Pártok és generációk

A 2014-es választások kampányának utolsó fél évére fordulva a pártok számára kulcskérdéssé válhat az egyes szavazói csoportok mozgósítása. A politikai kommunikációban mintha egyre meghatározóbb szerepet játszana a választói csoportok életkor alapján történő megközelítése. Nagy kérdés azonban, hogy valóban köthetők korcsoportokhoz az egyes politikai erők, illetve van-e olyan generációs ellentét a magyar társadalomban, amelynek politikai értelemben is mozgósító ereje van.

A szavazótáborok életkora

Hogy van-e a mai Magyarországon nemzedéki ellentét, nehéz megítélni. Első pillantásra két olyan réteg van, akinek érdekei alapvetően szembemennek egymással: a külföldre áramló, kiábrándult fiatalok és az egyre gyarapodó számú nyugdíjasok. Természetesen az ennek megfelelő sztereotípiákkal tele van az internet: az agresszív „nyuggertől” az életképtelen, tutyi-mutyi huszonévesig. A közéleti szereplők részéről is nagyon gyakran elhangzik, hogy a politikai rivális a nyugdíjasok szavazatait próbálja begyűjteni, amit természetesen merő populizmusnak bélyegeznek, mondván az inaktívok támogatásával a jövőt áldozzuk be a győzelem érdekében. Legújabban a Bajnai-párt a 30 év alattiak számára biztosított munkalehetőséggel kívánja mozgósítani az egyébként igen passzív huszonéves generációt. A pártok boszorkánykonyháiban nyilván részletesebb információk vannak azzal kapcsolatban, hogy az egyes szavazói csoportok hogyan szerveződnek, mindenesetre annyi bizonyos, hogy a 2010-es választásokon a Median kutatása alapján a legidősebb tábora az MSZP-nek volt 55 évvel, a legfiatalabb pedig a Jobbiknak 38-cal.

Az elmúlt három évben aztán jelentősen átrendeződött a paletta, ezekről a változásokról elsősorban a Republikon Intézet elemzéseiből értesülhetünk, amelyet Ipsos Zrt. adatgyűjtésével készítettek. Eszerint a jelenlegi nagyobb politikai erők közül a Fidesz nagyjából egyformán erős minden korcsoportban, ugyanakkor a ciklus első felében elsősorban az 50 felettiek körében vesztett a kormánykoalíció szavazókat, míg mostanra ez a trend megfordulni látszik és az elpártolók döntő többsége a 18-29 éves korosztályból kerül ki. A nehezen formálódó baloldali ellenzéki szövetségben az MSZP némileg fiatalodott a DK igen idős szavazóbázisának kiválásával. Ami az életkori megközelítés szempontjából rendkívül fontos tény, hogy az Együtt-2014 is elsősorban az idősebb szavazókat volt képes megszólítani, a párt rendkívül alulreprezentált a 18-29 évesek körében – míg ez a korcsoport az összes szavazó 22 %-át adja, az E-14 táborában mindössze15%-ot tesznek ki. Érdemes az elemzésből még azt is kiemelni, hogy a legfiatalabb bázisa még így is messze a Jobbiknak van.

Nyugdíjasok és fiatalok

Társadalomtudományi közhely, hogy a magyar népesség öregszik, az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság statisztikái szerint az idei évben szimbolikus hátárhoz értünk el.  Az öregségi nyugdíjban részesülők száma először haladta meg a kétmilliót.  A teljes képhez azonban hozzátartozik, hogy a nyugdíjban, illetve az ilyen ellátásban részesülők aránya az ezredforduló óta több mint 200 ezer fővel csökkent Magyarországon, vagyis a nagyjából stagnáló választókorú népességen belül az öregségi nyugdíjban részesülők aránya nőtt, az egyéb nyugdíjszerű ellátásban részesülőké csökkent. Ennek oka elsősorban az, hogy a rokkantsági támogatásokat az ezredforduló óta egyre szigorúbban kezelték, sőt többször kísérletet tettek, hogy visszatereljék a munkaerőpiacra az érintetteket. Ehhez képest meglepő, hogy az ezredforduló óta a GDP arányos nyugdíjkiadások folyamatosan emelkednek, elég jelentősnek mondható 2,5 %-kal. Még látványosabb a változás, ha a nominális átlagkeresethez viszonyítjuk a nyugdíjak értékét. Míg 2000-ben ez csupán 59,1 %-volt, jelenleg 67,1 %-on áll, ugyanakkor 2008-ban a válság előtti utolsó évben 69 %-ot is meghaladta!  Vagyis kormányoktól függetlenül a nyugdíjkiadások folyamatosan növekedtek az elmúlt másfél évtizedben. Összehasonlításképpen egészségügyi közkiadások a 2002-es 100 napos programot követően folyamatosan csökkentek, egyes szakértő becslések alapján az idei évben már 3,7 % körül vannak csupán.

A másik oldalon a fiatalok esetén elsősorban a munkába állás okoz problémát, ez azonban korántsem magyar sajátosság, egész Európa, sőt az egész fejlett világ számára óriási kihívást jelent. Olyannyira, hogy az elmúlt években a társadalomtudomány saját nevet adott a jelenségnek, ez az úgynevezett NEET (angol betűszó - young people not in employment, education or training). Az adatokból kiderül, hogy Magyarország sajnos az élmezőnyben van NEET tekintetében, bár korántsem annyira rossz a helyzet, mint egyes dél-európai országokban. Érdemes azonban azon elgondolkodni, hogy Közép-Kelet-Európában közel sincsenek olyan erős jóléti intézmények, amelyek képesek legalább valamilyen szinten kezelni a fiatalok problémáit. Nem csoda, hogy egy frissen publikált kutatás szerint a magyar fiatalok kiábrándultak a közéletből passzívak és a legnagyobb gondnak az egzisztenciális fenyegetettséget látják. A kutatás eredményei szerint a 16 %-uk a bizonytalan jövőt, 15 %-uk a munkanélküliséget jelölte meg, amikor arról kérdezték őket, hogy nevezzék meg, szerintük mi okozza a fiatalok számára a legnagyobb kihívásokat.

Az Együtt 2014 ötlete stratégiája tehát kettős: egyrészt a Fidesztől elpártoló fiatalokat kívánják magukhoz édesgetni, másrészt ennek a korcsoportnak a passzivitását igyekeznek megtörni. Ebben akad is ráció, ha figyelembe vesszük, hogy az amúgy sem túl magas közéleti érdeklődés az utóbbi években drasztikusan csökkent. „A megkérdezettek 57 százaléka nyilatkozott úgy, hogy egyáltalán nem érdekli a politika, míg ezzel szemben alig 2 százalékuk körében jellemző a politika iránti fokozott érdeklődés.”[1] Ráadásul, ha ehhez hozzávesszük, hogy a fiatalok nagy része a bal-jobb skálán leginkább középen, a konzervatív-liberális felosztás szerint pedig inkább utóbbihoz közelebb helyezkedik el, akkor lehetségesnek tűnik a szavazatszerzés ebből a generációból a Bajnai párt számára.

Konfliktus vagy szolidaritás a generációk között?

Az E14-PM szövetség azonban sokat veszthet is ezzel a stratégiával: hiszen könnyen saját törzsszavazóikkal kerülhetnek szembe, illetve magukra haragíthatják a szocialista szövetséges népes idősebb szavazóbázisát is. Ráadásul egyáltalán nem biztos, hogy jó lóra tesznek, ha a nemzedéki konfliktusokra játszanak rá, hiszen számos egyéb olyan társadalmi tényező van jelen, amelyik jelentősen felülírhatja a fiatal-idős ellentéteket. A szociológusok éppen ezért nagyon sok esetben konfliktusok helyett intergenerációs szolidaritásról beszélnek. A két jelenség elméleti háttere is merőben más: előbbi a racionális választásra épít: eszerint az egyes életkori csoportok önérdeküknek megfelelően támogatják a jóléti állam egyes intézkedéseit: például a fiatalabbak oktatása, az idősebbek nyugdíjakra fordítanának többet.  Utóbbi a családi kapcsolatokon keresztül kialakuló nemzedékek közötti együttérzést hangsúlyozza. Összességében elmondható, hogy rendkívül komplex jelenségről van szó, amelynek számos gazdasági-, társadalmi- és kulturális összetevője is van.

Az EU országokban számos szociológiai kutatást végeztek, melyek azt bizonyítják, hogy a társadalmak elöregedése nem jár együtt az intergenerációs konfliktusok kiéleződésével, sőt ahol magas a nyugdíjaskorú népesség aránya, ott az érintettek jóval hátrébb sorolják annak fontosságát az egyéb jóléti juttatásokhoz képest, vagyis minél erősebben van jelen egy társadalomban az elöregedés problémája, az annál kevésbé polarizált az életkori csoportok konfliktusait tekintve. Ennek társadalmi motivációját vizsgálva azt is megállapították, hogy a családokon belüli generációs szolidaritás a döntő elem. Az idős emberek nem elsősorban egocentrikusan, hanem a családjukat érő gazdasági-társadalmi hatások alapján értékelik a kormányzatok jóléti intézkedéseit. Összességben, ha társadalmi szolidaritás jól működik, akkor az életkori csoportok is empatikusan viselkednek egymással. Sajnos ilyen jellegű speciálisan magyar tanulmányokat nem találhatók, holott rendkívül érdekes lenne, hogy az ilyen alacsony bizalmi szintekkel és alacsony kohéziós erővel rendelkező társadalomban mutat-e sajátosságokat a generációk között szolidaritás alakulása.

Az elöregedő európai társadalmakban természetes jelenség, hogy konfliktusok alakulnak ki az egyes generációs csoportok között az állam jóléti javak újraelosztásával kapcsolatban, különösen igaz ez a kevés forrás felett diszponáló országok esetén a kelet-európai térségben. Magyarországon az utóbbi években ezeknek a juttatásoknak az aránya egyértelműen az öregségi nyugdíjak javára tolódott el, miközben a legvisszafogottabb becslések szerint is többszázezer munkaképes korú magyar hagyta el az országot. Az átalakuló magyar pártrendszerben a „régi” pártok valóban kevesebb energiát fordítottak a fiatalok megnyerésére, akik közül a legtöbben a politikai passzivitást, a közéleti érdeklődésűek pedig többnyire a radikális jobboldalt választották.  Miközben a baloldali tábor folyamatosan öregszik és a kormánypártok nagyszámú fiatal szavazót vesztettek, Bajnai (és stábjának) ötlete, hogy mozgósítsák ezeket a szavazókat logikusnak hat, mégis sok kérdőjelet vet fel. Meglehetősen kampányszagú az az ígéret, hogy az állam minden 30 év alatti számára biztosít munkát, hiszen egy szabadpiaci környezetben ez igen nehezen elképzelhető. Másfelől nagyon keveset tudunk arról, hogy milyen következményekkel járhat a szavazatszerzés szempontjából egy generáció ilyen erőteljes kiemelése, hiszen nehezen megjósolható, hogy a korcsoportok konfliktusát vagy együttműködését erősíti majd. Számos, erős statisztikai erővel bíró kutatás ugyanis azt mutatja, hogy hosszútávon nem az ellentétek kiélezése, hanem az intergenerációs szolidaritás erősítése számíthat társadalmi támogatásra.


[1] Magyar Ifjúság 2012 – Tanulmánykötet 306.o.

Letölthető dokumentumok:

Miért A magyar jobboldal természetrajza Köztes demokrácia A nyugattalan Magyarország