A német antiszemitizmus

Gyöngyösi Márton jobbikos képviselő híres-hírhedt parlamenti felszólalása az antiszemitizmus ügyét Magyarországon egy időre a politikai napirend központi elemévé tette, jól mutatták ezt a folyamatos elhatárolódások, a Kossuth téri tiltakozó gyűlés, és a parlamenti szócsaták. Készül az országgyűlési házszabály szigorítása az antiszemita közbeszéd parlamenten belüli visszaszorítása érdekében, a magyar politika szférája – látszólag – cselekvésre szánta el magát.

Az antiszemitizmus németországi komplex kezelése azonban rámutat arra, hogy a politika szereplőinek időnkénti nekibuzdulása, a nyilvános közbeszédben fel-fellángoló felháborodás-sorozat az antiszemita, gyűlöletkeltő megnyilvánulások ellen még nem jelentenek gyógyírt. Elemzésünkben azt vizsgáljuk, milyen kihívásokkal, problémákkal kell szembenézni Németországban az antiszemitizmus kapcsán, a tanulságok levonása során pedig a hazai helyzetre is reflektálunk.

Az antiszemitizmus németországi mérete – a sajtó tálalásában

A német közéletben felzúdulást váltott ki 2012 augusztusában egy rabbi megverése, amelynek elkövetésében rendőrségi közlemény megfogalmazása szerint „feltehetően arab származású” személyek vettek részt, és zsidóságában is sértegették őt. A németországi pártok, sőt még Izrael is elítélte a cselekedetet. Németországban is előfordulnak zsinagógák elleni támadások, a zsidó temetők meggyalázása. Tuvia Tenenbom, a SPIEGEL Online szerint nemrég úgy nyilatkozott, hogy a németországi antiszemitizmus elérte a hitleri Németország 1933-as szintjét. Az amerikai színházvezető ezen állítását személyes tapasztalatai alapján hangoztatta. Juliane Wetzel történész károsnak tartja Tenebom nézeteit, és rámutatott arra, hogy szemben az 1933-as állapotokkal nincs államilag támogatott antiszemita-propaganda, sőt Angela Merkel szövetségi kancellár többször is szembeszállt az antiszemitizmussal. korábbi

 A SPIEGEL Online mindenesetre azt szűri le a régebbi empirikus felmérésekből, hogy a németek 8-10 százaléka nyíltan antiszemita kijelentésekkel ért egyet, és a zsidókat rosszabb embereknek tartja, a lakosság 15 -20 százaléka pedig pedig lappangóan antiszemita. A szociáldemokratákhoz közel álló Friedrich-Ebert-Stiftung felmérése szerint a németországi lakosság kilenc százaléka ért egyet azon megállapításokkal, miszerint a zsidók túl nagy befolyással rendelkeznek; inkább használnak tisztességtelen trükköket céljaik elérése érdekében; és hogy a zsidók olyan furcsa jellemvonásokkal rendelkeznek, amelyek miatt nem illenek a többséghez.

Még 2012 év elején a német média azzal sokkolta a közvéleményt, hogy a német kormányzat megrendelésére, és a törvényhozáshoz benyújtott, egy független szakértői testület által elkészített jelentés szerint a németországi emberek 20 százaléka lappangóan antiszemita. Csakhogy a tanulmányból kiderül, hogy a módszertani problémák miatt nem lehet ilyen leegyszerűsítő módon a helyzetet leírni, ám ez az üzenet már „nem ment át” eléggé a nyilvános diskurzusban, olyannyira nem, hogy a jelentéssel foglalkozó parlamenti vitában sem tartották szükségesnek ezt az amúgy nem elhanyagolható körülményt hangsúlyozni, ehelyett a fenyegető húsz százalék dominálta a németországi antiszemitizmus méretére vonatkozó kijelentéseket. Az RTL-csoport egyik tagja, az n-tv hírtelevízió honlapján például az a cím jelent meg a jelentés kapcsán, hogy „a németek húsz százaléka antiszemita”.

Azonban éppen a 210 oldalas tanulmány hívja fel a figyelmet arra, hogy ahhoz, hogy az antiszemitizmus méretéről valós képet kapjunk, nem ártana tisztában lennünk az antiszemitizmus fogalmával, pontosabban egyfajta konszenzusra lenne szükség ahhoz, hogy milyen kijelentések, cselekedetek vonhatóak az antiszemitizmus tárgykörébe.

Az antiszemitizmus definiálásának nehézségei

A tanulmány szerzői három kritériumot is felállítanak az antiszemitizmus fogalmi tisztázása érdekében: eszerint antiszemitizmusról beszélhetünk akkor, 

  • ha a megfogalmazott elutasítás, a gyűlölet a zsidók ellen a származásuk, illetve a csoporthoz való tartozásuk miatt fogalmazódik meg
  • az antiszemitizmus különböző formákban is megnyilvánulhat: látens beállítódások, szóbeli rágalmazások, politikai üldözés, diszkriminatív gyakorlat, személyek üldözése, és fizikai megsemmisítés formájában
  • az antiszemitizmus vallási, politikai, nacionalista érveléssel párosul

A jelentés fogalmi meghatározása szerint az antiszemitizmus minden olyan beállítódás, viselkedési mód összessége, amely a zsidónak tekintett egyes személyekhez, csoportokhoz, intézményekhez zsidó mivoltuk miatt negatív tulajdonságokat rendel. A fogalmi meghatározásból következően nem antiszemita az a magatartás, amely során egy zsidó személyt kizárólag a fellépése miatt ér elutasítás, de ha a zsidó valláshoz való tartozása miatt támadják, akkor már lehet antiszemitizmusról beszélni.

A tanulmány szerzői elismerik, hogy nem könnyű eldönteni, hogy az Izraelt támadó kijelentések mikortól hordoznak antiszemita tartalmat. Szerintük azt kell vizsgálni, hogy az Izraelt kritizáló mondatok nélkülöznek-e antiszemita jelleget, vagy pedig esetleg antiszemita előítéleteket tartalmaznak.

Úgy véljük, mint minden állam, természetesen az izraeli állam is kritizálható, esetről-esetre, a szöveg kontextusát is figyelembe véve lehet eldönteni, hogy egy Izraelt bíráló kijelentés egyúttal antiszemitának is minősíthető-e. 

Az antiszemitizmus németországi mérete- a tanulmány tálalásában

A kutatók felhívják arra az olvasó figyelmét, hogy azok a korábbi kijelentések, melyek szerint a németországi lakosság 15, vagy akár 20 százaléka antiszemita volna, pusztán becsléseken alapszanak, és ezeket metodikai kritikának kell alávetni. Az antiszemitizmus méretére vonatkozó felmérések inkább tendenciák bemutatására alkalmasak, semmint az adott állapotra vonatkozó pontos leírásnak. Mivel tehát az antiszemitizmus mérésére nem alkalmas olyan skála felállítása, amelyben a kérdezett 1 és 5 pont között elhelyezhetné antiszemita beállítottságát, ezért közvetett módszerhez kell folyamodni, olyan kérdések feltételéhez, mint hogy pl. a meginterjúvolt személy mennyire ért egyet olyan kijelentéssel, miszerint a zsidóknak túl nagy a befolyásuk. Figyelembe kell venni azt a tényezőt is, hogy a megkérdezettek egy része nem biztos, hogy vállalja a társadalom többsége által elutasított antiszemita magatartással való azonosulást.

A jelentés ezután több kutatóintézet korábbi felméréseit idézi. A bielefeldi egyetem 2001 és 2010 közötti felmérései 2-3 ezer személy telefonos megkérdezését végezte el, és az egyes állításokra adott válaszok alapján rajzolt képest az antiszemitizmus németországi elterjedéséről. Eszerint minden hatodik német ért egyet azzal a kijelentéssel, hogy a zsidónak túl nagy a befolyásuk, több mint 60 százalékuk ugyanakkor örül annak, hogy ismét több zsidó él az országban. Minden nyolcadik kérdező (2008 és 2010 között minden tizedik) ért egyet azzal a megállapítással, hogy a zsidók maguknak is köszönhetik az üldöztetésüket. Az ún. szekunder antiszemitizmus – a holokausztért való felelősség relativizálása – szélesebben elterjedt a német társadalomban: 40 százalék véli úgy, hogy  a zsidók előnyöket igyekszenek kovácsolni a holokausztból, több mint egyharmad véli úgy, hogy Izrael politikája érthetővé teszi, ha valaki valamennyire a zsidóság ellen fordul, több mint 50 százalék vélte úgy 2008-ban, hogy Izrael a palesztinok elleni megsemmisítő hadjáratot folytat, bár a „megsemmisítő hadjárat” fogalma nem kapcsolódott össze a náci-féle megsemmisítő hadjárattal a megkérdezettek egy részénél.  

Az igenlő válaszok aránya az elmúlt évtizedben inkább csökkenő tendenciát mutatott.

Mindenesetre módszertani nehézség, hogy a kérdésben megfogalmazott állítással való egyetértés egyúttal antiszemita beállítódásnak is tekinthető-e. Mint már utaltunk rá, maga a tanulmány is elismeri az Izrael-kritika és az antiszemitizmus elhatárolásának nehézségeit. Az sem biztos, hogy aki szerint túl nagy a zsidó befolyás, az automatikusan zsidó-gyűlölő lenne, mert más országok túlzott befolyása is legitimen felvethető. Természetesen az is igaz, hogy aki a zsidók nagy túlzott hatalmára panaszkodik, az vélhetően nagyobb eséllyel hangoztat antiszemita nézeteket. Mindenesetre ez is jól mutatja, hogy önmagában az antiszemitizmus elterjedttségére vonatkozó számok, amelyeket a média oly előszeretettel felkapott, még nem adnak teljes képet a helyzetről.

Nem meglepő a tanulmány azon megállapítása, hogy az antiszemitizmus elsősorban a szélsőjobboldalhoz köthető, ez Magyarországon sincsen másképp. Ugyanakkor a kapitalizmus, globalizáció-kritika kapcsán, a „zsidó tőke” kárhoztatása során az antiszemitizmus a szélsőbaloldalon is megjelent, de azt a tanulmány hangsúlyozza, hogy az antiszemitizmus marginális szerepet tölt be, és idézi a Bundestagban helyet foglaló LINKE-nek az antiszemitizmustól való határozott elhatárolódását.

Az utóbbi időben megfigyelhető a migrációs hátterű (török, arab) polgárok körében az antiszemitizmus terjedése, amelyhez az iszlamizmusnak, mint politikai (tehát ez esetben nem vallási irányzat) ideológiának jelentős köze van. A Hamas, és a Hezbollah szervezetei Németországban is jelen vannak, és többek között az interneten fejtik ki zsidóellenes propagandájukat. Fontos a mindennapi antiszemitizmus, így pl. a sportrendezvényeken tapasztalható szurkolói rasszizmus, és a közösségi oldalakon megnyilvánuló antiszemitizmus is, olvasható egyebek között a tanulmányban.

A jelentés szerint nemzetközi összevetésben az antiszemitizmus méretét illetően Németország a középmezőnyben helyezkedik el Európában, Lengyelországban és Magyarországon erősnek számít az antiszemitizmus, Hollandiában és az Egyesült Királyságban az európai átlagnál szignifikánsabban alacsonyabb értékeket mértek. Az adatok s a bielefeldi csoport 2008-as kutatásain alapulnak, 8000 fő megkérdezése alapján.

 

Kijelentéssel való egyetértés, országonként százalékos arányban: „ A zsidóknak (az országban) túl sok a befolyásuk”

 Kijelentéssel való egyetértés: „A zsidók nem törődnek senkivel, és semmivel, csak saját magukkal”

 

Kijelentéssel való egyetértés: „ A zsidók előnyt igyekszenek kovácsolni abból, hogy ők a náci rendszer áldozatai voltak”.

Kijelentés tagadása: „ A zsidók gazdagítják a kultúránkat”

Kijelentéssel való egyetértés: „ Az Izrael által folytatott politika miatt meg tudom érteni, hogy nem szeretik a zsidókat”

Kijelentéssel való egyetértés: „ Izrael megsemmisítő hadjáratot folytat a palesztinok ellen”

 

Az amerikai Rágalmazás Ellenes Liga 2012 elejei felmérése szerint Németországban az antiszemitizmus szintje 21%-on áll. Drasztikusan megnőtt ellenben az antiszemitizmus mérete Magyarországon 2009-hez képest, 47%-ról egyenesen 63%-ra. A mintavétel azonban - ahogyan arra Kovács András szociológus rámutatott – szűk merítésű, mindössze 500 személy telefonos megkérdezésén alapult országonként, az eredményt érdemes némi fenntartással kezelni, nem beszélve a már korábban említett módszertani nehézségekről.

Parlamenti (politikai) utókezelés – német és magyar módon

A következőkben összehasonlítjuk, hogyan reagált az utóbbi időben a német és a magyar törvényhozás az antiszemitizmussal kapcsolatos aktuális jelenségekre – ezt azért is érdemes megtennünk, mert újabb adalékot kaphatunk a német és a magyar politikai kultúrával kapcsolatosan. Mivel a törvényhozásban történtek, főleg szimbolikus ügyekben, a médiában nagyobb szerepet szoktak kapni, és az ottani szemlélet kihat a mindennapi jogalkotás menetére is, van jelentősége, hogy az antiszemitizmus ellen hogyan lép fel egyik, vagy másik törvényhozás.

A német szövetségi parlament (Bundestag) már 2008-ban, többpárti egyetértésben szükségesnek látta az antiszemitizmus elleni küzdelem fokozását, az elemzésünkben ismertetett szakértői jelentés elkészülte is ennek a folyamatnak volt a része. Bár a jelentést a törvényhozás már 2012 januárjában megkapta, annak megtárgyalására csak ez év október 17-én került sor a Bundestag plenáris ülésén.

A jelentés megtárgyalása nyugodt mederben zajlott. Valamennyi parlamenti pártfrakció (CDU/CSU, FDP, SPD, DIE GRÜNEN, Die Linke) nagy egyetértésben határolódott el az antiszemita megnyilvánulásoktól. A kormánypárti és ellenzéki képviselők több esetben megtapsolták egymás hozzászólását. Így Wolfgang Thierse szociáldemokrata házalelnök – aki hangsúlyos szereplője az antiszemitizmus elleni küzdelemnek – többször is tapsot kapott ellenfeleitől. Így például akkor, amikor kijelentette, hogy az antiszemitizmus elleni harc „nem pusztán a németországi zsidók, hanem minden demokrata, minden tisztességes ember feladata”. A felszólalók dicsérték a jelentés alaposságát, és jó alapnak nevezték a későbbi cselekvéshez. Többen kifogásolták, hogy a jelentést majdnem egy éves késéssel tárgyalta a parlament. Olyan kép rajzolódott ki a hozzászólásokból, hogy a pártok nem vádolják egymást a helyzetért, hanem kollegiális módon beszélgetnek egymással a megoldási lehetőségekről.

 Az összhang akkor bomlott meg kissé, amikor Volker Beck zöld párti képviselő felrótta a szövetségi kormánynak, hogy nem reagált a jelentésben megfogalmazott ajánlásokra. A CDU/CSU erre úgy reagált, sajnálatos, hogy Beck ezt a vitát kicsinyes pártpolitikai haszonná kívánja átváltani. Beck ezt visszautasította, mondván, a problémákról komolyan kell tárgyalni – ekkor már méltatlankodó közbekiabálás is elhangzott a kormánypártok padsoraiban. A hangulat azonban végig nyugodt maradt, amit mutat az is, hogy az utolsó felszólaló, Maria Flachsbarth CDU-s képviselő tapsott kapott az ellenzéki képviselőtársaitól.

A magyar parlament ezzel szemben némileg más képet mutat, amelyet eleve meghatároz az, hogy – Németországgal ellentétben – a szélsőjobboldal a Jobbikon keresztül képviselethez jutott, amelynek egyes képviselői antiszemita kijelentéseket is tettek az elmúlt két évben. A Gyöngyösi- féle felszólalás utóéletéül szolgáló 2012. december 3-i plenáris ülésen Fónagy János államtitkár, és Rogán Antal fideszes frakcióvezető kapott tapsot ellenfeleitől,de az ülésnapon mégis jól tükröződött a magyar törvényhozásban eluralkodott rossz, ellenséges légkör. Harangozó Tamás (MSZP) rámutatott, hogy a Fidesz és a Jobbik korábban együttműködött helyi szinten, és ennek véget kell vetni. Rogán azzal vágott vissza, hogy jobbikos és szocialista képviselők együtt írtak alá indítványokat. Újhelyi István (MSZP) később még messzebb ment, és az indulatok nem is maradtak el. Idézet a jegyzőkönyvből:

„ DR. UJHELYI ISTVÁN (MSZP (…) És miközben Varga László KDNP-s képviselő úr napirend előtti hozzászólásában a Jobbik károkozásáról beszélt a határon túli magyarság körében, én hadd jelezzem, hogy Orbán Viktor miniszterelnök pávatánca egy gusztustalan násztánccá változott a Nyirőt, Szálasit éltető neonácikkal akkor, amikor tavaly tavasszal (Felzúdulás és közbeszólások a kormányzó pártok padsoraiban: Naaa!) az önök házelnöke (Taps az MSZP padsoraiból.) közpénzből kívánta az újratemetést megszervezni, majd pedig utána az önök minisztériuma a mi gyermekeinkkel akarja kötelezően taníttatni azt a Nyirőt, aki egyébként elfogadhatatlan kellene, hogy legyen mindannyiunk számára.

És ez legalább annyira álságos (Moraj a kormányzó pártok padsoraiból.) és annyira hazug, mint Rogán Antal frakcióvezető úr napirend előtti hozzászólása, amikor egyébként pontosan tudja, hogy azért kell néha a Jobbiknak, az MSZP-nek és az LMP-nek közösen aláírnia beterjesztéseket, mert olyan Házszabályt hoztak, hogy az egyes ellenzéki (Közbeszólás a kormányzó pártok padsoraiból: Provokátor!) frakciók önállóan ezt ne tudják megtenni. (Dr. Rétvári Bence: Válaszol rá a Házszabály!)”

Meglehet, hogy segítené a vita tárgyszerűbbé tételét egy, a németországihoz hasonló antiszemitizmussal kapcsolatos részletes jelentés, ám ilyen anyag nem készült az Országgyűlés számára.

Összegzésül tehát elmondhatjuk, hogy az ülésnapon a pártok többsége ugyan elhatárolódott az antiszemita jelenségektől, de az antiszemitizmus terjedéséért egymásra hárították a felelősséget. A pártok kölcsönös sérelmeik miatt, részben meg politikai számításból ebben a témában is egymás nyílt támadását látják célravezetőnek – csakhogy ez aligha segíti elő az antiszemitizmussal szembeni egységes fellépést, pontosabban annak kifelé, a választópolgároknak való közvetítését.

Az antiszemitizmus elleni küzdelem további lehetséges eszközei

Bár a politika további lehetőségekkel is rendelkezik az antiszemitizmus elleni küzdelemben (így pl. a gyűlöletbeszéd büntetőjogi szankcionálása, rendőrségi-bírói fellépés), olyan eszközöket is használni kell, amelyek részben, vagy egészében a politika (pártpolitika) területén kívül esnek.

A már idézett tanulmány szerint sokat kell tenni az antiszemita gondolatok kialakulásának megelőzéséért, ezért kiemelten fontosnak tartja a még leginkább formálható ifjúság oktatását. A hagyományos tanórai kereteken túl számos szövetségi és helyi projekt zajlik a toleráns nevelés, a demokratikus értékek ifjúságban való elterjesztéséért. Ilyen pl. a holokauszt- múzeumlátogatás, tansegédletek készítése az antiszemitizmus témakörében, diákok találkozása holokauszt-túlélőkkel, zsidó fiatalok órákon való részvétele, és ottani diákokkal való beszélgetésük a zsidóságról, fiatalok Izraelbe való ellátogatása. Külön programokat dolgoztak ki, hogy a muzulmán gyökerű fiatalokban ne alakuljon ki a zsidósággal szembeni előítélet, ami  azért is nehéz folyamat, mert a közel-keleti konfliktus felszítja a zsidóellenességet a migráns háttérrel rendelkező fiatalok egy részében. A jelentés szerint ugyanakkor előfordult, hogy a náci rendszerre vonatkozó előismeretek nélkül vitték a diákokat holokauszt-múzeumba, és ez a fejekben csak zavart okozott. A szövetségi kormány megbízásából készített , 7 ezer diákot magában foglaló felmérés szerint további erőfeszítésekre van szükség a tanulók történelmi ismereteinek fejlesztése terén. A kérdezettek 24.2% -a nem tartja a nemzetiszocializmust diktatúrának, 36%-uk szerint az emberi jogokat egyforma mértékben tartották tiszteletben a nácizmus, és az 1949 utáni nyugatnémet, majd egyesített német államban. Jelzésértékű ugyanakkor, hogy a német kormányzat nem sajnálja a pénzt ilyen fontos kutatásokra, és képet kíván kapni az antiszemitizmus elleni küzdelem állásáról.

 

A tanulmányból az is kiviláglik, hogy az államon, kormányon túl a média, és a civil szervezetekkel való együttműködésre is szükség van az antiszemitizmus elleni küzdelem eredményességéhez, és a demokratikus gondolkodás terjesztéséhez. A mintegy 1.3 millió főt számláló önkéntesekből és hivatásosokból álló tűzoltóságon belül az ifjúsági tűzoltók Kompetensen a demokráciáért(Kompetent für Demokratie) projektben működtek közre az elmúlt két évben, tanácsadói hálózatot szervezve a szélsőjobboldal ellen. A tanácsadók együttműködnek helyi szinten a polgármesterrel és a rendőrséggel. A programot tudományos utánkövetés kíséri, amellyel biztosítják a program színvonalát. Egy másik programban tréninganyagot felhasználva adnak módszertani segítséget (pl. érvelési technikákat) a szélsőjobboldal ellen küzdők kezébe. Pl.: az anyag azt javasolja, hogy rasszista kijelentésekkel szemben ne morális felsőbbség pózában lépjünk fel, hanem egyszerűen jelentsük ki :„ A tűzoltóság másokért cselekszik, és én ezt jónak tartom”.

A következő táblázat a németországi és magyarországi antiszemitizmus elleni küzdelmet összegzi

Az antiszemitizmus kezelése

Németország

Magyarország

Az antiszemitizmus egyöntetű elítélése, együttműködő pártok

A Jobbik kivételével egység van az antiszemitizmus elítélésében, ugyanakkor a kérdés éles küzdelmekhez vezet

Ifjúság erőteljes bevonása a politikai nevelésbe

A politikai neveléstől való ódzkodás, a demokráciára való nevelés a NAT-ban nem kiemelt

Számos szervezett,

komoly koordinációval megvalósuló projektek

Nem jellemző a projektközpontúság

Innovatív megoldások

Jellemzően hagyományos keretek (pl. múzeum, iskola)

A politikán kívüli szféra erőteljes bevonása, szoros együttműködés civil szervezetekkel

Politikaközpontús

Miért A magyar jobboldal természetrajza Köztes demokrácia A nyugattalan Magyarország