Lehetetlen kormányzás

 

 

Nagy Attila Tibor

Lehetetlen kormányzás

A cikk a Figyelő 2015. május 7-i számában jelent meg.

Az országgyűlési voksolásokon kétszer is megszerzett kétharmados többség első ránézésre legalábbis egy sikeres kormányzásra utalt. Különösen abban az esetben, ha ehhez a Fidesz egyéb más választási sikereit, az önkormányzati és európai parlamenti szavazások győzelmét is hozzátesszük. Ám a pártnak az utóbbi időközi választásokon, különösen a tapolcai választókerületben elszenvedett veresége jól mutatja, hogy a hatalmi siker illékony. Ráadásul a hatalomtechnikai eredmények nem feltétlenül járnak együtt a jó kormányzással. Különösen akkor nem, ha a jó alatt esetünkben Magyarország Nyugathoz való érdemi felzárkózásának kormányzati sikereit értjük.

Országunk történelme során mindig is a kelet-közép-európai térséghez tartozott. Ebből kellene kitörni és a fejlettebb világhoz, Európa centrumához tartozni. Ám ez sem elődeinknek az elmúlt évszázadokban, sem nekünk eddig nem sikerült. A mindenkori kormány olyan körülmények fogságában van, amelyek nem is teszik lehetővé, hogy a jelenleginél lényegesen jobb legyen a helyzet. Természetesen kisebb dolgokban lehetne megfelelőbben irányítani az országot, például jobban figyelni a közpénzek elköltésére, csökkenteni a korrupciót. Ám ez is inkább jámbor óhajnak minősül mindaddig, amíg az országot irányítók, annak lakosaival egyetemben, nem tudnak lényegileg a fejlődést alapvetően gátló körülményeken változtatni.

De melyek is az országot periférián tartó legfőbb akadályok? Az alábbiakban ezeket vesszük sorra.

MAGAS AZ ÁLLAMADÓSSÁG

Az elmúlt 150-200 évben többször is komoly kihívást jelentett az országnak a felvett adósságok megfizetése. Gondoljunk csak a Monarchia idejére, a népszövetségi kölcsönre vagy akár a Kádár-rendszer vészes eladósodására, amely meghatározta az 1989-90-es rendszerváltást követő éveket. A magas államadósság különösen akkor gond, ha az állam nem képes magas gazdasági növekedéssel kinőni azt. A helyzet alapvetően most is ez, az államadósság alig kevesebb a GDP 80 százalékánál. Magyarország továbbra is komoly versenyképességi problémákkal küszködik, ebből adódóan kevés a szabadon elkölthető pénze. Az elmúlt huszonöt évben a társadalom mérsékelt jövedelemtermelő képessége miatt a mindenkori kormányok új adósságok felvételével tudják törleszteni a lejáró tartozásaikat, illetve fedezni a folyó kiadásokat. Ez természetesen kiszolgáltatottságot jelent a hitelezőkkel szemben. Ők elvárják, hogy a kabinet olyan gazdaságpolitikát folytasson, amely nem veszélyezteti a lejáró adósságok visszafizetését, sőt még némi hozamot is kapjanak. A költségvetés évi mintegy 16 ezer milliárd forintjából az államadósság kamatai 1000 milliárdot vesznek el. A tényleges törlesztésre, a nyugdíjakra és az ellátásokra több ezer milliárd forintot kell költeni. Az elosztható, szabadon elkölthető pénz tehát valójában szűkös, s ez korlátozza az éppen hatalmon lévő magyar kormány mozgásterét.

ROSSZ ÖSSZETÉTELŰ A LAKOSSÁG

Természetesen nem jelentene az államadósság ekkora gondot, ha sokan és rendesen fizetnének a magánszektorból az államkasszába adót s járulékot. Ehelyett a helyzet az, hogy Magyarország alig 10 milliós lakosságából mintegy 3 millió a nyugdíjasok, illetve az egyéb ellátásokban részesülők száma. Ehhez jönnek az állami alkalmazottak, a közmunkások tömegei s a kiskorú személyek. A magánszektorból hozzávetőlegesen 2 millióan fizetnek adót. Ennyien viselik az ország eltartásának terheit. Ez a társadalmi szerkezet nem most alakult ki, de az Orbán-kormány elmúlt öt éve sem tudott rajta alapvetően változtatni. Könnyű belátni, hogy ennek a helyzetnek nem lehet jó végkifejlete. A folyamatos elöregedés, illetve a lakosság nem túl biztató demográfiai mutatói miatt a nyugdíjrendszer fenntarthatóságával kapcsolatban is jogosak a kérdőjelek. Ennek a helyzetnek komoly politikai következménye van már hosszú évek óta. A mindenkori magyar kabinetnek alapvetően az eltartottak és nem a polgári középréteg kormányzatának kell lennie. Ez magyarázza azt is, hogy az elmúlt negyedszázad kormányai mind kevésbé húztak ujjat a választásokat akár eldönteni is képes nyugdíjas korosztállyal. Paradox módon társadalompolitikai szempontból az Orbán-kabinetre csak korlátozottan húzható rá a polgári, jobboldali jelző. Bár több százmilliárd forintot csoportosított át családi adókedvezmények formájában a közép- és felső rétegekhez, de a nyugdíjak befagyasztása például szóba sem jött, holott rideg költségvetési szempontból ez nem lett volna indokolatlan. A rezsicsökkentés sem egy polgári ethosznak megfelelő lépés volt, nem a lakosságnak kellett erőfeszítéseket tenni költségei csökkentése érdekében, az állam ezt megtette helyette.

EGYSZERŰBB OSZTOGATNI

A rossz társadalmi szerkezet ugyanakkor nem egy átok, amelyen ne lehetne segíteni. Erőteljesen növelni kellene az állam bevételeit, ehhez jelentősen emelni kell a magánszektorban dolgozó, adót rendszeresen fizetők számát. Ez azonban nem megy kormányzati parancsra. A magyar gazdaságnak kellene mind több olyan termékkel, eljárással előállnia, amely a nemzetközi piacon is versenyképes és eladható. Ehhez persze olyan vállalatvezetőkre van szükség, akik innovatív ötletekkel rendelkeznek. Ahhoz viszont, hogy ilyen szakemberek megjelenhessenek, megfelelő, a mostaninál lényegesen magasabb színvonalú oktatási rendszert kell kialakítani. A kutatás-fejlesztésbe való befektetés pedig az ország versenyképességét is szolgálná. Érdekes módon azonban az elmúlt huszonöt év kormányainak egyike sem tekintette prioritásnak az oktatást vagy a kutatás-fejlesztést.

Elképzelhető, hogy a kabinetnek hatalomtechnikai szempontból nem is áll érdekében egy erős magángazdaság kialakítása. Ez esetben ugyanis a mostaninál tagoltabbak lehetnének a gazdasági-hatalmi viszonyok. Több olyan gazdasági szereplő létezhetne, aki az állam pénzétől függetlenül szilárdan áll a lábán és merné akár a kormánnyal szemben álló szervezeteket, pártokat anyagilag is támogatni. Ehhez képest jobban jár a kabinet, illetve a feladat is egyszerűbb, ha az inaktív, államtól függő nagyszámú rétegnek a választás előtt annyi juttatást szór, hogy biztosítsa a szavazások után is a hatalmon maradását.

HIBÁS A POLITIKAI MENTALITÁS

A modern magyar politikatörténetben mindig is megfigyelhető volt a vazallusi szemlélet. A hatalmon lévők nem tudtak ellenállni annak a csábításnak, hogy támogatóikat állami megbízásokkal vagy hivatallal kötelezzék le, így biztosítva azok hozzájuk való hűségét. Hasonló a helyzet az Orbán-kormánnyal is. Elődeihez képest a különbség legfeljebb annyi, hogy az elmúlt negyedszázadban leginkább a Fidesz-kabinet fejlesztette tökélyre a tőle függő hívek hálózatát.

A fékek és ellensúlyok leépítése azt is magával hozta, hogy számos alkotmányos szerv élén a kormányhoz lojális személyek állnak. Még ennél is rosszabb a helyzet a közigazgatásban, mert a kabinet annak közép- és alsó vezetői szintjeire neki engedelmes személyeket ültetett. Gyakorta megesik, hogy egy-egy megyei kormány- vagy járási hivatal élére kormánypárti politikus kerül. Ez két okból sem szerencsés. Egyrészt ezek a vezetők munkáltatói joggal rendelkeznek a kormánytisztviselőik felett, akiket 2010 óta a törvényi változtatások miatt könnyebben el lehet távolítani az állásukból. Ennek következtében ezek az alkalmazottak akár hivatalvezetőik politikai elvárásait is kénytelenek teljesíteni, például egy telek kedvezőbb besorolását elvégezni. A másik probléma, hogy ez a fajta erősen hierarchizált rendszer nem a tehetséget, a hozzáértést tartja szem előtt, hanem a központi akaratnak való megfelelést, így kontraproduktív. Ennek látjuk is a hatásait a mindennapokban, például a korábban nagyjából zavartalanul működő tankönyvterjesztés a központosítás óta nem kis kihívásokkal küszködik.

Összefoglalva: a magas államadósság, a lakosság rossz társadalmi szerkezete, valamint a politikai mentalitás lehetetlenné tesz egy a mainál lényegesen jobb kormányzást. Mindez pedig azt is kizárja, hogy Magyarország a fejlettebb országok közé tartozzon. Bármennyire is fáj ez, nincs előírva a történelemben, hogy nekünk a mostaninál lényegesen jobb legyen. Maradhatunk még jó ideig Európa perifériáján, ebben úgyis van bőven gyakorlatunk.


Letölthető dokumentumok:

Miért A magyar jobboldal természetrajza Köztes demokrácia A nyugattalan Magyarország