A Méltányosság Politikaelemző Központ egyetértve Kis János fenti véleményével, továbbgondolandónak véli a jogértelmezés fogalmát, akár az alkotmányos rendszer egészére is. Az MPK régóta beszél egy új alkotmány szükségességéről. Ezt most megtoldjuk azzal, hogy egy ilyen nagyon komoly aktusnak természetesen vannak előzetes feltételei. Azoknak, akik ezt fontosnak tartják, meg kell tudniuk ezt indokolni, szándékukat el kell tudni fogadtatni. A mai Magyarországon az ilyen pozíció nem túl biztató, hiszen az uralkodó vélekedés szerint a magyar alkotmány (kisebb hibákat leszámítva) alapvetően jó, s akik a változtatásán törik a fejüket, azok valójában destabilizálni kívánják a magyar demokráciát. Ez elképesztő és teljesen alaptalan feltételezés, amely a helyzet félreértelmezéséből következik. Az alkotmányt ugyanis nem azért kell megváltoztatni, mert – s itt a félreértés gyökere – populistábbá kívánná bárki is tenni, hanem inkább parlamentárisabbá és liberálisabbá. Hiszen éppen itt a döntő probléma: messze nem teljesen parlamentáris és liberális. Egy reálisabb alkotmányos önértelmezés tehát kifejezetten üdvös volna, s mint ahogy a kormánynak van elsőrendű autoritása abban, hogy (mint Kis János kérné) értelmezze a jogot, az alkotmányjogászok autoritása, hogy értelmezzék: az új alkotmány hogyan és miért járulhatna hozzá egy élhetőbb, szilárdabb demokrácia kialakulásához.

Nem véletlen azonban, hogy a kormány nem értelmezi jogot, s az alkotmány ügyében sincs előzetesen értelmezői aktivitás. Mintha itt a magyar közélet egy sajátos vonását érhetnénk tetten: ami van, az azért van, mert így kell lennie. Sokan épp az ilyen megfontolásból kiindulva nem tekintik a kormány feladatának a jogértelmezést (sőt azt vallják, hogy a kormánynak a hatályos törvények miatt nincs lehetősége a cselekvésre), illetve az alkotmányjogászok nem kis része az alkotmányt jónak tekinti, s el sem tudja képzelni mi magyaráznivalója lehetne megváltoztatása tárgyában. Márpedig ha a mostaninál modernebb Magyarország megteremtése a cél, akkor épp az ilyen beidegződések anakronisztikusak.

S akkor a harmadik példa maga a július 5-ei melegfelvonulás értelmezése lehet. Természetesen nem kell mondani: az MPK elutasítja és a liberális demokráciára nézve veszedelmesnek tekinti az utcai barbarizmus eddig nem tapasztalt formáit. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a felvonulás utóélete bizonyítja: itt is tapasztalható valamiféle „értelmezési rés”. Vajon egy utcai megmozdulás kapcsán nem vethető-e fel az előzetes értelmezés kérdése? Azaz: ha egy kormánytól előzetesen elvárható lenne, hogy értelmezze a jogi helyzetet, és ezen értelmezés keretében szervezze meg cselekvését, nem kívánható-e meg ilyesfajta körültekintés egy civil (ámde a mai magyar társadalmi szituáció abnormalitása folytán sajátos helyzetbe kerülő) közösségtől is? Az elmúlt héten szinte mindenki utalt rá, hogy 2007 előtt is voltak Magyarországon melegfelvonulások, és azok békés jellegét semmi nem fenyegette. Valami történt itt, amelynek feldolgozása még éppen csak megkezdődött. De talán annyi már látható, hogy megjelent egy utcai gerilla szubkultúra, amelyet összemosni a parlamenti jobboldallal megengedhetetlen. Amikor azt mondjuk tehát, hogy a szervezők előzetes önértelmezése is segíthetett volna, akkor nem arról beszélünk, hogy le kellett volna fújniuk az akciót, és meg kellett volna hátrálni. Az önértelmezés ez esetben folyamatos előzetes információáramoltatást, tájékoztatást, szimbolikus gesztusok megtételét jelenthette volna. Annak jelzését, hogy a szervezők tisztában vannak a jelenlegi Magyarországon tapasztalható nehéz helyzettel, ebben átérzik a saját helyzetüket épp úgy, mint a velük szimpatizálókét, valamint az őket passzívan támogatókét és ellenfeleikét is.

Természetesen ez nem egy makulátlan emberi jogi megközelítés, hiszen abból az aspektusból joggal vethető ellen: egyáltalán mi szükség van ilyen előzetes értelmezésre, amikor itt elidegeníthetetlen emberi jogokról van szó, amelyek minden normális demokrácia sajátjai immár. Normális helyzetben – amikor egy adott országban a kormányzat megfellebbezhetetlen autoritással bír, és az utcai megmozdulások békés jellegét sem fenyegeti semmilyen veszély – talán valóban nincs is szükség előzetes önértelmezésre. Ne elégedjünk meg azonban ezzel a magyarázattal! Ha Kisnek igaza van abban, hogy a kormánynak vannak kötelezettségei az alattvalóival szemben, s ha igaz, amit az MPK vél, hogy ha az alkotmány megújítása egyáltalán reális követelés, azt előzetesen kell megalapozni, talán nem túlzás e két témát összekötni a harmadikkal, s azt mondani: a mai Magyarországon a melegjogok nyilvános képviselete 2007-től sajátos új erőtérbe került. Erről az új helyzetről igenis van értelme vitát folytatni, és lett volna értelme erről előzetesen is beszélni – melegeknek és nem melegeknek egyaránt.

Mindezekből adódóan az MPK számára a tanulság korántsem csupán az, hogy a demokráciát meg kell védeni az igazából még nem is azonosított szélsőséges elemektől. Lehet persze a fasizmus elleni küzdelem jegyében egységfrontot hirdetni, de ez a magyar politikai közéletben megszokott és minden konfliktushelyzetben utólagos reakció, amely azonban az előzetesen elmaradt lépések következménye is.  A demokratikus rendszer önvédelme ezzel szemben hatásosabban megszervezhető egy másik, talán kevésbé látványos, és politikailag kevésbé motivált síkon is: előzetesen felkínált értelmezésekkel. Amikor a kormány komolyan és felelős módon értelmezi a hatályos joganyagot. Amikor az alkotmányról lehet és kell vitatkozni, és el lehet fogadtatni a közélettel, hogy egyáltalán az új alkotmányról indítható értelmes vita. Amikor a melegek maguk is értik, és a nem melegekkel együtt sokat és sokféle fórumon beszélnek arról, amiről nyugati társaiknak talán már nem kell. Az önértelmezések azonban nem képezik részét a hazai politikai kultúrának. Belőlük krónikus a hiány, s talán nem túlzás annak megállapítása: amíg ezek az előzetes értelmezések rendre elmaradnak, s a közélet szereplői mindig csak utólag világosodnak meg, addig semmi érdemi változás nem következik majd, s a politikai közélet vészes megosztottsága tovább folytatódik.