A jövő alkotmánya?


Környezetvédelem és alkotmány

Felmerülhet az a húsbavágó kérdés, hogy önmagában lehet-e környezetet védeni egy alkotmánnyal? Az alkotmánnyal persze önmagában nem, de az kétségtelen, hogy az alkotmány nélkül sem. Vagyis az alkotmány szabályai jelentik a megfelelő alapot a környezetvédelem számára. Ha egy nagy hálóként képzeljük egy a környezetvédelem komplex rendszerét, akkor annak középpontjában az alkotmány helyezkedik el, s így a rendszer minden egyes eleme támaszkodik rá, sőt innen vezeti le létjogosultságát (legitimitását).

Az előbbi – talán kissé technikai – érven túl, hoznék egy kézzelfoghatóbb szempontot is. Az elmúlt 22 évben az 1989-es alkotmányozással szemben felhozott állandó érv az volt, hogy elit-paktumok eredményeképp született, s emiatt rendelkezési nem is válhattak az „állampolgári alapműveltség részévé”: nem volt tehát az 1989-es alkotmánynak felforgató üzenete. Úgy érzem, hogy ezt a csorbát az új alkotmánynak kellene kiküszöbölnie, s ebben óriási szerepe lehet a környezetvédelemnek. A GKI Fenntartható Fejlődés Évkönyve (2010) szerint a lakosság 61,5 % tartja nagyon fontosnak a környezet védelmét, s 56,5 %-uk az átlagnál is környezettudatosabbnak tartja önmagát. Hasonló adatokat fedezhetünk fel a vállalati és az önkormányzati szektorban is. Nyilván Magyarország környezeti állapota nem minden tekintetben adja vissza ezeket az adatokat, a felmérés azonban kétségtelenül rávilágít arra, hogy igenis fontos érték a környezetvédelem, s erre építeni lehet, akár egy környezetvédelemre orientált alkotmányt is. Vagyis – állításom szerint – éppen a környezetvédelem és az új alkotmány környezetvédelmi filozófiája lehet képes arra, hogy felülemelkedjen azokon a közjogi vitákon, amelyekbe meglehetősen beleunt már a publikum (a mostani alkotmányozást is ilyen veszély fenyegeti). S ezzel a környezetvédelem lehet az a összefogó-szervező erő, az az üzenet, amely „átviszi” az új alaptörvényt az embereknek, amely így végre betöltheti feladatát: nem csupán jogi, de társadalmi fundamentum is lehet.

Az új alkotmány filozófiája


Sólyom László a következőt mondta a Fülöp Sándor, jövő nemzedékek országgyűlési biztosa által rendezett konferencián: „Az alkotmányozást fel kell használni arra, hogy kiértékeljük a hatályos Alkotmány teljesítményét, kijavítsuk a hibákat, korszerűsítsünk, és különösen arra, hogy továbbfejlesszük azokat a rendelkezéseit, amelyek már 1989/90-ben is az európai átlag előtt jártak. Az adatvédelem és az információszabadság mellett ilyen úttörő rendelkezés volt az egészséges környezethez való jog felvétele az Alkotmányba.” 2011 alkotmányozójának tehát – tartalmi értelemben legalábbis – nem kell „feltalálnia a spanyol viaszt”: nagyjából készen vannak azok az elvek és formulák, amelyek lehetővé tennék a környezet teljesebb védelmét, s amelyek egyébként már hosszú ideje hatnak is az alkotmánybírósági gyakorlaton keresztül.

Anélkül, hogy tudományos fejtegetésekbe bocsátkoznék, megemlítek néhány megfontolásra érdemes szempontot, amelyeket jórészt Fülöp Sándornak az új alkotmányhoz küldött javaslatai is megfogalmaznak. Az új alkotmánynak egyszerre kellene tartalmaznia az egészséges környezethez való jogot és magának a környezetvédelemnek a kötelezettségét. Utóbbit a lehető legszélesebben értve: az egyéntől az államig mindenki köteles védeni környezetünket. Az alkotmányba kellene foglalni a fenntartható fejlődés, az elővigyázatosság, a szennyező fizet elveit (persze úgy, hogy előtte egy minimális konszenzust alakítunk ki tartalmukat illetően). Az alkotmányozásnak elévülhetetlen érdeme lenne, hogy az alaptörvénybe helyezi azt az Alkotmánybíróság által kidolgozott jogelvet, mely szerint a környezetvédelem jogszabályokkal elért szintjét az állam nem csökkentheti, kivéve, ha más alapjog vagy alkotmányos érték érvényesítéséhez elkerülhetetlen (védelmi szinttől való visszalépés tilalma). Tovább célszerű lenne rögzíteni a környezeti információkhoz való hozzáférés, s ennek alapján a döntésekben való részvétel jogát is. Mindezeket pedig egy olyan keretbe kellene elhelyezni, amelyet áthat a jövő nemzedékekért érzett – akár a preambulumban is deklarált – felelősség, s ennek kapcsán a nemzedékek közötti igazságosság elve.

Kialakítható tehát az új alkotmány környezetvédelmi filozófiája, amely végighúzódhat akár az alaptörvény egészén, de egy (francia mintára, ahol az alkotmány külön környezetvédelmi statútumot tartalmaz) konkrét környezetvédelmi fejezetben koncentrálódhat. Magától értetődik, hogy egy alkotmányozási folyamat 2011-ben nem kerülheti meg, hogy reflektáljon a környezetvédelemre, azonban ennél jóval is többre vállalkozhat: mintát nyújthat az európai alkotmányok számára.

Túl késő?

Azzal együtt, hogy (elvileg) csupán szűk két hónap van hátra az új alkotmány elfogadásáig, nem állíthatjuk azt, hogy lehetetlen lenne megalkotni Európa egyik környezetvédelmi szempontból vezető alkotmányát, sőt számos előremutató jelet is felfedezhetünk. Az Alkotmány-előkészítő eseti bizottság határozati javaslata az új alkotmány szabályozási elveiről például kimondja, hogy „[m]indenkinek joga van az egészséges környezethez, ezért mindenkinek kötelessége is az élő és élettelen környezet óvása.” Azzal pedig, hogy az alkotmányozás legújabb iránya lehetővé tette, hogy versengő ellenzéki anyagok is bekerüljenek a parlamenti vitába, fokozott figyelem irányulhat például az LMP „Alkotmány a jövőnek” című koncepciójára, amely érvényesíteni igyekszik a fenti elveket. Sőt a Fidesz által előirányzott közjogi kérdezz-felelek is érzékenynek mutatkozik a jövő nemzedékek iránt, nem is beszélve a jövő nemzedékek biztosának fentebb említett javaslatairól és a környezetvédelem iránt elkötelezett civil és szakmai szervezetek nyomásáról.

Meg van tehát a lehetősége annak, hogy kialakul egy „környezetvédelmi-koalíció” az új alkotmány zöld filozófiájának kidolgozására és érvényesítésére – természetesen ez nem törvényszerű. Előfordulhat az is, hogy a fenti elveket (vagy azok jelentős részét) elsodorják a szokásos közjogi-politikai viharok. Ezzel azonban egy vissza nem térő esélyt veszítenénk el: mert ugyan nem állítom azt, hogy egyenes arányosság lenne egy alkotmány környezetvédelmi rendelkezési és a környezet állapota között, mint ahogy azt sem, hogy az új alkotmány elfogadásával rögvest javulna például a hazai levegő minősége. Azt azonban igen, hogy az új alkotmány környezetvédelmi filozófiája (ha lesz ilyen) hosszútávon meghatározó lesz mind az alaptörvény, mind pedig magának az ország környezeti állapotának szempontjából, hiszen az alkotmányt nem (csak) magunknak, hanem unokáinknak (is) írjuk.
 
2011.02.22.
 
 
Az elemzés szerkesztett változata megjelent a HVG.hu portálon 

Miért A magyar jobboldal természetrajza Köztes demokrácia A nyugattalan Magyarország