A Kohézió Barátai

Kevesebb rendelkezésre álló pénz esetén általában felerősödnek a politikai konfliktusok, erre az Európai Unió 2014-2020 közötti költségvetési ciklusa körül nemrég – egyelőre még csak a kormányfői és államfői szinten – lezárult vitasorozata is jó példát szolgáltat. Az, hogy az EU-ban országok, és országcsoportok csapnak össze, nem újdonság, de ezekben az ütközetekben sajátos színt vitt be a 2011-ben megalakult „Kohézió Barátai” elnevezésű informális országcsoport, amely elsősorban a fejletlenebb, és ezáltal maguknak több uniós pénzt követelő országokból állt, amelynek hazánk is tagja.

Ellentétes törekvések

A régiók támogatására létrehozott Strukturális Alapok mellett 1993-ban jött létre a Kohéziós Alap, amely viszont már olyan országokat támogat, amelyek vásárlóerőparitás alapján mért GNP-je nem éri el az uniós átlag 90 %-át. Ezen alapok deklarált célja a kevésbé fejlett országok felzárkóztatása, a tagállamok közötti szolidaritás megnyilvánulása volt. 2011-es árakon számolva az Európai Unió költségvetéséből a gazdasági, szociális, és területi összetartás elnevezésű 1. b. fejezet 354 millió euróval részesedett, amely az összkifizetések mintegy 37 %-át tartalmazta.

A költségvetési csata a 2007-2013 közötti költségvetési ciklus vége felé, az új hét évre szóló költségvetés (Multiannual Financial Framework) előkészítő tárgyalásai során kezdett felerősödni. A gazdasági világválság hatására is a gazdagabb nyugat-európai (és egyúttal nettó befizető tagállamok) nem csináltak titkot abból, hogy befizetéseik csökkentésére törekszenek, illetve az EU-s költségvetés megnyirbálására. Különösen Nagy-Britannia szorgalmazta az uniós költségvetés lefaragását, amelyhez a brit belpolitika folyamatai is hozzájárultak. Az országban 2012-ben megerősödött az euroszkeptikus hangulat, a nagyobb kormánypártban erőteljes lett az ennek megfelelni akaró szárny, amelynek tagjai komoly nyomást helyeztek David Cameron miniszterelnökre az EU-ból való kilépésről rendezendő népszavazás megtartása érdekében (Ennek bejelentésére 2013 elején a miniszterelnök részéről sor is került, igaz, jócskán a jövőbe – 2015 végére – tolva annak lehetőségét.). Ebben a politikai helyzetben fel sem vetődött, hogy az uniós költségek növelésére, vagy akár szinten tartására tegyen a brit kormány javaslatot. Éppen ellenkezőleg: a brit parlament alsóháza 2012. október 31-én arra szólította fel a kormányt, hogy érje el az uniós költségvetési kiadások csökkentését. AZ EU Bizottsága szintén a költségvetés lefaragásban gondolkodott, ugyanis egy olyan limitet javasolt, amelynek értelmében a kohéziós pénzek nem haladhatták volna meg a GDP 2.5%-át (Magyarország esetében ez korábban 3.52% volt).

Világossá vált, hogy mindez az EU szegényebb tagállamai, köztük a GDP csökkenését is elszenvedő Magyarország érdekét súlyosan veszélyeztető törekvés volt, hiszen az uniós büdzsé csökkentése a kohéziós pénzek jelentős csökkentését is magában foglalta. Ennek megakadályozását tűzte ki célul a Kohézió Barátai” elnevezésű érdekcsoport, amelynek – Magyarország mellett – a következő országok a tagjai: Bulgária, Észtország, Lettország, Litvánia, Görögország, Málta, Lengyelország, Portugália, Románia, Szlovénia, Szlovákia és a várhatóan 2013 nyarán csatlakozó Horvátország.

Győri Enikő magyar uniós ügyekkel államtitkár már 2011 végén egyértelművé tette a magyar tárgyalási pozíciót a Külügyi Szemlében publikált írásában: „Nem árulunk zsákbamacskát. Az Általános Ügyek Tanácsának november 15-i ülésén Martonyi János külügyminiszter ismertetett e partnerei előtt a „kohézió barátai” tagállami csoport és Magyarország álláspontját. Az érintett országok egyetértenek abban, hogy a kohéziós politika erős, integrált fejlesztési eszköz, amelyet a jelenlegihez hasonló szinten kell finanszírozni.” Az Orbán-kormány törekvéseit a Kohézió Barátai országcsoport tagjaival szövetkezve kívánta célhoz juttatni – a következőkben ennek az országcsoportnak a mozgását vesszük szemügyre.

A Kohézió Barátainak tevékenysége

Ezen országcsoport nem rendelkezik formalizált szervezeti struktúrával, nincs elnöke, elnöksége, és más hasonló irányító szervekről nincs tudomásunk. Honlapja szintén nincs, amely azért is elgondolkoztató, mert ezen országok vezetői ezzel eleve lemondtak arról, hogy a nyugat-európai adófizetőket ennek a kommunikációs formának a segítségével is meggyőzzék követeléseik megalapozottságáról. Ez már csak azért sem lett volna feltétlenül elvetendő a számukra, mert a számukra olykor kedvezőtlen javaslatokat[1] megfogalmazó Bizottság, főleg annak elnöke így s nagy kommunikációs előnyben volt a rá irányuló fokozottabb sajtófigyelem miatt. Mindenesetre, a Kohézió Barátai inkább a zárt ajtók mögötti alkudozásokban, tárgyalási taktikájuk összehangolásában bíztak, és ebben a vonatkozásban komoly tevékenységet is fejtettek ki. A nyilvánosságot a megszokott formában vették igénybe: a csúcstalálkozóikról szóló tudósítások, sajtótájékoztatók révén.

2012. március végén a 16 „kohéziós” ország delegációja külön tárgyalóasztalhoz ült, miután Finnország, Svédország, Hollandia, Németország, Franciaország, Nagy-Britannia és Ausztria kinyilvánította, hogy az egyes költségvetési fejezeteknél megtakarítást tart szükségesnek. Az Általános Ügyek Tanácsának április végi ülésén a Kohézió Barátai közös nyilatkozatukban (amelyet Csehország nem írt alá) ismét elvetették a kohéziós pénzek csökkentésére irányuló törekvéseket. Megfogalmazásuk szerint a Bizottság által javasolt 336 milliárd euró volt az „abszolút minimum”, ami még elfogadható számukra. Leszögezték, hogy amennyiben a nettó befizető tagállamok nyomására valóban csökken a többéves keret főösszege, akkor ennek valamennyi költségvetési fejezeten meg kell mutatkoznia, a csökkentés nem történhet egyedül a kohéziós politika kárára.

Június 1-jén Bukarestben találkoztak a Kohézió Barátai, immáron a legmagasabb politikai szintén képviseltették magukat a tagállamok. Október 5-én Robert Fico szlovák kormányfő kezdeményezésére pedig Pozsonyban tartottak csúcstalálkozót a Kohézió Barátai. Nem is titkolták, hogy így akarnak nagyobb politikai erőt összegyűjteni a pénzügyi alkudozásokhoz. – A résztvevők hangja minden bizonnyal novemberben Brüsszelben is erőteljesen hallatszik majd, amikor a rendkívüli csúcstalálkozón az unió következő költségvetése kerül napirendre. Akkor a nettó befizető uniós tagállamok kénytelenek lesznek mérlegelni a kérésünket – szögezte le a tanácskozás végén Fico, amely során az érdekeltek újfent a kohéziós támogatások csökkentése ellen foglaltak állást. A november 22-23-án megtartott uniós csúcs előtt egy héttel a Kohézió barátai újabb tanácskozást tartottak. A magyar kormányfő a közösen kitűzött célokat így összegezte akkori nyilatkozatában: a kohéziós alap abszolút számát meg kell védeni, a gazdag országok által követelt „hatékonyabb költekezés” ne vezessen felesleges bürokráciához, az önrész mértéke maradjon 15 százalék (bizonyos javaslatok szerint ezt 25 százalékra kéne felemelni), és az áfaelszámolás szabályozása ne változzon.  

Az Európai Tanácsot vezető Herman Van Rompuy azonban egy ideig nem vette figyelembe a Kohézió Barátai érdekeit, és a kohéziós pénzek az Európai Bizottság által javasolt összegnél 30 milliárd euróval kevesebbet kívánt juttatni a kohéziós célokra, amely 309 milliárd eurót jelentett.

Az eredmény

A novemberi európai tanácsi ülés kudarca után február 8-án sikerült megállapodni az uniós költségvetés fő összegeiben.

Nem könnyű egyértelmű mérleget vonni annak eldöntésében, hogy a kohéziós országoknak mennyire sikerült érvényesíteniük az érdekeiket. Bár a magyar politikai színtéren folyt a számháború, mennyire kevés, vagy sok a magyar kormány által kiharcolt összeg, valójában még nincs olyan hivatalos uniós költségvetési dokumentum, amelyből kiderülne, hogy egy- egy adott ország milyen nagyságú összegekre jogosult, tehát a nyilvánosságban megjelent Magyarországnak járó kb. 20,5 milliárd euró is becsléseken alapszik. Az országoknak járó keretösszegeket várhatóan az Európai Bizottság teszi majd közzé.

A 2014-2020 közötti költségvetési ciklus a Kohézió barátai tagállamait érintő főbb pontok:

  • Annyiban érvényesült a költségeket lefaragni igyekvő nettó befizető országok akarata, hogy az EU összköltségvetése a kifizetéseket illetően 942-ről 908 milliárd euróra csökken, ez 3%-os mínuszt jelent. Ez az EU GNI-jának 1%-át sem éri el.
  • Csökken a kohéziós pénzek összege is, 354 milliárdról 324 milliárd euróra, ami jelentős,8 %-os csökkenést jelent. Ez még a kohéziós országok által korábban abszolút minimumként meghatározott 336 milliárd euróhoz képest is visszaesés.
  • Az agrártámogatásokat (KAP) magában foglaló 2. számú költségvetési fejezet 10%- al csökken ugyan, de még jelentősebb megkurtítása az érdekelt országok (Lengyelország, Franciaország, vagy éppen Magyarország) nem következett be. Ráadásul a magyar kormány a mezőgazdasági támogatások nyugati és kelet-közép európai országok közötti kiegyenlítődése miatt 400-500 milliárd Ft-al nagyobb agrárösszegekkel számol a következő ciklusban.
  • Az Európai Szociális Alapból az ifjúsági munkanélküliség leszorítására 6 milliárd eurót szán a költségvetés, amelyet a kohéziós országok – érintettségük miatt – jó eséllyel tudnak majd lehívni. 
  • Sikerült megtartaniuk a Kohézió Barátainak az ÁFA költségként való elszámolhatóságát (kivéve a közhatalmi szervek esetében). Nem növekszik az uniós támogatások nemzeti önrészének összege sem, marad 15 %.

Ebből is látható, hogy nemcsak a kohéziós pénzekre jutó összeget kell figyelembe venni, az elemzésben tárgyalt országcsoport más forrásokhoz is hozzá tud jutni. Figyelembe kell venni azt az ismert körülményt is, hogy ezek az összegek csak keretek az adott országok számára, a pénzek lehívásáért komoly munkát kell majd végezniük.

Összegzés

Az eddigi információk alapján nem lehet egyértelmű sikerről, vagy kudarcról beszélni a Kohézió Barátai országcsoport erőfeszítéseit illetően. Kompromisszumról viszont igen – ezeknek az országoknak ugyanis bele kellett nyugodniuk abba, hogy a nettó befizető országok az országaikban végrehajtott megszorítások közepette nem kívánták az EU költségvetését szinten tartani, az ottani politikusok (különösen a britek) kommunikációs szempontból nem tudták volna ezt eladni a közvéleménynek. Ez a körülmény behatárolta ezen tagállamok, köztük Magyarország politikai mozgásterét is. Ráadásul a lehívott összeg még mindig nem árulja el teljesen, melyik ország mennyire bizonyult sikeresnek. A sikerességhez ugyanis annak majdani mérlegelése is hozzátartozik, melyik ország mennyire tudta az uniós fejlesztésekkel a gazdaság növekedését elősegíteni, a társadalom jólétét növelni, közérzetét javítani. Más szóval az legalább olyan fontos, hogy a most kialkudott összegkereteket mennyire sikerül majd az adott országokban eredményesen felhasználni, és ezzel az adott politikai rendszer stabilitását is növelni.

 

2013.03.11.

Miért A magyar jobboldal természetrajza Köztes demokrácia A nyugattalan Magyarország