Az Új Széchenyi Terv és a megújulók

A jelen elemzés célja, hogy bemutassa az Új Széchenyi Terv (ÚSzT) támogatási rendszer mennyire sikeresen járul hozzá a haza megújuló energiatermelés növekedéséhez és az energetikai projektek megvalósításához.

Az Európai Unió (EU) kohéziós politikájának alapvető célja a Közösség gazdasági és szociális összetartásának erősítése, a Közösség egészének harmonikus fejlődése, illetve a kevésbé előnyös helyzetű régiók felzárkóztatása. A kohéziós politika és annak támogató eszközrendszere (pl. Strukturális Kohéziós Alap) a gazdasági és társadalmi konvergencia erősítésének legfontosabb uniós szintű biztosítéka.

A kohéziós politika megvalósulásaként, a 2007-2013-ig tartó – úgynevezett – programozási időszakban, hazánk 22,4 Mrd eurós uniós támogatásban részesül, hogy felzárkózhasson a fejlett európai országokhoz. A kormány az Európai Biztossággal egyeztetett stratégiai irányelvek alapján fejlesztési tervet és pályázati struktúrát dolgozott ki, annak érdekében, hogy a magyar állami intézmények, vállalkozások és szervezetek a Strukturális és Kohéziós Alapból vissza nem térítendő támogatást hívhassanak le fejlesztéseik megvalósításához.

A jelenlegi fejlesztési és kohéziós stratégiánk alapja az Új Széchenyi terv, melynek alapján a magyar pályázati rendszer működik.  Az ÚSzT egyik célja, hogy a magyar kormány tartsa az EU által meghatározott maximális 3,8%-os költségvetési hiányt, a másik, hogy az Európai Bizottság 2009/28/EC számú direktívája alapján, Magyarország energia termelésének 14,65%-a megújuló energiatermelésből kell származnia.

Az Új Széchenyi tervben – jelezve a téma fontosságát – külön fejezetet kaptak a megújulók, „Zöldgazdaság-fejlesztés” néven, amelyben kizárólag energetikai fejlesztésekre lehetett vissza nem térítendő támogatást igényelni. Ennek prioritásai a következők:

  • Energiahatékonyság – Energiatakarékosság – Energiaracionalizálás
  • Zöld energia – Megújuló energiaforrások
  • Agrárenergetika – Mezőgazdasági bioenergia
  • Környezetipar, hulladékipar
  • Zöldfoglalkoztatás
  • Kutatás-fejlesztés és innováció

A fenti célok megvalósítására 2013. január 20-ig 2030 db pályázat érkezett be, amelyből 1032 db pályázatot támogattak. Ebből már 53 797 276 200 Ft támogatás ítéltek oda, amelyből csak 11 471 099 897 Ft-ot fizettek már ki a nyertes pályázóknak.

A Zöldgazdaság-fejlesztési program az összes fejlesztési program közül az utolsó helyen szerepel a nyertes pályázók, és a megítélt vissza nem térítendő támogatások összegét nézve, tehát az egész ÚSZT-ből összesen 3,81% megy zöldgazdaság-fejlesztésre. Ez a szám még nem tartalmazza a Kormány-EU egyeztetés alapján létrejött forrás átcsoportosítást, amely révén új pályázati felhívást írtak ki 2012. év végén épületenergetikai, valamint a távhő-szektor energetikai korszerűsítésére megújuló energia felhasználásával. Az átcsoportosítás közvetlen célja az volt, hogy még több forrást tudjanak lehívni a pályázók energetikai fejlesztésekre; a közvetett célja viszont az, hogy még több forrást tudjunk lehívni a 2007-2013-as előirányzott keretből. Tehát az átcsoportosításról összességében elmondható, hogy mindkét fél számára hasznos. (A kormánynak és a pályázóknak eygaránt.) Az utóbbinak az átcsoportosítás révén lehetősége nyílik arra, hogy még több projekt ötletet megvalósítson vissza nem térítendő támogatásból, míg az előbbi számára, vagyis a kormánynak talán sikerül elérnie azt, hogy lehívja az EU-tól az összes (2007-2013-as időszakra előirányzott) pályázható támogatási összeget. Ez által a kormány nem csak pozitív színben tűnik fel a pályázók, vagyis a szavazói számára, hanem közelebb kerülhet a fent megnevezett EU direktíva teljesítéséhez is.

Az ÚSzT arra vonatkozólag nem tartalmazott adatokat, hogy hány darab, milyen és mekkora volumenű projektekkel szeretné támogatni a kormány a nyertes pályázatokat, ezért konkrét számok alapján nem lehet összehasonlítást végezni a megvalósult eredményekkel, ennek ellenére mégis kísérletet teszünk az eltelt időszak értékelésére az elérhető adatok alapján.

A „Zöldgazdaság-fejlesztés”  programról általánosan elmondható, hogy nagyon népszerűek, és az előirányzott forrásokra beérkező pályázatok nagy száma miatt hamar „gazdára találnak”, ezért a keretek általában hamar kiürülnek. Ez viszont nem jelenti azt, hogy minden megújuló energiatermelésre vonatkozó fejlesztés sikeresen meg is valósul(t). Ennek egyik oka a projekt- összköltség alábbi „erő” eloszlása, amely a beruházások finanszírozási forrásainak összetételéből és arányából következik. Ha egy alap esetet veszünk, akkor a pályázó a projekt összköltségének kb. a 10-20%-nak megfelelő saját tőkével rendelkezik. Ehhez jön még hozzá a pályázat útján elnyerni kívánt vissza nem térítendő támogatás, amely a projekt összköltségének kb. a 40-50%-a. Viszont ezek az összegek még mindig nem elegendőek a projekt megvalósításához, ezért a pályázók, vagyis a projekt gazdák igénybe vesznek, külső forrást (pl.: banki hitel, befektetés) is, amely a projekt összköltségének a 40-50% adhatja.

A külső forrás igénybevétele átlagosan 10-12 százalékkal növeli a beruházási költségeket, de a projektek jellemzően alkalmasak ennek az összegnek a kitermelésére. A külső forrás igénybevételekor a projektgazda a támogatás összegét is fedező finanszírozáshoz jut, a támogatás utófinanszírozása miatt. A külső finanszírozás összegét csökkenti, ha a projektgazda a támogatás tekintetében előleget vesz igénybe a Közreműködő Hatóságtól. Előleg felvételére, kizárólag abban az esetben van lehetőség, ha azt a pályázati felhívás megengedi. Ráadásul az előleg mértéke nem szokott több lenni, mint a projekt összköltségének a 25%-a. Általánosságban elmondható, hogy a 100 milliós összköltségű vagy annál nagyobb projektekben igénybe lehet venni az előleget, így az energetikai célú ”nagy” projektek többségében is.

Külső finanszírozást kizárólag olyan beruházás kaphat, amelynek megtérülése kiemelten biztosított. Viszont a megújuló energia projektek megvalósulásának kockázata elég magas, mivel megtérülési idejük elég hosszú illetve több esetben is felkészületlenek a projektgazdák, amelynek oka, hogy a projektek előkészítését jelenleg nem finanszírozza semmilyen pénzügyi eszköz. Ezt a kockázatot erősíti a szabályozási rendszer és az engedélyezési eljárások kiszámíthatatlansága, valamint a megítélt vissza nem térítendő támogatások lehívásának hosszú átfutási ideje.

A saját tőke kérdésének megoldására jött létre 2012 év végén az Önerő alap, amely az önkormányzatok „saját erő” a megfinanszírozását segíti elő (szintén pályázás útján), annak érdekében, hogy az így is eladósodott, de az energetikai projektekben nagy számban résztvevő önkormányzatoknak kevesebb hitelt kelljen felvenniük külső finanszírozóktól a beruházások megvalósítására. Az Önerő Alapot olyan projektekhez lehet igénybe venni, amelyekre már elnyerték a vissza nem térítendő támogatás, vagyis támogatási szerződés már megszületett, tehát a 2007-2013-as időszakban előirányzott támogatási keretből valósulna meg a projektet, de a megvalósítás során derült ki a pályázó számára, hogy nincs meg az elegendő saját forrása. Az Önerő Alap létrehozásával csak kiegészítették azt a kormányzati akaratot, amely az önkormányzatok adósságállományának csökkentésére irányul. Egyébként, az így megvalósult projektekkel szintén sikerül a kormánynak elérnie a legfőbb célt, amely az erre az időszakra előirányzott összes vissza nem térítendő támogatást lehívását jelenti. (Piaci szereplők számára egyelőre nincs ilyen lehetőség.)

A lehívási rendszer bonyolultságát, és annak hosszú átfutási idejét javíthatja, de ronthatja is a Kormány által 2013. januárjában bejelentett strukturális átalakítás, amely szerint teljesen megváltoztatnák a jelenlegi pályázati intézményi rendszert és megszüntetnék a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséget, amely jelenleg a fő koordinátori szerepkörrel rendelkezik. A jelenlegi pályázati rendszerről nem mondható el, hogy gyors reagálású lenne, viszont a rendszer szereplői már megtanulták használni, továbbá az évek során elég sok tapasztalatra tettek szert, tehát tudják mit várhatnak el a pályázati hatóságtól és mit nem. Ezért gondoljuk azt, hogy rövid távon egy teljes átalakítást ronthatja a rendszer hatékony működését.

A Kormány a 2010-es váltás óta hangoztatja, hogy az előző vezetés strukturális kialakítása miatt lassú és bonyolult a vissza nem térítendő támogatások kifizetése, ezért várható volt, hogy változtatni fognak. Az sem meglepő, hogy centralizálnák az intézményrendszert, amely az egyik elképzelés szerint az operatív programok irányító hatóságai - amelyek most a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium háttérintézményében, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségben összpontosulnak - közelebb kerüljenek a szakmai döntéshozatali szintekhez, integrálódjanak a minisztériumok szakállamtitkárságaiba. Ennek eredményeképp viszont messzebb kerülnének a regionális szintektől, amelyek jobban tisztában vannak a helyi lehetőségekkel, hátrányokkal és szükségletekkel.

Az energetikai támogatási rendszer racionális és eredményes működését az is nehezíti, hogy jelenleg sincs egy kimondott, átfogó megújuló energiára vonatkozó stratégia, ezért a jelenlegi prioritási rendszer a támogatások elaprózódását eredményezi, mivel nincs világos preferencia az energiafajták között.

Összességében a Zöldgazdaság-fejlesztés c. támogatási programról elmondható, hogy eredményesen működik, mert vannak sikeresen megvalósuló pályázatok, amelyek segíthetnek elérni az előírt EU direktívát. A fentebb vázolt problémák nem új keletűek és az ÚSzT elődjénél, az Új Fejlesztési Tervben is megtalálhatóak voltak. Pozitívumként elmondható hogy a jelenleg kormány lépéseket tett annak érdekében, hogy több európai uniós forrás jusson energetikai fejlesztésekre. (Pl.: forrásátcsoportosítás, Önerő Alap létrehozása, ingatlan vásárlás megjelenése, mint új támogatható tevékenység, népszerű pályázatok újraindítása, a pályázati hatóság válaszadási/döntési idejének lerövidítése, több energetikai projektek támogatására irányuló pályázat megjelenése stb.) Tehát lehetne fejleszteni a rendszert annak érdekében, hogy hosszú távon eredményesen működjön, de a kérdés az, hogy a jelenlegi Kormánynak célja a változtatás? Az EU direktíva teljesítése mindenképp!

 

Kerepesi Zsófia

2013.03.11.

Miért A magyar jobboldal természetrajza Köztes demokrácia A nyugattalan Magyarország