Avatar-politika

Webes-karaktergyilkosság. A Fidesz a nagy ellenfél, Gyurcsány Ferenc személyes, morális (és még ki tudja milyen) ellehetetlenítési hadjárata során sokat köszönhet az internetnek (közelebbről a blogok világának). A Gyurcsányon elkövetett karaktergyilkosság egyik eszköze volt az a „házi” video sorozat, amely előbb a volt miniszterelnök személyes hitelességét (Best of Gyurcsány), majd kormányzásának képtelenségét (A mi éveink) tárta fel. Egyébként a párt nem is hálátlan (érthető módon) a webes hadjáratok szakembereivel: az említett videók készítője kormányzati megrendelést, egy kisebb kreatív csoport pedig az Orbán-Facebook koordinálását kapta. Vagyis az ellenzéki időszak webes gárdája immáron a Fidesz-kormány és személyesen Orbán Viktor közelében alakítja a párt e-politikáját.

Kormányzás 2.0 A kormány nem csupán az akut politikai csatározások eszközeként használja az internetet, hanem kormányzati eszközként is – annak ellenére, hogy mind a kormány hivatalos portálja, mind az egyes minisztériumok honlapjai (tartalmi és formai szempontból egyaránt) siralmas állapotban vannak. A nemrég megrendezett kormányzati állásbörze, a ReGeneráció webes kampánya is azt mutatta, hogy a megszólítani kívánt célcsoport fogékony az ilyen megoldások iránt. A személyzeti politikán túl a Fidesz a jogalkotásban is alkalmazni kívánja a világhálót: a nemrég a parlament elé került – a jogalkotási törvényhez kapcsolódó – a jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről szóló javaslat például bevezetné azt, hogy e-mail-es formában bárki részese lehet az éppen folyó jogalkotásnak.

Alkotmányozzunk az interneten! A mindennapossá vált közjogi csörték közepette némileg elsiklott a közvélemény afelett, hogy a Fidesz a világhálón kezdeményezett párbeszédet az alkotmányozásról. Az Alkotmány-blog vitaindítókat, cikkeket közöl az alkotmányozásról, de össze is kapcsolódik az új alaptörvény megalkotásának hivatalos folyamatával, hiszen az Alkotmány-előkészítő eseti bizottság részkoncepciói is helyet kapnak a felületet. Bár a blog lassan egy hónapja működik, de a kommentelők nem nagyon erőltetik meg magukat, sőt az is előfordul, hogy a „nem szeretem” (dislike) gombot nyomják meg többen.

A Fidesz tehát – mondjuk így: amerikai mintára – megkísérli mind az aktuálpolitikát, mind pedig a szakpolitikát, pontosabban azok bizonyos szeletét az internetre helyezni. Ahogyan fent már utaltunk rá erre szüksége is van, hiszen az ellenzéki politizálás utcai eszközei nem mindig alkalmazhatók a kormánypárt számára. A web-politika – főként kreatív megoldásokkal – viszont mozgósítani képes a bázist, hiszen az internetes alteregónk (avatar) egy gombnyomással kedvelhet vagy elutasíthat valamit, kommentálhat, bekapcsolódhat a párt életébe, vagy éppen pénzt utalhat a támogatni kívánt formációnak.

A Fidesz – s ebben is követi a tengeren túli mintát – nem magát a pártot tette az internetes fórumok központi figurájává, hanem Orbán Viktort. A tabloid és karakterközpontú internet-világban sokkal jobban fel lehet építeni egy-egy személyiséget, imázst – vagyis könnyebb egy számunkra kedves politikus „lájkolni” –, mint magát a pártját (ami egyébként is sokszínű, és nem is biztos, hogy mindenkinek tetszik). Barack Obamának majdnem 15 millió rajongója van a Facebook-on, míg a Demokrata Pártnak „csak” 176 ezer; Orbán Viktor majdnem 49 ezer „szurkolóval” büszkélkedhet, a Fidesz kerekítve 22 ezerrel (ami így is meghaladja a többi pártét) – a számok magukért beszélnek. Úgy tűnik tehát, a Fidesz – látszólag legalábbis – sikerrel hódította meg a virtuális világot. Nem árt azonban néhány veszélyforrásra is felhívni a figyelmet.

Kiről szól a dolog? Ha megnézzük Orbán Viktor honlapját vagy Facebook-oldalát, akkor azt látjuk, hogy az elsősorban a miniszterelnökről, a hozzá köthető legfontosabb politikai eseményekről és beszédekről szól (ezt enyhíti az Orbán-Facebook kissé személyesebb hangvétele és a bookerek baráti légköre). De hát kiről szólna, hiszen fentebb is azt állítottuk, hogy egy-egy jó karakter könnyen eladható. Vessünk egy másik pillantást Barack Obama felületére. Itt is a személyiség áll a középpontban, de nem csak az! Az amerikai elnök saját választóit (ha tetszik a „népét”) állítja középpontba, hiszen a választó személyes vagyonával is hozzájárulhat a politikához, figyelemmel kísérheti lakóhelyén az épülő Amerikát, közösséget építhet, aktivistának jelentkezhet és persze mindez össze van kötve a közösségi oldalakkal. Mind a két megoldás a személyre épít, azonban más a mögöttük álló filozófia: nagy a különbség a „na, én így oldom meg” és a „majd megoldom Veled” felfogás között.

A közvetlen demokrácia, mint akadály. Visszahozva a politikát a hús-vér valóságba azt láthatjuk, hogy a Fidesz internetes közösségi hálózatépítése alapvetően szemben áll azzal, hogy a kormányrúd átvételével – mintegy varázsütésre – népszavazás-ellenes irányt vett a párt kommunikációja. Az internet tipikusan olyan háló, ami „az állandó népszavazás” elvére épül, s ezt nem lehet politikai korlátok közé szorítani. A párt virtuális szavazói, avatarjai számára némileg furcsán hathat, hogy a Fidesz csupán e virtuális térben kíván szabad kezet adni számukra (véleményezhetnek, lájkolhatnak), de a politikát közvetlenül befolyásoló döntéseket nem hozhatnak. Felvethető, hogy ha a kormánypárt így áll hozzá a közvetlen demokráciához, akkor hogyan fogja azt áthelyezni az internetre – ugyanis a web-politika világában ez lenne a következő – logikus – lépés.

Miért A magyar jobboldal természetrajza Köztes demokrácia A nyugattalan Magyarország