Matolcsy és a well-being


Mi is az a well-being?

Az elmúlt hetekben a Méltányosság többször is megpróbálkozott a gazdasági miniszter elképzeléseinek rekonstrukciójával, kiemelve, hogy mennyire erős hatást gyakorolnak az új közgazdaságtan elméletei Matolcsy, valamint Orbán világképére. Ennek egyik központi fogalma a well-being, amelyet magyarul „jól-létnek” fordíthatunk. A well-being vált az utóbbi években a válságból való kilábalás egyik hívószavává. Lényege, hogy egy ország teljesítménye nem kizárólag olyan mutatókkal írható le, mint a GDP növekedés, vagy a külkereskedelmi mérleg, hiszen azok vajmi keveset árulnak el az adott állam lakosainak életminőségéről. Nagyon egyszerű példával élve: egy óriási vegyi üzem például a termelésen, illetve a munkahelyteremtésen keresztül nyilván jótékony hatást gyakorol egy térség gazdasági teljesítményére. Ugyanakkor előfordulhat, hogy az általa okozott környezeti kár sokkal súlyosabb problémát jelent a helyi közösség számára. Ez utóbbiról pedig nem mondanak semmit a klasszikus gazdasági mutatók. Ez a megközelítés a 90-es évek végén, illetve az ezredfordulón a neoliberális közgazdaságból való kiábrándulás következményeként született meg. Leghíresebb személyisége, Joseph Stiglitz amerikai közgazdász, aki az IMF alkalmazottjaként elsősorban a harmadik világban szerzett tapasztalatai miatt fordult az új megoldások felé.

Az elmúlt évtizedben ezek a gondolatok fokozatosan a mainstream közgazdasági és politikai gondolkodás részévé váltak, a 2008-as válság következtében pedig a korábbinál is népszerűbbek lettek. Stiglitz és munkatársai (Amartya Sen, Jean Paul Fitoussi) az előző francia elnök felkérésére három évvel ezelőtt egy olyan mérési rendszert alkottak meg, amelyik a gazdasági növekedés klasszikus mutatóit az életminőség és a fenntarthatóság szempontjaival ötvözi. Ajánlásaikban az egészség, az oktatás, az egyéni tevékenységek, a társas kapcsolatok, a politikai tevékenységek, a környezeti feltételek fontosságát emelték ki. Hasonló megközelítéssel dolgozik az OECD Better Life Indexe, amelynek igen szemléletes honlapján mindenki önmaga súlyozhat, illetve állíthat fel listát az országok között életminőség szempontjából. Nagyon fontos még a londoni illetőségű New Economics Foundation, amelyik az úgynevezett HPI (Happy Planet Index) felállításával igyekezett összehasonlíthatóvá tenni az egyes országok és társadalmak teljesítményét.

Természetesen ezeken kívül is számos nagyszerű könyv, tanulmány született a témában, többek között a Matolcsy által is idézett Rath-Harter vagy Gavin Money kötet. A well-being gondolatot egyelőre egyik nagy hagyományos politikai tábornak sem sikerült kizárólagosan becsatornáznia. A már emlegetett New Economics Foundation elsősorban inkább baloldali gyökerekre épít, ugyanakkor Sarkozy elnök jobboldali kormányfőként készíttette el a Stiglitz-Fitoussi bizottság jelentését. Magyarországon a korábban az MSZP-t tanácsadóként segítő Braun Róbert hozta létre a New Economics hazai megfelelőjét, míg a jobboldal gazdasági minisztere ajánlgatja a Heti Válaszban megjelenő rovatában az ide kapcsolódó könyveket. Sőt az LMP értékeiben – elsősorban a fenntarthatóság kapcsán – is megjelenik számos „well-being-szerű” elem.

A romló mutatók árnyékában

A gazdasági teljesítménnyel szemben az életminőséget és a fenntarthatóságot középpontba állító megközelítés tehát egyre erőteljesebben van jelen a nyugati közgondolkodásban, illetve már a hazai interpretációk is megjelentek. A kérdés az, hogy a cikk elején emlegetett „klasszikus” mutatók romlása ellenére a well-being szempontjából találhatunk-e előremutató elemeket? Lehet-e teljesen más megközelítéssel, új szempontok figyelembevételével pozitívan értékelni a hazai gazdasági mutatókat?  

Eltekintve a ténytől, hogy az éppen kormányon lévő politikusnak kommunikációs szempontból egyszerűen muszáj pozitív üzeneteket megfogalmaznia a választópolgárok és a befektetők felé, erre a válasz: egyértelműen nem. Mégpedig három okból.

Egyrészt maga a kormány is belátta, hogy az elmúlt két évben használt eszközök kiegészítésre szorulnak. Erre utal elsősorban a munkavédelmi akciótervvel érzékelhető fordulat, amelyik az állam szerepének módosulását jelentheti a jobboldal világképében, de az IMF tárgyalások előrehaladása is azt mutatja, hogy az Orbán-kabinet kénytelen szembesülni az egyre tragikusabb eredményekkel.  

Másrészt az új közgazdasági megközelítés nem jelenti azt, hogy a korábbi indikátorokat egytől-egyig ki lehet dobni az ablakon. Sokkal inkább azt, hogy új szempontokkal, új mérőszámokkal egészíthetők ki, illetve módosíthatók a klasszikus mutatók. A beruházási ráta például természetesen minél magasabb, annál jobb. Csakhogy az új szemlélet hozzáteszi, hogyha ez a beruházás környezetbarát, az életminőséget javító módon történik meg, akkor beszélhetünk igazán pozitív összképről.

Harmadrészt: ha megvizsgáljuk a well-being, illetve az új közgazdaságtan által felvetett kérdéseket, Magyarország ezekben sem szerepel túl fényesen. Sőt ennek a módszertana idehaza nem igazán kidolgozott, így csak korábbi életminőségre vonatkozó indexekre támaszkodhatunk, amelyekből nem bontakozik ki a teljes kép. Azonban a konjunktúra-indexek, a fogyasztói bizalom, a társadalmi egészség, lakhatás és egyéb szempontok alapján is nehéz kedvező folyamatokról beszámolni. Természetesen ezt nem lehet egy az egyben a jelenlegi kormányzat nyakába varrni, ám az tény, hogy a fordulat jelei egyelőre kevéssé látszanak.

A gazdasági miniszter világképében tehát világosan tetten érhetők egy újfajta szemlélet, a well-being elemei, a romló mutatók árnyékában azonban ezek a gondolatok meglehetősen hiteltelenül csengenek. Nemcsak a statisztikák alapján, hanem a társadalom többségének mindennapjaiban sem érzékelhetők pozitív folyamatok. Ráadásul a hazai társadalom életminősége – különösen az egészségügyi mutatókban – még attól a szinttől is elmarad, amelyet egyébként az ország fejlettsége indokolna. Idehaza az elsődleges kérdés tehát nem az, hogyan lehetne a fejlettségnél magasabb jól-létet elérni, hanem sokkal inkább az, hogyan lehet a közérzetünket feltornázni legalább egy olyan szintre, amit a gazdaság teljesítménye indokolna.


2012.07.31.


Miért A magyar jobboldal természetrajza Köztes demokrácia A nyugattalan Magyarország