Filmek – miről is?

Felkerült az internetre az Elment az öszöd című film bő egyperces előzetese. Természetes egy ilyen rövid részletből nem akarnánk mélyenszántó következtetéseket levonni (bemutató: május 2.), annyit azonban érdemes megállapítanunk, hogy szemmel-láthatólag Magyarországon megkezdődik a közelmúlt egyfajta képi feltárása. Ennek már voltak előzményei; nemrégiben láthattuk a kádári ügynökvilág mai „továbbéléséről” szóló játékfilmet. S nyilván lesznek még ezekhez hasonló kísérletek.

A nyugati filmművészet tanulmányozása alapján bízvást mondhatjuk, hogy a filmeknél kevés fontosabb eszköz van a társadalmi kohézió növelésére. Erre nagyon régen rájöttek Hollywoodban és más filmes műhelyekben, és hatalmas mennyiségben gyártják a legjobb értelemben vett „kohézió erősítő” filmeket.

Ezeket mi – sokakkal ellentétben, akik vitatják e filmek esztétikai minőségét – roppant fontosnak tartjuk, mert hozzásegítenek minket annak megértéséhez, hogy a nyugati demokráciák miért olyan erősek, s miért tűrik sokkal jobban a válságokat is, mint a mi vidékünkön.

Magyarországon még messze nem tartunk itt. Beharangozójából ítélve a „Gyurcsány-film” is pontosan olyan, mint az ország egésze: meg akarja erősíteni a társadalom egyik felének összetartozását, s nyilvánvalóan elidegeníti magától a másik felét. Mint cseppben a tenger, az előzetes egy perce ezt pontosan megmutatja. Gyaníthatóan pontosan ugyanezt fogja érezni az, aki május 2-a után beül a moziba, és megnézi a filmet.

Sajnos, Magyarországon még nem tartunk ott, hogy az egész társadalom kohézióját erősítő filmet, mi több: filmeket tudnánk csinálni. Ennek oka kulturális és hagyománybeli. Hiszen a filmkészítők tábora is épp úgy ketté van osztva, mint a pártpolitika; az egyik tábor filmjei a másik által nem különösebben méltányoltak. Továbbá: Magyarországon mintha nem is léteznének erkölcsi problémák, emberi, társadalmi döntési helyzetek, amelyet éppen filmes eszközökkel kellene megjeleníteni.

Elképzelhető lenne-e nálunk egy olyan filmet forgatni, mint amilyen a „Mások élete”? Ott is ügynök-ügyek állnak a középpontban, de nem azért, hogy szétválasszanak, hanem, hogy összekössenek. S aki látta a filmet, talán egyetért velünk: ezt a végkifejletet hívják katartikusnak, s az ilyen végkifejletek erősíthetik egy ország társadalmában a belső kohéziót.

A 2006-ról szóló magyar film előzetese nem kecsegtet nagy reménnyel. Ugyanakkor persze azt is látjuk: maga a magyar valóság távolít el bennünket bármiféle – akár filmek által is ábrázolható – társadalmi együttműködéstől, netán katarzistól.  Míg Nyugat-Európának éppen a társadalmi valósága az, ami lehetőséget ad olyan filmek elkészítésére, amelyekben – mint a Mások életében – a főszereplő élete megváltozik, s erkölcsi döntéseket is meghozva „átáll”.

A magyar politika szereplői nem változnak, sőt egyre merevebbek szerepeikben. Ezt a sémát, sajnos visszatükrözik a társadalmi szereplők és a filmek is. Filmekre várunk!

Miért A magyar jobboldal természetrajza Köztes demokrácia A nyugattalan Magyarország