ellenzék
Pártfrakció vagy frakciópárt
A frakciószakadások sajátossága, hogy kialakul egy hatalmi centrum az adott képviselőcsoportban, amely nem ért egyet a párt politikájával, s ez szembefordítja a frakció többi tagjával is. A szakadásokat annak mentén lehet tematizálni, hogy a frakciószakadás együttjár-e pártszakadással illetve, hogy a renitens képviselők egy másik párt képviselőcsoportjába lépnek-e be. Áttekintésünk az 1990 utáni eseményekről.
A jobboldal évtizede?
Azonban tény, a világgazdasági válság, a vén kontinens mélyülő demográfiai és politikai problémái olyan kihívások elé állítják a politikai erőket, amelynek megfelelni csak rugalmas és határozott válaszokkal, ha úgy tetszik, adaptív képességekkel lehet. Megítélésünk szerint ebben a jobboldal jelenleg hatalmas előnyt szerzett, részben saját teljesítménye, részben a baloldali politika ideológiai, kormányzati ballépései miatt. Elemzésünk a változásokról.
A megkettőződött ország
A Fideszt a másik oldalon lényegében soha nem értették meg vagy inkább félreértelmezték a kísérleteit. Sokan ettől tartván már az egypártrendszert vizionálják, én azonban visszafogott lennék ez ügyben, és emlékeztetném a rettegőket: a nyugat-európai demokráciák jóléti periódusában, a 60-as, 70-es években számos országban voltak ilyen kvázi-egypártrendszerek, amikor az ellenzék több cikluson keresztül válsággal küszködött. Az interjú tovább olvasható a Stop-on.
Van-e programja a Fidesznek?
Pillanatnyilag a legnagyobb gond tehát nem az a Fidesszel, amivel ellenfelei vádolják, hogy ti. politikailag radikális, s nem pedig européer párt. Hanem az, hogy valamilyen okból nem veszi a fáradságot, hogy egy kvázi-kétpártrendszerű országban (amelyet nem kis részben a Fidesz szándéka vitt el efelé) megfeleljen az ellenzéktől elvárható követelményeknek. Gondolatok a Fidesz (nem)létező programjáról a HVG hasábjain.
A vezér-aszimmetria kétes egyensúlya
Az elkövetkező egy év politikai küzdelmeit alapjaiban határozza meg az a tény, hogy a baloldali vezéráldozat és Bajnai Gordon miniszterelnökké választása felborít egy öt éve fennálló kényes egyensúlyt: a vezér-szimmetriát. Elemzésünk a kialakult helyzetről.
A konstruktív kormányprogram
Magyarországon mindezekért nem csak az a kérdés, hogy szükséges-e a kormányprogram hivatalos elfogadása a konstruktív bizalmi szavazáson megválasztott miniszterelnök mandátumának keletkeztetéséhez, hanem az is kérdés, hogy mi értelme van egy – a magyar közjog által megkövetelt – „kormányprogramnak” egyáltalán.
Lesz-e Gyurcsány Ferencnek pártja?
Ennek az elemzésnek az a fő állítása tehát , hogy a kormányfői bukást a pártelnöki bukás „alapozta” meg, az, hogy Gyurcsány Ferenc a saját pártpolitikai arénájában szenvedett pusztító vereséget. De vajon miért?
Válságkezelés és sütőzsír
A kormány válság alatti gazdaságirányítása kettős szorításban küzd; egyszerre sújtja a piaci demagógia és a piaci populizmus. Vagyis Gyurcsány újabb programját szokás szerint két irányból érték támadások: a tudományos és gazdasági elitek neoklasszikus csoportjainak részéről, valamint a szélsőségesen heterogén gyűjtőpárttá vált Fidesz (és szellemi holdudvara) felől. Írásunk a kialakult helyzetről.
Előrehozni vagy békén hagyni?
Magyarországon azonban sem az idő előtti kormánybukás, pláne nem az idő előtti választás nem része a szokásrendszernek. Mindez azért baj, mert a szokásrendszer valójában a kialakult politikai mechanizmusok tudomásulvétele és elfogadása. Gondolataink az előrehozott választás lehetőségéről.
A szokásjog kialakítása
Európában az előrehozott választás a politikai verseny és a szokásjog része, de Magyarországon egyelőre még csak tanuljuk, hogy mit kezdjünk vele. Nálunk is többször felmerült ugyan – elsőként a ’90-es évek elején, az Antall-kormány idején, de az ellenzéknek akkor sem sikerült megvalósítania -, mostanáig mégis úgy tekintünk rá, mint ami a magyar szokásoktól idegen. Csizmadia Ervin az Inforádión.
Egy rendkívüli parlamenti ülésnap elé…
Az őszödi beszéd miatt kialakult bizalmi válságban azonban Gyurcsány talán végleg eljátszotta a lehetőségét annak, hogy ezt széles nemzeti konszenzust valaha is tető alá hozhassa. De valljuk meg őszintén, a jelenlegi magyar demokrácia úgy tűnik nem érett még meg erre a megegyezésre. Elemzésünk az aktuális helyzetről
2009 chartái
2009-ben – nézetünk szerint – öt területen szimbolikus és tényleges lépésekre van szükség. Mindezeken túlmenően természetesen nagyon sok egyéb teendő is van. Ha a magyar kormányok és ellenzékük a „nagy dolgokban” nem képesek elemi szintű együttműködésre, addig a kisebb dolgokban sem lesz előrelépés, és mindenki a sült galambra fog várni.
Egy miniszterelnöki interjú
Amikor „szokatlan” kérdezési technikáról és riporteri attitűdről beszélünk, akkor arra gondolunk, hogy a riporter (Apáthy-Tóth Kata) Magyarországon szokatlan bátorsággal és elszántsággal faggatta a miniszterelnököt, aki – nyilván ennek hatására is – eléggé elbizonytalanodott, és jóval a szokott formája alatt teljesített. Meglátásaink az ominózús interjú kapcsán.
Régi recept új időben?
A magyar gazdaságpolitika a kormányzati ciklusokon átívelő jelleggel háromszor esett már a túlzott egyensúlyközpontúság hibájába, melyért – térségi versenytársainkhoz viszonyítva – számottevő növekedési és beruházási deficittel, magas kamatszinttel, valamint a belső kereslet szűkülésével volt kénytelen fizetni: a ’90-es évek első felében, Orbán kormányzati ciklusának elején és a második Gyurcsány-kabinet időszakában. Elemzésünk a legújabb gazdasági válság hazai hatásairól.
Elfogadott sarokszámok
A Méltányosság mérése szerint a nyár vége óta folyamatosan csökkent annak az esélye, hogy ne legyen 2009-es büdzsé. A legutóbbi állás szerint csupán két ellenzéki távolmaradóra lenne szükség az igenek győzelméhez. A helyzetről Novák Zoltán nyilatkozott a Figyelőnek.
Mítoszok és kockázatok
A válságkezelésére vonatkozó megoldási javaslatok kapcsán körvonalazódó ellentét sokkal mélyebb gyökerű annál, hogy pusztán rövidtávú aktuálpolitikai megfontolásokra vezethetnénk vissza. Voltaképpen a növekedésösztönzés és az egyensúlyközpontúság híveinek több mint másfél évtizedes vitájának újabb fejezete körvonalazódik a válság kapcsán, melyben az érvek és ellenérvek a szokásos mintázatot követik. Elemzésünk az aktuális helyzetről és történelmi tapasztalatokról.
Kormányzati kommunikáció és beavatás
Magyarországon úgy alakultak a történelmi körülmények, hogy mindig is szükség volt egy rendszert (olykor válságot) menedzselő nagy kormánypártra. Ezt nem nagyon lehetett leváltani, viszont megújulni sem nagyon tudott. Meglátásaink az aktuális hazai helyzetről.
Politikai vezetés – válsághelyzetben
Igazából az érdekel, hogy vajon hogyan változtat egy válság a politikai vezetés természetén. S hogyan lehetséges, hogy Gyurcsány Ferenc ezúttal újabb szerepekben: válságkezelőként és egységteremtőként bukkan fel? Hogyan sikerülhet mindez Magyarország 1990 óta immáron leghosszabb ideig hivatalban lévő miniszterelnökének, akit sokan és sokszor temettek már, illetve akinek politikai bukását általában biztosra veszik, csak idejét gondolják még jócskán kitolhatónak.
A történelem pártjai
Más pártok, más szellemi erőterek, más hatalomközpontok fejlődtek ki a korábbi jelentéktelenségből, az utolsókból elsők, a törpékből nagyok, majd óriások lettek, az MSZP és a Fidesz eluralta a politikai mező két oldalát, és az egykori rendszerváltó nagypártok immár legfeljebb csak szövetségesként asszisztálhattak az időközben az ő politikai oldalukra tévedt új nagyok mellett. Elemzésünk az okokról.
Nemzeti csúcs és a kormányzás reformja
Miközben a kormány és a miniszterelnök az elmúlt napokban igyekezett gyors, rugalmas és „kreatív” lenni, felmerülhet a kérdés: vajon képes lesz-e úrrá lenni a halmozódó problémákon? Vagy ellenkezőleg: a válság lesz Gyurcsány Ferenc számára az origo, ahonnét elrugaszkodva felülírhatja mindazt, ami az elmúlt két és fél évben történt?
Adó és bizalom
2007 utolsó két negyedéve egy százalék körüli gazdasági növekedése ráirányította a közvélemény figyelmét Magyarország versenyképességének – valójában már 2001 óta tartó (!) – folyamatos romlására. A miértekre és a nemzetközi jó példákra kerestük a válaszokat.
A konszenzus időszerűsége és irrealitása
A magyar demokrácia elmúlt 18 évét végigkíséri a konszenzus, az összefogás, az együttműködés ködös igénye. Ám ez a jóravaló igény soha semmilyen vizet nem zavart, soha semmilyen változást, a konszenzus tartalmi elemeinek végiggondolását és a megvalósításukra vonatkozó tervet nem eredményezett.
A reform fundamentuma
Az elmúlt években a koalíciós kormány igyekezett összehangolni a pártpolitikai érdekeket és a reformszellemet. A kísérlet legjobb esetben is torzóban maradt. Gondolatok az okokról és a lehetőségekről.
Jelölés és választás
Gondolatok a Legfelsőbb Bíróság új elnökének jelölése és egy új alkotmányos szerkezet megalkotásának igénye kapcsán.
Egy „természetes” kényszerkoalíció vége
Gondolatok a MSZP-SZDSZ koalíción alapuló Gyurcsány-kormány válságáról, a reformok sikertelenségének okairól.
A konszolidáció-diskurzus
A demokratikus konszolidáció Magyarországon és Nyugat-Európában teljesen másképp zajlott, amely alapvetően az eltérő politikai és történelmi hagyományokon alapul. Írásunkban a miértekre keressük a válaszokat.
A magyar baloldal új kihívása
Milyen kihívásokkal szembesül a Gyurcsány-kormány amikor a baloldaliságot és a piacelvűséget probálja Magyarországon közös nevezőre hozni? Gondolatok a a 2008-as népszavazás után.
A „brownizmus” és a magyar helyzet
Vajon a a blairizmus után brownizmus is irányt mutathat a magyar baloldalnak? Egy kis nemzetközi kontextus a 2008-as népszavazás kapcsán.
Három párt – hat irányzat
Elemzésünk a három legjelentősebb parlamenti párton (MSZP, Fidesz és SZDSZ) belül tapasztalt különböző irányzatokról a 2008-as népszavazás (háromigenes) fényében.
A miniszterelnök válaszolt
A Méltányosság Politikaelemző Központ beszélgetés-sorozatot indított a hazai közélet legfontosabb szereplőivel. Ennek a sorozatnak első eseménye volt a miniszterelnökkel folytatott beszélgetés, amelyre július 5-én került sor – a Népszabadság online jóvoltából.