A láthatatlan elnök


Számok és témák

Ha a számok szintjén vizsgáljuk az elnök tevékenységét, akkor eléggé ellentmondásos képet kapunk. Formálisan ugyanis Schmitt Pál nem tekinthető inaktív elnöknek, 605 elnöki határozatot hozott, 405 programon vett részt, 21 országban járt, 9 államfőt és 45 magas rangú vendéget fogadott, 33 magyarországi településen reprezentált, 224 törvényt vizsgált meg és látott el kézjegyével. Épp ez utóbbival kapcsolatban érte a legtöbb kritika az elnököt, nevezetesen, hogy a 224 egyikénél sem élt az elnöki vétó eszközével, tehát a rendkívül nagyszámú törvény ellenére egyszer sem volt sem politikai, sem alkotmányos aggálya – annak ellenére sem, hogy a törvények között volt néhány, amely komoly alkotmányos vitát váltott ki a közbeszédben.

Elnök-jelölti beszédében – elődjéhez hasonlóan – Schmitt Pál is megjelölt néhány kiemelt témát, amit zászlajára kíván tűzni. Ilyen téma volt az egészséges életmód és a rendszeres sporttevékenység népszerűsítése; a tudásalapú társadalom kapcsán az oktatási rendszer minőségi és mennyiségi megújulása; a civil szféra megerősítése; a társadalmi szolidaritás előmozdítása; és mozgalmat kívánt indítani a magyar nyelv védelméért. A programadó beszédében külön is kiemelte az új alkotmány jelentőségét és szerepét.

Elnökségének első évében egyik témát sem sikerült tematizálni és napirenden tartani a politikai közbeszédben. Schmitt politikai agendájából inkább csak negatív töltetű elemek kerültek előtérbe, ilyen volt a Köztársasági Elnöki Hivatalból kikerült, az új alkotmányhoz készített javaslatcsomag, mely tartalmi tévedései, fogalmazásbeli és helyesírási hibái miatt komoly visszhangot váltott ki. Az ismétlődő helyesírási bakik miatt pedig a magyar nyelv védelmére irányuló szándék is sajátos fénytörést kapott.

Szerepek és elvek

Az alkotmány és a szokásjog viszonylag szabad mozgásteret biztosít az elnöki szerepfelfogás kialakítására. Schmitt szerepfelfogásának egyik kulcsmotívuma az ellensúly-szerep és a kiegyensúlyozó-szerepkör szembeállítása: „Szeretném kiemelni, hogy én nem ellensúly, hanem a hazai politikai csatározások feszültségének kiegyensúlyozója kívánok lenni.” (Elnök-jelölti beszéd - 2010. június 29).

Ez a szembeállítás bizonyos szintű logikai ellentmondást hordoz, mivel nehezen elképzelhető a kiegyensúlyozás ellensúly-szerep nélkül – kiváltképp egy kétharmados aszimmetria esetén. De ha eltekintünk ettől a logikai bakugrástól, az ellensúly-szerepkör kategorikus elutasítása (mely több beszédében is felbukkan) önmagában is problémát jelent, mert az alkotmányban foglalt jogkörök az elnököt épp erre a szerepkörre predesztinálják. Ezt támasztja alá az Alkotmánybíróság 2003-as határozata is, mely a következőképpen fogalmaz: „ …államfői jogkörök az Országgyűlés törvényhozási tevékenységének ellensúlyát képezik a hatalommegosztásnak az Alkotmány által szabályozott rendszerében (62/2003. (XII. 15.) AB határozat).

Vízió és mozgástér

A hibás szerepfelfogás önmagában persze még nem eredményezne karaktervesztést, legalább ilyen súlyú tényező lehet az is, hogy Schmitt nem rendelkezik olyan koherens és világos vízióval Magyarország jogállamiságát és alkotmányos rendjét illetően, mint elődje. A másik eshetőség, hogy rendelkezik ilyen vízióval, de az szinte minden elemében azonos a kormányoldal víziójával, ezáltal a köztársasági elnök szemléletmódja beleolvad a Fidesz-kormány nézetrendszerébe.

Mindazonáltal, ha a kontúrok nélküli elnöki arculat okait kutatjuk, a szerepek, elvek, víziók mellett nem szabad elfeledkezni a kétharmados többség által megválasztott elnök reálpolitikai mozgásteréről, ami Schmitt elnökségének keletkezéstörténetéig vezet vissza minket.

Schmitt Pál Orbán Viktor saját jelöltje volt a posztra, és a miniszterelnök komoly belső konfliktusokat is felvállalt, hogy Schmitt legyen a befutó. Ráadásul a jobboldali értelmiség részéről is erős lobbizás indult Sólyom újraválasztásáért. Május 3-án értelmiségiek közös kiáltványt tettek közzé, amelyben Sólyom újraválasztását kérték (a kezdeményezők között szerepelt többek között Makovecz Imre, Kopp Mária és Mellár Tamás); a felhívást pár nap alatt több ezren írták alá.

Mindezek ellenére a miniszterelnök a végsőkig kitartott jelöltje mellett, amire jó oka volt. Orbán Viktor feltehetően tisztában volt azzal, hogy a kormány jó néhány olyan döntést fog hozni, amely ütközik Sólyom felfogásával, és attól tartott, hogy a meglehetősen önjáró köztársasági elnök futószalagon küldi majd a törvényeket az Alkotmánybíróságnak, illetve vissza az országgyűlésnek. Orbán Schmitt Pálban látta annak garanciáját, hogy nem törik meg, illetőleg nem lassul le a törvényhozás, és ezáltal a kormány a döntéshozatal hatékonyságát és gyorsaságát csúcsra tudja járatni.

A miniszterelnök nagy valószínűséggel tudtára adta Schmitt Pálnak, hogy miért őrá esett a választása, és mit vár el tőle,  Schmitt ennek tudatában vállalta el a tisztséget. Ennek fényében nem nehéz belátni, hogy az elnök reálpolitikai mozgástere nem túl széles, így a következő években nem sok esély mutatkozik egy markáns elnöki karakter kialakítására.

***

A leköszönő Sólyom László a következő szavakkal adta át hivatalát: „láthatatlan elnökként én is mindig ön mellett fogok állni, amikor csak az ön lelkiismeretét ébreszteni kell, vagy meg kell erősíteni”. Egy év távlatából kijelenthetjük, hogy – a szerepfelfogása és a szűk mozgástér miatt – maga Schmitt Pál lett a láthatatlan elnök.


2011.08.16.


Az elemzés szerkesztett változata megjelent a HVG.hu portálon

Miért A magyar jobboldal természetrajza Köztes demokrácia A nyugattalan Magyarország