Rezsicsökkentés, az adu ász?

Rezsicsökkentés, az adu ász?


A rezsicsökkentés szükségszerűségével az energiaszolgáltató cégeken kívül látszólag mindenki egyet ért, kormánypártok, ellenzéki pártok és a lakosság egyaránt. Ez nem is csoda, hiszen az üzenet, hogy csökkentsük a magyar családok kiadásait, igen nehezen támadható. A vita lényegét a rezsicsökkentés módja jelenti. A kormány azonnal érzékelhető intézkedések formájában, a közmű szolgáltatók díjcsökkentésre kötelezése által kívánja ezt a célt megvalósítani. Az ellenzéki pártok, az MSZP és az Együtt 2014 pártszövetség ezzel szemben olyan hosszabbtávú megoldást javasol, mint az épületek korszerűsítése. Az alábbiakban e két álláspontot igyekeztük egymással szembe állítani a mögöttük meghúzódó politikai, társadalmi és gazdasági érdekek vizsgálata alapján.

Első lépésben fontos tisztáznunk, hogy a Kormány rezsicsökkentési javaslata miről is szól pontosan. Lázár János, Miniszterelnökséget vezető államtitkár tavaly decemberben jelentette be, hogy a Kormány 10 százalékkal csökkenti a háztartások rezsi kiadásait. A rezsicsökkentés két szakaszból áll. A januári első fázisban a gáz-, áram- és távhő szolgáltatók voltak kötelesek 10%-al mérsékelni a díjaikat. A második szakaszban júliustól a víz-, szemét, kéményseprési díjak, valamint a PB gáz díjak fognak csökkeni. A felsoroltak közül a PB gáz kakukktojásnak tűnhet, hiszen ez az egyetlen szabadáras szolgáltatás (áprilistól hatóság áras), ami jól mutatja a kormány azon törekvését, hogy a lakosság minél szélesebb körét megszólítsa. A program kritikusai szerint azonban a kormánynak különbséget kellene tennie a fogyasztók között a rászorultságuk alapján, mert így a nagyobb jövedelmű lakossági fogyasztók spórolnak a legtöbbet. Azonban ha a kormány különbséget tenne a fogyasztók között, úgy a rezsicsökkentés ténye jóval kevesebb választó polgárt érintene személyesen.  

A kormányzat érve a díjak csökkentése mellett, hogy az említett közmű cégek javarészt külföldi tulajdonban vannak és túlzott profit formájában kiviszik a pénzt az országból, ami a magyar családok érdekeit sérti. Az áram és gáz szolgáltató vállalatok nagy része valóban külföldi tulajdonban áll, a többi közmű viszont túlnyomó részt az önkormányzati vagy a magyar kkv szektor érdekeltségébe tartozik. A nyereség kérdésében szintén jelentős eltérések mutatkoznak, az áram és gáz szolgáltatók évente több milliárd forint profitot képeznek, míg velük szemben a többi közmű épphogy csak némi nyereségre tud szert tenni. Az energiaszolgáltatók szerint a magas árakat nem a túlzott nyereségük okozza, hanem az, hogy a magyar energiahordozók nagy része importból származik ezért ezek világpiaci ára nem megkerülhető szempont, ahogy a forint gyenge árfolyama sem. Mindemellett az energia árak legnagyobb részét az állami adók teszik ki.

Uniós összehasonlításban a magyarországi áram illetve a földgáz árak a középmezőnyben helyezkednek el. Az áram Uniós átlagára 0,186 euró/kWh, míg hazánkban egy kWh áram 0,158 euróba kerül. A legdrágábban Dániában 0,300 euró/kWh-ért, legolcsóbban pedig Bulgáriában 0,85 euró/kWh-ért adják az áramot. A földgáz Uniós átlagára 0,063 euró/kWh, nálunk ez 0,056 euró/kWh. A legdrágábban a svéd fogyasztók kapják a földgázt 0,119 euró/kWh-ért, a legolcsóbban pedig a románok 0,028 euró/kWh-ért. Ezzel szemben a vásárlóerőhöz viszonyítva hazánk sereghajtó az Unión belül, áram esetében csak Ciprust, földgáz esetében pedig csak Bulgáriát előzzük meg. 

Lehet rajta vitatkozni, hogy a szolgáltatók nyeresége eltúlzott, vagy sem de a lakosság túlnyomó része valószínűleg a nonprofit közmű szolgáltatást is üdvözölné. Orbán Viktor miniszterelnök tavaly a kormány céljai között említette a nonprofit közműszolgáltatások megteremtését. Amennyiben valóban ez a kormány hosszú távú célja úgy a kötelező díjcsökkentés ebben is a segítségére lehet, hiszen a közmű cégek nyereségük csökkenése révén hajlandóbbak lesznek elhagyni a magyar piacot, illetve kedvezőbb áron lesznek visszaállamosíthatóak.

A kormány rezsicsökkentés melletti érvelése tökéletesen illeszkedik eddigi retorikájához, miszerint a az állam minden erejével harcol a magyar emberek érdekeiért. Januárban több gázszolgáltató és áramszolgáltató cég pert indított az Energia Hivatal határozata ellen, mivel úgy tartják, az új árak megállapításánál a hivatal néhány költségelemüket nem számította bele a tarifáik alapját jelentő képletekbe, illetve számítási tévedésekre is hivatkoztak. Először a gázszolgáltatók indítványáról döntött a bíróság, megsemmisítette az Energia Hivatal vitatott határozatait és új eljárásra utasította a hivatalt. Ezt követően március 11-én a parlamentben Orbán Viktor kormányfő botrányosnak nevezte a bírósági döntést. Az Országgyűlés másnap már el is fogadta a törvényt, amely rendeletalkotási joggal ruházza fel az Energia Hivatalt. Ez azt jelenti, hogy a jövőben a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal rendeleteit csak az Alkotmánybíróságon lehet megtámadni.

Az ellenzék visszatérő kritikája az Orbán-kormánnyal szemben, hogy önkényesen félretolja a jogállamiság vívmányait céljai elérése érdekében. A rezsicsökkentés esetében is megfogalmazódott ez a kritika, de nem kapott nagy hangsúlyt, hiszen a rezsicsökkentés példátlan támogatottságot élvez a magyar választópolgárok körében. A Fidesz március 20-án elkezdett aláírásokat gyűjteni a rezsicsökkentés „megvédése” érdekében és egy hét leforgása alatt sikerült 150,000 aláírást felmutatniuk. Paradox módon a bíróság egyes esetekben a szolgáltatók javára történő döntése politikai hasznot hozott számukra. Ez a jogi hercehurca kiváló alapot biztosít annak alátámasztására, hogy a kormány minden erejével küzd a magyar családok érdekeiért. Aki kritizálni meri az intézkedéseket, arra könnyedén rá lehet sütni, hogy a rezsicsökkentés ellen harcol.

Mint láthatjuk az ellenzéki erők a rezsicsökkentés, mint politikai cél ellen nem harcolhatnak, vagyis saját intézkedési csomaggal kell előrukkolniuk. Az MSZP és az Együtt 2014 pártszövetség általános közműdíj csökkentésre adott alternatívája lényegében egy épület korszerűsítési program. Szerintük az épület felújítások nagyobb rezsicsökkenést eredményeznének, mint a kormány programja és 10,000 új munkahelyet teremtenének. További előnye az épület felújításoknak, hogy ösztönzik a takarékos energia felhasználást, kevesebb energia felhasználás kevesebb széndioxid kibocsátást eredményez, a program megvalósításához nem kell túllépni a jogállami kereteket, a szolgáltatóknál marad pénz a hálózat fejlesztésekre, és ami a legfontosabb, hosszú távú rezsicsökkenést eredményez. Még a kormánypárti oldalon is fogalmazódtak meg hasonló vélemények, Bencsik János volt energetikai államtitkár egy budapesti konferencián a rezsicsökkentési programot rövid távú megoldásnak nevezte és szerinte radikális kormányzati beavatkozás nélkül néhány éven belül finanszírozhatatlanná válik a lakások fűtése. Az épületkorszerűsítési program a díjcsökkentéssel szemben nem érzékelhető azonnal, mint a kormány intézkedései, ami már a havi számlákon is megjelenik a „Fidesz narancssárga” sávban.

A rezsicsökkentés nagyban hozzájárulhat a Fidesz 2014-es választási győzelméhez, amennyiben mégsem a Fidesz nyer, ezek az intézkedések abban az esetben is további politikai előnyöket jelentenek a párt számára.  Ha a Fidesz választási programjába is beemeli a rezsicsökkentést, akkor az állandó támadási felületet biztosít a vetélytársaival szemben. A magyar családok kiadásainak legnagyobb részét a rezsiköltségek teszik ki, ezért ezek mindig komoly teherként fognak jelentkezni. Abban az esetben pedig, ha a kormányzat valamilyen úton-módon még alkotmányos „védelem” alá is helyezi a rezsicsökkentést, az ellenzék mozgástere jelentősen leszűkül.

A rezsicsökkentéssel kapcsolatos intézkedések az ellenzéki kritikának is erősen ellenállnak: Jogállamiság sárba tiprása? Az intézkedések nem az állampolgárok jogait sértik. Lehetne jobban csinálni? Lehetséges, de az átlag választópolgár már most a saját bőrén érzékeli a díjcsökkentést, míg az ellenzéki alternatívák egyelőre csak lehetőségek. Áramszünetekhez és más szolgáltatási problémákhoz vezet? Az elmúlt évtizedben a lakosság viszonylag megbízható szolgáltatást kapott, vagyis már régóta nincsenek jelen az említett problémák a fogyasztók tudatában, tehát ez az érv sem hat riasztóan. A végén úgyis a fogyasztók fizetik meg a díjcsökkentést? Itt nem szabadáras szolgáltatásokat terhelő különadókról van szó - mint a telekommunikációs vagy a bankadók esetében, ahol a terheket könnyen át lehet hárítani a fogyasztókra - hanem hatósági áras szolgáltatások kötelező díjcsökkentéséről.  Mindezek mellett az ellenzéki program előnyei között szerepelnek olyan nehezen vitatható érvek is, mint a kevesebb széndioxid kibocsátás és a munkahely teremtés.

Megállapítható, hogy a rezsicsökkentés megkerülhetetlen társadalmi, politikai céllá vált, mellyel a jövőben bizonyosan számolni kell, és nem csak pillanatnyi döntésről van szó. 

Balatoni Attila

Miért A magyar jobboldal természetrajza Köztes demokrácia A nyugattalan Magyarország