A Fidesz-ellenesség ereje


A felszín: vezet a Fidesz

Abban egyetértenek a közvélemény-kutató cégek, hogy a Fidesz vezeti a népszerűségi listát, bár a Fidesz előnyének a nagyságát illetően már eltérőek az adatok. A támogatottság csökkenése azonban egyértelmű és jelentős. A Fidesz vezetését relativizálja, hogy a választók kb. fele egyelőre nem kíván részt venni a választásokon (feliratkozni még kevésbé), illetve sok a bizonytalan választó.

A Medián júniusi kutatása (HVG, 2012. június 30.) azonban mélyebben lévő legitimációs problémára is rámutat:
 
1.  Az emberek 80 százaléka szerint Magyarországon inkább rossz irányban mennek a dolgok
2. A kormány munkájával való elégedettség nagyon alacsony szintű, 28 százalékos
3. A Fidesz elutasítottsága a kormányváltáskor mért 21 százalékról duplájára, immáron 51%-ra kúszott fel

Ezek az adatok azt mutatják, hogy a helyzet rosszabbodásáért a választók nagy része a kormány politikáját teszi felelőssé, ugyanis nem sikerült széles körben elfogadtatni azt a kormányzati kommunikációt, hogy a kormányzat egyébként jól dolgozik, ám az euróválság külső hatásai akadályozzák Magyarországot a gyorsabb fejlődésben. A kormány rossz megítélésében természetesen osztozik a Fidesz is.   

Mint már utaltunk rá, az előzetes regisztráció (feliratkozás) ugyan egyelőre a Fidesz-tábornak kedvez, de nem biztos, hogy egy év múlva is ugyanez marad a helyzet. A pártok nem is titkolják, hogy a hivatalos választási kampány előtt egy regisztrációs kampányt is terveznek, amelynek során a híveiket a választásokon való feliratkozásra szólítják majd fel. Itt van jelentősége, hogy a Fidesszel szembeni ellenérzések milyen mélyen gyökereznek a választópolgárok lelkében, mert egy ügyes és hiteles kampánnyal, erre építve sok olyan választót rá lehetne venni a feliratkozásra, akik úgy érzik, hogy a Fidesz-kormányzás nekik rosszat hozott. Ilyenek pedig szép számban vannak, ezt támasztják alá a kormány legitimációs erejének erodálását jól bemutató, imént idézett számok is. Ezeknek a további összetevőit vizsgáljuk meg a következő részben.

A mély: az antiorbánizmus összetevői

Módszertanilag vitatható, hogy az antiorbánizmust, és a Fidesz-ellenességet egy sorba rakjuk, ugyanis leegyszerűsítés volna azt állítani, hogy a Fidesz egyenlő lenne Orbán Viktor politikájával. Az ország alkotmányjogi berendezkedése, és egyes jelekből (iskolák államosításának kezdeményezése, a „baltás gyilkos” kiadásáról született miniszterelnöki döntés) egyértelműen levonható azon következtetés, hogy a miniszterelnök személye nagyon összekapcsolódik a Fidesszel, és a kormányzattal. Ezen összekapcsolódás különösen azon választók fejében (és ők vannak többségben) létezik, akik a politikai eseményeket csak mérsékelten figyelik, így a Fidesz politikájában az Orbánon kívüli erőtereket már kevésbé, vagy egyáltalán nem látják. Számukra Orbán és a Fidesz lényegében egy, a párt és a Fidesz népszerűsége általában egymással korreláló viszonyban is szokott lenni egymással.

Milyen tényezők táplálják a Fidesszel és az Orbánnal szembeni ellenérzéseket? Azt látni kell, hogy egy adott párt szükségszerűen előhív ellenérzéseket, ellentétes véleményeket magával szemben. A kérdés inkább az elutasítottság, a kormány munkájával szembeni elégedetlenség mértékében van, és mind a két faktor jelentősen megnőtt az elmúlt két évben.

A Fidesz legitimációs bázisa meggyengülésének fő oka abban keresendő, hogy az ország közjogi és társadalmi-gazdasági átalakítása során számosan érezték magukat vesztesnek, becsapottnak, és elkezdtek félni. Az alábbiakban ezeknek a negatív érzéseknek az okait szedjük pontokba, jelezve, hogy az egyes pontok összefügghetnek egymással, nem választhatóak el mereven egymástól, és a felsorolás nem teljes:

1. Az egykulcsos adórendszer hatása: az átlagkeresők, vagy az alatti jövedelemben részesülők – különösen azok, akik nem, vagy csak korlátozottan tudtak családi adókedvezményt igénybe venni – 2011 elején azt tapasztalták, hogy az új adójogi szabályok miatt csökkent a nettó jövedelmük. A kormányzat által előírt elvárt béremelés csak annyibban enyhített a helyzeten, hogy e személyek jó esetben kaptak kompenzációt a nettó jövedelmük elmaradására, de reálbéremelést már nem feltétlenül kaptak a munkáltatójuktól. Ugyanakkor az is kiderült, hogy az átlag felettieket jutalmazta az új adórendszer, ez viszont a társadalmi igazságosságosságot sértette sokakban. A Fidesz népszerűségének erőteljesebb csökkenése pont 2011 első hónapjaiban indult meg.  

2. A nyugdíjrendszer, ezen belül a rokkantnyugdíjak, illetve a szolgálati nyugdíjak átalakítása: bár övezte egyetértés azt a Fidesz-gondolatot, hogy a nyugdíjrendszer anomáliáival valamit kezdeni kell, de a reform stílusa (visszamenőleges hatállyal szűnt meg a szolgálati nyugdíj, kész helyzet elé állítva sok embert) sok választót ellenérzéssel töltött el. Többeket meglepetésszerűen ért, hogy mivel eddigi nyugdíjukat támogatássá keresztelték át, megszűntek azon utazási kedvezményeik is, amelyeket korábban nyugdíjban részesülőként kaptak meg.

3. Az elmúlt két évben nem javult az életszínvonal, Ferge Zsuzsa szerint a szegények, illetve a létminimum környékén élők létszáma immáron kb. négymillió fő. A reálkeresetek csökkentek, amelynek fő oka a felgyorsuló infláció. A versenyszféra foglalkoztatottságában sem látszik javulás. A rekordméretű 27%-os ÁFA pedig tovább sújtotta az alacsonyabb jövedelemből élőket.

4. Szociális ellátások megkurtítása: a munkanélküli segély rendkívüli mértékben való lerövidítése, most már csak három hónapra jár álláskeresési támogatás. A szociális segélyt egyre inkább feltételekhez köti az állam, lásd a közmunka-kötelezettség előírását, amely viszont alatta marad még a 93 ezer Ft-os minimálbérnek is.

5. A köztisztviselők (kormánytisztviselők) könnyített elbocsátása: jól mutatja a Fidesznek az államapparátus teljesítményével való elégedetlenségét, hogy még fel sem állt az új Orbán-kormány, de már akkor megszavazta a parlament, hogy a minisztériumi köztisztviselőket indoklás nélkül el lehessen távolítani az állásukból. Az Alkotmánybíróság közbelépése miatt az indoklás nélküli felmentésről le kellett mondani, de a szabályozás lényege nem változott: a korábbihoz képest sokkal könnyebben fel lehet menteni a közszolgálatban dolgozókat, például a bizalomvesztés jogcímén. A nagy hatáskörű megyei kormányhivatalok élére politikusok kerültek, akiknek jóindulatától jelentős mértékben függ beosztottjainak állása, puszta megélhetése. Mindez aligha járult hozzá a jó légkörhöz a közigazgatásban, csökkentheti a teljesítményt, ellenben erősíti a kontraszelekciót.

6. Bizonytalanság a közigazgatásban: A kormány pozitív megítélését az sem segíti a közigazgatási alkalmazottak körében, hogy az előző két évben sem volt béremelés, sőt a járási hivatalok felállítása miatt újabb átszervezés lesz. Elképzelhető, hogy újabb több ezer fős létszámleépítésre kerül sor, fokozva a bizonytalanság érzetét az ott dolgozókban.

7. Bizonytalanság a közoktatásban is: a pedagógusok az elmúlt két évben szintén nem részesültek béremelésben, jövedelmük vásárlóértéke tovább csökkent. Az iskolák 2013. januártól esedékes állami fenntartásba vétele is számos izgalommal jár: pl. leváltja -e az állam az eddigi iskolaigazgatókat, és kiket tesz helyébe? Az új életpálya-modell kilátásba helyez ugyan béremelést a tanároknak, de ennek az egész napos kötelező iskolában tartózkodás miatt a túlórák megszüntetése, és elbocsátás lehet az ára.

8. Az új Munka Törvénykönyve is inkább ártott a kormány megítélésének a versenyszférában foglalkoztatottak körében, mert több szabálya – még ha az eredeti tervekhez képest enyhített formában is – a munkaadóknak kedvez. Nekik július 1-jétől kevesebb pénzt kell műszakpótlékokra kiadni, ez viszont értelemszerűen kedvezőtlen az érintett munkavállalónak. Szigorodtak a munkavállalókra vonatkozó kártérítési szabályok, és a próbaidőt akár hat hónapra is ki lehet terjeszteni, igaz, ehhez a szakszervezet és a munkaadó között megkötött kollektív szerződés szükséges.

9. A Fideszhez közeli gazdasági csoportok (pl. a Nyerges és a Simicska vezette cégek) látványos térnyerése a közbeszerzésekben, vagy az állami földbérleti pályázatokban. Itt nem csak az a probléma, hogy a pályázatokon nem nyertes személyeket sérti ez a folyamat, hanem az a percepció alakult ki a Fidesz vezetéséről, hogy a hozzá közel állókat állami segédlettel juttatja előnyös üzlethez. A következő választási kampányban az ellenzék egyik eszköze lehet a Fidesz korruptnak történő beállítása.

10. Az alkotmányjogi rendszer olyan átalakítása, amelyben a Fidesz-kormánynak alig kell az államhatalmon belül ellenálással szembeütköznie. Az Alkotmánybíróság hatáskörének 2010-es szinte puccsszerű csökkentése nem vitt ugyan százezreket az utcára, de még a jobboldali-konzervatív értelmiség egy részében is visszatetszést keltett.

11. Az egészségügy átalakítása: a kórházak állami kezelésbe vétele, a betegutak újraszabályozása itt is számos bizonytalanságot okozott. Bár némi béremelést sikerült megvalósítania a kormányzatnak, de ez nem terjedt ki az egészségügy valamennyi dolgozójára, és az orvosok külföldre vándorlásának sem sikerült még gátat vetni.

12. A sorozatos külpolitikai összeütközések hozadéka ma még alig látszik, ellenben érveket ad azok számára, akik szerint „Magyarország eltávolodott Európától”.

13. A Fidesz-stílusa: a kormányzat nem eléggé tehetséges abban, hogy érthetően, részletesen, és logikusan elmagyarázza, mit miért tesz. Ebben Orbán Viktor, és kormányszóvivője még valamelyest jeleskedik, de a többi fontos kormányzati tényező már kevésbé.

Mi lesz a Fidesz-ellenességből?

Mindez olyan érzetet kelt sokakban, hogy a Fidesz kétharmados többsége nem megnyugvást, hanem felfordulást hozott. Különösen a Fidesszel szembenállók körében figyelhető meg egy olyan erősödő kívánság, hogy a Fidesz szerintük erőszakos, mindenki máson átgázoló politikájával szemben fel kell lépni, és a demokratikus ellenzék pártjainak és erőinek (MSZP, LMP, DK, Milla, 4K!, Szolidaritás, stb.) mindenáron össze kell fognia. E narratíva szerint a Fidesz-kormányzás olyannyira velejéig elfogadhatatlan, és fenyegető, hogy a baloldal ellenzéki pártjainak minden személyi és programbéli ellentéteiket félre kell tenniük a Fidesz leváltásához. Hogy egy ilyen magyar Olajfa-koalícióból, amelynek tagjait szinte csak az Orbán-ellenesség köti össze, lehet-e sikeres kormányzás, erősen kétséges, de az elemzés tárgyából most az a lényeges, hogy a Fidesz-ellenesség már önmagában egy igen nagy erőtényező, de még hiányzik a megfelelő szervezeti keret ennek megfelelő hasznosítására, vagyis egy olyan pártszövetség, amelyik alkalmazkodik a feliratkozás, és az egyfordulós választás kihívásaihoz. Nem létezik még olyan ellenzéki párt sem, amelynek egyedül nagyobb, illetve azzal majdnem megyegyező támogatottsága lenne, mint a Fidesznek. Ha viszont létezne ilyen párt, vagy ellenzéki összefogás, az életveszélyt jelentene a mostani kormány fennmaradására nézve, mert a Fidesz-ellenességnek olyan mély gyökerei vannak, oly naggyá növekedett, hogy erre már építhetnek a Fidesz ellenfelei.

A paradoxon az, hogy e masszív Fidesz-ellenesség elsősorban nem az ellenzéki pártok tevékenysége, hanem a Fidesz-kormány politizálása miatt jött létre. A választások megnyerésének a kulcsa tehát egyelőre még mindig a Fidesz-kezében van, a Fidesznek – a hozzá közeli médiabirodalom, és kiterjedt hatalmi szerkezete miatt – még van esélye 2014-ig, hogy csökkentse a vele szembeni ellenérzéseket, hogy korrigálja az eddigi hibáit, pl. elnézést kérjen a megbántott csoportoktól, és az életviszonyok kiszámíthatóbbá tételét a korábbiaknál fontosabbnak tartsa. Minél később teszi meg, annál nehezebb lesz a vele szembeni ellenérzéseket csökkenteni, és a választásokat megnyernie.

 A Fidesz versenyelőnye az ellenzék megosztottsága, és az, hogy a választási játékszabályokat a maga javára alakíthatja. Az ellenzék megosztottsága azonban nem biztos, hogy a ciklus végéig fennáll, és egy egyértelmű kormányleváltó hangulatban, tiszta és demokratikus választások esetén elkerülhetetlen a kormánypárt veresége.

 2012.10.02

Miért A magyar jobboldal természetrajza Köztes demokrácia A nyugattalan Magyarország