A méltányosság aktualitása

...
A téma valóban komoly, és az őt megillető komolysággal kell foglalkoznunk vele nekünk is, mert természetesen a méltányosság fogalma nem valamiféle kölcsönös megértésben, egymáshoz közeledésben testesül meg, akár a bal-, akár a jobboldal frazeológiáját nézzük. Habár e tárgykörben is lehetne egy-két szavunk, hiszen az új Fidesz-alapprogram a korábbi hangütéshez képest jóval békülékenyebb, konszenzuskeresőbb, s a legkevésbé sem játszik rá a kormányt illető korábbi súlyos elmarasztalásokra. Ha akarnánk, valamiféle „újméltányos” fideszes gondolkodást is érezhetnénk ezek mögött a mondatok mögött: „Nemzeti közmegegyezést és a pillanatnyi partikuláris érdekeken való felülemelkedést igényel többek között a Magyarországra váró egyik legfontosabb uniós kihívás, a 2011-es magyar EU-elnökség megfelelő előkészítése és lebonyolítása”.
...
Más olvasatban persze amolyan „méltányos lózungnak” is tekinthetnénk az ilyen szavakat, amelyekből mind a kormány-, mind pedig az ellenzéki oldal bőséggel mutatott számunkra példákat az elmúlt években. A nemzeti közmegegyezés igénylése az ellenfélhez való méltányos odafordulás (valójában tét nélküli) pátoszát példázza, de egyúttal példa arra is, hogy: íme, mi megpróbáltuk, de az ellenzéknél (a kormánynál) süket fülekre találtunk.
...
A méltányos magatartásnál - úgy tetszik - hasznosabbak és sikerre méltóbbak a méltányos ügyek. Az állam méltányossága.
...
Már a Jövőnk című program is meglepetést okozott azzal, ahogyan a Fidesz a méltányos államról beszélt. Ott az ellenzék vezető pártja azt állította, hogy két, egyaránt méltányos (az angolszász és a kontinentális) állammodell létezik Európában. Az angolszász keveset adóztat és erősen öngondoskodás-párti, ezzel szemben a kontinentális (mondjuk a svéd) viszonylag magas adókkal operál, de ezért cserébe alapvető állami szolgáltatásokat nyújt. A Fidesz érvelése szerint a Gyurcsány-kormány által képviselt állam-modell egyik sem és mindkettő, valójában azonban olyan hibrid, amely méltánytalanul osztja el a javakat, mert - példának okáért - nem hárítja el az akadályokat a tehetségesek és a vállalkozó kedvűek elől, miközben – másfelől – szinte semmit nem tesz meg a versenyhátránnyal indulók felzárkóztatásáért. Akár egyet is érthetünk a mindebből levont következtetéssel: „az állam a méltányosság, másképp fogalmazva a közjó előmozdítására létrehozott intézmény”. S ezt a gondolatot – a Fidesz komoly ebbéli szándékait megerősítve – alátámasztja a legújabb program is, amelyben ismét csak előkelő helyen szerepel a méltányos állam fogalma, kiegészítve a kicsi és erős állam fogalmával.
...
Az, hogy a fogalom szinte átvándorolt a baloldalról a jobboldal szótárába, nem pusztán arra a közkeletű jelenségre példa, hogy a pártok értékei konvergálni kezdenek egymással. Van itt egy másik összefüggés is, amely arról szól, hogy egy-egy érték akkor kristályosodik ki egy párt szótárában, ha a másik párt – bárminő okból – nem elég serény az adott fogalom értelmezésében és karbantartásában.
...
Állításunk az, hogy a hazai baloldal igen élénken és kreatívan nyúlt a fogalomhoz valamikor a 2000-es évek első felében. Kapcsolódva a nemzetközi tendenciákhoz – a méltányosság fogalma a nemzetközi térben a liberalizmus felségterülete – innovatív módon kezdett beszélni, s legfőképpen a fogalmat alkotó módon kapcsolni igyekezett állam és polgárai, vagy kormány és polgárai újragondolandó viszonyához. A túlságosan elvont – akár Rawls-i alapokra is visszavezethető – igazságosságfogalom után üdítőnek hatott a méltányosság, a méltányos állam és a méltányos elosztás – differenciált és polgárbarát politikája. Csakhogy időközben történt egy és más a baloldalon, amely mintegy zárójelbe tette a korai Gyurcsány írásokban például oly masszívan megfogalmazódó harmadikutas (méltányosság-központú) politikát. Az elmúlt másfél év egyensúlyközpontú, makrogazdasági válságmenedzselése (és –bukdácsolása) egyszerűen szólva megakasztotta a méltányosság gondolatának baloldali továbbfejlesztését, illetve megilletődötté tette magukat a baloldali teoretikusokat is, akik saját politikájuk empirikus tapasztalataira építve elszégyellték magukat. Közülük talán csak néhányan maradtak továbbra is elszántak, azok (mint például Bokros Lajos), akik korábban – már a Gyurcsány éra előtt is – azokat az elveket vallották, amelyeket ma. Bokros következetesen liberális szolidaritás-felfogása azonban ma is szuperkisebbségben van még a koalíciós oldalon is.
...
Ilyen körülmények között megtörtént a fordítottja annak, ami például a polgári értékekkel történt. 1998-ban az akkori MSZP még teljesen érzéketlen volt a polgári baloldal értékeire, ám néhány évvel később nagy öntudattal kezdte polgári baloldalként meghatározni önmagát. Ma valami hasonlót látunk a méltányosság fogalmával: a jobboldal jószerivel differencia specifikumként alkalmazza a méltányos jobboldal kifejezést, amely nyilvánvalóan a méltánytalan baloldal popularizált ellentétpárja.
...
Mindeközben a bal- és a liberális oldalnak sem ideje, sem szellemi energiája nincs, hogy a fogalom valódi szellemi tartalmait kibontsa, és hitelesen bemutassa. A sokszor emlegetett hitelességi deficit ezen a területen is visszaüt, mert elbizonytalanítja és kiiktatja a kezdeményezőkészséget. Mondhatjuk persze azt, hogy a Gyurcsány-kormányt annyira leköti a tűzoltás, hogy nem marad ideje az ilyesfajta szellemi arisztokratizmusra. De azért legyünk őszinték, és hasonlítsuk össze a Fidesz legújabb programját az MSZP legújabb (2006-os választási) programjával. Bármiképpen is vélekedünk a Fidesz politikai szerepéről és Orbán Viktor személyiségéről, azt el kell ismernünk, hogy valamiféle tudatos építkezés jelei kimutathatóak. Nem úgy az MSZP oldalán, amelynek 2006. évi (utolsó) programja a tömény anakronizmus. Ezzel persze a párt választásokat nyert, de talán nem véletlen, hogy Gyurcsány kormányprogramja szinte a választási program minden betűjét átírta.
...
S persze az sem lehet véletlen, hogy a méltányosság fogalma már abban a 2006. évi programban sem szerepelt. Örömünk tehát mégsem teljes, mert a fogalom bár nem veszett el, sőt átalakult, de a számunkra nagyon fontos tartalmairól való vita (ahogy egy korábbi cikkünkben is írtuk) továbbra is várat magára.

Miért A magyar jobboldal természetrajza Köztes demokrácia A nyugattalan Magyarország