Hard government

Egyértelmű, hogy a kormány a szabadság és hatékonyság balanszát a hatékonyság javára kívánja elbillenteni, ahhoz sem férhet kétség, hogy erős állami szerepvállalásra alapozott cselekvésorientált kormányzást kíván megvalósítani, de az már korántsem ilyen nyilvánvaló, hogy mindezt nem minden elméleti háttér nélkül teszi.

Az elméleti alapozás nyugatról érkezik, és nem más képezi a magvát, mint a „good government” teóriája, annak is a Stein Ringen féle értelmezése, mely ötvöződik a hazai erőpolitikai attitűddel, és így jön létre egy olyan modell, amely már igazi hungaricum: a hard government. Ahhoz, hogy helyi értékén tudjuk kezelni a kormány eddigi tevékenységét, illetve be tudjuk mérni a lehetséges mozgásirányát, elengedhetetlen, hogy közelebbről is megvizsgáljuk, e modell főbb karakterjegyeit.  

Az állam szerepe

Mind retorikai szinten, mind pedig a különböző gazdasági és szakpolitikai tervek szintjén világosan megmutatkozik az egyértelmű szándék, hogy a kormány át akarja szabni a piac és az állam viszonyrendszerét, erősítve az állami szerepvállalást szinte minden területen. Az állam területfoglalását (terület-visszafoglalását) sürgető nézetek nem új keletűek, de a világgazdasági válság adott új lendületet az ebbéli elképzeléseknek, melyek lényegében erős központosított ágazati irányítást, a magántőke szűkülő szerepvállalását a közszolgáltatásokban, és gondoskodó államot vizionálnak.

Fontos tényező, hogy a hard government felhagy az öngondoskodás kiemelt propagálásával, ismét fókuszba helyezi a gondoskodó államot, nem fogadja el tehát a jóléti állam krízisét leszögező diagnózisokat, és annak módosított restaurációjára törekszik.

A kormányzás

A hard government élesen szembehelyezkedik a liberális kormányzati szemlélettel („good governance”), mely a társadalmi-gazdasági szereplők közötti koordinációra helyezi hangsúlyt, és egyfajta országmenedzselő attitűdöt képvisel. A hard government ezt azon az alapon utasítja el, hogy az érdekcsoportok és civil tényezők döntéshozatalba való beemelése szétteríti a felelősséget, az érdekek és szándékok kuszaságában elhalványodnak a közérdek körvonalai,   illetőleg az érdekérvényesítési potenciál kiegyensúlyozottsága révén könnyen torz hangsúlyeltolódások következhetnek be az irányításban. Éppen ezért a hard government nem törekszik az érdek-aggregációra, hanem magára vállalja a közjó meghatározását, vállalva az ezzel járó megnövekedett felelősséget, és élesen különválasztja a kormányzás aktorát és alanyát. Ennek folytán abszolutizálja saját közjófelfogását, tehát az ország fejlődéséről kialakított vízióját, illetőleg a közérdekről alkotott ideáját, és azt minden ellenérdekkel szemben érvényesíti. E szemlélet szerint csak keretrendszerben biztosítottak a világos felelősségi viszonyok feltétele, és ezen keresztül az elszámoltathatóság.

A család

Ami a társadalomszemléletet illeti, a családnak kitüntetett szerep jut. Tulajdonképpen megállapíthatjuk, hogy ez a felfogásmód sok tekintetben a családot (és nem az egyént) tekinti a társadalom legkisebb alapegységének, és így jön létre a hard government társadalomszemléleti trigonometriája, melyben a háromszög csúcsain mindig az állam, a család és a piac áll, a háromszög arányai pedig aszerint alakulnak, hogy milyen arányeltolódást akar és képes realizálni. Az világosan látszik, hogy a család-állam-piac hármasának olyan egyensúlyára törekszik, amelyben a családnak és az államnak – a korábbinál – sokkal nagyobb szerep jut az újraelosztás rendszerében. 

Az erőpolitika

Voltaképpen a nyugatról érkező „good government” koncepciót az erőpolitikai attitűd, valamint a puha tényezők (szemléletformáló motívumok) elhanyagolása teszi hard government-té, és a formaváltás nemcsak az eszközök szintjén jelentkezik, hanem a tartalmi elemekre is kihat. Bár az erőkultusz finomra hangolt változata a választási kampányban is jelen volt, illetőleg a Fidesztől sem ellenzékben, sem kormányon nem állt távol ez a harci mentalitás, a erőpolitikai habitusnak mégis a kétharmados győzelem szerzett sajátos létjogosultságot, mivel minden eddiginél nagyobb mozgásteret biztosított a kormánynak, így a változtatásra törő akarat minden eddiginél mélyebbre hatolhat. A hard government szemléletmódja szerint a jó kormányzás nem pusztán a problémák hatékony kezelése (bár kétségkívül problémaorientált felfogásmód), hanem a kormányzást küzdelemként értelmezi, ahol a leküzdendő ellenfelek folyamatosan változnak (államadósság, magán-nyugdíjpénztárak, nagytőke, EU, neoliberalizmus, IMF), de maga a küzdelem – mint értelmezési keret – permanens.

***

Az új kormányzati szemlélet kapcsán természetesen van még jó néhány kérdőjel: nagy kérdés például, hogy egy olyan kormányzati szemlélet, mely csak a keretrendszerre koncentrál, és nem helyez kellő hangsúlyt a szemléletformálásra, lehet-e sikeres egy olyan országban, ahol a hazai vállalkozói réteg nem elhanyagolható hányada nincs tisztában a piacgazdaság feltételrendszerével és normáival, az állampolgárok adómorálja olyan, mintha egy megszállt országban élnének, ahol az üzleti világban nemhogy a kézfogás, de még a több százoldalas, részletes szerződések sem nyújtanak garanciát a feltételek betartására, és még hosszan folyathatnánk a sort. Nem világos az sem, hogy ilyen szorongató fiskális körülmények között miképpen kivitelezhető a jóléti állam rehabilitációja.

Jóllehet hiányzik még számos mozaikdarab ahhoz, hogy a Fidesz kormányzásáról teljesebb képet kapjunk (a szerkezeti reformok részletei, az új alkotmány társadalmi fogadtatása)  de a fenti tényezők tükrében maga az irány, az világosan látszik, és abban is biztosak lehetünk, hogy ezek az államra, családra, kormányzásra, erőpolitikára vonatkozó szemléleti alapvetések  jelen lesznek minden szakpolitikai döntésben, érvényesülnek majd minden átalakítási mozzanatban, és ezáltal – közvetve vagy közvetlenül – jelentősen kihatnak életkörülményeinkre.
 
2011.03.08.
 
 


Az elemzés szerkesztett változata megjelent a HVG.hu portálon 
 
 
 

Miért A magyar jobboldal természetrajza Köztes demokrácia A nyugattalan Magyarország