film és politika
TagLátja-e magát a magyar társadalom?
Miközben nagyon sokat tudunk arról, hogy milyen „kemény” intézmények éltetik a demokráciát, keveset tudunk az úgynevezett „puha” intézményekről. Pedig ezek is roppant fontosak. Csizmadia Ervin hosszabb írást szentelt a témának.
Öregség-filmek II.
Ahogyan korábbi blogbejegyzésemben szó volt róla, a vírusjárvány miatt foganatosított egészségbiztonsági óvintézkedések látványosan rámutattak a generációs konfliktusra, amelynek kialakulását egyebek között annak idején Hankiss Elemér szociológus prognosztizálta – más „biopolitikai” törésvonalakkal együtt. Paár Ádám új blogbejegyzése.
Médiakihívások a modern demokráciában
Közhelyszámba megy, hogy az amerikai filmesek élénken reflektálnak a világban és saját társadalmukban zajló eseményekre és jelenségekre, legyen szó akár a szociális szféra, a kultúra, a politika vagy a gazdaság területéről. Tanulmányunkban arra törekszünk, hogy elsősorban az amerikai médiaviszonyok és a politika összefüggéseit derítsük fel két filmes alkotás segítségével.
Vírus, film, politika
Az emberiséget / társadalmat / kisebb közösségeket (város, falu stb.) fenyegető járványok hálás témát jelentenek az akció-, horror- és sci-fi filmrendezők számára. De ezeknél fontosabbak a társadalmi és politikai drámák. A mostani koronavírus kapcsán néhány járványfilmet néztem meg politológus szemmel.
Hogyan segítette a film a demokratikus politikai közösség építését?
Első hallásra talán meghökkentő a gondolat, hogy a film formálni tudja a politikát. Példákkal mégis amellett érvelünk, hogy a filmművészet hatékonyan nevelt a demokratikus kultúrára. Paár Ádám elemzése.
Az admirális és a többiek
Olyan alkotásokra van (lenne) szükség, amelyek a napi (párt)politikától elszakadnak, teljesen elfogulatlanok, és történelmileg megalapozottak – és büszkén vállalják, hogy közönségsikerek kívánnak lenni, ezért nem szégyellik, hogy romantikusak, érzelmesek, látványosak és izgalmasak. Írásunk a történelmi tematikájú magyar filmekről és a lehetőségekről.