Kispártok barométere

Persze, tisztában vagyunk azzal, hogy az 1% valójában nagyon kevés, úgyszólván semmi. Mégis bizonyos szempontból érdekes lehet ez az adat: jelzi, hogy valóban van egy nagymértékű elégedetlenség a rendszerrel szemben. Ha egy viccpárt is bekerül a pártok versenyébe – akármilyen eredménnyel –, általában az elégedetlenségre következtethetünk. A viccpártok hagyományosan minipártok, és az ő 1%-uk a többi – de velük ellentétben „komoly” programú – kispárt számára is megnyugtató lehet. Ha egy viccpárt is képes lehet elérni ezt a – hangsúlyozzuk – nevetségesen kicsi eredményt, akkor egy liberális vagy szocialista kispárt potenciálisan ennek a támogatottságnak a többszörösére számíthat. Persze, tudjuk: még messze vannak a választások, 2018-ig még két év van hátra, és addig annyi minden változhat – a társadalomban, a kormányzás jellegében, a pártrendszerben, nem beszélve a demográfiai tényezőről. 

Ahogyan januárban megjelent cikkünkben írtuk, a viccpártok protesztpártként működnek Európa minden országában. Elsődleges funkciójuk az, hogy tükröt tartsanak a választások két szereplője: a pártok és a választópolgárok elé. Ha a viccpártok létezésének van értelme, akkor az – a proteszt érzület kinyilvánításának lehetőségén túlmenően –, hogy egyfajta politikai barométerként szolgálnak a demokratikus rendszerekben. A politika és gazdaság olajozott ügymenete esetén, amennyiben a társadalom elégedett a fennálló pártrendszerrel, és a választópolgárok túlnyomó többsége talál magának alternatívát a pártok, illetve a programok között, feltételezzük, hogy a viccpártok nem képesek növelni támogatottságukat. Amennyiben egy viccpárt támogatottsága növekszik, az jelezheti a pártrendszer és a nagy pártok iránti kiábrándulást. Ha pedig a viccpártok egyes körzetekben egy választáson győznek, akkor ez nem a viccpártok programjának köszönhető, hanem a versenytárs „komoly” pártok meggyengülésének, ahogyan arra az eddigi választások tanulságai szolgálnak.

Hamburg városában 1997-ben a punk szubkulturális gyökerű, a politika, munka és iskolarendszer eltörlésével kampányoló, valamint a fiatalok nyugdíját zászlajára tűző Német Anarchista Pogo Párt a negyedik legerősebb párttá vált St. Pauli kerületben. Bár a kerület szociokulturális adottságai is előnyösek voltak a szatirikus párt számára, hiszen St. Pauli Hamburg szórakoztató negyede, ahol a vöröslámpás körzet is található, egyszóval egy bohém városrész, ám a „komoly” pártokból való kiábrándulás legalább annyira segítette a viccpártot. 2011-ben öt hamburgi kerületben a Die Partei (A Párt) nevű viccpárt legyőzte az akkor még a kereszténydemokratákkal koalícióban kormányzó Német Szabad Demokrata Pártot (FDP), ami már figyelmeztetésként szolgálhatott volna a Guido Westerwelle vezette liberális párt számára. 2013-ban az FDP ki is esett a Bundestagból. Ha a liberális politikusok odafigyeltek volna, akkor már ebből a hamburgi eredményből következtethettek volna arra, hogy bajok vannak a párt támogatottságával. A Kereszténydemokrata Unió (CDU) is visszaesett, a 2011-es választáson a legrosszabb eredményt érte el Hamburgban 1955 óta. Egy kerületben pedig a Die Partei-jal majdnem holtversenyben végzett. Az pedig köztudomású, hogy Reykjavíkban a Legjobb Párt vezetője, Jón Gnarr 2010-es polgármesterré választását a gazdasági válságnak és a pártokból való kiábrándulásnak köszönhette.

A viccpártoknak tehát van egy lakmuszpapír-jellege, amelyre érdemes odafigyelni. Nyilván tisztában vagyunk azzal, hogy ritka eset, amikor egy viccpárt legyőz egy nagy pártot – ilyen Nyugaton önkormányzati választásokon fordul elő. Ám a kispártok számára, mint amilyen a Magyar Liberális Párt, a Munkáspárt, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt, ez nyújt egy halvány reménysugarat. Az 1%-ot tehát úgy tekintjük, mint a villámlást az éjszakában: az esőt még nem érezzük, lehet, hogy órák alatt ér ide, de előbb-utóbb megérkezik. Ez vigasztalhatja a kispártokat, amelyekre – mivel az innováció hordozói – szükség van.

 

Letölthető dokumentumok:

Miért A magyar jobboldal természetrajza Köztes demokrácia A nyugattalan Magyarország