A feketezóna hatalma


A diagnózis

Tekintettel arra, hogy a feketemunka, az adóelkerülés rejtett, csak becslésekre lehet hagyatkozni a fekete-és  szürkegazdaság nagyságrendjére vonatkozóan. Egy pár évvel ezelőtt megírt tanulmány úgy vélte, hogy Magyarország rejtett gazdasága a GDP 20-25%-át teheti ki. Egy 2004-es uniós felmérés szerint a feketemunka nálunk becsült aránya a legmagasabbak közé tartozott az EU-ban, akkor 18%-ot mértek.

Megbízhatóbb adatokat kapunk, ha az alkalmazottak számát vizsgáljuk. A kép immár több mint két évtizede elkeserítő: Bár a munkanélküliség szintje relatíve magas (11.6%), és évek óta nem történt jelentős csökkenés, nagyobb baj, hogy igen kevesen állnak bejelentett alkalmazásban, vagyis kevesen fizetnek adót.  Magyarországon a KSH adatai szerint a foglalkoztatottak aránya 2011 végén- 2012 elején  csak 55.8% volt (vagyis az egyik legrosszabb adat az Európai Unióban). Az Eurostat 2010-es adatai szerint  a fejlettebb országok (pl. Németország, Dánia, Svédország) évek óta 70 % fölött tudnak teljesíteni. Nálunk 3.7 millió fő munkában lévőt regisztrál a statisztika, de ebből le kell vonnunk a közszférában dolgozókat ahhoz (ez a legfrissebb adat szerint 734 ezer fő), hogy megkapjuk a magánszektorban foglalkoztatottak számát. Ez azt jelenti, hogy kb. 3 millió adófizetőnek kellene fedeznie a 10 milliós Magyarország minden szükségletét. Természetesen ez lehetetlen, ezért a mindenkori kormányok súlyos hitelfelvételre kényszerülnek; így  államkötvényeket bocsátanak ki (az országgal szembeni bizalmatlanság esetén magas feláron), vagy az IMF-hez, és az EU-hoz fordulnak kölcsönért.

Nem tűnik reálisnak a Fidesznek még a kormányra kerülése előtt bejelentett igénye, hogy 10 év alatt 1 millió munkahelyet kell megteremteni. Az ellenfelek rögtön puszta propagandafogásnak tekintették ezt az igényt. Bár kétségtelenül az is volt, de ennek mélyén azon óhaj állt, hogy az államnak olyan gazdaságpolitikát kell folytatnia, hogy az államnak a magánszektorban keletkezett munkahelyek révén minél több adófizető polgára legyen. Ennek helyességét aligha lehet vitatni.

Az állam és adófizetője

De hogy lehet több adófizetőt „kitermelni”? Az eddigi kormányok – és sajnos a mostani is – javarészt technikai feladatnak tekintették Magyarország egyik legnagyobb problémájának a kezelését. A kormányzat illetékes szervei rajtaütésszerű munkaügyi ellenőrzéseket produkáltak, és akár a kamerák jelenlétében is bírságoltak. Időről-időre szigorítottak a rokkantsági nyugdíjszabályokon (a második Orbán-kormány különösen). Hangzatos nyilatkozatok hangzottak el a munkahelyek növelésének szükségességéről – ám ez a helyzet mégis alig javult, sőt a 2008-as válság miatt átmenetileg még romlott is.

Nem arról van szó, hogy a foglalkoztatottsági adatok javításához ne volna szükség olyan gazdaságpolitikára, amelyik új piacok megszerzésével, a meglévők bővítésével növeli a munkaerő-igényt. Ehhez persze olyan oktatáspolitika is kellene, amely képes a munkaerőpiac igényeihez alkalmazkodni tudó, jó probléma-megoldóképességű, kreatív személyeket kinevelni.

Mindez azonban még nem elég, a probléma gyökere mélyebben van. Az aktuális ügyek hínárjában nem sok szó esik erről, de az alacsony foglalkoztatottság, az alacsony adóbefizetési hajlandóság, és a magas feketemunka politikai okra vezethető vissza. Ez pedig nem más, mint hogy egy átlag magyar polgár nem bízik a saját államában, és emiatt nem szívesen fizet adót a saját állama számára, vagy ha teheti, akkor igyekszik az adóbefizetést elkerülni.

A nagyobb legitimációért

A TÁRKI 2009-es vizsgálata megerősítette azt a hosszú évek óta tartó jelenséget, hogy a magyarok nagy része igencsak elégedetlenül figyeli a politikai intézmények működését. A helyzetet súlyosbítja, hogy a magyar társadalom maga is bizalomhiányos. Az intézmények iránti bizalom indexének (pl. a politikai pártok, parlament, kormány, hadsereg, rendőrség, bíróság, szakszervezetek) rangsorában Magyarország az európai átlagnál lényegesen alacsonyabb pozíciót foglalt el. Az Orbán-kormány 2010-es hivatalba lépése óta – egy rövid bizalomteli várakozás után – sem javult a helyzet, az Eurobarometer 2011-es felmérése szerint a megkérdezetteknek mindössze 15% -a bízik a politikai pártokban (EU-átlag 16%), a kormány megítélése valamivel jobb (26%, szemben az EU-átlag 24%-val). Figyelmeztető jel, hogy a politikai rendszer egésze igen alacsony számokat kapott, a magyaroknak mindössze 30%-a elégedett a demokrácia működésével, ami a legalacsonyabb értékek közé számít, jóval az EU-s összérték (52%) alatt található. A gazdaságilag-társadalmilag is fejlett országok demokráciáival való elégedettség általában magas, a német demokrácia 68%-ot, a finn 77%-ot, a svéd 87%-ot kapott.

Az állammal szembeni alacsony bizalom és az adófizetési hajlandóság úgy függ össze, hogy a tényleges és potenciális adófizetők nehezen hiszik el, hogy az állam az általuk befizetett adókat jól költi el, és nem pl. korrupciós ügyletekre fordítja. Az adófizetőktől levont adók és járulékok hasznosulását viszont elvárják a választók; a mainál jobban és igazságosabban működő egészségügyet, gyorsabban és pontosabban közlekedő vasutat, jobb városi tömegközlekedést, magas színvonalú ügyintézést követelnek. Ha a választói (ez esetben adófizetői) percepcióban nem javulnak a mindennapi körülmények, akkor sokan jutnak arra az eredményre, hogy mivel az állam sok esetben szakszerűtlenül működik, és/vagy korrupt, de minimum gyanús módon viselkedik, és amúgy is túladóztat, ezért jobb elkerülniük az adófizetést, ahol csak lehet. Az állam erre (képletesen) széttárja a karját: csak akkor tud jobb szolgáltatásokat és életminőséget nyújtani, ha végre az eddiginél lényegesen több adót és járulékot tud beszedni. A kör ezzel bezárul.

De akkor mit lehet tenni? Nincs más választás, meg kell növelni a magyar politikai rendszer legitimációját. El kell hitetni minél több polgárral, hogy az állam nem egy testidegen intézményrendszer, hanem a politikai közösség megtestesítője, amelyik a polgárai életszínvonalának javításáért dolgozik. A politikai kommunikációnak egyik fő sarokpontjának kellene lennie, hogy érthetően elmagyarázzák az adóbefizetés kiemelkedő fontosságát. Furcsa, hogy a kommunikációt oly nagyra tartó Fidesz-kormány eddig alig tett kísérletet nyilvános megszólalásaiban, hogy meggyőzze az embereket arról, hogy saját maguknak tennének jót, ha pl. nem a feketemunkát választanák a foglalkoztatás formájául, hanem végre mindenki tisztességesen adózna. Az adminisztratív kényszer ehhez kevés, de még az Alaptörvény szövege is. A legitimáció akkor lesz igazán erős, ha az emberek belső meggyőződésből, a hatósági fellépés fenyegetettsége nélkül is kiemelt feladatuknak, mi több, kötelességüknek éreznék a közterhekhez való hozzájárulást. Ennek a tudatnak a kialakítását viszont már általános iskolában el kell kezdeni, hogy ez felnőttkorban természetessé váljon. Ez az  állampolgári kötelezettségtudat csak akkor alakulhat ki, ha az állam, illetve a politikai intézményrendszer képviselői hitelesek és megbecsültek a polgárok előtt, és maguk is jó példával járnak elöl. Ennek a megbecsültségnek egy jól és magas színvonalon működő állam a feltétele, amelynek szakapparátusa nem politikai, hanem szakmai alapon szelektált, és alacsony benne a korrupció szintje.  

Kár lenne tagadni, ez az út sokszereplős, buktatókkal teli, és bonyolult folyamat. Az államnak és állampolgárának lelkileg is egymásra kell találnia. E nélkül aligha reménykedhetünk egy jól működő, és virágzó Magyarországban.
 
 
2012.04.17.

Miért A magyar jobboldal természetrajza Köztes demokrácia A nyugattalan Magyarország