Elemzések
A Fidesz államfelfogása
A közvélemény többségének eddig összességében tetszik az Orbán-kormány határozott, a rendszert gyors döntésekkel átalakító kormányzati stílusa, Van azonban a növekvő állami hatalomnak kockázata is: ha a felsőbb szinten a vezetők hibáznak, a hatalom központosított jellege miatt nehezebb tud korrigálni, illetve a hibákat már eleve nehezebben tudja elkerülni a visszacsatolás nehézkessége miatt. Elemzésünk a jelenlegi helyzetről.
Az érzelemkeltés technológiája
Az 1990 és 2010. közötti időszak választási kampányait sokan és sokféleképpen magyarázták és csoportosították az elmúlt két évtizedben. A két szélső megközelítés a permanens kampányról, illetve a kampánynélküliségről szólt.
Az érzelemkeltés technológiája
Érzelemkeltőnek azt a kampányt nevezzük, amely közvetlenül a választóhoz, mint egyénhez fordul, őt akarja „elvarázsolni”. A választási kampányokból persze soha nem hiányoznak az érzelmek, csak éppen Magyarországon ezt nehezen akarjuk észrevenni, és meglepődünk rajta. Nálunk az a megközelítés van érvényben, hogy a politika ízig-vérig racionális mesterség és az ésszerűségtől való elhajlás „abnormálisnak” tekinthető.
A kormánypolitika és a „külső elvárások”
A mindenkori magyar kormánynak, és miniszterelnökének milyen külső tényezőket, illetve korlátokat kell figyelembe vennie döntései meghozatalakor? Elemzésünk a második Orbán-kormány helyzetéről a hazai és nemzetközi gazdasági összefüggések tekintetében.
Kötcse: a centrális erőtér határai
Az Orbán-kormány egyik legnagyobb kihívása – ahogy arra a kormányfő is rámutatott – gazdasági jellegű: egyszerre kell a gazdasági növekedést felpörgetnie (Új Széchenyi Tervvel, vagy anélkül), fenntartható költségvetést készítenie, nem elfeledkezve eközben az emberek pénztárcájáról sem. Vagyis meg kell mutatnia a Fidesz-KDNP-nek, hogy valóban képes a (jó) kormányzásra, nem csupán a szimbolikus intézkedésekben, hanem gazdasági adatokban is megmutatkozó eredményekre.
Politika és emlékezet
A Méltányosság Politikaelemző Központ Blair kötetének sajtóvisszhangja és a felfokozott érdeklődés kapcsán arra keresi a választ, hogy Magyarországon – egy-egy eset kivételével – miért nincsen hagyománya a memoárírásnak, mi a magyar politikai szereplők szemérmességének az oka. Bizonyára nemcsak az időhiány, hanem a kulturális sajátosságok is szerepet játszanak abban, hogy a politikai elit egykori tagjai tartózkodnak az emlékiratok megírásától. Paár Ádám írása Tony Blair könyvéről.
Liberalizmus után és előtt
Demszky távozásával Magyarországon végérvényesen lezárul a liberalizmus rendszerváltó paradigmája. Hogy kezdődik-e egy új, az a fentieken kívül egy sajátosan vitatható fogalmon, a „koreszmén” is múlik. A rendszerváltás idején – ha mástól nem, Fukuyamától tudjuk – a liberális demokrácia mindent elsöprő győzelmében hittünk. Mára ez a hit erősen megkopott, ha nem is a demokráciában, de annak liberális válfajában.
Mekkora a Jobbik adaptivitási képessége?
A Jobbik átalakulása, és betagozódása az éppen óriási változásokon áteső pártrendszerbe egyáltalán nem előre lefutott kérdés. Az mindenesetre világos, hogy Vona Gábornak és politikustársainak ebben az új helyzetben újra kell pozícionálniuk önmagukat. Az a fajta rendszerellenes attitűd, amelyik a pártot a parlamentbe repítette, egész egyszerűen nem alkalmas arra, hogy a pártrendszer tartós, stabil szereplőjévé tegye a Jobbikot.
A centrális erőtéren túl
Korábban a Nemzeti Együttműködés Rendszere szempontjából foglalkoztunk az ellenzékkel, s rávilágítottunk arra, hogy mit tehetnek ezek a pártok a Fidesz által támasztott kihívással szemben. Ezúttal két jól körülhatárolható kérdéssel foglalkozunk, amely viszonyítási pont lehet a kormány és az ellenzék, valamint az ellenzék pártjai között: az ország (pénzügyi) szuverenitása és az önkormányzati választások.
Az erotikus tőke
Teljesen új kutatási irány annak vizsgálata, hogy az erotikának van-e szerepe a politikában. Véletlenül sem „szereposztó díványokról” van szó, hanem egy új tőketípusról, amit Catherine Hakim „erotikus tőkének” nevez. Az erotikát, ha nem egyenesen tabunak, eddig inkább a bulvársajtóba tartozónak vélhettük, ezzel szemben az erotikus tőke szerepe világszerte növekszik. Magyarországon a politika világában mégis inkább hátrányt, mint előnyt jelent a nők számára. Érdemes tehát elgondolkodnunk azon, vajon Magyarországon miért nem érvényesül ez a jelenség, és hogyan lehetne adaptálni?
Sajtótanács – Magyar Nemzet – 2010-es foci vb
A Méltányosság Politikaelemző Központ Sajtótanácsa a 2010-es futball-világbajnokság időszakáról a Magyar Nemzet sporttal foglalkozó írásaival kapcsolatos olvasói véleményeket foglalja össze. Mindezt úgy, hogy a Sajtótanács teamje a lap lelkes olvasójává vált az említett időszakra
Szocialista polgári kör?
Sokan sokféle formában temették el az MSZP-t az utóbbi időben: ez a párt menthetetlen, a mostani megújítás csupán látszatfogások gyűjteménye, a régi garnitúrával nem lehet új pártot építeni. Elemzésünkben a párt helyzetét vizsgáltuk meg.
A Nemzeti Együttműködés Rendszerének vitájához
A Mandiner blog által meghirdetett konzultáció kapcsán a Méltányosság Politikaelemző Központ is szeretné megragadni az alkalmat és röviden összefoglalni a Nemzeti Együttműködés Rendszerével és Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatával kapcsolatos meglátásait
A Fidesz és a webkettő
A Méltányosság sok aspektusból értekezett már arról a kérdésről, hogy az új kormány sikereinek, vagy kudarcainak a kulcskérdése lehet, hogy a kormányzati politika képes lesz-e behatolni a társadalom szövetébe, hogy pozitív változásokat érjen el az egész közösség szempontjából. Az utóbbi hetekben ennek a kérdésnek a kommunikációs oldala került az érdeklődés középpontjába. Olyan ügyek uralják a közbeszédet, amelynek közös vonása a kormánypolitika és a társadalom közti kommunikáció kérdése.
Kormánynépszerű(tlen)ség és pártnyereség
Németországban erősen inog a keresztény-liberális koalíció, holott néhány hónapja nagyon komoly népszerűségnek örvendett. A német szociáldemokraták teljesítménye nemigen javult ugyan, de egyszer csak kezdenek számolni velük. Vajon történhet-e ehhez hasonlóan nálunk is? A Fidesz-kormány ma népszerűsége csúcsán áll, az MSZP pedig roppant népszerűtlen. Előállhat-e olyan helyzet, hogy a kormány önmagának okozott hibái teljesítményjavulás nélkül ismét helyzetbe hozzák az MSZP-t?
A média világa és az új törvény
Rejtély, hogy az új médiatörvény miért nem hasznosítja a korábbiak vívmányait, pedig ha a mostaniban levő ötletek után nyomozunk megtalálhatók benne a Fidesz számára kedves témák. 21. századi törvényt szeretne az ország olyan eljásrásmenetben, ami formailag és tartalmilag is kielégítő. Zsolt Péter elemzése.
Magyar liberalizmus: párt és eszme
Van-e hasonlóság az amerikai és a magyar liberalizmus között? A New York Times-ban nemrégiben érdekes elemzés látott napvilágot, amelynek szerzője egyenesen az Obama ellen „lázadó” liberálisok agóniájáról beszél. Magyarországon azonban csak a pártpolitikában agonizálnak a liberálisok, a szellem világában egyáltalán nem. A magyar történelem sajátos liberális kettőssége (szellem és pártpolitika különbsége) tehát tovább él.
Haldokló Alkotmány
A Méltányosság Politikaelemző Központ mindig is hangsúlyt helyezett a hatályos Alkotmány vizsgálatára, többször feltártuk annak inkoherenciáit. A kétharmados többséggel rendelkező Fidesz-KDNP, de leginkább Orbán Viktor egyértelműen hitet tett a Magyar Köztársaság új Alkotmányának elfogadása mellett. Elemzésünk az eddigi fejleményekről.
Sajtótanács – Magyar Hirlap – Külpolitika rovat, szlovák választások
A Méltányosság Politikaelemző Központ Sajtótanács munkacsoportja véletlenszerűen választotta ki a Magyar Hírlap 2010. június 12-16 közötti időszakát, s a külpolitikai rovatot vizsgálta. A Tanács olvasói, ha nem is reprezentálják a magyar lakosságot, s ha nem is notabilitások, egy fókuszcsoportos beszélgetés keretében, mint a lap aktív megfigyelői kifejthették mi tetszett, mit hiányoltak, és mi zavarta őket. Beszámolónk tehát a három lapszám külpolitikai rovatának nem is annyira kritikai értékelése, mint inkább az olvasói spontán vélekedések gyűjteménye.
Az MSZP „sokpártrendszere”
Miközben a közvélemény egy bizonyos része sikeresnek ítéli a Bajnai-féle válságkezelést, az a párt, amely – úgymond – ott állt Bajnai mögött, lényegében szétesett, összetöpörödött. Az MSZP baja – paradox módon – az, hogy az elmúlt 20 évben jóval többet kormányzott, mint fő ellenfele, s ez felemésztette. Elemzésünk az MSZP problémáiról.
Reform és forradalom
A 2010-es Orbán kormány egyelőre a politika morális dimenzióját tekintve mérföldekkel a 2006-os Gyurcsány kabinet előtt jár, különösen az őszödi beszéd utáni időszakot tekintve. Sőt, a jobboldal erkölcsiségét éppen az adja meg, hogy a „hazug” Gyurcsánnyal szemben saját tisztaságát hangsúlyozhatja. A Gyurcsány-kormányhoz képest számos területen kifejezetten jók az új kormány lehetőségei, a kétharmados győzelem, a morális csapdahelyzet felszámolása, az erős szimbolikus politizálás mind-mind az Orbán-kormány mellett szól, ugyanakkor az elvárások is óriásiak.
Politikai evolúció
Akármilyen utat is választanak az említetett ellenzéki pártok, a jövő intelligens ellenzéke valószínűleg mind parlamenten belüli, mind azon kívüli ellenzék is lesz egyben – persze megfelelő helyen és időben. Az elkövetkezendő négy év tehát egyfajta stratégiai verseny is lesz: az ellenzék politikai evolúciója és a kormánypártok szelekciós tevékenysége között.
„Forradalom” után – vagy közben?
1989-90-ben úgy tűnt: a bibói átmenet-elmélet ezúttal győzedelmeskedik, hiszen a mérvadó politikai szereplők mindegyike elzárkózott a totális forradalomtól. Ám ez a korai konszenzus rövid ideig tartott csak, s a 90-es évek közepétől már egyre többen kezdik vitatni a rendszerváltás és a rendszerváltók bibóista önértelmezését.
Alakulás
Amiképpen két évtizede a gyengére sikerült nyitóbeszédek, a hosszúra nyúlt méltatások és az esetlen felszólalások hátterében a képviselők már a lehető legkonkrétabb hatalmi kérdések megvitatásával foglalatoskodtak, úgy most is az alakuló ülés jelzi az új hatalom és a választók közötti fényes mézeshetek végét, amidőn egyszeriben jónéhány törvényjavaslat válik ismertté, s ezzel bírálhatóvá.
Alkotmányellenes alkotmánymódosítás?
E viták hátterében az áll, hogy a magyar alkotmányos berendezkedésben nem különül el intézményesen az alkotmányozó és törvényhozó hatalom. A legfőbb kérdés ezért az, hogy vajon maga az Alkotmány képezheti-e ellensúlyát az esetleges alkotmánymódosításoknak. Vannak-e tehát beépített ellensúlyok, esetleg módosíthatatlan tartalmak?
Gyógyítható-e a beteg demokrácia?
Egy-egy négyéves kormányzati ciklus tehát egész egyszerűen nem elég a látható eredmények eléréséhez. A politika részéről következetes, ciklusokon átívelő egészségügyi-, oktatási-, gazdasági programok kellenek, amelyeknek legfontosabb céljai a testi-lelki egészségtudatosság, illetve a közösségösszetartozás-érzésének, a közbizalomnak, a közös értékeknek a megerősítése.
Korszakváltás?
Az, hogy most vasárnap a Fidesz-KDNP támogatói a már megszerzett győzelem elkényelmesítő tudata ellenére is újra az urnákhoz járultak, azt jelzi, hogy nem pusztán az MSZP iránti ellenszenv vagy a Fidesz melletti elkötelezettség motiválta a többséget, hanem tudatosan mondtak igent „Orbán Viktor túlhatalmára”.
Mi kell a jó kormányzáshoz?
A jobboldal felelőssége óriási, miután elérte egyik fő célját, és elég komoly vereséget mért a baloldalra. Innen már nincs értelme fenntartania azt a légkört, amely egyértelműen a másik fél kiszorítására volt kitalálva. Innen a jobboldal feladata, hogy a versengés mellett az együttműködés lehetőségeit is felkínálja, már csak jól felfogott érdekből is, azért, hogy a baloldal ne akarjon idő előtt, megújulását továbbra is elhalasztva, revánsvágyból visszatérni a hatalomba.
Kormányzati teljesítmény és rosszkedvű demokrácia
Szinte már közhely, hogy a választások új korszakot hoznak mind a kormányzás, mind pedig a pártrendszer szempontjából: ha tetszik „hivatalossá” teszik azokat a – jelenleg még csak sejthető – változásokat, amelyeket a kormányra készülődő erő(k) és a közvélemény-kutatások (olykor ellentmondó) adatai láttatni engednek.
Friss levegő?!
A 2002-es választások után világossá vált, hogy valójában mindössze két pólusképző erővel rendelkező mamutpárt létezik: a Fidesz és az MSZP. A színpadon azonban két új szereplő is feltűnt, a Jobbik és az LMP, kérdés, hogy parlamentbe jutásuk esetén ők milyen irányban változtatnák meg a magyar politikát. A problémát három szinten kell megvizsgálnunk: a pártrendszer, a politikai kultúra és a szakpolitikák szintjén.
Az E.ON a Méltányosság Politikaelemző Központ energiapolitikával kapcsolatos megjelenéseit és eseményeit támogatja.