E-vita


A sajtóban és az elemzői oldalakon szinte azonnal ízekre szedték az orbáni évértékelőt, valamint Bokros Lajos beszédét. Sokan utaltak rá, hogy a pártelnök kockázat-minimalizáló beszédet mondott, Bokros Lajos pedig egyfajta „orbánértékelő” beszéddel kívánta a kesztyűt odadobni a kormányzásra készölő Fidesz-elnök elé. A beszédek iránti nagy érdeklődés immár megszokott jelenség, és bizonyítja, hogy mind az állampolgároknak, mind pedig az elemzői közösségnek igénye van a kampányidőszakban (is) a politikusok közvetlen megnyilvánulására, légyen az monológ vagy dialógus. Mindez igazolja a Méltányosság Politikaelemző Központnak a miniszterelnök-jelölti vita intézményesítéséért folytatott „harcát”. A következőkben rávilágítunk arra, hogy bár a pártok egyre magabiztosabbak az on-line terek kezelésében és az ilyen típusú eszközök egymás ellen való alkalmazásában, azonban ez nem pótolhatja a vezetők személyes „összecsapását”.

Háttér

A Pew Internet kutatásai szerint az amerikai fiatalok egyre kevesebbet blogolnak, sokkal népszerűek körükben azon web 2.0-s közösségi portálok (Facebook, Twitter), ahol blog létrehozása nélkül képések rövid üzenetekben tájékoztatni barátaikat éppen aktuális állapotukról. Az említett felmérés szerint Amerika jövőbeli reménységeinek 73 százaléka tagja valamilyen közösségi portálnak. Ezek közül is a Facebook a legnépszerűbb, valószínűleg azért, mert a közösségi oldal státuszüzenetiben mindig lehet „énblogolni”, s a barátok/rajongók vagy egyszerűen kifejezik tetszésüket, vagy pedig még kommentet is fűznek az állapothoz – nem beszélve arról, hogy az állapotsorba szinte minden médiatartalom (videó, cikk) elhelyezhető. Vagyis a Facebook egy valódi, élő, on-line virtuális napló. Az említett Pew-kutatással szemben a Forrester – Európára koncentráló – vizsgálódása szerint az európai fiatalok csupán 41 százaléka használja heti rendszerességgel a közösségi portálokat. Hosszú távon azonban Európában is a közösségi oldalaknak, mindenek előtt a Facebooknak áll a zászló.

A „Fészbuk”, mint politikai eszköz

A 2.0-s eszközök alkalmazása és sikerre vitele Barack Obama nevéhez köthető, aki mind a mai napig több millió rajongót tömörítő Facebook-oldalt üzemeltet. Az amerikai elnök kampánya során felkérte (több szakértő mellett) a Facebook egyik alapítóját is egy közösségi oldal, a myBarackObama.com megtervezése. Obama azóta sem hagyta cserben rajongóit: minden fontosabb politikai megmozdulása hozzáférhető az oldalon.

Magyarországon a webes eszközök politikai alkalmazása két irányba indult meg: egyrészt megjelent a blogot író politikus archetípusa (mindenek előtt Gyurcsány Ferenc), másrészt a radikális/szélsőséges erők kezdték el igazán profi módon kihasználni a web 2.0 áldásait, kialakítva sajátos net-szamizdat világukat és mozgósító rendszerüket. Ebben a helyzetben úgy látszott, hogy éppen a nagy (és közép) pártok mozdulnak lustán, megelégedve a hagyományos kommunikációs lehetőségekkel.

Orbán Viktor 2010-es évértékelőjének előkészítése és a rá adott szocialista válasz ebben a tekintetben fontos változást hozott. A Fidesz elnöke januárban létesített Facebook-oldalt, ahol bepillantást nyerhetünk az orbáni mindennapokba. A pártelnök itt indította el azt a kezdeményezést is, hogy a rajongók (Orbán Viktor kifejezésével „szurkolók”) ötleteket adhattak, hogy miről beszéljen a kormányzásra készülő pártelnök az évértékelőjében. Reakcióként Mesterházy Attila (aki magánszemélyként is regisztrált a közösségi oldalra, így ismerősként is csatlakozhatunk hozzá) javaslatot is tett a YouTube portálon arra, hogy milyen kérdésekkel foglalkozzon vetélytársa.

Orbán Viktor beszéde az elhangzást követő 2 órán belül fel is került a Facebookra, s a rajongók el is árasztották a pártelnököt az elismerő kommentekkel. Nem késett Mesterházy válasza sem, aki szintén a közösségi oldalon kezdte el az Orbán-beszéd kivesézését: már a beszédet követő napon arra volt kíváncsi, hogy mi maradt ki az évértékelőből. Bokros Lajos és csapata sem maradt alul a közösségi tér kihasználását illetően: Bokros rajongói oldalán is elhelyezték és bőven ellátták kommentekkel a vasárnapi programbeszédet.

Sem on-line, sem off-line vita?

Összességében egyrészt az szűrhető le a fenti beszédek és az azokat megalapozó web 2.0-s környezet alapján, hogy politikusaink „haladnak a korral”, valamint, hogy a szélsőjobb által eddig igen jól alkalmazott on-line eszközöket ezentúl az eddigi parlamenti pártok is hangsúlyosabban alkalmazhatják.

Egy másik következtetési irányt pedig a miniszterelnök-jelölti vita körül kialakult helyzet kínálhat számunkra. Látható, hogy a szocialisták (jelesül Mesterházy Attila) folyamatosan színvallásra kívánják késztetni Orbán Viktort a Fidesz programját illetően. Ezt támasztja alá a már említett videó-üzenet, valamint a Fidesz részére irányuló felhívása szakpolitikai viták megtartására. Szintén a legnagyobb ellenzéki párt elnökével kíván (szakmai) vitába szállni Bokros Lajos, aki több ponton is az orbáni évértékelőhöz kapcsolta mondandóját. Egyelőre úgy tűnik, a Fidesz nem hajlandó vitázni („A Fidesznek 2007 decembere óta van programja; hazug, korrupt emberekkel pedig csak az vitatkozik, akinek elment a józan esze…”). A kialakult helyzetet jellemzi, hogy Orbán Viktor a beszédéből kimaradt (és sokak által hiányolt) konkrétumokat a köztévé reggeli műsorában osztotta meg hallgatósággal. Mindezek alapján láthatjuk, hogy a Fidesz egyelőre nem kíván vitába bocsátkozni sem on-line, sem pedig off-line: sem a Fidesz, sem pedig Orbán Viktor nem reagált érdemben (legalábbis egyelőre) a Mesterházy-féle Facebook-offenzívára, ahogyan a hagyományos csatornákon érkezett felhívásokról is hallgatnak.

Bár a 2.0-s eszközök és technikák korántsem pótolhatják a szavazatokért küzdő politikusok személyes vitáit, azonban bizonyos mértékben új színt vihetnek a jövő politikai küzdelmeibe. Lehetséges, hogy az elkövetkezendő évtizedekben a jelölti viták valójában jól előkészített és megkoreografál e-viták (vitasorozatok) lesznek. Egy biztos: egy politikus sem teheti azt meg, hogy kitérjen a „kötelező” on-line és off-line viták elől.

Miért A magyar jobboldal természetrajza Köztes demokrácia A nyugattalan Magyarország