A politika mássága

Azóta se mondott szebb és méltóbb beszédet, pedig sok beszédet szavalt a mikrofonokba az elmúlt években. Figyelem-felkeltőt, meglepőt, meghökkentőt nagyon is, nagyívűbbet, történelmibbet, távlatosabbat azonban nemigen tartott ama első, elfeledett szónoklatnál.

És valóban: boldogok azok az államok, melyeknek feje koronát visel a maga fején, vagy ha nem visel is koronát, mert respublikát képvisel, olyan személyes tekintélye van, hogy senki sem vár el tőle politikai arcélt akkor, amikor nem állást foglalni, hanem kiállni kell. A hagyományaira büszke államokban a fontos személyeknek nem szükséges fontoskodniuk ahhoz, hogy meghallgassák őket, és mondandójuk akkor is lényeges, ha senki sem várja el tőlük, hogy azzá tegyék.
 
A Magyar Köztársaság hivatalban lévő elnöke nem tehet arról, hogy végzetesen megosztott közéletünk nyavalyáit nem tudja kellőképpen orvosolni, mint ahogyan voltaképpen azért sem személyesen felelős, hogy morálisan akceptálhatatlan választási metódussal került egykoron hivatalába. Nem Sólyom László okozza azokat a bajokat, amelyeket nem tud megoldani.
...
De felelős azért, hogy növeli a bajt. Nem azért tetézi a gondokat, mert ez a szándéka. Hanem azért, mert rendre rossz megoldásokat választ. Nem azért, mert nincs más választása. Úgy választ rosszul, hogy lehetősége lenne jól is választani.

Ám ha egy államfő mindenáron azt akarja sugallni, hogy a politikának változnia kell, és ő ennek a változásnak az előmozdítója kíván lenni, akkor könnyen eshet a meggondolatlan változtatások hibájába maga is. Az a tény, hogy Sólyom László nyilvánvalóan más politikai életet kíván maga körül látni, mint amilyet tapasztal, bizony még távolról sem jelenti azt, hogy a változtatásoknak az államfői hivatalra, a hagyományos államfői szerepfelfogásra, az államfő szokásaira és megnyilvánulásaira is ki kell terjedniük, holott ez az egyetlen terrénum, ahol maga az államfő direkt változtatásokra képes.
...
Márpedig a harmadik köztársaság harmadik elnöke civil jelöltként éppen azzal a szlogennel indult a megválasztását eredményező tisztátalan harcba, hogy „lehet más a politika”, akármit jelentsen is ez, és akárhogyan legyen is megfogalmazva az, amit ez jelenthet (mármost történetesen rosszul lett megfogalmazva, mindenesetre).
...
Sólyom László bátorságot és elszántságot mutat abban, hogy évtizede rögzült gyakorlatokat megváltoztasson (és aztán illő határozottsággal és meggyőződéssel álljon ki a változtatások mellett, olyan erővel, hogy szinte szégyen legyen bárkinek a változtatások ellen szólni), majd szó nélkül visszaváltoztassa a megváltozott hagyományt ugyanolyan elszántsággal és határozottsággal, mint amilyennel eredetileg változtatott rajta. E teljesítményével az elnök azonban könnyen keltheti azt a benyomást, hogy talán valóban lehet más a politika, de neki történetesen nincs fogalma arról, hogy hogyan. Az ő esetében nemcsak az a kérdés, hogy adott ügyben mit gondol, hanem az is, hogy mikor.
...
A politika egésze megújításra szorul, ám világos és jogos a közigény, hogy az államfő lehetőleg ne legyen látványosan más, mint elődei. Annyi változtatni való van a magyar politikában, hogy lassan a következetes reformnyomulás se lesz elég, de az államfői hivatal – üdítő kivételként – Sólyom László hivatalba lépése előtt éppenséggel úgy volt jó, ahogy volt (nem az alkotmányos lehetőségeit, hanem a tényleges szerepvitelét tekintve). Lényegében ez volt az egyetlen intézmény, amelynek gyakorlásán és tisztségviselői szerepfelfogásának fontosabb karakterjegyein nem kellett (volna) változtatni.
...
Lehetne más a politika, de speciel az államfői hatalomgyakorlásnak nem kellett volna másnak lennie. A harmadik köztársaság harmadik elnöke hiábavalóan, otrombán és fölöslegesen változtatta meg az elnöki hatalomviselés jellegét, ráadásul – mint ez mára már túl sok példán látszik – átgondolatlanul, rögtönözve és következetlenül bonyolódott bele a változtatásba, az öncélú, magáért a változtatásért való változtatás lehetetlen programjába. Erre semmi szükség nem volt.
...
Feleslegességén túl azonban károsnak is bizonyult, méghozzá kifejezetten és sajnálatosan nehéz időkben, amikor szükség lett volna egy bölcsességével tekintélyt szerző, és tekintélyével bölcsen élő államfőre.
.
Késői tanulság ez azoknak, akik a csak saját maga által szükségesnek tartott reformokat sajátosan sürgető és képviselő Sólyom Lászlót e magas hivatal tornácára segítették.
 
2007-09-07

Miért A magyar jobboldal természetrajza Köztes demokrácia A nyugattalan Magyarország