A programvisszatartás kora

Mi megpróbáltuk. Pár hete bejelentettük, hogy újszerű módon kívánjuk elemezni a pártok programjait. E célunknak maximálisan megfelelünk, amikor - teljesen újszerű módon - nem tudunk mit írni. Merthogy választási programok nincsenek (legalábbis a két legnagyobb politikai erő nem rendelkezik választási programmal). Rögzítsük hát bátran: 2014-ben a magyar politika újabb történelmi fordulatot vett: beléptünk a programvisszatartás korába. Ez nem ugyanaz, amiről kiváló kollégánk, Novák Zoltán korábban írt; ez nem a programtalanság kora. A programtalanság korában nincsenek is programok. A programvisszatartás korában viszont a pártok erőtől, indulattól, szenvedélytől, cselekvési vágytól duzzadnak, inaik és izmaik végsőkig feszülnek – csak épp arra nincs érkezésük, hogy leírják.                                              

"Tudjuk és tesszük, de mondani/leírni nem merjük" - foglalhatnánk össze a 2014-es választási kampány írásos termését, illetve kissé csökevényes kutatásunk végkövetkeztetését. Önmegtartóztató pártjaink nem lépték át a "merési küszöböt" (ha a nagyobbak a "mérésit" át is lépik majd), ezért aztán programjaikról lehetetlen részletesebben beszélnünk. Pedig – isten látja a lelkünket – lettek volna szempontjaink… De hát nincs mit tennünk, ami nincs, az nincs, s ebben az esetben (hogy a költővel szóljunk) a nincsnek bokra sincs…

Nem baj; most már április 6-ára koncentrálunk. Nem maradt más hátra: olvasóinkat s magunkat is bölcs döntésre buzdítjuk!

Miért A magyar jobboldal természetrajza Köztes demokrácia A nyugattalan Magyarország