A Covid-19 jött, látott, és felforgatta az életünket. Felülírta a szokásainkat, mindennapi rutinunkat, megváltoztatta a munkavégzés, a tanulás, az emberi érintkezés formáit. Felszínre hozta az emberek félelmeit, szorongásait, de eközben sok esetben lökést adott a kreativitásnak és az alkotókedvnek is.

A pandémia becsukta az ajtót mögöttünk, és a négy fal közé zárt minket, ugyanakkor ki is nyitott néhány ablakot, talán éppen az agyunkban, a lelkünkben, a szívünkben. Felértékelődtek az emberi kapcsolatok, a család szerepe és a szabadság, a szabad mozgás iránti vágy. Mindazonáltal milliók kerültek utcára világszerte, többszázezer  embert elveszítettünk, és rengeteg embertől emberfeletti erőfeszítést kívánt a világjárvány, és számos ország továbbra sincs túl a nehezén. 

A világjárvány sok mindent megváltoztatott, de vajon hogyan hatott a politikára? Ennek jártunk utána ebben a kutatásban, méghozzá oly módon, hogy – egy korábbi kutatásunk mintájára –  négy európai vezető válságkommunikációját vetettük össze a kezdetektől a nyitásig. A politikai vezetők előtérbe kerültek a pandémia hatására, jelenlétük a nyilvánosságban megsokszorozódott, talán csak a kampányok idején vetül rájuk ennyi reflektorfény. De vajon mire használták ezt a kéretlen figyelmet, milyen szerepfelfogást követtek, milyen stratégiát alakítottak ki, hová helyezték a hangsúlyt. Megvizsgáltuk a megnyilvánulások tendenciáját, tematikai ívét (öt tényező alapján: hatalompolitikai, szupranacionális, világszervezetek, gazdaságpolitikai és járványügyi faktor), konfrontációs szintjét, és elkészítettük a négy vezető audiovizuális megnyilvánulásainak idővonalát is, amelyen napról-napra le lehet követni nyilatkozataikat. 

Lássuk mire jutottunk…

Szolidáris szuverenitás

Emmanuel Macron válságkommunikációja

A francia köztársasági elnök a vizsgált időszak alatt 28 koronavírushoz kapcsolódó videóban szerepelt. Elsődleges kommunikációs platformja az Elysée honlapja, amelyen külön tematikus mappát hoztak létre a koronavírushoz kapcsolódó szerepléseinek. Jelen van továbbá minden közösségi média-platformon, ugyanakkor Orbán Viktorral szemben kevéssé hangsúlyos a kifejezetten ezekre a felületekre gyártott tartalom. Összesen három olyan videó volt, amely kizárólag a Facebook-oldalán jelent meg, a honlapon nem. Az nem volt világos, hogy ez milyen rendezőelv szerint alakult így. A honlapján megjelenő beszédek, sajtótájékoztatók hanganyagából gyakran készítenek rövidebb videókat is a különböző kórházi, vagy gyárlátogatásai képi aláfestésével. Ezek azonban csak vizuálisan térnek el a honlapon megjelenő nyilatkozatoktól, tartalmukban nem.

Macron nyilatkozatai jól tükrözték a járvány görbéjének alakulását az országban, a kezdeti tájékoztató jellegű megnyilvánulásokat idővel felváltották az újranyitást és gazdasági válságkezelést célzó intézkedések bejelentése. Február 27-től kiemelt figyelmet szentelt a vírussal kapcsolatos közérdekű információk bemutatásának, visszatérően emlékeztetett a különböző óvintékedések betartására. Folyamatosan kifejezte háláját és elismerését mindazoknak, akik részt vettek a vírus elleni küzdelemben. Beszédeibe eleinte még a kitettség és a bizonytalanság kommunikálása is belefért. Egy kórház látogatása során szülésznőkkel beszélgetve például elismerte, hogy nincs elég maszk. Április 8-ig ő maga sem hordott maszkot, ami mögött kommunikációs szempontból az állhat, hogy hangsúlyozta, hogy előbb az orvosokat kell ellátni védőfelszereléssel. A kezdeti maszkhiány és a felkészületlenség érzete, a vírus későbbi sikeres visszaszorítása ellenére is, negatív hatással volt népszerűségére, holott stratégiájának lényege épp az lehetett, hogy a személyéhez köthető sikeres válságkezeléssel ellensúlyozza a korábbi sárgamellényes tüntetések által okozott népszerűségvesztést. Az újranyitás küszöbén végzett közvélemény-kutatás szerint, miközben a franciák fele egyetért a kormány újranyitási tervével, csak 30-40%-uk tartotta Macront kompetens válságkezelőnek.  

Stílusát tekintve beszédei érzelmesek, sokak szerint túl intellektuálisak. Tartalmilag két fő gondolatkörbe rendezhetőek, az összefogás, egység, és szolidaritás fogalmai köré, valamint a nemzeti és európai szuverenitás köré. Ez utóbbi maximálisan illeszkedik abba a Méltányosság Politikaelemző Központ által már korábban vizsgált kommunikációs narratívába, amelyet megválasztása óta képvisel. Esetében a vírus okozta kihívás nem okozott elmozdulást kommunikációs téren, szereplései konzisztensek a beiktatásakor megfogalmazott irányelvekkel, amelyben megkísérelte újrapozícionálni Franciaországot a nemzetközi porondon azáltal, hogy nagyobb szerepet vállal, mind globális konfliktusok rendezésében, mind az Európai Unió jövőbeli irányának meghatározásában.

Az általunk vizsgált kritériumok közül az egészségügyi, szociális, és a humanitárius faktorok mellett leggyakrabban a gazdaságpolitikai és a szupranacionális faktor jelent meg beszédeiben. A világszervezeti faktor a vizsgált periódus vége felé, a különböző újraindítási tervek, valamint a vakcinagyártás kapcsán került elő. Macron visszatérően hangsúlyozta, hogy a vakcinának olyan közkincsnek kell lennie, amelyhez globálisan mindenki hozzáférhet. A hatalompolitikai faktor egyáltalán nem jelent meg esetében. Kommunikációja nem volt pártpolitikai mezőben értelmezhető, egyetlen egyszer sem említette a pártokat vagy az ellenzéket, folyamatosan társadalmi összefogásra szólított fel, ugyanakkor, Orbán Viktorhoz hasonlóan, nagyon erős háborús, harci retorikát alkalmazott. Számára a vírus volt az ellenfél. Mint fogalmazott, az ellenség láthatatlan, de közösen legyőzhető.

A szolidaritás motívuma a nemzetközi válságkezelés terén is megjelent. Miközben hangsúlyozta a nemzeti szuverenitás növelésének fontosságát, elítélte az egyeztetés nélküli nemzeti válaszokat az unión belül (ld. határok lezárása). A közös európai válságkezelést, és az európai szuverenitás növelését látta a vírus legyőzésének zálogának. Miközben magyar szemmel a nemzeti szuverenitás és az európai szuverenitás növelése kizárná egymást, Macron esetében hivatali ideje kezdete óta kéz a kézben jár ez a két fogalom. Felfogása szerint ugyanis csakis az európai szuverenitás megerősítésével növelhető a francia szuverenitás. Ennek megfelelően visszatérő eleme volt beszédeinek, hogy bizonyos területeken (például maszkok és lélegeztetőgépek gyártása) csökkenteni kell a külföldi kiszolgáltatottságot, növelni kell, mind a nemzeti, mind az európai gyártási kapacitást. E mellett, mind az autóipar, mind a kulturális szektor védelme kapcsán felmerült, hogy védekezni kell Kína és az Egyesült Államok gazdasági terjeszkedése ellen. E tekintetben defenzív politikát hirdet. Beszédeiben ez határozottan, de nem konfrontatív módon jelenik meg.

A gazdasági helyreállítás azonban majd csak a vírus sikeres legyőzésével, és egy vakcina megalkotásával érhető el. Macron rendkívül aktív volt a vírus elleni harc globális szervezésében, illetve az uniós válságkezelés elveinek lefektetésében is. Angela Merkellel közösen javaslatot tettek egy ötszázmilliárd euró összegű uniós gazdaságvédelmi tervre. Geopolitikai látásmódjának megfelelően, beszédeiben hangsúlyosan szerepelt Afrika segítése is. Habár ezúttal nem említette, korábbi beszédei alapján tudhatjuk, hogy számára ez szorosan összefügg a migráció kérdésével, álláspontja szerint ugyanis helyben kell megoldani azokat a problémákat, konfliktusokat, amelyek a tömeges elvándorlást eredményezik. Ahogy a klímavédelem kérdését, úgy például ezt a témát sem engedte el. Nagyfokú konzisztencia jellemzi kommunikációját, amelyből a válság se tudta kizökkenteni. Elképzelhető azonban, hogy épp emiatt a következetesség miatt nem tudta felhasználni az egyébiránt sikeres válságkezelést politikai ázsiója növelésére.

Az idővonal megtekintése teljes képernyőn

Karakterváltás karantén idején 

Boris Johnson válságkommunikációja

Boris Johnson, bár régóta prominens szereplője a brit politikának, csak 2019 júliusában lett miniszterelnök, tehát nem régen került a legfelsőbb vezető pozícióba. Kommunikációs stílusáról mégis egy stabil kép alakult ki a brit választók fejében, mivel már évek óta prominens, a médiában gyakran felszólaló politikus. A koronavírus által okozott vészhelyzetet pedig arra használja fel, hogy ezen a képen módosítson.

Johnson nagyon aktív a járványhelyzet alatt. Február 28 és június 5 között ötvenkilenc nyilvános videóban érintette a vírus ügyét, mindezt úgy, hogy áprilisban alig-alig szólalt meg, mivel ő maga is elkapta a vírust, és ebben az időszakban lábadozott. A videók nagyobb részét sajtótájékoztatói és parlamenti felszólalásai adják. Előbbieket napi, utóbbiakat heti rendszerességgel láthatja a közönség, és rendszerint 30 és 60 perc közötti időtartamúak Mielőtt elkapta a vírust, minden nap tartott sajtótájékoztatót, felgyógyulása óta viszont ritkábban beszél ő maga; a napi sajtótájékoztatókat minisztereivel felváltva tartja (mindenki a saját tárcájának megfelelő témákról nyilatkozik, a legnagyobb horderejű intézkedéseket pedig Johnson jelenti be). Facebook-oldalán ezekből rendszerint rövid, kb. 1 perces részleteket ragad ki, de a sajtótájékoztatókat teljes egészükben újraközli.

A járvány terjedésének korai szakaszában Johnson megpróbálta a problémát minél kisebbnek beállítani. Elsősorban a kézmosás és az óvatosság fontosságát hangsúlyozta, de szívesebben beszélt más, a vírushoz nem kapcsolható témákról. Március közepétől kénytelen volt azonban egyre többet foglalkozni az üggyel, és fokozatosan jelentette be az újabb és újabb, a vírus terjedését lassító intézkedéseket. A többi európai kormánynál (jellemzően) minden lépést kis késéssel követett, próbálta húzni az időt, ameddig tudta, március 18-ától gyakorlatilag szinte az ország teljes lezárására kényszerült. Késlekedését azóta is folyamatosan bírálja mind a sajtó, mind az ellenzék.

Amint elkerülhetetlenné vált, hogy a víruskezelés a kormányzati kommunikáció középponti elemévé váljon, kiszorítva minden egyéb témát, Johnson megragadta a lehetőséget, és politikai profiljának megváltoztatására tett kísérletet. A brit miniszterelnök több mint egy évtizede az egyik legmegosztóbb politikusnak számít hazájában, aki mind stílusával, mind állításaival kilógott még saját pártjából is. Bár mindenki elismeri, hogy karizmatikus személy, aki remek kommunikátor, állításaival még mérsékelt konzervatív szavazók sem szoktak egyetérteni. Különösen igaz volt ez a Brexit kapcsán, amelynek pártjában fő szószólója volt, és kisebbségben maradt (ezért sem lehetett miniszterelnök-jelölt korábban). Megválasztása óta a fő feladata a brit kilépés levezénylése volt, amely nem konfliktusmentes, sőt az országban továbbra is kvázi-polgárháborús állapot uralkodik a Brexitet pártolók és a kilépést ellenzők között. Johnson ennek a harcnak a legemblematikusabb figurája, az Egyesült Királyság fele rajong érte, a másik fele megveti. Emellett, hiába számít populista politikusnak, egy gazdag és előkelő családból származó, kiváló oktatásban részesülő emberről van szó, akit éppen ezért sokszor kritizáltak azzal, hogy az átlagpolgár (és különösen a vidéki átlagpolgár) problémáit nem érti.

Ezt a képet kívánja Johnson átformálni. Most, hogy a Brexit végső fázisába érkezett, belátta, hogy megosztó botránypolitikusként nehéz lesz kormányoznia az országot, és a vírus elleni küzdelem kiváló lehetőséget biztosított számára, hogy egy nemzetegyesítő figurává váljon. Felszólalásai szinte kivétel nélkül technikaiak, szakmaiak: a vírus elleni küzdelem lépéseiről beszél, amikor csak lehet, a pártpolitikától független szakemberekkel körülvéve (napi sajtótájékoztatóin a kormány egészségügyi és tudományos tanácsadóival együtt válaszol a kérdésekre), minden konfliktust kerülve teszi bejelentéseit. Folyamatosan a tudományos álláspontra hivatkozik a döntések meghozatalakor, és rendszerint az egyszerű emberek heroikus küzdelmét dicséri, valamint az áldozatokkal vállal szolidaritást. Retorikájában a megnyugtatás és a megértés nyelvezete dominál, a vírus elleni küzdelmet csak ritkán hasonlítja háborúhoz, és folyamatosan hangsúlyozza, hogy a nehezén már túljutott az ország. Az ellenzéki politikusok és az újságírók kritikus kérdéseire rendszerint megértéssel válaszol, és állítja, hogy a javaslatokat megpróbálják beépíteni a kormányzati politikába. Sőt, saját pártja képviselőit is nyugalomra inti, amikor azok a Parlamentben kritizálják az ellenzéki vezetők nem eléggé kooperatív viselkedését!

Johnson tehát arra tesz kísérletet, hogy megosztó politikusból nemzetegyesítő, közkedvelt vezetővé váljon a víruskezelés kapcsán. Kerüli a konfliktusokat, ellenfeleit akkor sem kritizálja, ha azok számonkérik az ő intézkedéseit, egy olyan politikus arcát veszi fel, aki megérti az átlagbritek problémáit (a sajtótájékoztatók egy részén előre rögzített „állampolgári kérdésekre” is válaszol), miközben az általa korábban elvetett szakmaiság és tudományosság előtérbe került a kommunikációjában. Más kérdés, hogy a brit víruskezelés európai összehasonlításban egyelőre sikertelennek tűnik, ráadásul saját tanácsadója májusban megszegte a kormány egyes előírásait, ami miatt botrányba keveredett a miniszterelnök is, így népszerűségi mutatói, bár márciusban nagyot javultak, az elmúlt hetekben padlót fogtak, tehát elképzelhető, hogy kénytelen lesz stratégiát váltani.

Az idővonal megtekintése teljes képernyőn

TimelineJS Embed

TimelineJS Embed

Konfrontáció mellőzve

Angela Merkel válságkommunikációja

A német szövetségi kancellár nyilvános fellépéseire, beszédeire általában véve is az volt a jellemző a koronavírus németországi megjelenése előtt, hogy csak ritkán használt támadó jellegű elemeket, és még ilyen esetekben is kerüli a személyeskedést. Ennek is köszönhető, hogy személyes népszerűsége a hatalomban eltöltött első évtizedében magas volt, olyanok is el tudták őt fogadni, akik nem az ő pártját, illetve pártszövetségét (CDU/CSU) támogatták. Amint olyan megosztó téma uralta a német közéletet, mint a menekültválság 2015-től kezdve, népszerűségi értékei – ha nem is kizárólag emiatt – jelentős mértékben estek.

A 2020. március és május közötti időszak kancellári kommunikációjának (A kancellár nyilvános szerepléseit elsősorban a kancellári hivatal honlapja alapján követtük, de figyeltük a német szövetségi parlament alsóháza honlapját is.) legszembetűnőbb jellemzője az, hogy olyan témákban nyilvánult meg, amelyekben a legtöbb állampolgár egyetért: olyan témákban, és úgy megnyilvánulni, amelyekben a legtöbb választópolgár egyetért, többségükből nem vált ki ellenérzéseket. Másképpen megfogalmazva: a kancellár kvázi pártok fölött álló, államfői szerepet vett fel a koronavírus-válság első negyedévében. Bizonyítja ezt, hogy egyetlen beszédében, felszólalásában és más kommunikációs megnyilvánulásában sem jelent meg hatalompolitikai faktor ezen időszak alatt. Ez így maradt még a parlamenti beszédek során is, amikor pedig az ellenzéki képviselőknek lehetőségük volt kritizálni a kormány munkáját: ilyen volt a parlament május 13-ai ülése, amikor is egy órán keresztül kérdezhették a kancellárt, de ilyen lehetőség volt (pontosabban lett volna) az április 23-ai kormánynyilatkozat is, amikor az ellenzéki frakcióknak volt lehetőségük a kancellárt kritizálni. Ő azonban sosem támadott vissza a válaszaiban, szinte minden esetben a konkrét ügyekről fogalmazta meg a véleményét, más pártok minősítésétől, támadásától következetesen tartózkodott.

Ezek után már nem meglepő, hogy nagyon minimális a konfrontációs szint. A kancellár folyamatosan ügyekről – pontosabban a nagy ügyről, a koronavírus-járvány elleni védekezésről – beszélt és nem intézett támadást szervezetek vagy más országok, kormányok ellen. Az egyik ilyen kivétel a Konrad Adenauer Alapítvány május 27-ei rendezvényén elmondott beszéde, amelyben Oroszország vezetésének politikáját kritizálta, ám hazai szereplők, szervezetek nyilvános támadásától mindvégig tartózkodott. Ehelyett a pandémia elleni hatékony küzdelem szükségessége, a nemzeti összefogás állt kommunikációja középpontjában. A járvány németországi kirobbanásakor, már a válság elején kijelölte ezt az irányvonalat, nagy figyelmet keltett március 18-ai TV-beszédében – a nagy feltűnést már az önmagában megteremtette, hogy Németországban a kormányok vezetői nem szoktak TV-beszédekben fordulni a lakossághoz, ezt a mindenkori államfők szokták megtenni. A rendkívül jól felépített és megszövegezett beszédben a kancellár már az elején köntörfalazás nélkül kifejtette, hogy a helyzet drámai, a lakosság soha nem látott kihívásokkal kénytelen szembesülni a járvány egészségügyi és gazdasági következményei miatt. Ám a politikus nem pusztán észlelte ezt a problémahalmazt, hanem nagyfokú empátiát gyakorolt: tisztában van azzal, hogy a bezárások milyen nehézségeket jelentenek az embereknek és a gazdaság szereplőinek,  rendszeresen köszönetet is mondott a járvány elleni védekezésben résztvevőknek, az egészségügyi dolgozóknak és a kereskedelmi alkalmazottaknak egyaránt. Majd általában véve ígérte meg a lakosságnak, hogy az állam segíteni fog:„Mi meg tudunk és meg is fogunk minden szükségeset tenni annak érdekében, hogy segítsünk a vállalatoknak és a munkavállalóknak ebben a nehéz próbatételben”.. És a lakosság egészét kérte meg a főbb védekezési szabályok – a fizikai távolságtartás, a szükségtelen találkozások elkerülése – betartására.

Az összefogás fontosságát Merkel számos alkalommal hangoztatta,  több olyan sajtótájékoztatóján is beszélt erről, amelyet a tartományi kormányfőkkel tartott tanácskozások után tartott. Az együttműködés, illetve ennek elvárása általában véve is benne van a német politikai rendszer kultúrájában, de a konkrét közjogi helyzet is megkövetelte: ellentétben ugyanis pl. a magyarországi alkotmányjogi helyzettel, sem a német központi kormánynak, sem a szövetségi parlamentnek nem volt joga egyedül kijárási korlátozásokat kihirdetni Németország területére, ezek elrendelése a tartományi kormányok hatásköre. A szükséges járványügyi intézkedések sikere tehát döntően állt vagy bukott a szövetségi kormány és a tartományi kormányfők közötti együttműködésen. Praktikus okból sem lett volna tehát célszerű a kancellárnak nyilvánosan kritizálnia például ellenzéki pártokhoz tartozó tartományi kormányfőket – hiszen velük is együtt kell működni az intézkedések országos szintű érvényesítéséhez –, de ahogy korábban láttuk, mivel a hatalompolitikai faktor teljes mértékben hiányzott Merkel eszköztárából.

Látható viszont az is, hogy ahogy április második felétől egyre jobban erősödtek fel a járványügyi korlátozások enyhítését követelő gazdasági-politikai követelések, a kancellár kommunikációja kiegészült a túlzottan gyors újranyitástól való félelem hangoztatással. A törvényhozás előtt tartott április 23-ai beszédének is az volt a fő üzenete –  és ezt később többször is elmondta  –  , hogy csak megfontoltan, a tudomány képviselőinek a véleményét is figyelembe véve szabad dönteni a járványügyi intézkedések korlátozásáról.

A konfrontációs elemeket szinte teljesen, a hatalompolitikai faktort meg abszolút mértékben mellőző merkeli kommunikáció meghozta sikerét: 2020 májusában a legmagasabb népszerűségi értéket mérték neki 2017 júliusa óta, ami 68 pontos elfogadottságot jelentett, és a pártja, a CDU népszerűsége is nőtt.

Az idővonal megtekintése teljes képernyőn

Ez a harc lesz az első

Orbán Viktor válságkommunikációja

Orbán Viktor stábjára minden bizonnyal nagy hatással volt a Fertőzés című film, ugyanis a Facebook-posztokban átvették azt a dramaturgiai fogást, hogy napokra bontva, a napokat számozva mutatják be a vírus elleni küzdelmet. A filmben az volt a dramatikus csavar, hogy a második naptól indítják a történetet, és az első nap eseményeit csak a film végén mutatják be arra a momentumra szorítkozva, ahogy a vírus átterjed állatról emberre. Ez a csattanó a valóságban elmaradt, máig nem tudjuk pontosan, ki volt a vírusgazda, de az eddigi információk alapján az átfertőzés nagyon hasonlóan történhetett ahhoz, ahogy a film bemutatta. 

Orbán Viktornak közel 100 megnyilvánulását vizsgáltuk a kérdéses időszakban, ami számszerűen többszöröse a másik három vezető szereplési rátájának, tehát pro forma megállapíthatjuk, hogy Orbán Viktor médiajelenléte pregnánsabb volt, mint a nyugati kollégáké, amit arra vezethetünk vissza, hogy Orbán egy ponton meglátta lehetőséget a világjárványban, illetve a járvány elleni küzdelem élharcosának szerepkörében. Persze a történet nem így indult, a járvány kezdeti szakaszában láthatóan fázott a Covid-19 témájától, és az is nyilvánvaló volt, hogy nehezen száll le a migráns tematika vonatáról, és nem szívesen cserél le egy jól felépített és már bejáratott narratívát, egy teljesen bizonytalan témára, aminek a keretezése kidolgozatlan, a kimenetele megjósolhatatlan. 

Az idővonalon pontosan meg tudjuk határozni, hogy mikor fordult át Orbán fejében a járvány akadályozó tényezőből  lehetőséggé. Március 13-án Orbán Viktornak két nyilatkozata volt, az egyik a szokásos péntek reggeli rádióinterjú, a másik egy késő esti Facebook-videó, amit a legtöbb televízió is leadott. Reggel még arról beszélt, hogy ha az iskolákat bezárnánk, akkor vége lenne a tanévnek és a tanárokat fizetés nélküli szabadságra kellene küldeni, illetve a migrációt és a pandémiát azonos súlyú problémaként azonosította: „kétségkívül egy kétfrontos háborúban vagyunk”. Este azonban már tíz akciócsoport létrehozását jelentette be, és az iskolák bezárásáról is döntés született. Nehéz megmondani mi is történhetett a nap folyamán, de az biztos, hogy ez volt az a pont, ahol Orbán elengedte a migrációs tematikát, élére állt a járvány elleni küzdelemnek, és ez a harc vált az elsődleges narratívává. 

Innentől figyelhető meg a legmarkánsabb eltérés a nyugati vezetőkhöz képest, mert ettől kezdve minden üzenet, koncepció, vita, akcióterv és döntés ebbe a keretbe illeszkedve jelenik meg, ezt a vonalat támogatva, ebbe az arculatba simulva. Minden azt a célt szolgálja, hogy a választó számára egy egységes történetté álljon össze a politikai cselekvés. Orbán sikerének egyik fontos pillére, hogy képes történeteken keresztül politizálni, és a politikai storytelling (vö. 4 vezető 40 beszéd: Storytelling) egyik elengedhetetlen komponense az organikus ellenségábrázolás. Ez ezúttal sem maradt el. Miközben Macron, Johnson, és Merkel kommunikációjából szinte teljesen hiányzott a konfrontatív faktor, az orbáni covid-narratíva meglehetősen összetett ellenségkonstukcióval dolgozott. Adott volt maga a pandémia, a láthatatlan ellenség, mely önmagában is elég félelmetes volt ahhoz, hogy a vele való küzdelem megadja a narratíva heroikus karakterét, és az eddigi fő ellenségek másodlagos ellenféllé váltak, a küzdelem hátráltató tényezőivé. Ebben a képletben az ellenzék egyfajta kollaboráns szerepet visz, konkrétan el is hangzik, hogy az ellenzéki pártok a vírus oldalára álltak; Brüsszel, mely nem hogy nem segít, de még hátráltatja is a védekezést, és ahelyett, hogy emberéleteket mentene, álságos jogállami kérdésekkel támadja a magyar kormányt; kitüntetett szerepet kap főpolgármester és hivatala, amely felkészületlenségével és fölösleges okvetetlenkedéseivel komoly károkat okoz;  feltűnik Soros is, aki bejelentkezett új tervével, és a háttérből mozgatja a szálakat; és halványan ugyan, de a migráció is fel-feltűnik, mint kockázati tényező a fertőzés terjesztését illetően. 

Azt, hogy a miniszterelnök erős a politikai storytellingben eddig is tudtuk, az viszont már újdonság, hogy megtanult képekkel kommunikálni. Képekkel támasztja meg a történetet, tulajdonképpen minden egyes Facebook-videója egy-egy imázsfilm, egy-egy zsánerkép,  melyek végül összeállnak egy nagy összképpé, akár egy grandiózus középkori triptichon részjelenetei. És ennek a triptichonnak a fő kompozíciós vezérmotívuma: a harc, az eposzi küzdelem. A miniszterelnök stábjának meggyőződése, hogy Orbánnak ez áll jól, ebben tud kiteljesedni, csak a hadban álló orbáni karakter lehet versenyképes és időtálló. Ezt támasztja meg a covid-narratíva  teljes nyelvi regisztere is, ami a katonai nyelvi nómenklatúra széles spektrumából válogat. A katonai/hadi szóhasználat nemcsak nála fordul elő, Macronnál is jelen van, de sokkal kisebb hangsúllyal. 

A pandémia kapcsán egy másik jelenség eredője is megragadható, a miniszterelnök konfliktusai és kompatibilitási problémái a nyugati vezetőkkel abból is adódhat, hogy Orbán eleve fordított alapállásban áll föl a ringben (ebből adódóan elég kellemetlen ellenfél). Ez a világjárvány idején abban nyilvánult meg, hogy míg Merkel, Macron és Johnson a vírus elleni küzdelem szolgálatába állította a politikát, a magyar miniszterelnök pedig politikája szolgálatába állította a vírus elleni küzdelmet.

Az idővonal megtekintése teljes képernyőn

TimelineJS Embed

TimelineJS Embed

Lakatos Júlia:

Emmanuel Macron válságkommunikációja

Rajnai Gergely:

Boris Johnson válságkommunikációja

Nagy Attila Tibor:

Angela Merkel válságkommunikációja

Novák Zoltán:

Orbán Viktor válságkommunikációja

Reichert Dávid, Báthy Zsombor:

Anyaggyűjtés, feldolgozás, idővonalak szerkesztése