Két állítás a politikai elit tévedéséről

A következő választás a Fideszt nem azért predesztinálja győzelemre – méghozzá igen jelentős fölényű győzelemre -, mert valamit a Fidesz igen jól csinál, mert ráérzett a nemzeti érzület mozgósító erejére, mert fontos az embereknek a Nyugattal szembeni „kekeckedő” magatartás, mert tetszik nekik a pénzek allokálása, de még a rezsicsökkentés és a bankrendszer megszorongatása sem királyi út. Nincs miért rá büszkének lenni. Előbbi a szolgáltatások leépülésének kockázatát hordozza, utóbbi pedig a költségvetés pozícióját úgy javítja, hogy a bankoktól elvett pénz nem a bankkárosultakat segíti.

Jelen választás minden eddigitől eltér. A korábbiak egyszerűen megfogalmazhatók: a protest érzület hozta ki a győzteseket. Mikor elegük lett az embereknek az egyik formációból, esélyt adtak a következőknek. A rendszerváltás pártjai és az MSZP mára körbe verte egymást. Bukott a baloldal, bukott a jobboldal az emberek szemében, következésképp bukott a politikai elit, s ha ezt tudomásul vennék végre az érintettek, az egész „iparág” fejlesztésén kezdenének el közösen gondolkodni jobbról és balról egyaránt, úgy, ahogy azt az MPK gyakorlatilag talán egyedül a hazai közéletben egyébként régóta szorgalmazza.

Ha most is a protest szavazás mozgatná a közvéleményt, akkor vagy a Jobbik, vagy az LMP birtokolná a szavazatok többségét, de legalábbis ketten együtt a többi párt fölé kerekednének. Erről azonban nincs szó, és ezért állítjuk azt, hogy gyökeresen más a helyzet, mint a korábbiakban bármikor.

Meg kell elégednünk azzal a közhelyszerű magyarázattal, hogy a baloldali összefogás hiánya eredményezi a Fidesz erejét, de ehhez az állításhoz hozzátennénk még a hihető víziók és egy európai narratíva hiányán kívül még valamit. Ebből az állításból ugyanis számunkra nem következik az, hogy a baloldalnak össze kéne fogni, és akkor győzhetnének. Hogy mit kéne tenni, az inkább a politikusok és a tanácsadóik feladata, hogy mi lehetséges, annak megfogalmazása a mi dolgunk. Baloldalt nem lehetséges most összefogás. Úgy tűnik nincs az a „veszedelem” ami erre képessé tehetné ezt az oldalt. Bajnai színrelépése szalmalángnak bizonyult, ellobbant a bejelentés után, amikor is kiderült, hogy Bajnai olyan emberekkel is kell tárgyaljon, akiket a mérsékelt jobbközép szavazóbázis nem fogad el, vagyis az üzenet, hogy minden „demokrata” összefogására képes, illúziónak bizonyult. De nem tette erre alkalmassá saját korábbi szerepe se. 

A baloldali összefogás nehézségeinek pszichológiai okai vannak. Ha csupa olyan szereplő kerülne a szerveződések élére, akiknek egymással emberileg semmi gondja sincs, akkor már növekedne az esély. Ha csupa olyan baloldali szervezet kezdene közös gondolkodásba, melyek egymással már kijönnek, és elhalványultak sérelmeik, ugyanezt mondhatnánk el. Ám ami egyszer csak bomlásnak indult, az már szét is kell, hogy bomoljon. Az ellenkező folyamatok megkezdődhetnek akár egy karizmatikus vezető jóvoltából, akár mert a szervezetek együttműködését már nem akadályozza valamilyen sérelem. De ez nem futhat végig négy év alatt, és lehet még 8 is kevés.

Ez az oka, hogy még a bizonytalan szavazók között is a Fidesz felé billen a mérleg nyelve. A politikai felelősséget is növeli a helyzet, és több jel mutat arra, hogy a lehetőséggel nem csak él, de visszaél a jelenlegi kormányzópárt. A visszaélés módjai és mennyisége megdöbbentette a magyar társadalmat, de ez a társadalom mégsem tehet mást, míg kivárja az alternatív elit felépülését.

Aki tudomásul vette, hogy a bomlási folyamatban vagyunk, az Gyurcsány Ferenc. Akik a protest hullámra számítanak, azSchiffer Andrásés Vona Gábor. Akik a maguk sajátos módján az összefogást szorgalmazzák, az Bajnai, Mesterházy, de kettőjük közül is inkább csak Bajnai.

Végül még egyszer nyomatékosítjuk két fő állításunkat:

1. Abaloldalnak nem az a problémája, hogy nem fog össze, hanem az, hogy nem látja, ez az összefogás még nem működhet, nem erőltethető, nincs rá személyes alkalmasság, bármilyen struktúrát létre is hoznak, az még üresen kong.

2. Ajobboldalnak nem az a problémája, hogy miképp győzze le a baloldalt, hanem hogy nem veszi észre a bizonytalan többség nem a kurzus teljesítményét díjazza, és hogy nem veszi észre a politika presztízsveszteségében óriási felelősségét.     

Letölthető dokumentumok:

Miért A magyar jobboldal természetrajza Köztes demokrácia A nyugattalan Magyarország