Kormányváltók nagygyűlése?

Kampánynyitó rendezvénynek is tekinthető az MSZP január 25-i nagygyűlése, hiszen Mesterházy Attila már nem pusztán pártja elnökeként, hanem az orbáni rendszerrel fellépő baloldali tömörülés miniszterelnök-jelöltjeként mondott első ízben beszédet. Az esemény tétje tehát jelentős volt: meg kellett mutatni a széles közvéleménynek, hogy a nagy nehezen létrehozott baloldali összefogás komoly eséllyel rendelkezik az Orbán - kormány leváltására. A nagygyűlés legfontosabb feladata ez kellett, hogy legyen, már csak azért is, mert egyelőre a jelenleg regnáló kormány hatalmon maradása valószínűbb. Mégis, a nehéz anyagi sorban élők nagy aránya, az ebből is táplálkozó elégedetlenség, valamint a magyar politika jelentős baloldali hagyományai miatt a Mesterházy - vezette kormányleváltók nem eleve esélytelenül indulnak a küzdelembe. A győzelemhez azonban még sok további lépés szükségeltetik, ennek egyik fontos eleme volt a szocialisták nagygyűlése, amely a magyar médiaközegben kiemelt figyelmet kapott. Korántsem volt mindegy tehát, hogy a szocialisták mennyire tudnak élni ezzel a lehetőséggel. A továbbiakban ezt vizsgáljuk röviden, a Mesterházy - beszédre koncentrálva. 

Formai elemek

Bár az Összefogás baloldali szövetség létrejött, ez az MSZP rendezvénye volt, más magyar baloldali párt vezetője nem szólalt föl. Megérkezéskor külön köszöntötték a közös lista első öt helyezettjét, így Mesterházy Attilát, Bajnai Gordont, Gyurcsány Ferencet, Fodor Gábort, és Szabó Tímeát. Mesterházy beszéde végén megköszönte nekik az eddigi munkát, de a baloldali összefogás tartalmilag nem kapott nagy szerepet a rendezvény folyamán.

A rendezvény szervezői szemmel láthatóan tisztában voltak azzal, hogy a formai elemekre való oda nem figyelés a jó tartalomról is elterelheti a figyelmet. A nagy sportcsarnok, amelyen 13 ezer embert láttak vendégül, a politikusok mögött álló sokaságot, vagyis politikai erőt hivatott betölteni. A szocialista politikusok már jó ideje a nagy tér közepén szoktak helyet foglalni, négyzet alakban a politikustársak, majd mögöttük a párttagok, szimpatizánsok helyezkednek el.

Mesterházyt számos alkalommal érték bírálatok a nem túl kiemelkedő kommunikációs teljesítménye miatt – ám némileg paradox módon, még nem túl jó szónoki képességekkel is hatalomra lehet jutni akár a mediatizált politizálás korában is. Jó példa a német Angela Merkel kancellár, aki nem éppen egy szenvedélyes szónok, mégis már 2005 óta van hatalmon. Medgyessy Péterről köztudomású volt, hogy gyengébb kommunikációs képességekkel bír, mint Orbán, ám szimpatikusnak tudta mutatni magát, és győzni tudott.

Eddig kevésbé tárgyalt faktor volt, hogy Mesterházy eddig nem tudott közvetlen, szimpatikus személyként megjelenni a nyilvánosság előtt. Nyilvános szerepléseit, különösen TV-és rádió interjúit gyakorta a görcsösség árnyékolta be, mintha túlságosan is figyelt volna arra, nehogy valamit elhibázzon a szereplése közben. Márpedig a szimpátia felkeltése fontos kérdés, különösen, hogy a baloldal gyakorta rámutat ellenfelének negatív, vagy akként beállított cselekedeteire, jellemvonásaira (pl. félni kell a Fidesztől, ahogy ez a rendezvényen is elhangzott).

Valójában a pártelnök, és kampánytanácsadói az elmúlt években tettek erőfeszítéseket annak érdekében, hogy Mesterházyt mint személyt tegyék közkedveltebbé. A politikus több ízben is szerepelt a bulvármédiában, akit érdekelt, megtudhatta, hogy még mindig szereti a feleségét, hogy mennyire családszerető, és fotókkal illusztrálták a kellemes családi együttléteket. Az ominózus nagygyűlésen ezt tovább fokozták: a felesége mellett, most már a szülei is külön kisfilmben méltatták Mesterházy Attila emberi jellemét, amelyben a politikus is beszélt a magánéletéről. Természetesen ez igazából nem újdonság, legalábbis az amerikai politikai életben bevett gyakorlat, hogy a magasabb közhivatalra pályázók magánéletüket is bemutatják, így történt a 2012 - es elnökválasztási kampányban. Sőt, Mitt Romney és Barack Obama feleségei az elnökjelölő konvención külön beszédben kampányoltak férjük érdekében, ami nemcsak a magyar, de általában az európai politikai kultúrától is többnyire idegen. Az ezzel együtt is nóvum, hogy a baloldal miniszterelnök - jelöltje külön videofilmben beszélt magáról, és a családjáról, amelyben a családtagjai is dicsérték őt.

A már említett videóban az apja mellett először láthatta a nagyközönség Mesterházyt elérzékenyülni, amikor is a politikus a feleségével való megismerkedéséről beszélt. Tartalmi szemszögből nézve ez nem veszélytelen terep, mert itt különösen megbosszulja magát, ha a magánemberi gesztusok mesterkéltnek hatnak, és nem tűnnek hitelesnek. Természetesen az ellenkezője is igaz, egy jól elkészített film növelheti a politikus iránti szimpátiát. Formai probléma, hogy a kisfilm nem is annyira kicsi: a rászánt 15 perc hosszúnak tűnik.

Sportcsarnokokban tartott beszédeit már jó ideje (ahogy ezúttal is) szónoki pulpitus mögött tartja Mesterházy Attila, amelytől azonban időnként el-ellép, és kisebb - nagyobb köröket járva beszél a közönséghez. Ezzel is vélhetően a másokra odafigyelő politikus képét akarják kialakítani. Csakhogy az ilyen típusú beszédekben, amelyekben nem papírból, vagy súgógépből olvassa fel a mondanivalóját a pártelnök, nem ritkán megjelennek lazább nyelvi megfogalmazások, mint például a „hát”, „ugye” töltelékszavak. A politikus vélhetőleg úgy véli, jobb, ha természetesnek tűnik a beszédstílusa, emiatt nem baj, ha az élőbeszéd pongyolasága néha megjelenik a beszédében. Csakhogy Mesterházy gyakran kissé körülményesen elkezd magyarázni egy - egy történetet, így a beszéd lendülete megtörik. Kissé furcsán hatott az is, amikor a beszéd gondolatmenetét azzal törte meg, hogy „mivel nagyon szalad az idő, ezért próbálnám rövidíteni a még magamnak fölírt gondolatokat”.

Az elégedetlenség gyűlése

Kampánytechnikailag első ránézésre nem rossz irány, hogy a szocialisták ezen a nagygyűlésen az elégedetlenkedőket igyekezték megszólítani, hiszen a versengő többpártrendszerekben az ellenzék akkor van igazán nyerő pozícióban, ha széles tömegek számára képes elmagyarázni, hogy a regnáló kormány méltatlanná vált a további bizalomra. Ráadásul az elemzés elején már említett sajátos magyar társadalmi viszonyok, a politikai intézményekkel szembeni jelentős elégedetlenség már - már „predesztinálják” arra az ellenzéket, hogy a proteszt - hangulatra építsen. Csakhogy az MSZP politizálásának ebben a ciklusban ez volt a fő irányvonala, és az eddigi közvélemény - kutatási adatok egyelőre nem túl meggyőzőek ennek az irányvonalnak a helyességét illetően. Mivel a szocialisták a korábbi nyolcévnyi kormányzásuk után a parlamentben még egyharmadnyi arányt sem tudtak elérni a 2010 - es vereségük után, azt is bizonyítaniuk kellene, hogy a nyolc év rossz, de legalábbis felemás emlékei után miért kormányoznának mégis jobban a mostani ellenfelüknél. Az MSZP - nagygyűlés erre a dilemmára is megkísérelhetett volna választ adni. Természetesen az nem elvárható egy még akár két és félórás nagygyűléstől sem, hogy szakpolitikai részletekbe menve mondja el, mit kíván jobban csinálni a párt, illetve az Összefogás választási szövetség, de valamiféle életérzést, amely jobb, boldogabb jövőt kínál a választóknak, sugároznia kell.

A nagygyűlés tartalmi mondanivalójában (lásd Harangozó Tamás, Lukács Zoltán, Botka László, Mesterházy Attila beszédeit) nagyon eltolódott a kormányellenes kritika irányába, és alig esett szó arról, miért lenne jobb egy baloldali kormányzás alatt élni. Mivel azonban még bő két hónap van hátra az április 6 - i választásokig, nem kizárt, hogy a pozitív kampányüzeneteket a baloldal későbbre tartalékolja (ezt feltételezi, hogy a fontosabb szakpolitikai kérdéseknek az Összefogáson belüli összehangolása még nem zárult le). Az is igaz viszont, hogy a kiemelt kampányrendezvényekre megillető fokozott médiafigyelem nem jellemzi a kampány minden napját, az itt elkövetett esetleges mulasztásokat nem könnyű pótolni.  

Valamiféle baloldali életérzés megjelent, de kissé haloványan: így a szónokok beszéltek arról, hogy az Orbán - kormány bukása esetén nem kell tovább félni a hatalomtól, ezt akár érdemesebb lett volna még jobban kibontani, és az egész gyűlés mondanivalóján következetesen végigvinni. Izgalmas kiindulópont lehetett volna, ha Mesterházy részletesebben megfogalmazza a well - being gondolatrendszerét, és kiderült volna, hogy a jól - léthez nem csak magasabb jövedelem szükségeltetik, hanem pl. magasabb szintű kórházi ellátás, jobb oktatás. Ehelyett beérte a következő megfogalmazással: „Nagyon fontos, emelkedjék a jólét; de, kérem, a jól létnek is emelkednie kell, mert én azt szeretném, ha Magyarországon boldog embereket látnánk mindenhol ebben az országban. És a boldogsághoz nemcsak pénz kell, sok minden más is kell hozzá. Éppen ezért a jólét mellett a jól létnek is növekednie kell Magyarországon.”

Intézetünk több ízben, legutóbb a Hat megállapítás az ellenzéki összefogás margójára c. összegzésében kiemelte a versenyképes ideológiai vízió fontosságát. Ennek felvázolására a január 25 - i rendezvény sem vállalkozott. Számos megnyilatkozás alapján az lehet a benyomásunk, hogy az MSZP e ciklusban elsősorban redisztribúciós nyomás alá helyezte a kormányt, amikor kifogásolta a szociális juttatások csökkentését, vagy amikor kevesellte a közmunkások bérét. Csakhogy a baloldaliság jóval több az újraelosztási kérdéseknél, itt felvethető az egyén - állam kapcsolata, az önszerveződés, a baloldal, és a modernitás viszonya. Másfelől, Mesterházy pragmatikusságát jelzi, hogy szűkebb köréhez Kákosy Csaba technokrata felfogású volt miniszter is hozzátartozik, vagyis egy majdani Mesterházy - kormány is számolna a költségvetési korlátokkal. Az igazi vízió hiánya miatt is a miniszterelnök - jelölt beszéde nem épült fel egy-két olyan gondolati vázra, amelyre az egész beszédét építhette volna, így megint csapongóvá vált. Ez pedig már kampánytechnikailag sem lényegtelen: a TV - híradóknak könnyebb lett volna emlékezetesebb mondatokat kiemelni a nem éppen rövid, mintegy egy órás Mesterházy - beszédből, ha azt világos szerkezetben, és gondolati ívben adta volna elő. Ehelyett azt a nem meglepő célt idézték több helyütt is a médiumokban, hogy „Orbánnak mennie kell!”, és hogy az Orbán - Putyin atompaktum „állatorvosi ló”. Siker, hogy a gyermekéhezés megszüntetés ígérete átment a médiaszűrőn, igaz, ez nem új, mert ennek ígérete már 2013 októberében elhangzott.

Végkövetkeztetés

Az MSZP nagygyűlése formai, és tartalmi szempontból egyaránt felvet kérdőjeleket, hiszen Mesterházy Attila továbbra sem volt képes izgalmas, magával ragadó beszédet tartani, és a tartalmi mondanivaló sem állt össze egységes egésszé, hacsak a kormányváltást nem tekintjük annak. Ismét említésre került a 2013 - ban kiválasztott megszólítani kívánt öt célcsoport – gyermekek, a nők, a munkavállalók, a kis- és középvállalkozásokra, valamint az idősekre és a nyugdíjasok –, ám az ő helyzetükre vonatkozó javaslatok megfogalmazása elmaradt. Bár az MSZP több programmal, és programtervezettel is előállt ebben a ciklusban, a jövendőbeli elképzelések bemutatására nem került sor, erre vélhetőleg a kampány későbbi szakaszában lehet majd számítani.
Az elégedetlenek mozgósítása lehet a baloldal egyik fegyvere, és természetesen a kormányoldal hibái – ahogy a Paks ügye is mutatja, a Fidesz kommunikációja ad támadási felületet. A következő két hónap ad választ arra, hogy ezeket a hibákat a baloldal képes lesz-e hatékonyan kihasználni.

Letölthető dokumentumok:

Miért A magyar jobboldal természetrajza Köztes demokrácia A nyugattalan Magyarország