A Méltányosság újraértékelése

Cimke: Lakatos Júlia,

2007-es agytrösztté alakulásunkkor még csak a mainstream gazdaságpolitikai elemzéstől elrugaszkodó, napjaink divatos kifejezésével élve, „unortodox” közgazdászok megmosolygott elméletének tartották a fenntarthatatlan hitelezés összeomlásából következő gazdasági válság forgatókönyvét. Az elméletet képviselő szakértők nem tudták „megjósolni” a 2008-as válság bekövetkezését. Tudták, hogy jönni fog, csak idő kérdése, hogy jönnie kell, azonban az amerikai ingatlanpiaci buborék ellenére sem látszott, hogy mikor. Az eltelt hat év alatt sokat változott a világ, és mind a közgazdászok, mind a politológusok kénytelenek voltak újraértékelni korábbi elképzeléseiket a neoliberális gazdaságpolitikáról, és sok tekintetben a liberális demokráciák politikai alapvetéseiről is.

2007 óta a Méltányosság is jelentős utat járt be. A nemzetközi gazdasági és politikai útkeresés számos olyan új választ adott, ami a Méltányosság gondolatvilágára is kihatott, új utakra vitte. A társadalmi feszültségek csökkentését és a különböző társadalmi rétegek harmonikus egymás mellett élésének előmozdítását szolgáló, az individuális és közösségi érdekeket egyaránt szem előtt tartó kohézió fogalma szervesen következett a méltányosság fogalmának nemzetközi interpretációjából. Elemzési spektrumunk bővítésekor tehát arra törekedtünk, hogy olyan paradigmával álljunk elő, amelyik beleilleszkedik eddigi mondanivalónkba, és azt továbbfejleszti. A méltányosság gondolata természetesen nem vész el, azonban átalakul, pontosabban kibővül. Ennek igen egyszerű oka van.

Előző honlapunk szintén a méltányosság fogalmi keretezésével, értelmezésével indult. Akkor még éppolyan újszerű és ismeretlen volt a méltányosság gondolata Magyarországon, mint amilyen jelenleg a kohézió. Mára sok tekintetben sikerült meghonosítani a fogalomhasználatot, azonban a méltányosság többet jelent, mint agytrösztünk eddigi üzenetét, miszerint minden politikai félhez egyaránt méltányosan kell viszonyulni, illetve hogy a hazai politikának „méltányosabbá” kellene válni. Már akkor is jeleztük, hogy a méltányosság szónak két jelentése létezik, egyben tisztázva azt is, hogy az adott keretek között nem állt módunkban a második, hozzánk közelebb álló értelmezés megvalósítása. A méltányosság fogalmi kiterjesztése tehát ennek az iránynak az érvényesítését jelenti kutatásainkban.

Mi a különbség a két megközelítés között? Az első, a Magyarországon elterjedt értelmezése a fogalomnak, amelyik a politika méltányos megközelítését foglalja magában. A második, az angol equity szóból eredő értelmezés, „a javak elosztásáról szóló kortárs amerikai elosztási viták egyik kulcsfogalma.” A méltányosság értelmezése ilyen módon gazdaságfilozófiai, politikai, ideológiai látásmódbeli különbségeket fed. Mivel a nyugat-európai mintákkal szemben a hazai politika rendre elhalasztja a politikai, társadalmi célok filozófiai megalapozását, ezért 2007-ben kifejezetten arra vállalkoztunk, hogy megkíséreljük értelmezni a méltányosság fogalmát. 2013-ban ideje továbblépni ezen.

Egy ismeretlen ismerős

A méltányosság fogalmának gyakorlati alkalmazásához, ahhoz, hogy érvényesítsük szakpolitikai elemzéseinkben, szükséges felvázolni a méltányosság másik, kevésbé elterjedt, az angol „equity” szóból eredő jelentését. Az Egyesült Államokban az alapító atyák óta jelen van a méltányosság gondolata, azonban jelenlegi formájáig komoly fejlődésen ment keresztül. Eleinte a társadalmi szerződés részeként filozófiai kérdésként jelent meg, később alkotmányos kérdésként, majd az utóbbi évtizedekben adminisztratív, kormányzati kérdéssé vált. A mai napig folyamatosan újraértelmezik, és habár még mindig komoly filozófiai viták övezik, a politikatudomány gyakorlati megoldásokat is keres előmozdítására. Az erről szóló diskurzus tapasztalatai így rövid időn belül bekerülnek a jogalkotásba, ezáltal az amerikai állampolgárok hétköznapjaiba is.

Egy kiemelkedő példa a fogalom értelmezésére szolgáló vitáról, a Public Administration Review méltányossággal foglalkozó különszáma, amelynek bevezető tanulmánya, Mary E. Guy és Sean A. McCandless Social Equity: Its Legacy, Its Promise című írása bemutatja a fogalom eredetét, kortárs értelmezéseit, valamint azt, hogy miért fontos a méltányosság napjainkban. Az elemzés szerint a méltányosság koncepciója a 20. század „szüleménye”, amikor egyre nagyobb igény keletkezett arra, hogy a kormányok a változtatás eszközévé váljanak annak érdekében, hogy kiegyenlítsék a hatalmi egyenlőtlenséget a privilegizált és hátrányos rétegek között. Az equity fogalmáról szóló modern társadalomtudományi vita a 60-as évek fekete polgárjogi mozgalmának idejében alakult ki, amikor az esélyegyenlőség még messze nem érte el mai fokát az Egyesült Államokban. Ma, a világgazdasági válság kapcsán, a társadalmi különbségek növekedésével kerül újfent a figyelem középpontjába. Így válik a méltányosság az elosztás kérdésévé, annak vizsgálatává, hogy ki birtokolja a társadalmi javakat, milyen elosztásban, és milyen szempontok figyelembe vételével. A méltányosságról szóló társadalomtudományi vita a hagyományos „kinek mi jár?” kérdést átalakította a „mi kellene, hogy járjon az egyénnek?” kérdésévé.

A méltányosság egyik alapelve ugyan az, hogy minden ember egyenlő és elidegeníthetetlen jogokkal rendelkezik, ugyanakkor ez mégsem jelent egyenlőséget, sokkal inkább a javak igazságos(abb) elosztását. Az angol „equity” vagy méltányosság nem ugyanaz, mint az „equality”, azaz egyenlőség. A méltányosság ugyanis nem feltételez matematikai egyenlőséget. Mi több, ha méltányosan kívánunk eljárni, sok esetben az esélyegyenlőség eléréséhez éppen ellenkezőleg, bizonyos előnyöket kell biztosítani a hátrányosabb rétegeknek.

Egy egyszerű példával szemléltetve a méltányosságot a gyakorlatban, egy hátrányos térségben iskolába járó gyermek számára adott esetben több eszközt, forrást, lehetőséget kell biztosítani, mint egy a főváros „jobb” kerületének, „jó” iskolájába járó diáknak, amennyiben egyenlő esélyt kívánunk nyújtani, például a továbbtanulás vagy a későbbi elhelyezkedés terén. A méltányosság ilyen értelmezése azonban egyáltalán nem magától értetődő, és számtalan konfliktusnak a forrása. Azok a kezdeményezések, amelyek pusztán az egyenlőséget célozzák meg, rendre népszerűbbek, csekélyebb társadalmi ellenállásba ütköznek, mint azok, amelyek a méltányosság elősegítésére irányulnak. Az Egyesült Államokban azonban éppen rendkívüli sokszínűsége következtében fontos érték a méltányosság, hiszen a kapitalizmus és piacgazdaság fellegváraként a verseny egyenlőtlenséget kíván, miközben a demokrácia egyenlőséget feltételez. Ez a kettősség olykor társadalmi feszültségeket eredményez, amelyet a méltányosság eszközeivel kezelnek.

Méltányosság a gyakorlatban

Hogyan jelenik meg azonban mindez a hétköznapokban? A méltányosságnak sokféle értelmezése létezik. Egy mentalitás, hozzáállás a kormányzatok számára, és egyben egy mérhető, adminisztratív cél is. Ezen felül egy olyan eszköz is, amelynek segítségével azonosíthatunk problémákat, és amire építhetünk egy „igazságosabb” társadalom érdekében. Az Egyesült Államokban a gyakorlatban előbb a feketék egyenjogúságának előmozdítását, majd a nemi egyenlőség elérését szolgálta. Mára minden szempontból globálissá vált a fogalom és a környezetvédelmen át az emberkereskedelem elleni küzdelemig alkalmazzák. A politikai viták a társadalmi mobilitás előmozdításáról, az oktatás milyenségéről és minőségéről, az egészségügyhöz való hozzáférésről, vagy a generációk közötti együttműködés elősegítéséről mind példák a méltányos megközelítés alkalmazására a kormányzati döntéshozatalban. A felsorolt tényezők egyben mind hozzájárulnak a társadalmi összetartozás, azaz a kohézió megteremtéséhez is. Így kötődik témánk a Méltányosság Politikaelemző Központ irányváltozásához.

Általában, amikor külföldön alkalmazott kutatási területekről tudósítunk, arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a rendszerváltás óta eltelt idő alatt semmilyen szinten nem jelent meg az adott terület. Jelen esetben ez nem feltétlenül van így, bár semmiképpen sem mondható domináns elemnek a hazai politika berkein belül (a politikatudomány terén még kevésbé). Az equity fogalmának gondolati előzménye, az esélyegyenlőség már a balliberális kormányok szociális és társadalompolitikájában is megjelent, elsősorban a kultúra és oktatás terén. Ezek egyáltalán nem voltak konfliktusmentes kérdések, roma felzárkóztatástól a melegek egyenjogúságáig szinte „ráégtek” például az SZDSZ-re. Bár az újraelosztás terén éles vitájuk volt a szocialistákkal és a Fidesszel egyaránt, ez idő tájt aktív volt a kisebb/olcsóbb állam – jobb állam – „gondoskodóbb” állam vitája, ez mégsem volt azonos a méltányosság fogalmával. A liberális oldal úgy kívánta előtérbe helyezni az egyén szerepét, hogy annak nem voltak meg a kulturális feltételei. A magyar társadalom nem erre szocializálódott. A piacgazdaság és kapitalizmus mentalitását nem lehet egy évtized alatt elsajátítani. Hozzáállásuk idővel erős ellenérzéshez vezetett, és a méltányosság bevezetése a kormányzásba félelem okán ellehetetlenült.

Kisvártatva azonban jobboldalon is megjelent a fogalom, mégpedig a Fidesz 2007-es Jövőnk programjában, ami az Igazságosság, Életminőség, Közszolgáltatások és az állam szerepe, valamint Versenyképesség címszavakkal fémjelzett írásában már nem csak megközelítette, hanem név szerint is megemlíti a méltányosságot a Méltányos állam és közjó fejezeten belül. Itt az angolszász újraelosztási modelleket bemutatva, az ismertetett külföldi mintáknak megfelelően olyan területeken szembesítették a kormányzati politikát saját elképzelésükkel, amelyről már fentebb is írtunk. „Világosan kell definiálni, hogy miért vállal felelősséget az állam, milyen mértékben vesz részt a jövedelmek újraelosztásában, az emberek milyen széles rétegeinek biztosítja a minőségi közegészségügyi és közoktatási ellátáshoz való hozzáférést, továbbá hogy mely területeken várja el az egyéni felelősségvállalást és az öngondoskodást” írták. A méltányos állam modelljeként az állam méretéről szóló vita helyett, az igazságosság és méltányosság szempontjait hozzák be azzal a céllal, hogy a neoliberális gazdaságpolitikát és az öngondoskodásra építő kormányzati politikát bírálják, azon az alapon, hogy az újraelosztás mértéke feletti viták helyett inkább arra kellene koncentrálni, hogy a kormányok milyen mértékben javítják a közszolgáltatásokat. Szolidáris, méltányos „magyar modell” kidolgozását javasolták. Ez a motívum mai napig megmaradt kommunikációjukban.

A fenti program tekinthető az első nyílt kísérletnek az equity típusú méltányosság szemlélet hazai alkalmazására. Ahogyan elődei sem, a Fidesz sem volt képes széles körben elterjeszteni ezt a kormányzati modellt és fogalmat. Vajon miért félünk a méltányosságtól? Egy lehetséges válasz, hogy a méltányosság valóban könnyen összetéveszthető az egyenlőség, kissé kommunisztikus utóízű fogalmával. Az előző rendszer erőltetett egyenlőség- és közösségiség-kultusza rossz fényt vet a méltányosság fogalmára. Nem véletlenül vált a „nemzet” a jobboldal szinonimájává a közösség helyett. Így elkerülhetőek a negatív asszociációk. A baloldal számára, amelyik a „közösségi léthez” szokott, azonban a nemzet fogalma „dekódolhatatlan” és az esetek többségében félelemkeltő. Miközben (minimum) kétféle közösségfelfogás létezik ma Magyarországon, eközben a magyar társadalom köztudottan individualista. Valójában a fejlett nyugati demokráciák sikerét okozó individualizmusra ÉS közösségiességre épülő társadalmi kohézió két alkotóeleme közül egyik sem érvényesül úgy, ahogyan a nyugati országokban megszokhattuk. Idehaza az individualizmus inkább introvertáltságot jelent nem proaktív öngondoskodást a közösségiség pedig nem a civil önszerveződére épül, hanem politikai, ideológiai világnézetre.

Az egyén és közösség vitája nemzet vagy öngondoskodás vitájaként jelent meg. Láthattuk, milyen társadalmi ellenállást váltott ki, amikor a rögzült hagyományokkal szembe menve, a piacgazdaság kultúrája nélkül kívánták az öngondoskodást egyik napról a másikra elérni. A társadalom jelentős része nem csak úgy érezte, hogy elengedték a kezüket, hanem azt is, hogy nem az ő feladatuk gondoskodni az egészségügy, felsőoktatás biztosításáról, hanem az államé. Ezzel szemben ma azt látjuk, hogy a Fidesz „közösségiségi” mentalitásától legalább annyi ember fél, mint korábban az egyén szerepének és az egyéni felelősségnek felmagasztosításától, amelyet a balliberális kormányok képviseltek.       

Az Egyesült Államok példájában, vagyis a kapitalizmus egyenlőtlenséget, valamint a demokrácia egyenlőséget feltételező két alapvető hagyományának egymásnak feszülésében találhatunk bizonyítékot arra, hogy a méltányosság nem ellentétje, hanem természetes és elengedhetetlen velejárója a versenynek. Miközben mai napig komoly filozófiai és politikai vita övezi a tényleges (újra)elosztási kérdéseket, maga a méltányosság gondolata mind konzervatív, mind szociáldemokrata, sőt liberális ideológia alapján is elfogadható lehet, ennek alapja akár a keresztényi szeretet vagy a rászorultság vagy esélyegyenlőség elve.

Magyarországon azonban a politikai, ideológiai megosztottság reprodukálja ezt a vitát, de nem az amerikai egyén és közösség méltányos, társadalmi kohéziót előidéző modellje alapján, hanem vagy-vagy alapon, ami visszavezet ahhoz a – 2007-es tevékenységünk óta ismert – „kívánalomhoz”, hogy a hazai politika legyen méltányosabb. Ez megakadályozza a továbblépést a méltányosság fogalmának equity típusú felfogása felé, afelé, hogy a fogalom kis túlzással, a javak elosztásáról szóló kortárs magyar elosztási viták egyik kulcsfogalma legyen. Jelenleg itt tartunk, ezt tekintjük kiindulópontnak jövőbeli kutatásaink számára. Ahogyan 2007-ben még magát a méltányosság szót kellett megismertetni és „szalonképessé” tenni a közbeszédben, jelen elemzésünk célja az volt, hogy betekintést nyújtsunk a méltányosság fogalmának másik, hazánkban kevéssé ismert értelmezésére. Most, hogy már megmutattuk mi a méltányosság, neki látunk megmutatni, milyen lehetne még. Munkánk java tehát csak most kezdődik.

 

Lakatos Júlia

2013.03.11.

Miért A magyar jobboldal természetrajza Köztes demokrácia A nyugattalan Magyarország