A médiaetikai szabály úgy néz ki – és a rendőri kommunikációs is -, hogy ha mindig közlik, hogy cigány származású volt a bűnelkövető – míg más esetben az etnikumot nem jelölik -, akkor a társadalom úgy vélheti, hogy minden cigány bünőző. Ez pedig elfogadhatatlan. Ennek felismeréséből születtek a rendszerváltás után a hazai iratlan és írott szabályok, melyek viszont átestek a ló másik oldalára. Nem volt szabad cigánybűnözésről beszélni, és nem lehet statisztikai adatokat sem említeni. Ha viszont a tények helyett „szegény bűnözésről” beszélünk ugyan politikailag korrekten járunk el, de nem nevezvén nevén a problémát nem is keresünk adekvát megoldást, és ráadásul a társadalom is megelégeli, ha mások a személyes tapasztalatai, mint amiket a rendőrség vagy a média politikai korrektség gyanánt mond. Most volt egy túlreagált ügy egy kétségtelenül politikailag nem korrekt beszédre. A miskolci eset haszna, hogy ráirányítja a figyelmet egy jóval mélyebb problémára, mint a szegénység, vagy a hatalmi ágak közötti kapkodás, s ez nem más, mint a cigányság helyzete.

A FigyelőNet cikke itt olvasható