Áttörhet-e az LMP?

Mivel a Népszava Online hírportálon csak regisztrációt követően olvasható az elemzés, a szöveget kéziratos formában itt is közöljük.

 

Rózsa Péter György
Az LMP-HP esélyei

 

Lehet ugyan kárhoztatni, de tény: az európai parlamenti választások – szerte Európában – elsősorban nem az Unióval kapcsolatos kérdésekről, hanem a belpolitikáról szóltak. Különösen igaz ez hazánkban, ahol az EP választás eredményei jelentősen befolyásolhatják a jövő évben esedékes parlamenti választások kimenetelét is. Úgy tűnik, hogy az 1998 óta megszilárdulni látszó kéttömb-rendszer – legalább átmenetileg – megváltozhat. A Fidesz jelentős győzelme immár szinte biztosra vehető, s komoly esélye van az alkotmányozó, kétharmados többség megszerzésére is; a szocialisták vártnál gyengébb szereplése akár egy esetleges katasztrofális vereség előjele lehet; az MDF számára megmaradt a remény, hogy 2010 után is parlamenti párt legyen; az SZDSZ gyakorlatilag súlytalanná vált; nyolc év után ismét szélsőjobboldali párt juthat a magyar országgyűlésbe. Mindemellett számos elemző szerint komoly esély van arra, hogy a „Lehet Más a Politika – Humanista Párt” nevű koalíció révén jövőre a zöld ideológia is megjelenjen a parlamentben.

Kétségtelen, hogy az LMP-HP a választás egyik meglepetését szolgáltatta azzal, hogy szűk félévnyi pártmúlttal s bő félévnyi mozgalmi múlttal a háta mögött „ötödik erőként” definiálhatja magát. Ez nem lebecsülendő teljesítmény, hiszen zöld párt Magyarországon eleddig jóformán semmilyen eredményt nem tudott fölmutatni, még akkor sem, ha tudjuk, hogy ehhez az ötödik helyhez a magyar liberális párt szétesése kellett. Az LMP-HP viszonylagos sikerében több tényező is szerepet játszott. Alapítói között számosan régóta tevékenykednek a politikával kapcsolatban álló különféle környezetvédő és/vagy emberjogi álló civilszervezetekben (Magyar Helsinki Bizottság, Védegylet, Társaság a Szabadságjogokért, stb.), s tapasztalataikat a pártépítés során biztosan jól kamatoztathatták. Az EP választásokon nem jelentkezett konkurens zöld párt, így a zöld ideológiai iránt elkötelezettek szavazatai nem oszlottak meg, ráadásul a többi párt zöld ügyekért felelős politikusai (például a fideszes Illés Zoltán) alig-alig hallatták hangjukat a kampány során.

Az LMP mozgalom megalakulása, majd az LMP-HP pártkoalíció létrehozása is szerencsés időpontban történt. Az a szörnyűség, amit hazánkban az elmúlt négy évben politikai életnek neveznek; a parlamenti pártok némely (főként önkormányzati) képviselőivel kapcsolatba hozható korrupciós ügyek; az újnyilas szélsőjobb zajos utcai megjelenése és az ellene való föllépés hatástalansága; egyáltalán: az ellentétes oldalon álló politikai erők közötti bármilyen érdemleges párbeszéd teljes ellehetetlenülése a választók tömegeit ábrándította ki parlamenti pártjainkból. Közöttük sokan vannak, akiket érdekelne egy normális politika élet, általában elmennek szavazni, s körükben egy, a hagyományos kereteken túllépni szándékozó, magát sem bal- sem jobboldalinak nem definiáló, s a hazai „pártpolitika” meghaladását hirdető, s ezt nevében is reklámozó politikai alakulat (ami persze párt, ha egyelőre bázisdemokrata is) vonzó lehetett. Lényegében a 2002-es választások idején megismert „Centrum-jelenségről” van szó. Nem véletlen, hogy az LMP-HP vezetői között – hasonlóan a néhai Centrum-párthoz – számos, korábban más pártban tevékenykedő politikust (volt MDF-es országgyűlési képviselő, ex-fideszes és ex-szdszes polgármesterek) és (főként egykori szabad demokrata) aktivistát találunk.

Bár Schiffer András az LMP-HP szóvivője (nota bene ez igen fontos poszt, hiszen a párt 13 fős választmányának képviseletére a három szóvivő jogosult!) „vulgárpolitológiai” véleménynek tartotta, hogy az SZDSZ-től vettek el szavazatokat (szerinte miattuk legfeljebb pár ezer vokstól estek el a liberálisok), az LMP-HP-re adott szavazatok területi eloszlása ennek ellenkezőjét valószínűsíti. Budapesten az LMP-HP tizenegy kerületben ért el 5százalékot meghaladó eredményt (ez a pártra adott összes szavazat több mint 20 százalékát jelenti!), pontosan azokban, ahol a liberális párt 2004-ben a legjobban szerepelt. A megyei jogú városok közül az LMP-HP 3 százaléknál több voksot Pécsett, Veszprémben, Szegeden és Érden gyűjtött be. 2004-ben az SZDSZ Szegeden, Veszprémben és Pécsett is 9 százaléknál jobb eredményt ért el.

A kérdés ezek után az, hogy az LMP-HP-nek milyen esélyei lehetnek a 2010. évi országgyűlési választásokon. A párt vezetői biztosra veszik a bejutást, s bár ezt akár kincstári optimizmusnak is tekinthetnénk, véleményüket több elemző is osztja. Én árnyaltabban látom a kérdést. A területi listák állításához minimálisan szükséges mintegy 37 ezer érvényes kopogtatócédula összegyűjtése nem okozhat gondot, ám ahhoz, hogy mind a 176 körzetben lehessen az LMP-HP jelöltjére szavazni, országosan valamivel több, mint 130 ezer érvényes kopogtatócédulára van szükség (ehhez a tapasztalatok szerint legalább 150 ezer darabot kell leadni). Ráadásul a minimum 750 ajánló szelvényt olyan választókörzetekben is meg kell szerezni, ahol most a párt alig néhány tizedszázalékos eredményt ért el. Mindez nem lehetetlen, de komoly munkát, s nem kevés pénzt igénylő feladat lesz.

Ennél sokkalta nehezebb a kellő számú szavazó megnyerése. A két utolsó országgyűlési választás adatai (2002: 70 százalék; 2006: 64.) alapján valószínűsíthető, hogy a szavazási hajlandóság 2010-ben megközelítheti a 70 százalékot, ami azt jelenti, hogy az LMP-HP-nak az EP-választásokon elért 2,6 százalékos eredmény puszta megtartásához is meg kell dupláznia szavazói számát, a biztos bekerüléshez pedig voksainak megnégyszerezése szükséges. Ehhez nem látszik elegendőnek a zöld ideológia iránt elkötelezettek, a „centrumisták” és a kiábrándult liberálisok együttes tábora, annál is inkább, mert e választói rétegek a most távolmaradtak között inkább alul, mint felülreprezentáltak. A párt növelheti szavazótáborát az immár végképp pártjukvesztett liberális szavazók egy részével, de igencsak valószínűtlen, hogy a maradék SZDSZ-esek döntő többsége egy zöld párthoz vándorolna; az SZDSZ széthullása inkább néhány tized, legfeljebb 1 százaléknyi plusz szavazót hozhat. Igazán jelentős számú választót az MSZP népszerűségének további csökkenéséből remélhetnek, vagyis abból, hogy az ellenzékre szavazni nem akaró kiábrándult baloldaliak számára egyfajta elfogadható protest-pártként jelenthetnek meg. Erre – gondolom – az szocialisták is számítanak.

Az LMP-HP vezetői mindenesetre nagyratörő terveket dédelgetnek. Mint Schiffer András nemrégiben kijelentette „nem egy öt százalék körül bohóckodó párt” szeretnének lenni. Bár jó félévvel a választások előtt igen kockázatos jóslásokba bocsátkozni, én úgy vélem, hogy az LMP-HP 2010-ben legfeljebb egy 5 százalék körül „bohóckodó” párt lesz, de valószínűbb, hogy eredménye a néhai Centrum Párt 2002. évi 3,9 százalékához áll majd közelebb. Az igazi áttörésre talán 2014-ben kerülhet sor, ám addig sok minden megváltozhat. Még akár a választási rendszer is.

Miért A magyar jobboldal természetrajza Köztes demokrácia A nyugattalan Magyarország