A méltányosságról

Minden új cégnek célszerű meghatároznia profilját. Különösen így van ez egy olyan céggel, amely olyan – talán nem megszokott – nevet választ magának, hogy „Méltányosság”. Mit akar kifejezni ez a névválasztás? Bár évek óta ilyen név alatt nyilatkozunk, készítünk jelentéseket, szervezünk konferenciákat, most – amikor agytrösztté alakulunk – vetődik fel igazán élesen ez a kérdés. De mindjárt el is kell hárítanunk az egyértelmű választ. A mai Magyarországon a méltányosság szónak legalább kétféle jelentése van, és sajnálatunkra, az első jószerivel ismeretlen.

Hadd kezdjem egy politológusok számára ismertebb példával. Nyugat-Európában van egy közismert politológiai fogalom, úgy hívják: konszenzuális demokrácia. Eredeti értelmében a fogalom intézményes szerveződési elvet, intézményes procedúrák sajátos elrendeződését jelenti, nem pedig – mint nálunk – magatartásmódot. Magyarországra honosítva a fogalom átlényegült; nálunk a konszenzusos demokrácia valójában a politikai riválisok „helyes” magatartása eredményeképp létrejövő megegyezés. Az, hogy hogyan és miért kellene megegyezni; az hogy milyen eljárásokon keresztül és milyen hatállyal történjék e megegyezés, a „honosított” konszenzusfogalom vallói számára voltaképp másodlagos. Egyezzünk meg, béküljünk ki egymással. Vagy ahogy naponta halljuk: ne veszekedjenek a politikusok!

Természetesen nem a konszenzuális demokrácia ellen beszélek. Hogyan is tehetném, hiszen Magyarországon jószerivel nem is ismerjük ezt a demokráciaformát. Nem pontosan tudjuk és értjük, hogy a konszenzus Nyugat-Európában nem elsősorban a magatartásokban, a politikai kultúrában jön létre, hanem attól konszenzuális a demokrácia, amilyen az intézményes elrendeződés.

Ilyen értelemben látunk „megkettőződést” a méltányosság fogalmával is. Deborah Stone: Policy Paradoxon. The Art of Decision Making című könyvében az egyik fejezetnek ezt a címet adta: Equity. A szó magyarul méltányosságot jelent s ez a szó a mi agytrösztünk neve is. A méltányosságról szóló fejezetben azonban Stone világossá teszi, hogy a méltányosság számára a javak elosztásáról szóló kortárs amerikai viták egyik kulcsfogalma. Igen, dőlt betűkkel írom, hiszen a szerző egyenesen nagyjelentőségű vitáról beszél, amely – szerinte – négy törésvonalat képez a vitában résztvevő felek között. Nem fogom ismertetni ezeket a törésvonalakat, csupán a végeredményt összegzem: a méltányosság fogalma körüli vita meglehetős élességgel megkülönböztet egymástól két tábort: konzervatívokat és liberálisokat. S a megkülönböztető jegy nem is az közöttük (mint első ránézésre talán gondolnánk), hogy az egyik tábor (történetesen a liberálisok) használja a méltányosság kifejezést, míg a másik tábor (a konzervatívok) nem használják; bizonyos szavak bizonyos oldalakhoz kapcsolása és kisajátítása Magyarországon divat, a fejlett Nyugaton azonban nem. Magyarországon valóban megfigyelhetjük, hogy ha nagyon szórványosan is, de felbukkan a méltányosság szó, akkor elsősorban a liberális oldalon, míg a másikon szinte mutatóban sem. A két tábor közötti megkülönböztető jegy azonban ebben a Stone által összefoglalt nyugati vitában (amelynek két pólusán olyan nevek állnak, mint Rawls és Nozick) nem más, mint hogy a javak elosztásához, a szabadsághoz, a tulajdon egyéni vagy kollektív formájához s végül az emberi motivációkhoz hogyan viszonyulnak. A méltányosság fogalmának részletes elemzésén keresztül a szerző politikai álláspontok, sőt filozófiai álláspontok különbségeit tárja fel.

2007 májusában Magyarországon messze nem tartunk itt, ezért azután a Méltányosság Politikaelemző Központ egyelőre szándékainál kevesebbet mondhat a méltányosság fenti fogalmáról és szerepéről a demokratikus vitákban. Nem véletlen azonban ez a tartózkodás. A magyar politika krónikusan alulteljesít a politikai szándékok, célok filozófiai megalapozásában – ami pedig a nyugat-európaiság (a vágyott, elérni kívánt angolszász típusú Nyugat) legfőbb megkülönböztető sajátossága. A Stone (és nagyon sokak által) elemzett viták, eszmei-intellektuális pozíciók azonosítása tehát Magyarországon szinte lehetetlen. A Méltányosság Politikaelemző Központ ezt adottságnak és kiinduló helyzetnek tekinti. Kifejezetten elemzésre méltó kérdés, hogy vajon mit jelent, jelenthet ma a méltányosság. Úgy tűnik, egyelőre még nincs itt az ideje, hogy a fogalom elosztási-politikai-gazdasági mibenlétéről, természetéről (azaz a méltányosság-fogalom „elsődleges” jelentéséről) érdemi vita folyjék, ezért az MPK abból indul ki, hogy a méltányosságnak a mai magyar társadalomban – hasonlóképpen a konszenzus fogalmához – kulturális-magatartási jelentése van: méltányosnak tekinthető az az ember vagy az a politikus, aki képes némi megértést tanúsítani egyfelől politikai riválisai, másfelől pedig a politikai osztály ténykedései által érintett társadalmi csoportok iránt.

Ha a méltányosság valódi mibenlétéről zajló viták tekintetében riasztóan állunk, ez utóbbi értelmezési tartományban valamivel jobb, de korántsem megnyugtató a helyzet. A politikai verseny – különösen az elmúlt fél évben – rendkívüli mértékben megtelt feszültséggel, Magyarország egy bal- és egy jobboldali féltekére szakadozott, és eléggé nyilvánvaló, hogy e két félteke között meglehetősen kevés számú méltányos gesztussal, megnyilvánulással találkozhattunk. Akad persze erre „racionális” magyarázat, nevezetesen az, hogy felfokozott helyzetben, indulatokkal teli légkörben hallgatniuk kell a méltányosság múzsáinak, mert egyszerűen lehetetlen bármiféle közelítés és közvetítés.

Meglehet – bár nem hinném – ez a „racionális” magyarázat tartalmaz igazságot. Mégis azt gondolom, hogy addig is, amíg a hazai közéletben kicsit kedvezőbbek lesznek a feltételek a méltányosságról (mint elosztási elvről) szóló – ha tetszik: szakpolitikai – vitához, nem árt méltányosabbnak lenni magatartásunkban. A Méltányosság Politikaelemző Központ persze a legkevésbé sem prédikációs centrum; tudja, hogy milyen a politika természete és nem vár a politikusoktól erkölcsi megvilágosodást. A Központ célja sokkal inkább az, hogy magatartásával, méltányos szemléletével és állásfoglalásaival hozzásegítse a tágabb politikai közösséget a politikáról folytatott valódi vitához, hozzájáruljon ahhoz, hogy az emberek egyáltalán észrevegyék, hogy mi a lehetséges viták tárgya és mi lehet azok hozadéka.

Nincs több szándékunk, mint amit Deborah Stone is kimutat: lássuk, kik és milyen nézeteik alapján liberálisok, konzervatívok, szociáldemokraták, vagy bármilyenek. Lássuk és próbáljuk megérteni, mit és miért gondolnak úgy, ahogy gondolják. Ezt akarjuk. Ha a méltányosságról szóló vitát egyelőre időszerűtlennek tartjuk is, a méltányosság magatartása és kultúrája nagyon is aktuális. Bízunk azonban abban, hogy a fogalom két jelentése – tán munkálkodásunk eredményeképpen is – előbb-utóbb összekapcsolódik.

Miért A magyar jobboldal természetrajza Köztes demokrácia A nyugattalan Magyarország