2010
TagTessék nevetni!
A Kétfarkú Kutya Párt elindulása az önkormányzati választáson azt jelzi, hogy a magyar politikusoknak – kanadai, új-zélandi, lengyel, német és izlandi kollégáik után – meg kell barátkozniuk a politikai görbe tükörrel. Paár Ádám írása a Népszavában.
A kormányzás száz napja
A kabinet kedvező megítélésének elsődleges oka, hogy a kormányzás szimbolikus intézkedésekkel vette kezdetét. Abban, hogy a kormánypártok változatlan népszerűségében az ellenzék gyengesége is közrejátszik. Novák Zoltán nyilatkozott a Gondola.hu-nak.
Kötcse: a centrális erőtér határai
Az Orbán-kormány egyik legnagyobb kihívása – ahogy arra a kormányfő is rámutatott – gazdasági jellegű: egyszerre kell a gazdasági növekedést felpörgetnie (Új Széchenyi Tervvel, vagy anélkül), fenntartható költségvetést készítenie, nem elfeledkezve eközben az emberek pénztárcájáról sem. Vagyis meg kell mutatnia a Fidesz-KDNP-nek, hogy valóban képes a (jó) kormányzásra, nem csupán a szimbolikus intézkedésekben, hanem gazdasági adatokban is megmutatkozó eredményekre.
Politika és emlékezet
A Méltányosság Politikaelemző Központ Blair kötetének sajtóvisszhangja és a felfokozott érdeklődés kapcsán arra keresi a választ, hogy Magyarországon – egy-egy eset kivételével – miért nincsen hagyománya a memoárírásnak, mi a magyar politikai szereplők szemérmességének az oka. Bizonyára nemcsak az időhiány, hanem a kulturális sajátosságok is szerepet játszanak abban, hogy a politikai elit egykori tagjai tartózkodnak az emlékiratok megírásától. Paár Ádám írása Tony Blair könyvéről.
A viccpártok jelentősége
A demokratikusan működő intézményeknek képesnek kell lenniük a gúny, a görbe tükör, a szarkazmus és az irónia elviselésére. Paár Ádám írása a viccpártokról a Gondola.hu-n.
Az ajánlószelvény-rendszer anomáliái
Mára már kiderült, hogy az ajánlószelvények gyűjtésének rendszere nem tudja betölteni eredeti küldetését. Ezt bizonyítják az utóbbi évek egyre sokasodó visszaélései a kopogtató cédulákkal. Zsolt Péter nyilatkozott a Stop.hu-nak.
Liberalizmus után és előtt
Demszky távozásával Magyarországon végérvényesen lezárul a liberalizmus rendszerváltó paradigmája. Hogy kezdődik-e egy új, az a fentieken kívül egy sajátosan vitatható fogalmon, a „koreszmén” is múlik. A rendszerváltás idején – ha mástól nem, Fukuyamától tudjuk – a liberális demokrácia mindent elsöprő győzelmében hittünk. Mára ez a hit erősen megkopott, ha nem is a demokráciában, de annak liberális válfajában.
Mekkora a Jobbik adaptivitási képessége?
A Jobbik átalakulása, és betagozódása az éppen óriási változásokon áteső pártrendszerbe egyáltalán nem előre lefutott kérdés. Az mindenesetre világos, hogy Vona Gábornak és politikustársainak ebben az új helyzetben újra kell pozícionálniuk önmagukat. Az a fajta rendszerellenes attitűd, amelyik a pártot a parlamentbe repítette, egész egyszerűen nem alkalmas arra, hogy a pártrendszer tartós, stabil szereplőjévé tegye a Jobbikot.
Globális gázkérdések
Egyre többen és többet írnak a nem konvencionális földgázról és annak jövőjéről, mely a következő évtizedekben kétségtelenül átírja a játékszabályokat az energetikában, ahogy azt az Egyesült Államokban már meg is tette. Ám még mindig nagyon kevesen tudják vagy értik, mi is ez valójában. Jenei András a Világgazdaságban.
A centrális erőtéren túl
Korábban a Nemzeti Együttműködés Rendszere szempontjából foglalkoztunk az ellenzékkel, s rávilágítottunk arra, hogy mit tehetnek ezek a pártok a Fidesz által támasztott kihívással szemben. Ezúttal két jól körülhatárolható kérdéssel foglalkozunk, amely viszonyítási pont lehet a kormány és az ellenzék, valamint az ellenzék pártjai között: az ország (pénzügyi) szuverenitása és az önkormányzati választások.
Politikai alku és/vagy kizárólagosság
Két hónappal a (sokkal több, mint) kormányváltás után – azt hiszem – az egyik legérdekesebb politikai kérdés az, hogy miért jött létre a Fidesz „elsöprő többsége”, és mindebből mi következik a közel és a távolabbi jövőre nézve. Csizmadia Ervin a Népszabadságban.
Sólyom László elnöksége
Sólyom László személyében egy erőteljesen politizáló, sokoldalú politikai vízióval rendelkező elnök búcsúzik. A választások nyomán előálló kétharmados többség (a maga szempontjából nyilván jogosan) úgy véli: víziói csak neki lehetnek. A jelek szerint független elnöki politika nem vihető Magyarországon. Csizmadia Ervin írása a Figyelőn.
Az erotikus tőke
Teljesen új kutatási irány annak vizsgálata, hogy az erotikának van-e szerepe a politikában. Véletlenül sem „szereposztó díványokról” van szó, hanem egy új tőketípusról, amit Catherine Hakim „erotikus tőkének” nevez. Az erotikát, ha nem egyenesen tabunak, eddig inkább a bulvársajtóba tartozónak vélhettük, ezzel szemben az erotikus tőke szerepe világszerte növekszik. Magyarországon a politika világában mégis inkább hátrányt, mint előnyt jelent a nők számára. Érdemes tehát elgondolkodnunk azon, vajon Magyarországon miért nem érvényesül ez a jelenség, és hogyan lehetne adaptálni?
Baloldal a jobboldalon
Amikor a Fidesz elnöke 2009-ben először beszélt „centrális erőtérről”, a politikai és a tágabb közvélemény csak arra hördült fel, hogy „micsoda antidemokratikus szándékot takar egy több cikluson átívelő egypárti kormányzás”, ám nem reagálta le a centrális erőtér szavazókra vonatkozó konzekvenciát. Holott centrális erőteret fenntartani, ha egyáltalán, csak úgy sikerülhet egy többségi pártnak, ha folyamatosan képes valamit kezdeni „pótlólagos”, ideológiailag eredendően nem hozzá kötődő szavazóival.
A politikai interakciók logikája
Ugyan hogyan tud egyetlen szereplő (történetesen a Fidesz) visszatérni a harmincas évekhez? Miféle ország az, ahol ez egyáltalán lehetséges? A többi szereplő csak áll és néz és megadóan tűri mindezt? Nem inkább arról van szó, hogy a Fidesz – ha egyáltalán – a többi szereplővel együtt „hozhatja vissza” a harmincas éveket? Csizmadia Ervin a Stop.hu-n.
Visszatérő politikai konfliktusok
A magyar pártpolitikai arénában tehát nincsenek meg a lélektani feltételei annak, hogy két, egymást kölcsönösen elfogadó, a másikat egyaránt demokratikusnak tekintő párt álljon szemben egymással. Nos, ez színtisztán harmincas évekbeli helyzet! Csizmadia Ervin elemzése a magyar politika múltbeli és jelenlegi trendjeiről az ÉS-ben.
Sajtótanács – Magyar Nemzet – 2010-es foci vb
A Méltányosság Politikaelemző Központ Sajtótanácsa a 2010-es futball-világbajnokság időszakáról a Magyar Nemzet sporttal foglalkozó írásaival kapcsolatos olvasói véleményeket foglalja össze. Mindezt úgy, hogy a Sajtótanács teamje a lap lelkes olvasójává vált az említett időszakra
Szocialista polgári kör?
Sokan sokféle formában temették el az MSZP-t az utóbbi időben: ez a párt menthetetlen, a mostani megújítás csupán látszatfogások gyűjteménye, a régi garnitúrával nem lehet új pártot építeni. Elemzésünkben a párt helyzetét vizsgáltuk meg.
A Nemzeti Együttműködés Rendszerének vitájához
A Mandiner blog által meghirdetett konzultáció kapcsán a Méltányosság Politikaelemző Központ is szeretné megragadni az alkalmat és röviden összefoglalni a Nemzeti Együttműködés Rendszerével és Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatával kapcsolatos meglátásait
„Orbanizáció” vagy amerikai modell?
A Fidesznek ugyanis a legnagyobb ellenfele – mint mindig a magyar történelemben – a másik oldalon, a pillanatnyilag szuperkisebbségben lévő intellektuális erő kinevettető képessége. Interjú Csizmadia Ervinnel a Figyelőben.
Liberalizmus és néppártiság
A magyar liberalizmus jelenlegi gyengesége nem érthető meg kizárólag az elmúlt két évtized társadalom-, gazdaság- és politikatörténete alapján, hanem legalábbis 1918-19-ig, de még inkább 1867-ig kell visszavezetni az okok láncolatát. Paár Ádám írása a magyar liberalizmusról a Népszavában.
A Fidesz és a webkettő
A Méltányosság sok aspektusból értekezett már arról a kérdésről, hogy az új kormány sikereinek, vagy kudarcainak a kulcskérdése lehet, hogy a kormányzati politika képes lesz-e behatolni a társadalom szövetébe, hogy pozitív változásokat érjen el az egész közösség szempontjából. Az utóbbi hetekben ennek a kérdésnek a kommunikációs oldala került az érdeklődés középpontjába. Olyan ügyek uralják a közbeszédet, amelynek közös vonása a kormánypolitika és a társadalom közti kommunikáció kérdése.
Kormánynépszerű(tlen)ség és pártnyereség
Németországban erősen inog a keresztény-liberális koalíció, holott néhány hónapja nagyon komoly népszerűségnek örvendett. A német szociáldemokraták teljesítménye nemigen javult ugyan, de egyszer csak kezdenek számolni velük. Vajon történhet-e ehhez hasonlóan nálunk is? A Fidesz-kormány ma népszerűsége csúcsán áll, az MSZP pedig roppant népszerűtlen. Előállhat-e olyan helyzet, hogy a kormány önmagának okozott hibái teljesítményjavulás nélkül ismét helyzetbe hozzák az MSZP-t?
A média világa és az új törvény
Rejtély, hogy az új médiatörvény miért nem hasznosítja a korábbiak vívmányait, pedig ha a mostaniban levő ötletek után nyomozunk megtalálhatók benne a Fidesz számára kedves témák. 21. századi törvényt szeretne az ország olyan eljásrásmenetben, ami formailag és tartalmilag is kielégítő. Zsolt Péter elemzése.
Magyar liberalizmus: párt és eszme
Van-e hasonlóság az amerikai és a magyar liberalizmus között? A New York Times-ban nemrégiben érdekes elemzés látott napvilágot, amelynek szerzője egyenesen az Obama ellen „lázadó” liberálisok agóniájáról beszél. Magyarországon azonban csak a pártpolitikában agonizálnak a liberálisok, a szellem világában egyáltalán nem. A magyar történelem sajátos liberális kettőssége (szellem és pártpolitika különbsége) tehát tovább él.
Köztársasági elnöki szerepfelfelfogás
A kétharmados felhatalmazás birtokában a Fidesz-KDNP pártszövetség megtehette volna azt az elegáns lépést is, hogy egy olyan, konzervatív értékrendet valló, de pártok felett álló személyt jelöl köztársasági elnöknek, akinek a függetlenségéhez még kétség sem férhet, és akit az ellenzék többsége is elfogadhat. Paár Ádám nyilatkozott a Népszavának.
Haldokló Alkotmány
A Méltányosság Politikaelemző Központ mindig is hangsúlyt helyezett a hatályos Alkotmány vizsgálatára, többször feltártuk annak inkoherenciáit. A kétharmados többséggel rendelkező Fidesz-KDNP, de leginkább Orbán Viktor egyértelműen hitet tett a Magyar Köztársaság új Alkotmányának elfogadása mellett. Elemzésünk az eddigi fejleményekről.
Sajtótanács – Magyar Hirlap – Külpolitika rovat, szlovák választások
A Méltányosság Politikaelemző Központ Sajtótanács munkacsoportja véletlenszerűen választotta ki a Magyar Hírlap 2010. június 12-16 közötti időszakát, s a külpolitikai rovatot vizsgálta. A Tanács olvasói, ha nem is reprezentálják a magyar lakosságot, s ha nem is notabilitások, egy fókuszcsoportos beszélgetés keretében, mint a lap aktív megfigyelői kifejthették mi tetszett, mit hiányoltak, és mi zavarta őket. Beszámolónk tehát a három lapszám külpolitikai rovatának nem is annyira kritikai értékelése, mint inkább az olvasói spontán vélekedések gyűjteménye.
A média újraszabályozása
Az újságíró szabadságát súlyosan csökkenti a válaszadás joga. Zsolt Péter nyilatkozott a Népszavának.
Az MSZP „sokpártrendszere”
Miközben a közvélemény egy bizonyos része sikeresnek ítéli a Bajnai-féle válságkezelést, az a párt, amely – úgymond – ott állt Bajnai mögött, lényegében szétesett, összetöpörödött. Az MSZP baja – paradox módon – az, hogy az elmúlt 20 évben jóval többet kormányzott, mint fő ellenfele, s ez felemésztette. Elemzésünk az MSZP problémáiról.