E-szavazás, mint megoldás

Magyarországon a határon túli szavazás lebonyolításának kérdése minden eddiginél időszerűbb téma, hiszen nem csak a több százezer külföldön letelepedett, vagy munkát vállaló állampolgár szavazási lehetőségét, hanem az ennél is nagyobb választói tömeget alkotó, határon túli magyarok joggyakorlását is biztosítani kell. A kormányzat utóbbiak esetében a levélben való szavazást tekinti megoldásnak, ugyanakkor az ellenzéki erők nem látnak kellő garanciát arra vonatkozóan, hogy a most megalkotott szabályozás biztosítja a választások tisztaságát. Sokak a jelenlegi szabályozás újragondolását támogatják, ugyanakkor álláspontunk szerint sokkal inkább meg kell haladni azt, és el kell mozdulni az Észtországban már sikerrel alkalmazott módszer irányába. Azaz hazánkban is be kell vezetni az interneten való voksolást, amely nem csak megoldást jelenthetne több százezer, a választójogát  itthon gyakorolni nem tudó állampolgár számára, hanem ezzel elkezdhetnénk ledolgozni azt a több mint egy évtizede halmozódó legitimációs deficitet, ami a mindenkori kormányzó pártok és az ellenzék között feszül.

Az Európai Unión belüli egyre szabadabb munkaerőpiac és letelepedési lehetőség is felveti a kérdést, hogy melyek azok a megoldás, amikkel az állampolgárok külföldi tartózkodásuk esetén is gyakorolhatják választójogukat. A két leginkább elterjedt rendszer jelenleg, a levélben való szavazatleadás, vagy a külképviseleteken való személyes megjelenés. Ugyanakkor Észtországban 2005 óta 

egy ezektől eltérő módszert vezettek be, ami biztosítja a választópolgárok számára azt, hogy interneten keresztül is leadhassák szavazatukat.

Az észtországi internetes szavazási lehetőség már több mint nyolc éves múltra tekint vissza. A rendszer főpróbáját 2005 januárjában tartották, amikor a tallini lakosoknak egy szoboráthelyezés kérdésében kellett dönteniük, majd a sikeres lebonyolítás után az első éles alkalmazása a rendszernek a 2005-ös tallini helyhatósági választás volt. 2007 óta pedig az országgyűlési választásokon is fogadja a rendszer a szavazatok az interneten keresztül. A rendszer megbízhatóságát és biztonságát bizonyítja, hogy 2009-ben az Európai Unió is engedélyezte az EP választások lebonyolítását a balti államban az internetes szavazási rendszer bevonásával. 

A mindenkori választások tisztaságát az egyértelmű szabályozás és a többkörös azonosítási protokoll biztosítja. Azoknak a választópolgároknak, akik az interneten akarják leadni voksukat, igényelniük kell a 

Bevándorlási és Állampolgársági Hivataltól a személyes ID-kártyájukat, amely a szavazási azonosítás mellett hivatalos személyazonosító okmányként is használható. A kártyába épített chip ugyanis tartalmazza a személyazonosításhoz szükséges információkat. A kártya a szavazás alkalmával csak egy egyéni PIN kóddal aktiválható, amit kizárólag a Bevándorlási és Állampolgársági Hivataltól lehet személyesen igényelni. Azt, hogy egy jól átgondolt és megtervezett rendszerről van szó, az is bizonyítja, hogy a kártyát bármilyen bankkártya leolvasóval tudjuk csatlakoztatni számítógépünkhöz. Végül maga a szavazat az állam által készített letölthető szoftveren keresztül adható le, melynek forráskódja az átláthatóság jegyében már szabadon megtekinthető a világhálón. A kártya azonban nem  csak szavazatleadásra használható, hiszen az internetes állami, banki, egyetemi ügyintézésben is elfogadott személyazonosító dokumentum.

Természetesen e módszerrel szemben is felmerülnek kétségek idővel, és felszínre kerülnek a rendszer gyengeségei. A 2011 március elején megtartott választások alkalmával több probléma is felmerült. Három esetben böngészőproblémák jelentkeztek, és a szavazni kívánók nem láthatták a választható jelöltek listáját. Ennél azonban súlyosabb hibát jelentett, hogy elvi alapon meghamisítható lett volna a választási eredmény. Egy észt egyetemista állítása szerint ugyanis

 egy megfelelő vírussal egy adott jelöltre leadott szavazat úgy is megsemmisíthető, hogy az a külső szemlélőnek nem tűnne fel, mert a rendszer a „szavazatblokkolás” ellenére is jelezné, hogy a szavazatot fogadta a központi rendszer. A problémát a rendszer tervezője is elismerte, bár szerinte a folyamatos ellenőrzés miatt lehetetlen az ilyen típusú csalás.

Mindezek ellenére az internetes szavazási lehetőségbe vetett állampolgári bizalom folyamatosan nő, hiszen míg a 2007-es parlamenti választásokon mindössze a szavazatok 5,5 százaléka született meg a weben keresztül, addig 2011-ben már a voksok 24,3 százaléka érkezett be ilyen formában az Észt Országos Választási Bizottság adatai szerint

Az észt választási rendszer ugyanakkor nem csak az internetes szavazás lehetősége miatt sajátságos. Akik az interneten keresztül készülnek leadni voksukat, azok már az urnanyitást megelőző egy hétben megtehetik ezt, sőt a szavazókörök nyitásáig az interneten megváltoztathatják szavazatukat. Még ezután is módosíthat szavazatán a választópolgár, ha személyesen újra leadhatja voksát, ami semmisé teszi az internetes szavazatát.

Természetesen a szabályozás egyértelműen fogalmaz, és ha egy állampolgár interneten és személyesen is ugyanarra a pártra szavazott, akkor az mindössze egy érvényes szavazatnak számít. Ugyanakkor továbbra is problémaként merül fel – a mozgó urna és a levélben való szavazáshoz hasonlóan – a befolyásolás kérdése. Bár a szabályozás kiköti, hogy a választóknak egyedül kell szavazniuk, mindenféle külső befolyás nélkül, a körülmények a szavazóhelységeken kívül nehezen ellenőrizhetőek.

Ezzel pedig elérkeztünk az internetes szavazás legproblematik

usabb pontjához. Az internetes szavazás csak részben képes megoldani azokat a kérdéseket, amiket a levélben való szavazás már felvetett, és nem bír mindazokkal a garanciális elemekkel, amik a személyes szavazatleadás esetében biztosítottak. Azonban mindezek ellenére nem szabad megfeledkeznünk a demokratikus választások egyik legfontosabb eleméről, mely semmilyen technikai eszközzel nem kényszeríthető ki, ez pedig a bizalom. Bizalom mind a választópolgárok, mind pedig az állam részéről.

Ezt a választások tisztaságában vetett ellenzéki és választópolgári bizalmat rendítette meg alapjaiban a kormányzó pártok által beterjesztett, majd megszavazott választási eljárásról szóló törvény. Ahol pedig ez a bizalom elvész, és napi politikai témává válik a választások elcsalásának a lehetősége, ott folyamatos legitimációs deficittel fog küzdeni a kormányzó erő. Ez az állapot a 2002-es választások óta fennáll, hiszen mind a kormány, mind pedig az ellenzéki pártok megkérdőjelezik a másik fél legitimitását.

Ezt a bizalmatlan légkört és legitimációs deficitet el kell kezdeni leépíteni, aminek egy hathatós eszköze lehet az internetes szavazás lehetőségének megteremtése. Ez a fajta szavazat leadási módszer az ellenzék számára is elegendő biztosítékod adhat a választások tisztaságával kapcsolatban, hiszen egy már lassan egy évtizede sikerrel futó projektről van szó, ami már az Európai Unió támogatását is bírja.

Magát a voksolás megszervezésének és lebonyolításának folyamatát is egyszerűsíti a rendszer, hiszen hazánkban és határon túl is megelőzhető a szavazókörök, illetve külképviseletek kapacitását meghaladó leterheltség. Fontos szempont lehet még a kérdés eldöntésében, hogy így részben kiküszöbölhető, hogy más országok hivatalai – ahol szankcionálják a kettős állampolgárságot – a levéltitok megsértésével információhoz jussanak a választópolgárokról.

Összegezve tehát elmondhatjuk, hogy az interneten való szavazás nem univerzális módszer, ami megoldást nyújt a választásokon felvetett összes kérdésre, ugyanakkor a személyes voksolás mellett az egyik legkiforrottabb és legtöbb garanciát nyújtó rendszer. Segítségével megoldhatjuk a levélben való szavazás által felvetett problémákat, igaz, bevezetése és alkalmazása egy több évet felölelő folyamat. A 2014-es választások lebonyolítása után, amikor birtokában leszünk a levélben való szavazással kapcsolatos tapasztalatoknak, mérlegelnie kell a megalakuló kormánynak, hogy érdemes-e fenntartania ezt a típusú megoldást, vagy bevezeti a balti modell alapján az internetes szavazás lehetőségét.

Letölthető dokumentumok:

Miért A magyar jobboldal természetrajza Köztes demokrácia A nyugattalan Magyarország