Mégis úgy fest, hogy a jelöltek kiválasztásában körültekintő államfő a jelek szerint kevesebb energiát fordít arra, hogy a köztársaság fontos közjogi tisztségei lehetőleg folyamatosan betöltve legyenek. A jelenlegi köztársasági elnök regnálása alatt már hónapokon át volt betöltetlen a legfőbb ügyészi poszt, majd ugyancsak hónapokon át az általános országgyűlési biztosi poszt, aztán szintén hónapokon keresztül a „zöld-ombudsmani” poszt, és hónapok óta – jelenleg is – betöltetlen az adatvédelmi ombudsman pozíciója.

Mindez azonban még viszonylag elviselhető nehézségeket okoz a köztársaság életében, ám az a körülmény, hogy a harmadik államhatalmi ág, a határozatait a köztársaság nevében hozó, a szuverenitás legfőbb attribútumait gyakorló bírói hatalom vezetését sem sikerült megoldani, már megengedhetetlen, súlyos hiba, amiért elsősorban az alkotmány okolható, de nem kerülhető meg az államfő morális felelőssége sem. A köztársasági elnök rosszul megválasztott, és következetesen végigvitt jelölési stratégiája szerepet játszik abban, hogy a Legfelsőbb Bíróság és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnöki tisztsége a következő hónapokban – legalábbis hónapokon át – legfeljebb ideiglenesen, átmeneti dőre lehet csak betöltve.

A Méltányosság Politikaelemző Központ leszögezi, hogy a köztársaság jelenlegi helyzetében a bírói hatalom élén indokolt volt a változtatási szándék. Ugyancsak leszögezhető, hogy a kiválasztott utódjelölt – ismét: a köztársaság jelenlegi helyzetében – megfelelő választás volt a köztársasági elnök részéről. Éppen ezért sajnálatos, hogy a nemes és jobb sorsra méltó vállalkozást nem koronázta, nem koronázhatta siker. Ezért a kudarcért a közjogi konstrukció objektív tarthatatlansága és a köztársasági elnök szubjektív jelölési gyakorlata egyaránt okolható.