A cselekvő demokrácia alternatívája

A Fidesz felismerte ezt a változási folyamatot, és megpróbált bekapcsolódni a vitába, a balliberális ellenzék ezzel szemben nem látja az „Orbán-fától” a globális erdőt. Pedig a magyar társadalom figyelmét nem kerülte el a nyugati világ válságjelensége. Ha az ellenzék bizonyítani akarja kormányzati kompetenciáját és megújulási képességét, akkor hasonló súlyú gondolati újítással kell előállnia, mint hajdan Gyurcsány Ferencnek a giddensi harmadik út eszméjével.
 
Megszokhattuk már, hogy Orbán Viktor beszédeiben nem csak belpolitikai, hanem globális folyamatokra is reflektál. A miniszterelnök 2011 decemberében, a Széll Kálmán Alapítványnál elhangzott beszédétől kezdve legutóbbi tusnádfürdői szereplésén át több ízben megkísérelte elhelyezni Magyarországot abban a Nyugaton már régóta zajló vitában, amelyik a folyamatban levő világszintű átalakulás lehetséges kimenetelét vizsgálja. A globális változások Magyarországot is érintik, így kormányzati pozícióból nem is maradhatott közömbös a kérdés iránt.  Baloldalról azonban Gyurcsány Ferenc óta nem láttunk hasonló típusú „akadémikus” politikát. Mondhatjuk, ellenzékből nincs is szüksége rá. Amennyiben azonban kormányváltó ambíciókkal rendelkezik, mégis van. Jelenleg ugyanis pusztán annyiból áll retorikai „tőkéje”, hogy Orbán-ellenes összefogás szükséges a demokrácia és jogállamiság védelmében. Ahhoz, hogy megértsük, milyen alternatíva mutatkozhat a baloldal számára, előbb fel kell vázolnunk annak a nemzetközi vitának a menetét, amelyre Orbán Viktor építi mondanivalóját. Ez négy lehetséges alternatívát jelöl meg:
 
- A válságot követően globális „senkiföldje” és világszintű hatalmi vákuum alakul ki, a világ, először modernkori történelmében, „gyám” nélkül marad. 
 
- A nemzetállamok szerepe és befolyása felerősödik, aki jól tudja pozícionálni magát a nemzetek „tülekedésében”, az évtizedekre megalapozhatja gazdasági, politikai fölényét. Ehhez kapcsolódik a két további alternatíva, amelyek ennek potenciális kimeneteleit vázolják fel:
 
- Kína és a BRICS országok letaszítják a nyugati világot korábbi nagyhatalmi szerepéből.
 
- Az Egyesült Államok, illetve a Nyugat képes lesz megőrizni politikai, gazdasági pozícióját.
  
A Fidesz narratívája szerint a Nyugat, ahogy eddig ismertük, válságban, mi több átalakulófélben van. A neoliberális gazdaság ideje lejárt és egy másfajta, a termelő tőkére alapuló gazdasági struktúra, a „keleti modell” kerül előtérbe. Tusnádfürdőn azonban elhangzott a Fidesz szemléletének egy másik fontos sarokköve is, amit gyakran elfelejtenek, vagy eltorzítanak. Nem szabad hátat fordítani a Nyugatnak, Magyarországnak az érdeke, hogy Nyugat-Európa és az euróövezet kilábaljon a válságból, de a nyugati modell feltétlen másolása helyett saját gazdasági rendszert kell felépíteni. A külföldi vitákban megjelenő két álláspont ötvözetéből tevődik ki tehát a kormány álláspontja. Ezzel szemben a balliberális oldal csupán annyiban helyezhető el a globális narratívák felsorolásában, hogy hagyományosan Nyugat- és Európa-pártiként ellenzi az orbáni narratívát. Ugyanaz a válasza a globális válságra, mint a belpolitikai helyzetre. A mozdulatlanság politikája. Az eurózóna válságának megoldása a mélyebb európai integráció, a hazai politika válságára pedig visszatérés a 2010-es állapotokhoz. Csakhogy önmagában ez még nem elég. Egy potenciális kormányváltás és a régi rend visszaállítása semmiféle választ nem ad a körülöttünk zajló változások kezelésére. Ha retorikájukban a demokrácia válságát hirdetik, kiutat is kell belőle ajánlaniuk. Ez egyáltalán nem jelenti azt azonban, hogy elméleti újításának ugyanúgy a globális válságból kell kiindulnia. Miért ne építhetne a helyi szintű változásra? 
 
Külföldi agytrösztök anyagait szemléző írásainkban már korábban is foglalkoztunk a Sitra nevű finn agytröszttel, amelyik parlamenti finanszírozással, ám pártoktól függetlenül hivatott megoldásokat találni célzott gazdasági, politikai és társadalmi kérdésekre. Felismervén, hogy a demokratikus intézmények számos új kihívás előtt állnak, idén tavasszal elkezdték vizsgálni milyen válaszokat adhatnak a globális válság okozta bizonytalanság közepette a demokrácia továbbfejlesztésére, tökéletesítésére. Ebből a közös gondolkodásból született a „cselekvő demokrácia” fogalma, amelyik a hagyományos részvételi demokrácia mellett, azt kiegészítve létezik. Egyszerre jelentkezik ugyanis az állampolgárok elfordulása a hagyományos részvételi formáktól és megnövekedett társadalmi szerepvállalás az élet számos más – a hagyományos intézményeken kívül álló - területén. Ahogy a Sitra elnöke, Mikko Kosonen fogalmazott, a világgazdasági válság miatt sokan tehetetlennek érzik magukat, és szinte mindennapos jelenség a zavar a kormányzatban, a gazdaságban és a társadalmi részvétel terén. . „A finn társadalom jelenleg komoly változásokat tapasztal… … Ez komoly kihívást állít a politika és a demokratikus rendszer megújulási képessége elé.”  
 
S, hogy mit is jelent ez a megújulás? Miben más a cselekvő demokrácia a szokványoshoz képest? Rugalmas, független szervezést tesz lehetővé. Érzékelhetően megnőtt a részvétel a helyi kezdeményezésekben, ahol szemmel látható eredményeket tudnak elérni az emberek, és saját kezükbe vehetik sorsukat, megtapasztalva a közvetlen demokrácia élményét. A cél legtöbbször nem is politikai, lehet egy egyszeri esemény, vagy egy konkrét közösségi ügy köré szerveződő tevékenység, amelyik megoldását követően érvényét veszíti, ettől függetlenül ezek a kezdeményezések mind részei a modern részvételi demokráciának, hiszen a társadalom magához ragad számára fontos ügyeket és saját hatáskörében tervez, szervez és dönt kivitelezéséről. 
 
Ez ugyanakkor felveti azt a kérdést, hogyan lehet biztosítani a „hagyományos” intézményrendszer szerepét, és, hogy ebben a megújulási folyamatban megmaradjon, ami jól működik, míg, ami innovációra szorul, átalakuljon. Egyeztetésre és tényleges együttműködésre van szükség a kormányzat és a kezdeményezők között a finn igazságügyi miniszter szerint, annak érdekében, hogy egymást erősítsék a felek. Rájöttek ugyanis, hogy a bürokrácia gyakran a demokrácia halála. A felesleges és rugalmatlan adminisztráció nagymértékben hátráltatja, sok esetben megakadályozza az egyéni kezdeményezéseket. 
 
Demokrácia és intézményvédelem, kormányzati egyeztetés az állampolgárokkal, mind ismerősen hangzó fogalom. A balliberális ellenzék folyamatosan ezt hiányolja a jelenlegi kormány részéről. A bemutatott modell mégis jóval „több”, mint amit az ellenzék hangoztatni szokott. Átfogó válasz a demokratikus intézmények és a részvételi demokrácia válságára. Természetesen számos ellenérvet felhozhatunk, miért nem működhetne a modell hazánkban, tudjuk, hogy az önkéntes közösségi munkának évszázados hagyománya van a finn társadalomban, míg idehaza rossz szájízzel nézünk a „közösködésre”, azaz a „kommunizmusra”. Hazánkban az életszínvonal, a napi szintű létfenntartás szüksége nem teszi lehetővé az ilyen szintű állampolgári aktivitást és még sorolhatnánk. Mégsem lehet elmenni amellett, hogy a Fidesz globális változáselmélete mellett nagyon hasonló „lokális” közösségi értékekre, a nemzeti összetartozás érzésére, a család fontosságára építi kommunikációját. A baloldal számára a közösség újrafelfedezése és „megszervezése” lehet a megújulás kulcsa. A közösségi öngondoskodás modelljének meghonosítása ugyanis valódi tartalommal tölthetné meg az összefogás jelenleg üresen kongó szlogenjét.

Miért A magyar jobboldal természetrajza Köztes demokrácia A nyugattalan Magyarország