Fel vagyunk háborodva?

A PolgárPortál fel van háborodva, hogy a Bajnai-Gyurcsán páros fel van háborodva. Miért is? Mert a buszokon összeboruló Bajnai-Gyurcsány negatív reklámjait közli a Polgár Portálhoz közel álló Civil Összefogás Fórum.  A Civil Összefogás (CÖF) nyilván úgy véli, nem kellett volna Bajnainak visszatérnie a maga múltjával, tehát ő provokált; az új formáció pedig úgy, hogy a Fidesz támad nemtelenül az Együtt 2014 szerveződésre válaszként.
 
Ha nem akarunk abba a reménytelen vitába fulladni, hogy ki kezdte, és miként is kezdődött a harc – egyébként is tudhatjuk a politológus Anatol Rapaporttól, hogy a harc mindig a másik visszaütésével kezdődik –, akkor kénytelenek vagyunk érdekesebb kérdéseket feltenni. Számunkra két ilyen érdekes kérdés közül az egyik, hogy kommunikációs szempontból változik-e mostantól valami Magyarországon, s a másik, hogy mi is lesz a civilséggel?

Körösényi Andrásnak lett igaza, amikor 1993-ban a Valóság hasábjain a Demokratikus Charta létrejötte után azt fejtegette, hogy az nem civilség, hanem politikai akció, amelyik össze fogja boronálni az SZDSZ-t és az MSZP-t. Nyilván nem ment volna olyan könnyen ez az összefésülés, ha nincs Csurka, s ma már azt is vélelmezzük, hogy az összeborulás mozgatórugói közt gazdasági megfontolások és lobbik is álltak. Ha és amennyiben a civilség feltétele a gazdasági érdekektől való mentesség, a politikai hatalmi céloktól mentes tiszta lelkület, és minden parlamenti párt kontrollja, akkor természetesen CÖF sem felel meg ezeknek a kritériumoknak.

Filozófiai szintre emelkedett immár az a vita, hogy szükség van a kormányzatot is támogató civilségre, és nem csak a kormányzattal szembenálló nevezhető civilnek (ld. Lánczi András cikkét). Ezt az elméleti kérdést úgy lehetne igazságosan lezárni, ha azt mondanánk, nem kormány alá rendeltség, és nem az ellene szervezkedés, hanem a mellérendeltség a citoyen magatartás esszenciája. Legalábbis, ha a kormányzás jó. Ha nem jó, bizony a kritika is dolga a civileknek. (Az persze, hogy hol van a határ, amikor a civileknek szembe kell fordulniuk a kormányzattal, vita tárgya lehet, de például a jogszerűség vagy a méltányosság lehetnek ilyen elvárások.)

Ugyanakkor a hazai helyzet egy új felosztás előtt is megnyitja az utat. A kormánypárti tüntetők civilségére a diffúzság, a tömegszerűség (maximum annyit tudunk róluk, hogy melyik településről jöttek), míg a kormánnyal szembeni tüntetők civilségére a professzionalizáltság a jellemző. Utóbbiak lehetnek akár éhségtüntetők a TV székháza előtt, igazgatójukért kiálló pedagógusok, a nyugdíjas tűzoltók és katonák, vagy bármilyen érdekvédő csoport.

A taxisblokád idején a citoyenek álltak szemben a bourgeoisokkal, most a professziókhoz kötődők állnak szembe a diffúz civilekkel. Előbbi lerázta magáról a politikai rátelepedési kísérletet, a taxisok mellett kiállók felháborodtak, amikor azt kérdezték tőlük kormányt akarnak-e buktatni, az SZDSZ-t szeretnék-e hatalomba segíteni stb. Most viszont az az ember érzése, hogy a civilek szinte keresik a politika közelségét, pénzforrások után kutatnak külföldön és kormánybuktatást ígérnek érte, a konzervatív civilek pedig büszkék, ha kormánytámogatáshoz jutnak.

Nem tudni, hová fejlődik és milyen erődemonstrációkban jelenik még meg a két civil közösség, de minél inkább a hatalom körül forognak, annál kevésbé nevezhetjük majd őket civilnek, s helyette inkább politikai szimpatizánsoknak, vezetőiket pedig politikai aktivistáknak kell majd tekintenünk.

Bajnai kommunikációjával már rá is tapintott a jelenség legkényesebb pontjára, és „álcivilekről” beszél. S ezzel át is térnénk a másik számunkra érdekes témára, a kommunikációra. Úgy tűnik, nem csak a civil társadalom szerkezete van átalakulóban, de a kommunikációs harcmező is. Fidesz-KDNP kormányzat eddigi állapotát úgy írhatnánk le, hogy hazai kommunikációs szintéren erős, külföldi téren viszont rossz. Egy interjúban azt fejtegettem, hogy ennek az állapotnak a veszélye a bezárkózás, befelé fordulás, és a következményei beláthatatlanok. A délszláv válság szerb kommunikációját említettem párhuzamként. Ám a külső és belső kommunikáció közti ellentmondás nem csak akkor enyhül, ha a külső imázs javul, hanem akkor is, ha a belső romlik.

S most mindkét elmozdulás tapasztalható. Külső imázsunk javul, mert az általunk alkalmazott megoldások terjednek (ld. pl. szlovák bankadó), ami pedig a buszon lévő Bajnai és Gyurcsány hirdetéseket illeti, a belső kommunikáció romlik. Már az sem szerencsés, hogy közszolgáltatások felületén - s a tömegközlekedést nem csak a diffúz citoyen használja, és nem csak az ő adójából van kisegítve a BKK, amikor megszorul -, negatív politikai kampányt lát. Ha nagyon igényesek akarunk lenni, a vizuális kényszer is tud már bántó lenni, és ez minden reklámra igaz, ezért azok, amelyek különösképp megosztóak, jobban teszik, ha kevésbé agresszív helyeken bukkannak fel. Például a Polgár Portálon, vagy az Echo Tv-ben senkit sem zavarna.

A belső kommunikáció gyengülése azonban nem csak a fentiek miatt következik be, hanem amiatt is, hogy úgy tűnik, jó a Bajnai mögött lévő kommunikációs csapat. Érdemes odafigyelni, hogyan is reagált a buszon feltüntetett plakátokra. Az egyik üzenet, hogy köszöni az ingyen reklámot (Kálmán Olgának tett interjú), a másik, hogy a kormányzat végzi ezt, tehát szó sincs CÖF-ről, meg polgárportálról, azonnal rányomják a jelenséget a kormányra, és Orbán Viktorra. A harmadik, hogy ennek a támadásnak az oka a félelem. S persze a féltékenység felkeltése is ott van az érvrendszerben, ami szintén jól szokott működni, hiszen a CÖF úgy van beállítva, mint egy közpénzeket elnyelő automata.

S most más kérdés, hogy valóban félnek-e a kormányoldalon Bajnaitól, vagy minden félelem nélkül néhány kormánypárti civil saját kútfejére és igazságérzetére hallgatva tényleg úgy gondolja, meg kell tudniuk az embereknek mit tettek ők.  A lényeg, hogy hihető Bajnaiék válasznyilatkozata, és a „visszautasítom, hogy visszautasítod” játékban a CÖF került defenzív helyzetbe. Mondhatni az Együtt 2014 egy olyan kommunikációs pr-csapattal rendelkezik, mint amilyennel a Fidesz, s így az erőviszonyok kezdenek kiegyenlítődni.

Amúgy pedig Bajnai reputációjának semmit sem árt a buszokon elhelyezett reklám, sőt, a jól sikerült replika és az amúgy is visszatetsző elhelyezés miatt inkább öngólnak tekinthető. Ami igazán ártott nekik, az Róna Péter nyilatkozata a devizahitelezés felelősségéről.

2012.12.11.
 

Miért A magyar jobboldal természetrajza Köztes demokrácia A nyugattalan Magyarország