A vitáról való vita vitatása

Csöppnyi kétségünk nem volt, hogy a választások előtti finisben előkerül majd a miniszterelnök-jelölti vitáról való vita, és – ha egy fergetegesen szeles napon is, de – úgy is lett. Mindezt persze megértjük. Értjük a kormányoldal álláspontját, miszerint a kormánytábornak – az adott erőviszonyok között – nem „érdeke” a vita megrendezése. Úgyszintén értjük az ellenzéki szövetség és az azon kívüli ellenzéki pártok felháborodását is, amelyek – joggal – gondolják úgy, hogy a kampány hajrájában természetes szükséglet volna a releváns kormányfőjelöltek közötti nyilvános vitára. Mi több, tisztelettel adózunk az Eötvös Károly Intézet és a Védegylet hosszú anyagának amelyben a két szervezet szakértői meggyőzően érvelnek a vita megrendezése mellett.

Némi meglepetéssel konstatáljuk azonban, hogy a négy éves ciklus 1460 napjából csak az utolsó 20-ra esik az ellenzéki térfél pártjainak határozott igénybejelentése. 1440 napig nem olvastunk, hallottunk olyan kezdeményezésekről, amelyek a témát rangjának megfelelő módon kezelték volna, kiemelvén azt a szokásos kampánytémák forgatagából. Ilyen előzmények híján kénytelenek vagyunk azt mondani: a vitáról való vita is csak egy kampány-rítus, ahelyett, hogy egy demokratikus alapintézmény lenne. Csodálkozunk, hogy ezt a különbségtételt azok sem érzékelik, akikkel persze egyetértünk abban, hogy a vitára szükség volna. Mi több, a vitákra. Merthogy azt gyanítjuk, egy „körben” korántsem lenne idő mindent megvitatni. A magyar politika bőven megérett arra, hogy akár kettő vagy három körben (gondoljunk csak az utolsó brit választási kampányra, amikor a még hivatalban lévő Gordon Brown három alkalommal vitatkozott a kihívó David Cameronnal és Nick Clegg-gel) mérjék össze tudásukat a rivális felek. A brit vita-széria azonban hosszas előkészítés után, nem a kampány forgatagában jött létre. Az persze igaz, hogy minden kampány tele van rögtönzésekkel, a másik tábor lépéseire való reagálással, de a jelölti vita túl nagy falat ahhoz, hogy két-három hét alatt nyélbe lehessen ütni.  

Ezt a demokratikus alapintézményt ugyanis a ciklus békés időszakában kell „kiharcolni”. És nem csak az ellenzéknek. Ha ez valakinek igazán fontos lett volna, régen országos mozgalmak indultak volna, s az ügynek megnyerték volna a magyar közélet ismert embereit és szervezeteit. Egy ilyen előkészítő munka valóban nyomatékot adna az igénynek! Ám ilyen jellegű előkészítő mozgalmakat, sajnálatunkra, nem ismerünk. Nem akarunk azzal kérkedni, hogy intézetünk egy ilyen vitaszervező központ szükségességét már a 2000-es évek közepén megfogalmazta. Még csak arra sem hivatkozunk, hogy 2005-ben – mint potenciális vitaszervezők – bírtuk a baloldal szóbeli/írásbeli és a jobboldal írásbeli (!) beleegyező nyilatkozatát. Aztán persze jött az ominózus tv-vita, amin történt, ami történt, majd jött Őszöd, s utána megszakadt az 1998-ban 2002-ben és 2006-ban hagyománnyá váló vitafolyam. Megszakadt, mert 2010-ben és 2014-ben egyaránt ezt diktálta a pártpolitikai érdek.

De ki mondja, hogy egy demokráciában a miniszterelnök-jelölti vita megrendezése puszta párt- vagy kampányérdek? Éppenséggel egy ilyen téma kapcsán mutatkozhatna meg, hogy a demokrácia a nagyon fontos pártérdekeken túl azért a közérdekről is szól. Hol vannak a közérdeket képviselő intézmények és szervezetek? Hol voltak 2006 és 2010, valamint 2010 és 2014 között? Az, hogy most némelyek hallatják a hangjukat, elkésett, puszta kampányrítus. Ilyen előzmények alapján ne csodálkozzunk, ha nem lesz vita.

Viszont hogy mindenki értse, már most mondjuk: akármilyen eredményt is hoz az április 6-ai választás, annak másnapján új szemlélettel kell közelíteni ehhez a kérdéshez (is). El kell dönteni, a magyar demokráciának milyen (mikro)intézményeit kell megalapozni és megteremteni a következő ciklusban. Botorság lenne ezért az újra rendelkezésre álló 1460 napot nem felhasználni egy Miniszterelnök-jelölti Vitákat Szervező és Lebonyolító Bizottság (vagy valami efféle) létrehozatalára. Ennek lenne a feladata, hogy a rituális kampányvitából kiemelje ezt a témát és megkerülhetetlenné tegye a vita intézményét. Ezzel párhuzamosan pedig okafogyottá a vitáról való vitát. Amit mi (mint elmondani próbáltuk) vitatunk és nagy részben értelmetlennek tartunk.

Ha nem leszünk képesek egy ilyen szervezet felállítására, 2018-ban pontosan ugyanaz lesz, mint most; megint nem lesz vita, vagy akkor lesz, ha valamelyik fél rá tudja nyomni érdekét a másikra. Mint 1998-ban, az induló helyzetben.

A magunk részéről szívesen veszünk részt egy ilyen szervezet létrehozatalában. 4x365 napunk van rá.

Letölthető dokumentumok:

Miért A magyar jobboldal természetrajza Köztes demokrácia A nyugattalan Magyarország