Bombák földjén

A legnépszerűtlenebb politikusok általában azok a miniszterek, akik vagy a költségvetési megszorítások áldozatává váló, vagy az akut problémákkal küszködő, már régóta nagyobb átalakításokat igénylő rendszerekért felelősek. A két variáns sokszor egybevág, hiszen a legnagyobb átalakításokat igénylő rendszerek esnek a megszorítási folyamatok áldozatául, mint a nyugdíjak, az egészségügy vagy a köz- és felsőoktatás esetében is.

Az átalakítások hatásai

A kormány decemberben bejelentette, hogy csökkentik az állami férőhelyek számát, továbbá részben a finanszírozott szakokat, és egy újabb típusú diákhitel konstrukciót hoz létre. Bizonyos szakokon csak önköltséges képzések lesznek, és a hallgatói szerződés az államilag finanszírozásban részt vevő hallgatókat arra kötelezte, hogy a képzés idejének kétszeresét Magyarországon dolgozzák le. Az átalakításnak jelentős visszhangjai voltak, és a kormánynak rövid idő alatt meggyőzően kellett az önkorrekció képességét artikulálnia, mielőtt ez az „időzített bomba” nagyobb károkat okozna a kormány támogatásában.

A második Orbán-kormány ezeket az „időzített bombákat” nagyobb károk nélkül tudta hatástalanítani – akár megemlíthető a rezidensek bérrendezése, vagy a korai nyugdíjazás szigorítása –, de az eddig törzsbázisának mondható fiatalokat érintő átalakításban elszámolta magát. Igaz, tandíjat nem akart bevezetni a kormány, de a tavalyihoz képest az államilag finanszírozott férőhelyek számának egyötödére csökkentése, továbbá bizonyos szakokon csak önfinanszírozó oktatás bevezetése kiváltotta a diákság tiltakozását.

A költségvetés konszolidációja érdekében mindig hozzányúltak, és hozzá is fognak nyúlni az állami alrendszerekhez, így ennek fényében várható volt a felsőoktatási rendszer átalakítása is. A december 5-én meghirdetett 10 480 államilag finanszírozott férőhely híre permanens tüntetéssorozatott indukált az egyetemisták, a főiskolások és a középiskolások körében. Ezzel láthatóan nem számoltak kormányoldalon, viszont tíz nappal később Brüsszelből hazaérkező Orbán Viktor már bejelentést tett, hogy eltörlik a keretszámokat, 19-én pedig a kormányszóvivő jelenti be, hogy „legalább 55 ezer ingyenes férőhely lesz a felsőoktatásban”.

Tűzvonalban a joviális alkat

A felpörgetett kommunikáció révén elmondható, hogy a kormány gyorsan kívánt reagálni a tüntetésekre, és érzékenyen rezonált azokra a jelenségekre, amelyek a felsőoktatás átalakítása kapcsán alakultak ki. Jellegzetes szerepe volt ebben Balog Zoltán emberi erőforrások miniszterének is, aki gesztusokat tett a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK) felé. Nem véletlen, hogy bár nem Balog konkrét feladatköre az oktatáspolitika, de „csúcsminiszterként” elsősorban ő reagált a tüntetésekre, és sikerrel tompította azokat. A felmérések alapján a legelutasítottabb politikusok körében Hoffman Rózsa oktatási államtitkár szerepel, akiknek neve és politikai karaktere a tüntetések általános célpontjává vált („Télirózsás forradalom”).

Balog Zoltán nyilatkozataiban az engedményekre hajló miniszter képét alakította ki, ennek ellenére többszöri invitálására sem alakult ki párbeszéd a hallgatók érdekképviselete és a miniszter között. Ismeretes, hogy több egyeztetés nem valósult meg, majd félbe is maradt egy megbeszélés a HÖOK és a miniszter között, amikor a diákképviselet felállt a tárgyalóasztaltól, mivel nem tartották garanciának az állami férőhelyek számának növelését, továbbá a minisztérium nem engedett a hallgatói szerződés megkötéséből.

Áldozatul esett karakterek

Ezt követően Nagy Dávid parlamenti ülősztrájkja is hatással volt a kormányoldalra, mivel a kormányülésről Balog Zoltán miniszter kiment a HÖOK vezetőjéhez egyeztetetni. A HÖOK a nyilvánosság révén képes volt nyomást gyakorolni, de az EMMI minisztere is megint egy tárgyalásra kész félnek mutatkozott. Balog Zoltán kinevezése májusban előreláthatólag egy biztosíték volt arra, hogy a humán minisztérium vezetőjének több fronton is helyt kell állnia, hiszen több érdeket is sérthet az oktatásban kialakított új rendszer – a pedagógusok sztrájkja februárra várható – amelyet egy joviálisabb, de karakteres miniszternek kell kezelnie.

Az átalakítások jó támadási felületet biztosítottak az ellenzék számára, ezt felhasználva pedig a legnagyobb ellenzéki párt máris plakátkampányba kezdett. A kormányoldal vesztes karakterei ismételten a nagyobb anyagi megszorításokat követelő (oktatásért felelős államtitkár), illetve a mélyebb átalakításokat megélt területekért felelős (nemzetgazdasági miniszter) volt, ők kerültek a negatív kampány célkeresztjébe.

Mindenesetre az előre látható volt, hogy a felsőoktatásban történő átalakítások milyen érdekeket fog sérteni, viszont ennek fajsúlyát a kormányon alá becsülték. Annyi biztos, hogy a tűzoltásként induló kijelentésektől, miszerint „nem lesznek keretszámok”, eljutott odáig a kormánykommunikáció, és a cselekvés is, hogy a minisztérium csak önfinanszírozó szakokról is hajlandó volt tárgyalni, továbbá annak korrekcióját is végrehajtották. Balog Zoltán a 16 szak mindegyikét illetően, amelyet eddig a piaci igények, továbbá az ország szempontjából nem fő prioritásként kezeltek, szintén engedményeket fogalmazott meg. A nyolc pontból álló egyezség magába foglalja, hogy létrejön a felsőoktatási kerekasztal, és többek között a jogász, a közgazdász, az andragógia vagy a kommunikációs szakokon is lesznek állami ösztöndíjas kepézések is.

Természetesen ezt is mindegyik fél másként értelmezi: a HÖOK részmegállapodásként értékeli, amelynek további részletei még hátra vannak; a kormány azt az álláspontját artikulálja, hogy fontos számára a hallgatók véleménye, és képes az önkorrekcióra is. Az MSZP egyértelműen bukásnak értelmezi a kormány visszalépését. A Hallgatói Hálózat (HaHa), amelyik nem hivatalos érdekképviselet, viszont állandó jelenlétével ismertséget, de bizonyos megnyilvánulásaikkal kontraproduktív eredményt ért el, a szervezet szerint a frissen támogatott 16 szakon olyan magasak lesznek a ponthatárok, hogy csak nagyon kevesen tehetik, meg hogy ott tanuljanak.

Meddig nem ketyeg?

Veszélyes terep a felsőoktatás kérdése, és még nem valószínű, hogy a friss megállapodással pontot tettek az ügy végére, mindenesetre az látszik, hogy az önfenntartó felsőoktatás víziója csúszni fog, ennek átalakítását több stádiumban kell majd megvívnia a kormánynak (önfenntartó felsőoktatás amúgy sem létezik sehol a világon, abban az értelemben, hogy egy intézmény kizárólag tandíjakból tartsa el magát). Az bebizonyított mindenesetre, hogy a kormány képes az önkorrekcióra – igaz, ennek érdekében jelentős ellenállásba is kellett ütköznie –, képes volt gyorsan reagálni, és kezdeményezőként állt az események elébe. Ennek főszereplője nem az oktatásért felelős Hoffman Rózsa volt, még akkor sem, ha a kritikák elsőszámú célpontjává vált, és nem is a kormányoldalon „mindent ellenőrző és mozgató” miniszterelnöknek tartott Orbán Viktor volt. A diákok és a kormány közötti tárgyalások során a főszereplő Balog Zoltán, Nagy Dávid és a HaHa hármasa volt. Mindenki azt hitte, hogy az „időzített bomba” hamarosan robbanni fog, de hogy kinek vagy kiknek a nagyobb érdeme, hogy ez nem fordult elő, lehet, hogy csak a színfalak mögött derülne ki.

 

Miért A magyar jobboldal természetrajza Köztes demokrácia A nyugattalan Magyarország