Pilléreken állva

Ha tíz magyarból tízet megkérdezünk, hogy mit tart a magyar társadalom legnagyobb problémájának, jó eséllyel a megkérdezettek kétharmada, de inkább egésze panaszkodna a magyarok örökös megosztottsága miatt, amelyik átokként ül rajtunk („turáni átok”). Szekfű Gyula – Széchenyit citálva a Három nemzedékben – éppúgy nemzeti karakterünk alapvonásának tartotta a széthúzást, mint Karácsony Sándor. Valószínűleg nincsen még egy nép, amelynek tagjai ennyit panaszkodnának a széthúzásra, és ugyanakkor ilyen keveset tennének ellene. És talán nincsen még egy nemzet, amelynek politikusai a napi retorikájukban ilyen gyakran utalnának az összefogásra, a megegyezésre, a kiegyezésre és az egységre. Adja magát a provokatív kérdés: lehet, hogy a széthúzás legjobb ellenszere, ha elfogadjuk a természetes megosztottságot, akár annak szervezeti-intézményes realizálódását, és nem harcolunk ellene? Bármilyen furcsa, vannak demokráciák, amelyeknek állampolgárai természetesnek tekintik, hogy társadalmuk a napi politikában megosztott, és az állam mégis működőképes, a demokrácia értéke szilárd.

 

 

A teljes elemzés letölthető PDF-formátumban

Letölthető dokumentumok:

Miért A magyar jobboldal természetrajza Köztes demokrácia A nyugattalan Magyarország