A nyilvánosság kiterjesztése
A nyugati demokráciákban is hosszú titkolózási folyamat után alakult ki a mai helyzet. Akár néhány évtizeddel ezelőtt a politikusok egészségügyi állapotának elrejtésére fordítottak sok energiát (például Mitterand francia elnök 1981-től meglévő rákos betegségéről tizennégy évig nem tudott senki); mára azonban komoly változás következett be. A politikusi szerepkör betöltése megköveteli az egészségügyi adatok önkéntes kiteregetését, a politikusi alkalmasság megítéléséhez annak előzetes bemutatása egyre inkább hozzátartozik. A közvéleménynek joga van tudni, hogy vezetőjétől milyen teljesítményt remélhet. Egy beszédzavart okozó stroke-ot valószínűleg nehezebben tolerál, mint egy szívinfarktust. Nem az életkor a legfontosabb tehát, hanem az egészségi állapot, a megbízható politikusi kondíció.
Természetesen egy folyamat újabb állomásán vagyunk. A politikussal szembeni átláthatósági igény a következő állomásokon vezetett keresztül: először a korábbi életút megismerése volt döntő (titkosszolgálati működés, diák- és ifjúkori közéleti tevékenység.) Ezekből vezették le a jelölt identitását, megbízhatóságát, hitelességét. Aztán a gazdasági erő és befolyás ismerete következett, majd a magánéleti és szexuális szokások feltérképezése, és most eljutottunk az „egészségügyi átláthatósághoz”.
„John McCain szenátor, az Egyesült Államok elnökjelöltje például 1173 oldalon adta közre az egészségi állapotáról szóló orvosi dokumentumokat.”
A Méltányosság Politikaelemző Központ felhívja a figyelmet, hogy Magyarországon kialakulatlanok a politikusi vezető-szerep betöltésének előzetes feltételei, azaz a politikussá válásnak egyáltalán nem feltétele a nyilvánosságra hozott információk széles köre. Az persze tény, hogy annak idején tudni lehetett Antall József betegségéről, s az is igaz, hogy egyre jobban ismerjük politikusaink magánügyeit. Ám demokráciánk éretté válása érdekében legalább ennyire fontos lenne, hogy a magyar politikusokról ne pusztán a személyiségi jogaikat érintő kérdésekben legyünk tájékozottak, hanem korábbi politikai és gazdasági tevékenységük se legyen zsákbamacska. A politika presztízsét a média már – már erőszakos „hírhajhászása” korántsem rombolja annyira, mint a politikusok – saját, félreértelmezett magánszférájukat védő – állandó titkolózása.