Bajban vannak-e a demokráciák?

Az elmúlt hónapokban nagy vita kerekedett Orbán Viktor  „autokráciáért lelkesedő” kijelentéséről. Minapi beszéde kapcsán azonban éppen mi mutattuk ki (folyatatás a Mandineren!), hogy ha van is lelkesedés, az egy neves amerikai szerzőtől, Robert Kagantól származik. A témát két fórumon is továbbvisszük: az Élet és Irodalomban megjelent hosszú elemzésben, miközben ugyanerről a vitáról valamint a demokratizálás hullámairól ír Csizmadia Ervin is a Figyelő korábbi számában.


Mi a gond a demokráciákkal és orvosolható-e a baj?

Nagyot változott a világ az elmúlt 15 évben. Míg a demokrácia legfőbb nyugati támogatóit tömörítő Journal of Democracy hasábjai 2000-ben a demokratikus értékrend nemzetállami és nemzetek feletti megerősödését visszhangozták, addig a patináns folyóirat szerzői ma már a demokrácia hanyatlásáról értekeznek. Ez nem meglepő, hiszen a nyugati „változásérzékeny” gondolkodásmódba kódolva volt: a szellemi elit reagálni fog arra, hogy napjainkban a demokrácia globális pozíciói már merőben más képet mutatnak, mint egykoron. A meghatározó véleményformálók elérkezettnek látták hát az időt, hogy alapjaiban értelmezzék újra a demokrácia világpolitikai helyzetét és kilátásait. Tették és teszik mindezt szabadon vitázva és mentesen attól a kockázattól, hogy a demokratizálódási folyamatokat kritikával illetve a demokratikus értékek elárulóinak bélyegzik őket. Az újraértelmezések nagyon sok mindenben különböznek egymástól, de egy valami szinte mindegyikben közös: a felismerés, hogy a demokrácia politikai és legfőképpen gazdasági teljesítőképességével kapcsolatban felmerülő kétségek a történelem ismerete és a geopolitikai változások vizsgálata nélkül nem magyarázhatók.

A teljes tanulmány itt olvasható (megjelent az Élet és Irodalom május 22-i számában).

Letölthető dokumentumok:

Miért A magyar jobboldal természetrajza Köztes demokrácia A nyugattalan Magyarország