Agytrösztök a társadalmi kohézió nyomában

Most azonban az agytrösztszférát egy speciális optikán keresztül világítjuk meg, arra koncentrálva, hogy az egyes társadalomtudományi profillal rendelkező think-tankek miképpen viszonyulnak a Nyugatot foglalkoztató legalapvetőbb kutatási témához, nevesül a társadalmi kohézió kérdésköréhez. Napjainkban a kohéziókutatás jelentőségét jól jelzi, hogy nem nagyon találunk olyan társadalmi problémákkal foglalkozó agytrösztöt, vagy nemzetközi szervezetet Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban, amely tevékenysége során figyelmen kívül hagyná a kohéziós-faktort, mint a társadalmi nehézségek és a gazdasági zavarok megoldásának forrását. Többek között az OECD, a Világbank és az Európai Bizottság is nagy figyelmet fordít a témára, külön kutatási projekteket szentelve neki, melyeknek eredményeit rendszeresen publikálják. Mindez annak köszönhető, hogy Nyugaton már felismerték a „társadalmi szövetek” gondozásában rejlő valós fejlődési potenciált, ami „békeidőben” a folyamatos gyarapodás egyik biztosítékaként, míg válságok idején a negatív hatások „fékeként” funkcionál.

Jelen elemzésünkkel ezért szeretnék hozzájárulni ahhoz, hogy a magyar társadalom és a politikai elit is –összhangban a nemzetközi trendekkel– nagyobb figyelmet fordítson a társadalmi kohézió megteremtésére, mivel ez a Nyugathoz való felzárkózás egyik kulcsfontosságú tényezője.

Kohéziókutatási körkép

Ahogy korábban említettük a kohéziókutatás behálózza a fejlett világot, minden országban találhatóak eme területet vizsgáló intézetek, ezért mi itt természetesen nem vállalkozhatunk még csak az összes megemlítésére sem, nem hogy bemutatására. Így inkább kiválasztottunk három olyan meghatározó think-tanket, amelyek sokrétű tevékenységének egyik fő fókusza a társadalmi kohézió vizsgálatára irányul, tehát nem csak kiegészítő jelleggel foglalkoznak ezzel a kérdéssel.

Bár a kohéziókutatás bölcsőjének alapvetően Kanadát tartják a szakértők, hiszen itt indultak el először kormányzati kezdeményezésre az első kohéziókutatási projektek, és jöttek létre a témára szakosodott think-tankek (Canadian Policy Research Networks, Policy Research Initiative), mi elsőként inkább mégis a brit tory párthoz kötődő két agytrösztöt mutatunk be, mert ezek a kanadaiakkal ellentétben, napjainkban is jelentős politikaformáló erővel bírnak.

1.    Institute of Community Cohesion (iCoCo)

Az iCoCo egy olyan, az új évezredben alapított agytröszt, amely innovatív elemzéseivel, kutatásaival, illetve teoretikus és praktikus megoldási javaslataival igyekszik segíteni a szigetország társadalmi és gazdasági fejlődését. A brit konzervatív párt társadalomszemléletéhez igen közel álló intézet hitet tesz a multikulturalizmus mellett, és a faji/etnikai sokszínűségre nem kezelhetetlen problémaforrásként tekint, hanem kiaknázható lehetőségként. Mindazonáltal a heterogén és befogadó társadalomban rejlő fejlődési potenciált csak az egyének közötti szolidaritás, a kölcsönös felelősségérzet és a bizalom megerősítésével tartja elérhetőnek. Egyszóval az agytröszt ajánlata a társadalmi kohézió fejlesztésére irányul, összhangban a nagyobbik brit kormánypárt társadalomfilozófiájával, amelyet a Big Society elnevezésű koncepció sűrít magába.

Persze egy agytröszt sikerességét alapvetően az határozza meg, hogy mennyire képes saját küldetésének megfelelően befolyásolni a döntéshozatali folyamatokat. Az iCoCo kiemelkedő befolyásolási potenciállal bír, mivel céljainak többsége egyezik a jelenlegi, s részben az előző kormány prioritásaival, így tevékenységét szinte az egész politikai elit kiemelt figyelemmel kíséri. Ebben a különleges helyzetben tehát a think-tank törekvései, nevesül, a civil szféra és a horizontális társadalmi networkök fejlesztése, a helyi közösségek megerősítése mind-mind találkoznak a brit kormányzat programjával a Big Society égisze alatt. Mindazonáltal talán némileg meglepő, de nem csupán az iCoCo van ebben a kivételes helyzetben a szigetországi agytrösztök közül.

2.    Res Publica

A Res Publica, az a másik olyan intézet, amely a Big Society-vel összhangban, minden eszközt felhasználva igyekszik a brit társadalmat kohézívabbá tenni. Ez az agytröszt a brit konzervatív párt egyik legfontosabb szellemi háttérműhelyének tekinthető, kutatásait pedig a jobboldal vezető teoretikusa és az intézet igazgatója, Phillip Blond által megalkotott újszerű „vörös tory” koncepcióra építve végzi. Blond elmélete a tradicionális konzervativizmus reformjának szükségességéből indul ki, és a legújabbkori gazdasági és társadalmi kihívásokra adandó válaszkeresésben jut el a társadalmi kohézió kulcsszerepének felismeréséhez.

Mindazonáltal joggal merülhet fel a kérdés, mégis hogyan lehet felépíteni egy kohézív társadalmat a XXI. században? Nos Blond és a Res Publica válasza az, hogy a mikroszintű bizalom és a kölcsönösség újbóli megteremtésével moralizálni kell a piacok működését, és a monolit jóléti állam lebontásával létre kell hozni a polgárok szabad szövetkezésén alapuló asszociatív társadalmat, amely képes egyensúlyt indukálni az individuális szabadság és a közösségi értékek/érdekek között.

Habár tény, hogy a kohéziókutatás kezdetben inkább az angolszász országokban volt elterjedt (Kanada, USA, Egyesült Királyság), de–ahogy korábban utaltunk rá– mára már szinte mindegyik fejlett ország rendelkezik olyan agytröszttel, amely kiemelten foglalkozik a társadalom belső integritásának fejlesztésével, ezért mindenképpen szükségesnek érezzük egy más nyelvterületen működő kohéziókutató intézet bemutatását is.

3.    Bertelsmann Stiftung

A milliárdos üzletember, Reinhard Mohn által 1977-ben alapított német agytröszt, hasonlóan a korábban ismertetett agytrösztökhöz, széles profillal rendelkezik, de tevékenysége során megkülönbözetett anyagi és humánerőforrás-ráfordítással vizsgálja a társadalmat érintő legfontosabb problémákat. Nem véletlen, hogy a társadalmi kohézió létrejöttének elősegítése ennek a német think tanknek is az egyik legfontosabb célja, hiszen egy olyan bevándorlási célország, mint Németország esetében is komoly potenciális feszültségforrást jelent az egyre növekvő számú kisebbségek és a többségi társadalom értékrendszere, mentalitása és identitása közötti különbségek. Azt láthatjuk tehát, hogy a britek mellett, a németek is felismerték: ahhoz, hogy a sokszínűség erőforrássá váljon egy társadalom számára, a kölcsönös tiszteleten és bizalmon alapuló szolidaritás és belső integritás létrejötte egyszerűen elengedhetetlen feltétel.

Konkrétan a Bertelsmann Stiftung eme össztársadalmi célkitűzéshez hat projekt párhuzamos működtetésével járul hozzá: 1) vizsgálja és ajánlásokat fogalmaz meg a negatív demográfiai változások tompítására, 2) a helyi és a bevándorló közösségek közötti konfliktuskezelési stratégiákkal igyekszik csökkenteni a feszültségeket, 3) élen jár az interkulturális párbeszéd megteremtésében, melynek célja a különböző kultúrákban élők egymás iránti toleranciájának fokozása, 4) promótálja a vállalati szektor társadalmi felelősségvállalásának szükségességét, 5) céljának tekinti az agytröszt továbbá a közszféra reformján keresztül, a „támogató” állam létrehozását, mely segíti az egyes régiók és városi közösségek önálló fejlődését, 6) eltökélten küzd a civilaktivitás kiterjesztéséért, és a non-profit szektor felemelkedéséért.

Közös cél, hasonló eszközök

A három agytröszt bemutatásának tükrében azt mondhatjuk, hogy a társadalmi kohézió fejlesztésének érdekében a think-tankek –tekintettel saját országspecifikus hagyományaikra és körülményeikre– meglehetősen hasonló eszközök felhasználásával tevékenykednek. Egyrészt mind a három szervezet nagy hangsúlyt fektet a széles nyilvánosság informálására, hiszen jól tudják, hogy a kohézió  legnagyobb ellenségei a tájékozatlanságon alapuló káros előfeltevések és sztereotípiák, amelyek lerombolják a közösségeken belüli és közötti bizalmat. Másrészt a nyilvánosság mellett a döntéshozókat is rendre sikerül saját ügyük mellé állítaniuk, persze olyan országokban, ahol a társadalmi kohéziót a kormányzatok alapból is prioritásként kezelik, nincs is olyan nehéz dolguk.

Végezetül feltehetjük azt a kérdést, hogy mit tanulhatunk mi mindebből, sikeres lehet-e Magyarországon is egy ilyen jellegű tematikus agytröszt? Álláspontunk szerint ez két olyan feltétel teljesülésekor, amelyek tulajdonképpen logikusan következnek az előbbiekből, egyáltalán nem lehetetlen. Először is az adott szervezetnek meg kell győznie a nyilvánosságot, másodszor pedig –ami legalább ennyire fontos– a politikai elitet is, a társadalmi kohézió gazdasági, társadalmi fejlődésben játszott kulcsszerepéről. Mindez egy olyan országban, ahol az etnikai feszültségek (romaintegráció megoldatlansága) feszítik a társadalmat, a jövedelemkülönbségek szakadékot vonnak az emberek közé, valamint a politikai elit mélységesen polarizálódott, szinte magától adódó lenne, hogy a politikum –más okból, de hasonlóan a brit és német példához– a társadalmi kohézió megteremtésének igényével lépne fel. Egyelőre azonban eme igény csak a politikai szólamok szintjén fogalmazódott meg a pártok részéről, s a társadalom széles rétegei sem ismerték még fel a kohézióban rejlő lehetőségeket. A Méltányosság most éppen ennek a megváltoztatására vállalkozik.

 

 

Miért A magyar jobboldal természetrajza Köztes demokrácia A nyugattalan Magyarország