Tanulóképesség és reform

2006 decemberét írjuk, a Magyar Köztársaság rövid történetének legnagyobb politikai válságából próbál meg a miniszterelnök kikecmeregni, amikor a koalíciós partnere vezette Egészségügyi Minisztérium a szektor addigi működését a sarkaiból kiforgató törvényjavaslatot fogadtat el az Országgyűléssel. Alig fél évvel később már nem Molnár Lajosnak hívják a minisztert, és kevesebb, mint másfél év elteltével az ellenzék által kezdeményezett népszavazás elsodorja a reform két alapkövét, a vizitdíjat és a kórházi napidíjat. 2010-ben pedig a balliberális kormánykoalíció megsemmisítő vereséget szenved el az országgyűlési választásokon, úgy, hogy nemcsak jobboldali politikusok, hanem számos politikai elemző szerint is a népszavazás adta meg a lehetőséget az ellenzéknek, hogy „új többséget” teremtsen.

2010 óta ellenkező előjellel ugyan, de szintén hatalmas változásokon ment át a hazai egészségügy, azonban a hazai közpolitikai elemzések eddig igen keveset foglalkoztak azzal, hogyan lehetne összehasonlítani a két folyamatot, egyáltalán van-e bármilyen kapcsolat az akkori és a jelenlegi folyamatok között. Jelen dolgozatban történelmi nézőpont segítségével végezzük el a két egészségügyi adminisztráció teljesítményének összevetését. Arra keressük a választ, hogy milyen okok vezettek a szocialista-szabad demokrata reformkísérlet bukásához, illetve felfedezhetők-e tanulóképesség jelei a jelenlegi reformintézkedésekben, amelyek alapján igyekeznek reflektálni a korábbi kormányzati kudarcokra.

 

A teljes elemzés letölthető PDF-formátumban

Letölthető dokumentumok:

Miért A magyar jobboldal természetrajza Köztes demokrácia A nyugattalan Magyarország