A jövő vezetőinek kinevelése

Maverick. Ezzel a szóval illetik az amerikai politikában azokat a politikusokat, akik a személyi függetlenségüket nem rendelik alá a pártjuknak, és kiállnak a saját elveik képviseletéért. John McCain többszörösen rászolgált a „maverick” jelzőre, mert republikánusként a Bush-adminisztráció elszánt bírálója volt. A vietnami veterán, aki öt és fél évet töltött az észak-vietnami kommunista hadsereg, a Viet Minh börtönében, híres karakánságáról, másokat nem tisztelő szabadszájúságáról. Ennek jegyében mélyütést vitt be a 2006-ban távozó Donald Rumsfeld védelmi miniszternek, a „neokon” irányzat egyik doktriner vezéralakjának („egyike volt a legrosszabbaknak”, „úgy fog bevonulni a történelembe, mint a legrosszabb védelmi miniszterek egyike”), és tavaly Vlagyimir Putyinról azt nyilatkozta, hogy az oroszok jobbat érdemelnének nála. Az orosz elnököt figyelmeztette, hogy az „arab tavasz” az „ön szomszédságában” történt.

Habozás nélkül támogatta a Kadhafi-rezsim elleni katonai beavatkozást. Olykor olyan dolgokat engedett meg magának, amelyikbe más országban egy elismert politikus talán bele is bukott volna. Mint például amikor Mahmúd Ahmadinedzsád iráni elnököt majomnak titulálta, és egyik párttársa, Justin Amash michigani képviselő megrótta a rasszista ízű szóhasználatért.

Kicsoda John McCain?

John McCain egy amerikai katonacsalád sarjaként látta meg a napvilágot Panamában, 1936. augusztus 29-én. A családban generációról generációra öröklődtek a hazafias és katonai erények. A családi legendárium az ősök között számon tartja a Bruce-házból származó I. Róbert skót királyt, aki győzelemre vezette seregét Bannockburnnél (1314), az angolok elleni csatában. Az viszont nem legenda, hanem tény, hogy idővel a McCainek egyik ága Írországba, majd onnan az Egyesült Államokba származott el. John McCain apja és nagyapja is az amerikai flotta négycsillagos tábornoka volt. A fiatal McCaint frusztrálta a családi hagyomány, minthogy az óriási elvárásokat zúdított rá. A haditengerészet pilótája lett, első éles bevetésére Vietnámban került sor. Egy másik vietnámi bevetésén repülőgépével lezuhant, és hadifogságba esett. Öt és fél évig tartották fogva az észak-vietnamiak börtönében (1967-1973), ahol rendszeres fizikai és lelki tortúráknak vetették alá. Szabadulásakor hősnek kijáró tisztelettel fogadták hazájában. A politikához1976-ban került közel, amikor is a hadsereg egyik washingtoni lobbistája lett. Politikusi karrierje 1982-ben vette kezdetét: ekkor választották meg Arizona 1. kerületének kongresszusi képviselőjévé (1982-1986), majd eztán négy alkalommal Arizona szenátorává. A párton belül „mavericknek” (független) nevezték, mert a republikánusok többsége liberálisnak ítélte nézeteit, és belpolitikai kérdésekben gyakran együtt szavazott a demokratákkal. McCain tudatosan törekedett politikusi és magánemberi imázsának formálására. 1999-ben megjelent önéletrajzi könyve Atyáim hite címmel (szerzőtársa Mark Salter volt). A 2000-es és a 2008-as elnökválasztáson is elindult. 2000 óta George W. Bush politikájának bírálója, támadta az afganisztáni és iraki hadműveletek stratégiáját (bár „héjaként” mindkét háborút támogatta). Jelenleg is aktív, gyakran hallatja a hangját aktuálpolitikai kérdésekben. Külpolitikai és biztonságpolitikai kérdésekben befolyása van. Ellenezte Colleen Bell budapesti nagykövetté való kinevezését, és ennek vitájában „neofasiszta diktátor”-nak nevezte a magyar miniszterelnököt.

Ezért kizártnak tarthatunk két dolgot: azt, hogy valaki(k), akár az Egyesült Államokban, akár belföldről, befolyást gyakorolt(ak) (volna) a szenátorra, valamint hogy McCain nem volt tisztában szavainak a súlyával, hanem, úgymond, meggondolatlanul nyilatkozott a magyar miniszterelnökkel kapcsolatban. Nem, McCain önmagát adta; ő politikusként mindig is fenntartotta magának a jogot, hogy a saját útját járja, számára mindegy, hogy Bush, Obama, Rumsfeld, Ahmadinedzsád, Putyin, vagy éppen a Tea Party kerül-e a célkeresztbe.

Nem árt, ha tudjuk, hogy McCain nem akárki a Republikánus Pártban: ő a republikánusok, de az amerikai közvélemény számára is egy háborús hős. Az amerikai közvélemény mindig is tisztelte azokat, akik a hazáért harcoltak, vagy érte áldozták az életüket. A katonás erények és a hazafiság megbecsülése végighúzódik az amerikai történelmen, kezdve George Washingtonnal, aki a Kontinentális Hadsereg fővezéréből az első elnök lett, és folytatva olyanokkal, akik a katonai dicsfénytől övezve költöztek a Potomac-folyó partjára, a Fehér Házba (pl. Andrew Jackson, Ulysses S. Grant). McCain azért is engedheti meg magának a keresetlen, „huszáros” stílust, mert a vietnami hős nimbuszát élvezi.

 Matolcsy György az Amerikai Birodalom című könyvében „négy Amerikáról” ír, amelyeket nála különböző államférfiak (Alexander Hamilton, Thomas Jefferson, Andrew Jackson, Woodrow Wilson) reprezentálnak. Ha Matolcsy kategorizálását elfogadjuk, akkor McCain a jacksoni (háborúzó, katonás, hódító) Amerika tipikus karaktere, a kemény „katona-politikus” (akinek demokrácia iránti elkötelezettségéhez azonban nem fér kétség). A háborús hős nimbuszából McCain képes volt politikai tőkét kovácsolni, és katona-politikusi karakterének megfelelően bárkiről bármikor elmondja a véleményét, akkor is, ha azzal botrányt kavar. Ám McCain nem csupán erről nevezetes.

A katona-politikus agytrösztje

McCain 2012-ben egy intézetet alapított McCain Institute for Leadership néven, amelyik az Egyesült Államok globális vezető szerepének megszilárdítását, a humanitárius célok támogatását, az erős nemzetvédelem biztosítását, valamint a jövő generációk vezető (nem önmagukat, hanem másokat, illetve a demokrácia, a szabadság és az emberi jogok ügyét szolgáló) politikusainak kinevelését tűzte ki feladatául.

Az intézet szervezetileg az Arizonai Egyetemhez tartozik, a stáb 21 tagú. A támogatók között olyan rangos szervezetek találhatók, mint a Bloomberg Philantropies, a GE Foundation és a Chevron, valamint az Orbán-kormány által létrehozott The Hungary Initiatives Foundation. Vezetője Kurt Volker volt NATO-nagykövet, aki kiválóan beszél magyarul, ismeri a közép- és kelet-európai térséget, és – talán ez sem mellékes szempont – a CIA-nál is dolgozott.

Most nem feladatunk a McCain Institute körképszerű bemutatása, annál is kevésbé, mert ezt egy korábbi elemzésben már megtettük. Ezúttal arra keresünk választ, milyen szerepet játszik az intézet az Egyesült Államok nemzetközi pozíciójának megőrzésében, az emberi jogok terjesztésében. Úgy véljük, hogy a McCain Institute-hoz hasonló intézmények alapvető szerepet játszanak abban, hogy az Egyesült Államok továbbra is a világ szuperhatalma. Csak éppenséggel ezt a célt nem fegyveresen, nem gazdaságilag, hanem a szellemi tőke (az ún. puha erő része) alkalmazásának útján érik el.

Civilek a pályán

A McCain Institute fókuszában mindenekelőtt a nemzetbiztonság áll. Ez a fogalom az intézet szerint nem szűkíthető le a katonai tevékenységre: az emberi jogok védelme éppúgy ide tartozik, mint az emberkereskedelem elleni küzdelem. A McCain Institute különös figyelmet szentel a közel-keleti régiónak és Afrikának; érdeklődése tehát elsősorban nem Európára, hanem a harmadik világ országaira irányul, de ez nem jelenti azt, hogy ne figyelne a világ más régióira, például Közép- és Kelet-Európára.

Már csupán azért sem tehetné meg ezt, mert például az emberkereskedelem (az ellene való küzdelmet a nemzetbiztonság részének tekinti a McCain Institute) egyik tranzitrégiója éppen Közép- és Kelet-Európa, következésképpen a Nyugat szempontjából nem mindegy, hogy a közép- és kelet-európai kormányok milyen módon viszonyulnak ehhez a globális jelenséghez, mennyire megbízhatóak, és milyen mértékben elkötelezettek az Egyesült Államokkal és Nyugat-Európával való együttműködés iránt. Egy olyan kormányzat például, amelyik nemzetállami bezárkózást hirdet, potenciális veszélyforrás, hiszen egyedül, együttműködési készség híján képtelen megfelelő és hatékony választ adni az olyan globális problémákra, mint az előbb említett emberkereskedelem, vagy mondjuk a humanitárius katasztrófák. Az Egyesült Államok természetesen kiszámítható, megbízható partnereket keres, olyanokat, akik egyértelműen igazodnak az amerikai elvárásokhoz.

A McCain Institute egyik fő tevékenységi területe a vezetőképzés. Az intézet „Következő nemzedéki vezetők” programja az új politikusgenerációra koncentrál, és célja az, hogy olyan majdani vezetőket neveljen ki, akik kizárólag „az ügyet” (a demokrácia, a szabadság és az emberi jogok ügyét) szolgálják. E program keretében az agytröszt emberi jogi aktivisták is fogad.

A McCain Institute vezetőképző tanfolyamán 2014-ben részt vett jordániai, szerb, moldovai, iraki kurd, indiai, török, kanadai, orosz és bhutáni fiatal politikus is. Mohammed H. Al-Tarawnh ügyvéd például a jordániai demokratikus folyamat előmozdítására törekszik. Az iraki kurd Siham J. Mamand célja a nők mozgósítása, hogy aktívan részt vegyenek a politikában, megerősítsék pozíciójukat a köz- és magánéletben. E példák azt illusztrálják, hogy az agytröszt vezetőképzőjére a tanítványok túlnyomóan a harmadik világból, illetve olyan országokból érkeztek, amelyekben jelenleg diktatúra vagy irányított demokrácia van.

Mindez arra utal, hogy a McCain Institute a harmadik világban a diktatórikus és tekintélyelvű rezsimek fellazítását az olyan fiatal civilektől várja, akik képzés után hazatérve a demokratizálódási folyamatok kezdeményezői lesznek, és a demokratikus, emberi jogi, kisebbségi, esélyegyenlőségi és környezetvédelmi mozgalmak vezetőivé válhatnak. A diákok civilek, nem politikusok, és mindegyikük valamilyen speciális területtel, társadalmi témával kíván foglalkozni hazájában: van közöttük ügyvéd, bányászati és fejlesztési specialista, újságíró, sőt olyan is, aki (az észt Urmo Kubar) civil szervezet vezetőjeként definiálja magát, és célja a civil aktivitás ösztönzése. Közben olyanok tanítják a fiatal vezetőket, mint Henry Kissinger (ld. a fenti képen).

Ez a program összhangban áll az agytröszt másik céljával, az amerikai szuperhatalmi pozíció megerősítésével és fenntartásával, hiszen az intézetben kinevelődött fiatal vezetők majdan, esetleg magas közjogi pozícióba kerülve nem csak a demokratikus elvek és értékek képviselői, hanem az Egyesült Államok potenciális barátai is lesznek (lehetnek). Ez a fajta „alulról fellazító” stratégia kétségtelenül kevesebb költséggel jár, mint a Bush-érában alkalmazott neokon ihletésű fegyveres „demokrácia-export”, amelynek kudarca bebizonyosodott, leginkább szembetűnően az iraki megszállás során. A McCain Institute beleilleszkedik abba a stratégiába, hogy amerikai civil szervezetek kiképeznek civileket a demokrácia eszméjének terjesztésére, akik hazájukban majd vezetővé válhatnak. Hogy milyen hatékonysággal folyik a projekt, arról még korai lenne nyilatkozni, hiszen az intézet megalapítása óta eddig két turnus ment le.

Az agytröszt és Magyarország – intő szavak

Az agytröszt célja az Egyesült Államok vezető szuperhatalmi szerepének fenntartása, valamint a demokrácia és szabadság ügyének képviselete az Egyesült Államokban és a világban egyaránt. Ebből, valamint McCain keményvonalas biztonságpolitikai elveiből már következtethetünk arra, hogy az agytröszt milyen agendát képvisel a nemzetközi politikában.

Kurt Volker, aki McCain-nél többet foglalkozik Magyarországgal, a Magyarországgal szembeni őszi „bekeményítés” kapcsán megvédte André Goodfriend ideiglenes budapesti amerikai ügyvivőt. Volkert hosszú ideig az Orbán-kormány amerikai barátainak egyikeként tartották számon. A McCain Institute vezetője tagja a Fellegi Tamás által vezetett The Hungary Initiatives Foundation nevű lobbiszervezetnek (amelyik egyébként az agytröszt támogatói között van, méghozzá a 100 ezer dolláros támogatók körében), jól ismeri a magyarországi viszonyokat, hiszen a budapesti nagykövetségen is szolgált, és találkozott Navracsics Tiborral is.

Volker nem rejtette véka alá, hogy az óceán túlsó partjáról értetlenséggel szemlélik a magyar kormány bizonyos lépéseit. Elsősorban az orosz-magyar kapcsolatokat nevezte problematikusnak, és kifejtette, hogy Magyarországnak az Egyesült Államokkal kell közös alapelveket vallania. Ilyen közös alapelvnek nevezte a demokráciát és a szabadságot. Volker egyúttal hangsúlyozta, hogy az Orbán-kormány megbuktatása nem megoldás, ezért az Egyesült Államoknak nem szabad ilyen megoldásban gondolkoznia. A McCain Institute vezetője úgy vélte, hogy a kormány bukása esetén nem a széttöredezett baloldal, hanem a szélsőjobboldal, vagyis a Jobbik kerülne hatalomra. Volker kritikájának a jóindulatát jelzi, hogy sokakkal (pl. George Pataki, volt New York-i kormányzóval) ellentétben tagja maradt a The Hungary Initiatives Foundation szervezetnek, de ez – mint láthattuk – nem akadályozza meg abban, hogy éles kritikával illesse a magyar kormányt.

A McCain Institute tevékenysége arra irányul, hogy a demokrácia, szabadság és emberi jogok értékeit elterjessze a világon, és fenntartsa az amerikai szuperhatalmi pozíciót. Ebből a szempontból érthető, hogy McCain A 2000-es évek eleji neokon kezdeményezés kudarcából okulva (fegyveres erővel nem lehet demokráciát terjeszteni), az agytröszt a jövő generációk olyan vezető politikusainak a kinevelését vállalja, akik a demokrácia, a szabadság és az emberi jogok ügye iránt elkötelezettek. Hogy mennyire lesz sikeres a program, leginkább attól függ, hogy az intézet képzésein részt vevő civilek képesek lesznek-e belátható időn belül megfelelő pozícióba jutni és eredményeket elérni azokban a válságrégiókban, amelyekre az agytröszt érdeklődése irányul.

 

 

 

Letölthető dokumentumok:

Miért A magyar jobboldal természetrajza Köztes demokrácia A nyugattalan Magyarország