Archív
A rádióügyek erkölcsszociológiai tanulságai
Ha magyar vállalkozók nem a politikával összefonódva szeretnének érvényesülni, és ha a frekvenciákat elosztó állami tisztviselők is elvek mentén osztanák a frekvenciákat, ha nem nyújtanának be irreális összegű pályázatokat, amelyeket a pályázó se vesz valójában komolyan, akkor mondhatnánk, hogy mindenki a dolgát végzi. Itt senki nem ezt teszi, következésképp előbb-utóbb pofára is esik, csak kérdés, hogy a tanulságot levonják-e, illetve a társadalom egésze számára helyes tanulságot vonnak-e le
Nem-hagyományos termelők
Az elmúlt évtizedekben a nagy nemzetközi olajcégek egyre inkább tért veszítenek a nemzeti olajcégek miatt, melyek túlnyomórészt a még fellelhető hagyományos olaj- és gázkészletek felett diszponálnak. Ezért egyre nagyobb a nyomás ezeken a vállalatokon, hogy a kutatás-termelés, más néven upstream üzletágban új piacok felé nyissanak, többek közt a nem hagyományos fosszilis potenciál területén. Jenei András írása a Világgazdaságban.
Új paradigma: a társadalom
Magyarországon 1987. június 10-én – a szamizdat Beszélő különszámaként – megjelent a Demokratikus Ellenzék nevű csoport „Társadalmi Szerződés” című programja. A maga korában különlegesen jelentős hatást kiváltó írás 25 éves jubileuma talán csak keveseknek jutna eszébe, s nyilván még kevesebben vannak, akik úgy gondolják: a szövegnek lehet aktuális üzenete a ma számára. Holott a 25 évvel ezelőtti szöveg felidézése számos alapkérdéshez vezethet el bennünket, s ezek közül is a legfontosabbhoz: a társadalom problematikájához.
A kettészakadtság értelmezései
Megjelent egy vékony kis kötet. Írója nem szaktudós-történész, hanem író, Börcsök Mária. A kötet címe: Kettészakadt Magyarország. A szerző szakít a megszokott „búsongó” szemlélettel, és a megosztottságot nem istencsapásának, hanem történelmileg állandó adottságnak tekinti. Csizmadia Ervin reflexiója a Népszabadságban.
Demokrácialeckék Athénból
A demokrácia, liberalizmus, piacgazdaság „szentháromság” összekapcsolása – amelyik valóságos közhely volt az utóbbi évtizedekben a felvilágosodás hagyományain nevelkedett európaiak számára – erősen megkérdőjeleződött az elhúzódó válság miatt. Kiderült, hogy sokkal mélyebb problémákról van szó, mint az, hogy helytelen a pénzügyi politika, vagy az, hogy pazarló kormányzati döntések születnek. A háttérben az európai társadalmi modellek válsága áll.
A kormányzás minősége
Ebben az írásban nem az a cél, hogy a „rossz kormányzás” aktuálpolitikai vetületeit (esetünkben az Orbán-kormány tevékenységét) unalomig ismert módon lehúzzuk, és (egy kis kép- és logikai zavarral) ismételten elmondjuk, hogy azért nincs „jó kormányzás”, mert „rossz kormányzás” van. Ilyen típusú elemzésekből tengernyi van, és nem gondoljuk, hogy ezek számát nekünk is szaporítanunk kellene.
Az állam, a szubszidiaritás és a köznevelés
A kormányzat mindent megtett-e a szükséges segítségnyújtás érdekében. Segítséget nyújtott-e a védőnői hálózat fejlesztésével a támogatásra szoruló, hátrányos helyzetű, esetleg mélyszegénységben élő családoknak? Most megtesz-e a kormány mindent annak érdekében, hogy a gyakorlatban megvalósuljon a kötelező óvodáztatás? Épülnek-e új óvodák, bővítik-e a férőhelyeket? Kérdésekre válaszokat elemzésünk adja.
Egyensúlyteremtők és társadalomvédők
A mai magyar pártpolitikai versenyben sajátos munkamegosztás van. A bal oldalon állnak a „gazdasághoz értők”, a jobboldalon a „társadalomhoz értők”. Ezek az önképek kellő elszántsággal töltik meg a feleket: a Fidesz, ha kormányon van, nem törődik a gazdasággal, az MSZP a társadalommal. De meddig folytatható mindez? – Csizmadia Ervin írása a HVG-n.
Három egy ellen?
Egyre többen vizionálnak egy széles politikai összefogást a parlamenti ellenzék erői között. Legutóbb Karácsony Gergely vetette fel, hogy az MSZP, az LMP és a Jobbik közösen támogatott egyéni jelöltekkel megtörheti a Fidesz-KDNP hatalmát a következő választáson. A lehetőségekről Paár Ádám írt a Népszavában.
Gyermekkel szavazni?
Gondolja bárki is, a választójog olyan értékes a mai ember számára, hogy pusztán ezért hajlandó lesz a minél több gyermek vállalására? Paár Ádám írása a Népszaván.
Egy rendhagyó nekrológ
Hamburg gyászba borult november 1-én. Szülővárosában, az Elba-parti Hanza-város temetőjében örök nyugalomra helyezték a 91 éves korában elhunyt Hannelore „Loki” Schmidtet, Helmut Schmidt volt német kancellár feleségét. A magyar média nem számolt be erről az eseményről, ami már csupán annak fényében is meglepő és érthetetlen, hogy az 1970-es, 1980-as években Schmidtnél senki nem tett többet az NSZK és Magyarország kapcsolatainak fejlesztéséért, és férje oldalán a Lokinak becézett Hannelore is ellátogatott hazánkba. Paár Ádám írása a Népszavában.
Az utcai politika
A kormányzat éppen azért csorbítja az Alkotmánybíróság jogkörét, hogy minél több bevételhez juthasson a különadókból és ezáltal csökkenteni tudja a társadalmi feszültségeket. Zsolt Péter a HVG-ben.
Baloldal a jobboldalon
Amikor a Fidesz elnöke 2009-ben először beszélt „centrális erőtérről”, a politikai és a tágabb közvélemény csak arra hördült fel, hogy „micsoda antidemokratikus szándékot takar egy több cikluson átívelő egypárti kormányzás”, ám nem reagálta le a centrális erőtér szavazókra vonatkozó konzekvenciát. Holott centrális erőteret fenntartani, ha egyáltalán, csak úgy sikerülhet egy többségi pártnak, ha folyamatosan képes valamit kezdeni „pótlólagos”, ideológiailag eredendően nem hozzá kötődő szavazóival.
2006: a radikalizálódás kulcséve
A Politológus Hallgatók Országos Egyesületének budapesti rendezvényén Csizmadia Ervin, a Méltányosság Politikaelemző Központ vezetője azt mondta: a Jobbik áttörése a közvélekedéssel ellentétben nem a tavalyi európai parlamenti választáson, hanem 2006 őszén történt meg. Tudosítás az eseményről a Hírszerzőn.
Magyarország: bel-és külpolitika
Az elmúlt időszak egyik legfontosabb belpolitikai eseménye Orbán Viktor, a Fidesz elnökének és miniszterelnök-jelöltjének évértékelője volt. Lakatos Júlia nyilatkozott a Stop.hu-n.
Konszenzus és küzdelem
December 9-én, a Nyugati téri Alexandra Könyvesházban élénk érdeklődés kísérte a Méltányosság Politaelemző Központ könyvbemutatóját, melynek fókuszában a magyar belpolitika paradigmái álltak.
A szavak politikája
Pedig ha a magyar politikatudomány túllépne egyszer azon a nívón, hogy hányszor jelenik meg Iksz vagy Ipszilon vezető politikus a képernyőn, milyen „üzenetet hordoz” a megjelenése, milyen választói csoportokat kíván „megszólítani” és hogyan „kommunikálja” a semmit, akkor jelentős felfedezéseket tehetne. A nyugati társadalomtudomány ugyanis egyebek között éppen azért tudott viszonylagos tekintélyt kivívni magának, mert a Lajtán túli elemző általában nem azonosul egy társadalmi csoporttal, ha elemez, vagyis elemzőként lehet meggyőződése, ideológiája, tudományos felfogása, sőt elvei és eszméi is lehetnek, de nincs osztálya, származása vagy nemzetisége, sőt még neme vagy nemzete sincs.
Liberális középpártok példái
Most, hogy a hazai liberalizmus soha nem látott válságának kellős közepén vagyunk, s bizonyossá vált, hogy az SZDSZ küldöttgyűlése után is folytatódik a párt felmorzsolódása, talán nem érdektelen, ha két sikeres európai liberális párt példájához fordulunk, s azokkal összehasonlítást teszünk. Németországban és Nagy-Britanniában régóta igen erős liberális pártok működnek, ott nemigen fordulhatna elő, hogy ezek hirtelen „elolvadjanak”. Elemzésünk a Népszabadság online felületén.
Radikalizmusok – parlamenten kívül
A Jobbik magabiztosságáról és szavazóiról, valamint a Munkáspárt esélyeiről, lehetőségeiről nyilatkozott Novák Zoltán a Hírextrának.
A szokásjog kialakítása
Európában az előrehozott választás a politikai verseny és a szokásjog része, de Magyarországon egyelőre még csak tanuljuk, hogy mit kezdjünk vele. Nálunk is többször felmerült ugyan – elsőként a ’90-es évek elején, az Antall-kormány idején, de az ellenzéknek akkor sem sikerült megvalósítania -, mostanáig mégis úgy tekintünk rá, mint ami a magyar szokásoktól idegen. Csizmadia Ervin az Inforádión.