A diverzifikáció első szintje

Cimke: gázvezeték,

Miközben a világ a palagázzal van elfoglalva, Európában tovább folytatódik a versengés, és a vezetékháború egy új fejezetéhez érkezett el. A Nabucco úgy tűnik nem halott, csak kicsit átszabták, éledezik az Albániát Olaszországgal összekötő transz-adiriai vezeték (TAP), és konkrét lépések történtek a Déli Áramlattal kapcsolatban is.

A gázvezeték tervét, amely Oroszországból a Fekete-tenger alatt, Ukrajna megkerülésével juttatna gázt Európába, a kétezres évek közepe óta stratégiai harc, üzleti és politikai taktikázás kísérte. A projekt megvalósítása sokáig kérdéses volt, de évek óta húzódó tervek és beszédek után hivatalosan is elkötelezte magát Oroszország a Déli Áramlat megvalósításában. Amennyiben a projekt nem valósul meg időre, az komoly presztízs veszteség a Kremlnek és nemzetközi szinten a Gazprom hitelessége (és ereje) is megrendülhet.

Az orosz projekt eddig vonzóbbnak bizonyult versenytársainál, és úgy tűnik jelenleg nyerésre áll a gázvezeték építő versenyben. 2012 decemberében ugyanis a fekete-tengeri Anapában összehegesztették a Déli Áramlat gázvezeték első illesztését, ezzel 8 ország részvételével kezdetét vette a nagyszabású európai beruházás.

A Déli Áramlatot várhatóan 2016-ban helyezik üzembe, 2018-ban pedig már teljes kapacitással üzemelhet. A tervek szerint évente 63 milliárd köbméter gáz áramlik majd Európába szívéig, ezzel hozzávetőlegesen 38 millió háztartás juthat a tüzelőanyaghoz. 2020-ra a Déli Áramlat az EU gázszükségleteinek 10%-át biztosíthatja, a vezeték teljes hossza pedig több mint 2300 kilométer, amiből a tengeri szakasz hossza 925 kilométer. A tengeri szakasz a Fekete-tenger mélyén fog haladni az oroszországi Anapából a bulgáriai Várnáig. Bulgáriában pedig már a szárazföldön Szerbiát, Magyarországot, Szlovéniát és Olaszországot és Horvátországot köti össze, de vizsgálják a macedóniai és boszniai ág kialakításának lehetőségét is. Tehát a Déli Áramlat két nagy projektre osztható: a gázvezeték lefektetése a Fekete-tenger mélyén, és egy új csővezeték-hálózat építése Dél- és Közép-Európában, melynek teljes költségét tizenhat milliárd euróra becsülik.

A projekt kétségkívül nemzetközi beruházássá vált. Moszkva pedig éppen ezt szeretné kihasználni, célja a Déli Áramlat elismertetése transznacionális projektként, hogy kikerülhessen a 2009-ben elfogadott Európai Unió harmadik energiacsomagjának hatálya alól. A projekt realizálásában tekintélyes nyugat-európai országok is közreműködnek Franciaországból, Németországból és Olaszországból. Az orosz Gazprom 50, az olasz ENI 20, a francia GDF és a német BASF-Wintershall energia- és gázcég 15-15 százalékos részesedéssel vesz részt a vezeték megépítésében.

A projekt minden érintett partnerország politikai támogatását megkapta, és megszületett minden kormányközi megállapodás, Magyarország és Szerbia pedig meghozta a végső befektetési döntést is. A fejlemények hatására az európai tisztviselőknek új szemszögből kell tekinteniük a Déli Áramlatra. Egyelőre azonban továbbra is távolságtartás és némi ellenszenv érezhető a nyilatkozatok alapján. Az Európai Unió energiaügyi biztosa nem vett részt a megnyitó ünnepségen, és nyilatkozatban ugyan üdvözölte az új csővezeték létesítésének a gondolatát, de mégis kiemelt három fő kérdést: a környezetvédelmet, az EU belső piaci szabályainak betartását és a közbeszerzések körüli anomáliákat. Itt mindenekelőtt a harmadik energiacsomagról van szó, amely szerint egy szállító (például a Gazprom) a csővezeték kapacitásának legfeljebb 50%-át használhatja. Jelenleg Oroszország és az Európai Bizottság éppen azt a kérdést vitatja meg, hogy beengedjenek-e harmadik résztvevőt a Déli Áramlat projektbe. Az EU továbbra is ragaszkodik hozzá, hogy a Gazpromnak ne legyen kizárólagossága a gigavezetékre, a Gazprom viszont éppen ezt szeretné elérni, így a kérdés egyelőre nincs lezárva. Ezen kívül az EU még nem tekinti végleges beruházásnak a projektet, mert semmilyen hivatalos, szakértők által bemutatott tervet nem kaptak a vezeték pontos útvonaláról. A teljes útvonal részletes tervét pedig Brüsszelnek jóvá kell hagynia, a hatástanulmányoknak, és minden uniós jogszabálynak meg kell felelni, minden nyitott kérdést le kell zárni. Oroszországnak tehát még számos hivatalos szabálynak kell eleget tennie.

Európa gázellátásának biztosítása régóta megoldandó probléma, de a 2009-es orosz-ukrán gázár vita után egyértelművé vált, hogy az orosz gázellátástól függő Közép- és Kelet-Európa számára szüksége van alternatív gázvezetékekre, nem hagyatkozhat egyetlen, Ukrajnán áthaladó gázvezetékre, amely körül rendszeresek a gazdasági és politikai viták. Ennek érdekében a Déli Áramlat mellett lassan körvonalazódni látszik melyik azeri gázt szállító gázvezeték épülhet meg.

A Nabucco West az eredeti Nabucco kisebb, megvalósíthatóbb változata. A gázvezeték a Kaszpi-tenger környékéről és a török-bolgár határtól, Bulgárián, Románián és Magyarországon keresztül juttatná el a gázt az ausztriai Baumgartenben található Közép-Európai Gázelosztó Központba. Szakértők szerint a Nabucco West több mint 500 millió potenciális fogyasztóhoz juttathat el gázt Délkelet-és Nyugat Európába egyaránt. A projekt megvalósítását célzó mérnöki és tervezési munkálatok elkezdődtek, melyet az olasz Saipem SpA társaság készíti el. A projekt tervezőinek egyik fontos céljuk, hogy a Nabucco West kapacitása bővítető legyen (23 milliárd köbméter és közel 1400 km). A Nabucco West az azerbajdzsáni Shah Deniz 2 mezőről Törökországon keresztül érkező gáz európai útvonalának elnyeréséért versenyez a Görögországon és Albánián át dél-olasz irányba tartó Trans-Adriatic Pipeline (TAP) projekttel. A TAP projekt rövidebb útvonalú (800km, kezdetben 10 milliárd köbméter), és az építkezés alacsonyabb költségvetését igényel. 2013 februárjában Görögország, Albánia és Olaszország aláírták a kormányközi megállapodást a Transz-Adriai gázvezeték megépítéséről. A BP által vezetett munkacsoport várhatóan júniusban fog választani a Nabucco West és a Trans-Adriatic Pipeline között.

A Déli Áramlat gázvezeték jelenleg a legbiztosabb projekt, amely biztosíthatja Európa energiabiztonságát egy esetleges vitás helyzet esetén. Oroszország a maga részéről pedig diverzifikálhatja a szállítási útvonalakat, és még nagyobb mértékben csökkentheti függőséget az ukránoktól.  A vezeték segítségével Oroszország alternatív útvonalon szállíthat gázt a közép-európai régióba, ezzel növelve a térség energiaellátásának biztonságát. Európa számára ez a diverzifikáció első szintje. Így azonban a gázellátás területén továbbra is fennmaradna az orosz dominancia a térségben.  A Nabucco West és a TAP jelentősége abban rejlik, hogy az alternatív beszerzési forráson keresztül Európa sokkal versenyképesebb áron is gázhoz juthatna, ez mindenképp kihívást jelente a jelenlegi orosz monopóliumra nézve. Így olybá tűnik, hogy a Déli Áramlat mellet Európának szüksége lenne a Nabucco West-re vagy a TAP-ra is. Ezzel megvalósulhatna a diverzifikáció második lépcsőfoka, Európa (főleg kelet és délkelet Európa) számára lenne alternatív útvonal és alternatív forrás is minden érintett ország és fogyasztó részére.

 

Szakács Viktória

2013.03.11.

Miért A magyar jobboldal természetrajza Köztes demokrácia A nyugattalan Magyarország