmadia Ervin írása a Mandineren. 2018.01.22.

Complex Campaign Mosaic

Cimke: Services,

The Campaign Mosaic is Centre for Fair Political Analysis's composite electoral campaign monitoring analysis which presents the 2018 campaign in its full complexity and draws conclusions concerning future governance, political, economic and policy risks based upon available data and their effects.

Can be ordered on a mothly or bi-weekly basis.

For more informaton feel free to contact Julia Lakatos, Head of International Affairs at lakatos@meltanyossag.hu

Complex Campaign Mosaic

Cimke: Services,

The Campaign Mosaic is Centre for Fair Political Analysis's composite electoral campaign monitoring analysis which presents the 2018 campaign in its full complexity and draws conclusions concerning future governance, political, economic and policy risks based upon available data and their effects. 

Can be ordered on a mothly or bi-weekly basis.

For more informaton feel free to contact Julia Lakatos, Head of International Affairs at lakatos@meltanyossag.hu

Products for 2018

CFPA provides analysis and insight to multinational companies and members of the diplomatic corps. As this year Hungary is facing national and EP elections we have updated our list of products and services that can be ordered on daily, weekly, bi-weekly, mothly or on a quarterly basis. For more information feel free to contact Julia Lakatos, Head of International Affairs at lakatos@meltanyossag.hu

 


New Event Series!

Cimke: ,

Democracy is made not just by politicians and members of civil society but by those analysts as well who talk in a different manner about politics. This is why Centre for Fair Political Analysis decided that it would like to take its practice of equitable analysis one step further and create a series of events centered around this issue. Find out more about CFPA's new endeavour! 22.01.2018

Letölthető dokumentumok:

Understanding Orbánism

The Director of CFPA, Ervin Csizmadia's new book, The Logic of Hungarian Political Development: Can the present be compared to the past? aims to completely revise everything we knew about the past and present of Hungary. Presenting a brand new theory of Hungarian political development Csizmadia provides a complex frame of analysis rooted in history and political science. The book is available in Hungarian under the title A magyar politikai fejlődés logikája22.01.2018

Letölthető dokumentumok:

A civil társadalom integrálása

Cimke: , informális, ,

A demokrácia politikai színterének leírásához nélkülözhetetlen a formális és informális politika közti különbségtétel és a kapcsolatának feltárása. Az alábbiakban az informális oldal azon szereplőiről lesz szó, akik a civil társadalmon keresztül működnek, mivel ők azok, akiknek a demokrácia rendszerébe való beillesztése a legnagyobb gondot okozza a magyar társadalomnak. Rajczy István írása. 2018.01.15.

Letölthető dokumentumok:

Sebtapasz-kultúra

Cimke: Csizmadia Ervin,

A magyar politikai fejlődésben valamiért mindig megjelennek a Gulliver- és a törpe pártok. Ezek egymás melletti küzdelme leontja a közhangulatot, de valamilyen stabilitást a kolosszus-pártok mindig hoznak. De hogy jön mindehhez Beethoven? Csizmadia Ervin elemzése a „mások életéről” és a magyar politika tartós trendjeiről. 2018.01.11.

Pártok helyzete

Lánchíd Rádió reggeli műsorában Nagy Attila Tibort lehetséges kormányalakításról is kérdezték. 

Egy aranykor vége

2018-ban emlékezünk az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlására. Minden nemzet története ismer aranykorként értelmeződött időszakokat. Ezek többnyire csak a megelőző és utánuk következő időszakokhoz képest tűnnek szerencsésnek. Paár Ádám a Magyar Nemzet január 4-i számában a dualizmus "boldog aranykor" mítoszát mutatta be egy zsidó értelmiségi família, a Hervey-család életén keresztül.

Európa YES, föderalizmus NO?

Tavaly ilyenkor Orbán Viktor 2017-et a lázadás évének kiáltotta ki. Ha megvizsgáljuk a tavalyi év konfliktusait, mind egy szálig a nemzeti szuverenitásért folytatott, a miniszterelnök által felvázolt küzdelemből ered. Azonban a nemzetállamok Európája vs. a föderális elképzelés tévesen közelíti meg az Európai Unió megújításának problémáját. Lakatos Júlia az ÉS-ben.

Új világhelyzet

Cimke: Csizmadia Ervin,

Mandineren Csizmadia Ervin a mostani változások nyomán létrejövő két politikai típust elemzi. Az egyik követni, a másik befolyásolni kívánja az eseményeket. A globális világban, úgy véljük, minden szükségszerű. És ha mégsem? 

Zsiványfilmek

Miért szeretik az írók és filmrendezők a törvényen kívülieket? Robin Hood, Rinaldo Rinaldini, Juan Cortina, Rózsa Sándor, azaz kitalált és létező zsiványok a filmvásznon! Paár Ádám a zsiványfilmekről írt a Mandineren

Túlélni 2018-at

2018 Magyarországon választási év lesz és ez sokak számára megkeseríti a következő hónapokat. Ezért összeállítottunk egy rövid listát, arról hogyan szemléljük a politikát, amely segíthet túlélni a kampányidőszakot. 7 pont a tudatosabb politikafogyasztásért, amely megváltoztatja a viszonyát a választáshoz!

Letölthető dokumentumok:

Politikai fejlődés

Cimke: Csizmadia Ervin,

Csizmadia Ervin a Klubrádió Konkrét című műsorában új elméletéről beszélt a magyar politika folytonosságát illetően.


Baloldali csaták

A Klubrádió Esti gyors c. műsorában Nagy Attila Tibor elmondta, hogy a baloldalon belül két, egy MSZP és egy DK vezette csoport küzdelme figyelhető meg és várható a jövőben. 

A Soros-polémia

Cimke: Csizmadia Ervin,

Vajon van-e bármilyen hozadéka az itthon zajló Soros-ütközeteknek? Csizmadia Ervin úgy véli, nem sok. Viszont miről lenne érdemes mégis beszélni? Az írás a Mandineren olvasható2017.12.20.

II. Méltányosság Szalon

2017. december 7-én került megrendezésre a II. Méltányosság Szalon. A rendezvényen 120 érdeklődő jelent meg.

Az első részben Balázs Zoltán és Csizmadia Ervin vitatta meg utóbbi új könyvét, amelynek címe: A magyar politikai fejlődés logikája. Összehasonlítható-e a jelen a múlttal, és ha igen, hogyan? A könyv az óta bolti forgalomban elérhető, megvásárolható például a Gondolat Kiadó internetes kereskedésén keresztül (kedvezményes), de a Líra és Lant és a Libri boltjaiban is.  

A Szalon vendége volt Verebes István színész-rendező és Földes László (Hobo) is. Az est házigazdája Szentpéteri Nagy Richard, a Méltányosság Politikaelemző Központ főmunkatársa, a beszélgetések irányítója Halász-Szabó Miklós újságíró volt.

Képgaléria


Szellemi filantrópia

Cimke: Csizmadia Ervin,

A közbeszédben olykor szóba kerül a filantrópia: azok az emberek, akik vagyonukból adakoznak. Nyugat-Európában azonban nem csak az ún. „gyakorlati”, hanem a „szellemi” filantrópia is ismert jelenség. Hogy mi az? Csizmadia Ervin írása a 24.hu-n. 2017.12.11.

A magyar politikai fejlődés logikája

Megjelent Csizmadia Ervin legújabb könyve, A magyar politikai fejlődés logikája, a Gondolat Kiadó által. A könyv a 2017. december 7-i Méltányosság Szalon keretében került bemutatásra.


A könyv a Libri webshopjában rendelhető meg.


A kiadvánnyal kapcsolatos médiaszereplések és vélemények 

Mandiner MNO Lánchíd Rádió
Normalitás és abnormalitás A történet ami nincs Első rész
A demokrácia változatairól HVG Második rész
Miért nem tetszettünk forradalmat csinálni? Interjú Csizmadia Ervinnel Harmadik rész
Finta László: 
Hol tart a magyar politikai fejlődés?
NOIZZ FUHU
KarcFM Könyvkritika  Hagyományaink és a demokráciánk
A magyar politikai fejlődés története 24.HU  
 Civil Rádió Mivel kéne foglalkozzon az ellenzék?  
 Politika és fejlődés    
     

 

Letölthető dokumentumok:

Hatalmon vagyunk? Vagy nem?

Cimke: Csizmadia Ervin,

Ellentétben azzal a régi felfogással, hogy van a hatalom és van az ellenzék, a mai képlet bonyolultabb: aki hatalmon van, úgy érezheti, hogy hatalma ingatag, s aki ellenzékben, annak rendelkezésére állnak szellemi erőforrások. Az Orbán-Soros küzdelemben mindkét fél hatalmi tényező. Csizmadia Ervin írása a 24.hu-n

Méltányosság Szalon

Folytatódik a Méltányosság Szalon, cégünk politológiai-kulturális eseménysorozata! December 7-én, csütörtökön ismét Méltányosság Szalon, amelyben bemutatjuk Csizmadia Ervin új könyvét, A magyar politikai fejlődés logikáját. Vendégeink: Balázs Zoltán, Verebes István, Földes "Hobo" László. Az est házigazdája és riportere: Halász-Szabó Miklós.

Az eseménnyel és a könyvvel kapcsolatos médiaszereplések:

MNO: A történet, ami nincs

Mandiner: Normalitás vagy abnormalitás? II.

Mandiner: Normalitás vagy abnormalitás? I.

Csizmadia Ervin - Lánchíd Rádió - 1. rész

Az amerikai maffia

Cimke: Paár Ádám,

Paár Ádám az amerikai maffia megalakulásáról beszélt a Klubrádió Ötös című műsorában.

A liberális kentaur

Az FDP, a német liberális párt bejelentette a kivonulását a koalíciós tárgyalásról. Elemzésünkben bemutatjuk, hogy ez a gesztus értelmezhető úgy is, mint visszatérés az FDP hagyományos, 2000-es évek előtti szociokulturális bázisához. Paár Ádám írása.

Letölthető dokumentumok:

Pluralizmus és identitás

Cimke: Csizmadia Ervin,

A mai korszakban újra kell értelmezni a pluralizmus fogalmát, mert ez már nem belpolitikai vagy ideológiai kategória, hanem geopolitikai. Ma egymásnak feszülnek globalisták és nemzetállam-hívők, és mindkét tábornak igaza van. Több Európa kell és több egyéni sajátosság. Csizmadia Ervin írása a Mandineren.

Régi és új ellenzék

Cimke: Csizmadia Ervin,

Csizmadia Ervin az Inforádiónak nyilatkozott az ellenzék helyzetéről.

Egy optimista konzervatív

Cimke: Paár Ádám,

Paár Ádám Jules Verne életéről és pályájáról beszélt a Lánchíd Rádió A történelem arcai című műsorában. 


Trump első éve

Cimke: Lakatos Júlia,

Az Atv Egyenes Beszéd című műsorában Lakatos Júlia az amerikai-magyar viszony alakulásáról beszélt.

Határon innen és túl

Az Echo TV Angard c. műsorában Nagy Attila Tibor felhívta a figyelmet, hogy hiányzik a baloldalon hiteles határon túli magyar politikus.

Utópia a filmvásznon

Cimke: Paár Ádám,

Paár Ádám a Klubrádióban Jules Verne utópizmusáról beszélt.

Hogyan ünnepeltünk?

A Lánchíd Rádió Lecsó c. műsorában Nagy Attila Tibor részletezte október 23-a megünneplésének tanulságait

Az MSZP válsága

A Lánchíd Rádió reggeli műsorában Nagy Attila Tibor az MSZP választmányi ülését értékelte.

Film és politika

Cimke: rajnai gergely,

A Klubrádió Ötös című műsorában a politikai filmek történetéről beszélt, kiemelve azt, hogy az aktuálpolitikai események hogyan befolyásolták Hollywood politika-képét.

Soros mint szelep?

Cimke: Lakatos Júlia,

Orbán Viktor belpolitikai ellenfél híján külső „ellenzékével” száll harcba az ország, és ezáltal saját pozíciója védelmében. De milyen megfontolás áll amögött, hogy hol a menekülteknek, hol Brüsszelnek, hol a nemzetközi pénzvilág nagyjainak üzen hadat? Lakatos Júlia a Magyar Nemzetben írt a külső ellenség pszichológiájáról.

Kell-e program?

A politikai programokról vallott elképzeléseink alapvetően átalakultak az elmúlt évtizedekben. Számít-e a választói döntésekben, hogy egy pártnak van e programja? Csizmadia Ervin írása a Magyar Nemzetben.

Joe bácsi és Józsi bácsi

A nyugati fejlődés tipikus figurája Joe bácsi, a magyaré Józsi bácsi. Mi a különbség közöttük? És mit jelent ma a globalizáció és a nemzetállam közötti vita? Van-e esélye koncepciót alkotni az ellenzéknek? S miért olvassunk falfirkákat? Csizmadia Ervin interjúja a Magyar Nemzet onlinenak

Szeparatizmus, avagy a történelem visszatér?

Cimke: Paár Ádám,

Katalónia kiválásának lehetősége kapcsán írunk a történelem visszatéréséről. Állításunk szerint a szeparatizmusok új évszázada kezdődhet el, de ennek előnye is lehet: a politikai cselekvés visszatérése. Paár Ádám írása.

Letölthető dokumentumok:

Orbán függési rendszere

A Lánchíd Rádió Kulissza c. műsorában Nagy Attila Tibor részletesen ismertette a mostani függési rendszer elemeit.

Botka lemondása

A Lánchíd Rádió Lecsó c. műsorában Nagy Attila Tibor az MSZP súlyos válságáról beszélt. 2017.10.05.

Tekintély és politika

Cimke: Csizmadia Ervin,

Csizmadia Ervin Botka László lemondása kapcsán nyilatkozott az Infórádiónak. 2017.10.02.

Rossz alternatíva?

Új szereplő jelent meg a Bundestag-ban: az Alternatíva Németországnak nevű párt. Sokan szélsőjobboldalinak tekintik, holott inkább a jobboldali populista jelző alkalmazható. Az Alternatíva Németországnak programja nem tartalmaz szélsőjobboldali elemeket, ugyanakkor a politikai cselekvést kívánja visszahozni a német közéletbe. Paár Ádám írása.

Letölthető dokumentumok:

Program vagy szervezet

Cimke: Csizmadia Ervin,

A kormányoldal folytatja – ez a programja. Tréfás módon az ellenzék is folytatja: program helyett szervezeti kérdésekkel van elfoglalva. Mindez szükségszerű. A magyar ellenzék sokpárti; sok párt közös program elfogadására nem alkalmas. Az ellenzéki pártok közötti küzdelem van annyira érdekes, mint a kormány és az ellenzék közötti. Csizmadia Ervin írása a Mandineren.

Győzelmi esély

Az Echo Tv Angárd c. műsorának egyik vendége volt Nagy Attila Tibor, aki szerint egy tehetséges ellenzéki politikus át tudná törni a kormánypárti médiarendszer frontját

Populizmus és turizmus

Mi köti össze Mussolinit, a velencei agglegénymaffiát és a tömegturizmust? Miként befolyásolják a turizmus negatív kísérőjelenségei a rendszerellenes mozgalmakat? Paár Ádám a Magyar Nemzet szeptember 12-i számában a turistaellenes mozgalmakról írt. 2017.09.18,

Fritzek a filmvásznon

Cimke: Paár Ádám,

Paár Ádám a német politika és a szülőföldfilm műfajának összefüggéseiről beszélt a Lánchíd Rádióban. 2017.09.18.


A hungaro-western és a politika

Cimke: Paár Ádám,

Paár Ádám a Klubrádió Ötös műsorában augusztus 31-én a hungaro-westenről beszélt. 2017.09.18.

Miért változnak a pártok?

A Lánchíd Rádió Szabad gondolat c. műsorában Nagy Attila Tibor elsősorban a Fidesz változásait elemezte az elmúlt három évtizedből.

A kötcsei ideológia

Cimke: rajnai gergely,

A Lánchíd Rádió Reggeli járat című műsorában Rajnai Gergely elmondta, hogy a kötcsei beszéd kiszivárgott részletei alapján kirajzolódik a kormány demokráciafelfogása.

Kivételes kohézió

Cimke: Lakatos Júlia,

A Floridára lecsapó hurrikán kapcsán Lakatos Júlia az Atv Reggeli Start című műsorában arról beszélt, hogy, hogyan alakul ki az Egyesült Államokban tapasztalható rendkívüli közösségi összefogás. 2017.09.18.

Lehet-e egy zöld konzervatív?

Cimke: Paár Ádám,

Paár Ádám a Karc FM Köz-pénzügyek műsorában a zöldek és konzervatívok összefogásáról is beszélt. 2017.09.18.


Politikai klíma változás?

Cimke: Lakatos Júlia,

Az Atv Reggeli Start című műsorában Lakatos Júlia a természeti katasztrófák politikai, társadalmi hatásairól beszélt. 2017.09.18.


A változó szélsőjobb

Cimke: Paár Ádám,

Paár Ádám a magyar szélsőjobboldal filmes reprezentációjáról beszélt a Klubrádió Ötös című műsorában. 2017.09.18.

Orbán függési rendszere

Magyar Nemzet napilapban megjelent cikkében Nagy Attila Tibor megállapította: Orbán Viktor egy meglehetősen rafinált függőségi rendszert hozott létre. Ez ellen a leegyszerűsítő, aktuálpolitikai karakterű kritikák nem sokat használnak. 

Szelídíthető populizmus

Egyre többen érvelnek avval, hogy a baloldal megújulása csakis akkor valósítható meg, ha átveszik az ellenfél populista módszereit. Csakhogy nem az a kérdés, hogy lehet-e, kell-e baloldali populizmus, hanem, hogy a baloldal képes-e a XXI. században tartalommal megtölteni azt a funkciót, amire eredetileg létrejött. Lakatos Júlia elemzése az Élet és Irodalomban

Orbánék pénzt kérnek az EU-tól

A Lánchíd Rádió Lecsó. c. műsorában Nagy Attila Tibor ügyes kommunikációs lépésnek minősítette a kormány lépését. 2017.09.06.

Verne és a magyarok

Cimke: Paár Ádám,

Paár Ádám Verne magyar tárgyú regényeinek megfilmesítéséről írt a Filmvilág blogon

Robotok és politika

Cimke: Paár Ádám,

1812-ben 12 ezer katona tartotta fenn a rendet Anglia két grófságában. Ennyi katona szükségeltetett a gépromboló mozgalom féken tartásához. Vajon ma, amikor milliókat fenyeget a robotizáció miatt a munkanélküliség, mekkora erőszakszervezetre lesz szükség? Hacsak a vállalkozók nem foglalkoznak az állásnélküliek szociális ellátásával. Paár Ádám a robotizáció politikai hatásairól beszélt

A politikai elemzés támaszai

Cimke: Csizmadia Ervin,

A politológus munkáját nem csak aktuális hírek segítik, hanem politikaelméleti és –történeti művek is. A Lánchídrádió: Karakter – embert könyvéről című műsorában csizmadia Ervin a számára fontos olvasmányokról beszélt, kiemelve, hogy ezek sokszor nem csak tartalmukkal, de szerkezetükkel, felépítésükkel, stílusokkal is hatnak. 

Kormányválság Szlovákiában

Miért mondta fel a koalíciós szerződést a Andrej Danko házelnök és a Szlovák Nemzeti Párt vezetője? Hangácsi István a Pátria Rádiónak nyilatkozott a fejleményekről.

Miért mondta fel a koalíciós szerződést a Andrej Danko házelnök és a Szlovák Nemzeti Párt vezetője? Hangácsi István a Pátria Rádiónak nyilatkozott a fejleményekről.

A 20. század eleji Momentum

Cimke: Paár Ádám,

Paár Ádám a Lánchíd Rádió Történelem arcai műsorában Jászi Oszkárról beszélt.

A Momentum döntése

A Klubrádió Esti gyors.c. műsorában  Nagy Attila Tibor a Momentum küldöttgyűlését értékelte.

Tudáshiány

Az Echo Tv Angard c. műsorában Nagy Attila Tibor kijelentette, hogy miközben nagy Magyarországon a muzulmán tömegektől való félelem, alig tudunk róluk valamit.

Választójog és ellenfelei

A 19. században a választópolgár a liberálisok számára (is) a "fehér jómódú, tanult férfi" karakterével volt leírható. A Jobbik ötletelése a választójog szűkítéséről tehát nem új jelenség, hanem egy sajátos visszatérés a választójog történetében. Paár Ádám a Jobbik javaslatát elemezte a Magyar Nemzet-ben. 

Lex CEU - megállapodás?

A pozsonyi Új Szó napilapnak Nagy Attila Tibor megindokolta, miért van esély a megállapodásra. 

Választási jog

Magyar Nemzetnek Nagy Attila Tibor politikai öngólnak minősítette a Jobbik egyik képviselőjének felvetését a műveltségi cenzusról.

Értjük-e magunkat?

A politikát érteni és elbeszélni nyelvezeteken, narratívákon keresztül lehet. 1990 után – szinte a legutóbbi időkig a tranzitológia és a konszolidológia volt a legelterjedtebb nyelvezet. Mostanra azonban ezekkel nem tudjuk megmagyarázni mindazt, ami körülöttünk és velünk történik. A magyar ellenzék legfőbb problémája is az, hogy nyelvezetével korlátozott valóságmagyarázatra képes. Csizmadia Ervin elemzése a Magyar Nemzetben.

A szankciók árnyékában

Cimke: Lakatos Júlia,

Az Atv Start című műsorában Lakatos Júlia az Oroszország elleni amerikai szankciók hátteréről beszélt.

Konfliktus az MSZP-ben

Az ATV Egyenes beszéd c. műsorában Nagy Attila Tibor az európai baloldali pártok szervezeti és ideológiai nehézségeit emlegette.

Függetlenség és „függőség”

Cimke: Csizmadia Ervin,

Az Ingrity Lab elemzőcég szokatlan nyíltsággal jelentette be, hogy mostantól az LMP háttérszervezeteként tevékenykedik. Vajon hogyan állunk Magyarországon az elemzői függetlenséggel, illetve az elkötelezettséggel? A nemzetközi példákat követne azt mondhatjuk: létezik a világon mindenütt elkötelezett, pártos elemzés. Ettől nem megijedni kell, hanem transzparenssé tenni. Csizmadia Ervin írása. 

Orbán uszálya

A Klubrádió Reggeli gyors c. műsorában Nagy Attila Tibor úgy vélte, a baloldal Orbán uszályában ragadt.


AB előtt a plakáttörvény

A Klubrádió Esti gyors c. műsorában Nagy Attila Tibor kijelentette: nem feltétlenül Alaptörvény-ellenes a plakáttörvény.

Trendsetter-e Orbán?

Az elmúlt években a magyar miniszterelnökről két végletes kép fogalmazódott meg. Egy múltba révedő, idejétmúlt zsarnok, akivel szemben egyre növekedni fog a társadalmi ellenállás; a másik szerint egy jó politikai érzékkel rendelkező, a nagy tendenciákat reálisan tanulmányozó, sőt trend-formáló politikus. vajon melyik áll közelebb a valósághoz? Csizmadia Ervin nagyinterjúja a Magyar Nemzetben

Romák és feketék a filmvásznon

Paár Àdám és Szirmák Erik a Közelítések folyóiratban a romák és feketék filmes reprezentációját elemezte. 2017. 07. 15.

Hungarian politics abroad

"It is in the government's interest to have these sympathetic voters turn up at the election in the largest possible numbers," said Attila Tibor Nagy to Reuters new agency. 2017.07.15.

Szavazatok határon túlról

A nemzetközi Reuters hírügynökségnek Nagy Attila Tibor a határon túli magyarok szavazati erejéről nyilatkozott. A cikk elérhető a The  New York Times honlapján is. 2017.07.15.

A forradalom illiberális örökség

Paár Àdám a francia forradalom kapcsán a boldogság-ideológiákat elemezte a Magyar Nemzetben.

2017. 07. 14.

A legnémetebb filmes műfaj

Cimke: Paár Ádám,

Paár Àdám a Filmvilág blogon a Heimatfilm műfaját elemezte.

2017. 07.12.

Új pólus?

A Kossuth Rádió 180 perc műsorában Nagy Attila Tibor egy esetleges Együtt-LMP-Párbeszéd-Momentum szövetséget értékelte.

Tavaszi ülésszak

A Lánchíd Rádió Szabad gondolat egyik vendége volt Nagy Attila Tibor. Témák: megfosztási eljárás, plakáéttörvény, Botka László. 2017.07.12.

A Méltányosság új könyve

Megjelent a Méltányosság új könyve: A történelem fortélya. A kötetben az MPK munkatársainak kilenc tanulmánya olvasható a magyar rendszerváltás óta eltelt 27 évről. A könyvet a L’Harmattan kiadó könyvesboltjában (1053 Budapest, Kossuth Lajos utca 14-16), illetve a kiadó webshopjában lehet megvásárolni. 2017.07.10.



Euro-western

Paár Ádám a Klubrádió Ötös című műsora július 6-i adásában az európai westernfilmről beszélt. 

A demokrácia és a zsarnokság

Az Integrity Lab által szervezett kerekasztal-beszélgetésen Timothy Snyder zsarnokságról írott könyve volt az apropó. A beszélgetés résztvevőjeként Csizmadia Ervin arról beszélt, hogy a sokféle címkézés (nácizmus, fasizmus stb.) helyett reálisabban érteni kellene az országot, amelyben élünk. A konferenciáról a Mandiner számolt be.

Szocialista belharc

Cimke: rajnai gergely,

A Lánchíd Rádió Reggeli hírjárat című műsorában Rajnai Gergely az MSZP-ben dúló belharcról beszélve kifejtetette, hogy az ellenzéknek nem vezetőt, hanem történetet kellene találnia ahhoz, hogy növelje a népszerűségét.

Angard

Az Echo TV Angard vitaműsorának egyik vendége volt Nagy Attila Tibor. Témák: migráció, plakátkampány, Botka László.

Egyiptom és Soros György

A legújabb plakátkampányról és az egyiptomi elnök látogatásáról nyilatkozott Nagy Attila Tibor a Lánchíd Rádió Lecsó. c. műsorában.

Közös felelősség

Cimke: Zsolt Péter,

A Grenfell Tower leégésének megannyi tanulsága van számunkra is. A többi közt itt a hármas metrónk: ha kigyulladna és tragédia történne, ahhoz épp olyan okok vezetnének, mint amilyenek miatt a londoni toronyház leégett. Zsolt Péter írása a 24.hu-n. 2017.07.04.

A Jobbik plakátolása

Az InfoRádiónak adott nyilatkozatában  Nagy Attila Tibor úgy vélte, a Jobbiknak általános problémája, hogy a korábbi radikális párt hitelesen tudja-e magát konszolidáltabb erőként bemutatni a választóknak. 2017.07.04.

Miniszterelnöki beszéd

A Kossuth Rádió Ütköző c. műsorában Nagy Attila Tibor a nemzeti konzultációt és Orbán Viktor keddi beszédét értékelte. 2017.06.29.

A történelem fortélya

Megjelent a Méltányosság új könyve: A történelem fortélya. A kötetben az MPK munkatársainak kilenc tanulmánya olvasható a magyar rendszerváltás óta eltelt 27 évről. A könyvet a L’Harmattan kiadó könyvesboltjában (1053 Budapest, Kossuth Lajos utca 14-16), illetve a kiadó webshopjában lehet megvásárolni. 2017.07.10. 

 

Képgaléria - Facebook

Videó az eseményről

Csizmadia Ervin - MNO: A Fidesz-jelenség elmúlt 30 éve

Csizmadia Ervin - Inforádió: Belefáradtunk, hogy nem lett jólét

Csizmadia Ervin - TV2: 1/1 - az interjú 8:36-tól kezdődik

Csizmadia Ervin - Lánchíd Rádió: Ki vezet kit?

Lakatos Júlia - ATV Start: 10 éves a Méltányosság

Lakatos Júlia - Mandiner: A történelem visszatér

Novák Zoltán - Mandiner: Orbán legend

Rajnai Gergely - Echo TV: Aktuálpolitikai helyzetkép

Mandiner beszámoló

Magyarország és a Balkán

A Lánchíd Rádió Kulissza c. műsorában Nagy Attila Tibor a magyar parlamentről és a koszovói helyzetről beszélt.

Félév-értékelés

A Klubrádiónak Nagy Attila Tibor az elmúlt fél év politikai eseményeit értékelte.

A magyar választási rendszer

A Lánchíd Rádió Szabad gondolat c. műsorában Nagy Attila Tibor a magyar választási rendszerről fejtette ki véleményét.

Jó szocialista és jó polgár

Cimke: Paár Ádám,

A Méltányosság rendezvénye

Cimke: Csizmadia Ervin,

Június 18-án, vasárnap 21.30-kor Csizmadia Ervin a Lánchídráció: Szabad gondolat című műsorának vendége lesz. Téma: A Méltányosság rendezvénye és a mai magyar helyzet. 2017.06.17.

Civilek és forradalmárok

Mit adtak a 18. századi "civilek" a francia forradalomnak? Paár Àdám a Magyar Nemzetben a civilek politikai szerepét vizsgálta egy történelmi példán keresztül, alkalmazva Augustin Cochin francia történész elméletét. A történész szerint az elmélkedő társaságok olyan szociokulturális miliőt alkottak, ahol a tagok közötti egyenlőség eszménye lebontotta szimbolikusan a társadalmat. 

Az apró betűs rész

Mi hiányzik a globalizáció "használati utasításából"? Mellár Tamás és Felcsuti Péter eszmecseréjére reagálva Lakatos Júlia az Élet és Irodalomban arról írt, hogy valóban korszakhatárhoz ért a világ, vége van-e a globalizáció és a liberális demokráciák korának, avagy sem.

Az MSZP helyzete

Nagy Attila Tibor a Klubrádióban az MSZP aktuális állapotát és kilátásait értékelte.

Liberális demokráciák

Ellentétben a 20. század nagy részével, amikor liberálisok és demokraták felolvadtak egymásban és a liberális demokráciák fénykorukat élték, ma lassan külön táborba kerülnek. Ezt elintézni annyival, hogy marginalizáljuk a populistákat, hatástalan megközelítés. Mi történik ma, az internacionalizáció korában a liberalizmus és a demokrácia eszményeivel? Csizmadia Ervin vitaindítója a Mandineren2017.06.17.

Rinocéroszok és sörivók

Cimke: Paár Ádám,

Paár Àdám a Klubrádió Professzor paprika című műsorában a viccpártokról beszélt. 2017.06.06.

Királyság Szerbiában?

Klubrádió Esti gyors c. műsorában Nagy Attila Tibor a szerbiai királyság lehetséges visszaállítása kapcsán a szerbek helyzetéről is beszélt.

A szabadság útja

Cimke: Lakatos Júlia,

Számos értelmezés verseng azt illetően, mi idézte elő a világszerte jelentkező populista térnyerést. Ritka, hogy különböző oldalon álló gondolkodók hasonló diagnózist adjanak a problémára, holott létezik közös pont, amelyet alapul véve értelmezhetők napjaink konfliktusai, Mi köze a szabadságjogok kibővítésének a demokráciát érő kihívásokhoz? Lakatos Júlia a Magyar Nemzetben.

Tízéves a Méltányosság!

A Méltányosság idén tízéves! Születésnapunkra nagy meglepetést tervezünk: a Méltányosság Szalont! Egy különleges kulturális program zenével, színházzal, és természetesen beszélgetésekkel fontos társadalmi kérdésekről. Az első Méltányosság Szalonra 2017. június 21-én, 18:00 órától a Petőfi Irodalmi Múzeumban kerül sor.



Program:
18:15 Rónai Egon rövid köszöntése és programismertetője
18:20 Jónás Vera duó
18:40 Gyenes Ádám (L'Harmattan kiadó) köszöntője
18:45 A Méltányosság 10 éve - Lakatos Júlia és Novák Zoltán
19:05 Közélet és művészet: Beszélgetés Mácsai Pál színművésszel
19:35 A történelem és a jelen fortélya: Csizmadia Ervin, Lakner Zoltán, Stefano Bottoni
20:25 Jónás Vera duó
20:40 Tortabontás
20:45 Zárszó és fogadás

Hívd meg ismerőseidet, terjeszd és iratkozz fel az eseményre, hogy naprakész legyél a vendégekről és a programról.

A kohézió fontossága

Cimke: Csizmadia Ervin,

„A kulcs tehát a történelem. De mi van azokkal az országokkal, amelyeknek nem adatott meg, hogy hosszas történelmi fejlődés során kiérleljék például a liberális demokrácia tartós fennmaradásához szükséges társadalmi kohéziót? Nos, 1989-90 vezérlő eszméje az volt, hogy „demokráciát a történelem (a Kádár-rendszer és a Horthy-rendszer) ellenében”. A korszak éppenséggel arra építette egész gondolkodási paradigmáját, hogy a történelmi előzményeket meg lehet haladni, s azok nem béklyózhatják a politikai aktorok cselekvését. És ez akkor egy teljesen racionális cél volt. Az elitek ráébredtek saját erejükre, s észlelvén a szovjet birodalom gyengülését illetve saját állampártjaik elbizonytalanodását, az átmenet főszereplőivé váltak. Eszükbe nem jutott (és nem is juthatott), hogy várjanak addig, amíg a társadalom kohéziója megfelel egy ideális liberális demokrácia követelményeinek. Ellenkezőleg. A cél az volt, hogy az elitek új folyást adjanak az eseményeknek, és ott támadják a régi rendszert, ahol az a leginkább támadható volt: az intézmények és a törvényesség szintjén.”


A teljes cikk a június 2-ai Élet és Irodalomban olvasható.

Speed kings

Cimke: Csizmadia Ervin,

Egy vagy többsebességes legyen-e Európa? A kérdés költői, hiszen rég óta többsebességes. A kelet-közép-európai országok egészen más tempóban és irányban haladnak, mint a nyugatiak. Csizmadia Ervin elemzése a Figyelőben.

Letölthető dokumentumok:

Populisták vs. cinikusok

Cimke: Zsolt Péter,

Sokat foglalkozunk manapság a populizmussal, s nem alaptalanul. De arra nem igen gondolunk, hogy a populizmusnak is megvan a maga ellenfele, és ez nem a liberális értelmiségi, hanem a cinikus-okos utca embere. Zsolt Péter cikke a 24.hu-n a cinikus okosok jellemrajzát adja.

Csók a filmvásznon

Cimke: Paár Ádám,

Paár Ádám a csók és kohézió összefüggéseiről beszélt a Klubrádió Ötös című műsorában.

Szerbiai helyzet

A Lánchíd Rádió Kulissza c. műsorában a szerbiai elnökválasztás utáni helyzetet értékelte Nagy Attila Tibor.


Belharc a baloldalon

Cimke: rajnai gergely,

A Lándhíd Rádióban Rajnai Gergely kifejtette, hogy a szétforgácsolt baloldal azért van különösen nehéz helyzetben, mert a magyar választók nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy azonos oldali politikusok egymással versengjenek a választások előtti időszakban.

Ki idomul kihez?

Cimke: Lakatos Júlia,

Lakatos Júlia az RTL Klub Magyarul Balóval című előadásának vendégeként Donald Trump szerepéről beszélt a megváltozott globális politikai térben.

Európa két felfogása

A mai Orbán-kormány Európa-ellenességét mindenképpen árnyalni szükséges, ugyanis a Fidesz inkább a régi magyar politika örököse. Ebben Európa nem csak egy követendő minta, hanem egy formálandó régió is. A hazai bal-liberális oldal Európa-képe teljesen más, de jól teszi, ha alaposabban tanulmányozza a mai és a régi hazai jobboldal közötti szellemi kapcsolatot. Csizmadia Ervin elemzése a 168 órában.

Letölthető dokumentumok:

Vita Brüsszelben

Cimke: rajnai gergely,

A Hír TV Newsroom című műsorában Rajnai Gergely kifejtette, hogy az európai politikusok és a magyar miniszterelnök egészen más szempontokat tartottak szem előtt a Magyarországról szóló vita során, ezért a különböző felszólalók egészen eltérő dolgokról beszéltek. 

A történelmi film jövője

Cimke: Paár Ádám,

A magyar filmgyártásban még mindig kicsit lenézett a történelmi film. Paár Ádám arról beszélt, hogyan szolgálta a történelmi film a nemzeti önismeretet és önkritikát. 

Időközi választások után

A Lánchíd Rádiónak zuglói és józsefvárosi időközi önkormányzati választásról beszélt Nagy Attila Tibor. 

Hálózati tőke

Cimke: Csizmadia Ervin,

A politika – mióta világ a világ – kétféle módon tevődik össze: formális és informális oldalról. A formális szereplőket (kormányok, pártok stb.) úgy-ahogy ismerjük. Az informálisakat azonban alig. Pedig itt lenne az idő, hogy megismerjük a politikaformáló hálózatokat. Csizmadia Ervin írása a Mandineren. 

Nemzeti konzultáció

Cimke: Zsolt Péter,

A tisztességes Nemzeti Konzultációról írt Zsolt Péter három részben a 24.hu-nak. Az első cikk a mintavételek nemzetközi és magyar gyakorlát, a második a témakörök kiválasztását, a harmadik pedig az adatfeldolgozás átláthatóságának és közösségi tulajdonba kerülésének mikéntjéről szól. 2017.04.24.

Rendületlen tüntetők

Cimke: Csizmadia Ervin,

Az ATV Egyenes beszéd című műsorában Csizmadia Ervin az utcai politika és a „hagyományos” politika egymáshoz való viszonyáról beszélt.

Rajzfilmes társadalmak

Cimke: Paár Ádám,

Paár Ádám a Klubrádió Ötös című műsorában a rajzfilmes társadalmakat mutatta be.


CEU, EU, Orbán és a magyar társadalom

Cimke: Zsolt Péter,

Zsolt Péter szerint kimerültek a konszenzuális demokráciába vetett hitek, és ez eredményezte Orbán támogatását, de ezek a hitek újra visszatérhetnek. E közben persze számtalan veszély leselkedik ránk. Beleértve a nyugalmat, a békét, elveszítve Eu-tagságunk, jó egyetemeinket és a szakmai autonómiákat. 

CEU melletti tüntetések

A Klubrádió Esti gyors. c. műsorában Nagy Attila Tibor úgy vélte, hogy sokak közönye miatt a CEU miatt nem várhatóak hosszabb ideig tartó nagy tüntetések.

Köztársasági elnökök

A Lánchíd Rádió Kulissza c. műsorában Nagy Attila Tibor az elmúlt 27 év köztársasági elnökeiről adott részletes áttekintést és elemezte az elnöki szerepkört is.

Progresszív és Momentum

Cimke: hangácsi istván, ,

Hatalmas űr tátong a szlovákiai és a magyarországi pártpolitikai világ és a társadalmi igények között. Változásokat olyan új politikai formációk hozhatnak, amelyek a mindennapok emberének véleményére alapozva szállnak szembe a fennálló elitcentrikus szemlélettel, de nem szélsőséges irányból. Hangácsi István írása a Momentum Mozgalomról és a Progresszív Szlovákiáról az Új Szóban!

Külső közeg

Cimke: Csizmadia Ervin,

Nem 2010-ben vagy 2014-ben jön tehát a centrális erőtér; ennek első jelei 2006-ban mutatkoznak. Ám balliberális kormányzó elit 2010-ben nem tudta harmadik ciklusra is megtartani a hatalmát. Azaz mindaz, ami az elmúlt hét évben történt velünk, korántsem előzmények nélküli. Csizmadia Ervin írása a Magyar Nemzetben. 2017.04.05.

Momentum

A Kossuth Rádió Ütköző c műsorában Nagy Attila Tibor hangoztatta, hogy a Fidesz közeli üzletemeberek folyamatos gyarapodása is hozzájárult az olimpia-párti tábor csökkenéséhez.

A szélsőjobboldali hagyomány

Cimke: Paár Ádám,

Paár Ádám a Lánchíd Rádió A történelem arcai című műsorban Pálffy Fidél szélsőjobboldali politikus életútját elemezte.

Saarland után

Az M1 Szemtől szembe egyik vendégeként Nagy Attila Tibor a vasárnapi saarlandi választásról beszélt.

Újra Nyugat és Kelet?

Cimke: Csizmadia Ervin,

Vajon milyen tanácsot adott Ivan Krastev, bolgár politológus a korábbi Európai bizottsági elnöknek, Barrosónak? Mit tudhat egy kelet-közép-európai elemző a régióról, amit egy nyugati nem feltétlenül tud? S vajon válhat-e egységesebbé az EU, ha annak nyugati és keleti fele totális megnemértésben van? Lehetséges-e több megértés? Természetesen. Csizmadia Ervin írása a mandineren. 2017.03.24.

A holland modell

Cimke: Csizmadia Ervin,

A nemrégiben lezajlott holland választásoknak nem csak a meglepetése, hogy a jobb eredményre számító Szabadságpárt végül a második helyre szorult, hanem az, hogy a győztes liberális párt felvállalta: populista párt. Igaz, hozzáteszi: „jó” populista. A”jó” és a „rossz” populizmus fogalma egy híres könyvből került át a politikába; a hollandok alkalmazzák. Csizmadia Ervin írása a Figyelőben. 

Letölthető dokumentumok:

Új pártok

A Kossuth Rádió Ütköző c. műsorában Nagy Attila Tibor a szervezetépítés fontosságára hívta fel a figyelmet .

Botka-kampány

A TV2 Mokka műsorában Nagy Attila Tibor úgy vélte, Botka megpróbál nyomást gyakorolni a többi kisebb baloldali pártra.

Unortodoxia helyett Áder János

Cimke: Zsolt Péter,

"Ám Majtényi azon megjegyzése, hogy belőle unortodox, aktív elnök volna, ott fog kísérteni Áder János következő öt évében. Véleményünk szerint túl sokat is várnak tőle, túl nagy is lesz rajta a teher." Zsolt Péter írása a 24.hu-n!

Államfőválasztás

A Lánchíd Rádió Lecsó c. műsorában Nagy Attila Tibor Áder János megválasztását és a Majtényi-beszédet elemezte.

Kettős állampolgárság mizéria

Hangácsi István a Pátria Rádió-nak adott interjúban fejtette ki véleményét a több éve hatályos szlovákiai, kettős állampolgárságot büntető törvény kapcsán.

1848-ról méltányosan

Március 15-e közeledik, a magyarság legszebb ünnepe. Ez az évforduló mindig jó alkalom, hogy politikusok és értelmiségiek búsongjanak. Mi most nem ezt tesszük! Tézisünk szerint a magyar 1848 egyike az 1848-as év legsikeresebb forradalmának!

Letölthető dokumentumok:

Eszmék rehabilitációja

Cimke: Csizmadia Ervin,

Csizmadia Ervin az Inforádióban arról beszélt, hogy a választásokhoz közeledve felértékelődhet az eszmék szerepe. 2017.03.07.

A szellemi és a népi populizmus

Cimke: Csizmadia Ervin,

A közfelfogás szerint a populizmus egy és oszthatatlan és csakis a nép bizonyos csoportjaira jellemző. De létezhet egy szellemi jellegű populizmus is, amikor elitek csoportjai lépnek fel hasonlóan kizárólagos igénnyel, mint ahogy a „népi” populisták teszik. Csizmadia Ervin írása a mandineren. 2017.03.03.

Alt-right

Túlzások nélkül kijelenthetjük, hogy mára az egyik legfelkapottabb témává vált az Alt-right jelenség, de hogyan is kategorizálhatnánk ezt a képződményt? Nevezzük mozgalomnak? Esetleg egyre erősödő, a mainstreamet elutasító, polgárpukkasztó ellenkultúrának? Az alt-right egyedülálló érdekessége, hogy ezek a jellemzők mind megtalálhatók benne.

Letölthető dokumentumok:

Momentum

A Kossuth Rádió Ütköző c műsorában Nagy Attila Tibor hangoztatta, hogy a Fidesz közeli üzletemeberek folyamatos gyarapodása is hozzájárult az olimpia-párti tábor csökkenéséhez

Évértékelő

Az Echo Tv Napi aktuális c. műsorában felhívta a figyelmet, hogy Orbánnak erőssége a külpolitikai kitekintés szemben Gyurcsány Ferenc beszédével.

A magyar jobboldal karaktere

Orbán Viktor évértékelőjében nem kampánybeszédet mondott, hanem kifejtette, hogyan látja a magyar jobboldal a világot. Csizmadia Ervin elemzése az Orbán-beszédről az Egyenes beszéd-ben. 

Trump-Putyin tengely?

Paár Ádám a jobboldali forradalomról beszélt az Echo TV Napi aktuális című műsorában.

Aiming for the parliament

Cimke: Novák Zoltán,

Zoltán Novák spoke to Reuters about the political future of the new youth movement Momentum. 27.02.2017.

Egy plurális világrend felé

Cimke: Lakatos Júlia,

A nemrég lezajlott Orbán-Putyin találkozó ráirányította a figyelmet arra, hogy magyar részről hosszútávon a kormány egy többpólusú világrend kialakulásával számol. Ebben a megváltozott politikai térben nem csak átalakul a globalizációhoz és a liberális demokráciához fűződő viszony, hanem egyesek szerint mérséklődik, vagy akár meg is szűnhet a második világháború óta érvényes amerikai dominancia is. Nem lesz egyetlen globális ideológia, versengő elméletekkel kell számolni, és inkább lokális semmint globális demokráciaértelmezésekkel. Mindez azonban nem jelenti, hogy a liberális demokráciák kora leáldozott volna. Azt azonban igen, hogy az elkövetkező években újra kell értelmezni a liberális demokráciák szerepét a világban. A kézenfekvő magyarázattal szemben ugyanis napjaink demokratikus válságát nem a populizmus vagy az elitellenesség okozza, hanem a globális geopolitikai átalakulások által okozott bizonytalanságérzet. Lakatos Júlia elemzése az Élet és Irodalomban

Az elhitetés momentuma

Cimke: Csizmadia Ervin,

A kormány–ellenzék viadalt sohasem az dönti el, kinek van igaza, hanem az, ki tudja jobban elhitetni, amit ő igaznak vél. Az Orbán-kormány évek óta monopolhelyzetben van igazságai elhitetése tekintetében. A Momentum Mozgalom aláírásgyűjtésével azt bizonyította, hogy nem csak a kormány rendelkezik elhitető erővel. Csizmadia Ervin írása a Magyar Nemzetben. 2017.02.25.

Olympics or NOlimpics?

"The government’s main aim now is to contain the political damage from its Olympic bid ahead of the elections" - said Attila Tibor Nagy for Bloomberg

Momentum és olimpia

Cimke: Novák Zoltán,

Novák Zoltán a Reuters hírügynökségnek nyilatkozott a Momentum Mozgalom lehetőségeiről, a sikeres aláírásgyűjtés kapcsán. 2017.02.23.

The Second Danger to Democracy

Cimke: Csizmadia Ervin,

We talk so much of populism that we fail to realize that there is also a second danger to democracy, namely radical pluralism. All encompassing diversity endangers the essence of liberal democracy, the balance of the levels of individuals and community. The American Founding Fathers realized this danger. Why do we fail to see it today? 20.02.2017.

Letölthető dokumentumok:

Új politikai tényező

Cimke: Novák Zoltán,

Novák Zoltán az Inforádiónak adott inetrjúban a Momentum Mozgalom politikai szerepét elemezte. 2017.02.18.

Létezik-e „balközép” nemzet?

Cimke: Paár Ádám, usa,

Paul Krugman Nobel-díjas amerikai közgazdász, a New York Times cikkírója 2008-as művében balközép nemzetnek nevezte az Egyesült Államokat. De vajon mi határozza meg egy nemzet ideológiai attitűdjét? Létezik-e „néplélek”, „nemzetkarakater”, vagy másutt kell keresni egy adott kort meghatározó ideológia gyökerét? Mire szolgáltat példát az Egyesült Államok?

Letölthető dokumentumok:

A magyar jobboldal karaktere

Cimke: Csizmadia Ervin,

Orbán Viktor évértékelőjében nem kampánybeszédet mondott, hanem kifejtette, hogyan látja a magyar jobboldal a világot.

Trump-Putyin tengely?

Cimke: Paár Ádám,

Paár Ádám a jobboldali forradalomról beszélt az Echo TV Napi aktuális című műsorában.

Baloldali csatakép

A Kossuth Rádió Ütköző c. műsorában Nagy Attila Tibor úgy vélte, hogy Botka László miniszterelnök-jelöltsége mögött nincs egy egységes MSZP és baloldal.

Az „István, a király” modell

Cimke: Csizmadia Ervin,

Manapság a globalizáció és a nemzetállam hívei egyaránt nagyon hevesek és ellenfeleiket nagy kritikával illetik. Miközben persze meg vannak győződve saját igazukról. Az István, a királyban is mindenki a maga jó szándékát hangsúlyozza, aztán a végkifejlet mégis valami nagy rossz lesz. Csizmadia Ervin írása a Figyelőben.

Letölthető dokumentumok:

A dulakodástól a kormányzásig

Cimke: Csizmadia Ervin,

A mai magyar bal-liberális ellenzék két alapbaját fogalmazza meg Tony Blair és Apponyi Albert. Blair felhívja a figyelmet arra, hogy kormányképesnek kell látszani, Apponyi pedig arra, hogy nem célszerű sablon-politikát folytatni. Az ellenzék egy teendőjét pedig Csizmadia Ervin fogalmazza meg a mandiner-hu-n. 2017.02.08.

Elkoptatás

A Magyar Nemzetben megjelent cikkében Nagy Attila Tibor bemutatja, Orbán Viktor miként használja fel maga céljaira párton belüli potenciális riválisait, például Lázár Jánost vagy Rogán Antalt. 2017.02.07.

Oroszok, amerikaiak és a magyar baloldal

Cimke: Csizmadia Ervin,

Csizmadia Ervin az Inforádió vendége volt, s a műsorban többek között a Méltányosság által javasolt, baloldalon belüli miniszterelnök-jelölti vita megszervezéséről is beszélt.

OLAF-jelentés

A Klubrádió Esti gyors műsorában Nagy Attila Tibor úgy vélte, hogy a kormányoldalnak nagyon is érdeke a fővárosban viszonylag erős baloldal gyengítése.

Szocialista fiatalítás

Az ATV Start műsorában Nagy Attila Tibor részletezte, miként vitték túlzásba a fiatalítást az MSZP-ben.

Stagnálás vagy felemelkedés

Cimke: Csizmadia Ervin,

„Nem az a lényeg, hogy más népek csodálatos egységben és egyetértésben élnek, szemben a »széthúzó« magyarral” – írja Bibó István. Miért tudnak a hozzánk hasonlóan széthúzó népek mégis emelkedni? És Magyarország miért nem? Csizmadia Ervin a Magyar Nemzetben, a Kiegyezés 150 éves évfordulója kapcsán elmélkedik erről s a rendszerváltás utáni negyedszázadról is. 2017.02.05.

Politika és szobrok

Cimke: Zsolt Péter,

Régóta foglalkozunk már az emlékezetkultúra problémájával. Amiben osztoznak a különböző beállítódású magyarok, hogy úgy vágynak az elegánsabb emlékezetpolitikára, mint valami falat kenyérre. A másik szimbólumai iránti elnéző magatartás sosem volt erénye a mi kultúránknak. Zsolt Péter írása a 24.hu hasábjain!

A spontaneitás dicsérete

Cimke: Paár Ádám, usa,

Mi köti össze a Momentum Mozgalom elnöke, Fekete-Győr András, Robert Kennedy és George C. Wallace személyét? Hogyan ne rontsuk el a személyiséget? Joe Klein könyve az „elveszett politikáról” és a politikai tanácsadás-ipar egyéniséget torzító hatásáról, a politikusi bátorság kilúgozásáról hasznos olvasmány lehet a politikusok számára. Paár Ádám írása.

Letölthető dokumentumok:

Merre tart Vona Gábor?

A TV2 Mokka műsorában Nagy Attila Tibor azt mondta, hogy Vona egyesíteni igyekezett a régebbi Orbánt és Medgyessyt.

A hatalom és a civilek

Zsolt Péter keresett egy pszichológiai magyarázatot a civil-kormány konfliktusra, ez pedig a segítés elfogadásának nehézsége. Szerinte a lekötelezettség posztkommunista kultúrájából kell eljutnunk az egymást partnernek tekintő kultúrába. Az írás a 24.hu-n olvasható, kattints a részletekért!

Csók és emancipáció

Cimke: Paár Ádám,

Paár Ádám a Filmvilág blogon azt vizsgálta, miként szolgálták a csókjelenetek az emancipációt. 2017. 01. 26.

Munkásforradalom a vétokrácia ellen?

Donald Trump megválasztása óta sokan találgatják, mi okozta a politikai eliteken kívülről jövő jelölt sikerét. Francis Fukuyama a Prospect magazinban megjelent 2016 decemberi írásában a szövetségi kormányzat érdekcsoportok általi foglyul ejtésével és a vétokráciával magyarázza a jelenséget. Paár Ádám elemzése!

Letölthető dokumentumok:

TV-vitát!

A TV2 Tényeknek Nagy Attila Tibor a baloldali miniszterelnökjelöltek közötti Tv-vita mellett érvelt. 2017.01.25.


Mégis kinek az elnöke?

Cimke: Lakatos Júlia, usa,

Mi sem mutatja jobban, hogy a szerencse forgandó, mint hogy Amerikában a jobboldali internetes humor egyik gyöngyszeme jelenleg a „Kibírtam Obamát, Te is ki fogod bírni Trumpot" bonmot. Mindez mit mond az amerikai társadalomról? Lakatos Júlia írása a Figyelőben Donald Trump beiktatásáról.

Not all democrats are liberal!

Cimke: ervin csizmadia,

Hungary Today presented how Hungarian newspapers perceive Donald Trump's rise to power, featuring Ervin Csizmadia's analysis on the rise of populism and its effect on liberal democracy. 24.01.2017

Merre tart a Jobbik?

Merre tart a Jobbik? Novák Zoltán az ATV Csatt adásában értékelte a Jobbik pozícióváltását és a jövőbeli lehetőségeit.

A liberalizmus és a populizmus

Cimke: Paár Ádám,

Paár Ádám a Magyar Nemzet január 21-i számában a populizmus természetrajzát elemezte.

2017. 01. 22.

Innovációt a baloldalon!

A Kossuth Rádió Ütköző c. műsorában Nagy Attila Tibor ismertette a Méltányosság azon állásfoglalását, amely TV-vitát tart szükségesnek a baloldalon.

Populizmus és liberalizmus

Paár Ádám a liberalizmus kihívásait elemezte a Lánchíd Rádió Szabad Gondolat című műsorában.

Populizmus – vagy mi is?

Cimke: Csizmadia Ervin,

Donald Trump megválasztása és beiktatás a világon mindenütt felerősíti a populizmus-ellenes hangokat. De ahhoz képest, hogy milyen sokan rettegnek ettől az irányzattól és ideológiától, igazán mélyen nem nézünk szembe a témával. Holott a populizmus fő kontextusa a liberális demokrácia. Csizmadia Ervin tanulmánya az Élet és Irodalomban. 2017.01.22.

Trump és country

Cimke: Paár Ádám,

Paár Ádám a Trump-jelenséget elemezte a Lánchíd Rádió Macskajaj című műsorában. 2017.01.21.

Vona és a Jobbik

Nagy Attila Tibor a TV2-ben értékelte a Jobbik és Vona Gábor helyzetét az aktuális politikai események tekintetében.

Oligarchiák régen és ma

A Lánchíd Rádió Szabad gondolat című műsorában Csizmadia Ervin a magyar politikatörténet állandó oligarchikus hagyományáról beszélt.

A bódult nemzet?

Cimke: Paár Ádám,

Paár Ádám a Kommentár 2016/6. számában recenziót írt Christopher Duggan A bódult nemzet című könyvéről. 2017.01.18.

Centrum és periféria?

Cimke: Csizmadia Ervin,

Pár évtizeddel ezelőtt nagy népszerűségnek örvendett Wallerstein elmélete, illetve Szűcs Jenő könyve. Érdemes ma újraolvasni őket. Voltaképp hány Európa van, s hol helyezkedik el Magyarország? Csizmadia Ervin írása a Magyar Nemzetben. 2017.01.17.

Miniszterelnök-jelölt vitát!

Cimke: előválasztás,

A Méltányosság Politikaelemző Központ 2013-ban elsőként állt elő az előválasztás javaslatával. Az óta is úgy gondoljuk: nemcsak, hogy szükség van, de a baloldal létérdeke! Nem mindegy azonban, mi áll az előválasztás centrumában. A Méltányosság szerint egyértelműen a legszélesebb nyilvánosság előtt lebonyolított, akár több fordulós miniszterelnök-jelölti vita. Minden más részletkérdés

Letölthető dokumentumok:

Felejtsék el Orbán Viktort

A Republikon Intézet Előválasztás - Történet, Érvek, és Ellenérvek című kötetében Lakatos Júlia a Méltányosság álláspontját bemutató fejezetében arról írt, hogy az előválasztás első sorban nem Orbán Viktor legyőzését szolgálja, hanem a baloldal megújulását elősegítő innováció. Testületi állásfoglalásunk mellett intézetünk részletes álláspontja itt olvasható.

Letölthető dokumentumok:

Mikor telik be a pohár?

Cimke: Zsolt Péter,

konszenzusos demokrácia igényét érzékeli Zsolt Péter, mely épp olyan változásokat hozhat, mint a Fidesz kétharmados győzelme előtt a többségi elvekre épülő hatalomkoncentrációt támogató közhangulat. Egy ilyen lélektani átrendeződés olaj lehet a tűzre, feltéve, ha a pártok új arányos választási rendszert hoznának tető alá

Nem csak a filmekben?

Az ATV Egyenes Beszéd című műsorában Lakatos Júlia arról beszélt, hogy a Donald Trumpot érintő hírszerzési információk lehetővé teszik, hogy a filmek és regények világán kívül is beszéljünk a titkok szerepéről a politikában. 


Hitet adni

A Klubrádió reggeli műsorában Barack Obama búcsúbeszéde kapcsán Lakatos Júlia az állampolgárok demokratikus intézményekbe vetett hitéről beszélt. 


Civil szervezetek éa a kormány

A Klubrádió reggeli gyors összeállításában Nagy Attila Tibor rámutatott, hogy a kormány a vele szemben kritikus egyes civil szervezetekre politikai ellenfélként tekint.


Túlzásba vitt fiatalítás

Ez a fiatal nemzedék megváltást nem, bajokat viszont annál inkább hozott a pártra. A Zuschlag- ,Hagyó-, Hunvald- ügyek nagyon sok kárt okoztak az MSZP-nek, A Mandineren megjelent írásában Nagy Attila Tibor úgy véli, hogy a nagy lehetőségekhez jutott fiatal nemzedék tönkretette az MSZP-t. 

Hatalmi logika

pozsonyi Új Szó-nak Nagy Attila Tibor azt részletezte, hogy egyes civil szervezetek hogyan kerülnek politikai konfliktusba a kormánnyal.

Mi a populizmus?

Paár Ádám az ATV Start plusz című műsorában bemutatta Francis Fukuyama új cikkét.

A társadalom fontossága

Cimke: Csizmadia Ervin,

A mai társadalmak összetartartását illetően a politikai elitek nagy gondban vannak.  Az a fajta társadalmi összetartó erő, kohézió, amely természetes volt az ötvenes és a nyolcvanas évek között, ma már csak foltokban létezik, s igazából semmi új nem lépett a helyébe. De mi jöhetne? Csizmadia Ervin írása a 168 órában.

Intézmények és egyéniségek

Cimke: Paár Ádám,

A személyiségek és az intézmények egyaránt szerepet játszanak a modern demokráciában. Ám manapság világszerte annak lehetünk tanúi, hogy a két aktor között megbillen az egyensúly, a személyiség javára. Vajon mit tanulhat a liberalizmus ebből a fordulatból? 

Letölthető dokumentumok:

5 points on 2016

CFPA has rung in the New Year with a collection of the five most significant issues that 2016 brought which will be sure to influence 2017. From personality politics to the separation of the two elements of liberal democracy find out what will affect future political trends the most

Letölthető dokumentumok:

Borzalmas tagság

A TV2 Tényeknek nyilatkozva Nagy Attila Tibor úgy fogalmazott, hogy a Jobbik pártelnöke igyekszik megszabadulni a "borzalmas tagságtól". (E kifejezés a magyar politikatörténetben az MDF 1992-93-as válsága idején keletkezett).

Hétköznapi demokratizálás

Cimke: Csizmadia Ervin,

Anthony Giddens egy évtizede írta azt Ön jön, Mr. Brown című könyvében, hogy a demokrácia először hatol az életünkbe. Első ránézésre meglepő kijelentés, amikor a demokrácia a világ számos pontján több évszázada létezik. De vajon hogy értette? S mi a helyzet nálunk? Csizmadia Ervin írása. 2017.01.05.

Fényképezett forradalom

Cimke: Paár Ádám,

A történelem korábbi időszakából ismerünk partizánküzdelmeket, amelyek fájó veszteséget okoztak a megszálló hadseregnek. Ám 1956-ig nem volt példa arra, hogy aránytalan erőviszonyok mellett, külső, nagyhatalmi támogatás nélkül harcoló kisszámú felkelő egyetlen nagyvároson belül sokáig sikeresen ellenálljon egy reguláris hadseregnek. Paár Ádám írása az MNO-n. 

Tündérmese és politika

Az 1950-60-as évek Heimatfilmje elvágyódást fejezett ki a német régmúltba. Az ezekben az évtizedekben készült osztrák és német Habsburg (és bajor Wittelsbach) témájú filmek pontosan kifejezték az átlagos német és osztrák polgár érzését, a (náci) közelmúlttól való menekülést. Paár Ádám a Filmvilág blogon a Habsburg témájú filmeket elemezte.

A baloldal helyzete

Az origo.hu-nak adott elemzésében Nagy Attila Tibor rámutatott: ha egy pártelnöknek több, egymással is rivalizáló irányzatnak kell megfelelnie, akkor nehezebben tud karakteres politizálást folytatni kifelé. Nagy Attila Tibor az origon.

Ígéretek hálójában

Cimke: Lakatos Júlia,

A Manager magazin Donald Trumpról szóló decemberi számában Lakatos Júlia a megválasztott jelölt terveiről beszélt.

Bűn, vér és konteó

Elemzőként úgy gondoljuk: a filmek lenyomatát adják annak, hogy egy társadalom és annak értelmisége milyen közéleti kérdéseket tekint fontosnak. 2016 filmterméséből közlünk egy válogatást a Filmvilág blogon, és megvizsgáljuk, milyen társadalmi problémák álltak a filmrendezők érdeklődésének homlokterében.

A tanító válság

Cimke: Csizmadia Ervin,

Az akut migrációs válságesemények mellett kevesebb figyelem jut arra, hogyan változott meg az elmúlt fél évtizedben Európa társadalmainak belső helyzete. A jóléti állam még együtt hozta a jó oktatást és a demokratikus állampolgári közösséget, ám azóta szinte minden szétrepedt. De a válságok haszna éppen az, hogy tanulni lehet belőlük. Csizmadia Ervin írása a Figyelő-ben. 

Letölthető dokumentumok:

Fake realities?

Cimke: Gergely Rajnai, usa,

After the contentious American presidential election, many who were dissatisfied with the results were quick to blame the emergence of so-called ‘fake news’ for Donald Trump’s surprising victory. The underlying problem behind fake news hovewer is the clash of realities. How could this come about and what to do against it? We trace the history of competing realities.

Letölthető dokumentumok:

Elhibázott lépés?

A Klubrádiónak adott rövid nyilatkozatban Nagy Attila Tibor elhibázottnak nevezte Botka László nyilatkozatát.


Előválasztás?

Az Echo TV Szópárbaj c. műsorában Nagy Attila Tibor a berlini merényletről és a baloldal helyzetéről beszélt.

Létezhet összefogás?

Cimke: Lakatos Júlia,

Milyen volt 2016, és mi várható 2017-ben? Az Atv Start Pluszban Lakatos Júlia a jövő év meghatározó jelenségéről beszélt.

 

Különböző valóságok

Rajnai Gergely az Echo TV Szópárbaj című műsorában a romániai és az amerikai választások eredménye kapcsán nyilatkozott.

Előválasztás?

A Kossuth Rádió Ütköző c. műsorában Nagy Attila Tibor a baloldalon belüli előválasztás lehetőségeit elemezte.


Összefogás?

Cimke: Lakatos Júlia,

Az év végi összegzésekben mindig megfogalmazódik az óhaj egy békésebb, jobb, prosperálóbb esztendőre. Egyre erősebb ugyanis Magyarországon az érzés, hogy nem hogy betemetnék az árkokat, a társadalom két fele között egyre nagyobb szakadék tátong. Vajon van-e esély társadalmi összefogásra? A Magyar Nemzet-ben Lakatos Júlia a társadalmi összefogás fontosságáról írt.

Orbánt másolja Fico?

Cimke: Paár Ádám,

Manapság a politikai korrektség a mumus sok közép- és kelet-európai kormányfő számára. A liberalizmus eszménye a szabadság, a demokráciáé az egyenlőség. Márpedig az egyenlőség magában foglalja az egyenlő bánásmód elvét. De lehet-e egyenlőség akkor, ha az állam egy csoport érdekében aktívan fellép? Paár Ádám az Új Szóban!

Populizmus és pluralizmus

Cimke: Csizmadia Ervin,

A demokráciára leselkedő evidens veszélynek mindenki a populizmust tekinti. Létezik azonban egy másik veszély is, amit – Marc Plattner nyomán – radikális pluralizmusnak nevezhetünk. Csizmadia Ervin elemzése a mandineren. 2016.12.16.

Van-e magyar alkat?

Cimke: Csizmadia Ervin,

A magyar társadalom aktivitása meglehetősen csekély, szervezettsége elmarad a nyugati társadalmakétól. Ugyanakkor individualizmusa nagyon kifejlett. Csizmadia Ervin írásában Babits Mihály 1939-es: A magyar jellemről című írását alapul véve tekinti át a magyar társadalom számos jellegzetességét, s arra jut, hogy Babits jó néhány dolgot elég időt állóan észlelt. Csizmadia Ervin a Magyar Nemzetben megjelent cikke. 2016.12.12.

A román-magyar kapcsolatokról

A Hír TV Lapzárta c. műsorában Nagy Attila Tibor hangoztatta, hogy román fejjel is tudni kellene gondolkodni.


Esélylatolgatás

A Klubrádió Esti gyors c. műsorában Nagy Attila Tibor a lehetséges köztársasági elnökjelöltekről beszélt.


A megszűnésen túl

Cimke: Zsolt Péter,

A digitális archívumok módszeres gyűjtését, értékesebb honlapok tárolását meg kéne oldani. Erre a feladatra a Népszabadsággal történtek ébresztettek rá. Zsolt Péter gondolatai a 24.hu-n. Mindez a 2016 december 3-i SZEF Akadémia előadáson hangzott el, amelynek videófelvétele és prezentációja megtalálható egy kattintással!

Személyiségek diadala?

Cimke: Lakatos Júlia, usa,

A Donald Trump győzelmének okát elemző konferencián Lakatos Júlia többek között arról a globális trendről beszélt, amelynek következményeként az intézmények tehetetlensége miatt a választók újra az erős politikai vezetők felé fordultak. További részletek a 24.hu-n!

Nyugdíjkérdés Magyarországon

A Lánchíd Rádió Kalauz c. műsorában Nagy Attila Tibor a nyugdíjkérdés politikai vonatkozásairól beszélt.


A Jobbik, a baloldal és a geopolitikai szituáció

Csizmadia Ervin a Klubrádióban értékelte az év bel- és külpolitikai változásait.

Pártok támogatottsága

A Lánchíd Rádióban Nagy Attila Tibor a legújabb közvélemény-kutatási adatokat elemezte. 

Politikai vezéregyéniségek

A Klubrádió Reggeli gyors műsorában Nagy Attila Tibor azt mondta, hogy a populistának, elitellenesnek nevezett erők sikerének egyik oka, hogy igazi politikai egyéniségek állnak mögöttük.


2016: a Méltányosság 5 pontja

Vajon mi okozza a liberális demokráciák rég nem tapasztalt válságát? Kinek a köpönyegéből bújt elő a populizmus? Miért recseg-ropog az 1990-ben létrehozott világrend? Mire van szüksége a jól működő demokráciáknak, és mi a magyar politika dichotómiája? A Méltányosság szerint ezek voltak 2016 legfontosabb kérdései. A válaszokért kattintson évértékelőnkre!

Letölthető dokumentumok:

A politikai egyéniségek

A Figyelő 2016/48.számában jelent meg Nagy Attila Tibor cikke, amelynek címe: A "nagy Orbán", avagy a politikai vezéregyéniségek rehabilitációja.

Letölthető dokumentumok:

A populist era or something else?

The invitation of the Hungarian prime minister to Washington DC by president-elect Donald Trump is a significant political victory for Viktor Orbán, whose relations with the United States have been strained during the Obama-administration. What does the strenghtening of transatlantic ties mean for Hungary and what will it mean for likeminded governments?

Letölthető dokumentumok:

A Jobbik helyzete

A Kossuth Rádió Ütköző c. műsorának egyik vendége volt Nagy Attila Tibor. Téma: a párt helyzete.

Business as usual?

A Klubrádió reggeli műsorában Lakatos Júlia többek között arról beszélt, hogy miközben az amerikai szavazatszámlálás még mindig nem zárult le, mindeközben Orbán Viktor már meghívást kapott Washingtonba Donald Trumptól.

A populista doyen halála

Cimke: Paár Ádám,

Fidel Castro életútja és politikai pályája a latin-amerikai ún. politikai populizmus hagyományába illeszkedett: külön út, az észak-amerikai érdekeket kiszolgáló oligarchia elutasítása. Mindehhez társult a latin-amerikai kiválasztottság-tudat. Paár Ádám Castro mozgalmának populista környezetét és hátterét vizsgálat a Magyar Nemzet november 29-i számában.

Demokratikus leukémia?

Cimke: Csizmadia Ervin,

A nemzetállam korában az elitek szabályokat kínáltak a népnek. Elit legyen a talpán, amely a mai, globalizált világban követhető szabályokat tud kínálni. Nem véletlen, hogy az elmúlt évtizedekben nem is szabályokat, hanem például jogokat kínált fel az elit. Csizmadia Ervin a 24.hu hasábjain.

Történelem és történelmen kívüliség

Cimke: Csizmadia Ervin,

Ha elvégeznénk egy akár felületes kutatást, azt látnánk: hol odafordulunk a történelemhez, hol elfordulunk tőle. 1990 után elfordultunk: a liberális demokrácia mai formája a történelemtől való nagy elfordulás. S lehet, hogy a liberalizmus mai gyengeségei visszahozzák a történelmet? Csizmadia Ervin írása a Mandineren.

Alkotmánybíró-választás

Cimke: rajnai gergely,

A Hír TV Lapzárta című műsorában Rajnai Gergely kifejtette, hogy a kétharmados döntésekhez szükség van ellenzéki szavazatokra. 2016.11.22.


Szavatszámlálás Amerikában.

Cimke: Lakatos Júlia,

November 25-én, péntek reggel 7:15-körül Lakatos Júlia a Klubrádió reggeli műsorának vendége lesz. Téma: Szavatszámlálás Amerikában. 2016.11.25.

Tanulhat a mainstream a populizmustól?

Cimke: Lakatos Júlia,

Lakatos Júlia a Policy Solutions és a Friedrich Ebert Stiftung által rendezett  “A populizmus helyzete az Európai Unióban, című konferencia előadója volt2016.11.24.

Ellenzéki küzdelmek

A Kossuth Rádió Ütköző c. adásában Nagy Attila Tibor a baloldal helyzetét értékelte. 

Kollaboráció?

Az Echo TV Szópárbaj c. műsorában Nagy Attila Tibor úgy vélte, hogy az Orbán-rendszerhez való viszonyulás problémáját tükrözi az AB-tagok jelölése körüli vita.

Újra Merkel?

A Hír TV Lapzára c. műsorában Nagy Attila Tibor a német kancellár újraindulási szándékát értékelte.

Hidegháború és párbeszéd

A több mint hét éves, feszültségekkel és egymásra mutogatással teli időszak után, újra formálódik egy egységes elképzelés a szlovákiai magyar pártok, illetve civil szervezetek részéről. Fókuszban az oktatásügy, amely a közösség egyik legfontosabb sarokpontja. Hangácsi István az Új Szónak nyilatkozott a napokban megrendezett esemény kapcsán. 

Az új AB-tagok és leszavazott alkotmánymódosítás.

Cimke: rajnai gergely,

Rajnai Gergely 22:30-tól a Hír TV Lapzárta című műsorának vendége lesz. 2016.11.22.

Liberálisok és demokraták

Cimke: Csizmadia Ervin,

Az amerikai elnökválasztás eredménye és sok más fejlemény is azt mutatja, hogy liberalizmus és demokrácia korábban megbonthatatlannak tűnő egysége megrendülni látszik. A jelenlegi kor egyik legnagyobb kihívása, hogy vajon össze lehet-e újra illeszteni őket. De miért állott elő ez a helyzet? Csizmadia Ervin a Lánchídrádió: Szabad gondolat című műsorának vendége volt.  2016.11.22.

Populizmus helyzete 2016-ban

Cimke: Lakatos Júlia,

November 24-én, csütörtökön Lakatos Júlia a „Populizmus helyzete 2016-ban” című konferencia egyik előadója lesz, melyet a Policy Solutions és Friedrich-Ebert-Stiftung közösen rendez.A rendezvény helyszíne: Mercure Budapest Korona Hotel (1053, Budapest, Kecskeméti u. 14). Regisztráció és további információ az alábbi linken

Az új német köztársasági elnök

A Kossuth Rádió Ütköző c. műsorában Nagy Attila Tibor hangsúlyozta, hogy Frank Walter Steinmeier jelölése a német politikai kultúra terméke.


Amerika, liberalizmus, populizmus.

Cimke: Csizmadia Ervin,

November 20-án, vasárnap reggel 8 órától Csizmadia Ervin a Lánchídrádió Szabad gondolat című műsorának vendége lesz. 2016.11.20.

Trump: probléma vagy megoldás?

Cimke: Zsolt Péter, usa,

Trump akkor tudna visszatérni a liberális korszak előtti demokráciához, ha nem globális folyamatok jellemeznék a mai világot. Így viszont  kísérlettől vagy eláll, vagy összeütközésbe kerül egy radikális tanult és fiatal amerikai társadalmi réteggel. Zsolt Péter a 24.hu-n.

A bevándorlás-ellenesség hullámai

Cimke: Paár Ádám, ,

A bevándorlás és integráció kérdése a 19. század közepe, a kapitalizmus kibontakozása és a nemzetállam születése óta generálja a bevándorlás-ellenes mozgalmakat és pártokat. Ma egy új típusú bevándorlás-ellenes mozgalom felfutásának vagyunk tanúi. Paár Ádám a bevándorlás-ellenessség hullámairól írt a Magyar Nemzet 2016. november 16-i számában. 

A kívülállók ideje

Cimke: Lakatos Júlia,

Az első sokk után megkezdődött Amerikában a hatalomátadási folyamat, amely az eddigi legjobb indikátora annak, hogy milyen Trump-elnökségre lehet számítani. Mit tudunk meg abból, kikkel veszi körül magát Donald Trump a felkészülési időszakban és mit jelenthet ez az Egyesült Államok jövőjére nézve. Lakatos Júlia a Figyelőben írt minderről. 2016.11.17 

A szélsőjobb idehaza és külföldön

pozsonyi Új Szó napilapnak adott nyilatkozatában Nagy Attila Tibor rámutatott, hogy a Jobbik a Fidesz 1998-as sikeréből igyekszik tanulni, az akkori Fideszt utánozza. Hangácsi István pedig a Szlovák Nemzeti Párt újrapozícionálást és a Smer-el szembeni, mint kihívó pozícióját, értékelte. 

A Vona-ügy

A Klubrádió esti gyors c. műsorában Nagy Attila Tibor a Jobbik pártelnöke elleni támadásokról nyilatkozott.


Béremelés

A Klubrádió Reggeli gyors egyik riport-összeállításában Nagy Attila Tibor úgy vélte, ez a téma Fidesz kampányának fontos része lehet.


Támadások Vona Gábor ellen

A Lánchíd Rádiónak Nagy Attila Tibor azt mondta, hogy az internet miatt sokkal több, a politikusokról szóló információ és vélemény árasztja el a közvéleményt, mint az 1990-es években. 


Sikeres gondolatok, sikeres társadalmak

Cimke: Zsolt Péter,

A szólás- és a véleményszabadság két különböző dolog. A véleményszabadságot a kormányzat tudja korlátozni, a szólásszabadságot akár az ellenzék is kifütyüléssel. Nálunk mindkét szabadságból kevesebb van, mint szeretnénk. Zsolt Péter írása a 24.hu-n. 

Amerikai elnökválasztás

Cimke: Lakatos Júlia,

Lakatos Júlia a választás estéjén az Atv Nap híre című műsorában elemezte a választásokat. 2016.11.08.

Amerika választott

Az Atv reggeli műsorában Lakatos Júlia kommentálta Donald Trump győzelmét. 2016.11.09.

Globális korszakváltás?

Cimke: Lakatos Júlia,

Lakatos Júlia az mno-n értékelte az amerikai választás eredményét, hozzátéve hogy globális korszakváltás elé néz a világ. 2016.11.09.

Alkotmánymódosítási kísérlet

Novák Zoltán a parlamenti szavazás után fejtette ki véleményét az Inforádió riporterének. 

Választás után

Cimke: Lakatos Júlia,

November 9-én, szerda reggel 08:05-kor Lakatos Júlia az Atv Start című műsorában értékeli az amerikai választások eredményét.  

Amerika két arca

Cimke: Csizmadia Ervin,

Csizmadia Ervin a Klubrádió Hetes stúdió című műsorában a két Amerikáról beszélt.

Moving to the right

Fidesz officially condemns right-wing extremism," says Attila Tibor Nagy to the German Spiegel Online. However the party supportsd certain right moods. 

Demokrácia vagy autokrácia

Cimke: Csizmadia Ervin,

A magyar politikai közbeszédben a demokrácia egyetlen formájaként a liberálist ismerjük el. Számos gondolkodó figyelmeztet azonban bennünket arra, hogy a világban a demokráciáknak több fajtája is ismert. Vajon demokrácia-e még az, amelyik nem liberális? S mi a helyzet Magyarországgal? Csizmadia Ervin elemzése a Magyar Nemzetben

Amerika választott 2016

Cimke: usa, választások,

A Méltányosság Politikaelemző Központ választási projektjében évek óta követi a hazánk számára fontosabb nemzetközi választásokat: Projekt AmerikaProjekt GermaniaProjekt AusztriaSzlovákiai választásEurópa Parlamenti választás.. Intézetünk fennállása óta harmadszor követte végig az amerikai elnökválasztási folyamatot, az előválasztásoktól az elnökjelölti vitákon át az eredményhirdetésig.

 

Médiaszereplések



Cikkek


Lakatos Júlia: Személyi találgatások

Lakatos Júlia az MNO.hu-n az amerikai külügyminiszter castingról nyilatkozott.

Lakatos Júlia: Globális korszakváltás?

Lakatos Júlia az MNO-n értékelte az amerikai választás eredményét, hozzátéve hogy globális korszakváltás elé néz a világ.

Lakatos Júlia: A rettegés foka

Habár az eredményre még várni kell, az már látszik, hogy az Egyesült Államokban idén a félelem győzött. Mindkét oldal ugyanis attól tart, hogy a másik fél jelöltje elnökként alkotmányos hatáskörén túlterjeszkedve alapvetően megváltoztatja Amerika arculatát. Lakatos Júlia elemzése a Magyar Nemzetben.

Paár Ádám: First Lady-k a moziban

Aligha van irigyeltebb női állás az Egyesült Államok elnökének hitvesénél. De vajon tudunk valamit arról, hogyan élnek, mit csinálnak az elnökfeleségek? Magyarországon nemhogy a miniszterelnök-feleségek, de a miniszterelnökök többsége hiányzik a filmekből.

Paár Ádám: Populizmus és válság az Újvilágban

A populizmus kifejezésnél kevés elcsépeltebb van a magyar közbeszédben. Donald Trump, a republikánus elnökjelölt gyakran megkapja bírálói részéről a populista jelzőt. Elemzésünkben bemutatjuk, hogy a populizmus miként befolyásolta – pozitívan – az amerikai politika alakulását az elmúlt 124 évben. Négy nagy válság formálta az amerikai populizmust, és rajta keresztül a politikai rendszert.

Csizmadia Ervin: Jurassic politika?

Az amerikai elnökválasztási kampányról maga az amerikai társadalom is nagyon végletesen nyilatkozik. Van, aki szerint ez az amerikai történelem legpiszkosabb kampánya. Mások szerint a problémák mélyén az amerikai politika „eljurrasicosodása” áll. Hogy mit is jelent ez? Csizmadia Ervin írása a Figyelőben. 

Lakatos Júlia: Beteges titkolózása lehet Clinton veszte

Hillary Clinton előnye ugyanaz, mint a hátránya; közel 30 éves politikai jelenléte, amely azonban cseppet sem volt mentes a botrányoktól. Lakatos Júlia a jelöltet övező bizalmatlanság forrásáról beszélt.

Lakatos Júlia: Borítékolható a győzelem?

A 2016-os kampány tökéletes leképezése Amerika évtizedek óta mélyülő kettészakadásának. De vajon marad a status quo, vagy győz a rendszerellenzék? Lakatos Júlia írása a Figyelő magazinban.

Letölthető dokumentumok:

Jobbratolódás?

Spiegel Online-nak Nagy Attila Tibor úgy nyilatkozott, hogy a Fidesz hivatalosan elítéli a szélsőjobboldaliságot, de bizonyos jobboldali nézeteket támogat. 

Botrányok közt győzelem?

A Klubrádió Reggeli Gyors című műsorában Lakatos Júlia az amerikai választások kampányhajrában előkerült botrányok jelentőségét elemezte.


Ellenzéki tüntetések és alkotmánymódósítás

Novák Zoltán az Echo TV Szópárbaj című műsorának vendége volt. Témák: ellenzéki tüntetések, alkotmánymódósítás.

Letelepedési kötvények

A Klubrádió Esti gyors műsorában Nagy Attila Tibor "magyarságversenyről" beszélt.

Osztrák belpolitika

A Kossuth Rádió Ütköző c. műsorában Nagy Attila Tibor az osztrák belpolitikai fejleményeket értékelte.

56' emlékezetpolitikája

Nagy Attila Tibor a Lánchíd Rádió Kulissza műsorában taglalta az 1956-os forradalom emlékezetét.

Jurassic politika?

Cimke: Csizmadia Ervin,

Az amerikai elnökválasztási kampányról maga az amerikai társadalom is nagyon végletesen nyilatkozik. Van, aki szerint ez az amerikai történelem legpiszkosabb kampánya. Mások szerint a problémák mélyén az amerikai politika „eljurrasicosodása” áll. Hogy mit is jelent ez? Csizmadia Ervin írása a Figyelőben. 

Letölthető dokumentumok:

Populizmus mint válságkezelés

Paár Ádám a populizmus természetrajzát elemezte a Lánchíd Rádió Csendes lépés című műsorában. 


Küzdelmek a baloldalon belül

A Klubrádió Esti gyors c. műsorában Nagy Attila Tibor a baloldali pártok problémáiról nyilatkozott.

Rendszergyógyító populizmus

Az amerikai társadalomban az USA születésétől fogva együtt van jelen az elitizmus és elitellenesség.Az amerikai populizmus és elit egymásra hatásának története kapcsán igaznak tartjuk, hogy olykor a válságok lendítik előre a társadalmakat. Paár Ádám írása a Magyar Nemzet-ben.

Kormány és ellenzék

Cimke: Csizmadia Ervin,

A régi parlamentáris politizálásban magától értetődött, hogy masszív kormányokkal masszív ellenzékek állnak szemben. 2010 óta ez megváltozott. Annak, hogy az ellenzék nem tud erősebbé válni, nem csupán személyi és szervezeti, hanem mélyebb okai is vannak. Csizmadia Ervin írása a Mandineren.

Alaptörvény-módosítás

A Kossuth Rádió Ütköző c. műsorában Nagy Attila Tibor felhívta a figyelmet, hogy az alkotmányos identitás fogalmát nem a Fidesz találta ki, több uniós tagállam foglalkozott korábban ezzel. 

Népszabadság-saga

Cimke: Zsolt Péter,

A Népszabadság helyzete sokban múlt azon, hogy a tulajdonosok világviszonylatban nem családi nagy médiavállalkozások már, hanem egyre inkább pénzügyi befektetők. Zsolt Péter a 168 órának nyilatkozott a Népszabadság helyzetéről. 2016.10.19.

Alkotmányos identitás

A Kossuth Rádió Ütköző c. műsorában Nagy Attila Tibor az Alaptörvény tervezett módosítása kapcsán nyilatkozott.

Népszabadság és etika

Cimke: Zsolt Péter,

A Népszabadság bezárása nem csak a lap megszűnte miatt dráma, hanem amiatt is amiért nincsenek azon az etikai színvonalon az újságírói szövetségek, hogy képesek legyenek közösen fellépni. Zsolt Péter írása három szakmai szempontot ismertet, amiknek közös fundamentumoknak kellett volna lenni.

A magyar szélsőbaloldal a filmvásznon

A Méltányosság sorozatának egyik részében a magyar szélsőjobboldal mozgóképes reprezentációjával foglalkozott. Ezúttal a szélsőbaloldal magyarországi mozgóképes ábrázolását vesszük górcső alá. A témaválasztást indokolja, hogy a szélsőbaloldal emlékezete mindmáig elhanyagolt a magyar filmtörténetben.

Letölthető dokumentumok:

Kampánytörténet

A Lánchíd Rádió Kulissza c. műsorában Nagy Attila Tibor a mostani kvótakampány mellett az elmúlt 27 év kampánytörténetéről is áttekintetést adott

Elszámolás

A Lánchíd Rádiónak Nagy Attila Tibor azt nyilatkozta, hogy az az érvénytelen népszavazást követően a Fidesz kormányoldalon belüli hatalmi átrendeződésre is lehetőség nyílik

Konszenzus vagy többségi elv?

Cimke: Csizmadia Ervin,

A rendszerváltás idejétől két demokrácia-felfogás küzd egymással Magyarországon: a konszenzusos és a többségi. Az első másfél évtizedben az előbbi, az utóbbi tíz évben a második került fölénybe. A legtöbb konfliktus e miatt van, s kérdés: vissza lehet-e térni a konszenzuális demokráciához. Csizmadia Ervin a Népszavában. 2016.10.16.

Mi lesz a Népszabadsággal?

Zsolt Péter a Klubrádióban értékelte a hazai médiapiac és a Népszabadság helyzetét.

Népszabadság

A Lánchíd Rádió reggeli műsorának nyilatkozott Nagy Attila Tibor az újság megszűnéséről.

Tanulságok

A népszavazás tanulságairól beszélt Nagy Attila Tibor a Lánchíd Rádió Szabad gondolat műsorában

Jobbik és az Alaptörvény

Lokál napilapnak Nagy Attila Tibor azt mondta, hogy a Jobbik alkupozícióban van az Alaptörvény tervezett módosítása ügyében. 

Népszavazás után

A Méltányosság a népszavazás kapcsán sok helyen írt elemzést és sok felé szerepelt. Olvasóink megtalálhatják, mit mondtak és mit írtak elemzőink az események értékelése kapcsán.

Csizmadia Ervin az MNO-n értelmezte a távolmaradó kisebbséget és az Inforádióban értékelte élőben a népszavazás fejleményeit.

Lakatos Júlia gondolatai Repulikon Intézet konferenciáján a HírTV-n és a NOL-on.

Nagy Attila Tibor az MNO-ban, a Lánchíd Rádióban az Orbán-kormány belső feszültségeit és külföldi pozícióját, a HírTV-ben pedig a referendum eredményeit értékelte.

Novák Zoltán a HVG-n a népszavazás különböző megközelítéseiről írt, míg az Echo TV-ben a népszavazás eredményeit elemezte.

Paár Ádám a keleti és nyugati migráció történelmiségéről írt a NOL-on.

Rajnai Gergely a Figyelőbennépszavazás kapcsán az elit liberális és a nép demokratikus álláspontja csapott össze. Az írás a csatolmányban olvasható!

Letölthető dokumentumok:

A migráció keleten és nyugaton

Az október 2-i népszavazás érvénytelensége, ugyanakkor a nemek elsöprő többsége tükrözi azt a fogalmi zűrzavart, amely a magyar politikai elit és a választók fejében él a migráció kérdésköréről. Magyarországon keveseknek van tudomásuk a sikeres integrációs modellekről. Elemzésünkben a nyugati integrációs hullámoknak eredtünk nyomába.

Letölthető dokumentumok:

Kvótabeszéd

Kötelező kvóta létezik, kötelező betelepítés jogilag nincs – erre jutott a Méltányosság Politikaelemző Központ, amikor a népszavazási kampány diskurzusának egyik legfontosabb tárgyát, a menekültügyi kvótát megvizsgálta.

Letölthető dokumentumok:

Média és etika

Cimke: Zsolt Péter,

Kevés újságíró ismeri azt a szabályt, hogy a mellékhatás nem lehet a publikáció célja. Többet jelent ez, mint korrektséget és tisztességességet, többet, mint hogy a hírekkel nem szabad manipulálni. Zsolt Péter 24.hu cikkét annak ajánlja, aki mélyebben akar megismerkedni a médiaetikával.

Success or failure?

After the notification of the referendum's outcome Tibor Attila Nagy told the Spiegel Online that a non-valid a referendum showed the borders of Orbán's influnce, however it does not necessarily follow that Orbán had a failure.

Stronger or weaker?

Before the notification of the referendum's outcome Tibor Attila Nagy told Spiegel Online that a non-valid referendum would weaken Orbán's international position.

The aftermath

The low turnout of quota referendum in Hungary was also caused by the fact that few migrants live in the country. Moreover, smaller part of Hungarians thinks that not the migrants are the biggest problem - says Attila Tibor Nagy to Christian Science Monitor.

Megosztott társadalmak

A nyugati társadalmak természetes színezete a megosztottság, különféle törésvonalak mentén. Szokás beszélni "két Magyarország"-ról, amelynek eredetét legalább 1918-19-ig vezetik vissza. Az egyre szegényedő társadalom sokkal inkább a "jobb-léti" állam kialakításában érdekelt, mintsem a jobb- és baloldal lovagi tornájának szemlélésében. Paár Ádám írása a Magyar Nemzet-ben. 2016.10.05.

Elsöprő kisebbség?

Cimke: Csizmadia Ervin,

A népszavazás ezernyi tanulsága között talán elsikkad az, hogy bár a kormány helyzete szilárdnak látszik, de ellenzéke most bizonyos babérokat aratott. Vajon a népszavazás sikertelensége kimozdítja-e a bal-liberális ellenzéket a holtpontról? Csizmadia Ervin írása a Magyar Nemzetben

Népszavazási értékelés

Október 2-én este Csizmadia Ervin az InfoRádió vendége volt. A teljes műsor felvétele itt hallható. 


Népszavazás 2016

A Méltányosság népszavazási sorozatában a szavazás előtt, alatt és után is értelmezi az eseményeket: Csizmadia Ervin a Figyelőben, a politikai hálózatokról írt, s arról, miként változhatna meg a jelenlegi vita a kvóta kérdésében.

Lakatos Júlia az Élet és Irodalom e-heti számában arról írt, milyen teendői vannak Európának a népszavazást követően.

Október 2-án Csizmadia Ervin az Inforádió élő választási közvetítésének szakértője lesz, Szakács András pedig a Mandiner.hu közvetítésének szakkommentátora.

A választásokat követően október 4-én Csizmadia Ervin a Magyar Nemzetben, a népszavazás és a hazai ellenzéki pártok kapcsolatáról ír, Novák Zoltán, Nagy Attila Tibor, valamint Paár Ádám pedig a hvg.hu-n a migráció új megközelítéseit vizsgálják.

Október 5-én Lakatos Júlia a Republikon Intézet konferenciáján értékeli a népszavazás eredményeit.

Október 6-án Rajnai Gergely a Figyelőben a liberális demokrácia mai állását elemzi az események tükrében.

 

Európa: népszavazás után

Cimke: Lakatos Júlia,

Ha elfogadjuk, hogy a bevándorláskérdés nem csak humanitárius kérdés, akkor azt is látnunk kell, hogy a felek, nem a föderalista vs. nacionalista vonalon feszülnek egymás ellen, hanem más az elképzelésük az európai élet szervezéséről. Tévedés volna tehát a szolidaritást szembeállítani a szuverenitással. Lakatos Júlia az ÉS-ben. 

Gyorselemzéstől a tanulságokig

Az Atv Híradójában Lakatos Júlia arról beszélt mit tanulhat Magyarország az amerikai vitákból, és mik a jelöltek teendői a következő megmérettetés előtt.

Elnökválasztási viták az USA-ban

A Hír Tv Magyarország élőben című műsorában Lakatos Júlia arról beszélt, hogy a viták elsődleges célja, hogy a választók betekintést nyerjenek abba, hogy melyik jelölt, milyen elnök lenne.  

Trump-Clinton vita tanulságai

Közvetlenül a Trump-Clinton vitát követően, Lakatos Júlia a Lánchídrádiónak elemezte a vitát a Lánchíd Rádió Reggeli hírjárat című műsorában.

A félkarú óriás

Cimke: Csizmadia Ervin,

A pártok ma már csak úgy tudnak hatékony gépezetekké válni, ha maguk körül politikai, gazdasági és kulturális hálózatokat építenek. De még a legnagyobb pártok sem egyformán jók minden területen. A Fidesz például nagy hálózati tőkével bír itthon, de külföldi beágyazottsága lényegesen gyengébb. Csizmadia Ervin interjúja a Figyelőben.

Letölthető dokumentumok:

Bevándorlás és kohézió

A Kossuth Rádió Ütköző c. műsorában Nagy Attila Tibor a soknemzetiségű, sokvallású országok előtt álló kihívásokra hívta fel a figyelmet.

Baloldali nehézségek

A Kossuth Rádió Ütköző c. műsorában Nagy Attila Tibor a Móricz-ügyet és Pápa Levente Együtt alelnök kilépését elemezte.

Cserny-fiúk a filmvásznon

Paár Ádám a magyar szélsőbaloldal filmes reprezentációjáról beszélt a Lánchíd Rádióban.

Orbán Viktor parlamenti beszéde

Orbán Viktor szeptember 12-i, hétfői, napirend előtti felszólalását értékelte Nagy Attila Tibor a Kossuth Rádióban.

Politikai helyzetkép

A nyári uborkaszezon után egyértelműen a Fidesz kormányoldal van kedvezőbb helyzetben, de a párton belüli pozícióharcok veszélyt jelentenek a sikerre... 


A kvótareferendumról

Nagyon sokan szeretnénk megtudni, hogy mi a kvótareferendum, de mást hiszünk erről, ha eltérőek a médiafogyasztási szokásaink. Ha két külön fogyasztói csoportot különítünk el, akkor alighanem két különböző „tudást” is találunk. Következésképp két ország fog szavazni: egy internetes ország és egy tévénéző ország. Zsolt Péter a 24.hu-n!

Politikai képviselet

Szakács András a 24.hu-nak nyilatkozott a kisebbségek politikai helyzetéről. 2016.09.26.

 

Multivitaminnal az elnökségért

Cimke: usa, Lakatos Júlia,

Magyarországon nem sűrűn kerül szóba a politikusok egészsége. Ennek megfelelően kevesen gondolták volna, hogy a 2016-os amerikai választás egyik legmeghatározóbb témája a jelöltek egészsége lesz. Miért válhatott mindez ennyire központi kérdéssé? A válasz legalább annyira a történelemben rejlik, mint napjaink közvélemény kutatási eredményeiben. Lakatos Júlia írása az e-heti Figyelőben. 

A populizmus logikája

A populizmus is csak egy állapota a történelemnek, egyszer felette is el jár majd az idő, ahogy a mostani politikai erők sem nyugodhatnak meg, népszerűségüket bármikor veszélybe sodorhatja egy baloldali populista erő. Szakács András a mandiner.hu-nak adott interjút. 2016.09.22.

Az Őszöd előtti pillanat

Cimke: Csizmadia Ervin,

Éppen tíz éve, 2006 szeptember 9-én jelent meg Orbán Viktor cikksorozatának utolsó része, az akkori Magyar Nemzetben. Egy héttel az előtt, hogy az őszödi beszéd nyilvánosságra került volna, az ellenzék vezetője áttekintette a magyar politikát. Vajon mi az aktualitása az akkori Orbán-írásoknak? Csizmadia Ervin elemzése az Élet és Irodalomban.

Letölthető dokumentumok:

A francia I. Köztársaság a filmvásznon

Szeptember 22-én lesz 225 éve, hogy 1792-ben a Párizsban ülésező Konvent deklarálta a köztársaságot. Ezzel a francia forradalom fordulóponthoz érkezett. A köztársaság és a királyság eszméje 150 éven keresztül küzdött egymással, amíg az előbbi megszilárdult. A Film és politika sorozatban számba vesszük a köztársaság korának mozgóképes reprezentációit a különböző korszakokban.

Letölthető dokumentumok:

Referendum előtt

Az Echo TV Szópárbaj c. műsorában Nagy Attila Tibor az őszi parlamenti ülésszakról beszélt. 


Népszavazás és a német választások

Novák Zoltán az Echo TV Szópárbaj című műsorának vendége volt. Témák: népszavazás és a német választások.


Információs asszimetria

Szakács András az ECHO tv Hírbe Hozzuk című műsorának a vendége volt. Témák: népszavazás, ellenzék, EU.


Diplomácia

Kossuth Rádió Ütköző c. műsorában Nagy Attila Tibor a V4 országcsoport EU-n belüli lehetőségeit és korlátait vette számba.


Külpolitikai újrapozícionálás

Az Infórádió Aréna című műsorában Csizmadia Ervin a magyar miniszterelnök európai irányvételéről beszélt.

Társadalmi párbeszédet szervezne Liget-ügyben a Méltányosság

Cimke: ,

A Méltányosság Politikaelemző Központ (MPK) felajánlja a Ligetvédők, az érintett zöld civil szervezetek, az Országgyűlés Fenntartható fejlődés bizottsága és a Miniszterelnökség számára, hogy mint független szakmai szervezet megszervez és koordinál egy széles körű társadalmi egyeztetést Budapest zöldfelületeinek ügyében. Az MPK lényegesnek tartja, hogy a szakmai párbeszéd módszertanát az összes érintett féllel közösen alakítsák ki, és a folyamat során különböző valós alternatívák kerüljenek bemutatásra. Az egyeztetés célja, hogy találjanak olyan megoldásokat, melyek a zöldterületek megóvását és a főváros kulturális fejlődését egyaránt biztosítják.

Az MPK szerint a magyar demokrácia és a budapesti polgárok érdeke, hogy a főváros jövőjét, látképét és levegőtisztaságát hosszútávon befolyásoló projektek esetében különösen ügyeljünk a széles körű társadalmi egyeztetésre. A folyamat végén szeretnénk bemutatni egy információs anyagot, mely tartalmazza a kormányzat, a szakértők és a civilek álláspontját, és megoldásokat kínál a kialakult konfliktusra.

Az MPK már korábban is szervezett környezetvédelmi témában társadalmi egyeztetést piaci szereplők és zöld szervezetek között, így tapasztalatból tudja, hogyha a felek valóban nyitottak és megoldást keresnek, akkor érdemi párbeszéd alakítható ki. Ráadásul egy ilyen többfordulós, független szakértők bevonásával, különböző alternatívák kidolgozásával együtt lebonyolított egyeztetést a Ligethez kapcsolódó kommunikációs kampány költségeinek töredékéből meg tudná valósítani a kormányzat. Másrészt a különböző alternatívák azonos súllyal kerülnének bemutatásra a folyamat révén, így kiegyenlítődne a civilek azon hátránya, hogy nem rendelkeznek megfelelő forrásokkal média-kampányokhoz.

 

További információ:

Zsolt Péter

kutatási igazgató

zsolt@meltanyossag.hu

+36705094057

 

Diplomácia

A Kossuth Rádió Ütköző c. műsorában Nagy Attila Tibor a V4 országcsoport EU-n belüli lehetőségeit és korlátait vette számba.

Kvótakampány

Spiegel Online-nak adott nyilatkozatában Nagy Attila Tibor szerint a magyar kormány abban reménykedik, hogy a népszavazás kiírásában mások is követik a példáját.

Hálózati tőke

Az ATV Start+ című műsorában Csizmadia Ervin arról beszélt, hogy a pártok számára a gazdag network-kapacitás versenyelőny.


Boycott - Without a movement?

The overreaching narrative of the liberal-left wing opposition concerning the October 2 referendum on the proposed refugee quota of the European Union is for the voters to refrain from voting, thus making the referendum invalid. But is this truly the right strategy? Comparative studies show that this may not be the case.

Letölthető dokumentumok:

Vallomás és népszavazás

Novák Zoltán az Echo TV Szópárbaj című műsorának vendége volt. Témák: vallomás és népszavazás.

Mindenkinek megvan a maga keresztje

Cimke: Zsolt Péter,

Bayer Zsolt kitüntetése után az állami kitüntetéseket visszaadó hullám lényegében az állami kitüntetések sorsát vetíti előre. Voltaképp az állami kitüntetések leértékelődésében nem a bajt kell látnunk, hanem egy szükségszerű demokratikus átmenetet. Ezt a gondolatot bontja ki Zsolt Péter a 24.hu-n.

A network-elit

Cimke: Csizmadia Ervin,

Manuel Castells, neves spanyol hálózatkutató nemrégiben életmű-összegző írást tett közé. A politikai hálózatok témája 25-30 évben jelen van a nyugati közéletben. Ehhez képest nagyon meglepő, hogy itthon még mindig gyerekcipőben jár a téma vizsgálata. a fő tétel persze röviden is összefoglalható: amelyik politikai erőnek sokk a hálózati kapacitása, mint riválisaié, az versenyelőnyben van. Csizmadia Ervin írása. 

Háború a filmen

Paár Ádám a Lánchíd Rádió Kulissza című műsorában arról beszélt, hogy a filmek is képesek az állampolgári tudat formálására, példaként beszélt a háborús filmekről.

A 21. század kihívásai

A migráció felhívja a figyelmünket arra, hogy a 2008-as gazdasági vilkágválságra adott politikai válaszok egyelőre csak eszme-pótlékok. Csizmadia Ervin 1 órás interjúja a Klubrádióban! 


Vasárnapi boltbezárás - ismét?

Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes nyilatkozatát értékelte a Klubrádió Esti gyors műsorában Nagy Attila Tibor. 

Soros Gyögy világa

Nagy Attila Tibor új szempontot ajánlott a Kossuth Rádióban Soros György megítélésével kapcsolatban: nem elszenvedője, hanem alakítója kívánt lenni az eseményeknek és képességeinek köszönhetően ezt el is érte.


Mindent a jobb közérzetért?

A Lánchíd Rádióban Nagy Attila Tibor úgy fogalmazott, hogy a kilátásba helyezett járulékok csökkentését a kormányzati közérzetjavító intézkedések körébe tartozik.


Népszavazás és önkormányzatok

A Klubrádió A lényeg c. krónikájában a népszavazási kampány önkormányzati vonatkozásaira hívta fel a figyelmet Nagy Attila Tibor. 


Múlt a jelenben

Cimke: Csizmadia Ervin,

Nem könnyű hónapjait éli Európa. A válságjelek egyik része a bevándorlásból adódik, a másik – ezzel is öszszefüggésben – a demokráciák belső problémáiból. A világban egyre több szerző foglalkozik azzal, hogy Kelet-Közép-Európában újra fontossá válik a szocializmus előtti múlt öröksége. Csizmadia Ervin írása a Figyelőben.

Letölthető dokumentumok:

Ellenség az amerikai világháborús filmben

Korábbi írásunkban egy csokrot nyújtottunk át az I. világháború filmes interpretációiból. Mostani elemzésünkben a II. világháborús témájú amerikai filmeket vesszük górcső alá. Arra a kérdésre keressük a választ, hogy milyen módon ábrázolták az amerikai filmek az ellenséget. Elsősorban a szigorú értelemben vett katonafilmeket vizsgáljuk.

Letölthető dokumentumok:

Aki nőnek születik, annak pechje van

Cimke: Zsolt Péter,

A férfiak több pénzt keresnek mint a nők. Ugyanazért a munkáért több bért kapnak, ráadásul az Egyenlő Bánásmód Hatóság sem tud eredményt elérni. Ezek a tények, és minél alaposabban nézzük a statisztikákat annál inkább elcsodálkozunk. Az okok összetettségéről és a változás útjáról pedig Zsolt Péter írt cikket a 24.hu-n.

Hol vagy, történelmi film?

Paár Ádám a Népszabadság augusztus 18-i számában a magyar történelmi film hiányát fájlalta. 

Zárt ajtók mögött

Szakács András az ATV A Nap Híre című műsorának a vendége volt.

Kormánypárti népszavazások

Szakács András a Klub Rádió reggeli műsorában beszélt a népszavazások magyar és nemzetközi helyzetéről.

Népszavazás bojkottja

A Klubrádió Reggeli gyors műsorában Nagy Attila Tibor azt hangsúlyozta, hogy az ellenzéknek inkább mozgalomként kellene erőt mutatnia

Kockázatos stratégia?

A Klubrádió Reggeli gyors című műsorában Lakatos Júlia arról beszélt, milyen kockázatot rejthet magában, ha Donald Trump szembefordul saját párt elitjével.

Diskurzus a bevándorlásról

Cimke: Csizmadia Ervin,

Noha jó ideje a közgondolkodás centrumában áll a migráció témája, voltaképpen nagyon keveset tudunk róla. Pontosabban Európa keleti része nem igazán érti, qa nyugatiak miért „erőltetik” a témát, a nyugatiak pedig egyáltalán nem értik a keletiek ellenállását. Vajon érthetjük-e jobban a másik felet? Ez az első lépés a probléma értelmezéséhez. Csizmadia Ervin írása a Magyar Nemzetben. 

Az iszlámról másként

Ha az iszlám és a film együttesen szóba kerül, akkor leginkább a terrorista témájú filmek jutnak eszünkbe, jobb esetben valami ezeregyéjszakai hangulatú mese. A nyugati filmek döntő többsége behódol az iszlámról kialakult sztereotípiáknak. Hogy kicsit megbombázzuk ezt a paradigmát, bemutatunk pár olyan filmet, amelyek példaértékűen tárgyilagosan és realistán mutatják be az iszlám világot.

Letölthető dokumentumok:

Milyen egy nemzet karaktere?

Cimke: Zsolt Péter,

Zsolt Péter legújabb írásában Róna Péter nemzetkarakterológiai gondolatmenetével vitázik. Miben más a kínai, a japán és a magyar nemzet önképe, jövőbeli lehetőségei? Hogyan kapcsolódnak mindehhez a Méltányosság korábbi kutatási projekteji? További részletek a 24.hu hasábjain! 

Eltűnnek az elitek?

A Magyar Nemzet hétvégi Magazinjában Lakatos Júlia jó és rossz populistákról írt. Az írás kizárólag a lap nyomtatott számában olvasható.

A politikai agresszióról

Cimke: Csizmadia Ervin,

Sok mindenre gondolunk, ha a politikai agresszió növekedéséről beszélünk. Ritkán kerül viszont szóba, hogy a politikai ciklusidő meghosszabbodása is okozhatja az agressziót és türelmetlenséget. 2006-ig négy évenként cserélődtek a kormányok. azóta megváltozott a helyzet. Csizmadia Ervin írása a Mandineren. 

Kormánypárti népszavazások

Szakács András a Klub Rádió reggeli műsorában beszélt a népszavazások magyar és nemzetközi helyzetéről. 2016.08.09.

Történelmi filmeket – MOST!

A következő években hatalmas évforduló-dömpingre számíthatunk. Ez a néhány év jó alkalom lenne a magyar történelmi film feltámasztására. A filmek maguk is képesek a társadalmi valóságot formálni. Ha a filmek a társadalmat mentálisan betegnek, idegengyűlölőnek ábrázolják, akkor szép lassan, a társadalom követni kezdi a mintákat, és valóban olyan lesz. A jó történelmi filmek képesek lehetnek a közösség magabiztosságának és összetartozásának megszilárdítására. 

Letölthető dokumentumok:

Válság és geopolitika

A Klubrádió Reggeli Személy című műsorában Lakatos Júlia az amerikai elnökválasztások kapcsán a demokrácia és elit válság globális összefüggéseiről beszélt.

Szélsőségek a filmvásznon

Paár Ádám és Szirmák Erik a Lánchíd Rádió Kulissza című műsorában a szélsőségek filmes reprezentációjáról beszélgetett.

Korszakváltás

Az Atv Egyenes Beszéd Ráadás című műsorában Lakatos Júlia arról beszélt, hogy Donald Trump jelölése egy korszak végét jelzi világszerte. A 80-as évek óta tartó globalizáció centrikus kort a nemzetek önállósulása követi majd.

Megújulhat-e az ellenzék?

Cimke: Csizmadia Ervin,

Miközben a világ kaotikus sebességgel, szinte követhetetlenül változik, egy dolog állandónak s nagyon is követhetőnek tekinthető: a magyar ellenzék állapota. Már nem mondják annyit, hogy Orbán takarodj. Már tudják, hogy a szervezeti széttagoltsággal kezdeni kell valamit. De két dolgot még mindig nem tudnak. Csizmadia Ervin cikke a 24.hu-n.

Össznépi frusztráció

Cimke: Csizmadia Ervin,

A szembenállás a politika éltetője de mára ez már elég elviselhetetlen mértékű. Ennek egyik oka, hogy a választások ma nem teremtenek erős többségeket. Ahol pedig erősek a többségek (mint Magyarországon), ott abból van a baj. Mindenesetre mindenki frusztrált; az is, aki nyer, s az is, aki veszít. Csizmadia Ervin elemzése a Figyelőben.

Letölthető dokumentumok:

Nők a politikában

Cimke: Zsolt Péter,

Zimbardo nem rég írt egy könyvet a férfiak társadalomból való kiszorulásáról „Nincs kapcsolat” címmel. Sok vitát generálhat, de annyi biztos, hogy ideje leszámolni egy illúzióval, mégpedig azzal, hogy a női vezetők pusztán azért mert nők sokkal jobbak. Zsolt Péter a most érzékelhető női politikusok gyarapodásáról, és az ezzel kapcsolatos hamis illúziókról írt a 24.hu-n.

Az informális hatalomról

Cimke: Csizmadia Ervin,

Ahhoz képest, hogy a körülöttünk lévő világ milyen gyorsan alakul át, meglepő, hogy a fogalmaink sokszor nem követik a változásokat. Például nemigen elemezzük a politika körüli informális szerveződéseket. Politológiai értelemben pedig az informális befolyás a döntéshozatal része. Kár összeesküvés-elméletről beszélni ott, ahol nem erről, hanem informális befolyásról van szó. Csizmadia Ervin írása a Magyar Nemzetben.

Migránskérdés

A Kossuth Rádió Ütköző c. műsorában a bevándorlásválság németországi és balkáni vonatkozásairól beszélt Nagy Attila Tibor. 

Film és politika

Paár Ádám a film és politika kapcsolatáról beszélt az ATV Start plusz című műsorában. 

A maffia-hálózat motorja

Maffia és politika. Két világ, amelyek között megannyi átfedés, intrika és rejtély lapul, melyekre általában utólag derül csak fény. Létezhet-e egyik a másik nélkül, netán ki-kit szolgál ebben a kusza rendszerben? Új elemzésünkben a maffiafilmek klasszikus darabját, a Keresztapát hálózatelméleti szempontból elemezzük.

Letölthető dokumentumok:

Ellentétek az MSZP-ben

Az ATV Start+ műsorában Nagy Attila Tibor Tóbiás bukásáróé és a legújabb párton belüli ellentétekről beszélt. 


Maffiavádak Rogán ellen

A Lánchíd Rádió reggeli műsorában Nagy Attila Tibor a Rogán-ügyről és a kormányzati szerkezetátalakításokról beszélt.


A fekete populizmus

Ha volt olyan mozgalom az USA történetében, amely összefoghatta volna a fehér és fekete dolgozókat, az a 19. század végi populizmus volt. Ám a populisták sem voltak elég bátrak - főleg Délen - a faji egyenlőséget támogatni. Paár Ádám erről írt a Népszabadságban, kiemelve, hogy a populizmus programja, ellentétben azzal, amit ma gondolunk erről, egy baloldali demokrata program volt. 

Fukuyama és a demokrácia

Paár Ádám Francis Fukuyama új tanulmányát idézve beszélt a népszavazás intézményéről a Lánchíd Rádió Macskajaj című műsorában2016.07.14.

Politika és etika

Cimke: Zsolt Péter,

A politika, mely más néven a hatalomszerzés művészete manapság nem ideológiával meg programtervekkel harcol, hanem a riválissal szemben korrupciós váddal. A demokrácia az, ahol a korrupció nem következmények nélküli. Nálunk azonban hiába. Zsolt Péter ezen összefüggések médiaetikai vonatkozásait értékeli a 24.hu hasábjain.

A „Nagy Háború” a filmvásznon I.

Az olyan zárt (kényszer)közösségek, mint a hadsereg, a börtön vagy az elmegyógyintézet, mindig foglalkoztatták a filmesek fantáziáját. Sorozatunk következő részeiben a hadseregek belső életét bemutató filmeket elemezzük. Először az I. világháborúról szóló filmekről írunk, nem feledkezve meg arról, hogy most emlékezünk a „Nagy Háború” harmadik évére.

Letölthető dokumentumok:

Vissza a feladónak?

A Klubrádió reggeli műsorában Lakatos Júlia a politikai bizalomról és hitelességről beszélt Hillary Clinton e-mail botránya kapcsán.

Népszavazás előtt

A Lánchíd Rádió reggeli műsorában Nagy Attila Tibor úgy vélte, hogy a kérdés megfogalmazásából az következik, hogy a kormány nem vet el eleve minden kompromisszumot

Technology and democracy

The development of communications technology brought modern democracy to the West. Now, however, technology strikes back, and the next revolution in communications technology is perhaps the biggest challenge for liberal democracy today. Is Brexit cause for alarm?

Letölthető dokumentumok:

Slap in the face

Andras Szakacs stated to Bloomerg that in light of the Brexit vote, the Hungarian referendum will carry a very strong message and the ruling elite in Brussels and other European capitals could interpret it as a slap in the face.

Az elszabadult Django

Egy francia filozófus 15 évvel ezelőtt azt írta, hogy az univerzalizmus háttérében minden más érték illegalitásba vonul. A Brexit kapcsán, de attól függetlenül látjuk, hogy az illegalitásba vonult értékek, identitások, attitűdök nagy lendülettel előtörnek újra. Mindez teljesen új elemzői magatartásra késztethet minket. Csizmadia Ervin írása a Mandineren.

Komolyan véve Fukuyamát

Cimke: Csizmadia Ervin,

Az elmúlt két és fél évtizedben a magyar közéletben Fukuyma híres mondatát („vége a történelemnek”) körülbelül annyit idézték, mint Bibó híres mondatát („demokratának lenni annyi, mint nem félni”). Önmagában egyik se sokat mond. Viszont 27 évvel születése után érdemes megnézni, mit is tartalmaz Fukuyama híres elmélete, és melyek a ma is hasznosítható tanulságai. Csizmadia Ervin írása a Magyar Nemzetben.

Mozgások a Fidesz körül

A Lánchíd Rádió Lecsó című műsorában Nagy Attila Tibor L.Simon László államtitkár leváltásáról, Navracsics Tibor nyilatkozatairól beszélt.

Skóciától a népi írók aktualitásáig

Paár Ádám a Közéleti Arénában ismertette a Brexit lehetséges hatását az Egyesült Királyságra, valamint beszélt arról, mit adhatnak a népi írók a mai politikai elitnek.


Populizmus - kihívás vagy métely?

Az amerikai előválasztás és a Brexit rámutatott arra, hogy a mérvadó nyugati elit nem kezelte a helyén a populizmus jelenségét, rendre rosszul méri föl a helyzetet, és nem képes megfelelő válaszokat felkínálni. A liberális demokrácia sorsa a két ponton fog eldőlni: képes lesz-e az a nyugati szellemi bázis kihordani a megfelelő elméleti válaszokat; illetve a mérsékelt hatalmi elit képes lesz-e emelni a tétet, és a gyakorlatra adaptálni azokat. 

Letölthető dokumentumok:

Az ellenfél megismerése

Az ATV Start című műsorában Csizmadia Ervin az MSZP fő esélyét politikai ellenfele megismerésében látta.

Több Magyarország

Szakács András az ATV műsorának a vendége volt. Téma: párhuzamos Magyarországok kevés átjárással.

Kvótareferendum előtt

A Lánchíd Rádiónak Nagy Attila Tibor azt mondta, hogy a kötelező kvóta ügyében a kormány a látszat ellenére is hajlandó kompromisszumra az EU-val, a népszavazási kérdés nem éget fel minden hidat.

Média, politika, társadalom

Zsolt Péter a Klubrádió Esti gyors műsorában a médiatulajdonosok társadalmi hatásáról beszélt.

Egymástól tanulni?

Van-e remény a politikában tanulni egymástól? Vagy egymás mellett elfutó, külön világokban élünk, amelyeknek semmi közük egymáshoz? És ha van tanulnivaló, akkor micsoda? Csizmadia Ervin írása az Élet és Irodalomban. Az alábbiakban egy részlet olvasható a cikkből!

"A liberális demokrácia új tanulóképességére van szükségünk. egy olyan megvilágosodásra, amelynek során a rendszer főszereplői megtanulják, nem elég lehetővé tenni a szabadon választható identitások elterjedését (a minél nagyobb társadalmi és politikai diverzitást), de el is kell ismerni a különféle (akár a mainstreamtől eltérő) identitásokat, mint egy magasabb szintű kohézió segítőit. Máskülönben a diverzitás mindent felfal és a társadalom individuális mozgásformáinak nem lesz közösségi ellensúlya.
Ami végül a mai Magyarországot illeti: ahogyan 1990 körül is a nyugati modellt követtük, úgy most is ez az utunk. A kérdés az, hogy a mai Magyarországon van-e esély egy olyan változásra, hogy a politikai elit különféle csoportjai a másik oldal véleményét megvitatásra méltónak tekintsék.
Ha szigorúan pragmatikusan nézzük, akkor ennek rengeteg (és kölcsönös) sérelem torlaszolja el az útját. Hiszen akár a Fidesz, akár ellenzéke (és joggal) hivatkozhat arra, hogy a másik oldal mi mindent tett az elmúlt időszakban egy ilyen normális tanulási folyamat ellen. Az ellenzék fő érve ráadásul manapság az, hogy egy autokratikus és korrupt hatalommal áll szemben, amellyel kapcsolatban nemhogy nincs engedmény, de egyenesen a legharciasabban kell fellépnie vele szemben.
Egy majdani közelítéshez, netán az egymástól való tanuláshoz az kell, hogy egyáltalán vegyük tudomásul: ezek ketten „elváltak” egymástól, s bár a liberális demokrácia hívei a liberális demokrácia győzelmét deklarálták, de egyáltalán nem jött, vagy nem a vágyakhoz mérten jött létre a két komponens (liberalizmus és demokrácia) találkozása. Mégpedig azért nem, mert azok, akik a „sima” demokrácia híveiként határozták meg magukat, kényelmetlennek, szűknek érezték és nem találták meg benne saját identitásukat. 2010 óta persze a liberálisok nem találják meg benne magukat, de a „nem találás” váltógazdálkodására egyáltalán nem lenne jó gyógyír egy olyan stratégia, hogy 2018, egy esetleges baloldali-liberális választási győzelem után ezúttal a mai korszak fő reprezentánsai, a „populisták” ne találják meg magukat. Azt hiszem, nem kell magyaráznom, miért gondolom károsnak, ha egy majdani kormányváltás után a mostani kormánypártiak érzik kirekesztettnek magukat.
Ezzel szemben azt gondolom, olyan politikai stratégiák kiérlelésében vagyunk érdekeltek, amelyeknek centrumában a viták állnak. Arra, hogy egy vitamentes, mondhatni tabukra és a politikai korrektségre épülő közéletet is meg lehet változtatni, a 2000-es évek utáni Hollandia a példa. Magyarországon is kirajzolódnak egy ilyen változás körvonalai, de egyelőre ezek még csak körvonalak és még nem sokat látunk abból, hogy ez működőképes-e egyáltalán. Egy azonban bizonyosnak látszik: ha az ellenzék versenyben akar maradni, akkor partner kell, hogy legyen sokféleség és egység 25 évig elfojtott, meg nem vitatott kérdéseinek (ha kell filozófiai mélységű) megvitatásában. Az ellenzék által most favorizált diktatúra-narratívából ebben a vonatkozásban – a politikai tanulás tekintetében – nem nyerünk semmit.
Egy mélyreható vitában viszont esélyünk nyílhat annak megértésére, miért ragadt sárba megint a szekér, s miért felületi „kezelés” a diktatúra úgynevezett elsöprése."

 

Orbán Viktor üzenete

Szakács András a 24.hu-nak nyilatkozott. Téma: Orbán Viktor üzenete a brexit kampány során. 2016.06.23.

Film és politika

Szirmák Erik és Paár Ádám a filmek kohéziós szerepéről beszélt a Lánchíd Rádió Kulissza című műsorában.


Orbán Viktor üzenete

Szakács András a 24.hu-n a kampányban megjelenő miniszterelnöki üzenet által felvetett kérdéseket járta körül. 2016.06.22.

Politikai válóper

Csizmadia Ervin a Hír Tv-ben arról beszélt, hogy a magyar társadalom most kezd elválni bizonyos illúzióktól.

Pozitív nacionalizmus?

Cimke: Lakatos Júlia,

Európa jó ideje terhes, meghaladott történelmi konstrukcióknak tartja a nemzetállamokat. A növekvő nacionalizmus és euroszkepticizmus csak alátámasztani látszik ezt a tételt. Holott a fennálló konfliktust javarészt maga az unió teremtette azáltal, hogy már a kezdetektől igyekezte kiszorítani a nemzetállamok gondolatát a szalonképes mainstream elvek köréből. A Magyar Nemzet Magazinban Lakatos Júlia a pozitív nacionalizmusról írt.

A cikk szerkesztett változata megjelent a Magyar Nemzet Magazin 2016. június. 18-i számában.

Letölthető dokumentumok:

A magyar szélsőjobb

Sorozatunk előző részében a terrorista szervezetek mozgóképes reprezentációjával foglalkoztunk. Magyarország történetében viszonylag kevés volt a szó „klasszikus” értelmében vett terrorszervezet. De bőven akadtak terrort (is) alkalmazó politikai mozgalmak. Sorozatunk mostani részében a szélsőjobboldali magyar mozgalmak három generációjának reprezentációjára tekintünk ki. 

Letölthető dokumentumok:

A baloldal dilemmái

Nemsokára kongresszust tart a magyar baloldal vezető erejének számító MSZP. Nem hagyományos esélylatolgatásra vállalkozunk, hanem három nagy formátumú külföldi politikus egy-egy mondatát ajánljuk a megújulást kereső baloldaliak figyelmébe. Csizmadia Ervin írása a Dinamó blogon.

A feudális magyar gondolkodás

Cimke: Zsolt Péter,

A magyarországi politikai jobb- és baloldal is egyaránt felismerte a magyar társadalomban megbújó feudális jellemzőket. Ezt tükrözte Gyurcsány őszödi beszéde, mint kifakadás a partikuláris érdekeiket követőkkel szemben. Ma viszont az a kérdés: jó válasz-e a központosítás a kiskirályokkal szemben? Egy király jobb-e, mint sok kicsi, és ha nem, akkor mit kellene tenni rendszer szinten?.  Zsolt Péter cikke a 24.hu-n

A kohézió ereje

Cimke: Csizmadia Ervin,

Nem feltétlen csak a futball teremthet kohéziót, hanem sok minden más is. Magyarországon történetesen több, mint negyed évszázad alatt nem jutottunk sokkal közelebb e talányos, de nagyon fontos fogalom megértéséhez. A labdarúgó EB nagyon jó alkalom, hogy ezen az is elgondolkodjon, aki még soha nem tette. A Méltányosság nem úgy hirtelenjében, hanem 9 éve beszél a társadalmi kohézió erejéről. Csizmadia Ervin írása.

Duális háborúk

Szakács András a Lánchíd rádió Kulissza című műsorának a vendége volt.

Milyen párt az MSZP?

Szakács András a Lánchíd Rádió Reggeli Hírjárat vendége volt. Téma: MSZP-s elnökválasztás.

Lesz-e valaha vezetve az MSZP?

Az ATV Start+ című műsorában azt mondta, hogy az MSZP azért nem tud csapattá válni, mert benne csapatok küzdenek egymással.


Párhuzamos Magyarországok

A pártok közötti – holland típusú – kiegyezés, avagy a nagykoalíció tehát szükséges, de nem elégséges feltétele a jelenlegi megosztottság felszámolásának, ugyanis ma már milliós nagyságrendű azon választók köre, akik jelenleg egy pártokon kívüli, harmadik Magyarországban élnek. Szakács András cikke a HVG.hu-n jelent meg2016.06.14.

Clinton vs. Trump

A delegátusok alapján vélhetőleg meg van kik indulnak az amerikai elnökválasztásokon, de milyen kampány várható ezek után? Lakatos Júlia a Magyar Nemzetnek nyilatkozott. 

Félidőben a harmadik Orbán-kormány

A Lánchíd Rádió Szabad gondolat műsorának egyik vendégeként Nagy Attila Tibor a harmadik Orbán - kormány első félidejét értékelte.


Vezető vagy vezér

A Klubrádió Reggeli személy című műsorában Csizmadia Ervin úgy vélekedett, hogy a baloldal irtózik a vezetés szótól is.

Schiffer lemondása

A Lánchíd Rádió Lecsó c. műsorában Nagy Attila Tibor az LMP eddigi társelnökének távozásáról beszélt.


Vona Gábor helyzete

Szakács András a Kossuth Rádió Ütköző című műsorának a vendége volt. Téma: Jobbik tisztújítás.

Elnökjelöltek versenye

Az M1 Szemtől szembe műsorában Nagy Attila Tibor az MSZP elnökjelöltek versenyét értékelte.

A szélsőségek a helyi ügyekre reflektálnak

Cimke: Paár Ádám,

A Volksbund-tagság sem ítélhető meg egyformán. A motivációk egyénenként és községenként eltértek. Teljesen hamis a kép, amely a szélsőséges szervezethez való tartozás motivációját leegyszerűsíti a fanatikus jobb- vagy baloldaliságra. A lokális közösségekben a helyi ügyek és problémák számítanak. Erre figyelmeztet a Volksbund története is

Menekülő utak

Szakács András az Echo TV Szópárbaj című műsorának a vendége volt. Témák: Jobbik, LMP és migráció.

Ellenzéki térfél

Az Echo TV Hírbe hozzuk műsorában az LMP és a Jobbik helyzetéről fejtette ki véleményét Nagy Attila Tibor.

Törésvonalak: hol és mi?

Cimke: Csizmadia Ervin,

A politikai elemzők rég óta hadakoznak annak megállapításával, hogy manapság hol húzódnak a törésvonalak. A bal-jobb skáláról sokszor leírtuk már, hogy nem feltétlen működőképes, és hasonlóan vagyunk liberális-konzervatív törésvonallal is. De akkor van magyarázat? Csizmadia Ervin szerint igen

A populizmusról

Csizmadia Ervin a Párbeszéd Házában rendezett populizmusról szóló beszélgetés résztvevője volt. Videó és képes beszámoló az eseményről.

A két politikustípusról

Ha végigtekintünk a politikusok mezőnyén, azt látjuk, hogy meglehetősen kevés a hagyományos értelemben vett (például vezetői erényekkel rendelkező) politikus, s a politikus legtöbbje inkább a menedzselő típushoz tartozik. Elemzésünkben igyekszünk alaposabban megvizsgálni, miért alakult ki a helyzet, és az írás végén arra is kitérünk, hogy az ellenzék talán azért sem tud előbbre lépni, mert irtózik a politikai vezetéstől.

Új nemzetállam-elmélet

Európában és Magyarországon is állóháború van a globális struktúrák és a nemzetállam hívei között. Ugyanakkor vannak új megközelítések is, amelyek rávilágítanak az ilyen szembenállások terméketlenségére. Csizmadia Ervin a Magyar Nemzetben megjelent cikkében – többek között – egy ilyen elméletet is felidéz, s azt javasolja: gondoljuk újra ezt a dolgot.

Szélsőségek a filmvásznon

A magyar filmesek ritkán nyúlnak témaként a szélsőséges mozgalmakhoz. Ha igen, akkor is inkább történelmi, mintsem kortárs témákat dolgoznak fel. Az amerikai, brit, spanyol filmesektől azonban nem áll távol a kortárs politikai konfliktusok ábrázolása, legyen szó akár az északír válságról, akár a közel-keleti terrorizmusról. 

Letölthető dokumentumok:

Ifjúság

Az elmúlt hónapokban gyakran volt közbeszéd témája Donald Trump és az amerikai választás. Ugyancsak sokszor került napirendre a populizmus témája. Ritkán került azonban előtérbe, hogy a populizmus hogyan érinti a fiatalabb nemzetékeket. Egy szerdai konferencián éppen ez a téma. A Méltányosságot Csizmadia Ervin képviseli. vitapartner: Magyarics Tamás, kérdező: Süveges Gergő. 

Radikálisok

Az Echo TV Szópárbaj című műsorában Rajnai Gergely az oszták elnökválasztás és a Jobbik kapcsán kifejtette, hogy az újgenerációs pártok felemelkedését nagyban segíti a web.

A stratégiaváltás logikája

Magyarország húsz év következetes Nyugat-követés után úgy tűnik, több szempontból saját útjára lépett. Ész nélkül a szakadék irányába fordultunk volna, vagy Orbán Viktor kimagasló tehetsége miatt következett be a fordulat? Itt egy harmadik választ kínálunk, amely a pszichológia eszköztárát hívja segítségül a kérdés megválaszolásához.

Letölthető dokumentumok:

Osztrák államfőválasztás

A Hír TV Reggeli járat c. műsorában Nagy Attila Tibor arról beszélt, hogy a szabadságpárti jelöltre adott nagy számú szavazatmennyiség oka nem csak a menekültválságban keresendő.

Az önkormányzat fontossága

Hosszútávon egyik politikai erőnek sem éri meg kiüresíteni az önkormányzatokat. Szakács András a 24.hu-nak nyilatkozott. 2016.05.25.

The paradox of liberal democracy

The fact that the Hungarian government dismisses mandatory immigration quotas and initiates a referendum on the issue shows that one of the fundamental paradoxes of liberal democracies today are still universal human rights and popular sovereignty. The Hungarian government aims to resolve this by supporting democracy at the expense of liberalism.

A third Hungary

The concept of modern party competition was formulated so that ideologies could compare their strengths. If one was in power, the other had to keep in mind that the tides will one day turn. However today, parties that become the minority in elections are reluctant to accept their position as the opposition. In many cases they retreat from the system. Instead of taking up the position of government opposition, they opt to choose a certain “system opposition.”

Elections in Hungary today do not pacify public life, while polarization is ever growing. Though the case of the Netherlands could be an example on how to successfully deal with this situation, there are several important differences. On the one hand, the pillarization of society (meaning parallel institutional structures or “pillars” formulate along the different socio- cultural attributions, religious, minority and linguistic fault-lines, where the parties integrate.) is not on the same level in the two countries. As Ádám Paár has previously pointed out, it is also a significant difference that up until the 1970s, the dynamics of Dutch politics were not focused around political ideologies, but differences in religion.

Polarization in Hungary is generated by party actors. For example, when rewriting the constitution, the governing party Fidesz, declared that the Hungarian Socialist Party seated in the Parliament, the successor of the Hungarian Socialist Workers’ Party and one of the largest opposition forces remains subject to the anti-democratic burden of the communist era. During the third Orbán government, the issue of the investigation of the independent Ökotárs Foundation and its civic partner organizations that are funded by international grants also became symbolic. In the last few months, government and party actors have pronounced István Pukli, a leading figure of the student-teacher protests a Bolshevik agent, while Prime Minister Viktor Orbán compared the opposition movements of today to that of 1919 aiming to overthrow democratic conditions.

The situation is further aggravated as opposition parties recurrently state that the primary objective of the opposition in the event of an electoral win is to restore conditions preceding 2010. This is also a major polarizing factor, similarly divisive as Fidesz-KDNP’s current politics, since society does not consider the system before 2010 an alternative to that of today. Such promises are counter productive; voters can not be motivated by them.

With this message, left wing and liberal opposition parties broadcast towards society that the period between the second and third Orbán government is a “mistake”, a short period of time where Hungarian history temporarily lost its bearings. With this, these political communities communicate the same idea as Fidesz-KDNP, who render the period of Hungarian communism irrelevant to Hungarian history. For the government parties, time stops in 1944, then restarts in 1990 and even then, only partly. Viktor Orbán himself declared that the years between 1989 and 2010 – including his own first government – were in fact a post-communist period.

Centre for Fair Political Analysis has previously pointed out that separate “nations” are developing within Hungary, with their own institutional systems, realities and visions. We are however, still very far from speaking of a pillarized community similar to that of the Netherlands. At the same time, it shows that polarization of the political arena is more acute, pervasion between the “two-Hungarys” is less prevalent, and at this point the communities no longer consider each other as opponents with legitimate social mandates.

Hungarian government parties and the opposition are becoming more and more isolated from each other and a significant cut of the society. Elections are incapable of pacifying the political sphere, Fidesz-KDNP and the opposition forces mutually question each other’s legitimacy.  At the same time the opposition is placed in an even more difficult position than the government by positioning itself as an “anti-system” advocate, which led to the government emphasizing that the opposition is an outsider in the political system.

In spite of the growing levels of polarization, as we have already mentioned, the Dutch example must be handled with reserve, as in the case of Hungary, the political communities opposing each other do not represent the whole of society. According to surveys, more than one-third of the population does not know who it would vote for from the current parties, or does not wish to vote. A mutual consent, or grand coalition, as done in the Netherlands, could be a solution but not enough to diminish the current fragmentation, as by now, the number of voters who live in a “third” Hungary with no party preference can be put to millions.

Letölthető dokumentumok:

Kerekasztal-beszélgetés a liberalizmusról

A Mozsár presszóban, nagy számú közönség előtt került sor a Méltányosság által szervezett kerekasztal-beszélgetésre. A kerekasztal résztvevői Egedy Gergely, politológus, történész, Szent-Iványi István, politikus, Tóth Csaba, a Republikon intézet stratégiai igazgatója, valamint Csizmadia Ervin, a Méltányosság Politikaelemző Központ igazgatója volt. A beszélgetést Rónai Egon moderálta. A kerekasztal előzménye az ez év januárja és márciusában, a Magyar Nemzetben zajló liberalizmus-vita, amelynek négy résztvevője volt a mostani kerekasztal vendége is. A beszélgetés elsősorban a liberalizmus elvi és elméleti (és kevésbé aktuálpolitikai) összefüggéseiről zajlott.  A vitában Csizmadia Ervin felhívta a figyelmet arra, hogy lassan megérett a helyzet liberalizmus és demokrácia viszonyának mélyebb elemzésére. Valamint megfogalmazta azt is, hogy a magyar liberális pártmozgalom visszaszorulása kapcsán nem csak azt kell vizsgálni, melyek a kudarc okai, hanem azt is, hogy mitől lett sikeres a magyar liberalizmus a rendszerváltáskor és az azt követő évtizedben. 

Videó

Fényképek

A vita és a vitazáró itt olvasható.

Miért erős a liberalizmus, ha gyenge? Miért gyenge a liberalizmus, ha erős?

A Mozsár presszóban, nagy számú közönség előtt került sor a Méltányosság által szervezett kerekasztal-beszélgetésre. A kerekasztal résztvevői Egedy Gergely, politológus, történész, Szent-Iványi István, politikus, Tóth Csaba, a Republikon intézet stratégiai igazgatója, valamint Csizmadia Ervin, a Méltányosság Politikaelemző Központ igazgatója volt. A beszélgetést Rónai Egon moderálta. A kerekasztal előzménye az ez év januárja és márciusában, a Magyar Nemzetben zajló liberalizmus-vita, amelynek négy résztvevője volt a mostani kerekasztal vendége is. A beszélgetés elsősorban a liberalizmus elvi és elméleti (és kevésbé aktuálpolitikai) összefüggéseiről zajlott.  A vitában Csizmadia Ervin felhívta a figyelmet arra, hogy lassan megérett a helyzet liberalizmus és demokrácia viszonyának mélyebb elemzésére. Valamint megfogalmazta azt is, hogy a magyar liberális pártmozgalom visszaszorulása kapcsán nem csak azt kell vizsgálni, melyek a kudarc okai, hanem azt is, hogy mitől lett sikeres a magyar liberalizmus a rendszerváltáskor és az azt követő évtizedben. 

Videó

Fényképek

A vita és a vitazáró itt olvasható.

Médiaelőzetes

A Lánchíd Rádió Szabad gondolat vendége lesz május 22-én, vasárnap 6 óra után Nagy Attila Tibor. Téma: az őszödi beszéd következményei. Ugyan ő hétfőn reggel a Hír TV hétfő reggeli műsorában nyilatkozik 6.20 után az osztrák elnökválasztásokról.

Hit Gyülekezete

Budapress francia nyelvű blognak Nagy Attila Tibor azt mondta, hogy az első Orbán-kormány idején rossz volt a Fidesz és a Hit Gyülekezetének a viszonya, de a második Orbán-kormány idején ez megjavult, a Hit Gyülekezete elismert egyház lett az új egyháztörvény után.

Korszellem

Az Echo Tv Szópárbaj műsorában Nagy Attila Tibor a Fidesz által alakított korszellemről beszélt. 

Ami a tények mögött van

Cimke: Zsolt Péter,

A nagy botrányt kavaró Kiss-Takács ügy korántsem a két szereplőről, hanem a politikáról és állami intézmények kapcsolatáról szólt. Ezen belül is a jó és a rossz kormányzás jellemzőiről, tárgyalásokról, konfliktuskezelésekről vitakultúráról, kommunikációs zavarokról és a kiútról. Zsolt Péter írása a 24.hu-n.

Az antipolitika kora?

A nemzetközi politikai elemzők is egyre többet foglalkoznak a hagyományos liberális-demokratikus intézmények válságával. Az egyik legnagyobb kihívásnak két antipolitikai mozgalmat látnak, a populizmust és a technokrácia növekvő uralmát. Az Aspen Review nevű folyóirat tematikus összeállítást szentelt a témának, Csizmadia Ervin a folyóirat cikkeiről írt a Figyelőben.

Kisebbségek a filmvásznon

A cigánytéma viszonylag új a magyar filmvásznon, ellentétben az Egyesült Államokban a fekete közösség és identitás témájával. Hogyan ábrázolták a cigányokat az elmúlt hatvan év filmjeiben? Milyen módon reflektáltak az amerikai filmek az afroamerikai közösség problémáira? Erről szól Paár Ádám és Szirmák Erik közös írása.

Letölthető dokumentumok:

Zsákban van-e a macska?

Cimke: Lakatos Júlia, usa,

A várható Clinton-Trump párosítás sokakban felveti a kérdést: vajon mennyire vannak szinkronban a pártok a szavazók akaratával? Van a jelölteken kívül más lehetőség, vagy a pártok jobban tudják, mi kell az amerikai népnek? Lakatos Júlia cikke az amerikai előválasztások fejleményeiről a Figyelő e-heti számában. 

Hazafias asszimiláció

Alexander Hamilton, az Egyesült Államok első, mindmáig széles körben tisztelt és gyűlölt pénzügyminisztere, aki a függetlenségi háború idején George Washington, a Kontinentális Hadsereg fővezérének titkáraként szolgált, és egyebek között a nemzeti bank megalapításával tette nevét ellenszenvessé, egyszer azt írta:

„A köztársaság biztonsága lényegesen függ a közös nemzeti érzés erejétől; az elvek és szokások egységétől, a külföldiek előítéleteitől való mentességtől; és attól, hogy az ország szeretete csaknem összekapcsol a születéssel, az oktatással és a családdal.”

A királypárti Hamilton mélyen sajnálta, hogy az Egyesült Államok nem válhat monarchiává. Nem önmagáért a királyi felségért, hanem mert a korona jelenthetné az egyesítő erőt a sokszálú amerikai nemzet minden tagja között, származástól, etnikumtól és felekezettől függetlenül. Ha már így alakult, akkor, vélte, a szokások és az életmód egységessége lehet az, amelyre felépülhet a köztársaság. Hamilton és a többi alapító atya koruk gyermekeként abban a meggyőződésben éltek, hogy a köztársaság a kis területű államokban valósulhat meg (itt hivatkoztak Athén, Velence, Svájc és Korzika példájára), amelynek polgárai nagyjából, egy vékony alsó és fölső rétegtől eltekintve egyforma jövedelműek (egyformán jómódúak vagy egyformán szegények), és nyelvük, kultúrájuk és életmódjuk többé-kevésbé megegyező. Hamilton számára egy erős, központosított nagyhatalmat kívánt, amely képes politikai és gazdasági érdekeit érvényesíteni a világban. Politikai ellenfele, Thomas Jefferson viszont a kicsi és bezárkózó köztársaság pártján állt, amelynek alapja a szabad farmerek és kézművesek szövetkezése és, Rousseau nyomán, egy egalitárius társadalomeszmény.

Ám egy dologban mindketten egyetértettek: az Újvilágot meg kell őrizni angol kulturális dominanciájú államnak, elkerülve az etnikai konfliktusokat, és olyan integrációs elveket és intézményeket kell teremteni, amelyek az újonnan jött fehér bevándorlók számára vonzóvá teszik az alkalmazkodást az angol-amerikai kultúrához (a rend kedvéért tegyük hozzá: az alapító atyák koruk gyermekeként elfogadták a nem fehérek kirekesztését a társadalomból, így ők ekkor még nem jelentettek számukra integrációs kihívást).

Mivel a telepesek sokfélék voltak vallásilag, de dominánsan angol ajkúak, magától adódott két elv: az állam és egyház szétválasztása, megakadályozandó egy, az anglikán vagy római katolikus egyházhoz hasonló államegyház létét, amely mindig is szálka volt az újvilági protestáns ún. nonkonformista vallási mozgalmak szemében (ezeket nevezték szektáknak), és az angol nyelv és normák elfogadásának követelménye. A vallás átszőtte és átszövi mindmáig az amerikai közéletet, hiszen ez az egyik legfontosabb egyesítő erő a társadalomban. Az állam garantálta minden felekezet egyenjogúságát és egyenrangúságát, cserében elvárta a lojalitást, valamint az angol nyelv megtanulását, a gyermekek taníttatását és a puritán munkaerkölcs átvételét. Mindez azt is jelentette, hogy az állam nagy hangsúlyt helyezett az újonnan érkezett bevándorlók szocializációjára és az oktatásra.

Egy olyan modell valósult meg, amelyet „hazafias asszimilációnak” (patriotic assimilation) neveztek. A Heritage Foundation kutatója, Mike Gonzalez úgy fogalmazott tanulmányában, hogy „a hazafias asszimiláció volt az a kötelék, amely képessé teszi Amerikát, hogy bevándorlók nemzete legyen.” Ez az elv összefűzte Hamiltont, Jeffersont, Lincolnt, Woodrow Wilsont és a Franklin Rooseveltet, tehát azt mondhatjuk Gonzalez nyomán, hogy az alapítástól kezdve ez volt az amerikai társadalomszerveződés fő elve. Az 1970-es években azonban egy fordulat állt be. Ettől kezdve, Gonzalez szerint, az elitek elmozdultak a multikulturális társadalommodell felé.

A továbbiakban ismertetjük, hogyan járult hozzá a hazafias asszimiláció az amerikai kohézió erősödéséhez, és milyen kihívás érte a multikulturalizmus felől.

Bevándorlás és hazafias asszimiláció Amerikában

Az 1880-as években egy wisconsini szenátor, a Poroszországban született Richard Guenther kijelentette államának német születésű telepesei nevében: „Soha többé nem vagyunk németek; amerikaiak vagyunk.”

Guenther nem állt egyedül büszke szavaival. Felmerül a kérdés: mi késztetett arra egy külföldi születésű személyt, hogy 15 évvel partra szállása után amerikainak vallja magát? Nem csoda volt ez, hanem egy tudatos, 19. századi nevelés következménye. Mike Gonzalez szerint az amerikai elit a 18. század végétől a 20. század utolsó harmadáig különböző mechanizmusokon keresztül próbálta beleplántálni a bevándorlók és leszármazottaik tudatába: ti amerikaiak vagytok! Nem „kötőjeles” amerikaiak, hanem csak amerikaiak!

Gonzalez végigvezet bennünket a hazafias asszimiláció állomásain, amely mögött az a filozófia húzódott meg, hogy Amerikában nincsenek kiváltságok, csak egyenlő jogok. Azok a bevándorlók, akik a 19. század elején hátrahagyták az Óhazát, túlnyomórészt a szabadságot keresték, és örömmel azonosultak a fogadó társadalommal, cserében az új haza által nyújtott jogokért. Az amerikai állam elvileg mindenki előtt nyitva állt, de leginkább fiatal, nőtlen férfiakat vártak, akik munkabírók. Az amerikai politikusok és értelmiségiek azt kívánták, hogy a fiatal bevándorlók mielőbb alkalmazkodjanak, vagyis álljanak munkába, vegyenek feleségül egy angol nyelvű nőt, hogy gyermekeik az angol nyelvet hallják már a bölcsőben is.

A hazafias asszimiláció három pillére az iskola, az egyleti élet és a sajtó volt – közös mindháromban az angol nyelvűség. Charles Glenn amerikai iskolatörténész az általános iskolát az „amerikai társadalom alapintézményének” nevezte. Gonzales szerint pedig az amerikai karakter az osztálytermekben kovácsolódott ki. A vallási gyülekezetek szintén angol nyelvűek voltak, hiszen a protestáns egyházak kisszámú hollandtól és némettől eltekintve angol ajkúakat tömörítettek.

Az első amerikai bevándorlók között túlnyomó többségben voltak a protestánsok, akik egy hasonló kultúrába érkezve nem jelentettek kulturális kihívást a fogadó társadalom számára. A 19. század közepén, az Írországból történő nagy ír exodusszal (1845-1852) az a helyzet állt elő, hogy az Egyesült Államok keleti partján tömegesen jelent meg egy római katolikus népcsoport, amely az angol katolikusüldözések hosszú történetének hatására ellenszenvvel viseltetett a fogadó társadalom angolszász és protestáns értékrendje iránt. Egyúttal ez volt az első szociális célzatú bevándorlás amerikai földön, amelynek során a bevándorlókat nem egyszerűen a szabadság ígérete vonzotta, hanem a jobb élet reménye is. E három okból (tömegesség, kulturális elkülönülés és katolicizmus) az íreket jobban sújtotta a diszkrimináció, és az első idegenellenes titkos szövetség (a Nem tudom mozgalom) velük szemben szerveződött meg. Végül az írek is beilleszkedtek, nem utolsósorban azért, mert a katolikus papok maguk is az amerikaivá válást szorgalmazták, és megindult a katolikus papok amerikai képzése.

A 19. század utolsó évtizedében és a 20. század elején tetőzött a bevándorlás. Ekkor már a dél- és kelet-európaiak tették ki a bevándorlók túlnyomó többségét, és az érkezők 90%-a katolikus vagy ortodox volt. Az új bevándorlók már a telítettség állapotában találták Amerikát, és többségük a keleti parti proletariátus sorait bővítette. Az idegenellenesség, olykor rasszizmussal és antiszemitizmussal keverten, jelent meg, elöntötte a keleti parti városokat is. Még a reformer mozgalmakon belül is teret nyert az idegenellenes hisztéria, és erős bevándorlás-ellenes lobby indult a dél- és kelet-európai migránsok áramlásának leállítására, amely elérte 1924-ben a bevándorlási kvóta drasztikus csökkentését.

Az I. világháború idején tetőzött az indulat az ún. „kötőjeles” amerikaiakkal szemben, vagyis azokkal szemben, akik magukat nem egyszerűen amerikainak, hanem német-, olasz-, zsidó- stb. amerikainak nevezték. Sokan osztották Woodrow Wilson amerikai elnök indulatos véleményét, miszerint:

„Nem mondhatom elég gyakran: mindazok, akik kötőjellel jelzik származásukat, egy lándzsát hordanak, melyet készek belemártani a Köztársaság szívébe, amikor csak lehetőségük nyílik rá. Ha ebben a nagy harcban elkapok egy kötőjeles ember, tudni fogom, hogy a Köztársaság ellensége került kezeim közé.”

Magyarán: a bevándorlóktól az amerikai életformához, identitáshoz való kritikátlan azonosulást várták el. Ám gyakorlatban egyre kevésbé lehetett útját állni az egy tömbben letelepült bevándorlók elkülönülésének.

A multikulturalizmus kihívása

1966-ban Kalifornia ír származású republikánus kormányzójelöltje, Ronald Reagan kijelentette: „Ami engem illet, nincsenek kisebbségi csoportok. Mi mindannyian amerikaiak vagyunk.” A jelölt ellenszenvvel nyilatkozott azokról, akik a „kötőjeles” (félig amerikai) identitást erőltetik: „Meg vagyok győződve, hogy az ellenfeleink a kötőjelezéssel szavazóblokkokat kreálnak, politikai célból.” Reagan sokak érzelmét fejezte ki, de korántsem mindenkiét. A kötőjeles (ír-amerikai, lengyel-amerikai, olasz-amerikai stb.) identitás egyre inkább utat tört magának az amerikai társadalomban.

A 20. század közepén az angol ajkú és protestáns fehérek, létszámukat tekintve, jelentősen visszaszorultak a más nyelvű és vallású fehérek mögött. Az ír, olasz, zsidó és egyéb lobbi egyre erősebbé vált, és nagyobb méltányosságot, a még meglévő diszkrimináció visszaszorítását, kulturális örökségének fokozott védelmét követelte. De az igazán nagy változást a nem fehérek polgárjogi mozgalma jelentette az 1950–60-as években. Az afroamerikai, indián és (a nem fehérek közé sorolt) spanyol ajkúak, azaz hispanók sokszálú polgárjogi mozgalma sokként érte az amerikai fehér középosztályt. Ráadásul a radikalizmus teret nyert a polgárjogi mozgalmakban is, válaszul a fehér többségi társadalom előítéleteire, és az integráció mellett megjelent az elkülönülés szándéka, amelynek a földrajzi koncentráció is alapot adott. A fekete sovinizmus, a marxizmus és az iszlám egyszerre jelentkezett a fekete közösségekben, ami kezelhetetlennek tűnt a fehér közvélemény számára, sőt a polgárjogi mozgalom békés szárnya és a fekete liberális értelmiség is nyugtalankodott a Martin Luther King-i jelszavakon és jogos követeléseken túlcsapó indulat miatt. A nagyvárosok leromlott részén élő fekete szegény fiatalok egyre kevésbé tűrték a kisstílű rendőri erőszakot, amelyben a hatóságok nap mint nap részeltették őket, és készek voltak ezzel szembeszállni: akár marxista (Fekete Párducok), akár muszlim (Fekete Muszlimok), akár nacionalista (Fekete Hatalom) jelszavakkal. Vagy egyszerűen csak az afrikai történelem, irodalom, zene, tánc és képzőművészet hagyományainak ápolásával és újjáélesztésével, vagy a fekete büszkeség és szexuális vonzerő demonstrálásával. 1973-ban indián polgárjogi aktivisták elfoglalták Wounded Knee-t, a 83 évvel korábbi mészárlás színhelyét, és az amerikai polgárok pukkasztására fejjel lefelé tűzték ki a csillagsávos lobogót, jelezve: nem kívánnak az amerikai állam polgárai lenni.

Mindezen jelenségek rémülettel töltötték el a fehér polgárokat, és világos volt a józanul gondolkodók számára: ami 150, 100 vagy akár 80 évvel korábban szükséges volt (a hazafias asszimiláció), azon kicsit változtatni kell. Meg kell reformálni az amerikai identitáspolitikát, hogy az amerikai identitásból ne rekesztődjenek ki az afroamerikai és indián lakosok széles csoportjai, amelyek a többségitől részben különböző szociális és kulturális követelésekkel léptek fel. Az 1960-as években a Demokrata Párt nyitott a nem fehér kisebbségi csoportok felé, és a Kennedy- meg a Johnson-kormányok megpróbáltak segíteni helyzetükön az antiszegregációs intézkedéseikkel, a pozitív diszkrimináció bevezetésével.

Az amerikai társadalom véleménye nem volt egyöntetűen pozitív sem a bőrszín szerinti pozitív diszkriminációval, sem pedig a kisebbségi csoportok kulturális törekvéseinek kormányzati támogatásával kapcsolatban. A hazafias asszimiláció hívei úgy ítélték meg, hogy ez a tendencia elvezet az amerikai „színvak” társadalom aláásásához.

Másik oldalról egyre terjedt a világban a multikulturalizmus. A Kanadából elterjedt, Pierre Elliot Trudeau liberális párti miniszterelnök nevéhez kötődő fogalmat sokszor leegyszerűsítik a különböző kultúrák egymás mellett élésére. Valójában a kifejezés ennél többet takar: nem egyszerűen egymás elfogadásáról van szó egy „szeressük egymást, gyerekek” elv jegyében, hanem arról, hogy a kormányzat maga is úgy tekint a társadalomra, mint kulturális csoportok sokaságára, és a kormány védelmezi, illetve minden intézkedésével érvényre juttatja a kulturális diverzitást. Az 1970-es évektől mindinkább ez a nézet vált uralkodóvá az amerikai elitben és értelmiségben, a hazafias asszimiláció rovására.

Mike Gonzalez szerint a multikulturalizmus az etnikai identitások támogatásával különálló csoportérdekeket hoz létre, melyek rövidtávú szociális előnyökhöz kapcsolódnak. A kutató értelmezésében a multikulturalizmus a visszájára fordítja a 200 éves asszimilációt, és egy disszimilációs folyamatot erőltet, amely nem egy alulról jövő csoportnyomás terméke, hanem egy értelmiségi, jogvédő program. 

Gonzalez különösen nagy fontosságot tulajdonít a pozitív diszkriminációnak a munkaerőpiacon, de ez szerinte elvétette eredeti célját. Ennek elvileg az lett volna a feladata, hogy elvezessen egy „színvak” foglalkoztatottsághoz. Ehelyett fordítva történt: a bőrszín szerinti megkülönböztetés nem tűnt el, csak átalakult, és a fekete szín immár kiváltsággá vált. A kivételezés pedig összeférhetetlen az egyenlő jogokkal, amelyen az amerikai értékrend alapul. A bőrszín szerinti kivételezés elterjedt minden társadalmi szférában.

Gonzalez szerint a politikai döntéshozók a multikulturalizmus elfogadásával, a „szivárványnemzet” értelmiségiek sugallta jelszavának jegyében szétroncsolták a társadalmat, felosztva azt bőrszín szerinti kollektivitásokra. A fekete, indián, spanyol ajkú és egyéb polgárjogi mozgalmak retorikájában szembekerült egymással a „kisebbség” (az összes nem fehér csoport), amelynek nevében és érdekében a reformok történtek, és a „többség” (a fehérek, származástól, etnikai és kulturális háttértől függetlenül). A politikai döntéshozók és a szellemi elit tagjainak jelentős része a „többség” és „kisebbség” közötti ellentétet vizionálta, és retorikájuk szerint a „többség” elnyomja a „kisebbséget”. Ez Gonzalezt az osztályharcra emlékezteti, amely felosztja a társadalmat „kizsákmányolókra” és „kizsákmányoltakra”. Ebben a felfogásban minden védendő, ami nem fehér, és minden elítélendő, ami a „fehér férfi” világához tartozik.

A multikulturalizmussal szemben tehát Gonzalez az alábbi kifogások katalógusát állítja fel:

  • a multikulturalizmus a disszimilációs folyamatot erősíti, ezért szemben áll az amerikai értékrenddel és a kétszáz éves amerikai nemzetfejlődéssel
  • széttöredezi a társadalmat etnikai csoportokra, és a nemzetet úgy értelmezi, mint etnikai csoportok sokaságát
  • kiélezi az etnikai konfliktusokat, vagyis éppen az eredeti elvvel ellentétes hatást éri el
  • az emberjogi aktivista bürokraták határozták el a multikulturális társadalommodell kialakítását, a társadalom véleményezése és vita nélkül
  • az egész multikulturalizmus az elitek kreálmánya és játékszere, amely mögött nincs valódi tömegnyomás, a kisebbségek valós érdeke pedig a „színvak” integráció lenne
  • a multikulturalizmus a kisebbségeket hozza előnyös helyzetbe, és bűntudatot próbál kelteni a fehérekben, akiket egyébként származásra való tekintet nélkül (függetlenül attól, ki angol, ír, lengyel, szlovák, olasz stb. eredetű) egybevon

Gonzalez azért látja értékesnek és megőrzendőnek az amerikai hazafias asszimilációt, mert az megakadályozta, hogy az Egyesült Államok etnikai csoportok zagyvalékává süllyedjen, egy homogén kultúra és értékrend nélkül – vagy olyan nemzetté, amely nem látta szívesen a bevándorlókat. A multikulturalizmus viszont nem megoldotta, hanem elmélyítette a társadalmon belüli ellentéteket.

Gonzalez tanulmányának végkicsengése, hogy politikai vitára van szükség az asszimilációról és a multikulturalizmusról.

A vitának tartalmaznia kell:

  • az etnikai származás nyilvántartásának kérdését. A nyilvántartás kizárólag arra szolgálhat, hogy demográfiai információkat közöljön a társadalomról, és nem szabad felhasználni az adatokat a törésvonalak mélyítésére.
  • Gonzalez szerint szükség van egy vitára arról, milyen módon valósulhat meg az indoktrináció az oktatásban, és véget kell vetni az amerikai történelem ócsárlásának, mert büszke társadalom nem létezhet, ha az iskolában torzképet közölnek a történelemről.
  • Iskolareformra van szükség, a kisebbségi gyerekek tanulási lehetőségeinek előmozdítása érdekében. Úgy véli, a reformra eddig azért nem került sor, mert a politikusok túlságosan függnek a tanári szervezetektől.
  • A kormányzati szakpolitikák ne a családi formációk és az egyház sérelmére valósuljanak meg. Az angol nyelvű iskola mellett a család és az egyházi gyülekezet volt a 19. századtól a hazafias nevelés színtere. Gonzalez felmérésekre hivatkozik, amely szerint azok a gyerekek, akik egy egyházi közösség tagjai, jobban teljesítenek az iskolában, és hajlandóbbak asszimilálódni az amerikai értékekhez. Vagyis az aktív gyülekezeti tagság amerikaiakat nevel.

A Gonzalez által ajánlott néhány vitatéma Magyarországon is aktuális. Persze, Magyarországon nem kell a multikulturális modellel hadakozni, hiszen az – ellentétben a mítoszokkal – nem létezik, és jelenleg a magyar lakosság oly egységes nyelvileg, kulturálisan és mentalitásban, mint kevés nemzet Európában. Viszont a kisebbségi gyerekek gyengébb teljesítménye az iskolarendszerben, iskolai leszakadásuk, valamint az állampolgári nevelés hiányosságai miatt érdemes figyelemmel lenni, merre haladnak a tengerentúli viták. Ki cáfolná az állampolgári nevelés fontosságát a magyar iskolarendszerben? Ki állítaná, hogy lehet sikeres, magabiztos nemzetet nevelni, ha az oktatás nem közvetít pozitív, de hiteles képet a közösség történelméről, és nem fektet hangsúlyt az állampolgári szocializációra?

Gonzales szerint ezekről az elnökjelölteknek is vitatkozniuk kellene. Mi a magunk részéről szintén szívesen látnánk egy olyan vitát a pártok vezetői között, amely arra adna választ, hogyan képzelik el a sikeres állampolgári nevelést. Nemkülönben üdvös lenne, ha a pártok oktatáspolitikusai nem csak önmagában tárgyalnák az oktatásügyet, hanem kontextusba helyezve: milyen feltételek szükségesek az oktatásban az állampolgári szocializációhoz? Bár ha hihetünk Gonzaleznek, akkor még az Egyesült Államok is előtte áll ezeknek a kemény vitáknak.

 

 

 

 

Letölthető dokumentumok:

A viccpártok jelentősége

Paár Ádám a viccpártok jelentőségét elemezte a Lánchíd Rádió Szabad gondolat című műsorában. 

Migránsok és pártok

Novák Zoltán az Echo TV Szópárbaj című műsorának vendége volt. Témák: kvóta és pártpolitika.

Kereszténydemokraták

Paár Ádám recenziót írt a Kommentár folyóirat 2016/2. számában Pascal Lafontaine könyvéről. 

A muszlimellenesség és a piacpártiság kentaurja

Paár Ádám az ATV Start plusz című műsorában a mai muszlimellenes populista pártokról beszélt.

A budapesti csinnadratta

Cimke: Zsolt Péter,

Civilizált kommunikációt megvalósítani, tárgyalásról, szponzoráció mértékéről beszélni, a márkaérték fontosságának érveit áttárgyalni volna a társadalom számára a legkívánatosabb. De ez már most látszik, hogy nem fog menni. Zsolt Péter írásában értékelte a Budapesti Fesztiválzenekar körül kialakult vitát a 24.hu hasábjain.

Will there be a referendum?

Following the Kuria's decision Julia Lakatos spoke to Le Figaro about the likelihood of the referendum on refugees actually being held.

Letölthető dokumentumok:

Populizmus és liberalizmus

A populizmust – teljesen tévesen – önmagában álló jelenségként szokás vizsgálni. Holott a populizmus terjedése nagyon is azonosítható folyamatokkal függ össze. Az egyik ilyen jelenség nemzetállami: a liberális ideológiának az elmúlt évtizedekben egyetemessé váló szerepe. A másik nemzetek fölötti: a globális technokrácia megjelenése.  Csizmadia Ervin elemzése a Magyar Nemzetben. 

A kormány és a civilek

Zsolt Péter a Klubrádióban a civil társadalom hazai helyzetéről és a Méltányosság legutóbbi konferenciájáról beszélt.

Belharcok ideje

Szakács András az Echo TV Szópárbaj című műsorának volt a vendége. Téma: szakad-e a Jobbik? 


Miért erős a liberalizmus, ha gyenge? Miért gyenge a liberalizmus, ha erős?

Az elmúlt hetekben hosszú vita zajlott a liberalizmusról a Magyar Nemzetben. A Méltányosság Politikaelemző Központ úgy gondolta, hogy volna értelme a vitából egy élő kerekasztal-beszélgetést szervezni május 19, csütörtök 16:00-ra a Mozsár Kávézóba. Annál is inkább, mert a vitaindító és zárót a cég igazgatója, Csizmadia Ervin írta.

 

 

A beszélgetés résztvevői:
Csizmadia Ervin, politológus, a Méltányosság Politikaelemző Központ igazgatója
Egedy Gergely, filozófiatörténész
Szent-Iványi István, politikus 
Tóth Csaba, politológus, a Republikon Intézet stratégiai igazgatója

A kerekasztalt Rónai Egon vezeti.

A vita és a vitazáró itt olvasható.

Facebook esemény.

A GDP alternatívái

A 2008-as válság rengeteg tanulsággal szolgált a globális és a nemzetgazdasági folyamatokat befolyásoló szereplők számára. Csery Péter a Világgazdaság hasábjain a GDP, mint gazdasági mérőszám és globális "iránytű" meghaladásának lehetőségeit elemzi, rávilágítva az új "szuperindexek" gyenge pontjaira.

A Jobbiktól Obamáig

Rajnai Gergely az Echo TV Szópárbaj című műsorának vendége volt. Téma: jobbikos belharc és Obama Németországban.

Feszültségek a Jobbikban

Az M1 Szemtől szembe műsorában Nagy Attila Tibor a Jobbik problémáit elemezte. 

Mégsem olyan más?

Lakatos Júlia az ATV Start műsorában értékelte az amerikai előválasztások new yorki fordulóját.

Muszlimellenes populisták

Napjainkban egyre erősödnek Nyugat-Európában a muszlimellenes vagy iszlámellenes pártok, amelyeket leggyakrabban a populista jelzővel jelölnek a médiában - mivel e pártok nem mindegyike szélsőjobboldali, sőt, nem kevés párt az iszlám iránti bírálat mellett liberális, libertariánus elveket képvisel. Paár Ádám kényes kérdéseket feszeget az International Relations Quarterly 2015/3-as számában írt cikkében.

Megmentésre várva

Már Barack Obama első kampánya idején is változást áhítottak a szavazók. Szemükben ő volt a hős, aki megváltoztatja a nagy szociális rendszereket, ledönti a társadalmi korlátokat, s véget vet a külföldi hadviselésnek. Amerikának most újra hősök kellenek, de olyanok, akik mindenben eltérnek az eddigi vezetőktől. Lakatos Júlia a Figyelő-ben írt az anti-hősök jelenségéről. 

Európai harmadik út?

Manapság nemzetállam és európai egység mintha szemben állnának egymással. "Globalisták" és "szuverenisták" nem győzik hangoztatni, hogy két külön világban élnek. Érdemes azonban a kérdést a hagyomány felől is átgondolni: két egyaránt fontos hagyomány, amelyet a jövőben integrálni kell. Csizmadia Ervin írása a Mandineren. 

Viták a Jobbikban

A Lánchíd Rádió reggeli műsorának nagy Attila Tibor azt mondta, hogy a Jobbik mostani helyzetéért a legnagyobb felelősséget a párt elnöke, Vona Gábor viseli.

Az öntudatos társadalomról

A társadalom autonómiájától függ, és nem elsősorban az elitjétől, hogy egy ország mennyire lesz sikeres - fejtette ki Zsolt Péter az ATV Start+-ban az MPK és a Progress közös konferenciájának tanulságát.

Báránybőrbe bújt farkas?

Hangácsi István nyilatkozott a Pátria Rádiónak a radikális Szlovák Nemzeti Párt stílusváltásáról, a szlovákiai magyarok felé tanusított kommunikációs finomodásról.

Boltbezárás és nyitvatartás

A Klubrádió Esti gyors műsorában nyilatkozó Nagy Attila Tibor szerint a boltbezárás egy, a nemzeti burzsoázia megteremtésének része volt, amely stratégia most e pontban vereséget szenvedett.

Forgatókönyvek Európának

Tanulmányunkban megállapítjuk, hogy a migráció egy olyan jelenség, amellyel az Európai Uniónak hosszú távon kell számolnia: Északkelet-Afrika olyan elhúzódó gazdasági és demográfiai átalakuláson megy át, amely ugyan tartós gazdasági növekedést és fejlődést eredményezhet, de rövid és középtávon az elvárások és lehetőségek aszimmetrikussá válnak. A jobb oktatási, egészségügyi és telekommunikációs feltételeknek köszönhetően milliók lépnek majd be a térség munkaerőpiacaira, de ezzel párhuzamosan az elégedetlenség mértéke is növekszik majd, mert a hirtelen megváltozott igényekhez csak nagyon lassan tud felzárkózni a társadalmi és gazdasági környezet.

A korábban a migráció célpontjaiként szereplő országok jelentős része elhúzódó politikai válságban szenved (Líbia, Egyiptom, Törökország), amelyek középtávú rendeződése ma még nem látható – ezért a gyors fejlődésnek indult afrikai térség azon lakói, akik a képzettségüknek megfelelő munkában és bérezésben akarnak részesülni, kénytelenek máshova emigrálni, többek között Európába.

Ezt az új kihívást csak hosszú távon, és csak strukturális megoldásokkal lehet kezelni. A Méltányosság Politikaelemző Központ amellett érvel, hogy elsősorban 1) az Unió eredeti céljához, a versenyképesség növeléséhez kell visszanyúlni, és a politikai együttműködés mélyítése helyett, a 2) gazdasági döntések végrehajtásáért felelős európai bürokráciát kell erősíteni.

A Méltányosság Politikaelemző Központ már több tanulmányában foglalkozott a bevándorlás problematikájával, reguláris vagy irreguláris migrációval egyaránt. Jelen tanulmány is ezek közé a művek közé tartozik, a júliusban megjelent, „Bevándorlás három nézőpontból” című munka folytatása.

Abban az elemzésben összegyűjtöttük az Európai Unió és a tagországok bevándorlás szabályozására vonatkozó jogintézményeit, valamint megvizsgáltuk a migrációhoz fűződő gazdasági és politikai érdekeiket – külön kiemelve Magyarországot és az Unió három nagy gazdaságát: Németországot, Franciaországot és az Egyesült Királyságot.

Bevezetés

Abban az elemzésben összegyűjtöttük az Európai Unió és a tagországok bevándorlás szabályozására vonatkozó jogintézményeit, valamint megvizsgáltuk a migrációhoz fűződő gazdasági és politikai érdekeiket – külön kiemelve Magyarországot és az Unió három nagy gazdaságát: Németországot, Franciaországot és az Egyesült Királyságot.

Elemzésünk nem áll meg a történelmi, aktuálpolitikai, valamint gazdasági érdekek feltárásánál, ugyanis arra a három kérdésre keresi a választ, hogy 1) milyen mély és hosszú távú folyamatok állnak a jelenlegi migráns hullám mögött; 2) meddig tarthat és 3) milyen megoldások állhatnak Európa előtt a probléma kezelésére?

Már a tanulmány elején fontos felhívnunk a figyelmet arra, hogy a migrációnak két fő kategóriája van: a reguláris (amikor valaki szabad akaratából, minden jogi feltételnek eleget téve lép be egyik országból a másikba), valamint az irreguláris (amikor a be- és a kilépés valamelyik jogi feltétele nem teljesül). Az utóbbi kategórián belül beszélhetünk illegális bevándorlókról és menekültekről. A kettő között az egyetlen különbség, hogy a menekült nem szabad akaratából hagyja el hazáját, hanem valamilyen külső, kényszerítő (vallási, politikai, etnikai, faji) ok miatt menekülnie kell (Nagy, 2012: 62). Tanulmányunk mind a reguláris, mind pedig az irreguláris migráció kiváltó tényezőire keresi a választ.

Migráció: együtt kell vele élni?

A migráció nem csupán gazdasági tényezők függvénye: a kibocsátó országok alacsony életszínvonala és rossz jövedelmi helyzete nem az egyedüli, vagy a fő kiváltó oka.

Először is létezik egy mikro- és egy makroszint. A mikroszint az egyén saját, közvetlen társadalmi kapcsolatait és viszonyait, valamint életminőségét jelenti. A makroszint ezzel szemben a komplex gazdasági és politikai környezete egy egész társadalomnak (International Organization for Migration, 2012:9). Egyik sem változatlan, mindegyiket folyamatosan érik hatások, mindegyik állandó mozgásban van. Éppen ezért néha nagyon nehéz megállapítani, hogy mikro vagy makroszinten történik olyan változás, amely a migráció irányába hat. Különösen bonyolult beazonosítani az okokat, amikor a politikai konfliktusok és gazdasági válságok egybeesnek olyan demográfiai, gazdasági és politikai trendekkel, amelyek egész régiókat érintenek – ezt nevezik kevert migrációnak (Van Hear, 2011:2-3).         

Nem nehéz belátni, hogy ma pontosan ilyen nagy, átfogó trendek kibontakozásának az idejét éljük. Tanulmányunk éppen ezért mind a két szinttel foglalkozik: először a demográfiai és gazdasági trendeket vizsgálja, majd kitér a politikai környezetre is.

Az alacsony jövedelem és a rossz életszínvonal korántsem a fő vagy legmeghatározóbb oka a migrációnak. Éppen ellenkezőleg: ezek azok a tényezők, amik leginkább visszafogják azt!

A nagyobb társadalmi mobilitás és a migráció elsősorban a gazdasági fejlődés következményei. A szociológia ezt a migrációs átalakulás elméletével írja le: az egyének vágya megnő a kivándorlás adta lehetőségek kiaknázása iránt, ahogy a gazdasági növekedés következtében „nő a jövedelem, egyre nagyobb tömegek részesülnek oktatásban és gyorsabban áramlik az információ a digitális kommunikációs eszközökön keresztül, valamint javul az infrastruktúra és kibővülnek a közlekedési lehetőségek” (IMI, 2012:9). Az információ, tudás és az anyagi tőke nem csupán a lehetőségeket teremti meg, de a vágyat is a kivándorlásra. Ez a nagyon hosszú, de mély átalakulás végig együtt jár a kivándorlással, ami először magas intenzitással zajlik, majd fokozatosan csökken, míg az ország maga is célország nem lesz (de Haas, 2011:61).

Ehhez legalább három dolog kell: 1) politikai stabilitás és olyan 2) tartós gazdasági növekedés, ami azt eredményezi, hogy 3) az országok közötti különbségek jelentős mértékben csökkennek (de Haas, 2008: 1971). Ezt a folyamatot szemlélteti Dél-Európa (1945-1980). Ez az időszak a XX. században lejátszódott első, nagy, európai migrációs hullámot jelöli, amikor nem csak a kontinensről kívülről, de azon belülről áramlott a munkaerő Franciaország, Németország, Ausztria és a Benelux-államok felé. Főként Olaszországból (200 000 fő/év), Spanyolországból (175 000 fő/év) és a volt Jugoszláviából indultak útnak északra a jobb élet reményében. Azonban ez a trend Spanyolország és Olaszország tekintetében megfordult, miután 1972 és 1980 között 3,5, illetve 4,1%-kal nőtt átlagosan a gazdaság évente, amely trend nem 1972-ben kezdődött, hanem már az 1960-as években. Húsz évnél is hosszabb ideig tartó konjunktúrára volt szükség, hogy el tudják hagyni a „kibocsátó” ország státuszt – amely két évtized alatt az emigráció a két országból folyamatosan jelen volt és csak nagyon lassan szűnt meg, az oktatás, az infrastruktúra és a lehetőségek bővülésével, illetve fejlesztésével (de Haas, 2011: 61).      

2011-ig Marokkó, Líbia, Egyiptom és Törökország szolgáltattak hasonló példát, mely államok a 2000-es évekre kibocsátókból célországgá váltak Afrika, valamint a Közel-Kelet többi országa számára (de Haas, 2011: 62). Azonban Líbiában ma polgárháború van, Egyiptomban nemrég ért véget a forradalom, a török állam pedig egyre instabilabb. Ennek eredménye, hogy azok az emberek, akik eddig Észak-Afrikába és a Török Köztársaságba vándoroltak be, most már kénytelenek máshol lehetőségek után nézni: Európában. A legfontosabb kérdés ezért ma az, hogy az Afrikában és a Közel-Keleten kibontakozó trendek milyen irányba mutatnak: számítania kell Európának az új migrációs hullám elhúzódására?

Afrikában az a térség, amely a kibocsátás motorja volt, jelenleg nagy átalakulások előtt áll. Dzsibutiban, Eritreában, Etiópiában, Szomáliában és Jemenben ma megközelítőleg 300 millióan laknak. 2000-ig évi 9%-al, ma már „csak” évi 3%-kal nő a népességük és ennek megfelelően a lakosság több mint 20%-a 15 és 24 év közötti. Szomáliát leszámítva ezekben az országokban már megindult egy nagyon mély és lassú társadalmi átalakulás: csökken a mortalitás, 200%-kal nagyobb a GDP 2000-hez képest, főiskolák és egyetemek nyílnak, nagy fokú az urbanizáció. Azonban a termőföldek mérete és száma korlátozott, a lakosság harmada még mindig írástudatlan és az évi 5-7 százalékos gazdasági növekedés sem képes kellő számú munkahelyeket biztosítani. De nem a munkahelyek hiánya fogja más országokba irányítani a fiatalokat: az internet és a televízió, az oktatás és az új tömegközlekedési eszközöknek köszönhetően – és ezek segítségével – vágynak a jobb életre és tudják, hogy ez el is érhető. Ha nem is otthon, de máshol igen (IMI, 2012: 10-25).

Mivel Törökország, Egyiptom és Libanon jelenleg nem képesek biztonságot nyújtani – még saját állampolgáraiknak sem – ezért valószínűleg Európa felé kénytelenek majd indulni. Ez azonban csak a demográfiai és gazdasági környezete a migrációnak, ami elsősorban a reguláris bevándorlásra vonatkozik. A menekültek a politikai üldöztetésüknél fogva kénytelenek elhagyni otthonaikat.

A két legnagyobb kibocsátó ország Szíria és Afganisztán (UNHCR, 2013:2). Szíria a nagyhatalmi politikai érdekek keresztútjában fekszik, Afganisztánt pedig évtizedek óta belső és külső konfliktusok sújtják (Brzezinski, 1997: 126). A probléma komplexitását adja továbbá az is, hogy nem pusztán regionális politikai konfliktusokról van szó: Észak-Afrikától kezdve egészen Pakisztánig, a gyarmatbirodalmak felbomlása utáni évtizedek instabilitása hagyott máig kitörölhetetlen nyomot. A hidegháború végével a térség országainak világpolitikai szerepe is megkérdőjeleződött: az el nem kötelezett országok mozgalma értelmét vesztette. Már nem volt meg az a két pólus, amivel szemben meghatározták magukat, és amivel szemben próbáltak egységesen fellépni.

Irán elszigetelődése, a két öbölháború, a 2001. szeptember 11-ei terrortámadás és az azt követő iraki és afganisztáni háború mind katalizátorai voltak a jelenleg a térségben uralkodó konfliktusnak. Az etnikai konfliktusok és magán a muzulmán valláson belüli vallási ellentétek mindig is jelen voltak – de az autoriter rezsimek féken tudták tartani az indulatokat. Az arab tavasz egy szabadabb jövő reményében elsöpörte a több évtizede regnáló diktátorok hatalmát, ugyanakkor ez együtt járt a megosztott államok instabillá válásával.

A Líbiában keletkezett hatalmi vákuum egy hatalmas gócpont. Drog- és embercsempészet, fegyverkereskedelem, rengeteg pénz és olaj – ennyi maradt az egykor gazdag országból. Hadserege, a javarészt tuareg zsoldosok, maguk is fegyveres konfliktust robbantottak ki hazájukban, Maliban 2012-ben. Ma a fegyverarzenál és a területi fennhatóság a felkelők és a terrorcsoportok kezében összpontosul. Azon migránsok – menekültek és bevándorlók –, akiket Kadhafi a nyugat-európai kormányokkal megegyezve meg tudott állítani, ma már akadály nélkül megindulhatnak Európa felé, az emberkereskedők szervezett közreműködése folytán.

Az arab tavasz Szíriában is egyre nagyobb elégedetlenséget hozott a felszínre az Aszad-rezsimmel szemben. A nyugati országok támogatásával harcoló felkelők és a kormányerők mellett egy terrorszervezet, az Iszlám Állam is beszállt a polgárháborúba.

A szakirodalom „bukott államoknak” nevezi azokat az országokat, amelyek gyenge központi hatalommal rendelkeznek, a hatalomért több fegyveres csoport is harcol, és a kormány nem rendelkezik megfelelő kapacitással az állampolgárok megvédésére (Weiner, 1996: 10). Ez a definíció használható akár Líbiára, Szíriára, Afganisztánra és Irakra is. Ma ezek az országok és kormányaik nem tudják ellátni egy állam működtetéséhez szükséges feladataikat – és változás hosszú távon sem várható.

Az eddig leírtak fényében kijelenthetjük, hogy a demográfiai robbanás Afrika keleti részében valószínűleg tovább fog tartani és a jövőben is együtt fog járni egy olyan gazdasági növekedéssel, ami 1) előidézi a migrációs változás jelenségét, így nagy volumenű kivándorlásra lehet számítani, ami a térségre jellemző politikai instabilitás miatt 2) könnyen Európa felé irányulhat. Ez a hosszú távú társadalmi trend könnyen „rátelepedhet” az 3) évekig is elhúzódó menekültválságra, hiszen ma még nem lehet látni annak a tervnek és politikának a nyomati, amely stabilizálná Észak-Afrikát és a Közel-Keletet.

Az Uniónak muszáj felkészülnie a migráció hatékony és akár évekig is elhúzódó kezelésére gazdaságilag, politikailag és szociálpolitikai szempontból. Mielőtt az Európai Unió előtt álló lehetőségeket vizsgálnánk, nézzük meg, milyen is az a környezet most, amely a menekülteket fogadja, valamint a fenti kihívásokat kezelni hivatott.

Életmódok találkozása és következményei

A biztonságpolitika egyik legjelesebb szakértője, Samuel P. Huntington (1927–2008) úgy látta, hogy a nemzetek társadalmi biztonságára a mai világban egyértelműen a bevándorlás jelenti a legnagyobb veszélyt (Huntington, 2004: 181). Az eredetileg „A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása” című könyvével világhírűvé vált Huntington felidézi, hogy az Amerikában élő külföldi születésűek tekintetében néhány évtized alatt a fejlődő Ázsiából és Latin-Amerikából érkezők elkezdték „pótolni” a korábbi migráns európaiakat és kanadaiakat: a mexikóiak 2000-ben már a teljes külföldi születésű populáció mintegy 28%-át adták (Huntington 2004: 223-224).

Ha Nyugat-Európát és az ottani muszlim bevándorlók helyzetét nézzük, megállapítható, hogy túlnyomó részük alacsony képzettségű és ennek megfelelően a társadalom alacsonyabb jövedelmű rétegeihez tartozik. A rossz társadalmi helyzet kétségkívül akadálya integrációjuknak és ez az elkülönülés, szegregációs folyamat csak tovább növeli az amúgy is meglévő különbségeket. A migránsok második és harmadik generációinál megfigyelhető a gyökerekhez való fordulás: a többségi társadalom elutasítása sok esetben az iszlám fundamentalizmushoz megjelenéséhez vezet. 

A bevándorlók nemcsak etnikai és vallási alapon, hanem átlagéletkoruk alapján is elkülönülnek a társadalom többi részétől – tehát általában fiatalok, szegénységben élők, kevésbé képzettek és muszlim vallásúak (Wetzel, 2009: 7-8). A tömeges bevándorlás kapcsán általában a terrorizmust szokták emlegetni, mint jelentős veszélyfaktort, azonban
ennél sokkal akutabb és lényegesebb probléma a bűnözés, amely egyértelműen a migránsok lényegesen rosszabb életkörülményeiből fakad. Az ezredfordulón Olaszországban a börtönbüntetésüket töltők közel 30 százaléka volt bevándorló, miközben az olasz lakosság csupán 2-3 százalékát alkották a külföldiek (Mastrobuoni and Pinotti, 2014: 2). A brit igazságügyi minisztérium adatai szerint 2012 júniusában a bebörtönzöttek 13,1 %-a volt muszlim vallású, miközben a 15 év feletti teljes népesség csupán 4 százaléka vallja magát annak (Berman and Dar, 2013: 11). Svédországban 1997–2001 között a bűncselekmények egynegyedét bevándorlók követték el, további 20%-át pedig olyanok, akiknek a szülei külföldön születtek (Alex, 2015).

Összességében megállapítható, hogy az Európát jelenleg tömegesen érintő muszlim bevándorlással kapcsolatos félelmek nem minden alap nélküliek. A sok esetben nehezen (vagy egyáltalán nem) kontrollálható migrációs hullámok különböző problémákat vetnek fel: a terrorizmus, bűnözés és egyenlőtlenség kérdését. A kilátástalanság és esélyegyenlőtlenség napjainkra olyan válságba sodorta a Nyugat-Európában élő muszlim bevándorlókat, amelyből egyre nehezebb lesz kiutat találniuk, nekik is és a kormányoknak is. A politikai döntéshozóknak számolniuk kell a bevándorlók köreit érintő szociális zavargásokkal – mint amilyenek 2005 őszén Párizsban, Párizs környékén és más nagyvárosokban lezajlottak (Tüske, 2007:15).

Az európai közösségnek – benne az Európai Unió tagállamainak – megfelelő és hatékony választ kell találnia a migrációval járó problémák kezelésére, különben az eltérő kulturális szokásokkal, jövedelemmel és kilátásokkal rendelkező társadalmi csoportok konfliktusai hosszú távon súlyos következményekkel járhatnak (Tüske, 2007:15).

Kihívások: demokrácia és társadalmi kohézió a XXI. század Európájában

Az információáramlás gyorsasága és átalakult eszközrendszere alapjaiban változtatta meg az életünket – és ez a változás nem áll meg az egyének szintjén, hanem a közösségek egészét is érinti. Mikor állam- és azon belül nemzetépítésről beszélünk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a XXI. században az internet és a számítástechnika integrációra gyakorolt hatását.

Azok a bevándorlók, akik a jobb élet reményében, a jobb lehetőségek után kutatva érkeznek Európába, ma már nincsenek olyan erősen rákényszerülve a többségi társadalomba való mély integrációra. Lehetőségük van otthoni családjukkal, barátaikkal és közösségeikkel tartani a kapcsolatot és a célországban megkeresett jövedelem meghatározott részét hazautalni (de Haas, 2008: 1273). Itt muszáj egy pillanatra megállni és egy valamit leszögezni: ez nem probléma. A kibocsátó ország gazdasági körülményeinek a javítása minden esetben a migráció mérséklődéséhez vezet hosszú távon. A valódi probléma nem gazdasági, hanem szociológiai természetű: ugyanis kettős kötődés alakul ki.

Ma már azoknál a migránsoknál is – legyenek akár menekültek, akár egyszerű bevándorlók – akik a permanens letelepedés céljával érkeznek, szinte óhatatlanul elválik egymástól az identitásuk és a kötődésük tárgya. Ennek a két attitűdnek nem felétlenül kell összekapcsolódnia (Dalton, 2008: 80). A kötődés és az identitás egy kölcsönhatás egyén és egy adott közösség között. Ha a kötődés és az identitás tárgya nem esik egybe, az komoly gondokat okozhat a kohézió megteremtésének szempontjából – márpedig a gyors kommunikáció és információáramlás pont a „régi” kötődések fenntartását segítik elő és gátolják a konkrét tartózkodási helyhez kapcsolódó értékrendek és célok elsajátítását.

Az identitás és kötődés minőségének befolyásolására első, kiinduló lépésként az állampolgári jog szolgál. Azonban itt is rögtön egy problémába ütközünk. Ha megfigyeljük az európai szabályozások keretét adó nemzetközi és regionális egyezményeket, akkor azt látjuk, hogy kialakulóban van egy univerzális tartalom: vannak jogok, amelyek mindenkit megilletnek az emberi minőségből adódóan. Egy szinttel lejjebb olyan jogosítványokat látunk, amelyek nem egyedi, nemzetállami tagságból fakadnak, hanem egy olyan sui generis politikai közösségi tagságból, ami saját állampolgári szabályozással bíró nemzetállamokat tömörít.

Így az uniós, állampolgárságra vonatkozó jogintézmények leginkább csoporttagsági járulékokra hasonlítanak, nem pedig az állampolgári státuszból eredő igazi jogokra. Egészen közel az egyénhez, az önkormányzatok szintjén pedig az a törekvés érvényesül, hogy a helyi szintű közösségi élet a lehető legnyitottabb legyen az individuumok számára, státusztól függetlenül részt lehessen venni az önkormányzásban – ezt a jelenséget nevezik habitokráciának (Carens, 2000).

Mindez azt jelenti, hogy a tagállamok mozgástere a nemzetépítés szempontjából leginkább kardinális kérdésben, az állampolgári jog és a hozzá kapcsolód státuszok szabályozásában beszűkült: a nemzetközi, de még inkább az uniós jog korlátozza lehetőségeiket. Az állampolgári jog többszintű szabályozásának van egy másik következménye is: olyan határokon átnyúló, kollektív jogok alakultak ki, amelyek nem egységes régiókat fednek le. A végeredmény pedig pontosan az ellen hat, hogy kialakulhasson egy modern, patrióta azonosság- és kötelességtudat. Ehelyett a mai helyzet leginkább a feudális-rendi világra emlékeztet, ahol nem egységes és egyetemes szabályozások vonatkoztak az egyénekre, hanem különböző prerogatívák jártak jutalmul, attól függően, hogy milyen csoport tagja volt az illető (Zajda, Saha, and Daun, 2009).

Összegezésként elmondható, hogy három komoly ellentmondás rajzolódik ki: 1) a bevándorlók pont ahhoz a földrajzi területhez kapcsolódó kulturális értékeket nem vallják, és ott szembesülnek a leggyakrabban a kirekesztéssel, ahol lehetőséget biztosít nekik az Unió a politikai részvételre – az Európai Unióban a habitokrácia minél teljesebb érvényesülése a cél, miközben pont az a legnagyobb probléma, hogy a kötődés és az identitás tárgyai egyáltalán nincsenek összhangban. 2) A lehetőségektől megfosztott vagy integrálódni nem akaró egyén könnyen teljesen láthatatlanná válhat a többségi társadalom számára, ezzel végleg elveszítve a lehetőséget a beilleszkedésre. A tömegkommunikációs eszközök elterjedésének köszönhetően még soha ilyen egyszerű nem volt a kapcsolattartás, még kontinensnyi távolságok között is. 3) A tagállamok lehetőségei beszűkültek, be kell hogy tartsák a közösségi szabályokat, ugyanakkor az Unió még mindig egy gazdasági érdekszövetség: nem képes olyan közös célokat, élményeket és értékeket nyújtani, ami az uniós polgárokat összekötné és valódi tartalommal töltené fel az uniós állampolgárságot, bárki számára.

Megoldások: demokrácia és társadalmi kohézió a XXI. század Európájában

A politikai, gazdasági és demográfiai helyzetet most már ismerjük: a menekülthullám Észak-Afrika és a Közel-Kelet államainak elhúzódó instabilitása miatt folytatódik, miközben számítani lehet egy olyan, évtizedekig eltartó migrációs hullám megindulására Kelet Afrikából és a Szaúdi-félsziget déli részéről, amely nem egyedi, középtávon orvosolható válságok eredménye. Mindez olyan technikai, jogi és politikai környezetben, amely: 1) nem motiválja az egyént az integrációra (sem az EU állampolgárait, sem pedig a migránsokat), 2) a kormányok lehetőségét szűkíti, és 3) nem tölti be a tagállamok után maradt űrt.

Sokak szerint a legérdekesebb és a legtöbb vitát kiváltó kérdés az, hogy ki „töltse be az űrt”, azaz ki legyen a cselekvés motorja: a tagállami kormányok, vagy az Unió? Föderáció vagy tagállami szuverenitás? Egyik sem.

Az uniós egység fenntartásának és elmélyítésének jövőbeni alapköve a Bizottság, az uniós bürokrácia lehet – méghozzá pont a személytelensége miatt. Ez az intézmény az évtizedek alatt olyan struktúrát, szervezetrendszert, munkamegosztást és függetlenséget épített ki, amely alkalmassá teszi távlati célok és programok levezénylésére. A legnagyobb probléma, hogy az egyes portfóliókat nem az adott területen tapasztalattal és szakértelemmel rendelkező személyek, hanem politikusok viszik.  Ez változtatást igényelne, hogy kialakuljon egy tisztán közigazgatási apparátus, amely nem politikai érdekek és célok mentén működik. Így Európa nemzetállamainak sem csorbulna a szuverenitása, hiszen a Parlament, de elsősorban a Tanács maradna a döntéshozó azon tárgykörökben, amelyek a szuverenitás közös gyakorlásának kérdéseit érinthetik.

A hatékonyabb közigazgatás megteremtése azonban csak az első lépés: olyan közös célt kell találni, amit meg is lehet valósítani. Ez tűnik a legnehezebbnek – azonban ez már létezik. A versenyképesség javítása érdekében jöttek létre a közösségi, majd uniós intézmények, amelyek első számú feladata a piaci dereguláció és a minél teljesebb kereskedelmi és ipari együttműködés kialakítása volt: azaz versenyképessé tenni a kontinenst. Az együttműködésből fakadó jobb versenyképesség és nagyobb gazdasági teljesítmény reménye hajtotta az integrációt és az intézményépítést (Hix and Hoyland, 2011: 192).

A hatékonyság-orientált igazgatás létrehozhatna egy olyan tartós gazdasági fellendülést, amelyet a kontinens utoljára az 1980-as évek előtt tapasztalt. Ez a sikerélmény kapocsként, közös élményként funkcionálhatna – feltéve, ha ebből bizonyos csoportok, például a bevándorlók vagy menekültek nincsenek kizárva –, az Uniót alkotó polgárok között és azok között, akik a jobb élet reményében érkeztek az EU-ba.

Ez természetesen csak egy ideáltipikus forgatókönyv. Azonban a versenyképesség újbóli centrumba helyezése és vezérelvvé válása egy nagyon is plauzibilis megoldás, amely a tanulmányban vázolt jövőbeni kihívásokra is megfelelő választ adhatna. 1) Nem kell hozzá elhúzódó és költséges intézményi átalakítás – amivel egy politika unió járna – hiszen a jelenlegi intézményi struktúrának is ez a magja, 2) az uniós közigazgatás hatáskörébe tartozó szakpolitikák különböző, egyéni érdekek figyelembevétele nélkül kerülnének végrehajtásra, és a 3) versenyképesség alapvető célként való deklarálása nem sértené egyetlen tagállam értékrendjét sem. Az ennek hatására bekövetkező konjunktúra pedig lehetőséget nyújtana a migráció következményeinek tartós kezelésére, hiszen az információáramlás és a kommunikáció leegyszerűsödése, valamint gyorsasága miatt szétvált 4) identitást és kötődést a megvalósult jólét hidalná újra át, közös eredményként és élményként – szemben a mindezidáig sikertelen elképzeléssel, amely a helyi politikán keresztül kívánta érdekeltté tenni az egyéneket az együttműködésben és az integrációban.

Az elemzés elkészítésében közreműködött: Bucsku Enikő, Deák-Bárdos Tamás, Kemény Zsuzsa, Sereg Szabolcs

Források:

Alex, Martin (2015): Immigration and Crime in Scandinavia, Psych and Society

Brzezinski, Zbigniew (1997): The Grand Chessboard, Basic Books, New York

Berman, Gavin and Aliyah Dar (2013): Prison Population Statistics www.parliament.uk/briefing-papers/sn04334.pdf

Carens, H. Joseph (2000): Culture, Citizenship, and Community, Oxford University Press, New York, 2000

Dalton, Russell J. (2008): Citizenship Norms and the Expansion of Political Participation, Political Studies, Vol. 56

de Haas, Hein (2008): International Migration, Remittances and Development: Myths and Facts, Third World Quaterly, Vol. 26, No.8

de Haas, Hein (2011): Mediterranean Migration Futures: Patterns, Drivers, and Scenarios, Global Envrionmental Change, International Migration Institute

Hix, Simon, Bjorn Hoyland (2011): The Political System of the European Union, Palgrave Macmillan, London

Huntington, Samuel (1998): A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása, Európa Kiadó, Budapest

Huntington, Samuel (2004): Who Are We? The Challenges to America’s National Identity, Simon and Schuster, New York

International Migration Institute, University of Oxford (2012): Global Migration Futures: Using Scenarios to Explore Future Migration in the Horn of Africa and Yemen, Project Report, November

Mastrobuoni, Giovanni and Paolo Pinotti (2014): Legal Status and the Criminal Activity of Immigrants, Upjohn Institute

Nagy Boldizsár (2012): A magyar menekültjog és menekültügy a rendszerváltozástól az Európai Unióba lépésig, Gondolat Kiadó

OECD Data on Domestic Product

https://data.oecd.org/gdp/gross-domestic-product-gdp.htm (2015.10.19.)

OECD Data on International Migration

http://stats.oecd.org/Index.aspx?DataSetCode=MIG (2015.10.19.)

OECD Data on Migration

https://data.oecd.org/migration/foreign-born-population.htm#indicator-chart (2015. 10. 19.)

Tüske László (2007): Az európai iszlám kérdéseihez, Iskolakultúra, 6-7

United Nations High Commissioner for Refugees (2013): Global Trends

http://www.unhcr.org/5399a14f9.html (2015. 10. 19.)

Van Hear, Nicholas (2011): Mixed Migration: Policy Challenges, The Migration Observatory

Világbank: GDP at Purchasers Price

http://data.worldbank.org/indicator/NY.GDP.MKTP.KD (2015.10.19.)

Weiner, Myron (1996): Bad Neighbors, Bad Neighborhoods: An Inquery into the Causes of Refugee Flows, International Security, Vol.21, No.1

Wetzel Tamás (2009): A bevándorlás kérdése Magyarországon, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar, Doktori Iskola, Budapest

Zajda, Joseph, Lawrence J. Saha, Holger Daun (2009): Nation-Building, Identity and Citizenship Education, Springer, 2009

Letölthető dokumentumok:

Hazafias asszimiláció vs. multikulti

Cimke: Paár Ádám,

Az USA-ban az 1970-es évektől a multikulturalizmus a hazafias asszimiláció alternatívájaként jelentkezett. Sok liberális számára "Geszler-kalap" a pozitív diszkrimináció, mert szerintük ennek révén a bőrszín megint a jogtalan szociális előnyszerzés forrásává válik. Európában és Magyarországon is ideje vitát kezdeni erről a kérdésről. Paár Ádám írása a NOL-on.

Western és eastern

Újabb sorozatunkban a film és a politika sokrétű kapcsolatát mutatjuk be. Ennek első részében a westernt és annak kelet-európai „kistestvérét”, az easternt abból a szempontból elemezzük, hogyan reflektálnak a társadalmi és politikai problémákra, dilemmákra. Külön figyelmet szentelünk annak, hogyan ábrázolják ezek a filmek a törvényen kívülieket és az ő motivációikat.

Letölthető dokumentumok:

Broken chalk, broken system?

Representatives of the teachers claim that the Hungarian public education system has to be reformed fundamentally. The government says that only a few adjustments are necessary, and that any flaws of the system can be corrected in a matter of weeks. However, the real question is whether the current debate is really able to get to the point, or we have to bear the endless patching of a flawed system again

Letölthető dokumentumok:

History perseveres

More and more actions of the Polish extreme right-wing government suggest that the Cabinet is copying the Hungarian model. A major similarity can be seen in the war on historical interpretations. How come the communist past still haunts Eastern European politics today?

Letölthető dokumentumok:

Kisebbségi témák a médiában

Szakács András a Kossuth Rádió Ütköző című műsorának a vendége volt. Témák: médiastruktúra, bevándorlás, oktatás és egészségügy.

Boltbezárás és nyiltvatartás

A Klubrádió Esti gyors műsorában nyilatkozó Nagy Attila Tibor szerint a boltbezárás egy, a nemzeti burzsoázia megteremtésének része volt, amely stratégia most e pontban vereséget szenvedett. 

Ellenségkép és integráció

Cimke: Zsolt Péter, ,

Amennyiben eldöntöttük, hogy a menekülteket integrálni akarjuk, nem uszíthatunk velük szemben, mert azzal lehetetlenné tesszük az integrációt. A TÁRKI legfrissebb kutatási adataiból kiderült, hogy a magyar és a nyugati elit, illetve a társadalom befogadás attitűdje épp egymás tükörképe. Zsolt Péter gondolatai a 24.hu-n.

Orban cut his losses

Andras Szakacs stated to Bloomerg that the shopping ban referendum would have diverted attention from the migrant issue and Orban wants to cut his losses in this topic. 2016.04.12.

Civilek hatalma

A Méltányosság Politikaelemző Központ és a Progress Alapítvány közös konferenciát szervez a civil szervezetek szerepéről és hatalmáról a mai Magyarországon. Az MPK és a Progress elkészült saját vitairatával a hazai civil szféra kapcsán, ezért egy konferencián is bemutatjuk közösen, hogy miképp látja a két Intézet a hazai civil világ állapotát, illetve lehetőségeit.

Időpont: 2016. április 20. (szerda) 15.00 – 17.00

Helyszín:  Mozsár Kávézó, Budapest, Nagymező utca utca 21.

Előadások:

Zsolt Péter: Különböző civilek, különböző hatalom és kiszolgáltatottság

Tóth Fruzsina: Hétköznapi ellenállások

Antal Attila: Civilek, politikusok és a politikai felelősség

Szakács András: Államépítés és civil oktatás

Facebook esemény 

Méltányosság vitairat

Progress vitairat


A Civil Világ Magyarországon 2014 után Egy 10 részes rádióműsor tanulságai

Cimke: Zsolt Péter,

-

Letölthető dokumentumok:

Amerikai harc a liberális demokráciáért

A politikai identitás létrejöttében meghatározó szerepet játszik a „mi” és az „ők” megkülönböztetése; azaz a politikai identitás relációs természetű. Ez nem szükségképp barát/ellenség viszony, de benne van annak lehetősége, hogy barát/ellenség viszonyba forduljon át. Példának okáért abban az esetben, amikor az „ők” „megkérdőjelezik”, „veszélyeztetik”, „fenyegetik” a „mi” identitását, létét.[1]  Ez az ellenség meghatározó szerepet játszhat egy nép, egy nemzet és annak egysége létrejöttében. Mint például Amerika esetében, legalábbis Huntington szerint, aki az amerikai identitásról szóló könyvében ezt írja: „A forradalom hozta létre az amerikai népet, a polgárháború az amerikai nemzetet, a második világháború pedig beteljesítette azt, hogy az amerikaiak országukkal azonosuljanak. […] Amerika két nagy háborúja egybefonódik azzal a két nagy előrelépéssel, ami a faji egyenjogúság terén végbement az amerikai történelemben. A hidegháború szükséghelyzetei pedig újjáélesztették a faji megkülönböztetés és elkülönítés felszámolására irányuló törekvéseket.”[2]

1989-ben Amerika megfosztatott ellenségétől, és ettől kezdve föl-fölvetődött a kérdés, hogy mi lesz Amerika nemzeti identitásával, mely a történelem tanúsága szerint összefonódik az ellenséggel és háborúval. Amerikának úgyszólván identitáspolitikai szükséglete volt egy új ellenségre. Ennek megfelelően az 1990-es évek külpolitikai vitái, mint ahogy Huntington írja, nagyrészt arról szóltak, hogy hol lehet „eszményi” ellenséget találni. 2001. szeptember 11. „véget vetett az amerikai ellenségkeresésnek”,[3] és ez az ellenség ma az ISIS-ben ölt testet. Megvan tehát az ellenség, az, hogy ki ellen harcol Amerika, de az nincs, hogy miért harcol. Vagyis megvan az identitás újra-meghatározásához szükséges „ők”, de ez az újra-meghatározás nem történt meg. What is America fighting for? – teszi föl a kérdést Larry Diamond ezen a címen megjelent írásában.

A kérdés egyre sürgetőbb, állítja Diamond, miután Amerikában és az európai demokráciákban megjelent és megerősödött az „illiberális populizmus”. Hogyhogy? – kérdethetnénk. Mi köze a kettőnek egymáshoz? Diamond írásából azt olvashatjuk ki, hogy az „illiberális populizmus” mint belső ellenség pont azt kérdőjelezi meg s támadja, ami a külső ellenséggel folytatott harc által megkövetelt egységet, annak biztosítékát ássa alá: a liberális-demokratikus értékeket és identitást. Diamond ezért olyan választ keres a „Miért harcol Amerika? kérdésre, amelyik egyben újrafogalmazza a nemzeti/nemzetállami határokon átívelően a liberális demokráciák közös identitását. Ez a válasz így hangzik: a harc azokért az egyetemes értékekért folyik, amelyek egy demokráciát (ez alatt nem csupán kormányzati formát, hanem társadalmi vagy életformát is értve) liberális demokráciává teszik. Ezek az értékek pedig nem mások, mint azok, amelyek kezdettől, azaz az alapítástól fogva egyesítette az amerikaiakat: az, hogy „minden ember egyenlőnek teremtetett, hogy az embereket Teremtője elidegeníthetetlen jogokkal ruházott föl”; és az, hogy az e jogoknak megfelelő és azokat védelmező kormányzati forma a „government of the people, by the people, for the people”.[4]

A „demokratizálódás hullámai” azt meg-megszakadó, de aztán újra-újrainduló folyamatot jelöli, melynek során a liberális demokrácia nyugati jelensége globálissá válik. A harmadik hullámban 1989 azt a hitet és reményt éltethette, hogy a történelem véget ér: nem kell már olyan nagy döntéseket meghoznunk, mint amilyen a liberális demokrácia és a kommunizmus közötti volt, és marginálissá/periférikussá vagy végérvényesen múlttá lesz mindaz, ami a liberális demokrácia rendjét gyökeresen megkérdőjelezhetné. Ez a hit és remény mára szertefoszlott, minthogy a liberális demokráciák abszolút győztesnek és vitathatatlannak vélt rendjének ellenszegülnek mind belülről, mind kívülről: szóval és tettel „támadják”, „ostromolják” a liberális demokráciákat, azok alapvető értékeit, szimbolikus intézményeit és gyakorlatait. Erre válaszképp Diamond az amerikai alapító atyák által megfogalmazott liberális értékek egyetemességének újraigenelésére szólít föl; ebben látja annak kulcsát, hogy a külső és belső ellenség által megtámadott liberális demokráciák újrafogalmazzák identitásukat és újrateremtsék egységüket.

Diamond, mondhatjuk, a modern kor liberalizmusát igenli újra, azt, amely – mint a Függetlenségi Nyilatkozat – egyetemes érvényességet tulajdonít bizonyos alapvető érékeknek, és amelyről John Gray azt írta, hogy „nincsenek meg az eszközei ahhoz, hogy megbirkózzon a posztmodern kor dilemmáival.”[5] Ezen értékek egyetemességének támasztékai ugyanis megroppantak, és ez egy nem mai, friss fejlemény, akkor esetlegessé válnak maguk az értékek, valamint azok megtestesülései, a liberális-demokratikus intézmények és gyakorlatok is. Ez konkrétan azt jelenti, hogy nincs semmi kényszerítő alapunk arra, hogy a liberális kultúrát/életformát abszolút (más lehetségest kizáró) mintaként állítsuk a nem liberális kultúrák /életformák képviselői elé; avagy nincs semmi olyan kényszerítő indokunk arra, hogy mások föladják nem liberális kultúrájukat/életformájukat a liberális kedvéért. Helyzetünk ahhoz hasonló, amit Blaise Pascal szavaival[6] így írhatnánk le: égtünk a vágytól, és sokan ma is égnek, hogy szilárd talajra, valami végső és állandó alapra leljünk, ám minden fundamentumunk összeroppan, és feneketlen mélység nyílik alattunk.

A modern kori liberalizmus egyfelől arra az akkor igencsak égető problémára adott választ, hogy „miképpen határozhatók meg azok a feltételek, amelyek között a rivális és talán racionálisan összeegyeztethetetlen világnézetek képviselői békében együtt élhetnek; és ez a probléma ma nem kevésbé égető.” Másfelől viszont a posztmodern korban, amikor a liberális értékek egyetemesség-igénye alaptalan, a modern kori liberális politikai dilemma új formában bukkan föl: „hogyan teremthető meg a modus vivendi az eltérő – liberális vagy nem liberális – kulturális formák számára.”[7] A mai liberálisok ezért, vonja le a következtetést Gray, úgy és azzal menthetik meg a liberalizmust, hogy megújítják azt: nem újraigenlik, hanem föladják alapvető értékeik egyetemesség-igényét, és arra a kérdésre keresnek a választ, hogy miképpen, milyen feltételek mellett élhetnek egymással békében (én inkább úgy fogalmaznék: nem egymás ellenségeként) a liberális és nem liberális kultúrák/kultúrájú közösségek.[8]

Innen nézve Diamond azon mai liberálisok közé tartozik, akik – Gray szavaival élve – úgy tesznek, mintha misem történt volna. No de, kérdezhetjük, hogyan kísérli meg Diamond igazolni (megalapozni) a liberális értékek egyetemes érvényességigényét? Sehogy. Amit tesz, az nem morális igazolás (normatív megalapozás), hanem meggyőzés és mozgósítás. Stratégiája, annak megfelelően, hogy mind az amerikai-nemzeti, mind a nemzetközi egység megteremtése érdekében szól, többféle.

Egyrészt félelmet kelt azokkal (a „illiberális”, „autoriter” populistákkal) szemben, akik szerinte félelmet keltenek, szítanak, és arra építkeznek. Ennek eszköze a „halál” rémének fölidézése és az azzal való fenyegetés: ha a társadalmak elveszítik kapcsolatukat az őket fölemelő és egyesítő hiteikkel (például a liberális demokráciák az alapvető liberális értékeik és azok egyetemességébe vetett hitüket), akkor, szól Diamond, a cinizmus és tétlenség lesz úrrá rajtuk, és ezzel arra az útra lépnek, mely az államok és civilizációk hanyatlásával, rothadásával és az eltűnésével egyenértékű.

Másrészt a büszkeséget, az öntudatosságot, a magabiztosságot élesztgeti, táplálja azzal, hogy „jók/jobbak vagyunk”. Azt mondja: az olyan alapvető liberális értékek, mint a szabadság és a pluralizmus, tették képessé Amerikát arra, hogy diadalmaskodjék az autoriter és totalitárius kihívásokkal szemben, mivel ezek erős társadalmi kohéziót (összetartozás-tudatot) teremtettek, olyat, amilyenre mai is szükség van: együtt harcoltak és egyek voltak a harcban, fajra, vallásra meg osztályra való tekintet nélkül. És minden egyén szabadsága s egyenlősége iránti megingathatatlan elkötelezettség az, ami a liberális demokráciákat ma is vonzóvá teszi, illetve ami miatt ezek ma is az irigység tárgyai a „másik” világ legnagyobb részében.

Végül Amerika alapító atyáit és azon történelmi dokumentumait idézi föl, amelyek az új földrészen először foglalták törvénybe az alapvető és egyetemes liberális értékeket, és amelyek „Amerika hitvallását” testesítik meg. Diamond tehát egyszerűen fölidézi az alapítás szimbolikus figuráit és dokumentumait, arra hivatkozik, azt kísérli meg mozgósítani, amit az alapítás, illetve annak tekintélye jelent az amerikaiak számára: az alapítás által létrehozott szabadság rendjének megőrzését és megújítását (növelését, gyarapítását, bővítését), tehát a múltbeli új kezdet védelmét és a jelenbeli új kezdetet egyszerre.[9]

Ezzel Diamond az én olvasatomban két dolgot üzen. Egyrészt azt, hogy az alapvető és „univerzális” liberális értékek nem igényelnek valamiféle történelem és közösségek/kultúrák fölötti támaszt (a Teremtőt vagy az Embert). Vagyis nem kell attól tartani, hogy a liberális demokráciák nem élik túl, ha elvesztik azt az alapot és forrást, amelyen értékeiknek nyugodniuk, és amelyekből származniuk kell ahhoz, hogy ezek és megtestesüléseiket jelentő intézmények és gyakorlatok tekintélye vitathatatlan legyen. Másrészt pedig azt, hogy az alapvető és „univerzális” liberális értékeket nem végső megalapozások, nem a Teremtőről és/vagy az Emberről, az alkotmányosságról, a jogállamiságról, a liberális demokráciákról szóló metanarratívák, hanem inkább történelmi narratívák fogadtathatják el: olyan, a múltat lankadatlanul emlékezetben tartó és azt újra meg újra elbeszélő történetek, amelyek formálják és újraformálják a liberális demokráciák politikai közösségének önképét és önazonosságát.

Ám még mielőtt magunk előtt látnánk, amint különböző kultúrájú/életmódú egyének és közösségek Amerikában és Európában egymás nyakába borulnak, és „testvérré lészen minden ember”, először is próbáljuk meg komolyan venni a liberális demokráciák társadalmainak pluralitását, azt, hogy e társadalmak mindegyike magába foglal nem liberális kultúrájú/életformájú közösségeket is, melyek egy részét a régebbi és újabb bevándorlók alkotják. És tegyük föl magunknak azt a nyugtalanító kérdést: vajon a liberális demokráciák a bevándorlók közösségeknek az identitásuk fenntartására és elismerésére irányuló követeléseit csak akkor képes befogadni, ha e közösségek szokásai, hagyományai liberálisak vagy liberalizálhatók (ha például nem olyanok, hogy az egyén elidegeníthetetlen jogaival összeegyeztethetetlenek)? Vajon az alapvető liberális értékek egyetemes érvényességének újraigenlése nem az ilyen közösségek elismerés-követeléseinek elutasítására kötelez, és ezzel nem egy meglehetősen exkluzív és intoleráns liberális demokráciának kedvez?

Másodszor, igen kétséges, hogy a testvériség akár a liberális demokráciákban akár csak abban az értelemben is lenne, hogy a liberális alapértékeket „átfedő konszenzus” övezné, vagyis hogy ezeket az értékeket senki sem vitatná, miközben az egyének és közösségek kultúrájukat/életmódjukat tekintve különböznek egymástól. Az ilyen konszenzus inkább fikció, mint realitás. Ezzel nem csupán azt mondom, hogy újra meg újra vannak olyanok, akik az alapértékeket másképp értelmezik, vagyis hogy az értékek körüli viták nem „elvi”, csupán „értelmezési” viták. Hanem azt, hogy újra meg újra vannak olyanok, akik magukat az alapértékeket is vitatják. A vitatottság, legyen szó akár „elvi”, akár „értelmezési” viszályról, kiiktathatatlan a politikából: nem azért nem alakul ki megingathatatlan, megrendíthetetlen konszenzus, illetve nem azért föloldhatatlan a konfliktus, mert a résztvevők nem hajlandóak szóba állni és megfelelő módon vitatkozni egymással, hanem mert ez nem lehetséges, azaz mert a politikai fogalmak, ahogyan mondani szokták, „essentially contested concepts”. Ezt úgy is megfogalmazhatjuk, hogy a politikából kiiktathatatlan az új kezdet/kezdeményezés lehetősége, vagyis az, hogy újra meg újra politikaivá, politikai viszály tárgyává válnak olyasmik, amik korábban nem voltak azok – mondjuk azért, mert épp konszenzus volt körülöttük. Gondoljunk csak példának okáért a ’89 utáni identitáspolitikákra, beleértve ebbe a nemzeti/nemzetállami identitáspolitikákat, vagy a vallási fundamentalizmusokra, és arra, hogy ezek a politikai közösség alapvető jellegét is meghatározó/átformáló döntés tárgyává tesznek olyan ügyeket, amelyek korábban a magánszférába tartoztak, vagy amelyekről úgy vélték, hogy végérvényesen múlttá váltak, válnak.[10] Az tehát, ami a politikában ’89 után az identitáspolitikák formájában történt, „nem a történelem végét jelzi, hanem az újrakezdését”,[11] és igencsak rácáfol arra, hogy „a valóban nagy kérdések már mind rendeződtek.”[12] Innen nézve az „átfedő konszenzus” valóban politikai fikció, de nem a realitás ellentéte értelmében: semmi köze a valósághoz, hamis illúzió, hazugság. Merthogy ennek a fikciónak (is) van politikai realitása: a másként is lehetséges kizárásának hatékony, működőképes módja. És mint ilyen akár antidemokratikusnak is nevezhető, hisz’ a pluralizmus magába foglalja a másként is lehetséges és ezzel a viszály állandó jelenlétét.

Az „illiberális”, „autoriter” populista politikusokról, köztük Orbán Viktorról, a liberális demokrácia alapértékeit megtámadó, ostromló, romboló politikájukról tett kijelentéseivel és ezen értékek egyetemességének újraigenlésére való fölszólításával Diamond a hazai ellenzék szívéből beszél. Van azonban egy döntő különbség Diamond és a hazai ellenzék helyzete és lehetősége között, amiért is az utóbbi képviselői hiába mondják Orbánról ugyanazt, illetve hiába aggódnak ugyanúgy és ugyanolyan okokból a liberális demokrácia jövője miatt, mégsem tudnák megírni azt a szöveget, amit Diamond megírt. Éspedig az alapítás mítoszának hiánya miatt. Hiába van nekünk ’48-unk, ’56-unk és ’89-ünk. Ezek ugyan „megalapozó történetek” (vagyis „mítoszok”): mindegyik olyan emlékezetben tartott és újra meg újra elbeszélt múlt, mely a jelen (és a jövő) megalapozására szolgál.[13]  Ámde sem ’48, sem ’56 nem lett a szabadság (tartós és szilárd) rendje megalapításának (és fölépítésének) mítosza; ezzé már csak bukásuk miatt sem lehettek. Lettek és lehettek viszont a nemzeti felszabadulás/felszabadítás és a nemzeti ellenállás, ellenszegülés, függetlenség mítoszaivá;[14] meg azzá a múlttá, amelyik úgyszólván soha sem volt jelen, és folytatásra, bevégzésre, beteljesítésre, megvalósulásra vár vagy kötelez. És amelyik ezért is a mindenkori jelennel való szembefordulásra, nem a létrehozott gyarapítására, hanem annak aláásására használható; meg azért is, mert az elbukás és az azt követő megtorlás együtt járt a kollaborációval (mindig voltak, akik azt bírták mondani, hogy „éljen Eduárd”).

’89 kivételnek tűnik, hiszen ez nem csupán fölszabadulás volt, hanem fölépült a szabadság rendje. Mégis, valamiért a rendszerváltás nem vált a szabadság rendje megalapításának mítoszává, a rendszerváltók pedig nem lettek alapító atyákká. Nem itt van a helye annak, hogy az okokról és a következményekről beszéljek,[15] ezért most csak annyit: minthogy ’89 nem lett az alapítás mítoszává és a ’89–’90-es alapításnak nem lett tekintélye, a 2010-es „új rendszerváltás” könnyen „fölfalta” („megette reggelire”) a ’89-es „gyermekeit”.

Ezek után már semmi nem lesz olyan, mint amilyen azelőtt volt; hiába szeretné is az ellenzék, nem lehet egyszerűen helyreállítani, eredeti állapotába visszaállítani mindazt, ami megelőzte a „fülkeforradalmat”, azt a pillanatot, amikor „a magyarok […] a Nemzeti Együttműködés Rendszerének megalapításáról döntöttek.”[16] Ezért az a törésvonal, amelyiknek a politikai térbe vésésével az ellenzék megoszthatná a centrális erőteret és megtörhetné az Orbán vezette Fidesz hegemóniáját, nem lehet a „rendszerváltás rendszere”. Nem azt mondom, kizárt, hogy egy ilyen törésvonal létrehozásában ne játszhatna meghatározó szerepet egy liberális-demokratikusként meghatározott ’89-es identitás, de azt igen, hogy egy ilyen identitást immár senki sem tekintheti előzetes adottnak, melyre egyszerűen hivatkozni és támaszkodni lehetne, hanem újra ki kell találni és népi identitásként meg kell teremteni azt. Ennek hatékony eszköze azonban nem az, hogy a „jó okokat” (indokokat) szolgáltatunk, miért kell elfogadnia az alapvető liberális-demokratikus értékeket, vagyis hogy morális igazolását (normatív megalapozását) adjuk ezeknek, hanem az, hogy olyan történetek mesélünk, amelyek érzelmi és szenvedélyes kötődést hoznak létre ezekhez az értékekhez. Ez Diamond legfontosabb és leginkább megfontolásra méltó üzenete azoknak, akiknek a szívéből beszél: a hazai ellenzéknek (is).

 

 



[1] Ehhez lásd Mouffe, Chantal: A politika és a politikai, in: Századvég 60 (2011), 25–47.o.: 30–34.o.

[2] Huntington, Samuel P.: Kik vagyunk mi? Az amerikai nemzeti identitás dilemmái, Európa, Bp., 408.o.

[3] Id. mű: 411.o., 413.o.

[4] 1776. július 4. Függetlenségi Nyilatkozat, Abraham Lincoln gettysburgi beszéde, 1863. november 19. Giovanni Sartori rámutat, hogy a lincolni formula csillámlóan és nyugtalanítóan sokértelmű, és „az aforizma azért idézi a demokráciát, mert Lincoln mondta.” Hogy mennyire így van, azt kiválóan érzékelteti, hogy „Sztálin ezt a mondást minden további nélkül aláírta volna. Úgy értette volna: a nép kormányzása [government of the people] azt jelenti, hogy ő (Sztálin) kormányzásának tárgya a proletariátus, s hogy ő (Sztálin) a nép révén kormányoz [by the people], a népért [for the people], azaz a proletariátus érdekében.” (Sartori, Giovanni: Demokrácia, Osiris, Bp. 1999, 29.o.

[5] Gray, John: Befejezés (1994): Posztliberalizmus, in: Gray, John: Liberalizmus, Tanulmány, Pécs, 1996, 119–136.o.: 121.o.

[6] Pascal, Blaise: Gondolatok, Gondolat, Bp., 1983, 36.o. (72. töredék)

[7] Id. mű, 134.o.

[8] Id. mű, 135–136.o.

[9] Id. mű, 267.o.

[10] Bence György: A politikum sajátossága, in: Bence György: Politikai-filozófia tanulmányok 1990–2006. L’Harmattan, Bp. 2007, 13–25.o.: 17–24.o.

[11] Gray, John: Id. mű, 135.o.

[12] Fukuyama, Francis: A történelem vége és az utolsó ember, Európa, Bp. 2014, 7.o.

[13] Assmann, Jan: A kulturális emlékezet – Írás, emlékezés és politikai identitás a korai magaskultúrákban. Atlantisz, Bp. 1999, 76.o.

[14] Hasonlóképp fogalmazott Arató András a Forradalom, restauráció, legitimáció – Az államszocializmusból való átmenet ideológiai problémái című írásában (Politikatudományi Szemle 1993/3, 5–44.o.: 23–24.o.).

[15] Erre Kis János többször is kísérletet tett, először 1992-ben, a Gondolatok a közeljövőről c. írásában (Magyar Hírlap, 1992. december 24.), mely a Köztársaság legitimitása címmel újra megjelent válogatott műveinek egyik kötetében (Összetorlódott idő – Politikai írások, 1992–2013, Kalligram, Pozsony, 2013, 239–252.o.). Ennek az írásának bevezetőjében Kis János hasonló megállapításokat tett a Magyar Köztársaság 1989–1990-es létrehozásáról, mint amilyeneket a ’89–’90-es alapításról itt én teszek.

Letölthető dokumentumok:

A vasárnapi nyitvatartásról

Az AP amerikai hírügynökségnek Nagy Attila Tibor kijelentette, hogy a kormány nem engedhetett meg magának egy népszavazáson vereséget. Rámutatott még, hogy Nyugaton erősebbek a tiltakozás hagyományai, mint nálunk. 

Disputed Sunday shopping ban

Attila Tibor Nagy stated to Associate Press that the Hungarian government cannot allow to escalate the Sunday ban shopping till the referendum. He highlighted that protesting has stronger tradition in West than in Hungary. 

A politikai humor fontossága

Szakács András a Lánchíd Rádiónak a vendége volt. Témák: politikai humor.

Civil szféra tanulóképessége

Szakács András az Echo TV Szópárbaj című műsorának a vendége volt. Témák: ellenzéki mozgalmak, civil szervezetek és bevándorlás.


Szakértői kerekasztal

Április 12-én, kedd, 20:00-tól Lakatos Júlia a Rajk László Szakkollégium vendége lesz az amerikai választásokról szóló beszélgetésen.

Kisebbségi témák a médiában

Szakács András a Kossuth Rádió Ütköző című műsorának a vendége volt. Témák: médiastruktúra, bevándorlás, oktatás és egészségügy. 2016.04.10.

Civil szféra tanulóképessége

Szakács András az Echo TV Szópárbaj című műsorának a vendége volt. Témák: ellenzéki mozgalmak, civil szervezetek és bevándorlás. 2016.04.10.

A politikai humor fontossága

Szakács András a Lánchíd Rádiónak a vendége volt. Témák: politikai humor. 2016.04.10.

Pótolható-e egy forradalom?

Az 1989-90-es átmenet Bibó-i értelemben vett „határolt forradalom” volt. Akkor is és azt követően sem történt azonban meg az 1945 utáni  nyugat-európai demokratikus átmenet állampolgári nevelési forradalma. A magyar demokrácia az elmúlt 25 évben úgy működött, hogy hiányzott belőle a társadalmi alátámasztottság. Csizmadia Ervin a Magyar Nemzetben írt elemzést arról, hogy lehet-e tudatos demokratikus állampolgári nevelés nélkül működőképes demokráciát építeni. 2016.04.08.

Szabadságharc lólépésben

A racionalitás prizmáján keresztül szemlélve furcsa fénytörést kap az Orbán-kormány külpolitikája, tele van logikai ellentmondással és irracionális elemmel, de ha impulzív erővel és kellő érzelmi töltéssel kommunikálják, az európai szabadságharc politikája úgy lép át ezeken az ellentmondásokon, ahogy a sakktáblán a huszár a gyalogsorfalon2016.04.04.

A valóságtól az elméletig

Csizmadia Ervin a Lánchíd Rádió Szabad gondolat című műsorában beszélt arról, hogy a liberalizmus társadalomszervező funkciója hogyan változott meg történelme során. 


Egyensúly és biztonság

Kossuth Rádió Ütköző c. műsorában Nagy Attila Tibor kifejtette: meg kell teremteni az egyensúlyt az egyéni szabadságjogok és a biztonság között. A kormány korábbi Alaptörvény-módosítási tervezetét eltúlzottnak nevezte.

Ellenzéki innováció

Szakács András az Echo TV Hírbe Hozzuk című műsorának a vendége volt. Témák: tiltakozás a közoktatásban és terrorista cselekmények a világban.


Ez már a vég?

Az Atv Esti Start című műsorában Lakatos Júlia az amerikai előválasztások egyre személyeskedőbb támadásai kapcsán az eltérő politikai kultúráról beszélt.

Az egyenlőség reménye

Cimke: Csizmadia Ervin,

A világban egyre nagyobb az egyenlőtlenség, miközben a tehetetlenség is növekszik az egyenlőtlenségek csökkentését illetően. Ugyanakkor sok társadalomtudós keresi a magyarázatokat és a megoldásokat.  A Foreign Affairs nemrégiben tematikus összeállítást közölt a témáról, s ebben jelent meg Pierre Rosenvallon nagyszabású tanulmánya. A tanulmányt Csizmadia Ervin mutatja be a Figyelőben. 2016.03.31.

Letölthető dokumentumok:

Egyetemesség és illegalitás

A kiváló francia filozófus, Jean Baudrillard egy helyütt azt írja Az utolsó utáni pillanat című könyvében: "Még a mi egyetemesre kulturálódott társadalmainkban is látható, hogy semmi sem tűnt el teljesen, amit feláldoztunk az egyetemesség fogalmának - csak illegalitásba vonult". Adná magát, hogy a 2000-ben magyar nyelven is megjelent könyv e sorait a mostani migránshelyzetre vonatkoztassuk. Mégsem ezt tesszük. Merthogy e soroknak van egy legalább ilyen zavarba ejtő belpolitikai értelmezése is.

A modern pártversenyt annak idején azért találták ki, hogy (legalább) két irányzat teljes nyíltsággal és vehemenciával vetélkedjék egymással. Hol az egyik, hol a másik győz, s amikor az egyik hatalomra kerül, a másik képes kivárni a sorát. Majd fordul a kocka közöttük, ám a lényeg azonban nem változik: mindegyikük szerepkörének alávetettje s ezt a szerepet örömmel tölti be.

A mai kormány-ellenzék viszony nagyon más. Ma nem arról van szó, hogy a választásokon kisebbségben maradtak tartósan elfogadnák a választási eredményeket, inkább arról, hogy a kormánnyal szemben „illegalitásba” vonulnak, létrehozzák a maguk párhuzamos és persze a kormányoldalénál igazabbnak gondolt társadalmát. Illegalitásba vonulásuk nem azt jelenti, hogy tételesen törvényt szegnének, hanem azt, hogy annyira rútnak, gonosznak, „anti”-nak tartják a kormányoldalt, hogy vele szemben nem is tartják alkalmazhatónak a hagyományos „kormányellenzéki” szerepet. Ezt tehát jegelik, s előveszik kelléktárukból a „rendszerellenzéki” szerepet. Ezt persze nem mondják ki, sőt úgy tesznek, mint ha kormányellenzék lennének, pedig valójában rendszerellenzékek, merőben más szabályok szerint alkotott világban élnek, mint fő ellenfelük, a kormánytábor.

A dolog pikantériája, hogy a kormánytábor, s a rendszerellenzéki egy dologban egyetért: mindkettő egységet szeretne. Orbán Viktor magyar miniszterelnök például március 15-én, a „nem szabad” Európával; Orbán ellenzéke Orbánnal szemben szólított egységbe.

S azt, hogy valójában mire is képes egy ellenzék, csak akkor tudjuk meg, ha bármikor választást nyer és kilép az illegalitásból. No persze ekkor azonnal megszületik az ő állandó párja, sziámi ikre: az ő újsütetű, illegalitásba vonuló ellenzéke. De tényleg ez a jelen s ez a jövő? Tényleg lőttek egy normális kormány-ellenzék viszonynak?

Forduljunk csak megint Baudrillardhoz: „A felvilágosodás idejében az egyetemessé válás valóban emelkedést jelentett, növekedést, fejlődést. Ma zuhanást jelent… Ma megpróbál újjászületni az egyediség… valami olyasmi, ami meghaladja a gazdasági és a politikai szempontokat”.

Nem lehet, hogy az „egyetemest” kell elkezdenünk értelmezni? Azt a fogalmat, amelynek jegyében immár nemzedékek óta élünk. S nem lehet, hogy ez a fogalom korántsem olyan ártatlan, mint gondolnánk? Mert első ránézésre roppant szelíd és hívogató. Éljünk mindenütt ugyanazon kulturális és politikai keretek között, terjesszük ki mindenhová a szabadságot és a demokráciát. Rendben, megtörténik.

De mi van, ha a ma uralkodónak vélt liberális egyetemesség például nem vagy nem úgy elfogadható a másik oldalnak, amely éppen megszerzi a kormányzati hatalmat? Egy ilyen „nem liberális” hatalommal szemben a kisebbségbe kerülők rögtön illegalitásba vonulnak, s azt mindennek lehordják. S bizonyos értelemben ez érthető is, hiszen egy kanonizáltnak gondolt egyetemesség-fogalmat kezdhet ki egy ilyen, a liberalizmussal szemben alternatív világképet képviselő hatalom. Nosza, tegyünk meg mindent, hogy leváltsuk ezt az elfajzott hatalmat s állítsuk helyre a liberális egyetemességet. Akkor meg a másik oldal emberei szenvednek majd és ők is illegalitásba vonulnak, alig várva, hogy megint napfényre lépjenek.

S nem véletlen használom a „napfény” szót. Kormányzati és ellenzéki szerep egyaránt fényt kellene jelentsen. Csak a pozíciók mások. ehhez képest a mai politikában napfényen csak az van, aki hatalmon. Mindenki más száműzöttnek, kiszipolyozottnak, lenullázottnak, kirekesztettnek érzi magát. A régi demokráciák is mutatnak ilyen jeleket, de az 1989-90-ben létrejöttek szinte csak ilyeneket mutatnak.

Két dolgot tehetünk: vagy berendezkedünk arra, hogy a mindenkori ellenzék „alámerül” és fény nélkül próbálja végig vegetálni a rá kirótt időt; vagy megpróbáljuk végiggondolni egyetemes és egyedi, kormány és ellenzék viszonyát. Hogy valakinek ne kelljen örökre lemerülni, s hogy helyzettől függetlenül mindenki érezhesse a napfény ízét.   

 

 

 

 

 

 

 

Letölthető dokumentumok:

The paradox of liberal democracy

The fact that the Hungarian government dismisses mandatory immigration quotas and initiates a referendum on the issue shows that one of the fundamental paradoxes of liberal democracies today are still universal human rights and popular sovereignty. The Hungarian government aims to resolve this by supporting democracy at the expense of liberalism.

Letölthető dokumentumok:

Korlátozott lehetőségek

A Lánchíd Rádió Szabad gondolat adásában Nagy Attila Tibor március 15. kapcsán elmondta, hogy az ünnepi megközelítésbe nem fér bele Kossuth hibáival való szembenézés és más gondok is történelemszemléletünkkel. 2016.03.23.

A Tanácsköztársaság évfordulója

Paár Ádám a Népszabadság március 21-i számában a Tanácsköztársaságot mikroszinten elemezte. 2016. 03. 21.

Elveszett magyarok, elveszett szavazatokkal

Kizárólag szlovákiai magyar vidékekre és választókra építve már 201 0 óta nem lehet átlépni a parlamenti bejutáshoz szükséges 5 százalékos küszöböt. E trend megváltoztatása csak egyedi, kiterjedt és rugalmas koncepcióval érhető el, amit sajnos sem az MKP, sem a Híd nem ismert még fel. Hangácsi István írása az Új Szó-n.

Liberalizmus plusz

Cimke: Lakatos Júlia,

Élénk eszmecsere alakult ki az Élet és Irodalom hasábjain Lakatos Júlia a liberális demokráciák továbbfejlesztési lehetőségeit firtató írása körül. Viszontválaszában Lakatos Júlia bemutatja, hogy a demokratikus megújulásnak ma két véglet között kell lavírozni, egyúttal alternatívát is kínálva a szélsőséges megközelítésekkel szemben. 

Jöhet-e új ígéret?

Cimke: Csizmadia Ervin,

1990-től napjainkig az MSZP és a Fidesz versenyzett egymással ígéretek dolgában. A többi párt – félreértve a helyzetet – úgy ítélte meg: nincs szükség ígéretekre, mert azok nem illenek bele a „racionális” politikába. Nyugati kutatások nagyon is azt mutatják, az emberek várnak az ígéretekre. De vajon van-e ma ígéretes párt a Fideszen kívül? Csizmadia Ervin írása a Mandineren.

Liberalizmus és társadalomszervezés

A Hír TV Magyarország élőben című műsorában Csizmadia Ervin arról beszélt, hogy míg Nyugaton a liberalizmus „összeszervezte” a társadalmat, addig Magyarországon erre nem vállalkozott. 

Meg kell-e állítani Trumpot?

Magyar Nemzet online felületén Lakatos Júlia a Republikánus Párt legfőbb dilemmáját, Donald Trump előretörését elemezte. 

A haladás meghaladása

A Magyar Nemzetben két hónapig tartott a vita a liberalizmusról. A vitaindítót Csizmadia Ervin írta és a vitához tizenkét hozzászólás érkezett. A vitazáróban felvetődik, vajon melyik liberális érték tűnik ma fontosabbnak.: a haladás vagy a szabadság. A vitazáró szerzője egyértelműen az utóbbi érték mellett teszi le a voksát. Csizmadia Ervin vitazárója. 2016.03.10.  

A népszavazási balhé

Cimke: Zsolt Péter,

Hogyan végzi a magyar állam helyesen a dolgát, mikor valami demokráciaellenes erőszakos akció történik? Ha képtelen azt a törvényes úton megoldani, akkor az ország saját magát ejti foglyul. Ha felgöngyölíti az ügyet, akkor nem jobb, nem rosszabb, mint más nyugati társadalom. Zsolt Péter cikke a választási irodánál történtek kapcsán történeti összehasonlítást is végez a fogalmak tisztázása érdekében.

A populizmus kísértete

Paár Ádám a Népszabadság március 8-i számában a populizmus jelentéséről írt2016.03.09.


Opportunity knocks for the opposition

2015 was particularly unfortunate for the Hungarian opposition in terms of communication. The migrant crisis had inhibited every alternative message, while the governing Fidesz-KDNP was able to debut an initiative appearance in the issue all along. By 2016 the number of illegal immigrants had decreased to a minimal number and the issue of immigration had escalated to an international level, as seen in Prague during the recent meeting of the Visegrád Group. This opens up a window for the opposition to take a stand and an initiative instead of merely reacting to the topics proposed by the government parties,

Former socialist Prime Minister Ferenc Gyurcsány had presented his pamphlet, “The Hungary of Many”, which will serve as the basis of his party program. Similarly to Fidesz, Gábor Vona, head of far right opposition party Jobbik has propagated National Consultation on health, education and corruption. Alongside Jobbik, eco-social LMP also sees the opportunity to break out in the latter topic. Along the lines of the weekly government information sessions of János Lázár, the Minister of the Prime Minister’s office, the party gives corruption-information sessions on a weekly basis since the end of January. This program draws attention to a potential new narrative of the opposition.

Why can corruption be a breakout opportunity for the opposition? Corruption is a recurring issue in Hungarian politics but has never been present as such a comprehensive anti-system message. This is because part of Fidesz’s aspirations is to create a similar cultural and economic heartland to that which has existed on the liberal left ever since the 1990 system change, which in part carried over its economic and political capital from the previous regime. To some extent this is also because the issue of corruption was previously simply embedded into anti-establishment policy and the only thought on the matter was “The post regime-change political elite is corrupt, they steal, cheat and lie, and have to be collectively replaced.”

András Lánczi, chairman of Századvég Foundation, operating also as a think tank for Fidesz and government administration, says that what we view today as corruption is Fidesz’s main policy in effect. He believes that strengthening the entrepreneurial class is important to Fidesz.

“This is to what they say ‘but that is corruption itself!’ However, that is a political point of view; it is actually making the word ‘corruption’ mythical.” In fact, even Viktor Orbán uses this argument, when he mentions that besides multinational companies Hungarian economy needs national investors (even if “constructed” by public funds), to reduce the country’s exposure. But why does Fidesz downplay the issue of corruption? Because, up until 2010, it was a significant problem for them that during the change of regime, political elites of the time set aside significant economic capital for themselves, and even the subsequent wave of privatization did not strengthen Fidesz’s economic heartland.

Their two-thirds parliamentary majority after the 2010 change of government created an opportunity for them – which they grabbed – to begin to break down the economic strongholds favored by the previous governments and systems, using legal and other means. Simultaneously, they set about to create a class of large and medium corporations, which they claimed to be national and caring about the interests of Hungary. All of this was carried out in a manner that tried to incorporate the spectacular enrichment of some entrepreneurs and the redistribution of economic sectors previously dominated by foreign companies in its philosophy, defending them against corruption charges, which may have constituted an obvious communication breakthrough for the opposition.

The opposition parties and civil society try to react on the same level to this systematic effort. The opposition parties promised to hold them to account following their victory, as well as to review the redistributed markets and the assets nationalized or privatized with the aid of government power. Also, organizations spawned (átlátszó.hu, Direkt36, K-Monitor) or strengthened (Transparency International, Hungarian Civil Liberties Union) in civil society during the past few years, all aiming to fight against corruption, and protect private property and the rule of law. In Hungary, however, political parties and civilians do not cooperate, and they are unlikely to do so in the future as well. Therefore, the opposition parties can often rely only on the various institutions of the European Union: the Anti-Fraud Office, the Court, the Committee and the Parliament.

Letölthető dokumentumok:

Az átakuló Szlovákia

Hatalmas meglepetéseket okozott a március 5-ei parlamenti választás Szlovákiában. A közvélemény-kutatók által várt eredményektől teljesen eltérően voksolt a lakosság. Átértékelődtek a választói attitűdök, egy kicsit olaszosodott a pártpaletta és a 2011-es népszámlálási eredményeknél is nagyobb sokk érte a szlovákiai magyarságot. Hangácsi István írása a Trafik-on.

Megelőző csapások

Az, ami Pukli Istvánnal történik, legfeljebb annyiban szokatlan: a hazai közéletben nem jellemző, hogy a karaktergyilkosság áldozata megpróbál előremenekülni  De vajon miért lehet még ma is valakit az apja, nagyapja, testvére bűnei miatt hatékonyan támadni? Mert mindez addig működő képes, amíg az értelmiség, a társadalom nem emel falat a hasonló politikai eszközök köré. Zsolt Péter elemzése a NOL-n olvasható. 2016.03.06.

A korrupció mint kitörési pont

2015 rossz év volt az ellenzéknek. A menekültválság kérdése minden alternatív üzenetet elnyomott, miközben a Fidesz-KDNP végig kezdeményezően tudott fellépni a kérdésben.  Az ellenzéknek azonban a migrációs hullám enyhülésével lehetősége nyílik arra, hogy kezdeményezően lépjen fel, és ne csak a kormánypártok által bedobott témákra reagáljon. Idén a korrupció hullámai meglovagolhatóak.  Szakács András írása a HVG.hu-n2016.03.06.

Orbán Viktor évértékelője

Novák Zoltán az Echo TV Hírbe hozzuk című műsorának vendége volt. Téma: Orbán Viktor évértékelője.

Fidesz mögött torlódó generációk

Szakács András az Echo TV Heti Mérleg című műsorának volt a vendége. Téma: Orbán Viktor évértékelője.

Kezdődik az igazi verseny?

Az Atv Start című műsorában Lakatos Júlia arról beszélt, hogy a Szuperkedd eredményei megváltoztatták az amerikai előválasztási kampány jellegét.

Hogyan közelítsünk a liberalizmushoz?

"Mi a liberalizmus?" című, négy részes beszélgetéssorozatot indít az MTA Társadalomfilozófiai vitaköre, melynek során a liberalizmus normatív megalapozásának kérdéséről, a liberalizmus jelenlegi helyzetéről szóló írásokat tárgyalunk.

A beszélgetéssorozat első, "Hogyan közelítsünk a liberalizmushoz?"című eseményén Csizmadia Ervin lesz az előadó.

Bevezető előadást tart: Csizmadia Ervin, (MTA PTI)
Vitaindítót tart: Hörcher Ferenc, (MTA FI)

Időpont: március 7. 16:00

Helyszín: Budapest, 1014 Országház u. 30. Pepita terem.

Facebook esemény

A tárgyalandó szövegek az alábbi linkeken elérhetők:
http://mno.hu/velemeny/liberalizmus-es-liberalis-demokracia-1322692?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201601
http://nol.hu/velemeny/liberalis-fundamentumok-1518963
http://nol.hu/velemeny/a-liberalizmus-liberalizmus-nexus-1541091

Migránskvóta

Novák Zoltán az MTV Szemtől-szemben műsorának vendége volt. Téma: a migránskvóta.

Holdudvar

A Kossuth Rádió Ütköző című műsorában Nagy Attila Tibor kifejtette, hogy a magyar jobboldali szellemi holdudvar egy részének megítélése kedvezőtlen a nyugati országokban.

1% a 99 ellen?

Az Atv Esti start című műsorában Lakatos Júlia kiemelte, hogy az elitellenes jelöltek elburjánzása az Egyesült Államok előválasztási kampányában egy kérdéshez köthető, a sokak vagy a kevesek demokráciája legyen Amerika?

A kockás ingről

Voltaképp nem ellenfél egyetlen állami intézmény sem, feltéve ha az itt dolgozók eljutnak addig a felismerésig, hogy nem a hatalmat, hanem a társadalmi feladatot kell szolgálniuk, hogy nem a politikusokért vannak, hanem a betegekért meg a gyerekekért. Zsolt Péter reflexiója a 24.hu-n arra a vitára, mely a kockás ing kapcsán felmerült az elmúlt hetekben.

Political maneuver

Attila Tibor Nagy reported to Spiegel Online, that the Orban-government makes clever political maneuvers about the migrant quotas. This can encourage other member states to organise public referendum.

Scandal!

Attila Tibor Nagy stated to Bloomberg, that the ruling Fidesz party is afraid of referendum regarding the closed Sunday shopping in Hungary.

Előválasztási párhuzamok

Szakács András a Kossuth rádió Ütköző című műsorának a vendége volt. Téma: az ellenzék helyzete és az előválasztás. 

Civil Világ Gála

„Egy társadalom annyit ér, ahogy bánik elesett tagjaival.” A mondást átalakítva: egy demokrácia annyit ér, amiképp bánik civil szektorával.

A Méltányosság Politikaelemző Központból Zsolt Péter, a Civil Rádióból pedig Péterfi Ferenc együtt fogadták vendégeiket a Demokrácia MOST! című műsor keretei közt 10 hónapon keresztül havi rendszerességgel, hogy párbeszédre (és nem pártbeszédre) sarkallják a hazai civil szféra szereplőit. 

Most a sorozat végén a Civil Rádió és a Méltányosság közös rendezvényén kívánja egyszerre leültetni korábbi vendégeit, hogy szakértőkkel közösen beszéljék meg a hazai civil szektor jelenét és jövőjét.

A műsor és a gála a szisztematikus ismeretterjesztés szándékát is magában hordozza, további részletek: http://meltanyossag.hu/node/4168

Hely és idő: 2016. március 2. szerda 17-19.00, Írók Könyvesboltja, Galéria, 1061 Budapest, Andrássy út 45.

Civilkutató kerekasztal vendégek: Gerencsér Balázs, Kuti Éva, Nagy Ádám, Sebestény István Lesz egy mindenki által ismert meglepetés vendégünk is, aki szintén hoz magával még egy embert!

Regisztrálni a zsolt@meltanoysság.hu-n lehet.

Az adás korábbi szereplői és a gála vendégei: Kercsmár András (Rotary), Kiss Ilona (Lions), Scmidt Hajnalka és Mező János (Greenpeace), Tatár Sándor (Tavirózsa Egyesület), Csáki Csongor (Rákóczi Szövetség), Szigeti Tóth János (Magyar Népfőiskolai Társaság), Patonay Anita (KÁVA Kulturális Műhely), Kapronczay Stefánia (TASZ), Martin József Péter (Transparency International), Lantos Szilárd (Máltai Szeretetszolgálat), Szekér András (Habitat for Humanity), Novák Julianna (TAVAM), Zsohár Zsuzsanna (Migration Aid), Szántó Diána (Artemisszió), Monspart Sarolta (Margitszigeti Atlétikai Klub), Halász Áron (Magyar Kerékpárosklub), Nizák Péter (Open Society Institute), Móra Veronika (Ökotárs), Romhányi András (Wekerle Társaskör), Kovács Edit (Közösségfejlesztők Egyesülete), Komáromi Mátyás (Gyökerek és Szárnyak Alapítvány).

Migránsválság és a V4-ek

A Kossuth Rádió Ütköző c. műsorában Nagy Attila Tibor kifejtette, a nyugati államoknak komoly fegyverük van a közép-európai országokkal szemben, ez pedig a fejlesztési pénzek csökkentése. 

Pártok helyzete

A Lánchíd Rádió reggeli műsorában Nagy Attila Tibor kifejtette, hogy a DK programalkotás terén előrébb lépett és megelőzheti az MSZP-t.

Történelmi önreflexió és film

Jó történelmi filmeket követelünk, szólt Pintér Bence írásának címe a Mandineren. Mi magunk csak egyetérteni tudunk ezzel a felszólítással. Sőt, valószínűleg nincs ember Magyarországon, aki ne szomjúhozna ilyen filmekre. „Aranykoruk” egyértelműen a Kádár-rendszer volt. Nem mintha Magyarországon valami csoda történt volna. A kosztümös film egész Európában virágkorát élte ebben az időszakban. A ’60-as, ’70-es években Nyugat-Európában, az Egyesült Államokban, de a Szovjetunióban is számos maradandó filmalkotás született. Magyarországon a Kádár-rendszer időszakában megszűnt, illetve háttérbe szorult a dogmatizmus a kultúrpolitikában; a régebbi történelmi korok művészi feldolgozása nagyobb támogatást élvezett a Rákosi-korszakhoz képest, az Aczél György nevéhez kötődő „három T” kultúrpolitikája nagyobb mozgásteret engedélyezett az alkotók számára. Az államszocialista rendszer igényelte, hogy a filmet és a történelmet, illetve e kettő összekapcsolását eszközként használja a politikai nevelésre (ez egyébként ekkoriban egész Európában így volt). A középkor, a török-magyar végvári harcok vagy a reformkor ábrázolása kisebb veszélyt jelentett, mint a „közelmúlttal” való foglalkozás, ráadásul kiváló alapanyag (mindenekelőtt a Jókai–Mikszáth–Gárdonyi hármas) állt rendelkezésre.

Magyarországon a legnagyobb költségvetésű történelmi alkotások (Várkonyi-féle filmek), kosztümös regényadaptációk (Fábri-féle filmek) a Kádár-rendszer időszakában kerültek a képernyőkre. A filmrendezők nemzedékeinek sora (Várkonyi Zoltántól Zsurzs Éván keresztül Szabó Istvánig) mozgóképre vitték a magyar irodalom klasszikusait. Ezt a rendszerváltozás óta sem mennyiségben, sem minőségben nem sikerült túlszárnyalni; azóta nincs politikai nevelés, így nincs megrendelői igény sem, ráadásul a filmszakma is számos problémával küszködött az elmúlt évtizedekben.

Mindezt körbejárta már a Méltányosság filmes blogsorozata, melyben kedvenc filmjeink között válogatva azokról írtunk, amelyeknek emlékezetpolitikai, társadalmi vagy történelmi téren volt valami releváns mondanivalója. Amelyek képesek voltak újszerűen, provokatívan vagy autentikusan ábrázolni társadalmi rendszereket, történelmi eseményeket és politikai karaktereket, amiért is maradandó élményként megmaradtak. Legalábbis bennünk. E filmekről szóló írásainkat átdolgozva és megszerkesztve könyvformájában is elérhetővé kívánjuk tenni a közönség számára.

A filmek jelentős korlenyomatok, az alkotók a saját művészi nyelvezetükön keresztül reflektálnak a világra. Vagyis a filmművészet is egy olyan nyilvános térként működő művészeti forma, amelyik képes helyet adni a társadalmat érintő kérdések körbejárására és kibeszélésére. Színre visz vagy kiprovokál olyan polémiákat, amelyek révén egy közösség önazonosságát és önképét megalkothatja, vagyis választ találhat a legfontosabb kérdésekre: kik vagyunk, melyek a közös értékeink, mi teremt közöttünk konfliktusokat? Vajon mi az oka annak, kérdezhetjük, hogy a hazai filmes szakma nem képes vagy nem akar érvényes válaszokat adni ezekre a kérdésekre (sem)?

Az alábbiakban az Egyesült Államok példájára hivatkozunk, mivel ott szerintünk sikeresen megvalósult a történelem filmes reprezentációja. Majd arra a kérdésre keresünk választ, hogy a rendszerváltás után miért került válságba a magyar történelmi film. Nézetünk szerint ez a kérdés nem egyszerűsíthető le a gyakran fölpanaszolt „pénztelenségre”, hanem ennél mélyebb dologról van szó. Arról, hogy a főként a 20. századi történelmi események értelmezése körül zajló viták, melyek nem igazán érintették meg politikai közösségünk tagjainak többségét, kis túlzással élve delegitimálták a magyar történelemmel foglalkozó filmek forgatását.

Az amerikai történelmi film napjainkban

Nem akarjuk részletesen ismertetni az amerikai történelmi film történetét, hiszen ezt részben már megtettük a Méltányosság filmblogján. Az Egyesült Államokat azért választottuk referenciaként, mert az amerikaiak időről időre rákérdeztek saját történelmükre: kik vagyunk mi, honnan jöttünk. Már az 1910-es amerikai filmek feldolgozták a Vadnyugat történetét és a polgárháborút, melyek akkor még viszonylag közeliek voltak. A hidegháború éveiben a világháborús filmek jöttek divatba, a 1970-es évektől kezdődően pedig az olyan történelmi filmek, amelyek a kisebbségek (indiánok, afroamerikaiak) önreprezentációjának eszközeként szolgáltak: az ő történetüket, illetve a történeteket az ő nézőpontjukból mesélték el, ellenpontozva a sokáig uralkodó „fehér, angolszász” narratívát. Mindez jól mutatja, hogy az amerikai történelmi filmek mindig is az aktuális nemzeti/társadalmi törésvonalakra, dilemmákra, problémákra, kérdésekre reflektáltak. A 2000-es években a faji kérdésre (ld. az afro-western újjáéledését: Django elszabadul) és megint a nemzet próbatételének tekintett polgárháború korszakára (Istenek és hadvezérek, A cinkos, Lincoln, Lincoln meggyilkolása). Nem véletlen, hogy épp a polgárháború témája helyeződött az elmúlt húsz év történelmi filmtermésének középpontjába. Amerikai politikai gondolkodók sokat írtak arról, hogy az amerikai társadalom az 1960-as évek végétől egyre polarizálódott, mindinkább kettészakadt az értékek mentén. Az 1980-as évek végén még úgy tűnhetett, hogy a reagani „Gonosz birodalma” (ti. a Szovjetunió) fölött aratott siker – amolyan közös nemzeti teljesítményként – képes áthidalni a konzervatív és liberális világnézeti táborok közötti szakadékot, ám a ’90-es években, főleg a Clinton-érában, tovább polarizálódott az amerikai társadalom a politikai értékek mentén. Nem mellesleg, az 1992-es Los Angeles-i zavargás felhívta a figyelmet a faji probléma rendezetlenségére, az afroamerikai lakosság nagy részének mélyszegénységére és frusztrációjára.

Hasonló polarizálódás ment végbe száz évvel korábban is. Ezért a polgárháború viszonyítási pontként szolgálhat a nemzet önértelmezésben. A 1990-es, 2000-es évek történelmi filmjei sok oldalról bemutatták a polgárháború korát, úgyszólván minden szereplő szemével körüljárták a nemzet próbatételét. A száz évvel korábbi megosztottságot ábrázolták déli nézőpontból (Istenek és hadvezérek, A cinkos), északi interpretációban (Lincoln), az afroamerikaiak (Az 54. hadtest, Django elszabadul, Aljas nyolcas) vagy az ír bevándorlók szemszögéből (New York bandái).

Az Egyesült Államokban a társadalom különböző csoportjainak együttélését elősegíti, hogy tág tér nyílik a különböző etnikai, kulturális és más közösségek számára, hogy megjelenítsék saját múltértelmezésüket. Ez, az amerikai társadalom többgyökerűségének tolerálása miatt, nem sérti a nemzeti emlékezetet. Mindenki elfogadja (legalábbis az 1970-es évektől), hogy a nemzeti közösség ernyőkultúrája alatt minden etnikai, regionális és egyéb közösség jogosult a múlt saját szemszögből való bemutatására. Az sem probléma, ha egy filmet kurzusfilmként azonosítanak (ilyen bírálatok érték Steven Spielberg Lincoln opusát, mondván, hogy az rejtetten Obamáról szól), ugyanis minden filmrendező szabadon elkészítheti a maga interpretációját. A különböző múltinterpretációk békésen egymás mellett élve vitatkozhatnak egymással.

Horthy, Károlyi és a többiek

A magyar múltszemlélet viszont nem a sokféleség elfogadásán, tolerálásán, hanem egy egységes történelmi tudat kialakításának a (naiv) vágyán alapul. Hiába fogalmazódik meg célkitűzésként a nemzeti egység újra meg újra, a magyar politikai megosztottság közepette jobb- és baloldal maga akarja eldönteni, mi fér bele a nemzeti egységbe, és mi zárandó ki belőle.

Az 1990-es években elemi erővel törtek ránk az előző rendszer által negyven éven keresztül szőnyeg alá söpört, sokszor traumatikus emlékek és kérdések, amelyek a Horthy-korszakhoz, a II. világháborúhoz, a holokauszthoz, a nyilas rémuralomhoz, az 1945 utáni kitelepítésekhez stb. kapcsolódnak. Mivel ezek az államszocialista rendszer idején kibeszéletlenek voltak, a magyar társadalmat, mely a rendszerváltástól elsősorban az egyén szabadságjogainak biztosítását és a fogyasztói igényei kielégítését várta, felkészületlenül érte a rázúduló történelem – pontosabban a múltra vonatkozó emlékek és elbeszélések viszálya.

A társadalom nagyobb része ma is értetlenül szemléli a múlt értelmezése körüli emlékezetpolitikai vitákat, amelyeknek a Kádár-korszak nyilvános tereiben nem volt helyük, és amelyekbe elsősorban a magát bal- és jobboldalinak valló értelmiségiek és középosztálybeliek hergelték bele magukat. Ennek az emlékezet- és identitáspolitikai küzdelemnek szimbolikus aktusa volt Horthy 1993-as kenderesi újratemetése, vagy legutóbb a Kossuth-tér átalakítása, Károlyi szobrának eltávolítása és Tisza István szobrának visszaállítása. Az amerikai példán láthattuk, hogy amikor egy nemzeti közösség erőteljesen polarizálódik, akkor megoldás lehet a különböző nézőpontok filmes megjelenítése, feldolgozása. Mi is úgy véljük, hogy minden történelmi interpretációnak – a legszélsőségesebbeket és a szándékosan sértő szándékúakat leszámítva – helye van a filmművészetben. És jó lenne, ha filmjeink a különböző nézőpontokat érvényre juttatva alkotnák meg Károlyi Mihály-, Horthy-, Bethlen-, Gömbös-, Imrédy-, Rákosi- és Kádár-portréját.

Ehhez először is el kellene fogadni – az amerikai példából tanulva –, hogy a múlt nem azonos a filmben ábrázolttal. A múlt soha nem ismerhető meg a maga teljességében. A történelmi film egy műalkotás, mely az ismert források alapján kísérletet tesz a múlt egy szeletének bemutatására, és természetesen minden ilyen műalkotás magán hordozza a rendező, forgatókönyvíró értékrendjét, habitusát, eszmei orientációját. Ezért nem kell és nem szabad a maga valójában megismerhetetlen múltat számon kérni a történelmi filmen. Legfeljebb az lehet mércéje történészi szempontból egy történelmi filmnek, hogy mennyiben felel meg a forrásoknak; ugyanakkor figyelembe kell venni itt is, hogy a források sokszor egymásnak is ellentmondanak, és egyazon forrás többféleképpen is értelmezhető. Ha egy rendező ad magára, akkor nem didaktikusan vezeti a nézőt, hanem szabad teret hagy a közönség szabad asszociációinak és az értelmezés lehetőségeinek. Ehhez el kellene fogadni a múltértelmezések sokféleségének legitimitását, vagyis azt, hogy a történelem bármely jelensége – hangsúlyozzuk: a forráshűség és a jó ízlés keretei között – szabadon ábrázolható és ábrázolandó.

Ha a magyar filmek témaválasztásait nézzük, illetve azt, hogy ezek az alkotások mennyire feleltek meg a közönség igényeinek és a szakmai grémiumok által támasztott elvárásoknak, akkor csalódnunk kell. A rendszerváltoztatás után a hazai filmkészítők döntő többsége nem foglalkozott sem közéleti, sem történelmi témákkal; akik igen, azok pedig a végletekig megosztották a nézőközönséget. (Persze születtek olyan kiváló, akár klasszikusnak is nevezhető alkotások, amelyek a múlt egy bizonyos időszakát keretként használják, de az előbb nem ezekről beszéltünk; hanem azokról, amelyek egy-egy konkrét történelmi eseményt vagy életrajzot dolgoztak föl.)

Kapcsolataink a filmmel

Hogy a rendszerváltoztatás után a magyar alkotók nem igen készítettek közéleti vagy történelmi témájú filmeket, illetve ha készítettek, akkor azok több szempontból sem lettek sikeresek, annak oka – ezt Amerika példája megerősíti – nem az, hogy múltunk megítélését illetően túlzottan megosztott a társadalom. Hanem leginkább talán az, hogy a magyar társadalom nem akar önmagával, önmaga ellentmondásos múltjával és jelenével szembenézni, azt földolgozni, vagyis kultúránknak nem része az önismeret; és hogy a filmművészet (is) lemondott társadalomintegráló szerepéről: arról, hogy részt vegyen a társadalmi összetartozás- vagy egybetartozás-tudat megteremtésében. Így lehetséges az, hogy a rendszerváltás után készült történelmi témájú filmjeink a legtöbb esetben kurzusfilmek lettek, olyanok, amelyeket az egyik oldal pajzsra emelt, a másik viszont semmibe vett vagy földbe döngölt. A műfajjal önmagában még nem is lenne probléma. Azzal viszont már annál inkább, hogy ezek a filmek a saját magunkról (múltunkról és jelenünkről) való közös gondolkodást egy percig sem kívánják, vagy nem tudják elősegíteni; hogy a vita vagy a párbeszéd beindítása helyett a lövészárkokat erősítik és mélyítik.

Hogy egy film a társadalmi szerepét betöltse, annak persze minimális föltétele, hogy az alkotás széles körben befogadható legyen. Itt nemcsak a formanyelv közérthetőségéről van szó, hanem arról is, hogy  filmek világában pontosan azok a történetek válhatnak népszerűvé, amelyek „forró” és éles konfliktusokat, megosztó személyiségeket, karaktereket ábrázolnak. Ilyen történetekben a magyar történelem igen gazdag, s ezek közül a Kádár-korszakban sikerült is feldolgozni jó párat – gondoljunk például a Hidek napokra (1965), az Ötödik pecsétre (1976), A vörös grófnőre (1985) vagy az Eldorádóra (1988)! Ezek (is) mutatják, hogy társadalmi „mondanivalóval” rendelkező filmek nemcsak demokráciákban készülhetnek, hanem diktatúrákban is; és hogy egy olyan kultúrpolitika keretei között is, mint amilyen a „három T” volt, a társadalmat érintő kérdések némelyike kibeszélhető a filmek révén, még ha korlátozottan és irányítottan is.

Andrew G. Vajna filmügyi kormánybiztos egy régóta és a szakma képviselői által is számtalanszor problémásnak tartott helyzeten kíván változtatni: azon, hogy a magyar filmes történetek többnyire nem találkoznak a nézők igényeivel, illetve a nézők többsége számára ezek a történetek nem befogadhatók. Ennek megfelelően az új finanszírozási koncepció azt célozza, hogy a filmművészet ne „hamisan” nyúljon bizonyos témákhoz; a „hamisság” pedig abban lenne tetten érhető, hogy az alkotók nem tudták vagy merték a nézők többsége számára is átérezhető és az azonosulást lehetővé tevő módon elkészíteni bizonyos filmjeiket.

A változást az is elősegítheti, ha a magyar filmkészítés kitör abból a bipoláris formanyelvezetből, amelyik a „művészi” és „populáris” filmekben tud csak gondolkodni, és a siker érdekében megtalálja az „arany középutat”. Bizonyos esetekben ez meg is történt, de különböző, most nem részletezendő okokból a „messziről jött ember” (azaz Andrew G. Vajna) az egyébként is zárt magyar filmkészítő szakma számára nem lett legitim figura. Ugyanakkor új témákban és új formai nyelvezeteken létrejöttek már olyan filmek (Nagy füzet, Isteni műszak), amelyek közül több is külföldi elismerésben részesült, és nézőket is képesek voltak becsábítani a hazai mozikba. Ismételten politikai ráhatással? Meglehet. De ha a filmművészet ennek révén bizonyos témákról a társadalmat megszólító, a bevett, belakott, megszokott „sáncainkból” kirobbantó, tehát „ütős” és „hatásos” módon tud beszélni, akkor ez utóbbinak örülhetünk.

Letölthető dokumentumok:

Demokratizálni a Valutaalapot?

Mi a baj az IMF-el? Hogyan lehetne megújítani annak érdekében, hogy globális szereplőként visszaszerezze tekintélyét? Ezekre válaszol Csery Péter a Világgazdaság február 18-i számában

Kommunikációs csapdahelyzet

Szakács András a Lánchíd Rádiónak nyilatkozott az alaptörvény-módosításról és lehetséges következményeiről. 

Válságból válságba?

Novák Zoltán az Echo TV Szópárbaj című műsorának vendége volt. Témák: EU-csúcs és bürokráciacsökkentés

Terrorveszély-helyzet

Nagy Attila Tibor a Kossuth Rádió Ütköző c. műsorában értékelte a kormány Alaptörvény-módosítási tervezetét.

Geo-economics on the rise

Cimke: péter csery,

The accelerated process of structural rearrangement in the global economic scene evoked by the 2008 crisis poses a challenge to political actors all over the world. The increasing role of emerging economies is compelling developed countries to find new strategies in economic diplomacy. Countries that do not apprehend the reshaping circumstances or are unwilling to adapt to them are facing major disadvantages in global competition.

Letölthető dokumentumok:

A TV2-ügy

Cimke: Zsolt Péter,

A TV2 esete jól példázza, hogy nem a nyugati értékrendszerek és logikák terjednek nálunk. Azaz nem a teljesítményelvűség, hanem állandó kapcsolatépítéssel igyekeznek pozícióikat megőrizni és javítani az olyan helyzetbe került vállalkozók, mint például Vajna. Zsolt Péter Hír24-en értékeli a fejleményeket.

A visszavonulás kultúrája

Szakács András a Lánchíd rádió Indigó című műsorának volt a vendége.

Váratlan fordulat

Az Atv Start című műsorában Lakatos Júlia értékelte az USA-ban zajló első előválasztások eredményeit. 

Visszavenni a demokráciát?

A nem is olyan távoli jövőben biztosan akad majd egy tanácsadó vagy stábtag, aki papírra veti, hogy milyen hangulat uralkodott az iowai jelölőgyűlés éjszakáján Hillary Clinton, illetve Donald Trump főhadiszállásán. Az amerikai előválasztási kampány első, szimbolikus megmérettetése ugyanis nem várt fordulatot hozott. A Figyelő e-heti számában Lakatos Júlia a kibontakozó amerikai elitellenességet elemezte.

Kommunikációs csapdahelyzet

Szakács András a 24.hu-nak nyilatkozott az 5. alaptörvény-módosításról és az azzal kapcsolatos Nemzeti Konzultációról. 2015.02.11.

Kispártok barométere

Persze, tisztában vagyunk azzal, hogy az 1% valójában nagyon kevés, úgyszólván semmi. Mégis bizonyos szempontból érdekes lehet ez az adat: jelzi, hogy valóban van egy nagymértékű elégedetlenség a rendszerrel szemben. Ha egy viccpárt is bekerül a pártok versenyébe – akármilyen eredménnyel –, általában az elégedetlenségre következtethetünk. A viccpártok hagyományosan minipártok, és az ő 1%-uk a többi – de velük ellentétben „komoly” programú – kispárt számára is megnyugtató lehet. Ha egy viccpárt is képes lehet elérni ezt a – hangsúlyozzuk – nevetségesen kicsi eredményt, akkor egy liberális vagy szocialista kispárt potenciálisan ennek a támogatottságnak a többszörösére számíthat. Persze, tudjuk: még messze vannak a választások, 2018-ig még két év van hátra, és addig annyi minden változhat – a társadalomban, a kormányzás jellegében, a pártrendszerben, nem beszélve a demográfiai tényezőről. 

Ahogyan januárban megjelent cikkünkben írtuk, a viccpártok protesztpártként működnek Európa minden országában. Elsődleges funkciójuk az, hogy tükröt tartsanak a választások két szereplője: a pártok és a választópolgárok elé. Ha a viccpártok létezésének van értelme, akkor az – a proteszt érzület kinyilvánításának lehetőségén túlmenően –, hogy egyfajta politikai barométerként szolgálnak a demokratikus rendszerekben. A politika és gazdaság olajozott ügymenete esetén, amennyiben a társadalom elégedett a fennálló pártrendszerrel, és a választópolgárok túlnyomó többsége talál magának alternatívát a pártok, illetve a programok között, feltételezzük, hogy a viccpártok nem képesek növelni támogatottságukat. Amennyiben egy viccpárt támogatottsága növekszik, az jelezheti a pártrendszer és a nagy pártok iránti kiábrándulást. Ha pedig a viccpártok egyes körzetekben egy választáson győznek, akkor ez nem a viccpártok programjának köszönhető, hanem a versenytárs „komoly” pártok meggyengülésének, ahogyan arra az eddigi választások tanulságai szolgálnak.

Hamburg városában 1997-ben a punk szubkulturális gyökerű, a politika, munka és iskolarendszer eltörlésével kampányoló, valamint a fiatalok nyugdíját zászlajára tűző Német Anarchista Pogo Párt a negyedik legerősebb párttá vált St. Pauli kerületben. Bár a kerület szociokulturális adottságai is előnyösek voltak a szatirikus párt számára, hiszen St. Pauli Hamburg szórakoztató negyede, ahol a vöröslámpás körzet is található, egyszóval egy bohém városrész, ám a „komoly” pártokból való kiábrándulás legalább annyira segítette a viccpártot. 2011-ben öt hamburgi kerületben a Die Partei (A Párt) nevű viccpárt legyőzte az akkor még a kereszténydemokratákkal koalícióban kormányzó Német Szabad Demokrata Pártot (FDP), ami már figyelmeztetésként szolgálhatott volna a Guido Westerwelle vezette liberális párt számára. 2013-ban az FDP ki is esett a Bundestagból. Ha a liberális politikusok odafigyeltek volna, akkor már ebből a hamburgi eredményből következtethettek volna arra, hogy bajok vannak a párt támogatottságával. A Kereszténydemokrata Unió (CDU) is visszaesett, a 2011-es választáson a legrosszabb eredményt érte el Hamburgban 1955 óta. Egy kerületben pedig a Die Partei-jal majdnem holtversenyben végzett. Az pedig köztudomású, hogy Reykjavíkban a Legjobb Párt vezetője, Jón Gnarr 2010-es polgármesterré választását a gazdasági válságnak és a pártokból való kiábrándulásnak köszönhette.

A viccpártoknak tehát van egy lakmuszpapír-jellege, amelyre érdemes odafigyelni. Nyilván tisztában vagyunk azzal, hogy ritka eset, amikor egy viccpárt legyőz egy nagy pártot – ilyen Nyugaton önkormányzati választásokon fordul elő. Ám a kispártok számára, mint amilyen a Magyar Liberális Párt, a Munkáspárt, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt, ez nyújt egy halvány reménysugarat. Az 1%-ot tehát úgy tekintjük, mint a villámlást az éjszakában: az esőt még nem érezzük, lehet, hogy órák alatt ér ide, de előbb-utóbb megérkezik. Ez vigasztalhatja a kispártokat, amelyekre – mivel az innováció hordozói – szükség van.

 

Letölthető dokumentumok:

Klebelsberg és Móricz

Az elmúlt napokban újra előkerült (s nem épp pozitív összefüggésben) Klebelsberg Kunó, hajdani kultuszminiszter neve és munkássága. Csizmadia Ervin a Mandineren írt rövid cikkében felidézi azt a beszélgetést, amely közte és Móricz Zsigmond között zajlott le, 1927-ben.

Évértékelők és kis pártok

Novák Zoltán az Echo TV Szópárbaj című műsorának vendége volt. Témák: évértékelők és kis a pártok helyzete

Részletkérdéseken túl

Az ATV Start+ című műsorában Csizmadia Ervin a politikai alapkérdések fontosságáról beszélt.

Rendbontók

A Lánchíd Rádió reggeli műsorában Lakatos Júlia az amerikai elnökválasztási kampány eddigi fejleményeit értékelte.

Variációk konszolidációra

Az új magyar Alaptörvény elfogadása óta időről időre felmerül a kérdés: konszolidálható-e az Orbán-rendszer? Maga Orbán Viktor is szólt a konszolidáció szükségességéről, míg a politikai árkok túloldalán gyakran a rendszer konszolidálhatatlanságáról beszélnek. Az, hogy időről időre mindkét oldalon előkerül ez a téma, két dolgot biztosan jelent: egyrészt azt, hogy a konszolidáció fogalma a magyar közbeszédben rendkívül pozitív tartalommal bír, másrészt azt, hogy jelenleg egy nem konszolidált rendszerben élünk, hiszen az elérendő, illetve kívánatos célként jelenik meg. Éppen ezért alapvető kérdés, hogy mikor ébredhetünk végre arra, hogy a politikai rendszer konszolidálttá vált Magyarországon.

A kérdés megválaszolása azonban korántsem egyszerű, mert mint a legtöbb, politikában használatos szó, a „konszolidáció” is többértelmű, így a kérdésre természetszerűleg különböző válaszokat adhatunk. Ahhoz tehát, hogy megtudjuk, mikor köszönt be végre a várva várt konszolidáció, egy másik kérdésre kell először választ keressünk: mi is a konszolidáció egyáltalán?

Mikor konszolidált egy demokratikus politikai rendszer?

A konszolidációval kapcsolatos fogalmi zavar egyáltalán nem új keletű, és még csak nem is magyar sajátosság. A politikatudományi irodalomban a demokratizáció harmadik hullámának nevezett időszakban (az első hullám a XIX. század Európájában és Észak-Amerikájában, a második a II. világháborút követően világszerte, a harmadik pedig a hetvenes évek közepétől kezdődően szintén több kontinensen zajlott le), jellemzően a kilencvenes években, rengetegen írtak az újonnan létrejött demokráciák (figyeljünk, mert Magyarország is ide tartozik!) konszolidációjának kérdéséről. Számtalan s eltérő választ született, mert a tudós urak/hölgyek vagy nem definiálták a konszolidáció fogalmát, vagy különböző értelmet társítottak hozzá. Ezt a zavart vagy zűrzavart jól mutatja, hogy Andreas Schedler neves politikatudós már 1998-ban írt egy cikket, amely ebben a káoszban kívánt rendet tenni, és a konszolidáció öt különböző típusát különböztette meg.

1. A demokrácia megőrzése. Az első konszolidációtípus a legalapvetőbb: ennek értelmében a konszolidáció a demokratikus alapintézmények (elsősorban a rendszeres választások) megőrzése, valamint a puccsok megelőzése. Itt a konszolidáció egy választási vagy liberális demokráciából indul, és sikertelenség esetén diktatúráig jut el. Miután Magyarországon − a választási rendszer minden kritikája ellenére − a résztvevők túlnyomó többsége továbbra is elfogadja a választások eredményét, ez a fajta konszolidáció megvalósult. De mégsem erre vágyunk, ennél valami többet vár a közvélemény, különben nem lenne elégedetlen.

2. Az erózió megelőzése. A másodikat az elsővel együtt a negatív konszolidációtípusok közé sorolja Schedler, hiszen itt is valamiféle visszaesés megakadályozásáról van szó. Ez esetben a demokratikus intézmények nem hirtelen, direkt módon tűnnek el, hanem erodálódnak; folyamatosan kiszorulnak a politikából a liberális demokrácia alapértékei, és szinte észrevehetetlenül romlik a demokrácia minősége. Ennek az eróziónak a megakadályozása a konszolidáció. Ez a folyamat már ismerősebb lehet az elmúlt öt évből, és bár az erózió mértékéről lehet vitázni, azt nem mondhatjuk, hogy tökéletesen konszolidált lett volna a 2010 előtti rendszer, és azt sem, hogy a jelenlegi biztosan nem fog tovább erodálódni. Ez a típusú konszolidáció tehát hiányzik a magyar politikai rendszerből. De tényleg erre a konszolidációra vágynak oly sokan a politikai árkok két oldalán? Aligha, még akkor sem, ha a liberális oldalon vannak néhányan, akik elsősorban ezt a konszolidációt igénylik.

3. Pozitív konszolidáció. Schedler többi kategóriája erősen eltér az első kettőtől. Míg ugyanis az előbbi két esetben valamilyen visszaesés megakadályozásáról van szó, a másik három konszolidációfajta a már létrejött demokratikus rendszer minőségének javítását veszi célba, ezért a pozitív konszolidációtípusok közé tartozik. Ezek közül az első a demokrácia „befejezése”. A demokratikus átmenet ugyanis nem ér véget az alapvető intézmények létrehozásával, hanem azokat fejleszteni kell, hogy minél inkább „bejáratódjon” a liberális demokrácia gépezete. Ennek része lehet az államépítés és a jogrend átalakítása. A konszolidáció folyamata ez esetben a választási demokráciából a liberális demokráciába vezet. Magyarországon ebben az értelemben vett konszolidáció körül alakult ki talán a legélesebb vita, mivel az ellenzék szerint a jelenlegi rendszer antidemokratikus, a kormánypártiak ellenben kifejezetten demokratikusnak, sőt, az eddiginél demokratikusabbnak mondják. Mindenesetre az látszik, hogy az Orbán-rendszer még egyáltalán nem szilárdult meg, a legtöbb intézményt még bizonyos mértékű bizonytalanság lengi körül. Ahhoz, hogy ez megváltozzon, évekre van szükség, hiszen még a rendszerváltás intézményeit is alig szokták meg az állampolgárok, mikor jött az „új rendszerváltás”. Tehát az intézményrendszer megszilárdulása értelmében vett konszolidációra is még jócskán várni kell, és ehhez jó néhány próbát ki is kell állniuk a jelenlegi intézményeknek. Ám a helyzetet bonyolítja, a politikai vitákat pedig intenzívebbé teszi az, hogy a demokrácia minőségének javítását a kormányzó jobboldal nem a demokrácia liberális demokrácia irányába történő elmélyítéseként gondolja el. E miatt a másik két pozitív konszolidációtípusról (a demokrácia megszervezése, demokrácia elmélyítése) Magyarországra vonatkozóan nemigen beszélhetünk, hiszen Schedlernél a demokrácia javítása, sikeres fejlesztése liberális demokráciába vezet.

Magyarország konszolidációs mintája

De tényleg ezekről a politikatudományban ismert fogalmakról van szó ma Magyarországon, amikor konszolidációt követelnek a politikai oldalak? Részben igen, és főleg az a liberális oldal, mely a kilencvenes évekből nyeri ideológiai támaszát, mintha utalna is ezekre a kategóriákra, de a közvélemény széles rétege nem csak ezekhez társít valamilyen pozitív tartalmat. Márpedig − ahogy azt rögtön az írás elején leszögeztem − konszolidációra szinte a teljes magyar társadalom vágyik. Akkor mi is lenne ez a vágyott konszolidáció?

A válasz megtalálásához a sokszor figyelmen kívül hagyott történelmet kell segítségül hívnunk. A magyar történelemben van egy korszak, amelyet a konszolidáció elnevezéssel illet a történettudomány. Ha az ember beüti a konszolidáció szót egy internetes keresőbe, az idegen szavak szótára mellett azonnal feltűnnek a találatok között a Bethlen-korszakról készült összefoglalók. A bethleni konszolidáció egy olyan ritka időszaka a XX. század magyar történelmének, amelyet szinte mindenki pozitívnak tart. Különbségek persze vannak a lelkesedés mértékében: a konzervatívabb érzelműek nyilvánvalóan jobbnak ítélik meg Bethlen munkásságát, míg a baloldaliak csak az egyébként negatívnak ítélt Horthy-korszak jobbik arcának tartják. Összességében azonban így is a XX. század talán legpozitívabbnak ítélt korszaka ez Magyarországon.

Vajon a bethleni konszolidáció elemei megvalósíthatók-e a mai Magyarországon? Reális elvárás-e az, hogy akármilyen kormány ismételje meg a bethleni produktumot? A válasz: egyáltalán nem. Van ugyanis három olyan kulcsfontosságú eleme a bethleni konszolidációnak, amelyek ma nincsenek jelen, vagy egyenesen megvalósíthatatlanok.

(1)  A húszas évek konszolidációjához szükség volt arra, hogy a megelőző évtized kaotikus eseményekkel legyen terhelt: világháború, forradalmak, politikai instabilitás, gazdasági visszaesés, Trianon és még lehetne sorolni. Ebben a káoszban egy kis nyugalom megteremtése is nevezhető konszolidációnak. Márpedig a mai Magyarországon ilyen káosz nincs, és jó ideje nem is volt. Volt ugyan a második Gyurcsány-kormány alatt egy komolyabb politikai válság, aztán egy Magyarországot rosszul érintő gazdasági válság, de mértékében egyik sem volt akkora, hogy egy kis nyugalom megteremtése (ami az Orbán-kormányok alatt gyakorlatilag megtörtént) konszolidációnak legyen nevezhető. Jelenleg ebből a szempontból a konszolidáció léce magasabban van, mint volt 1921-ben, és ezt igen nehéz megugrani bármilyen kormánynak, különös egy olyannak, amelyik gyökeres változtatásokra törekszik a politikai rendszerben.

(2)  Az általános nyugalom megteremtésének mindig fontos eleme a gazdasági konszolidáció, azaz az életszínvonal emelése. Ezt a húszas években sikerült megvalósítani Magyarországon, de lehetséges-e ma hasonlót elvárni a magyar vezetéstől? Bár a magyar kormány rendkívül büszke a gazdaság helyes pályára állítására, a Bethlen-korszakban a növekedés jóval nagyobb volt: 1920 és 1929 között negyven százalékot nőtt a magyar GDP (igaz, ezt követően a nemzetközi gazdasági válság újra előhozta a gazdasági problémákat), míg az Orbán kormány 2009-hez képest eddig csupán hat százalékkal növelte a bruttó hazai terméket. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy hiába javulnak bizonyos gazdasági körülmények, az állampolgároknak a globális média miatt könnyebb összehasonlítani körülményeiket Nyugat-Európáéval, ahová az Európai Unió miatt könnyebben költözhetnek, mint tehették azt a két világháború között. A konszolidáció léce tehát ebből a szempontból is nagyon magasra került, gyakorlatilag lehetetlen ezeknek az elvárásoknak megfelelni bármilyen magyar kormánynak, hiszen az egyre távolodó Nyugat-Európa lenne a mérce, ahol a szerencsésebb történelmi folyamatok miatt jobb a kiinduló helyzet.

(3)  A bethleni konszolidációnak van még egy olyan eleme, amelyik szintén hozzájárult ahhoz a nyugalomhoz (vagy a nyugalom azon percepciójához), mely kulcsfontosságú része a korszakról alkotott pozitív képnek: ez pedig a politikai rendszer. Egy korlátozott demokrácia, ahol a győztes kiléte előre biztos, ahol bizonyos álláspontok előre ki vannak zárva a közéleti vitákból, békét és nyugalmat sugároz, hiszen nincsenek igazán heves viták. Távolról nézve úgy is tűnhet, hogy a politikusok nem esnek minden adandó alkalommal egymásnak, és az ország jobbításáért dolgoznak. Ez nem volt természetesen teljesen igaz. Több lényegi kérdésben azért mutatkozott valamiféle konszenzus, mert a politikai rendszer korlátozottan demokratikus jellege ezekről a kérdésekről nem engedett vitát. Aki nem értett egyet a „konszenzusos” válaszokkal, az a politikai rendszeren kívül rekedt. Még a politikai rendszeren belül működő erők között is előfordulhattak élesebb pengeváltások, de ezek, összehasonlítva az I. világháborút követő magyar közélettel, kifejezetten békésnek tűnnek. A politikai viták végkimenetele megjósolható volt, a politikai erőviszonyok kiismerhetővé váltak, így nézeteltérések ide vagy oda, ki lehetett igazodni a politikán, és ez, különösen az utókor számára, nyugalmat sugároz; és a rövidéletű demokratikus kísérlet meg a Tanácsköztársaság káosza után volt is igény egy effajta nyugalmat biztosító politikai berendezkedésre.

A konszolidáció lehetetlensége

A mai Magyarországon is gyakori igény, hogy az egymással viaskodó politikusok végre egyezzenek ki és dolgozzanak együtt az ország jobbításáért. Ezt az igényt bizonyos mértékben az Orbán-kormány is megpróbálja kiszolgálni, de teljesen nem tudja. A heves politikai viták kiiktatása ugyanis elképzelhetetlen működő demokráciákban; az egymással élesen ellentétes álláspontok ütköztetése szerves része a demokratikus döntéshozatalnak. A nyugalom és a demokrácia együtt gyakorlatilag megvalósíthatatlanok. Éppen ezért a demokratikus konszolidáció, amelyről Schedler is beszélt, és az a konszolidáció, amelyre sok magyar (és egyébként sok külföldi is) vágyik, nem valósítható meg egyszerre, sőt, az egyik megvalósítása kizárja a másikat, így a mindenkori kormány előtt egy megugorhatatlan léc áll.

Magyarországon a baloldali-liberális oldal hosszú ideig törekedett arra, hogy a demokratikus konszolidációt valósítsa meg, a Nyugat és az értelmiség igényeinek megfelelően. Ebben nem járt − teljes − sikerrel, hiszen egy igazán konszolidált rendszert nem lehetett volna egy „fülkeforradalommal” alaposan átalakítani. Természetesen voltak sikeres elemei a demokratikus konszolidációnak, sok demokratikus intézmény, így a választások és az Országgyűlés nem tűnik kiiktathatónak a magyar politikai rendszerből, de sok, konszolidáltnak tűnő intézményt vagy eltörölt, vagy alapvetően átalakított a kormány az elmúlt bő öt évben, és a legtöbb átalakítás nem a liberális demokrácia nyugati modelljéhez való igazodás jegyében történt. Éppen ellenkezőleg, ez a modell a kormány szerint több helyen hibás, ezért ki kell javítani, és mivel komolyabb ellenállás nélkül sikerült az intézményeket átalakítani, a demokratikus konszolidáció nem tekinthető sikeresnek.

A (részleges) kudarc egyik fő oka, hogy kevéssé voltak tekintettel arra, hogy Magyarországon nemcsak a liberális demokráciának nincs történelmi előképe, de nincs ilyen minta a demokratikus konszolidációra sem. Éppen ezért a választók, amikor konszolidációra vágynak, leginkább arra az „illiberális” konszolidációra gondolnak, amelyre a magyar történelemben volt példa. A demokratikus konszolidáció kísérlete így részben „félreértéseken” alapult, ezért nem is lehetett sikeres. Ahhoz, hogy működjön, igényt kellett volna teremteni rá, azaz a demokratikus nevelésre kellett volna hangsúlyt fektetni. Erről azonban, csakúgy, mint a történelem fontosságáról, sokan elfeledkeztek a kilencvenes évek demokratikus eufóriájában.

A jelenlegi kormánypárt szinte egyetlen jellegzetessége, mely egész fennállása során megmaradt, az éles antikommunizmus. Ennek megfelelően a Fidesz a demokratikus konszolidáció alapvető mozzanatának tartotta azt, hogy a korábbi, antidemokratikus rendszer írmagját is eltüntesse az új rendszerből. Kövér László egyenesen úgy fogalmazott 2002-ben, hogy „konszolidáció akkor lesz az országban, ha valamennyien elfogynak, akiknek nincs helyük a demokratikus közéletben.” Mivel a modern politikatudomány leginkább intézményi megközelítést alkalmaz, és a személyek jelentőségével kevésbé foglalkozik, a konszolidációs elméletekben nem kap hangsúlyt ez az elem, és a magyar liberális oldal ennek megfelelően kifejezetten ellenezte a személyek eltávolításával járó konszolidációt. Hogy a kormányoldalon mennyire fontosak ma is az antikommunizmus nevében és a rendszer konszolidációja érdekében végrehajtott személycserék, azt jól mutatja Szalay-Bobrovniczky Kristóf nyilatkozata a „posztkommunista elit hegemóniájának csökkentéséről.”

Ez a fajta konszolidáció, mely a régi elit pozícióinak megnyirbálását és az új elit pozícióinak biztosítását helyezi a középpontba, a liberálisok számára mindig is radikálisnak, konfliktusgerjesztőnek tűnt, és ezért a valódi konszolidáció akadályának tekintették. A kormánypártok azonban harcként fogják fel a rendszer (jelenleg a NER) konszolidációját, éppen ezért sokáig nem is lehetett használni a nyugalommal azonosított szót kormányberkekben. A második választási siker után úgy tűnt, hogy a konszolidáció részükről szükségesnek ítélt konfliktusos szakasza után jöhet a rendszer hosszú távú fennmaradását garantáló intézkedések sora, amelyet Orbán Viktor maga nevezett konszolidációnak. Ennek részeként bethleni elemeket sorolt fel a kormányfő: javuló életkörülmények, kiszámíthatóbb politika, nemzeti öntudat helyreállítása. Bizonyos értelemben nem meglepő ez, hiszen már 2001-ben a bethleni konszolidációt dicsérte, annak legfontosabb eredményeként pedig a stabilitást, a szélsőségek hiányát (mai megfelelője: a két szélsőség között kiemelkedő centrális erőtér) és a nyugalmat emelte ki. Úgy tűnik tehát, hogy a magyar történelemből jól ismert bethleni konszolidációt ‒ sok választó igényeinek megfelelően ‒ több szempontból is meg akarja ismételni a kormány, és ez a törekvés visszavezethető egészen az ezredfordulóig (2004-ben folyt is egy vita a Bethlen-Orbán párhuzamról).

A demokratikus konszolidáció kudarca nem jelenti azt, hogy a Bethlentől tanult konszolidáció ma kívánatos és megvalósítható lenne. Ahogy azt fentebb kifejtettem, a jelenlegi magyarországi helyzet lehetetlenné teszi a bethleni politika több kulcselemének kivitelezését, ráadásul a Nyugat és az értelmiség egy jelentős része a demokratikus konszolidációt igényli, és az ő ellenállásukkal szemben nagyon nehéz sikeres politikát csinálni a globalizáció jellemezte XXI. század Magyarországán. Egy-egy aspektusból lehet konszolidálni a jelenlegi berendezkedést, akár lehet ez egy hosszútávon fennmaradó rendszer is, de a konszolidáció fogalmához társított összes elvárást egyszerre képtelenség teljesíteni. Így hiába várunk arra, hogy egyszer csak elérkezik a konszolidált Magyarország. Ezért igazuk van azoknak, akik szerint az Orbán-rendszer konszolidálhatatlan; de ez nem jelenti azt, hogy intézményei ne válhatnának elfogadottakká, és azok ne működhetnének bizonyos körülmények között jól.

Letölthető dokumentumok:

Civil Világ X.adás

A Civil Világ 10. adásának vendégei Romhányi András (Wekerle Társaskör képviseletében), Kovács Edit (Közösségfejlesztők Egyesületének elnöke) és Komáromi Mátyás (Gyökerek és Szárnyak Alapítvány képviselője) voltak.

A valóságról

Lakner Zoltán felveti, hogy közelebb kellene lépni a valósághoz. A szándék üdvözlendő. De mit jelent ma a valóság? Egymástól mereven elkülönülő valóságokat? Létezik-e egyáltalán az a valóság, amely megismerhető, amely változik s amelynek elemzése tanulságokkal szolgálhat számunkra? Csizmadia Ervin elemzése a Mandineren. 2016.01.29.

Bürokráciacsökkentés

A Lánchíd Rádió Lecsó c. műsorában Nagy Attila Tibor úgy vélte, tarthatatlan, hogy a magánszektorból alig több mint kétmillióan tartják el az országot.

A demokratikus alkímia éve

A demokratikus alkímia éve

 

2015-ben a legbefolyásosabb európai vezetőket rangsoroló listát Orbán Viktor vezette, mondván, akár gyűlölik, akár kedvelik, személye mára megkerülhetetlen Európában. A listát összeállító Politico indoklásából látszik, hogy nem hasraütés-szerűen döntöttek szerepeltetése mellett, hanem annak a globális folyamat fel/elismeréseként, amelynek Orbán jelenleg a leghangosabb képviselője. Az agyonhasznált diktátor, illetve autoriter kifejezések helyét immáron két egészen másként csengő szó vette át: Konzervatív és felforgató. A megváltozott látásmódhoz merőben más megközelítés is társult; „Hogyan értelmezzük Orbán Viktort?” – tették fel a kérdést, s igyekeztek megfejteni a nyugati újságírók számára a leginkább kihívást jelentő rejtélyt, hogy miként válhatott a hajdani borostás, farmeres liberális fiatal az európai mainstream liberalizmus napjaink egyik legprominensebb kritikusává. 

Az Élet ès Irodalom e heti számában Lakatos Júlia a demokráciakeverékekrôl írt.

Reflektív beszéd

Barack Obama utolsó évértékelője még leköszönő elnök számára is szokatlanul konszenzus kereső volt. Az M1 Szemtől szembe című műsorában Lakatos Júlia a beszéd hátterét elemezte.

„This is not Budapest”

Following Hungary, an authoritarian tendency is beginning to dominate in Poland as well, according to the Democracy Protection Committee. This organization coordinates protests against the rightist President Andzrej Duda and the government.  In the 2015 elections, two center-right, conservative parties competed against one another in Poland: the moderate, conservative-liberal oriented Civic Platform and the more conservative Law and Justice party (Polish abbreviation: PiS). The latter is led by Jarosław Aleksander Kaczyński, former Prime Minister of Poland (2006-2007). The Polish left, which has been persistently weak since the late 1990s, was not a serious threat for the two center-right parties. The elections were won by PiS. Polish analysts expressed fears as in their view PiS considers the Hungarian Orbán government among its role models.

The new government has the majority in both houses of the Parliament. 51% of the 460-seat Sejm and 62% of the 100-seat Senate belong to PiS. Currently both the President and the Prime Minister of Poland come from PiS, namely Andrzej Sebastian Duda and Beata Szydlo. Therefore, just like in Hungary, one party gives both the head of state and the prime minister. In this situation, the 15-member Constitutional Court is this party’s main counterweight. However, President Duda called the actions of the previous parliament (electing five new members to the Constitutional Court) unconstitutional. The new president arbitrarily annulled said decision and the new PiS-dominated parliament appointed five other members to the Court. After this, demonstrations began against the Polish government. Protesters drew a parallel between the Polish and the Hungarian governments, with banners inscribed “This is not Budapest, this is Warsaw”.

PiS has a friendly relationship with Fidesz. The two parties think similarly about fundamental cultural issues, both consider the family and Christianity as the basis of the nation. Both believe in the so-called “Europe of nations” concept. According to this, sovereign nation-states are the basis of the EU, and there is no need for a United States of Europe either now, or in the future. They reject the multicultural model and are against a compulsory quota for the resettlement of refugees. Both Kaczynski and Orbán respect the US. Kaczynski considers it important to maintain a close political and military alliance with the US, justifying it by the threat of Putin’s Russia.

On national holidays many supporters of PiS participated in the so-called peace marches in Budapest organized by an NGO close to Fidesz. These visits helped to make the relationship of Fidesz and its Polish sibling closer. On March 15, 2014, in front of the National Museum, Viktor Orbán welcomed the rightist Polish opposition visiting in large numbers with the first lines of the Polish national anthem: „Poland has not yet died, So long as we still live. What the alien power has seized from us, We shall recapture with a sabre.” Orbán did not inadvertently quote these lines: he has also warned the EU against the impairment of sovereignty. Later some of the supporters of PiS stated: "We would like to have a Prime Minister similar to Viktor Orbán." Orbán’s independent politics seemed attractive in the eyes of people who were dissatisfied with the Civic Platform government. While the Polish Donald Tusk’s cabinet privatized, the Orbán government nationalized the private pension funds, stabilizing the public pension system. The Tusk government partly acknowledged the success of Orbán’s model when they introduced the overhead reduction. Due to the two parties’ similar traits, many people were afraid of the time when PiS comes to power.

If the Polish government seeks to attain the Orbán model, it might encourage the reorganization of the Polish left. Let’s not forget that in the Polish society, unlike in the Hungarian, political self-organization has a long history. This may also provide an example for the Hungarian NGOs and the opposition. But international political processes may even strengthen the position of PiS. If the Ukrainian conflict escalates, and Putin’s influence continues to grow in Central Eastern Europe, the majority of the Polish society may unite behind PiS, given that their fear of the Russian imperial plans overrides their internal political conflicts. The European Union is occupied with the refugee crisis, and it did not even manage to effectively act against the Orbán government. Brussels could take even less actions against the Polish government, because Poland is a medium-sized country with 40 million citizens. The West has no interest in creating another Central European crisis, in addition to the conflicts in Ukraine and in the Middle East, so, for the time being, PiS has nothing to fear.

Letölthető dokumentumok:

Átalakuló Európa

Rajnai Gergely az Echo TV Szópárbaj című műsorában a migráció és az integrációt fékezni kívánó tagállamok kihívásaival megbirkózni kénytelen Európai Unióról beszélt. 

Győz az elégedetlenség?

Mi magyarázza Amerika rosszkedvét, és vajon Donald Trump sikeresen meglovagolhatja-e ezt a hangulatot a kampány során? Az Atv reggeli műsorában Lakatos Júlia az amerikai választásokról beszélt.


Political marathon

Julia Lakatos talked to the Luxembourg newspaper Wort about David Cameron's Hungarian visit. 

Letölthető dokumentumok:

Összefüggések hálójában

Hogyan függ össze a menekült-ügy, 2015 kölni szilveszteri eseményei, a zömében szír és afgán férfiak tette, valamint a médiaetikai kérdések Európa amerikanizációjával? Európa a bevándorlók hatására amerikanizálódik, népek keverékévé válik, és ez azt is jelenti, hogy erőszakosabb lesz. Zsolt Péter Hír24-es cikke ezeket az összefüggéseket mutatja be.

Orbán and the International arena

Attila Tibor Nagy

Orbán in the International Arena

 

In the last five years, Hungarian politics have become quite famous – or rather infamous – in the international community. It’s been quite a while since foreign press has written this extensively about the country. In comparison, the times of the 2002-2010 left wing-liberal coalition were much more peaceful as Hungarian diplomacy was fundamentally more adhesive. It strongly emphasized its Euro-Atlantic commitment and didn’t undertake open conflict with any of the bodies of the European Union. It did not seek to create an independent foreign policy approach in the European political scene. Hungarian foreign policy formerly sought to adhere to the views set out by the European superpowers and the EU in important issues as it was believed that it was in the country’s best interest to establish cooperation with the Western powers. The thought behind this is not at all a mystery: since Hungary is a rather small country it would be superfluous to try to determine the course of events and it is better off adapting to the bigger and stronger states and international organizations.

Fidesz’s Viktor Orbán brought quite a change of attitude when he took office in 2010. It became clear to the international public that – in contrast with their predecessors – the leaders of the country are more than willing to undertake open conflict in the international arena. The Hungarian Prime Minister does not believe that small countries do not get a say in European and international affairs, therefore, the Hungarian government abandoned its predecessor’s policy. The delegated negotiating partners accustomed to the previously relaxed and friendly Hungarian diplomats’ had to shift to a much tougher tone. Viktor Orbán’s government took on legal as well as political conflicts with the European Commission several times with various outcomes. Even when defeated, he claimed to have been standing up for Hungarian interests that others before him have failed to try.

The refugee crisis has highlighted the peak of this change of attitude. The Hungarian government openly turned against the European Union, particularly Germany, the most influential member state, when calling the idea of compulsory resettlement quotas crazy. Since then, the government has been engaged in a major national campaign to reject it, in the name of protecting Hungarians and Christian culture. They have even taken legal action on the EU level which was not a hasty decision but a well thought-out policy as it is not the first time the Hungarian government has taken an open stand against the EU and other Western European countries.

Domestic and foreign critics have repeatedly reproached Orbán for throwing Hungary into political isolation saying that perception of the country has never been this bad. However, this is only partially true. The Hungarian Prime Minister was certainly not a popular figure among European governments and Heads of State but his “eastern opening” policy was successful enough to keep the country from complete isolation in spite of fall outs with the Western powers and the USA. He managed to establish cooperation based on interests with influential actors in world politics such as the leaders of China and Russia. Moreover, Hungarian diplomacy appeared very active in the Western Balkan countries. The Prime Minister took the view that in order to develop and sustain the domestic political system it is necessary to partially restrain Western power and economic interests as their power seemed too prominent. One example is the Hungarian banking sector: the government promised to relieve the bank tax, but only after about half of the sector was bought by Hungarians; this was even a publicly expressed objective of the prime minister. At the same time, critics were right to complain about the Hungarian leaders’ style; the tense weeks of the aforementioned refugee crisis also demonstrated this. Perhaps the Hungarian aspirations would have been easier to accept with more restraint.

During the refugee crisis, it seemed that this time Viktor Orbán was barely able to make allies in the EU, given that the Hungarian government could not prevent the EU’s Council of Ministers in September 2015 to oblige its member states (including Hungary) to implement a refugee reception quota. However, the new PiS government coming to power during the elections now agrees with Viktor Orbán in terms of the refugee policy, which is an important turnaround considering that Poland is not a small state, it has significant voting weight in EU decision-making bodies. Due to the growing pressure of immigration, more and more states – Austria, Slovenia, and Macedonia – decided to set up a border barrier, despite the fact that the Austrians previously condemned similar steps of Hungary. And, although the Austrian barrier, unlike the Hungarian one, will be only a few kilometers long, yet, the Hungarian government welcomed this change of direction with undisguised gloat.

As the refugee crisis caused great and unexpected difficulties for the affected countries, especially for Germany, and it intensified voices among European citizens opposing the acceptance of migrants / refugees, Viktor Orbán’s consistent anti-immigration politics suddenly became an interesting and exciting topic for the Western public. Several interviews with the Hungarian prime minister have been published in influential papers and websites (e.g. in the German Bild, or on the politico.eu), enabling him to speak directly to European citizens – and comments show that quite a few of them may consider it a valuable opinion. The dam has broken: an unprecedented number of foreign commenters write on Viktor Orbán’s Facebook page, and, adapting to this, the Hungarian prime minister’s staff now also publishes videos with English subtitles. Since the 1989/90’s change of regime, no Hungarian prime minister was able to evoke such an active interest around him among foreign citizens. However, Orbán is not only able to reasonably reject the quota: he is also capable of addressing the Europeans who are afraid of Muslim immigration, and this was further emphasized by the Paris attacks.

The Polish change made the international political climate more favorable for Viktor Orbán. His allies are already trying to make him seen in Hungary as a politician who has gained significant international prestige – and it is certainly an undeniable political achievement of him that Orbán is able to influence the public opinion of Europe. At the same time, there is a significant risk for the Hungarian government that since the crisis aggravated its relations with many of the Western governments (particularly the German government) and the EU Commission, it is possible that they will offer less development funds for Hungary in the next seven-year budget cycle of the EU than at the present. But this budgetary bargaining will only affect Hungary four or five years from now, while the next Hungarian elections are expected to be in 2018. As the Hungarian opposition has few things to say, for now, his rejecters can only hope for a change of political luck.

 

Letölthető dokumentumok:

Vége a liberális demokráciának? Dehogy!

A liberalizmus és a liberális demokrácia  számos kérdéséről itt az ideje vitát folytatni mindazoknak, aki a liberalizmust nem tartják túlhaladottnak. Miért is lenne túlhaladott, amikor fő kérdéséről, a szabadságról alig valamit beszéltünk eddig. E vitában a liberálisoknak a toleranciát, a liberalizmus elvetőinek a liberális demokráciát illető baljós túlzásaikat kellene lassan mérlegre tenniük. Csizmadia Ervin vitaindítója a nyomtatott és az online Magyar Nemzetben. 2016.01.10.

Ki nevet a végén?

A viccpártok nem férnek bele a klasszikus, Klaus von Beyme nevéhez köthető párttipológiába – hasonlóan olyan rétegpártokhoz, mint a nyugdíjaspártok vagy a kalózpártok, amelyek ugyancsak nem köthetők a klasszikus eszmeáramlatokhoz.[1] Elemzésünkben amellett érvelünk, hogy a viccpártok az európai nevetéskultúrában gyökereznek. Igyekszünk választ adni arra a kérdésre, hogy mi jellemzi az európai viccpártok ideológiáját, melyek voltak legsikeresebb választási eredményeik, honnan rekrutálódnak vezetőik, és milyen szerepet, funkciót töltenek be. Nem kívánunk teljes pártcsalád-portrét nyújtani, csupán felvetni néhány alapvető kérdést, problémát, amelyek a későbbiek során továbbgondolhatóak, kiegészíthetőek újabb kutatásokkal, bevonva a választáskutatás és a szociológia nézőpontját.

A hagyomány

Bár való igaz, hogy az első viccpártok az 1960-as években jelentek meg, e pártok gyökerei az európai eszmetörténeti hagyományokban lelhetők föl. E hagyományok közül ki kell emelni a középkori karnevált. A történeti antropológia művelői sokat írtak arról, hogy a karnevál milyen jelentős szerepet játszott a középkori és kora újkori ember világképének és mentalitásának formálásában.

A karneválon mindent szabad volt megtenni, és mindent meg is tettek, amit a hétköznapokban nem: a fennkölt intézményekből gúnyt űztek, ami szent volt, azt jelentéséből kiforgatták, ami alul volt, azt felemelték, megválasztották a bolondok pápáját (ennek leírása megtalálható Victor Hugo A párizsi Notre-Dame című regényében), obszcén miseparódiákat rendeztek. Ám, ahogyan Mihail Bahtyin szovjet-orosz irodalomtudós és Peter Burke történész rámutatott, a kanevál ugyan feje tetejére állította, de sarkaiból nem mozdította ki a világot: az élet utána ugyanúgy zajlott, mint azt megelőzően.

A viccpártok eszmei gyökerének másik ága nyomon követhető a 18–19. századi titkos társaságok, a szabadkőművességbe ágyazott itáliai carbonari-páholyok és a Schlaraffia asztaltársaságok zárt férfigyülekezeteinek történetén. Ezekben a társaságokban a fennkölt eszmék hirdetésén, az emberbarátság ápolásán és az elmélkedésen kívül ettek és ittak, mulattak, tréfákat meséltek. 1859-ben Prágában megalakult Franz Thomé színházigazgató vezetésével a Schlaraffia Társaság, amelynek tagjai hetenként egyszer összejöttek, és gúnyolódtak a fennálló tekintélyeken. Feladatuknak tekintették a társadalom humor által történő jobbítását.[2] A Schlaraffia társaság beavatási szertartásain öltözékükkel a divatos lovagrendeket és a szabadkőművességet utánozták (ld. a fenti képet).[3]

Maguk a viccpártok mint szervezetek viszont fiatal képződmények: az 1960–80-as években terjedtek el Észak-Amerikában és Európában, és a maguk módján éppúgy a protest érzületet fejezték ki, mint az ekkoriban megjelenő újbaloldali és zöld pártok, valamint az új típusú, elsősorban bevándorlás-ellenes szélsőjobboldali pártok, mozgalmak. Ezek a pártcsaládok, bár ideológiai tekintetben eltérőek, közösek az elitkritikában.

A különbség az, hogy míg az előbbi pártcsaládok és mozgalmak ténylegesen a rendszer megváltoztatására, sőt szélsőséges esetben elsöprésére törekedtek (ld. szélsőbaloldali fenyegetés a 70-es években), addig a viccpártok megelégedtek a pártrendszer és a politikai elit nevetségessé tételével.

A viccpártok voltak azok, amelyek a szarkazmus, irónia és groteszk eszközével állították pellengérre a nagy pártok programjait: kifigurázták a gazdasági, szociális ígérgetéseket, a választók számára felkínált népszerű programelemeket. Előfutáruknak a Jacques Ferron által alapított kanadai Rinocérosz Párt tekinthető (1963). A viccpártok mára mindenütt elterjedtek a demokratikus világban.

A viccpártok ideológiája

A viccpártok egy része nem vállal semmilyen ideológiát, hanem egyszerűen vicc- vagy szatirikus pártként definiálja magát. Ugyanakkor sok olyan viccpárt létezik, amelyek esetében kimutatható valamiféle ideológia. Az érintett pártok ideológiai pozíciója nagyon vegyes képet mutat:

-       balközép orientációjú pártok: Legjobb Párt (Izland)

-       anarchista pártok: Német Anarchista Pogo Párt, Kanadai Anarchista Párt (ez önmagában azért is pikáns, mert az anarchizmus és a pártkötődés kizárja egymást)

-       antikommunista pártok: Narancs Alternatíva (Lengyelország)

-       pszeudo-konzervatív Párt: Független Észt Királypárt

-       pártok, amelyeknek nincs kiforrott ideológiájuk, ezért ideológiátlan vagy pszeudo-ideológiai pártoknak nevezhetnénk ezeket: Párt a Munkáért, a Törvényességért, az Állatok Védelméért, az Elitek Előmozdítására és a Demokratikus Kezdeményezés (rövidítve: DIE Partei, azaz A Párt), mely a nevével szándékosan karikírozza a német történelem hosszú nevű pártjait: a Nemzetiszocialista Német Munkáspártot és az NDK Német Szocialista Egységpártját (állítólag a párt nevét a keletnémet állampárt himnusza ihlette).

Az utóbbi típusba tartozó viccpártok gyakran maguk is egy ideológiát parodizáltak. A kanadai Rinocérosz Párt például a marxizmus-leninizmusra utalva magát marxista-lennonistaként határozta meg, a humorista Groucho Marx és John Lennon után. A Rinocérosz Párt neve egy Cornelius nevű orrszarvúra utalt, „aki” egy montreali állatkertben morzsolgatta unalmas napjait. Cornelius az Első néven állítottak választási listát, amelynek első helyére az állatkert vastagbőrű büszkeségét helyezték. Az alapítók felfogása szerint a rinocérosz jelképezi a profi politikusok hibáit: érzéketlen, lomha és nehézkes.

Az ideológiátlan vagy pszeudo-idoelógiai pártok közé tartozik a Balbín poétikus párt, mely a cseh Bohuslav Balbín jezsuita szerzetesről és történészről elnevezett kocsmában alakult meg. A pártot a Balbín-kocsma törzsközönségét alkotó művészek alapították, és bár pártjuk hivatalosan nem rendelkezik programmal, elindultak az elmúlt években tartott választásokon.

Programok

A viccpártok különböző programmal lépnek fel. Ezek általában a rivális pártok eszméit és programelemeit karikírozzák ki, mintegy görbe tükröt tartva a politikai elit felé. Az Rinocérosz Párt programja felölelte a gravitáció törvényének hatályon kívül helyezését, a kanadai hadsereg privatizálást, a drogok liberalizálását, valamint alanyi jogon rinocéroszt ígértek minden kanadai polgárnak. Az 1981-ben alakult és azóta megszűnt Német Anarchista Pogo Párt programjába vette a munkanélküliséghez való jog biztosítását, a kötelező oktatás és a rendőrség eltörlését, a drogfogyasztás legalizálását, a fiatalsági nyugdíj bevezetését és végül az „emberiség elhülyülését” és Németország balkanizálását (!).

A DIE Partei a berlini fal újjáépítését vette programjába, amellyel egy létező társadalmi problémára reflektáltak: arra, hogy évtizedekkel a német egyesítés után sem sikerült elérni, hogy a nyugat- és keletnémetek fejéből kikopjanak a kölcsönös előítéletek.

A viccpártok programjában tehát keverednek egymással a teljesen képtelen ötletek és olyan javaslatok, amelyek más pártok programjának kicsavart elemei, vagy éppen a társadalom és a politika állapotára reflektálnak a komikum különböző eszközeivel. Az általunk vizsgált kanadai, német és közép-európai viccpártok programjainak visszatérő eleme a kapitalizmus, elitizmus és militarizmus bírálata, amely olykor a zöld vagy újbaloldali pártok programjával rokonítja ezeket a pártokat, továbbá kedvelt ígéretek az ingyen sör, az örök élet és a szociális jogok kiterjesztése. Az „ingyen sör” ígéretét még a lengyel Sörimádók Pártja dobta be a köztudatba 1990-ben. A párt fő célja az volt, hogy előmozdítsa az ivás kultúráját. A lengyel példát követve megalakult a belarusz és az orosz sörpárt is. A belarusz sörpártot 1998-ban megszüntették, példázva az örök igazságot, hogy a diktatúrák nem képesek elviselni a humort.

Választási eredmények és vezetők

Az izlandi viccpárt, a Legjobb Párt 2009-ben a reykjavíki önkormányzati választáson megszerezte a mandátumok 37%-át, vagyis 6 helyet szerzett a 15-ből. Sokan ekkor, a Legjobb Párt sikere nyomán ismerték föl, hogy a viccpártokat olykor érdemes ugyanúgy komolyan venni, mint a versenytársakat, mert meglepetéseket szerezhetnek a nagy pártoknak.

A Legjobb Párt vezetőjének, Jón Gnarr komikusnak (ld. jobbra) a főpolgármesterré választása előtt és után is volt azonban néhány viccpárti választási siker.

1991-ben a lengyel viccpárt, a Sörimádók Pártja 16 mandátumot szerzett a szejmben. A Német Anarchista Pogo Párt 1997-ben Hamburg St. Pauli kerületében 5,3%-kal a 4. legerősebb párttá vált. A 2011-es tartományi választáson a DIE Partei öt kerületben megverte a német liberális pártot, a Szabad Demokrata Pártot (FDP). 2014-ben pedig Martin Sonneborn, a DIE Partei vezetője (ld. balra) bejutott az Európai Parlamentbe. Ez volt az első viccpárti siker az uniós testület történetében.

Honnan rekrutálódnak e pártok vezetői? Magasan felülreprezentáltak a művészek, színészek, humoristák és szatirikus lapok újságírói.

A DIE Partei nevű német viccpárt vezetősége például a hamburgi Titanic szatirikus újság szerkesztősége. A párt európai uniós képviselője, Martin Sonneborn (ld. balra) a Titanic főszerkesztője. A Német Anarchista Pogo Párt alapítója és 2000-ben kancellár-jelöltje, Wolfgang Wendland filmrendező, zenész és színész.

A kanadai Rinocérosz Párt alapítója, Jacques Ferron színész és orvos volt, az izlandi Legjobb Párt vezetője, Jón Gnarr színész és humorista, akárcsak Mogács Dániel, a Kétfarkú Kutya Párt 2010-es VII. kerületi polgármester-jelöltje. Akadnak azonban olyanok, akik nem rendelkeznek értelmiségi foglalkozással. Pavel Vass, a nagybajuszú szlovák vasutas például azért alapított 2010-ben egyszemélyes pártot Pali Búsúpohara Vidám Politikai Párt néven, mert elege volt a fennálló politikából. A párt tüntetően nem ígért semmit.

A viccpártok hasznossága

Az európai viccpárt-körkép után térjünk vissza e pártok karneváli gyökereihez! Állításunk az, hogy a viccpártok, miként a középkori, kora újkori karneválok, segítenek levezetni a feszültségeket, anélkül, hogy a politikai rendszert vagy az adott kormányzati rendszert meg akarnák dönteni. A viccpártok a nagy pártok választási kampányát parodizálják az ígérgetési verseny visszájára fordításával (drogliberalizáció ígérete, „nem ígérek semmit”, ingyen sör, rinocérosz minden kanadai polgárnak stb). Mint eredendően protest pártok, tükröt tartanak a professzionális, „komoly” pártok és politikusok elé, és felhívják a figyelmet arra, hogy a politikai elitek intézkedései, programjai irreálisak, megvalósíthatatlanok, vagy éppenséggel súlyos társadalmi kockázattal járnak (ld. A DIE Partei programja a berlini fal visszaállításáról).

A viccpártok mindeddig sehol nem kerültek kormányra, de ez nem is céljuk – és végképp nem céljuk a rendszerváltoztatás. Választási eredményei alapján megállapíthatjuk: ezek a pártok esélytelenül indulnak az országos választáson, ám települési és regionális választásokon teremhet babér számukra, olyannyira, hogy van, amikor egyes, évtizedek óta működő, patinás, befolyásos pártok rosszabb eredményeket érnek el kerületi szinten, mint egy viccpárt. A 2010-es reykjavíki választási eredmény egyértelműen egy protest érzületet fejezett ki: a választók megbüntették a nagy pártokat, mindenekelőtt a Függetlenségi Pártot, amelyet felelősnek tartottak a pénzügyi válságért.

A viccpártok, választási eredményeiket tekintve, hasonlóságot mutatnak az 1970–80-as évekbeli zöld pártokkal, amennyiben az utóbbiak is először a helyhatósági és az európai parlamenti választásokon indultak eséllyel. Ám míg a zöldek idővel sok országban kormányra kerültek, addig a viccpártok, jellegüknél fogva, valószínűleg soha nem fognak (illetve ez már önmagában a politikai elit válságának bizonyítéka lenne). Összeköti még a két pártcsaládot a grass-roots (alulról szerveződő) jelleg, az erős beágyazottság egy-egy szubkultúrába. Magyarországon utóbbi kapcsán utalhatunk a Kétfarkú Kutya Párt és a Vastagbőr blog közös plakátkampányára, amelyre a párt gyűjtéssel szerzett pénzt.

Megőrizheti-e egy viccpárt a karakterét, ha egy politikai válság következtében hatalomra kerül? Megmaradhat-e viccpártnak? Tulajdonképpen az izlandi viccpárt is válságba került a reykjavíki sikerrel: Jón Gnarr komolyan vette a főpolgármesteri feladatot, ám ezzel éppen a viccpárti karakter szűnt meg. Gnarr sokáig szerepelt a címlapokon, ám miután a reykjavíki főpolgármester lett, a világsajtó érdeklődése csökkent iránta. Ennek oka lehetett, hogy városvezetőként Gnarr óhatatlanul is unalmasabbá vált, továbbá azzal, hogy Izland lassan kilábalt a válságból, maga a szigetország is kicsit érdektelenné vált. Gnarr a gyakorlatban a szociáldemokratákkal közösen kormányzott, és nem vállalta a második ciklust. A Legjobb Párt Gnarr ciklusának végén, 2014-ben kimondta feloszlását.

A reykjavíki példa alapján levonhatjuk a következtetést, hogy a viccpártokra alighanem az jelenti a legnagyobb veszélyt, ha a hatalom birtokosává válnak, és kénytelenek osztozni a felelősségben. A rendszer fogaskerekévé válni politikailag kockázatos, mert egy párt nem őrizheti meg az ártatlanságát, ha közpénzekről kell döntenie, és egyeztetnie kell az állampolgárokat érintő ügyekről az ellenzékével.

A viccpártok esetében pedig különösen igaz, hogy hatalomra jutásuk válságba sodorja őket, hiszen kénytelenek „komolyan” politizálni, ami viszont a humoros jelleg megfakulásával és az irántuk megnyilvánuló érdeklődés csökkenésével jár.



[1] Klaus von Beyme német politológus és szociológus az ideológia alapján, valamint történeti megjelenésük sorrendjében kilenc pártcsaládot különített el (liberális és radikális, konzervatív, szocialista-szociáldemokrata, kereszténydemokrata, kommunista, parasztpárti, regionális és etnikai, szélsőjobboldali, zöld pártok. Klaus von Beyme: Parteien in westlichen Demokratien. München, 1982., R. Piper & Co. Verlag. 43–191.

[2] A tagság kizárólag művészekből, írókból állt. Közéjük tartozott egyebek között Lehár Ferenc zeneszerző, Richard Bruno Heydrich operaénekes, valamint Peter Rosegger Nobel-díjas osztrák író is.

[3] Mint bohém művészek társaságát, a szélsőjobboldali és szélsőbaloldali diktatúrák is gyanakvással szemlélték a Schlaraffiát: előbbiek zsidónak, utóbbiak burzsoának tekintették, és mindkettő szabadkőművesnek, ezért aztán törvényen kívül helyezték és üldözték a tagjait.

Letölthető dokumentumok:

Vicc a politika

Paár Ádám az ATV Start plusz című műsorában a viccpártok szerepét elemezte.

A 2015-ös év értékelése

Szakács András a Lánchíd Rádió Szabad Gondolat című műsorának a vendége volt. Témák: a 2015-ös év értékelése.

A centrális erőtér a történelemben

Az Echo Tv Szópárbaj. c. műsorában Nagy Attila Tibor elmondta, a centrális erőtérnek vannak előzményei a magyar történelemben.


Ez nem egy tory ország

Évet összegző interjút adott a Magyar Nemzetnek Csizmadia Ervin. Ebben egyebek között kitér arra is, hogy Magyarországon milyen típusú jobboldaliságnak vannak hagyományai, s megállapítja, hogy az angolszász típusú konzervativizmusnak kevéssé. De ha nem ilyen a magyar konzervativizmus, akkor milyen. Az interjúból kiderül. 

Civil Világ

Zsolt Péter Soros György nemzetközi szervezetét, az Open Society Institute-ot (OSI), és a Norvég Civil Támogatási Alap (NCTA) legfontosabb hazai pénzelosztóját, az Ökotársat faggatta a Civil Rádióban, a Civil Világ sorozatban.

Tíz jó tanács

Cimke: Csizmadia Ervin,

Lehet-e szólni a magyar politikában egyszerre mindenkihez? A széttöredezett közéletben tehetünk-e javaslatokat egyszerre mindenféle ideológiák képviselőinek? De legfőképp: mi az, amit mondhatunk?. Csizmadia Ervin a Mandineren megpróbál 10 jó tanáccsal előállni. Ehhez olyan jelentős gondolkodókat, művészeket  hív segítségül, mint Bibó István, Blaise Pascal, Daniel Baremboim vagy John Stuart Mill. 

Brazil falfirkák titka

Vajon megtudhatunk-e valamit falfirkákból? Vajon a politikusoknak érdemes-e odafigyelniük ilyesmikre? Csizmadia Ervin többet között ezekre a kérdésekre is válaszolt az ATV-ben. 

Brazil falfirkák titka

Cimke: Csizmadia Ervin,

A magyar társadalom működésének megértése volt az ATV ünnepi beszélgetésének témája. A téma keretében Csizmadia Ervin felhívta a figyelmet, hogy a magyar társadalom megértésében sokat segíthetnek a külföldi példák. Szóba hozta, hogy fontos politikatudományi kutatások zajlottak például falfirkák ügyében. Vajon mit üzennek nekünk az olyan falfirkák, hogy „I want promises”? 


Nemzeti korrupció

A Fidesz értelmezésében szó sincs korrupcióról, mindössze egy nemzeti tőkés réteg kiépítése zajlik. Szakács András a Lánchíd Rádió vendége volt.

Populisták lázadása?

Paár Ádám a nyugat-európai populizmust elemezte a Lánchíd Rádió Macskajaj című műsorában. 


A szélsőjobb és a mainstream

Az Echo TV Híróra műsorában Nagy Attila Tibor úgy vélte, hogy a radiális jobb/szélsőjobb erősödése attól is függ, hogy a hatalmon lévők mennyire képesek a kihívásokra - lásd menekültválság - elfogadható válaszokat adni.

Jó hasonlat?

Az Atv Kora Esti Start című műsorában Lakatos Júlia arra kereste a választ, hogy vajon helyes párhuzamot vonni a Fidesz és a Front National között.


A Habsburgok Ausztráliája






Betelepítések a 18. században

A magyarok országa a leggazdagabb föld,

Ahol bőven terem bor és gabona,

Így hirdették Günzburgban.

A hajók már útra készen állnak,

Ahol sok a marha, a hal és a szárnyas,

Egész nap tart a vadászat.

Aki most költözik magyar földre,

Arra aranykor köszönt

(Magyarországra induló német telepesek dala a 18. századból)

Korábbi írásunkban idéztük Mályusz Elemér álláspontját, aki a nemzetiségi kérdés szempontjából döntő fordulatnak tekintette, hogy a középkor végén a telepítés kikerült a király kezéből, és a nagybirtokosok lehetőséget kaptak arra, hogy nagy számban telepítsenek nem magyar ajkú tömegeket a birtokaikra, tekintet nélkül a kora Árpád-kort még jellemző államszervezési koncepcióra (vagyis arra, hogy ne alakulhassanak ki összefüggő nemzetiségi tömbök).

Az „egynyelvű” ország kialakításának hosszabb távra szóló projektje már a késő Árpád-korban, a 13. században zátonyra futott az erdélyi szászok részére nyújtott autonómiával, majd a kunok egy tömbben történő letelepítésével.

A másfél százados oszmán hódoltságot követően a Bécsben székelő Habsburg-kormányzat még kevésbé volt tekintettel az ország etnikai-nyelvi egysége megőrzésének szempontjára. Hiszen az összefüggő nemzetiségi területek kialakulásának megakadályozását felülírta a birodalmi érdek. A korszakban minden ország vezetése arra törekedett, hogy megfelelő számú munkaerőt költöztessen a háborús pusztítás vagy járvány után elnéptelenedő területekre. Mondani sem kell, hogy ez a telepítés nem volt tekintettel az adott terület eredeti etnikai arculatára: a lecsökkent számú őslakos népesség szempontját felülírta a kormányzat igénye az adózó munkaerőre. Így cserélődött ki például nem egészen százötven év alatt teljesen Poroszország lakossága az 1656-os tatárjárást követően (a tatárok által megölt vagy elhurcolt németek és poroszok helyére új német csoportok, franciák, csehek stb. telepítése). Senki nem sejtette ekkor még, hogy eljön egy oly kor, amikor a nemzeti hovatartozás lesz az egyik legfontosabb eleme az egyén identitásának, és sokan azok közül, akik megelőzően nem olvadtak be a domináns etnikumba és kultúrába, majd megkérdőjelezik a fennálló államhatárok és politikai rendszerek jogosságát.

A 18. század a bécsi kormányzat által támogatott szervezett telepítések időszaka, amely döntő mértékben hozzájárult az ország etnikai átformálódásához. Bécs célja az volt, hogy munkaképes, dolgozni szerető és tudó, adófizető, római katolikus vallású népességet telepítsen le a töröktől visszafoglalt területen, a régi kameralista „ahol a nép, ott a pénz” (ubi populus, ibi obulus) jelszó jegyében. Mellesleg Európa összes többi kormányzata ezt a jelszót követte, így a Habsburgok egyáltalán nem követtek más politikát a magyarokkal szemben, mint nyugati „kollégáik”, vagyis – ellentétben a 19. századi magyar történelemszemlélet és történetírás romantikus-függetlenségi vonulatával – semmiképpen nem tekinthető ez valami gyarmatosításnak.

Azok, akik a mai Európát érő migrációs nyomást emlegetve a múltbéli bevándorlások példáit idézgetik, előszeretettel feledkeznek el arról a szempontról, amelyet az előbb idézett latin mondás takar: a kormányzatok soha nem jó szívből fogadtak be embereket, lett légyenek azok menekültek (mint a francia hugenották Poroszországban, az albánok a Nápolyi Királyságban vagy a szerbek Dél-Magyarországon) vagy valóban gazdasági bevándorlók (mint a magyarországi német telepesek). Az uralkodók célja az volt, hogy országaik, birodalmuk népességét megbízható népelemekkel bővítsék. E népelemeket gondosan megválogatták, főleg két szempont, a vallás és a gazdaság egészéhez hozzáadódó haszon alapján. Igaz, voltak országok, amelyekben a kormányok pragmatikusan befogadták a más vallásúakat (pl. Hollandia a spanyolországi zsidókat, Oroszország az evangélikus németeket), de a kormányzatok mindenütt szeparálták a más vallású bevándorlókat, akik, bár nélkülözhetetlenek voltak a termelésben, valamely gazdasági ágazatban, kulturális szigetként élték az életüket. Szabadságukban állt gyarapítani magukat és ezáltal – adójuk révén – az országot, mindaddig, amíg lojálisak maradtak az államhoz és annak uralkodó eszméjéhez. Válsághelyzetben aztán a kormányzatok sokszor a bűnbak, illetve a „villámhárító” szerepét ruházták egyébként kicsiny közösségeikre (pl. a protestánsok és ortodoxok a 17. századi Lengyelországban, a zsidók Oroszországban).

A vallás és a gazdasági érdek volt meghatározó a Habsburgok esetében is. Ezt bizonyítja, hogy az ekkor már két évszázada az ellenreformáció bajnoka szerepében tündöklő dinasztia hallani sem akart a németországi protestánsok beköltözéséről. A protestánsokkal szemben elődeinél türelmesebb II. József engedélyezte a német evangélikusok letelepedését. A zsidók pedig – akik Ausztriából, Cseh- és Morvaországból érkeztek, majd lengyel területről – csak türelmi adó fejében telepedhettek le Magyarországon.

Mindez mutatja, milyen messze is állt valójában a 18. századi állami telepítési politika napjaink mind inkább ellenőrizetlen és a jelenlegi apparátussal ellenőrizhetetlen bevándorlásától:

  1. A 18. századi, Habsburg-kormányzat által ösztönzött telepítés szervezett volt, a mostani menekülthullám ellenben szervezetlen, senki által nem kontrollált, és tömegessége miatt biztonsággal nem is kontrollálható.
  2. A Habsburgok általi telepítés világos gazdasági célok, az adózó népesség számának gyarapítása és az ország teherbíró képességének növelése, hosszú távon az ország gazdasági önállóságának biztosítása szolgálatában állt. A mostani menekülthullám gazdasági hasznossága viszont egyelőre megkérdőjelezhető, hiszen senki nem ügyel arra, hogy a menekültek és/vagy bevándorlók milyen végzettséggel érkeznek a fogadó térségbe (ez esetben az Európai Unió területére). Az ellenőriz(het)etlenség miatt tág tere nyílhat a potyautas-jelenségnek.
  3. A Magyarországra érkező telepesek vallása, kultúrája nem különbözött lényegesen a fogadó országétól – ez nem mondható el a mostani menekülthullámról, amikor is többségében muszlim vallásúak érkeznek a kontinensre. Minél közelebb áll egymáshoz két csoport, minél több a közös pont közöttük, annál valószínűbb (bár soha nem garantált) a békés együttélés. A vallási azonosság olyan összetartó erőt képvisel, amelyik képes lehet (!) áthidalni a nyelvi-kulturális távolságot.[1] Az, hogy a jelenlegi menekültek és/vagy bevándorlók más vallásúak, növeli a távolságot a már „birtokon belül” lévőktől. Főleg, hogy erre külső erők (Iszlám Állam, dzsihadista szervezetek) is ráerősítenek, aminek következtében már eleve adott a bizalmatlanság a fogadó térség társadalmai részéről.
  4. A telepeseket az állam vagy az adott földesúr által kialakított, rendezett körülmények várták, a mostani bevándorlók ellenben légüres térbe kerülnek, perspektíva nélkül, pusztán a munkaerőpiacra hagyatkozva.
  5. A 18. századi rendi társadalomban az állam megengedhette magának, hogy ne foglalkozzon a bevándorlók és az őslakosok viszonyával, minthogy a korban, némely eseteket leszámítva (pl. cseregyerek-rendszer), korlátozott volt az egyes etnikai közösségek érintkezése, így nem volt fontos, ki mit gondolt a másikról. Az „ők ott vannak, mi meg itt” elkülönüléses rendszere nem igényelte a kohéziós politikák kialakítását. Ma, a demokrácia keretei között viszont az anyagi és lelki integráció a legfontosabb szempont, mely több szakpolitika (oktatás, munkaerő-képzés, szociálpolitika stb.) fejlesztését igényli.

Mindezek alapján látható, milyen téves párhuzamot vonni a kétszáz évvel korábbi eseményekkel.

A telepítések

A török megszállás, pontosabban az átvonuló oszmán, tatár, császári seregek által a tizenöt éves háborúban és a visszafoglaló háborúk során kölcsönösen pusztított területek váltak az állami és főúri telepítések célterületévé. Az Alföld és a Délvidék jelentős méretű területei elnéptelenedtek. Az Alföld ekkor kapta ma ismert arculatát.[2]

A német telepesek nagy arányban telepedtek le a Dél-Dunántúlon, amelyet csak „Sváb-Törökországnak” neveztek.

Ezen kívül a 18. század második felében megtalálhattuk őket az ország etnikailag legváltozatosabb tájain, a Bácskában és Bánátban, a Dunántúli-középhegységben, Szatmárban, továbbá Pest megyében. És hogy miért érte meg a Magyarországon egyöntetűen „sváb” névvel illetett telepeseknek hátrahagyni régi hazájukat az általuk nem ismert magyarországi területekért?

Egyrészt a tolóhatás, másrészt a szívóhatás következtében. A telepeseket a kivándorlásra ösztönözték a gazdasági szempontok (egyre kevesebben jutottak földhöz a Német-Római Császárság területén), a politikai tényezők (XIV. Lajos francia király rablóháborúi a Birodalom területén iszonyú pusztítással jártak), olykor az egyéni motivációk, kalandvágy; egyúttal vonzották őket azok a feltételek, amelyeket a Habsburg Birodalom biztosított számukra. Az 1722/23. évi országgyűlés nemcsak a nevezetes Pragmatica Sanctio elfogadásáról rendelkezett, hanem törvényt hozott a telepeseknek nyújtott 6, illetve 15 évi adómentességről. Ez szükséges volt, különben ki vállalta volna a veszélyes utat! Így is előfordult, hogy a telepesek megfordultak és hazamentek, panaszkodva amiatt, hogy nem azt kapták, amit ígértek nekik, illetve amit vártak.

A Duna, Tisza és Maros által közrefogott Temesközt a török kiűzése (1718) után nem csatolták vissza közigazgatásilag Magyarországhoz, hanem Temesi Bánság néven közvetlenül Bécsből kormányozták. Bécs azt a szerepet szánta ennek a térségnek, amelyet Nagy-Britannia Ausztráliának vagy a cárok Szibériának: büntetőkolóniát és hadifogolytábort alapítottak a nemkívánatos elemek, bűnözők, prostituáltak, valamint a hadifoglyok elhelyezésére. Magyar ajkú ember sokáig a Temesköz földjére sem léphetett.

A belső vándormozgalom

Nem csupán kívülről érkezett munkaerő az elnéptelenedett területekre, hanem ezzel párhuzamosan megindult egy belső vándormozgalom is, amely nagymértékben hozzájárult az alföldi területek benépesítéséhez. A hegyvidéki területeken élő nemzetiségek jobban átvészelték a török háborúk idejét, mint a folyóvölgyekben élő magyar nemzetiségűek.

Ezért nem csoda, hogy az oszmán uralomtól való felszabadulás után a felvidéki szlovákok, ruszinok és erdélyi románok leereszkedtek a hegyvidékről a síkságra. A szlovákok szállásterülete 10-40 kilométernyire kitolódott déli irányba, és eljutottak a Dunántúl északi részébe, Pest megyébe és az Alföldre, főleg Békés megyébe. A románok leereszkedtek a hegyekből és dombságokról az Alföld keleti szegélyére. Közben a külső bevándorlás sem szünetelt. „A hegyeken túl van a szabadság”, szólt a román közmondás, és a bojár uralom elől előszeretettel szöktek a román jobbágyok Moldvából és Havasalföldről Erdélybe. A Balkánról folyamatosan zajlott a szerbek, albánok, cincárok (arománsok, makedorománok) szállásterületének északra húzódása.

Fények és árnyékok

Hogy a másfél évszázados török uralom idején zajló, állandó csatározások okozta pusztítás ütötte „sebek” beforrtak, az döntő mértékben a telepítéseknek volt köszönhető. A népsűrűség lassan az alföldi területeken is emelkedett. A telepesek új munkakultúrát hoztak magukkal. Ám nem szabad elfeledkezni a kép sötétebb oldaláról sem: azzal, hogy kevert nemzetiségi területek alakultak ki, a telepítések hozzájárultak Magyarország nemzetiségi-nyelvi szétforgácsolódásához. De a nemzetiségi határok képlékenysége nem okozott problémát, amíg a nacionalizmus nem tört utat magának. A 19. században a nemzeti ébredés mindegyik magyarországi etnikai csoportot elérte, és a kibékíthetetlen nemzetiségi aspirációk csak egymás rovására érvényesülhettek.

Arról sem feledkezhetünk meg, hogy a bevándorlók, akiket a jólét ígéretével csábítottak Magyarországra (vagy Magyarországról Moldvába, Havasalföldre), nem mindannyian találták meg a szerencséjüket. Bár a bevándorlóknak a magyar nemzetiségűekkel kevés konfliktusuk volt, de a mocsaras vidékeken szenvedtek a maláriától, a járványoktól, az ismeretlen klímától. Mint minden bevándorlási hullámban, a 18. századiban is sokan csalódtak az új hazában. A történész és politológus – nem beszélve a politikusról – hajlamos elfeledkezni az egyénről, mint e sorok ismeretlen német szerzőjéről, akinek szerelmét vitte el a migráció:

Szerencsét próbált a kedvesem, nem unalom vitte el,

mielőtt a bodza hármat virít, elviszlek, a párom leszel,

s eltelt hét hosszú év, aki megélte tudja jól,

most keresném a kedvesemet, de sírja sincs sehol.

 Ez a csalódás elkerülhetetlenül utoléri azokat is, akik – akár menekültként, akár gazdasági bevándorlóként – ma érkeznek Európába. Kérdés, hogy a jelenlegi Európa politikai osztálya és intelligenciája képes-e, akar-e vonzó értékeket adni a most a keleti és déli kapuihoz érkezők számára, vagy csupán munkaerőnek tekintik őket. Mint láttuk, a 18. századi telepítések lényegesen „becsületesebben” zajlottak: a kormányok világosan deklarálták, hogy számukra az érkezők adóalanyok és munkások; nem olyanokat akartak, akikről az államnak gondoskodni kell, hanem fiatal, családos embereket, akik sok utódot hagynak hátra, akik éppúgy dolgozó, szorgalmas adózók lesznek, mint szüleik. Nem akarták, hogy mindenki odaköltözzön, ahová akar, hanem meghatározott népelemeket meghatározott területen kívántak letelepíteni (ahol a gazdaság hiánnyal küszködött). Ha az uniós vezetés ennél a kameralista szemléletnél többet szeretne (vélhetően igen, hiszen az Unió, elvben, túllépett a merkantilista korabeli szemléleten), akkor viszont – a jövőbeli konfliktusok elkerülése érdekében – nagyobb erőfeszítéseket, több anyagi forrást kell áldoznia a kohézió érdekében, és szükséges elmélyítenie az uniós szakpolitikákat. Már csak azért is, hogy a jövőben ne kelljen még a hatodik-hetedik generációs bevándorló fiatalok beilleszkedésének problémáiról elemzéseket gyártani.



[1] A 15. században „fél Albánia” kivándorolt Itáliába. A hős Kasztrióta György (Szkander bég) halála után az albán ellenállás, mely oly hősiesen védekezett az Oszmán Birodalom ellen, összeomlott. Az albán kivándorlók annyira szerették a szabadságot, hogy inkább elhagyták hazájukat, és a Nápolyi Királyságban telepedtek le, elsősorban Pugliában (más néven Apuliában) és Szicíliában alkotva albán diaszpórát, hozzájárulva a délolasz népzene fejlődéséhez. Esetükben a befogadást és az integrációt megkönnyítette katolikus keresztény vallásuk. Ott, az itáliai diaszpórában született meg az albán nacionalizmus az 1870-es években, az olasz egység kivívásától fellelkesülve. A vallási azonosság tehát összekötötte a fogadó ország elitjét és népét az újonnan érkezőkkel. Ennek ellenkezőjére felhozhatjuk a Dél-Magyarországra 1690-ben (Belgrád császári csapatok általi elvesztése után) bevándorolt és túlnyomó részt a Határőrvidéken letelepített szerbek példáját. Őket ortodox vallásuk is elválasztotta a délvidéki katolikus magyar lakosságtól, akárcsak az erdélyi románok többségét a katolikus székely és református mezőségi magyar lakosságtól. A vallási különbözőség pedig nacionalista felhangot is kaphatott a nemzeti ébredés korában, így az 1848-as tragikus dél-magyarországi és erdélyi polgárháború idején.

[2] Ami a táji jellegzetességekben, a gazdaságban, az életmódban, a munkakultúrában bekövetkezett, az napjainkig hatással van az ország keleti felére. (A belterjes gazdálkodással, kertműveléssel, halgazdálkodással foglalkozó lakosság elmenekült a védettebb vidékekre a török, tatár csapatok támadása vagy a szerb martalócok „rácjárása” idején. A régi falvak helyét átvette, „elnyelte őket” a terjeszkedő puszta. A falvak pusztulása, a pusztásodás kedvezett a rideg állattartásnak, amely jövedelmező gazdasági ágazattá vált, és a 16–17. században – a szultáni hatalom árnyékában – ebből gazdagodtak meg az alföldi mezővárosok. A jómódú mezővárosi parasztpolgári réteg által lakott óriásfalvak, mezővárosok jelentették az ország keleti felében a felemás polgárosodás szigeteit).

 

Letölthető dokumentumok:

Olimpia és migráció

Novák Zoltán az Echo TV Szópárbaj című műsorának vendége volt. Témák: olimpia és migráció.

A bevándorlók és Közép-Kelet-Európa

Zsolt Péter szociológiai logikával és nem biztonságpolitikai, hanem demográfiai oldalról gondolja végig a muszlim migrációt. Az Európai Unióra 2050-re negyven milliós (!) létszámcsökkenés várt. A helyzetet nem enyhítette, hanem súlyosbította a belső mobilitás. E szerint Közép-Kelet-Európa visszakaphatja saját fiait és nem is terhelődik az iszlám integrációjának feladatával. Az írás a 24.hu-n jelent meg.

Ingatag-e a magyar demokrácia?

Azt írja éppen 115 évvel ezelőtt a Nyugat-ban Ignotus,  hogy „ránehezedik lelkemre a dualizmus egész tragikuma. Az életöröm, a virágzás, a terjeszkedés szerkezetének volt gondolva, s most mint a töredelem, a bűnbánat, a visszaalázkodás szerkezetét prédikálják…Álljunk vissza a dualizmus talajára, hogy keményen megállhassunk, prédikálja Tisza István. Valójában negyven éven át sohasem léptünk le igazán erről a talajról, s ha állapotunk bizonytalan, az azért van, mert ez az alap ingatag”.

XXX

Tragikusnak talán túlzás lenne nevezni a mai helyzetet, ám az tán nem erőltetett analógia, ha Ignotus sorait a mi rendszerváltás utáni 25 évünkkel állítjuk párhuzamba. Most, amikor a migránstéma mindent visz, persze nemigen mutatkozik igény arra, hogy e témától függetlenül is ránézzünk ügyeinkre. Márpedig, ha meg akarjuk megválaszolni azt a kérdést, vajon miért következtek be akkora fordulatok, amekkorák, s miért távolodtunk el oly annyira a korai eszményektől, akkor célszerű lesz a 25 év egészére ránéznünk, s az alapokig visszamennünk.

Ezekről az alapokról értekezik a maga korában, 1910-ben Ignotus is. Ő több mint 40 évvel az 1867-es kiegyezés után tekint vissza az előző négy évtizedre, s azt írja: a dualizmus „az életöröm, a terjeszkedés és a virágzás szerkezetének volt gondolva”. Igazán fontos s a mi mostani helyzetünk megítélésében is segítő mondatok! Számítsuk le a terjeszkedést – szemben a néhai Monarchia birodalmi ambícióival, a 10 milliós Magyarországnak ilyen jellegű célja nyilvánvalóan nem lehetett – s kérdezzük meg: hogyan alapozta meg az új magyar demokrácia a másik kettőt, az életörömöt és a virágzást.

Mielőtt azt mondanánk, hogy ezek „puha” fogalmak és a politika mindig a „kemény” tényekről szól, hadd emlékeztessem az olvasót, hányszor és hányszor cáfolta már meg a tudomány ezt a megközelítést, és hányszor olvashattunk arról, hogy éppenséggel a „puha” tényezőknek (mint például a bizalom) milyen nagy jelentősége van a nyugat-európai fejlődésben.

Ám egy dolog, hogy mit mond a tudomány és egy másik, hogy milyen aktuális politika-felfogások határozták meg a mi átmeneteinket. Ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni, akkor azt mondhatjuk: szemben a „harmadik” típusú 1945 utáni nyugat-európai demokratizálódásokkal, a mi „negyedik” típusú átmenetünk sokkal kevésbé érintette ezeket a puha tartományokat és lényegében csak a politikai intézményekre fókuszált.  Az egész korabeli szemléletmód azt sulykolta, hogy intézményeket kell létrehozni, s ha ezek megvannak, az már fél siker, s az garanciája a demokrácia konszolidációjának.  

Ily módon az életöröm és a virágzás előmozdítására irányuló eljárásmódok – mivel jelentőségüket vagy nem vagy félreismerték .- nem is lettek beleágyazva az új rendszerbe. Ily módon ami létrejött, véleményem szerint egy redukált demokratizálódás, ami élesen ellentétben áll azzal a komplex demokratizálódással, amelyen számos 1945 után demokratizálódó nyugat-európai ország átment.

A komplex demokratizálódáshoz egészen másfajta nyugat-európai hozzáállás kellett volna. Először is persze azt kell elismernünk, hogy egy ország demokratizálódása sosem pusztán csak belső folyamat, hanem annak van egy nagyon erős nemzetközi vetülete is. A korábbi példákkal összehasonlítva Magyarország esetét, megállapíthatjuk, hogy a magyar átmenet menedzselésébe a Nyugatnak sokkal többet és más szemlélettel kellett volna invesztálnia. Ahogyan ezt megtette az Egyesült Államok 1945 után, Németország szanálása kapcsán. A német demokratizálás ugyanis korántsem csak a „kemény2 intézményi szféra átalakítását jelentette, hanem a „puha” oktatási-közéleti szféra átalakítását is. Mindez abból a megfontolásból történt, hogy az amerikaiak felismerték: tevőlegesen be kell avatkozniuk a német állampolgárok átnevelésébe ha olyan állampolgárokat akarnak teremteni, akik fenn tudják majd tartani a német demokráciát.

Mindezek eredményeképpen a német társadalom már az 1960-as évekre átalakult. De vajon milyen átalakulás ment végbe e tekintetben Magyarországon? Azt kell mondanunk, hogy szinte semmilyen. Aminek persze lehet egy kommerszebb magyarázata: nálunk nem kellett „nácitlanítani”; a kommunizmus pedig a 80-as években már inkább csak tréfás, semmint húsbavágó kérdés volt. Mindezen túl persze mondhatunk egy kevésbé kommersz indokot is: a liberális demokrácia épp a 80-as évek végére kiformálódó filozófiája elsősorban az intézményekre és az emberi jogokra volt rezonáns (liberális követelmények),

s kevéssé arra, hogy az intézményeken túl hogyan lehetne megteremteni társadalmi csoportok jól-létének feltételeit (nevezzük ezeket (demokratikus követelményeknek). Így aztán míg a nyugat-európai demokratizálódásokban minimum egyenrangú volt a demokratikus elem a liberálissal, addig a mi átmenetünk után olyan társadalmi-politikai szerkezet honosodott meg, amelyben a demokratikus elem (s kitüntetetten a demokratikus együttélésre szocializált állampolgár) csak nagyon másodlagos elemként jelent meg, ha egyáltalán. Éppen a társadalmi dimenzió vészes alárendeltsége miatt nevezem a magyar demokráciát „alaptalannak” és vetem fel a társadalmi kohézió hiányának problémáját is.

XXX

Ahogyan tehát Ignotus kénytelen volt megállapítani a dualizmusról, hogy az az első pillanattól kezdve ingatag talajra épült, nekünk is ezt kell mondanunk a mi 1990-ben létrejött rendszerünkről. Nem az a baj vele, ami benne van, hanem ami kimaradt belőle. S láttuk: számos olyan elem maradt ki, amelyek korábbi demokratizálódásokban benne voltak. Mindezt tekinthetjük „feledékenységnek” is, de helyesebb, ha azt mondjuk: a döntő elem a demokratizálódásokról vallott felfogás megváltozása, azaz a nyugat-európai szemlélet átalakulása. Míg 1945 után fontos volt, hogy jóléti rendszerek és a demokrácia fenntartására szocializált állampolgárok legyenek, addig a „negyedik” típusú átmenetnek nemigen volt jóléti ígérete (legfeljebb pár évig), s végképp nem volt szándéka, hogy csökkentse a rést az állampolgár és a rendszer között. Ily módon a magyar demokrácia legnagyobb tehertétele kezdettől az, hogy pusztán a véletlenre bízta a rendszer működése során felmerülő problémák kezelését. A legnagyobb ilyen probléma pedig, hogy semmilyen érdemi megoldást nem teremtett az egyébként természetesen nem összepasszoló liberális és demokratikus igények harmonizálására. Az elit az intézmények fenntartására, a nép az „életörömre” és a „virágzásra” koncentrált, s a kettő között egyre csekélyebb lett az átjárás.

A Fidesz felemelkedése ilyen háttérből értelmezhető.  Másképpen úgy fogalmazhatunk: ha nincs ez az alapokban meglévő ellentmondás, okafogyottá válik az egész Fidesz-projekt. Ezzel nem azt mondtuk, hogy a Fidesz projektje „jó” is, azt azonban igen, hogy valakinek reagálnia kellett erre a belső – és egyre súlyosabbá váló – ellentmondásra. Ez a Fidesz kétségkívüli innovációja; messze jobban eszmélt, mint versenytársai.

A mostani  ellenzék is akkor jár el helyesen, ha Orbán-gyűlölők gyülekezetéből a rendszerváltás egész folyamatának elemzésére képes közösséggé válik, s felismeri, hogy sajnos az általa szuper-biztosnak tekintett alapok korántsem voltak olyan biztosak, sőt nagyon is ingatagok. A folyamat megértésében ráadásul Ignotus is segít.   

Letölthető dokumentumok:

Kohézió, új kihívások közepette

Az Echo TV Hírbe hozzuk adásában Nagy Attila Tibor azt mondta, ijesztő az információhiány Európában nemcsak az iszlám vallásról, de annak kultúrájáról. 

Iszlamofóbia

1913-ban jelent meg egy könyv, amely a Franciaországért elesett algériai muszlim katonák emlékének ajánlottak. Itt íródott le először az iszlamofóbia kifejezés. E könyv Nyugat ellenpontját, antitézisét az iszlámban találta meg. Ma nem kevés párt, mozgalom tart Európában az iszlamizációtól, összemosva a vallást és azon alapuló ideológiát. Fel kellene ismerni, hogy az iszlám összetett jelenség.

Politikai atombomba

A Kossuth Rádió Ütköző c. műsorában Nagy Attila Tibor jogi és politikai kérdésnek minősítette sz Európai Humanista Föderáció Magyarország szavazati jogának felfüggesztésére irányuló kezdeményezését. 

Jack Bauer nem kopog

A párizsi terrortámadásokat követően François Hollande láthatóan az Egyesült Államok 9/11 utáni kommunikációját másolja. Ez nem meglepő arra való tekintettel, hogy a Charlie Hebdo-támadást követően Franciaország is jelentős többséggel fogadta el saját „hazafias törvényét”. A háborús időket idéző biztonsági intézkedések azonban felvetik a kérdést: vajon jó-e Európának, ha egy az egyben követi a korábbi amerikai mintát? A Figyelő e-heti számában Lakatos Júlia azt vizsgálta, vajon jó-Európának, ha terrorellenes intézkedéseiben egy az egyben követi a korábbi amerikai mintát? 


Uniós terroristák

Szakács András a P+ TV Heti Politika című műsorának volt a vendége.Témák: migráció és földárverések.

The Terror of Institutional Failure

The morning after the Paris attacks, Europe woke up to an array of questions. Faced with the aftershock of the second high profile act of terrorism in the French capital within one year, many asked, will Europe ever be the same? Has the refugee crisis entered a new phase? While we can not yet know the long term effects of the tragedy we do know that the institutional system of the EU has failed it, effectively leading to the reactions that may have triggered the attacks.

The European Union has been in a threefold – financial, political and cultural – crisis for a long time now. While the financial crisis could not be evaded, the failure to resolve it highlights the inaptness of the common institutions. Institutions that were created for a very different Europe than what exists today, one where politicians believed that the role of nation states should be diminished in favor of the benefits of a common Europe. While the European project has been beneficial in many ways, a shared European identity has not come about. Instead, competing cultural identities developed in more and more European metropolises that were magnets for immigration. At the same time, these countries failed to realize that the acceptance of cultural differences is not the same as integration. They failed to realize that perhaps they do not understand the culture of these groups well enough to help them to integrate. They failed to realize that however good their intentions were, they may have been the source of the alienation of those who have chosen fundamentalism over their previous life.

The multicultural model of Europe, which is different from both the melting pot and salad bowl definitions of U.S. integration, meant that parallel societies could be formed. While Europe acknowledged this, it was more concerned with whether it was too much tolerance or not enough tolerance that was causing this. Much like the Congressional gridlock in the U.S., the EU was too busy with bureaucratic infighting to respond to warning signals. Signs like the fact that in 2013, French citizens thought 31% of France were Muslim whereas in reality only 8% were; signs like British schoolgirls running away to join ISIS were equally underestimated. These countries could no more integrate the Muslim community into their own society than into a shared sense of being European. It is not surprising that when faced with the sudden influx of migrants and refugees, the only response of many European politicians was to voice the Judeo-Christian roots of Europe suggesting that the cultural integrity of Europe must be protected. While this creates a certain type of social cohesion and a false European identity it is not the right kind of social cohesion to encourage.

European nation states are no longer the source of security challenges. Nevertheless, the post World War II institutional model that was meant as a great equalizer of nations has still remained largely intact. By now it has also brought the EU to a complete halt. The system that began to falter after the accession of the Central Eastern European bloc was already showing the signs of distress when the planned European Constitution failed to go through. Yet the same issue is at the heart of the debate today then more than a decade ago. The debate over who should have power in the EU is really one of the Brussels elite and democratically elected national officials. It is a false debate over whether nation states or federalism would solve the Union’s problems, whereas the argument should focus on how the existing institution of the EU needs to change to better accommodate the nation states. But how can they change? For one, by greater participation of citizens in European decision making, which would in turn lead to a more homogenous European identity.

The recent attacks will undoubtedly strengthen anti-Muslim attitudes in Europe, recreating the cycle of cultural alienation and feelings of exclusion which can be exploited by fundamentalist groups. Increased European islamophobia can also impede the integration of those fleeing from the conflict zones that export such acts of terror. While it will certainly have adverse affects, at the same time it is also an opportunity for Europe to realize the necessity for change. The realization has to come from the fact that as long as the community is only focused on whether national or European solutions should be given to such problems it can not move forward. Brussels must realize that member states will only take steps toward deeper European integration if they see that they are not just getting more of the same of what they have been dissatisfied with. Europe can not expect its critics to go along with them if it refuses to change its institutions.        

The willingness to make the much needed internal reforms can lead the way to a more defined sense of European identity that relies on not an „us vs. them” mentality, but instead tries to find those commonalities within Europe which can make Europeans old and new truly feel welcome. Instead of debating the idea of quotas for example the EU can start to think of a common system for the settlement, education and integration of refugees already within its borders. Europe can choose to be united by fear or to unite in face of it. It will definitely need institutional innovation to overcome.

Terrorizmus és az ellenzék helyzete

Rajnai Gergely az Echo TV Szópárbaj című műsorában a migráció és a terrorizmus közötti kapcsolatról, valamint az ellenzék életben maradási küzdelméről beszélt.

Kétsebességes Európa?

A Klubrádió Reggeli gyors c. műsorában Nagy Attila Tibor úgy vélte, hogy a "kétsebességes Európa" lehetséges megoldás lehet a britek esetleges, EU-ból való kilépési szándékára. 


Állampolgári nevelés és korrupció

Az M1 Szemtől szembe műsorában Nagy Attila Tibor úgy vélte, hogy a pártpolitikai vita mellett az állampolgári nevelésnek is szerepet kell játszania a korrupció elleni küzdelemben.

Menekültek és médiaetika

Zsolt Péter a Lánchíd Rádió Szabad Gondolat műsorában médiaetikai oldalról elemzi, hogy a menekült kérdésben hogyan teljesít a hazai és európai média, mit tesz és mit kellene tennie. 

Nemzetépítés és szögesdrótkerítés

A nemzetépítés nagyszabású politikai projekt: egy politikai közösség megteremtését célozza, a szögesdrótkerítés ezzel szemben kisszerű, demagóg és populáris politikai húzásnak tűnik. Ez az elemzés viszont azt állítja: a szögesdrótkerítés egy nemzetépítő és nemzetromboló politika testet öltése és szolgálóleánya. Vagyis azt, hogy az új magyar migrációs politika a nemzetépítés keretében értelmezhető.

A nemzetépítés – 19. századi, az egyszerűség kedvéért a továbbiakban gyakran klasszikusnak nevezett változata legalábbis ezt mutatja – elválaszthatatlan a kényszertől/erőszaktól: ez az, ami különböző kultúrákat, kisebbségeket, népeket egy nemzetté egyesített. A klasszikus nemzetépítés tehát egyszerre volt nemzetépítés és nemzetrombolás.[1] Éppen ezért ahhoz, hogy szerencsésnek nevezzük a régi nyugat-európai nemzeteket, el kell felejtenünk a születésüknél bábáskodó erőszakot/kényszert; ha pedig a nemzetépítést a posztkommunista országokat illetően bepótlandó hiányosságnak, vagy egyenesen a demokrácia szempontjából elengedhetetlennek tartanánk, nem tekinthetünk el annak kétarcúságától. Egyik állításom az, hogy a 2010-es kormányváltással a nemzetépítés politikai programmá válik, és ez a 19. századi ismétlése, abban az értelemben, hogy van, amiben követi annak logikáját, és van, amiben nem. Másik állításom pedig az, hogy ez az új magyar nemzetépítés összefüggésben áll az Orbán-kormány új bevándorlás- és menekültpolitikájával.

Elemzésemben ezért először a klasszikus nemzetépítésről vázolok föl egy olyan képet, amely teljesnek semmiképpen sem nevezhető, de reményeim szerint megérteti az olvasóval, hogy miről is beszélek a nemzetépítés logikájáról szólván (I). Másodszor az új magyar nemzetépítést azon vonásaira fókuszálva mutatom be, amelyek összefüggésben állnak az új magyar bevándorlás- és menekültpolitikával, annak elemeivel, jellemzőivel. Ennek során nemcsak arra világítok rá, hogy mi az, amiben a klasszikus és az új magyar nemzetépítés egyezik egymással, és mi az, amiben eltérnek egymástól, hanem arra is, hogy a nemzetépítés régi-új logikája meghatározó az új magyar migrációs politikát illetően, és az utóbbi az új magyar nemzetépítést szolgálja (II). Végül levonom a konklúziót, amely tömör és metaforikus megfogalmazásban így szól: amit ez az új magyar migrációs politika a nemzetépítést illetően nyerhet a réven, azt elveszti a vámon (III).

Mielőtt a konkrét elemzésnek nekikezdenék, hadd szóljak elemzésem szemléletmódjáról röviden. Nem vitatom, hogy a politika a hatalomért/szavazatokért folyó küzdelem, de azt már igen, hogy a politikai jelenségek értelme ebből a nézőpontból kimondható. Úgy gondolom tehát, hogy a politika sokkal sűrűbb annál, mintsem hogy a szavakat és tetteket csak vagy végül is a hatalomért folyó küzdelem felől és annak eszközeként értelmezhetnénk s érhetnénk meg. Elemzésem eme alternatív látásmód jegyében született, és így az új magyar migrációs politikáról tett állításaim alternatívát kínálnak a közkeletűekkel szemben.

  1. I.                    A 19. századi nemzetépítés

A klasszikus nemzetépítés azt a politikát jelöli, amelynek célja, hogy a nemzetként definiált politikai közösség határai és az állam határai egybeessenek, avagy hogy a nemzeti elven (a népszuverenitás, a nemzettel azonosított nép szuverenitásának elvén) legitimált állam de facto is nemzetállammá váljék. Ezt a politikát nevezhetjük a nemzeti liberalizmus programjának is, mivelhogy a 19. századi nemzetépítés a liberalizmus és a nacionalizmus történelmi szövetségének a keretében ment végbe.

  1. 1.      A liberalizmus és nacionalizmus eme szövetsége egyrészt arról szól, hogy a nemzet honpolgári közösség, olyan közösség tehát, amelyet az egyenlő jogok és kötelességek rendszere hoz létre. Ez az egyenjogúság azonban nem volt adott, hanem meg kellett teremteni. A nemzetépítés egyik célja pont az volt, hogy az állam joghatósága alá tartozó területen élő egyének mindegyike nemre, fajra, származásra, vallásra való tekintet nélkül egyenjogú, a politikai közösség mint honpolgári közösség tagja legyen. Mindazonáltal ez egy utópikus eszme, hiszen nem volt (és ma sincs) olyan liberális-demokratikus nemzetállam, amelyik részben vagy teljesen ne zárt volna ki bizonyos egyéneket vagy azok csoportjait valamilyen politikai és/vagy polgári jogok gyakorlásából és ezzel a honpolgári közösségből (gondoljunk pl. a nőkre). Ám éppen ezért ez az utópikus eszme egyúttal dinamizálta is (miként ma is) a politikát. És nemcsak „alulról”, az egyenjogúságért folytatott küzdelmek formájában, hanem „felülről” is, a homogenizáló nemzetépítés formájában. A honpolgári nemzet ugyanis – mint jeleztem – nem volt adott, azt meg kellett teremteni, létre kellett hozni, és ez a 19. században a homogenizáló egyenjogúsítás formájában történt meg: az állam megszüntetette a kiváltságokat, a többletjogokat, a különös jogokat, a megkülönböztetett bánásmódot, és nem ismerte el az ezekre vonatkozó igényeket. Hogy minden egyénnek egyenlő jogai vannak, annyit tett tehát: minden egyénnek ugyanazon jogai vannak, ugyanazon törvények és szabályok vonatkoznak rájuk; ha pedig valakik (legyenek ezek egyének vagy csoportok) valamiképpen ellenszegülnének az egyenjogúsításnak, akkor azok „szabadságra (és egyenlőségre) kényszeríthetők”.
  1. 2.      A liberalizmus és nacionalizmus történelmi szövetsége másrészt a nép nemzetiesítéséről és ezzel együtt a politikai közösség határainak (a tagok és nem tagok megkülönböztetésének) a nemzetiesítéséről szól, a nemzetiesítés pedig a nyelvi-kulturális homogenitás megteremtésére irányuló, korántsem kényszer- vagy erőszakmentes politikát jelenti. Ebben a nemzetépítő politikában működött egyfajta felsőbbrendűség-tudat és/vagy civilizatórikus küldetéstudat, de egyúttal az az elgondolás is, hogy a demokrácia nemcsak egy közös nyelvet föltételez, hiszen „a demokratikus politika népnyelvi politika”[2], hanem a közösségek közösségét is. Vagyis a nemzetet mint az egyéneket egymáshoz fűző különös kötelékeken túli, azokat átfogó köteléket, a kötelékek kötelékét, és mint minden társadalmi-politikai különbségen és megosztottságon átnyúló és azokat fölülíró közös identitást s összetartozás-tudatot. Merthogy ez lenne az, ami biztosítani tudja politikai döntések legitimitását, az állam iránti lojalitást, az egymással való szolidaritást és a politikai részvételre való ösztönző erőt. A klasszikus nemzetépítés tehát az így értett közösségek közösségének a létrehozására irányult, következésképpen a 19. századi nemzetépítő politika közösségépítő, kohéziós politika is volt. Minthogy ez az állam irányította tudatos politika a nyelvi-kulturális homogenizáció s asszimiláció útját járta, a nemzetépítő állam, lett légyen bármennyire is egyenlőségelvű, nem volt nyelvileg-kulturálisan semleges. A nemzet territorális határai így etnokulturális színezetű határok lettek, a honpolgárok identitása pedig etnokulturális árnyalatot kapott.

Amit e két pontban a 19. századi nemzetépítésről mondtam, az Nyugat- és Közép-Kelet-Európára egyaránt érvényes; nem állítom, hogy nincsenek különbségek, de ezek számba vételétől most nyugodtan eltekinthetek. Ehelyett inkább a mondottak egyik következményét emelném ki: tarthatatlan (és ez a nacionalizmus-kutatásban mára elfogadottnak tekinthető) az az európai politikai gondolkodásban és történelemtudományban hosszú hagyománnyal bíró szembeállítás, miszerint Nyugaton a nemzet politikai/polgári, Keleten ellenben etnikai-kulturális. A francia nemzet például, amelyet az első értelemben vett nemzet mintapéldájaként szoktak (volt) fölhozni, valójában államilag irányított kulturális és nyelvi homogenizációs s asszimilációs politika eredménye.[3] És ez a politika korántsem volt mentes a kényszertől/erőszaktól, ahogyan az alábbi példa is mutatja: „A bretont kiűzték az iskolából. A használatán kapott gyermekeket rendszeresen megbüntették: kenyéren és vízen tartották, vagy kitakarítatták velük az iskolai latrinát […] Az egyik kedvelt büntetés az anyanyelve használatán kapott gyermek által viselendő szégyenjel volt. […] Egy ilyen szimbólummal felszerelt gyermeknek addig kellett azt viselnie, amíg rajtakapott egy másik gyermeket, hogy nem franciául beszél, feljelentette, és továbbadta neki. A tanuló, akinél a nap végén a szégyenjel maradt, büntetést kapott.”[4]

  1. II.                  Az új magyar nemzetépítés

„Magyarországon […] a brutális területvesztéssel [Trianonnal] valósult meg – s nem az [aktív állami közreműködéssel zajló] asszimiláció sikere nyomán – a nyelvileg túlnyomóan egységes nemzetállam régóta óhajtott ideája.”[5] Ezzel a nyelvi és egyúttal kulturális asszimilációs politikának ellenálló kisebbségi nacionalizmus megszűnt olyan erőt képviselni, mely veszélyeztette volna a nemzetállamot. A helyzet lényegében azóta sem változott: ma nincs „nemzetiségi kérdés”, és az új magyar nemzetépítés nem is a nemzetiségek, etnikai/nemzeti a kisebbségek vagy a zsidók nyelvi-kulturális asszimilációját célzó program. De akkor miért beszéltem a klasszikus nemzetépítéséről, és hogyan mondhatom azt, hogy a 2010 után kezdődő új magyar nemzetépítés a 19. századi ismétlése?

Úgy, hogy azt állítom: a két nemzetépítés logikája megfelel egymásnak (jóllehet nem azonos egymással). E logika – a fönt mondottak alapján – a következő képletben sűríthető össze: egy nemzet – egy állam – egy terület – egy közös nyelv és kultúra, ahol is a „–” egybeesést jelöl. Ugyanakkor „Nyugat-Európának nincs olyan nemzete, amely csak egyetlen népből, kultúrából vagy etnikumból állna. Valamennyi modern nemzet kulturális hibrid.[6] A nemzetek tehát nem voltak és nem is lettek egységesek, de (például a „nemzeti narratívák” vagy a „nemzeti hagyományok” által) egységesként reprezentáltak igen; ezek a reprezentációk pedig cselekvő reprezentációk, értve ezalatt azt, hogy befolyásolják és szervezik az egyének tevékenységeit, önmagukról és másokról alkotott elképzeléseit, önmagukhoz és egymáshoz való viszonyát.[7]

Most nem fogom elemezni azt, ahogy a 2010 utáni új magyar nemzetépítő politika a nemzetet egységesként reprezentálja, de azt sem, ahogy a kultúrát nemzetiesíti (s fordítva: a nemzetet kulturalizálja) és a territóriumot nemzetiesíti (s fordítva: a nemzetet territorializálja). Az új magyar nemzetépítés ilyetén átfogó és részletes elemzésre tehát ne számítson az olvasó, erre most nincs módom. Ehelyett, hogy két állításomat meggyőzővé tehessem, először arról fogok beszélni, amiben a klasszikus és az új magyar nemzetépítés logikája megfelel egymásnak (1. és 2.), aztán arról, amiben nem (3.); de csak azokról az egyező vagy nem egyező vonásokról ejtek szót, amelyek összefüggésben állnak az új magyar migrációs politikával. Eközben és a konklúzió levonásával világítok rá arra, hogy miben is áll ez az összefüggés, azaz miként határozza meg az új magyar nemzetépítés régi-új logikája az új magyar bevándorlás- és menekültpolitikát, és hogyan szolgálja az utóbbi az előbbit.

  1. 1.      A nemzetépítés logikája és az azt átható nacionalizmus – az elmúlt kétszáz éves nyugat-európai történelem tapasztalatai által megerősített – doktrínája szerint, ha van valami, ami képes a demokráciára jellemző pluralizmust kihordani, az az, hogy a bennünket elválasztó és megosztó különbségeken túl egyazon nemzet tagjainak tudjuk magunkat. Az egységes nemzettudat lenne tehát a végső garanciája annak, hogy a demokratikus politikai közösségek az azokat belülről átjáró és feszítő különbségek, megosztottságok és konfliktusok ellenére nem hullnak szét. Vagyis úgy tűnik, sem a politikai legitimáció, lojalitás és mobilizáció, sem a társadalmi integráció, kohézió és szolidaritás nem képzelhető el nemzet (közös nemzeti identitás és nemzettudat) nélkül.

Az új magyar nemzetépítés egyfelől egy ilyen, illetve ezt a szerepet betölteni hivatott nemzet, nemzeti identitás és nemzettudat megteremtésére irányul, másfelől azonban egyúttal alá is ássa, le is rombolja azt. Mert ez a nemzet az egységet (a nem egységest egységesként) úgy reprezentálja, hogy azzal a politikai közösség tagjait elválasztó és megosztó különbségeket újratermeli és elmélyíti. És mert a saját politikai közösségét nevezi nemzetnek, illetve azt azonosítja a nemzettel, nem egyszer s mindenkorra kizárva az abba nem tartozókat, de olyan feltételekhez köti befogadásukat, tagságukat, amelyek egyet jelentenek az identitásuk szempontjából meghatározó elemek feladásával, háttérbe szorításával, zárójelbe tételével, magánszférába száműzésével, felejtésre vagy csöndre ítélésével.

Kiválóan mutatja ezt a német megszállás áldozatainak emlékműve, amely akár e Janus-arcú politika szimbólumának is tekinthető. És így ez az emlékmű azt is remekül megmutatja, hogy a 19. századi nemzetépítés, amelynek logikáját az új magyar nemzetépítés követi, ma nem és miért nem képes arra, hogy egy olyan politikai közösséget teremtsen, amely az egymástól elválasztó és megosztó különbségekkel együtt valamennyi tagját befogadja. Nem azért nem képes, mert a nemzetépítésről és a nemzetről mint integratív közösségről szóló kormányzati kommunikáció tulajdonképpen „csak duma”, abból is a lehető legrosszabb: álságos, képmutató, hazug (ezek túlságosan egyszerű és megnyugtató magyarázatok). Hanem azért, mert nyilvános közösségi identitások forognak kockán. Többek között olyanok, amelyeknek meghatározó eleme az eltérő, olykor egymással összeegyeztethetetlennek tűnő történelmi narratívák, és amelyek politikai kinyilvánításáért és elismerésért küzdelem folyik. Egy ilyen szituációban a nemzetnek nevezett politikai közösséget, mely elismerni, magába fogadni s integrálni lenne képes a különböző, egymással polemikus vagy konfliktusos viszonyban álló közösségeket és közösségi identitásokat, nem a 19. századi homogenizáló nemzetépítő politika logikáját ismételve, hanem annak ellenében lehetne létrehozni. Példának okáért úgy semmiképp, hogy valamelyik domináns vagy dominanciára törő identitásképző narratíva kizárja a nemzeti narratívából (amely a nemzetet jelentéssel fölruházó közös tapasztalatokat, örömöket és fájdalmakat, diadalokat és vészeket, dicsőségeket és dicstelenségeket beszéli el vagy jeleníti meg) a tőle eltérő, különböző, vele polemikus vagy konfliktusos viszonyban álló, de ugyancsak identitásképző narratívákat. Mindenestre az új magyar nemzetépítő politika a klasszikus nemzetépítés logikáját ismétli, és ez a politika – mint fogalmaztam – Janus-arcú, ami annyit tesz: egyszerre nemzetépítő és nemzetromboló.

  1. 2.      A klasszikus nemzetépítés logikájának megfelelően az új magyar nemzetépítésben az állami territórium nem csupán az állami hatalomgyakorlás kizárólagos helye, nem csupán a legitimitás és lojalitás egyedüli és magától értetődő térbeli kerete, hanem a nemzet testet öltése is. Merthogy ebben a logikában az állam, nemzet és territórium egymásba s egybe íródik, a nemzet nemcsak térbeli (territoriális) és politikai, hanem egyszersmind kulturális egységet is képez. A nemzet így a nemzetállami territóriumot határtól határig belakja, kitölti, és a nemzetállami határok egyben a nemzeti/magyar kultúra határai is. Ennek megfelelően ez a kultúra territoriálisan kötött, belsőleg egységes és külsőleg lehatárolt, a többitől világosan és egyértelműen különböző és megkülönböztető.

Innen nézve a bevándorló/menekült, aki egyik helyről-kultúrából a másik helyre-kultúrába megy át, „gyökértelen”, „meztelen”, „otthontalan”, és nincs más lehetősége, mint hogy újra „gyökeret ver”, „meggyökeresedik”. Hiszen valahol/valamiben „gyökeret kell verni”, valaki „nem lehet” se ide, se oda nem tartozó, és „nem lehet” ide is meg oda is meg amoda is tartozó, azaz „nem lehet” szabadon lebegő, és „nem lehet” hibrid. A „gyökérteleneknek” tehát újra „gyökeret kell verniük”, ezt pedig vagy úgy teszik, hogy a befogadók kultúráját átveszik, magukévá teszik, azaz asszimilálódnak, vagy pedig úgy, hogy megőrzik saját kultúrájukat és ezzel a befogadó nemzetállamon belüli idegenségüket. A multikulturalizmus politikája az utóbbit mellé teszi le a voksát, ami mutatja: ez a politika elismeri a kultúrák nemzetállamon belüli sokféleségét, és ennyiben szakít a 19. századi nemzetépítés politikájával és annak logikájával. Ugyanakkor annyiban mégsem, hogy mindkét politika a kultúrákat egymástól világosan és határozottan elkülönülő, kifelé lehatárolt, belsőleg homogén kultúraként fogja föl, és mindkettő szerint ez a kultúra meghatározza az egyén helyét a világban, ez ad választ arra a kérdésre, ki ő.

Ugyanez a kultúrafölfogás érhető tetten az új magyar migrációs politikában, amely tulajdonképpen végtelenül egyszerű: a bevándorlóknak/menekülteknek itt nincs helyük, a nemzetállami/nemzeti határokat, ha törik, ha szakad, meg kell védeni, a bevándorlókat/menekülteket a nemzetállami/nemzeti határokon kívül kell tartani, vagy a nemzetállami/nemzeti territóriumról el kell távolítani. A plakátok, a szavak, a tettek, az eljárások mind azt üzenik: ide be ne tedd a lábad, vagy ha már betetted, ha már kénytelenek voltunk megengedni, hogy betedd, akkor húzz el, amilyen gyorsan csak lehet, és egy másodpercig se gondold vagy érezd azt, hogy itt új otthonra/hazára lelhetnél. Merthogy a bevándorlók/menekültek kultúrájukkal megbontanák a klasszikus nemzetépítés logikájának megfelelően egységesként reprezentált nemzeti kultúrát, valamint a nemzetiesített territóriumot és territorializált nemzetet. „Meg kell védeni” tehát ezt a nemzeti kultúrát, mely a politikai közösség tagjainak közös identitását és összetartozás-tudatát hivatott biztosítani, és „meg kell védeni” ezt a nemzeti/nemzetállami territóriumot: az az erőszak, amelyik a 19. századi nemzetépítő politikában befelé, a különböző kisebbségi csoportokra irányult, most, az új magyar nemzetépítő politikában a nemzetállami határokra helyeződik át, és a határzárban, illetve szögesdrótkerítésként materializálódik.

  1. 3.      Az új magyar migrációs politikában tetten érhető az a beszédmód, amely már a ’80-as években az angol és francia új jobboldali diskurzusban markánsan megjelent: a kulturális fundamentalizmus. Ez a nem európai bevándorlók megszüntethetetlen s összemérhetetlen kulturális különbözőségét hangsúlyozza, és nemcsak integrálhatatlannak, hanem veszélyesnek is ítéli őket a vendéglátók kultúrájára és identitására nézvést. Ugyanakkor, szemben a rasszizmussal, itt nem a faj vagy a vér a kollektív identitás alapja, hanem a nemzeti kultúra (meg a hagyomány, történelem), a kulcsszó pedig nem a származás, hanem a meggyökerezettség. Továbbá ez a beszédmód, ellentétben a rasszizmussal, nem nyilvánítja a migránsokat alacsonyabb rendűnek, és nem is ezért utasítja el befogadásukat, hanem azért, mert a bevándorlók/menekültek olyan potenciális „ellenségek”, akik kulturális különbözőségük, másságuk, idegenségük révén fenyegetik a közös identitást biztosítani hivatott nemzeti kultúrát, ezzel a nemzeti közösség és e közösség tagjainak integritását. Míg tehát a rasszizmus hierarchiába rendez, addig a kulturális fundamentalizmus szimmetrikus ellenfogalmakat használ, és térbelileg különít el.[8] Ez az elkülönítés, ez az elutasítás ölt testet a szögesdrótkerítésben.
  1. III.                Konklúzió

A szögesdrótkerítés által szimbolizált és a nemzetépítést szolgáló új magyar migrációs politika elérheti célját: megvédheti az „egységes”, „egyedi”, „sajátos”, „a többitől különböző és megkülönböztető”, „önmagával azonos” magyar nemzeti kultúrát és territóriumot attól, hogy a bevándorlók/menekültek különbözőségükkel fölsértsék, megbontsák azt. És megvédhet attól is, hogy a menekültek/bevándorlók olyan problémák elé állítsák a politikai közösséget, amelyek még az egyenlőségelvű liberális demokráciák számára is meglehetősen nehezen megválaszolhatók és kezelhetők. Hogy mik ezek a problémák, arról majd máskor, egy másik elemzésben írok. Most csak annyit: mivel a liberalizmus és nacionalizmus történelmi szövetsége a mai liberális demokráciákban is erős, és mivel e politikai rendszerekben a huszadik század második felében berobbanó identitáspolitikák (tehát a különböző identitások és társadalmi-kulturális különbözőségek politikai kinyilvánításáért és politikai elismertetésért folyó küzdelmek) a közös nyelv és kultúra megteremtésére irányuló nemzetépítés logikájával ellentétes irányba hatnak, ezért „napjaink multikulturális társadalmainak kereteit a több mint két évszázados nemzeti homogenizációs program ellenében kellene [és lehetne] kialakítani.”[9]

Amitől viszont a szögesdrótkerítésben testet öltött és a nemzetépítést szolgáló új magyar migrációs politika nem védi meg, illetve nem tudja megvédeni politikai közösségünket, az azok az elkülönböződések és megosztottságok, azok a viták, konfliktusok, küzdelmek és harcok, amelyek többek között az egymástól különböző és megkülönböztető, egymással olykor összeegyeztethetetlennek tűnő identitásképző történelmi narratívák között folynak. És ezért nem véd meg, illetve nem tud megvédeni attól a problémától sem, amellyel nemcsak a bevándorlókat/menekülteket befogadó politikai közösségeknek, hanem a mi politikai közösségünknek is szembe kell néznie: lehetséges-e és hogyan lehetséges olyan politika, amelyben kinyilvánításra és elismerésre kerülhetnek az egyes közösségeket/csoportokat és az egyéneket elválasztó és megosztó identitásképző különbségek anélkül, hogy mindez szétrobbantaná a politikai közösséget, és kerékkötője lenne a társadalmi kohéziónak s szolidaritásnak?

Hogy egy ilyen politika nemzeti és/vagy posztnemzeti formában lehetséges-e, nyitott kérdés. Annyi azonban bizonyosnak tűnik: ahogyan a homogenizáló-asszimiláló nemzetépítés logikájában mozgó politika nem alkalmas a multikulturális társadalmak politikai kereteinek kialakítására, ugyanúgy nem alkalmas a klasszikus nemzetépítés logikáját ismétlő új magyar nemzetépítés arra, hogy egy olyan politikai közösséget és közös identitást hozzon létre, hogy a minket elválasztó és megosztó különbségekkel együtt valamennyien egyazon közösség elismert tagjainak tudjuk magukat. Másképpen fogalmazva, a nemzetnek és a nemzeti identitásnak az egységes vagy közös nyelv és kultúra felőli értelmezése túlontúl szűkös s exkluzív ahhoz, hogy az elismerni, befogadni s integrálni tudná az egymással polemikus vagy konfliktusos viszonyban álló kulturális különbözőségeket és a különböző-különös közös identitásokat.

Elemzésem végső konklúziója tehát ez: amit az új magyar migrációs politika a nemzetépítést illetően nyerhet a réven, azt elveszti a vámon; éspedig azért, mert az új magyar nemzetépítő és migrációs politika egyaránt a 19. századi, klasszikus nemzetépítés logikájában mozog, és a kulturális fundamentalizmus beszédmódját tette magáévá.

 


[1] Walker Connor: „Nation-Building or Nation-Destroying?” World Politics (1972) 24/3., 319–355.o.

 

[2] Will Kymlicka / Christine Straehle: „Kozmopolitanizmus, nemzetállamok, kisebbségi nacionalizmus”, in: Kellék 24 (2004), 175–203.: 182.o.

[4] Michael Hetcher: „A nacionalizmus megfékezése”, in: Nacionalizmuselméletek (szerk.: Kántor Zoltán), Rejtjel Kiadó, Bp. 2004, 150–182.: 176.o.

[5] Karády Viktor: „Egyenlőtlen elmagyarosodás, avagy hogyan vált Magyarország magyar nyelű országgá”, in: Zsidóság, modernizáció, polgárosodás – Tanulmányok, Cserépfalvi, Pécs 1997, 151–195.: 190.o.

[6] Stuart Hall: „A kulturális identitásról”, in: Multikulturalizmus (szerk.: Feischmidt Margit), Osiris/Láthatatlan Kollégium, Bp. 1997, 60–85.o.: 74.o.

[7] Id. mű, 69–71.o.

[8] Verena Stolcke: „A kultúra nyelvén”, in: Politikai antropológia (szerk.: Zentai Violetta), Osiris/Láthatatlan Kollégium, Bp. 1997, 186–202.o.: 190–191.o., 195.o.

[9] Demeter M. Attila: Szabadság, Egyenlőség, Nemzetiség – A nemzeti kisebbségek problémája az angolszász politikai filozófiában, Pro Philosophia, Kolozsvár 2009, 21.o.

Letölthető dokumentumok:

Az Iszlám Állam és a náci Németország

Ha a párhuzamba állítást valaki elfogadja, akkor beavatkozás-pártinak kell lennie. Ha nem, akkor érvelhet amellett, amit Loretta Napoleoni állít, noha ő is talál párhuzamot. Zsolt Péter cikkében a párhozamosságokat fejti fel, miközben az Iszlám Állam kapcsán az újságíró nő könyvére alapoz. Ez az írás megérteti velünk azt is, hogy van ahonnan tényleg menekülni kell. 

A cigányok ideje

Paár Ádám

A cigányok ideje

Migráció a közép- és kora újkori Magyarországon

A középkori bevándorlók közül a legtöbb nép beolvadt a magyar etnikumba, ahogyan arról korábbi elemzésünkben írtunk. Für Lajos a népesedés történetéről szóló monográfiájában a 14-15. században másfél milliós népességnövekedéssel számolt, és becslése szerint ennek a növekménynek egyharmadát a bevándorlás fedezte. Ám – bármily furcsán hangozzék is – a saját kultúra megőrzése szempontjából a legsikeresebb bevándorlók a cigányok (vagy romák), akik – igaz, nem csak saját szándékukból – elkerülték a teljes beolvadást (ellentétben a középkorban érkezett besenyőkkel, kunokkal, jászokkal, franciákkal, vallonokkal, és a németek meg a szlávok jelentős tömegeivel). Úgy alkottak, Bencsik Gábor történész szavaival élve, párhuzamos, de illeszkedő társadalmat Magyarországon, hogy megmaradtak évszázadokon át.[1]

Az alábbi elemzésben röviden bemutatjuk a magyarországi cigány népesség első három évszázadát (15-17. század). Ez az időszak volt – visszatekintve – az egyik legsikeresebb időszak a cigányság történetében, hiszen miközben a cigányok fokról fokra kerültek rosszabb viszonyok közé Nyugat-Európában, Magyarországon – éppen a nyugatitól eltérő fejlődés következtében – a cigányságnak sikerült munkája révén betagozódnia a termelési szerkezetbe.

Manapság, amikor a médiában a cigányságról általában a szociálpolitika arctalan alanyaként, még rosszabb esetben bűnözési statisztikák tényezőjeként esik szó, nem árt felidézni, hogy a cigányság a 16-17. századi Magyarországon szimbiózist alkotott a magyar rendi társadalommal. Ennek okait mutatjuk be elemzésünkben, kitekintve a korabeli nyugat-európai helyzetre is, hiszen a magyarországi cigányság sorsa ezzel összehasonlítva érthető meg.

A cigányok megérkezése Európába és Magyarországra

A cigányok őshazája Indiában (pontosabban a ma Pakisztán területén) található, és onnan vándoroltak szét. Sajnos a vándorlás útvonalát nem áll módunkban rekonstruálni, és ebben a kérdésben még sok a homályos részlet. Az bizonyos, hogy a cigányok a 15. században kezdtek szétvándorolni a Balkán-félszigetről, és száz év alatt nagy távolságokat barangoltak be a kontinensen: a 16. században már Angliában, Skóciában és Skandináviában is tudósítanak róluk.

A 15. századi Európában a cigányok eleinte, ha nem is barátságos, de semleges bánásmódban részesültek. Ennek magyarázatát a történészek és antropológusok az ún. „nagy cselnek” tulajdonították. Vagyis annak, hogy a cigányok zarándokoknak adták ki magukat, akik Egyiptomból érkeztek, és akiknek úgymond bizonyos ideig vezekelniük kell, amiért nem maradtak hűek a keresztény hithez.

Adjuk át a szót a cigány történelem és kultúra egyik elismert szakértőjének, Sir Angus Fraser antropológusnak: 

„A cigányok szempontjából létfontosságúnak bizonyult, hogy bár a zarándoklatok iránti figyelem megcsappant, a kor még mindig kötelességének tartotta a zarándokok ellátását és céljuk pártolását. A jóravaló emberek maguk is részesültek a zarándokra szálló isteni áldásból, vagyis a zarándokok az üdvözülés elnyerésének eszközei is voltak. (…) Így hát a cigányok bűnbánók és zarándokok köntösében megjelenve elérték, hogy lényegesen barátságosabb fogadtatásban részesüljenek a nyugati kereszténységben, mint addig bárki.” (Sir Angus Fraser: A cigányok. Bp., 2002., Osiris Kiadó. 67-68.)

Az uralkodók azzal fejezhették ki a zarándokok segítését, hogy menleveleket adtak át részükre. Ezen menlevelek, ajánlások birtokában a cigányok bárhová utazhattak Európában, „hercegeik” és „grófjaik” vezetésével, mert rendszerint a vezetőik ilyen címekkel ruházták fel magukat, vagy az európai hatóságok így definiálták a sötét bőrű vándorok szószólóit. (Noha a cigány társadalom a családi kötődésen kívül nem ismert alá-fölérendeltségi viszonyt, társadalmi hierarchiát, ami meglepő volt a cigányokkal kapcsolatba kerülő rendi társadalmak keretében élő európaiak számára. A vajda intézményét később a többségi társadalmak alkották meg, és erőszakolták rá a cigány közösségekre, afféle szószólóként és bíróként.) A korábbi jövevényekkel szemben, akik Keletről érkeztek Európába, a cigányok elérték azt a bravúrt, hogy békésen eljutottak Európa jelentős területeire.

Magyarországon a cigányokról először a 15. század elejéről származó forrásokból hallunk. Egy 1416-os feljegyzést tekintenek a legkorábbinak, amelyik az erdélyi Brassóból származik. A forrás beszámol arról, hogy a város élelemmel és pénzzel segítette Emaus urat és 120 fős kíséretét, amelyik Egyiptomból érkezett. Mivel a korban a cigányok Egyiptomot nevezték hazájuknak, ezért jogos az említett csapat tagjaiban a cigányokat sejteni.

Luxemburgi Zsigmond magyar király (1387-1437) Szepesváralján 1423-ban menlevelet adott egy bizonyos Lászlónak, akit az oklevél a „cigányok vajdája” címmel ruházott fel. A király nemcsak szabad átvonulást engedélyezett a fent nevezett Lászlónak és csapatának, hanem megparancsolta minden hűbéresének, hogy tőlük telhetően segítsék őket. Luxemburgi Zsigmond teljes ítélkezési jogot adott Lászlónak a cigányok fölött. Nem tudjuk, hogy mi lett a nevezett László és társainak sorsa. Feltehetően nem maradtak Magyarország területén, hanem nyugat felé, a Német-Római Császárság irányában elhagyták az országot (esetükben szerencsés körülmény volt, hogy Zsigmond nemcsak a magyar királyi, hanem a cseh királyi és német-római császári címet is viselte).

Az európai népek a cigányokat különböző nevekkel illették, attól függően, milyen országok felől érkeztek hozzájuk, vagy milyen népekkel próbálták azonosítani őket. Így lett a cigányok neve az angol nyelvben gipsy, spanyol nyelvben hungaros, a franciában bohémiens, a svéd nyelvben tatár.

A cigányok iránti elfogadás valamikor a 16. században kezd átfordulni. Ekkor Európa-szerte jelentős változások történnek. Az abszolutista államok kialakulása, a reformáció és ellenreformáció egymást erősítő folyamatai, a vallásháborúk Európa szívében, a kapitalizmus kezdeteinek megjelenése Angliában és Hollandiában – mindezek a folyamatok kihatottak, méghozzá negatívan, az olyan kóborló elemek megítélésére, mint a nyugat-európai cigányság.

Az európai államok kialakulása lezárult, és a kormányzatok egyre brutálisabban léptek fel a kóbor elemekkel szemben, amennyiben azok nem akartak vagy tudtak megállapodni. Ez volt az a kor, amikor kíméletlenül zajlott az eredeti tőkefelhalmozás, és az államhatalom minden nyugat-európai országban egyre türelmetlenebbé vált a kóborló tömegekkel szemben (elegendő csak utalni I. Erzsébet angol királynő ún. „véres törvényére”, amelyik 1562-től 1783-ig volt érvényben, és halállal büntette azt a 14. életévét betöltött személyt, aki „cigány módon él”, cigányokhoz csatlakozik, vagy a cigány nyelvet átveszi. Hangsúlyozottan gádzsókról, azaz nem cigányokról van szó, ám a törvény kifejezte, hogy a cigány módon való élést, azaz kóborlást ekkor már egyenlőnek tekintették a társadalom normáinak megszegésével).

A cigányokkal szembeni korábbi viszonylagos tolerancia átfordulását a kontrollálatlan ellenszenvbe egy krónikarészleten keresztül illusztráljuk. A szerző Johann Thurmaier, vagyis írói nevén Aventinus az 1522-es Bajor Krónikában az alábbiakat írta az 1439-es évről:

„Ebben az időben tartományainkra tolvaj népség zúdult, a török birodalom és Magyarország határán élő különböző fajták söpredéke és szennye (a mi nyelvünkön zingeni), és Zindelo nevű királyuk vezetése alatt büntetlenül loptak, csaltak, a betevő falatot rablással és jövendőmondással keresték meg. Hazug módon azt állítják, hogy Egyiptomból valók, és az istenektől vettettek száműzetésre, nem átallják azt híresztelni, hogy hétéves vezeklésre kényszerültek apáik bűneiért, akik sorsukra hagyták a Szent Szüzet és a gyermek Jézust. Tapasztalatból tudom, hogy a vend nyelvet beszélik, és hogy árulók és kémek.” (Fraser, 2002. 88.)

A 16. századtól a 18. század végéig a cigányok ellen rendeletek százait hozták Nyugat-Európában. A cigányok igyekeztek elrejtőzni a világ szeme elől, illetve olyan területekre költöztek, ahol még nem léptették életbe a büntető, kiűző rendeleteket. Előszeretettel telepedtek le határrégiókban (pl. a Pireneusok vonulata, az angol-skót határvidék, a Német-Római Császárság és Franciaország határa), arra számítva, hogy ha egyik országban szigorú rendszabályokat hoznak, gyorsan átköltözhessenek az országhatár túloldalára, majd pedig – ha a helyzet enyhül – vissza. Amennyiben a „cigánykérdést” a hatóságok megszűntnek nyilvánították, az uralkodók enyhítettek a rendeletek szigorán, és idővel a cigányok visszaszivárogtak. Majd mikor ismét a szigor lépett életbe, megint kereket oldottak, hogy aztán később megint visszatérhessenek.

Így a cigányok, a hatóságok általi kergetőzésben, sokszor tették meg az utat két világ határán, aminek pozitív hozadéka a horizontális mobilitásra való hajlam, a különböző kultúrák megismerése, és egyes elemeinek (öltözék, zene) beépítése a saját kultúrába, valamint a nyelvérzék. Ám ez sovány vigasz volt két évszázados üldöztetésért.

A cigányság sorsa Magyarországon

Míg a 16-17. század volt a legkeményebb időszak a nyugat-európai cigányság történetében, ezen időszakban Magyarország a béke szigetének számított a Balkánról északra húzódó cigányság számára. A magyarországi cigányok esetében üldöztetésről nincs tudomásunk, ellentétben az angliai, skóciai, franciaországi és német kiűzetésekkel, vagy a moldvai és havasalföldi cigányrabszolgasággal (utóbbi 1856-ig létezett!).

Zsigmond utódai sem maradtak el a bőkezűségben. 1496-ban II. Ulászló magyar király (1490-1516) menlevelet adott ki egy bizonyos Polgár Tamás és a kíséretében lévő 25 cigány kovács részére. Természetesen a magyar uralkodók, majd a főurak nem valami absztrakt tolerancia, még kevésbé a középkorban soha nem létezett multikulturális befogadás szellemétől vezérelve adtak menedéket a balkáni vándoroknak. Éppen ellenkezőleg, nagyon is praktikus meggondolások álltak a háttérben. A cigányok először a fémművesség és a zene iránti érzéküket kamatoztatták, mint kovácsok és zenészek. Cigányzenészek játszottak egyebek között Mátyás király (1458-1490) felesége, Beatrix, valamint II. Lajos király (1516-1526) udvarában, vagy éppen Thököly Imre, a 17. századi kuruc vezér táborában.

A magyar-török végvári háborúk idején a hatóságoknak sem alkalmuk, sem idejük nem volt a cigányokkal foglalkozni. Az abszolutista állam hiánya, illetve megkésettsége, a rendi viszonyok tovább élése nem tette lehetővé átfogó, a cigányok elüldözését foganatosító rendszabályok megalkotását és végrehajtását, de erre nem is volt szükség, mivel az az általuk művelt mesterségekre (kovács, tűzszerész, hóhér) szükség volt az állandó háborúzások közepette.

Ne feledjük, hogy Magyarországon (és általában a kontinens keleti felén) komoly piaci rés nyílt, amelybe a fémműves cigányok benyomultak – ellentétben Nyugat-Európával, ahol az ipar elég fejlett volt ahhoz, hogy kielégítse a helyi és országos igényeket, és így a vásárlók nem tartottak igényt a cigányok fémműves tudására és áruira. Magyarországot tehát a relatív ipari fejletlenség nagyon is vonzóvá tette a fémművességben jártas cigányok számára, mind a falvakban, mind az uradalmakban.

Bencsik Gábor szavaival élve, a cigányság „párhuzamos, de illeszkedő társadalmat” alkotott: nem volt teljesen része a társadalomnak, sok szempontból saját szokásai szerint élt, de munkája révén betagozódott a termelésbe.

Az erdélyi aranymosó cigányok adót fizettek az Erdélyi Fejedelemségnek. A királyi Magyarországon és Erdélyben – ahogyan Lengyelországban is – a cigány kovácsok egyaránt nélkülözhetetlen résztvevői voltak nagybirtokos uradalmak életének, és fémműves, üstfoltozó, vályogvető tudások révén valóságos jótétemények voltak a paraszti háztartásoknak is. Méltatlanul elfeledett, hogy a végvári háborúk korában a cigányok nem maradtak a katonai táborokban kisegítő személyzetként, hanem katonaként is helytálltak. 1556-ban például az Erdélyi Fejedelemséghez tartozó Nagyida várát jobbára cigány katonák védelmezték I. Ferdinánd magyar király (1526-1564) csapatainak támadásával szemben.

A korszak cigány származású katonatisztjei közül Lippai Balázs hajdúkapitányról, Bocskai István alvezéréről maradt fenn a legtöbb adat, de sajnos ez is elég szegényes. Lippai elsők között ajánlotta fel kardját a bihari főúrnak, és az 1604. október 15-i álmosdi csatában a császári seregre mért vereségével megkezdődött a Bocskai-felkelés. Kassa október 30-án megnyitotta kapuit Lippai serege előtt.

A cigány származású, református vallású kapitány, aki magát „szerényen” a „magyar keresztyén rendek vitézlő főkapitánya” címmel illette, egy másik hajdúkapitánnyal együtt Kassáról kiáltványt intézett a bányavárosok lakosaihoz, hogy az „édes haza” védelmében ne legyenek restek Bocskai mozgalmához csatlakozni. Az évszázad másik híres cigány katonája, Horváth Ferenc ezereskapitány Thököly oldalán harcolt.

A Rákóczi-szabadságharc idején a frissen létrehozott kuruc hadsereg kötelékében egy cigány ezred is szolgált (sajnos a katonák motivációiról, ahogyan az egyenruhájukról, jelzéseikről, regulájukról szinte semmit nem tudunk), illetve mindkét oldal igényt tartott a „szakértő” cigány tűzszerészekre és kovácsokra. Mint csavargó, szórakoztatásból élő, a katonákat és a lakosságot zenével és medvetáncoltatással mulattató elemek, a frontvonalakon könnyen áthaladva kémekként is jó szolgálatot tettek.

A cigányok számára a megpróbáltatásokat a 18. század hozta el, amikor az egész ország fölött kiteljesedett a Habsburg-dinasztia uralma. III. Károly (1711-1740), Mária Terézia (1740-1780) és II. József (1780-1790) a felvilágosult abszolutizmus szellemében igyekeztek átültetni a nyugat-európai cigányrendeleteket a magyar talajba. Bár a rendeletek mögött az uralkodói jó szándék állt, ám részben a cigányok ellenállása, részben a vármegyei hatóságok hanyagsága miatt eleve kudarcra voltak ítélve. Mindazonáltal a „cigánykérdés” ekkor válik először országos üggyé, minden ma ismert – közbiztonsági, szociális és integrációs – aspektusával együtt. Ez már azonban egy másik történet.

Törékeny békesség?

A fenti elemzésből több, mára is vonatkozó tanulság levonható. Egyik, hogy míg Nyugat-Európában a „cigánykérdés” már a 16. században létezett (persze, nem teljesen a ma ismert formájában), addig Magyarország hosszú ideig, cigány szemszögből, a „béke viszonylagos szigetének” számított. Hozzátéve, hogy nem csupán Magyarország volt a szabadság földje számukra, hanem Lengyelország is, gyakorlatilag gazdaságilag ugyanazon okból: az ipar fejletlensége miatt nyílt egy gazdasági rés, amelybe a fémműves cigányok be tudtak nyomulni.

A muzsikusság mint jellegzetesen cigány mesterség kialakulását is innen érthetjük meg: a zenészek a 18. század végéig alacsony presztízst élveztek, következésképpen a cigányok számára nyílt egy olyan mesterség, amelyben másokkal nem kellett versenyezni. Amikor viszont a muzsikusság már elismert szakmává vált, a muzsikus cigányok egy behozhatatlan előnyre tettek szert. A rendi társadalomban viszonylag alacsonyabb rangú helyzetük a rendi korszak végén átfordult egy kedvezőbb megítélésű pozícióba, amelyet máig megőriztek.

Másrészt igazolva láthatjuk, hogy a magyarországi befogadás soha nem valami rokon- vagy ellenszenv függvénye volt, hanem világos gazdasági, katonai érdekek álltak a befogadás mögött. A cigányság valószínűleg nem tudott volna ilyen könnyen megtelepedni, ha nem rendelkezett volna a hazai termelési szerkezetben nélkülözhetetlen tudással (ahogyan a középkorban a besenyőket, kunokat katonai képességük, nomád harcmodoruk, a muzulmán kálizokat pénzügyi ismereteik, a német városlakókat kézművességben való jártasságuk értékelték fel stb.).

Magyarországon nem hoztak kormányzati rendeleteket a cigányok kiűzésére, netán kiirtására – ami Nyugaton több országban előfordult. Más kérdés, hogy ezek a rendeletek egyszerűen betarthatatlanok voltak, a cigányság rejtőzködő, menekülő életmódja, és a korabeli adminisztráció nehézkessége következtében. Ha voltak ellenségeskedések, akkor azok a városokban voltak, ahol a helyi céhek – nem ok nélkül – riválist láttak a cigány kézművesekben, és mint kontárokat (céhen kívülieket) akadályozták működésüket, a városból eltávolították őket. Ez sem volt azonban etnikai színezetű, hanem egyszerűen gazdasági ellentét. A falvakban és uradalmakban azonban a cigány  kézművesek megbecsültek voltak.

Harmadszor, Lippai Balázs és más cigány származású katonák pályafutása jelzi, hogy volt egy – igaz, szűk – mobilizációs csatorna, amely révén a cigány népesség beemelkedhetett a „vitézlő rend”, vagyis a kollektíven nemesi jogokkal rendelkező, mentalitásában nemesi tudatú katonaréteg soraiba. Ennek tömeges esélyeiről megoszlik a cigányság történetével foglalkozó kutatók véleménye: Dupcsik Csaba szociológus tömeges mértékben kizárta ennek lehetőségét, lezártnak feltételezve a nemesség kereteit, Póczik Szilveszter történész, kriminológus szerint azonban ez a mobilizációs út nem volt elzárva a cigányság tömegei elől. Póczik feltételezése szerintünk jogos, hiszen a magyar, szláv és román jobbágy számára is menekülőútként kínálkozott a katonáskodás, amelyik karriert és egy erős közösségi identitást jelentett.

A 16-17. század szakadatlan háborúiban a magyar társadalom alsóbb rétegei is fokozatosan militarizálódtak, hiszen ki lehetett biztos a holnap felől, a magyar-török állásháborúban, az állandó portyák és fosztogatások közepette! A végvári katonaságnál és a hajdúknál nem nézték, ki milyen származású, hiszen a közösségi szolidaritás felülírta a származást. A jobbágysággal szemben ezek a katonák kíméletlenül a nemesi tudatot képviselték, akár magyarok, szlávok, románok vagy cigányok voltak, akár az „eredeti” nemességből „csúsztak le”, vagy a jobbágyságból emelkedtek fel. 1606-ban Lippait kapitánytársai orvul meggyilkolták, ám ennek oka nem az volt, hogy cigány-e vagy sem. Egyszerűen kellemetlenné vált a személye Bocskai számára. Etnikai konfliktust keresni a gyilkosság mögött felesleges lenne, hiszen a társadalmi és vallási identitások fontosabbak voltak a kor embere számára.

Összefoglalva elmondható, hogy a cigányság nem jelentett ellenséget a 16-17. századi magyar társadalomban. Ellenkezőleg, inkább szövetséges, partner volt (mint katona), és gazdaságilag hasznos szereplője a termelésnek. A cigányok 15. századi migrációja jó időben történt: nem sértett érdekeket Magyarországon, a városi céhes polgárság kivételével – az uralkodók, a főurak és a parasztság számára szükség volt rájuk. A problémák akkor jelentkeztek, amikor a 18. században az abszolutista kormányzás szellemében a Habsburg-dinasztia megpróbálkozott alattvalói „civilizálásának” projektjével. Természetesen a cigányság tömege hamar magára vonta az abszolutista uralkodók, Mária Terézia, és a nála következetesebben felvilágosult II. József figyelmét, akik egyebek között nyugati „kollégáikat” követték abban is, hogy a nép boldogítását, így a cigányság felemelését – e tömegnek akár akarata ellenére – fontosnak tekintették. Ez a kísérlet ágyazott meg a „cigánykérdésnek”.

 


[1] A cigány és a roma elnevezés honosodott meg a magyar nyelvben. A cigány név eredetileg nem egy népet jelölt, hanem egy atsingani nevű középkori görög szektát, amelyik boszorkányság gyanújába került. Nem tisztázott, hogy a Balkán-félszigeten az indiai vándorok kapcsolatba kerültek-e ezzel a szektával, mindenesetre a környezetük rájuk aggatta az akkoriban nem túl hízelgő elnevezést. A roma szó eredetileg a rom (ember, férfi) szóból származik. Itt jegyezzük meg, hogy nem kívánunk állást foglalni a „cigány vs. roma elnevezés” kérdésében. Nézetünk szerint mindkét elnevezés használható, amennyiben nem pejoratív, megbélyegző módon használjuk őket. Ebben az elemzésben mégis a cigány szó mellett döntöttünk, két okból. Egyrészt a cigányok történetével foglalkozó legtöbb hazai szerző ezt a népnevet használja, másrészt fontos tudatosítani, hogy a „cigány” nem szitokszó vagy gúnynév, hanem bátran vállalható és vállalandó. Példát akarunk mutatni, hogy lehet szép értelemben is használni ezt a kifejezést.

Letölthető dokumentumok:

A potyautasság szociálpszichológiai okai az Európába irányuló migrációban

Minél kiélezettebbek a konfliktusok – mint amilyen a 2015 novemberi lezuhant orosz gép, vagy a száznál is több áldozatot követelő robbantásos merénylet Párizsban –, annál inkább vetül rá az iszlámra és a menekültkérdésre a biztonságpolitikai nézőpont. A biztonságpolitikai nézőpont mindenütt terrorkockázatot lát. Más nézőpont is létezik azonban, mint például a népesedéspolitika, a gazdaságpolitika, a környezeti kérdések, az egészségügy, az emberi jogok és sorolhatnánk. De megérteni a folyamatokat se tudjuk csak egy nézőpontból, és szükségessé válik az iszlám világ differenciált ismerete is. Az alábbiakban az információs társadalom, a globalizáció és a szociálpszichológia témáján belül csak a vándorló tömegek potyautas magatartását vizsgáljuk. Tehát nem azokét, akik az életüket mentve kényszerülnek arra, hogy elhagyják otthonaikat, hanem azokét, akik bár akár maradhatnának is, elindulnak. A népvándorlás igazi letéteményesei ugyanis ők. 

 Migráció, potyautasság, morális kérdések

 A tömeges migrációban egyre szembeszökőbb jelenség a potyautasság. Korábban még gondolhattuk azt, hogy nem fogja valaki otthagyni a házát, vagy nekivágni az ismeretlennek a gyerekeivel, ha nincs rá nyomós oka. A tömeges migrációban viszont már fel kell, hogy ismerjünk egy másik aspektust is. Őket hívják a politikusok gazdasági menekülteknek, noha valójában ők sem pusztán csak gazdasági okokból indulnak meg, igaz, nem is jó elnevezés rájuk a „menekültek”. Inkább arról van szó, hogy szaporodik azon kalandor világutazók száma, akik úgy tesznek, mintha nem maradhattak volna otthon.

Sok okuk van erre a „kalandra”, számos toló és szívó hatás[1], és durva leegyszerűsítése a problémának, hogy csak jobban akarnak élni, s ezért megbélyegezhetők, elítélhetők. Ha a liberális nyugati értékrendszerhez az elmúlt 25 évben hozzátartozott, hogy minden embernek legyen joga a szabad utazáshoz, akkor bizony meg kell válaszolni azt a kérdést is, hogy akik a Nyugatnak ezt az üzenetét most elhitték, mégis miért nem mehetnek? Most akkor az ember elidegeníthetetlen joga, hogy megválassza hol akar élni vagy a közösségeknek van joga arra, hogy pusztán származás és/vagy állampolgárság alapján elvitassa mástól ezt a jogot?

Magyarország válasza egyértelmű. A regisztrált migránsokkal kapcsolatos eljárásokat a magyar hatóságok nem igen tudták 2015 első 8 hónapjában, azaz a vizsgált időszakban lefolytatni, mert az emberek továbbálltak, így okafogyottság miatt megszüntették az eljárásokat. Akik viszont akarva vagy kényszerből kivárták a hatóságok regisztrációját, azokat meg elutasítottuk. 132 ezer hazánkban regisztráltból 60 fő került oltalmazott vagy menekült státusba[2]. Ennél azért egész biztosan több olyan ember volt, aki nem potyautas, hanem valódi tragédia áldozata. Morálisan azonban a magyar kormány a saját közösség védelme oldalra állt, erre álltak rá intézményei, és pusztán ezen adatok is bizonyítják, hogy a humanitárius szempontokat másodlagosnak vette.

A 2015 első 8 hónapját feldolgozó hazánkon regisztráltak MTA kutatás adatai szerint a nemi arányok megdöbbentően homogének. A török menekülttáborokban még kiegyensúlyozott életkori és nemi megoszlás itt már teljesen torzul. Csak a legfiatalabb korcsoportokban kiegyensúlyozottabb a nemi összetétel, de az átlagéletkorba (!) tartozó 20 év körülieknél döntő férfi fölény van. Van ország - például Pakisztán -, ahonnan jóformán csak férfiak mentek át rajtunk. A szírek esetében, ahol a leginkább elfogadható, hogy valódi menekültekről van szó is még 75% a férfi.

Tudjuk, hogy a férfiak sok esetben amolyan felderítő előőrsként érkeznek, családjuk küldi őket előre a menekültek esetében is, ugyanakkor ezek az adatok azt is sejtetik, hogy sokan nem valami elől, hanem valamiért indultak meg. Önmagában már az a tény is, hogy bizonyos területeken népességrobbanás van már elégséges indok lenne. Antropológusok számos esetben leírták azt a jelenséget, hogy amikor a környezet eltartóképessége csökken, a falu vagy a törzs lakossága összetűzésbe kerül, s miután kettészakad, egyik része kiválik és új területet keres[3].

Mindent összevetve 2015 első nyolc hónapjában leginkább egyedülálló fiatal férfiak érkeztek Európába.  (Azzal még senki sem foglalkozott, hogy a nőhiány micsoda konfliktusokat fog majd generálni a bevándorlók közt.)

Nem ítélhetők el azok, akik azt állítják magukról, hogy háborús övezetből jönnek, miközben nem, ellenben van egy rokonuk vagy barátjuk Németországban, aki már 2 éve kinn dolgozik, és azt javasolja, hogy most induljon meg, mert ha nem, akkor már késő lesz. A kiérkezőknek a nyelvet sem kell tudnia, mert valami helyet szorítanak nekik, és munkát is kapnak, a pénz is forogni fog körülöttük, vagyis a gazdaságot is élénkítik.

A potyautasok meghatározó motivációja a kalandvágy. A koszovói hullám, mely Magyarországot a nem magyar ajkú migrációként elsőként érte el, fiatal, egymást támogató fiúk hulláma volt, ráadásul épp egy olyan térségből, ahol maguk az érintettek nyerték el a függetlenségüket. Ugyanakkor a magyar hatóságok részéről jóformán csak elutasítással találkozhattak, ami megint felveti azt a kérdést, hogy egy közösség egy másik közösséggel szemben hogyan viselkedjék. Azt mindenképp tudomásul kell vennünk, hogy az élővilág sajátja a terjeszkedés, és az ember ezt a kolonizációt fogja folytatni a jövőben is.

A politikai közbeszéd meglehetősen zárt területen folytatja a diskurzust ma, amikor ezzel a jelenséggel találkozik. A konzervatív oldal csak migrációt emleget, a liberális menekültekről beszél. Előbbi saját közösségét akarja megvédeni vélt vagy valós aggodalmakat megfogalmazva, a másik segíteni akar azokon, akik akár önhibájukból is vándorló helyzetbe kerültek. Szociológiai értelemben azonban minden menekült migráns, de nem minden migráns menekült, és a fő probléma valójában nem a háborús válság és az életüket megvédeni próbáló százerek, hanem a többmilliós migráció. A migrációs halmaz egy része menekült, másik potyautas.

A potyautasok reményei lehetnek naivak, szocializáltságuk lehet jobb, vagy rosszabb, mint a menekülteké, képzettségük lehet eltérő, minderről keveset tudunk, mert nem rendelkezünk még ilyen típusú adatokkal. Az is csak feltételezés, hogy a menekültek közt vannak gyerekek, nők felnőttek, a potyautasok közt viszont legtöbb a fiatal 20 év körüli férfi. Ha így van, ez az új népesedésrobbanás terjeszkedése. Ráadásul ezek a népvándorlások mások, mint az emberiség korábbi vándorlásai, melyek közt szintén a háborúk és a kimerülő erőforrások és a túlnépesedés voltak a döntő tényezők. Immár nem csak a push hatások a meghatározók, ennek következtében viszont az emberiség elkezdett úgy viselkedni, ahogy a közlekedőedényekben a folyadék[4].

Két szociálpszichológiai oka van a kialakuló helyzetnek: az egyik az utánzás (a potyautas utánozhatja a menekültet, de más értelme is van az utánzásnak), a másik a globális világ teremtette tömeges relatív depriváció. A két fogalom megvilágítását látszólag messziről, a boldogságkutatásból indítjuk.

Relatív depriváció

Elvileg a magyaroknak semmi okuk se volna arra, hogy boldogtalannak érezzék magukat, mert ha a világ összes népéhez hasonlítjuk magunkat, mi a felső harmad életszínvonalát birtokoljuk. Számos kutatás mutatja[5] hogy a mi boldogtalanságunk egy szinten van a legnélkülözőbb, legnyomorúságosabb országokéval.  De például Chilében is, ami pedig egy modern ország jóval boldogtalanabbak, mint például Hondurasban[6].

Hasonlóképp sok öngyilkos van Svájcban, mikor az a leggazdagabb ország a világon, vagy Dániában, ami szintén látszólag érthetetlen. Ép ésszel ezekre nem lehet válaszolni, miközben egyszerű dologról van szó. Egy ember saját boldogságát nem abszolút értékben méri, hanem a közvetlen környezetéhez viszonyítja. Így például az a dán vagy svájci, aki depressziós, és látja maga körül a sok boldog és egészséges embert, egyből úgy érzi, neki öngyilkosnak kell lennie. Honduras lakosai egymáshoz mérik magukat (még), és ha a szomszédjukhoz képest, úgy ahogy élni tudtak, már boldogok. Mi magyarok mindig azt nézzük, hol vagyunk a németekhez, angolokhoz, franciákhoz képest (vonatkoztatási csoportnak nevezzük Stouffer nyomán[7] azokat, akiket mindig árgus szemekkel figyelünk). Nyugati életszínvonalat, demokráciát és kulturáltságot szeretnék birtokolni, és emiatt aztán mindig és mindenkor pocsék is a közérzetünk.

Geopolitikailag vagyunk rossz helyen, de persze mi is fókuszálhatnánk keletre vagy délre, de miért is tennénk? A nyugatra fókuszálás rossz közérzet okoz, és ezt nevezik „relatív depriváltságnak”[8]. A relatív depriváltság tehát nem a valós életkörülményeket takarja, hanem azt, amik szeretnénk lenni, de nem tudunk. Amikor ezek a tendenciák felerősödtek nálunk a 2000-es évek után, a mi pályakezdő, de szaktudásukat és/vagy munkaerejüket a piacon értékesíteni tudó fiataljaink is elhagyták/elhagyják Magyarországot.

Ugyan ez a folyamat játszódik le az arab térségben, vagy először migráns hullámként megtapasztalt koszovói albánoknál. Az arab világ középosztálya, akiknek meg van a lehetősége, hogy elinduljanak, relatív depriváltakká váltak. Az arab tavasz volt az utolsó reménysugár, miképpen a koszovói albánoknak a függetlenségük kivívása után indult el a kivándorlás[9]. A migrációnak tehát valóban csak egyik oka a háború, másik ugyanilyen jelentős lélektani összetevője a relatív depriváltság.

Akkor tudjuk ennek erejét belátni, ha megint csak magunkról beszélünk. A rendszerváltás nem hozta meg a kívánt felemelkedést, és az a lelkiállapot, melybe kerültünk lök minket el ebből az országból. Ha ehhez még hozzáadódik a határok átjárhatósága, az információszerzési lehetőségek a kinti megélhetések megismerése, a saját felsőoktatási lehetőségek beszűkülése stb., azaz a saját társadalmunk problémái, akkor ez drámai migrációt eredményez, rengeteg egyéni és társadalmi problémával.

Nem azt állítjuk, hogy a potyautas arabok pontosan ugyanazért indulnak el, mint amiért mi magyarok, mert az ő társadalmi problémáik alighanem jóval súlyosabbak, mint a miénk. Ez azonban csak érthetőbbé kell tegye, hogy az erősebb relatív depriváció erősebb mobilizációs kényszert is okozhat. Az arab potyautasok bele tudnak kapaszkodni a háborúba, mint ürügybe, mi meg az egységes Európa koncepcióba. Morálisan biztos szerencsésebb helyzetben vagyunk, ami viszont aligha a mi érdemünk.

Akik saját hazájukból menekülnek, azok ráadásul az embercsempészek segítségével ki is taposták az utat a potyautasok számára. A globalizációs nézőpontból elemzők nem véletlenül állítják azt, hogy a vándorlás csak akkor volna megállítható, ha a gazdasági kizsákmányolásnak vége volna. Ezt a gazdasági frusztrációt mi is ismerjük. Amíg egy takarító többet keres Angliában, mint nálunk egy egyetemi tanársegéd, ez akár indulásra bírhatja a tanársegédet is, noha a kivándorlása komoly státusvesztést eredményez. A mechanizmusban nem csak a push hatás számít. Nem azért indul el a tanársegéd, mert odahaza éhen halna, és nem azért indul el minden muzulmán, mert otthon veszélyben van az élete. A relatív dedriváció egyszerre taszít onnan, ahol depriváltak vagyunk, de szív is oda, ahol a deprivációnk megszűnését remélhetjük.

A globalizáció azzal is járt, hogy egyre kevésbé lesz olyan eset, mint a hondurasi boldog ember – s persze olyan is, mint a dániai boldogtalan -, mert a Föld összes lakosa birtokolja az elektronikus kommunikációs eszközöket, melyek miatt ugyanabban a kommunikációs térbe kerül mindenki. A világ kezd végérvényesen összemenni. Míg nem voltak műholdak, mely egységessé tették a kommunikációt, addig külön kultúrák élhettek egymás mellett, sőt egyes országokon belül is megannyi szubkultúra, az eltérő társadalmi osztályok pedig akár alig-alig is érintkeztek. Az arab világ elitje például lehetett szorosabb kapcsolatba a nyugati világ elitjével, mint a saját népe középosztályával, aki elől elkülönülhetett.

Nem lesznek azonban a jövőben – Gladvell kifejezésével élve - külön „tavacskák”, ahol legalább relatíve jól érezheti magát valaki, mert csak a közvetlen környezetét láthatja, és ahhoz képest azt hiheti, hogy nem is olyan rossz a sorsa. Mindenkinél az etalon ugyanaz a Nyugat, és nem csak a gazdagsága, de a liberális demokráciája miatt is. Egyre többen világosan látják, hogy igazságtalan, és esélytelen az életük, és hogy ez nem törvényszerű. Megváltoztatásához viszont nincs ereje, hát megindul – ahogy mi magyarok sem tudjuk megteremteni azt a világot, melyet szeretnénk idehaza, és ahogy az arab tavasz idején tüntetők is mára hitüket vesztették.

Lehet természetesen azonosulni az ellentétes oldallal, mely azt mondja, hogy vívják meg a maguk csatáit, ahogy mi is vívjuk a magunkét, ne akarjanak beülni a készbe. Ezek a nem beavatkozás párti és nem befogadó párti gondolatok – mint amilyen például Loretta Napoleonié – is akkor tekinthetők fejlettebbeknek, ha ugyanakkor törekednek arra, hogy megértsék az Iszlám Állam sikerét[10]. Az Iszlám Állam által ígért kalifátus egy álom beteljesülése volna, mely eltérően az Al-kaidától modernista módszereket használ. A mi elemzési fogalmaink szerint ez releváns válasz a relatív deprivációra. A relatív depriváció ugyanis elsőként frusztrációt okoz, haragot és ellenségeskedést, de a másik pusztítása önmagában még csak a frusztráció kiélése. Az igazi, ha ugyanolyan életszínvonalat és saját államiságot tud ígérni egy csapat, mint aminek hiányától frusztrálódik a többgenerációs iszlám fiatal Németországban és Franciaországban.

Aki nem írástudatlan és értelmi fogyatékos, az bárhol is éljen, egyre világosabban látja, hogy melyik is az a létrafok, ahol ő áll az emberiség kavalkádjában. Számomra az arab migránsok kezében az IPhone nem az „ők éppen olyanok mint mi”, vagy a „ha ezek ilyen gazdagok mit keresnek itt?” metaforája, hanem a globális világé. Immár nem jövő időben beszélhetünk az információs társadalomról, ez maga az információs társadalom, melynek egyik leglátványosabb következménye a tömeges migráció. A tudományos előrejelzések ezt várták a legkevésbé az információs technológia következményeként[11].

Az információs társadalom másik senki által eddig nem jelzett jóslata, de az által, hogy látjuk egymást, hogy „egy tóba” került mindenki immár nyilvánvaló: nagy boldogtalanság elé néz az emberiség, olyan elé, amilyenné még soha egyetlen civilizáció sem, mert többen vannak a rosszul élők, mint a dánok, meg a svájciak.

Összefoglalva tehát a migráció szociálpszichológiájának kulcskategóriája a „relatív depriváció”, mely a Nyugat vonatkoztatási csoporttá válásából fakad, ami pedig egy globalizált világ eredménye, ami viszont az információs technológia elterjedése miatt alakult ki. 

Utánzás

Van egy másik szociálpszichológiai mozgatója is a migrációnak, az utánzás. Azt utánzás a fajunkra jellemző viselkedés, ilyenkor azt csináljuk, amit mások is. Úgy gondolkodunk, hogy bizonyára jó okuk van rá a többieknek, még ha mi nem is látjuk tisztán mi az oka annak, amit tesznek. Ez a magatartás többnyire kifizetődő, és valóban kevésbé okos a másik irányba menni egyedül, miközben a többség szembejön velünk. Az utánzást konformitásunk okozza, e nélkül az egymásra hangolódó viselkedési képesség nélkül fajunk nem is lett volna sikeres.

Városok pusztulhatnak el csak azért, mert valamilyen okból megindul onnan az elvándorlás. Aztán hiába szűnnek meg az okok, például nincs már vízhiány, vége a háborúnak, eltűnt a diktátor stb., az emberek továbbra is egymást követik. A menni kell, mert mások is mennek bőven elegendő indok. (Okozhat még meglepetést a nyugati világnak Szíria kiürülése, mert a rendteremtés után sem biztos, hogy azonnal megindulnak majd visszafelé, sőt a kiáramlás még ez után is folytatódhat.)

Az utánzás tehát megjelenik a vándorlás mintájának átvételében. Utánzással terjed az is, hogy mit érdemes a vándorló csomagjába tenni, tehát a célok és az eszközök sora. De megjelenik a szélhámos stratégiákban is. Miként adja ki magát egy afgán szírnek, ha egyszer a szírek befogadása megy gördülékenyebben, és menekültnek kell látszani. Gabriel Tarde[12] úgy írta le az utánzást ami olyan, mint a vízbe dobott kő. Egyik részecske adja át az energiáját a másiknak, és ezáltal kezd hullámzani a felület.


* Ezen írás populáris és rövid változatának első megjelenési helye: http://24.hu/kozelet/2015/11/03/nem-kell-ahhoz-menekult-hogy-feljunk-toluk/

[1] A gazdasági és politikai push szempontokat jól összefoglalja a tanulmányunkban többször is hivatkozásra kerülő  MTA Migrációs Munkacsoport jelentése.

[2] Papp Z. Attila – Kováts András – Morauszki András (2015): Menedékkérők Magyarországon 2015-ben, In: Az Európába irányuló és 2015-től felgyorsuló migráció tényezői, irányai és kilátásai, MTA Migrációs Munkacsoport

[3] Egyik legtöbbet emlegetett példa a yanömamö indiánok közti kutatás, mely fordulópontot jelentett a konfliktus, agresszió, rokoni kapcsolatok addigi felfogásában., Chagnon, Napoleon (1995): Chronic Problems in Understanding Tribal Violence and Warfare,Iin Willey & Chichester, Genetics of Criminal and Antisocial Behavior, Ciba Foundation Symposium

[4] Véleményem szerint a fogalmak is sejtetik a változást. Disszidálni még annyit tett, hogy elmenekülni, vissza nem térni, emigrálni szintén, de a migrálás már utalhatna, és utalnia is kéne a folyamatos mozgásra. Elsőként az elit fiataloknál lehetett észrevenni, hogy nem „kivándorlás”, hanem akár hazájukba visszatérő, majd más irányba tovább vándorlás vált életformájukká.

[5]  Főként a Gallup csinálja ezeket rendszeresen http://worldhappiness.report/ 

[6] Graham, Carol: Happines Around the World, The Paradox of Happy Peasants and Miserable Millionaires, Oxford University Press, Oxford, New York, 2009

[7] Stouffer, Samuel A., Edward A. Suchman, Leland C. DeVinney, Shirley A. Star, and Robin M. Williams, Jr. Studies in Social Psychology in World War II: The American Soldier. Vol. 1, Adjustment During Army Life. Princeton: Princeton University Press, 1949. 125

[8] Hazai szakirodalomban Ferge Zsuzsa használta a szegénység megkülönböztetésére, de a fogalom általánosabb jelentésű. Ld. Gladwell, Malcolm: Dávid és Góliát, HVG Könyvek, Budapest, 2014

[9] Mára a 14 és 29 év közti fiatalok kétharmada kívánja elhagyni Albániát, és minden második koszovói vagy macedóniai fiatal a saját országát, állítja a Friedrich Ebert Alapítvány 2015-ös kutatása. Novák Tamás (2015): Migrációs kockázatok, várható folyamatok – Nyugat Balkán, In: In: Az Európába irányuló és 2015-től felgyorsuló migráció tényezői, irányai és kilátásai, MTA Migrációs Munkacsoport

[10] Napoleoni, Loretta (2015): Az iszlamista főnix, Budapest HVG Kiadó. A szerző kiváló példa arra, hogy valaki valóban meg akarja érteni az „ellenséget”, és meg is érti. Számos olyan felfedezést tesz, ami nem része a Nyugat iszlámról alkotott tudásának. Mindeközben azonban arra a következtetésre jut, hogy nem szabad beavatkoznunk, mert nem tudunk segíteni nekik, de nem is szabad magunkra engedni az ő problémáikat.

[11] Az információs társadalom politikai jövőre vonatkozó szakirodalmában egyaránt megjelent a liberális demokrácia győzelme, mondván, hogy a társadalmi hálózatok kikerülik a korlátokat, de megjelent a negatív utópia is, melyben gazdasági vagy politikai diktátorok monopolizálják az információs közműveket. (Ld. Castells, Manuel /2005/: A hálózati társadalom kialakulása. Az információ kora: Gazdaság, társadalom és kultúra. I. kötet. Budapest, Gondolat-Infonia.) Nem merült fel viszont a világ különbségeinek egyéni ismeretéből fakadó tömeges vándorlás.

[12] Tarde, Gabriel (1903): The Laws of Imitation, New York, Henry Holt. Tarde az utánzásban látta a szocializáltság alapját, és alighanem ha az ő szociálpszichológiai nézőpontját követjük az iszlám migránsok egymást leutánzó életmódja találkozván az európaiakéval, olyan hullámokat vizionálhatunk, melyek egymást megtörik vagy kioltják, és egy új valamit hoznak létre. A változás egyik oka ugyanis szerinte nem más, mint ezen hullámok ütközése.

Letölthető dokumentumok:

Kinél van az adu ász?

A nemzetközi politikában rég óta vita folyik arról, hogy vajon egy világállam (világtársadalom) felé közelítünk-e, avagy a nemzetállamok megőrzik stabilitásukat.  A mostani menekültválság mintha az előbbi álláspont híveinek győzelmét hozná, de a nemzetállami érvelést sem lehet leírni. Csizmadia Ervin összefoglalja a két irányzat lehetséges érveit. Az írás a Figyelő friss számában olvasható.

Letölthető dokumentumok:

The man of a generation

Cimke: István Hangácsi, ,

Hungarian politics lacks modern role model of politicians. The regime change in 1989 gave the opportunity to pursue professional political careers. However, from the post communist statesmen only one is remembered by a whole generation: Árpád Göncz, the first democratic president of Hungary. His personality and attitude should be exemplary for many present Hungarian politicians.

Letölthető dokumentumok:

Britek és az EU első csörtéje

Novák Zoltán az MTV Szemtől-szemben műsorának vendége volt. Téma: Brit reformjavaslatok.

Gazdaság és a bevándorlók

Deák-Bárdos Tamás szerda este az Echo Tv vendége volt, ahol a gazdasági fejlődés és bevándorlás között fennálló törvényszerűségekről beszélt, valamint az alapjövedelmmel kapcsolatos európai tapasztalatokról. 

Van-e élet a tiltakozáson túl?

Az ellenzéki pártok egyik legfontosabb feladata mindenütt a világon, hogy elhitessék: valódi alternatívát jelentenek a regnáló kormánnyal szemben. Ez a követelményen túlmutat az egyébként megszokott ellenzéki tiltakozáson. De vajon a hazi ellenzék – s főleg a régi ellenzéki pártok – túlmutatnak-e? Csizmadia Ervin elemzése a Mandineren2015.11.12.

Viták nélkül nem jutunk előbbre

Az Atv Start Plusz című műsorában Lakatos Júlia az amerikai előválasztási viták társadalom formáló hatásáról beszélt. 

Back to Democracy - but which?

In addition to the refugee crisis, it seems the Hungarian government wants to singlehandedly solve the crisis of Europe as well. With European decision making lagging behind, Orbán wants to accelerate decision making and completely change the course of crisis management. The "democracy deficit" that has come about within the EU comes in handy for this but won't win him applause.

Letölthető dokumentumok:

Elnökjelöltek a ringben

Cimke: Lakatos Júlia, usa,

Elnökjelöltek a ringben 

"Míg mások szorgosan számlálják a heteket karácsonyig, az amerikai politika iránt érdeklődők inkább már az év eleji előválasztások felé kacsingatnak. Egy évvel a 2016-os választások előtt, a két párt végérvényesen ráfordult a jelöltállítási verseny azon fázisára, amikor kikristályosodik a kampány későbbi arculata. A kezdetekben még szerteágazó mezőny már most, az első viták után jóval áramvonalasabb. Nem véletlen, hiszen az előválasztási folyamat épp ezt a célt szolgálja. Lehetőséget nyújtani a jelöltek személyének alaposabb megismerésére, és arra, hogy a szervezetek kiválasszák, ki volna a legalkalmasabb arra, hogy az adott párt színeiben felvegye a harcot az elnöki pozícióért." 

Kattints a további részletekért!

Bűn-e az államépítés?

Szakács András az MTV Szemtől-szemben műsorának vendége volt. Témák: az MSZP-n belüli viták és Gyurcsány Ferenc dolgozata. 2015.10.08.

A korrupció ellenes harc kritikája

Szakács András az Echo TV Szópárbaj című műsorának a vendége volt. Témák: USA-Magyarország viszony és migráció. 2015.10.08.


Migration waves

Attila Tibor Nagy explained to the Serbian RTS that the Hungarian Socialist Party changed its view in case of the migration crisis, from continously denying the phenomenon to accept the raw reality. 

Strong leadership?

An interview with Julia Lakatos in the French language news portal Hulala on the nature of Viktor Orbán's leadership.

„Ki népei vagytok?”

 





„- Ki népei vagytok?

-Lengyel László jó királyé.

(…)

- Azért a mi ellenségünk.

- Mitől való ellenségtek?

- Ti pogányok vagytok.

Minap is itt jártatok.

Hidunk lábát eltörtétek,

Meg sem csináltátok”

(a középkor végén keletkezett gyermekjáték szövege)

A migráció, vagyis elvándorlás egy területről, és beköltözés egy másik területre, része az emberi történelemnek. Az emberiség egy része folyamatosan úton van, és új területeket keres magának.

A fentiekből fakad, hogy a migrációt természetes jelenségnek tekintették az emberi történelem nagyobb részében. A középkori ember állandóan úton volt, így a vándorlás nem jelentett nagy változást az életében. Európa útjait zarándokcsoportok, kalandkedvelő lovagok, vándorló diákok és céhlegények járták, és persze koldusok, csavargók, vallásos rajongók is. Amíg az államok határainak kialakulása nem zárult le Nyugat-Európában, a társadalmak viszonylag toleránsan viszonyultak a „vándor élethez”, az egyes csoportok kollektív vándorláshoz (de nem a népek vándorlásához, amelyre a viking-normann kalandozások óta nem került sor Nyugat-Európában).

„Mihelyst lezárult a területi egység megteremtése a középkor végi Angliában, Franciaországban vagy Spanyolországban, és szükségessé vált a királyi hatalom vezetésével a közigazgatás és jogrendszer egységesítése, a rendi társadalom átformálása, a hatóságok szemében gyanússá, és így üldözötté vált az ellenőrizetlen vándorlás.”

Kimutatható, hogy például az, amit „cigánykérdésnek” nevezünk, Nyugat-Európában a 15. század végére vagy a 16. század elejére vezethető vissza: a cigányok vándorlását is akkor kezdték deviáns jelenségként szankcionálni, és büntető törvényekkel, karhatalmi erőszakkal korlátok közé szorítani, egyes országokban akár a kiűzésükig és a kiirtás követeléséig, amikor Nyugat-Európában az abszolutista kormányzati rendszerek hozzáfogtak a rendi szerveződésen túlmutató, korszerű, adminisztratív állam kiépítéséhez, és az állam vállalta a fokozatosan kapitalizmusba forduló gazdaság munkaerő-utánpótlásának biztosítását, valamint a rendi kötöttségeket ledobó társadalom rendjének védelmét. Ebben a szerkezetben a vándoroknak többé nem volt hely (Angliában pl. 1562-től 1783-ig halállal büntethették azt a 14. életévét betöltött személyt, aki cigány módra élt – tehát a cigány módon való élés már okot adott a hatóság gyanújára, hogy az illető kétes, csavargó, bűnözésből élő elem). A cigánysággal szembeni korábbi bánásmód – a magukat zarándoknak kiadó vándorlók tolerálása – átfordult az elnyomó intézkedések sorozatába Nyugat-Európában (16-18. század).

A 18-19. század fordulóján megjelenik a polgári nemzet fogalma, majd a 19. században kialakulnak a nemzeti államok. Ezzel az államok fejlődését az európai közvélemény és politikai elit nagyobb része lezárultnak tekintette.

Vajon a nacionalizmus kialakulását, a polgári nemzetállam létrejöttét megelőző időkben hogyan viszonyultak a betelepülőkhöz, például a középkori Magyar Királyságban? 

„Egy- vagy többnyelvű ország?”

A Kína határától a Kárpát-medencéig húzódó hatalmas „sztyeppei országút” időtlen idők óta nomád vagy félnomád népek kelet-nyugati irányú vándorlásának helyszíne. A keleti népek – akik egyformán sztyeppei műveltséggel rendelkeztek – évszázadokon keresztül napnyugat felé hömpölyögtek, hogy állataiknak új legelőket, maguknak pedig új állatállományt és – munkaerőként – új alattvalókat szerezzenek. A hunok, avarok után érkező magyarok voltak az egyedüliek, akik ennek a sztyeppei országútnak legnyugatibb részét, a Kárpátok láncától védett Nagyalföldet birtokba véve tartósan államot hoztak létre a Kárpát-medencében. Ennek a hegyláncoktól övezett keresztény királyságnak a falán megtört a többi, később érkezett keleti nép – besenyők, kunok, úzok, tatárok, mongolok – áradata.

Nem idézzük Szent István király (1000-1038) fiához, Imre herceghez intézett Intelmek azon sorait, amelyek az egyszokású ország esendőségétől óvják a trónörököst. Aligha van még egy középkori forrásrészlet, amelyet az aktuális, napi politikai csatározásokban ennyit idéztek és ennyire banálissá tettek, közhellyé koptattak. Sokan a spanyolviaszt feltalálva megállapítják: lám, István király idejében nem volt fontos a nemzeti identitás. Persze, hiszen, mint jeleztük már, a nemzet modern képződmény!

Számos történész (pl. Deér József) az istváni parancsolatban a sztyeppei népek államszervezésére jellemző tolerancia továbbélését látta.[1] Ám nem árt tudni, hogy egyes történészi vélemények szerint nem az országra, hanem a királyi udvarra értette a szent király a jövevények gyámolítását.

„A forrásszövegben használt regnum szó ugyanis eredetileg nem (csak) az országot jelentette, hanem a király környezetét, kíséretét (is). Ennek megfelelően az idegenek befogadása az udvarra (is) vonatkozott.”

A szövegösszefüggésből kiderül, hogy a „jövevények” nem önmagukban értékesek, hanem azért, mert újféle szokásokat és erkölcsöket, eltérő fegyverzetet hoznak magukkal, és erősítik a királyságot, illetve – ha eredeti értelménél maradunk – a királyi udvart. Vagyis, mai politológiai fogalommal szólva, István érvelésében a jövevények által hozott tudás megbecsülése a „puha erő” (soft power) részét képezte, és azt szolgálta, hogy az új keresztény királyság tekintélyét és fényét emelje a szomszédokkal szemben.

Később sokan vitatták a szöveg azon értelmezését, miszerint István a jövevények kultúrájának vagy kulturális örökségének a védelmét várta el utódaitól. Mályusz Elemér Az egynyelvű ország című művében (1941) a kor másik rangos történészével, Szekfű Gyulával vitázva úgy magyarázta, hogy az első Árpád-házi királyok tudatos telepítési politikát folytattak, és szándékosan telepítették szét az ország különböző tájaira a „vendégeket” (hospesek), magyar falvak gyűrűjébe, megakadályozva ezzel az összefüggő tömbök kialakulását, és meggyorsítván a beolvadást.

„Mályusz hangsúlyozta azt is, hogy a királyi hatalom „többet azonban nem tett. Nem érintette szokásaikat, nem alkalmazott kényszereszközöket, haknem a rokon családokat és nemzetségeket »sorsukra bízta« »a környezet és az idő együttes munkájától várva az eredményt.«”

Mályusz végzetes hibának tartotta, hogy a későbbi Árpád-házi királyok autonómiát adtak egyes csoportoknak, illetve engedélyezték az egybefüggő letelepülést (dél-erdélyi és szepesi szászok, kunok), mert ezzel aláásták a korábbi politikát, mely az idegenek magyarosodását tűzte ki célul. Amikor pedig a telepítés kikerült a királyok ellenőrzése alól, és a nagybirtokosok maguk telepítettek lakosokat a birtokaikra (a késő középkorban, valamint az újkorban), kezdetét vette a vegyes nemzetiségek lakta területek, sőt nemzetiségi tömbök kialakulása, ami megágyazott a későbbi nemzetiségi kérdésnek, mely a 19. században, a nacionalizmus kialakulásával robbant be.

Hosszan sorolhatjuk azokat a magyarokkal együtt, majd az államalapítást követően, a 11-13. században érkező népcsoportokat, amelyek beolvadtak a magyarságba. A magyarokkal érkezett török nyelvű kabarok, a Géza fejedelem testőrségét alkotó varég harcosok (Kijevi Ruszból származó vikingek), az országba később betelepült török nyelvű népek (besenyők, kunok), az indoiráni eredetű jászok (alánok), valamint a „böszörménynek” is nevezett izmaelita, vagyis muzulmán vallású, iráni eredetű kálizok, továbbá a franciák és olaszok, német és ruszin szórványok felszívódása a magyar etnikumba alátámasztani látszik Mályusz tételét.

„A történészek okkal gondolják, hogy az ország különböző tájaira szervezett telepítés a besenyők mielőbbi beolvadását szolgálta.”

Tanulságos a besenyők példája. A magyar királyok engedélyezték betelepedésüket, és határőrző feladattal az ország különböző területeire helyezték őket: a nyugati határszélen lévő Hanságtól, a Fertő-tó vidékétől kezdve Fejér és Tolna vármegyén, a Körösök és a Maros vidékén keresztül az erdélyi Olt-folyóig számos helyen megtalálták a besenyők településcsoportjainak a nyomát.

Könyves Kálmán király (1095-1116) a muzulmán, azaz „izmaelita” vallású kálizok széttelepítéséről rendelkezett. Előírta, hogy kizárólag magyarokkal házasodhatnak, ezzel kívánva – a családi köteléken keresztül – elmagyarosítani őket. A kálizoknak le kellett mondaniuk, büntetés terhe mellett, azokról a szokásokról, amelyek jól láthatóan elkülönítették őket a többségtől (pl. sertéshúsevés tilalma, rituális fürdés). Vagyis a király igenis ösztönözte és kellően erélyes nyomásgyakorlással elősegítette felszívódásukat a magyar nyelvű és keresztény többségbe. Amíg a zsidók át nem vették ebbéli szerepüket, az izmaeliták látták el a pénzügyi feladatokat, emellett sokan közülük a hadseregben szolgáltak, és mindkét területen nélkülözhetetlenek voltak.

Ahogyan Abu-Hamid al-Andalusi muszlim utazó feljegyezte a 12. században: sok, a király szolgálatában álló muszlim pénzügyi szakember – kamaraispán, adó- és vámszedő – csak látszatra vált kereszténnyé, helyzetét megkönnyítendő, de titokban tovább gyakorolta az iszlámot. Abu-Hamid, állítása szerint, Kálmán rendelete után fél évszázaddal még muszlimok ezreit találta az országban. Ez azonban nem a magyar királyok toleranciáját, iszlámmal szembeni türelmét bizonyítja, csak azt, hogy az asszimiláció lassú, évszázadokig elhúzódó folyamat.

„A 13. században a kunokat már egy tömbben telepítették le, az Alföldön, mellőzve a korábban hatékonynak bizonyult széttelepítés módszerét. Ez a tatárjárás okozta népességveszteséggel magyarázható, ám maga a jelenség már előrevetítette a királyi hatalom gyengülését.”

Nem véletlen, hogy az egy tömegben élő kunok beolvadása, kereszténnyé tétele, ha nem is volt hosszabb folyamat, mint a szétszórt besenyőké, de látványosabb konfliktusokkal járt. A kunok igyekeztek ellenállni a beolvasztási politikának. 1282-ben az egyébként a kunokhoz vonzódó IV. (Kun) László a hód-tavi csatában vereséget mért a lázadó kunokra, akiknek jó része el is hagyta az országot. A Magyarországon maradtak sorsa végül ugyanaz lett, mint a besenyőké: lassan asszimilálódtak, és felszívódtak a magyar etnikumba.

A honfoglalás során a magyarokkal kabarok érkeztek a Kárpát-medencébe, és a honfoglalók szláv szórványokat, talán avarokat is, a nyugati határszélen pedig frankokat s bajorokat találtak. Az igazi nagy népességmozgások a 11. században kezdődtek meg, az államalapítást követően.

Nyugatról először németek és ún. latinusok érkeztek az Árpádok királyságába. Utóbbi gyűjtőnévként magában foglalta az olaszokat, franciákat és vallonokat, minthogy mindegyikük nyelvének alapját a latin nyelv képezte. A németeket felértékelte az udvarban, hogy sokan lovagként szolgálták a királyt (István veszprémi győzelmét Koppány fölött nagyrészt a seregében harcoló német páncélos vitézeknek köszönhette). A lovagokon kívül nagy tömeget alkottak a földművesek, kézművesek és kereskedők. A latinusok soraiban papok, kereskedők és földművesek érkeztek. A mindennapokban az egyes népcsoportok elkülönülten éltek. A zsidókat eleve elválasztotta a többiektől a vallás és az azon alapuló életmód. A városlakó németek és latinusok külön városnegyedekben éltek, és a magyaroktól elkülönültek.

„A 13. században a német nemzetiségnek két nagy összefüggő tömbje alakult ki: északon, a felvidéki Szepességben, és Erdély déli részén, a Szászföldön, mely a német telepesekről kapta a nevét.

Mindkét német nemzetiségi tömb lakosait egységesen szászoknak nevezték, noha nem csak Szászországból, hanem a Rajna-Mosel vidékéről, Thüringiából és Flandriából jöttek.”

A felvidéki és erdélyi szászok a 13. századtól autonómiával rendelkeztek, vagyis közvetlenül a király alá tartoztak, belügyeiket külön intézhették, a maguk törvényei és szokásai szerint élhettek, tisztviselőiket maguk választhatták, fölöttük a szebeni ispán ítélkezett. Az erdélyi szászok esetében erről a II. András (1205-1235) által kiadott Andreanum című oklevél rendelkezett. András viszont erélyesen ellenállt a Német Lovagrend önállósodási törekvéseinek, és az eredetileg határőrző feladattal behívott, ám túlzottan önjáró, államalapítási tervet dédelgető lovagrendet kiűzte az országból.

A két kiváltságos, autonómiával rendelkező német csoport, a dél-erdélyi és szepesi szász népesség léte jelzi, hogy a 13. században már megkezdődött az egybefüggő nemzetiségi területek létrejötte. A latin nyelvűek nem tettek szert hasonló kiváltságra, de olyan sokan éltek az Árpád-kori Magyarország déli részén, hogy az feltűnt a francia átutazóknak, akik a korban Kis-Franciaországnak nevezték a Magyar Királyság eme területét.

„A már említett besenyők, kunok és a jászok (alánok) elsősorban katonai szerepük miatt voltak értékesek a magyar királyok számára. Ezen népek esetében a beolvadás elhúzódó folyamata a 13. századtól a 14. század közepéig tartott.”

A 13. századtól jelentek meg a vlachok vagy oláhok (a későbbi románok) Erdélyben, pásztorkodó népként. Később mind a kunok, jászok, mind a vlachok áttértek a földművelésre.

A középkor során a Felvidéken folyamatosan töltődött fel a szláv népesség, részben a cseh, részben a lengyel, részben a ruszin bevándorlás csatornáján keresztül. A betelepülők emlékét őrzi számos ma is létező településünk: a besenyőkét Besenyőfalu (Szlovákiában), Máriabesnyő, a böszörményekét Hajdúböszörmény, franciákét Tállya (a taille, vagyis ’irtás’ szóból), a németekét Németi, az olaszokét Olaszfalu, Olaszliszka, Bodrogolaszi, a szlávokét Oroszi, Kisoroszi, Horváti (Szlovákia), Lengyel, Csehi. Utóbbi település léte arra bizonyíték, hogy cseh hospesek Vas megyéig is eljutottak – ha Mályusz tételét elfogadjuk, akkor nem saját szántukból, hanem tudatos királyi telepítés eredményeként. Az erdélyi Borbánd falu a belgiumi Brabant grófság nevét őrzi, ahonnan alapítói érkeztek.

„A történeti demográfusok szerint Mátyás király idejében, a 15. század végén a magyarok aránya 80% volt az országban, ami nem magyarázható mással, tekintve a népességmozgásokat, mint a magyar etnikumba való felszívódás ütemével.” 

„Für Lajos agrártörténész és történeti demográfus szerint: "a XIV-XV. századi Magyarország igen jelentős, mintegy másfél milliós népességnövekedéséből hozzávetőlegesen kétharmadnyi (1 millió) a természetes népességszaporulatból, és egyharmadnyi (félmillió) a bevándorlásból keletkezett." (Für Lajos: Magyar sors a Kárpát-medencében.Bp., 2001., Kairosz Kiadó. 92.)”

Konklúzió

A középkori Magyar Királyság dús füvű legelőivel, halban gazdag vizeivel, és nem utolsósorban az erős királyi hatalommal Európa-szerte vonzó ország volt a telepesek számára. Ám nem szabad valami multikulturális utópiának álmodni a korabeli Magyarországot. A Magyar Királyság sokszínű volt ugyan, de ez nem jelentette azt, hogy az uralkodókban nem volt akarat a nem magyar népcsoportok beolvasztására.

A magyar uralkodók tudatosan törekedtek a telepítésre, és amíg lehetett – a 13. századig – akadályozták a területi elvű nemzetiségi autonómiák kialakulását.

„A középkori Európában, így Magyarországon szóba sem került a kulturális sokféleség tudatos védelme. Bár a középkorban is léteztek autonómiák (ahogyan Magyarországon a szász közösségek mutatják), ám ezeknek nincs közük a multikulturalizmus teóriájához. Létük nem a kulturális különbözőségek egyenértékűségén alapult, hanem a királyi hatalom által bizonyos funkciók ellátásának fejében biztosított kiváltságokhoz kapcsolódott.”

„Így az Imre herceghez intézett Intelmekben valamiféle multikulturalizmus igenlését láttatni – ami a napi zsurnalisztikában gyakran előfordul – indokolatlan, vagy legalábbis joggal minősíthető anakronizmusnak.”

A magyar betelepülők sorsa alapján megállapítható, hogy a középkor világa nem a multikulturalizmusról szólt. Maga a fogalom a 20. században, Kanadában született meg, a liberális miniszterelnök, Pierre Trudeau elméleteként, mely szerint a politika feladata a nyelvi és kulturális diverzitás megőrzése. Ennek jegyében – a maga korában vitatott módon – Trudeau elérte a francia-angol kétnyelvűség törvénybe iktatását, ami sokak rosszallását kiváltotta.

 


[1] Deér József: Pogány magyarság – keresztény magyarság. Bp., é.n., Királyi Magyar Egyetemi Nyomda. 90-91.

Mályusz Elemér: Az egynyelvű ország. In: Soós István (szerk.): Klió szolgálatában. Válogatott történelmi tanulmányok. Bp., 2003., MTA Történettudományi Intézete. 57-58.

Letölthető dokumentumok:

Előválasztási hajrá

Lakatos Júlia a Lánchíd Rádióban az amerikai előválasztási kampányról és a két ország változó viszonyának okáról beszélt.


A demokrácia minősége

A Klubrádió Reggeli személy című műsorában Csizmadia Ervin a demokratikus berendezkedés fontos ismérvének nevezte a politikai vezetést is. 2015.11.04.

A német feszültség

Az Echo TV Napi Aktuális c. műsorában Nagy Attila Tibor a német belpolitikai feszültségeket elemezte. 

Európa válaszút előtt

Rajnai Gergely a Kossuth Rádió Ütköző című műsorának vendégeként a migránsválság miatt megkérdőjeleződő európai alapértékekről beszélt.

A kapitalizmus újratervezése

A nyugaton folyó kapitalizmus-vita kapcsán az október 30-án megjelenő Világgazdaságban Csery Péter felvázolja a kapitalista rendszer továbbfejlődésének egyik lehetséges pályáját.

A politikai vezetésről

Cimke: Csizmadia Ervin,

1990 után hozzászoktunk ahhoz, hogy senki nem irányít bennünket. A politika a legkevésbé. Elhittük, hogy ez mindenkinek jó, s akkor (attól) vagyunk szabadok, ha azt csinálunk, amit akarunk. Az a két törésvonal, amely 1990-től máig meghatározta konfliktusainkat (a liberális-konzervatív és a jobb-bal) alig mondott nekünk valamit arról, hogy a politikai vezetést illetően nagyon eltérő állampolgári aspirációk élhetnek egymás mellett. Persze annak is oka van, hogy ez így alakult: a rendszerváltás idején, a pártpolitikai verseny megindításához elsősorban a hagyományos eszmei törésvonalak feltámasztására volt szükség. Sokkal később kezdett csak körvonalazódni, hogy a politika nem csak pártok közötti verseny, hanem abban szerepet játszik a kormányzás vagy tágabban: a politikai vezetés is.

A Fidesz nem kis részben annak köszönheti hatalmas fölényét, hogy túllépett a hagyományos bal-jobb polémián; jelentős a vezetési kapacitása, sőt igazából ehhez ért. Másfelől: az ellenzék azért harmatgyenge, mert még ma s