Magyarország biomassza hasznosítási jövőképe

Sokszor és sok helyen hallhatjuk, hogy hazánk hagyományosan mezőgazdasági ország. Regék szólnak arról, hogy agrárnagyhatalom is lehetnénk, ha a rendszerváltás időszakában szakszerűbben állnak az agráriumhoz az akkori illetékesek. Tény és való, hogy hazánk kiváló termőtalajjal és felkészült mezőgazdasági szakember gárdával rendelkezik. Több neves egyetemünkön is (például Gödöllő vagy Debrecen) igen nagy hangsúlyt fektetnek az agrár- és agrárműszaki képzésekre. Elemzésünkben a fenti szempontokat is figyelembe véve energiagazdálkodási szemszögből szeretnénk megvizsgálni ezt a kérdést, melyben egy hatékony és jól működő mezőgazdaság alapjaiban járulhat hozzá a magas színvonalú, és környezetbarát energiagazdálkodáshoz.

Mára egyértelművé vált, hogy rohamtempóban fejlődő világunkban három létfontosságú tényező válik akár már a közeljövőben is meghatározó hiánycikké. Ezek az ivóvíz, az élelmiszer és az energia. Eme három tényező egymással igen szoros összefüggésben áll: a mezőgazdasági termeléshez víz kell, emellett a mezőgazdaság képes energetikai célra is hasznosítható, élelmiszeripari termékek előállítására.

Ezért jogosan merül fel a kérdés: mit termeljünk, energiát avagy élelmiszert? Egy olyan adottságokkal rendelkező országnak, mint amilyen hazánk, stratégia célkitűzése kell hogy legyen a mezőgazdasági struktúra módosítása, az élelmiszer és az energetikai célú növénytermesztés szabályozott egyensúlyának megteremtése.

Léteznek olyan területek – például az árterek – ahol az élelmiszeripari hasznosításra szánt termékek megtermelése nagy kockázattal jár, míg energetikai célra hasznosítható erdősségek ültetése gazdaságos lehetne, emellett környezet- és árvízvédelmi szempontokból is megtérülhetne. Az ültetvények energetikailag hasznosíthatóak, élettartamuk alatt széndioxidot kötnek meg, egy esetleges árvíz esetén ezek a fák, vagy energiafüvek felszívják az ár után visszamaradt víz szignifikáns részét.

Az energetikai célú termeléssel a gazdák ki tudnak alakítani egy sokkal szélesebb körű termékskálát. Amennyiben energetikai és élelmiszeripari (vagy takarmány) céllal is termel egy gazda, ezáltal megteremti a több lábon állás lehetőségét, megélhetését biztonságosabbá téve.

Viszont a legjobb minőségű termőföldjeinken, melyek emellett biztonságos, nem árvízveszélyes területen fekszenek, nem célszerű az energiafüvek termesztése, mivel utána igen nehezen hasznosíthatóak újra élelmiszer termelésre. Ugyanis az energiafüvek agresszív növények, kiirtásuk igen nehézkes feladat.

A mező- és erdőgazdaság melléktermékei is nagy szerepet játszhatnak hazánk energiaimport-függőségének csökkentésében, mégpedig a haszontalan hulladék hasznosításával. Ilyen hulladékok a kukoricaszár és csutka, gyümölcsösök nyesedékei, szalma, napraforgó venyige, stb. Idesorolhatjuk még a fafeldolgozó ipari melléktermékeket is (pl. fűrészpor).

Ezeknél a termékeknél (mind melléktermék, mind energetikai célra termelt esetében) a legnagyobb kihívást a szükséges logisztikai feladatok megvalósítása jelenti. Ezeknek az anyagoknak a begyűjtésére, szállítására és előkészítésére felhasznált energia nem lehet nagyobb, mint az energetikai hasznosításukból származó haszon. Így alapos és körültekintő energetikai számításokra alapozva lehet meghatározni mind a hasznosítás formáját (biogáz készítés, biomassza égetés), mind a hasznosító berendezések méretét és területi elhelyezkedését.

A biomassza hasznosítása lehetséges biogáz üzemekben. Ez a lehetőség igen kézenfekvő, mivel országunk gázinfrastruktúrája igen fejlett. Így kialakíthatóak begyűjtési csomópontok, azaz biogáz üzemek, melyek a földgázhálózatra csatlakozva eljuttatnák a tüzelőanyagot a fogyasztókhoz. Ebben az esetben számolni kell a tisztítás költségeivel is, amennyiben a gázt nem egy gázmotorhoz juttatják el, mely hő- és villamosenergiát állít elő. Ekkor szükséges kialakítani egy megfelelő szabályozási környezetet is, melyben meg kell határozni az átvétel feltételeit is, méghozzá olyan formában, hogy az motiválja a termelőt, ugyanakkor a gázszolgáltatónak is előnyös konstrukció legyen.

A másik energiatermelési lehetőség a biomassza elégetése kogenerációs (azaz áram- és hőtermelő) erőművekben, melyekben lehetséges az együttégetés hagyományos fosszilis energiahordozókkal is, tehát az erőművet nem szükséges kizárólagosan biomassza hasznosításra tervezni. Így az ellátásbiztonság nem kizárólag egy faktoron, a rendelkezésre álló biomassza mennyiségén múlik. Fontos, hogy ezeket a kisméretű biomassza erőműveket olyan helyre építsék, ahol mind a hőt és az áramot is lehetséges hasznosítani, mivel ez nagymértékű primerenergia megtakarítást eredményez. Pusztán fűtőműveket, vagy csak áramot termelő erőműveket csak olyan esetben érdemes építeni, mikor nincs más megoldás.

Az elégetés során keletkező végtermék (égetés esetén hamu, biogáz előállítás esetén a visszamaradt anyag) alkalmas a termőtalaj minőségének javítására is, így a visszamaradt anyagok is gazdaságosan felhasználhatóak. Ezt a folyamatot egyfajta körforgásnak is tekinthetjük az energetika és a mezőgazdaság között.

A szállítás energiaszükségletének csökkentése érdekében használják a tömörítést is, azaz a biobrikett és biopellet előállítását, illetve a lágyszárúak esetében a bálázást. Azonban ezek a tevékenységek is energiát igényelnek, fontos tehát a már említett gondos energetikai számítások elvégzése.

Arról az energetikai és mezőgazdasági haszon lehetőségeinek vizsgálása közben eddig nem ejtettünk szót, hogy a felsorolt folyamatok jelentős mennyiségű munkahelyet is teremtenek, így a mezőgazdaság és energetika szimbiózisának komoly gazdaságélénkítő hatása lehet.

Érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy a logisztikai rendszert illetve a hasznosító berendezéseket (biogáz üzem, erőmű) talán állami feladat lenne megteremteni. Ez nem csupán a munkahelyteremtés miatt van így. Megfelelő tervezés mellett ez a vállalkozás már rövidebb időn belül is igen nyereséges lehet. Így nyereséget termelne és a későbbiekben akár értékesíthető is lenne a piacon, még több bevételhez juttatva az államot. A biomassza hasznosításból származó állami profit lehetőséget biztosíthat a gazdaság további élénkítésére – hitelprogramok, támogatások – valamint más ésszerűen meghatározott nemzetgazdasági húzóágazatok fejlesztésére, beindítására.

A biomasszának a jelenleginél sokkal komolyabb helyet kellene elfoglalnia az ország energiapolitikájában. Annak ellenére, hogy az összes energiastratégiai dokumentumban vezetőhelyen szerepel a biomassza potenciál kiaknázása, igen csekély mértékű fejlesztés valósult meg az elmúlt években. Napjainkban, a folyamatosan romló életszínvonal és a magas munkanélküliség miatt – mely különösen a vidéket sújtja – létfontosságúvá vált, hogy változások történjenek ezen a területen. A magyar társadalom széles rétegének adhat új esélyt egy jól megtervezett, szigorúan szakmai szempontokra épített biomassza hasznosítási stratégia.

 

Kertész Dániel

2013.03.11.

Miért A magyar jobboldal természetrajza Köztes demokrácia A nyugattalan Magyarország