Tegyük jobbá!

Az Európai Bizottság elnöke, José Manuel Barroso, immár negyedik, éves Uniós évértékelőjét tartotta meg szeptember 11-én. A tavalyi Európa szerte felhördülést kiváltó beszédéhez képest, a mostani nem tartalmazott annyira váratlan kijelentéseket, és árnyaltabban ismételte meg a korábban elhangzottakat. Barroso óvatos optimistaként méltatta a lakosság és a tagállamok eddigi erőfeszítéseit a gazdasági válság kilábalása kapcsán, egyúttal kifejezte, hogy a nagy vízió (Nemzetállamok Szövetsége) elérése csakis együtt és egy hajóban lehetséges. Mindemellett érezhető törekedett a szavazók mobilizálására a 2014 EP választásokon való aktív részvételért.

Óvatos optimizmus

A beszéd a korábbiakhoz hasonlóan két összefüggő gondolati tömbre, de azokon belül több jól elkülöníthető témára bontható: az euro zóna válságának kezelésére és a folyamatban lévő bankunióra (gazdasági), valamint a politikai unió melletti érvelésre és a 8 hónap múlva esedékes EP választásokra (politikai). Barroso elismeréssel illette a Közösséget az erőfeszítéseiért és az eredményeiért, hiszen a mintegy 700 milliárd eurónyi támogatás révén általánosan javult az EU-ban a pénzügypiaci és a gazdasági környezet. Külön kitért a gazdasági válságban leginkább érintett PIGS-államok (Portugália, Írország, Görögország, Spanyolország) és Ciprus áldozatvállalásaira, amelyek eredményeképp e tagországokban többek között megindult az export növekedése, újra lehetőség nyílt a tőkepiaci hitelfelvételekre és kiegyensúlyozottabbá váltak folyó fizetési mérlegek. Egy éve nagyon is kerülte a részletekbe menő értékelést, hiszen tavaly folyamatosan a levegőben lógott a görögök euro zónából való kilépése és a valutaövezet szétesése. Ekkor egy új gondolkodásmód elsajátításának szükségességére mutatott rá, véleménye szerint a múlt eszközeivel nem lehet megoldani a jelen problémáit.

A mostani értékelő gazdasági részének első fontos gondolata a bankunió létrehozására utalt, amely nem csak a szigorúbb szabályozást, hanem a lakosság megtakarításainak védelmét, a KKV-k fejlesztését és végső soron a munkanélküliség csökkentését célozza meg. Barroso szerint ez megoldást jelent arra, hogy a banki kudarcokért ne a lakosság fizessen; a bankok és az országok kockázatai elváljanak egymástól; megszűnjön az európai pénzügyi szektor töredezettsége. A második, mondhatni történelmi távlatokba helyezhető gondolata az éves EU-s költségvetés fontosságáról szólt, amelynek jelentőségét a Marshall-tervhez hasonlította, eszmeiségében, kiterjedtségében és összegében is. Mint ismeretes, a volt keleti-blokk tagállamai 1947-ben a Szovjetunió nyomásgyakorlása miatt nem részesülhettek az USA hiteléből, ám 2004 óta az uniós források révén e történelmi támogatás mégiscsak pótlásra kerül, ráadásul folyamatosan és megnövelt összegben (2013-ban 150,9 milliárd eurón osztozott az EU 27 tagállama – a Marshall-terv idején 17 állam osztozott, a mai értékre átszámolt mintegy 67 milliárd eurón).

Magyarország számára életbevágóan fontosak az uniós források, hiszen a gazdaság egésznek és megannyi részterület fejlesztése túlnyomórészt e forrásokból történik. Mindemellett Barroso idén is rámutatott a közös piac kiterjesztésének fontosságára az energiaipari, a pénzügypiaci, az e-kereskedelmi és a távközlési szektoroknál (utóbbira vonatkozó javaslatot még aznap terjesztették be) – mindezt elengedhetetlennek nevezte Európa globális vezető szerepének eléréséhez.

Egy csónakban evezünk

„Európa nem a problémák oka, Európa a megoldás része… Európa több egy egyszerű piacnál… Európa értékekről szól… a fogyasztóvédelemtől a munkajogokig, a nők jogaitól a kisebbségek tiszteletéig, a környezetvédelmi előírásoktól az adatvédelmi és a magánélet védelmére vonatkozó előírásokig… A polgárokat nem a szép szavak és az ígéretek fogják meggyőzni, csakis a közösen elért eredmények.” Ezen gondolatokkal egyértelműen a Nemzetállamok Szövetsége (politikai unió) iránti közös elkötelezettségre utalt, amelynek szükségességét még a tavalyi beszédében fogalmazta meg, ezzel komoly szakmai vitákat gerjesztve. Ekkor ígéretet tett ezen elképzelés kidolgozására még a 2014-es EP választások előtt, így meglehet, hogy az elkövetkező 8 hónapban Brüsszel ezúton próbálja meg motiválni és Unió pártivá formálni a közvéleményt és a lakosságot. Az EP választások kapcsán Barroso határozott üzenetet küldött a gyengébb Uniót kívánóknak is – „Ha nem szeretjük Európát olyannak, amilyen: tegyük jobbá!” Hangsúlyozta, hogy mindenkinek el kell köteleződnie a politikai unió irányába. Számolva szavainak esetleges negatív hatásaival, Barosso kiemelt beszédében néhány kritikaként megfogalmazódó szlogent, amelyek vélhetően az EU-ellenes kampányban feltűnhetnek, és egyfajta „előremenekülő” kommunikációs stratégiát alkalmazva reagált is eme felvetésekre:

  • a válság miatt sokan az EU-t fogják a bűnbaknak kikiáltani, bár azt nem Európa idézte elő;
  • Brüsszel a kormányokat a kiadásaik csökkentésére kényszerítette, azonban a tagországok többsége már válság előtt magas államadóssággal rendelkezett, ami egyébként is megkövetelte volna fiskális szigort;
  • egyesek a gyengék túlzott megsegítésével, mások a nem kellő szintű támogatást kérhetik számon, ugyanakkor a tagállamok bankjai, hitelei, piacai, vállalatai és munkavállalói közti közvetlen kapcsolatok miatt az Unió nem hagyhatta magukra a bajba jutottakat.

Tavalyi beszédéhez képest idén nem tett említést az EP pártjairól, amelyek megítélése gyakran a nemzeti pártok sokszor torzító szemüvegén keresztül alakul ki, nem tükrözve megfelelően és teljes mértékben a brüsszeli viszonyokat. Márpedig nem valószínű, hogy e trend a választásokig megváltozna. Szintén hallgatott a 2012-ben meglebegtetett új szerződésről (kiegészítő szerződés, amely a közösségi jog része, az EU átfogó reformjait és céljait taglalja). Ugyanakkor Barroso ígéretet tett (a Bizottság részéről) október 2-ig az egész EU-t érintő szociális-kohéziós dimenzió kidolgozására, amely akár az új szerződés egyik eleme is lehet. Az Unió belső kohéziójának erősítése elengedhetetlen a válság által felerősített gazdasági és társadalmi különbségek kiküszöbölése miatt (korábban is létező észak-dél és kelet-nyugat megosztottság). Az EU a gazdasági és társadalmi kohézió iránti elkötelezettségét jól mutatja, hogy a 2014-2020 közti uniós fejlesztési időszakra szánt 960 milliárd euróból a legnagyobb tételt a kohéziós politikákra fordítja majd. Mindezt Barroso az EU alapvető értékeinek kiteljesítésében látja megvalósíthatónak, azonban rámutatott, hogy bizonyos területeken még nincs elég ereje az EU-nak ahhoz, hogy kellő lépéseket tegyen.

Az Európai Bizottság leköszönő elnökének víziói az egységesebb Európai Unióról egy történelmi összefüggésben teljesedtek ki: „száz évvel ezelőtt, 1914-ben Európa alvajáróként tartott az I. világháború katasztrófája felé. Remélem, hogy jövőre, 2014-ben Európa kijut a válságból”. A beszéd egészéből érezhető óvatos optimizmusra épülő szemléletmód mindenképp ajánlott Barroso utódja számára, akárki is követi majd a posztján. A portugál politikus évértékelőjében ismét a politikai unió iránti egységes és határozott elköteleződésre kérte a tagállamokat, amelytől azonban még vélhetően sokáig vonakodni fognak. Ugyanakkor a közös piac elmélyítésével, a folyamatban lévő bankunióval és távközlési szektorok harmonizációjával, valamit a szociális-kohéziós dimenzió tervezett kialakításával, a Közösség újabb fontos lépéseket tehet meg a Nemzetállamok Szövetsége felé.

 

 

Letölthető dokumentumok:

Miért A magyar jobboldal természetrajza Köztes demokrácia A nyugattalan Magyarország