magyar politika
TagA magyar politika alkalmazkodóképessége
A jobboldal a nemzetet próbálja védeni, miközben a baloldal a válságot akarja menedzselni. A két stratégia ma is – mint régen – egymással szembe megy. A baloldal felelőssége itt legalább akkora, mint a jobboldalé. Ha valóban megbékélést és konszenzust szeretne, akkor nem elégedhet meg a jobboldalról alkotott klisékkel, hanem újra kell gondolnia a jobboldalhoz való viszonyát, sőt egy kicsit a történelmi kontextust is. Csizmadia Ervin írása az ÉS-en.
Szavazótáborok mozgása
A szocialista kampány sem „az új miniszterelnök, új program”, sem a „nagy a tét” szlogennel nem volt képes mozgósítani a párt hagyományos szavazótáborának nagy részét. Paár Ádám nyilatkozott a Népszavának.
Mi kell a jó kormányzáshoz?
A jobboldal felelőssége óriási, miután elérte egyik fő célját, és elég komoly vereséget mért a baloldalra. Innen már nincs értelme fenntartania azt a légkört, amely egyértelműen a másik fél kiszorítására volt kitalálva. Innen a jobboldal feladata, hogy a versengés mellett az együttműködés lehetőségeit is felkínálja, már csak jól felfogott érdekből is, azért, hogy a baloldal ne akarjon idő előtt, megújulását továbbra is elhalasztva, revánsvágyból visszatérni a hatalomba.
Az első forduló után
Eredmények helyett a sorban állás vált az első forduló szenzációjává, amely során a kampánycsend mellett akár a választáshoz való alkotmányos joga is sérülhetett a szavazóknak. Lakatos Júlia nyilatkozott a Stop.hu-nak.
A politika és a civil társadalom
Csizmadia Ervin a Stop.hu-nak adott interjújában kifejtette: az MSZP a mondanivaló hiányától szenved, az ország szempontjából nem szerencsés a Fidesz vitáktól való elzárkózása, a Jobbikot pedig igazából csak mostanában kezdik komolyan venni a nagypártok.
Kormányzati teljesítmény és rosszkedvű demokrácia
Szinte már közhely, hogy a választások új korszakot hoznak mind a kormányzás, mind pedig a pártrendszer szempontjából: ha tetszik „hivatalossá” teszik azokat a – jelenleg még csak sejthető – változásokat, amelyeket a kormányra készülődő erő(k) és a közvélemény-kutatások (olykor ellentmondó) adatai láttatni engednek.
A demokrácia sziámi ikrei
Magyarországon nagy gát a politikai megegyezés előtt, hogy a társadalmat homogénebbnek gondoljunk annál, mint amilyen valójában, és az emberek – tévesen – azt gondolják, az ellentéteket csak a politikusok szítják. Interjú Csizmadia Ervinnel.
Friss levegő?!
A 2002-es választások után világossá vált, hogy valójában mindössze két pólusképző erővel rendelkező mamutpárt létezik: a Fidesz és az MSZP. A színpadon azonban két új szereplő is feltűnt, a Jobbik és az LMP, kérdés, hogy parlamentbe jutásuk esetén ők milyen irányban változtatnák meg a magyar politikát. A problémát három szinten kell megvizsgálnunk: a pártrendszer, a politikai kultúra és a szakpolitikák szintjén.
2006: a radikalizálódás kulcséve
A Politológus Hallgatók Országos Egyesületének budapesti rendezvényén Csizmadia Ervin, a Méltányosság Politikaelemző Központ vezetője azt mondta: a Jobbik áttörése a közvélekedéssel ellentétben nem a tavalyi európai parlamenti választáson, hanem 2006 őszén történt meg. Tudosítás az eseményről a Hírszerzőn.
A Fidesz gazdasági programja
Választási programot írni nehéz, főleg egy akkorára duzzadt gyűjtőpártnak, mint a Fidesz. Sokszínű választói rétegekhez kell többféle üzenetet továbbítania, mindezt egyetlen, hosszabb füzetben. Jenei András értékelése a HVG-n.
A kopogtatócédulák fényes jövője
Míg az 1990 utáni választások során az ajánlószelvények gyűjtése egyszer sem vált a kampány meghatározó elemévé, addig idén a verseny egyik legfontosabb dimenziója lett. Elemzésünk és javaslataink a kialakult helyzetről.
Az utolsó cédulás választás
Nem csak a könyveknek, de a választási kampányoknak is megvan a maguk sorsa. Az ideinek például az határozza meg a „sorsát”, hogy 2008–2009-ben lényegében szétesett az 1990 után kiépült, zárt, merev, bombabiztosnak, szinte örökre megváltoztathatatlannak tűnő pártrendszer. Csizmadia Ervin írása a Figyelőben.
A pártok demokrácia-képe
A Méltányosság Politikaelemző Központ abból a szempontból vizsgálta a több pártra is kiterjedő eseményt, hogy mi mondanivalója volt a pártoknak a demokráciáról. A kérdést pontosítva gondolkozik-e bárki azon, hogy a magyarok mért ábrándultak ki a demokráciából, és valóban kiábrándultak? Zsolt Péter a Stop.hu-n.
A Fidesz ellenfél-definiálása
Látszólag közelharcba kezdett a Jobbik és a Fidesz, ami még hangsúlyosabban kiemelte a Fidesz új eurokonzervatív arculatát. Lakatos Júlia a Stop.hu-n.
Minimális szélesség
A 2010-es év azonban eltér az eddig megszokott választási készülődésekhez képest. A rendszerváltás óta nem az a választás (elsődleges) tétje, hogy ki nyer, hanem sokkal inkább a második helyen végző párt kiléte izgatja az elemzőket, publicistákat.
A centrális erőtérről
1990 és 2006 között mindig más párt nyerte meg a választást, s négyévenkénti váltógazdálkodás alakult ki. Nem tudhatjuk persze, mi járt a rendszerváltók fejében, amikor 1989-ben kitalálták az új demokrácia kormányzati szerkezetét, de utólag úgy tűnik, mintha inkább az említett „hosszúciklusú” nyugati modellek követésében gondolkodtak volna. Írásunk egy újjáéledő jelentős magyar politikai hagyományról.
Korrupció és hagyomány
A botrány attól válik botránnyá, hogy kiderül, ez pedig azt is jelenti, hogy gyengén, rosszul, de mégiscsak működik valamiféle kontroll választott döntéshozóink felett, a rendőrség letartóztathat, a bíróságok elítélhetnek magasrangú politikusokat, a választók pedig megfoszthatják a hatalomtól az azzal visszaélőket. Ha nincsenek botrányok, az nem azt jelenti, hogy akkor talpig becsületes emberek irányítják az országot, hanem azt, hogy nincs társadalmi ellenőrzés a politika felett. Elemzésünk az aktuális belpolitikai helyzetről történelmi távlatokban.
Politikai önismeret kampány idején
A pártrendszer szétesésének 2009 elején meginduló folyamata 2009 őszére produkálta az első tüneti elemeket, a korrupciós botrányokat: a pártrendszer eresztékeinek szétesése nélkül valószínűleg nincs BKV-ügy és nincs a nyomában járó tömérdek (szinte iparszerű) feljelentés. Napjainkban nem a korrupció abszolút mértéke növekszik, hanem a korrupciós ügyek feltárására irányuló politikai szándék erősödik. Csizmadia Ervin írása a HVG-n.
Magyarország: bel-és külpolitika
Az elmúlt időszak egyik legfontosabb belpolitikai eseménye Orbán Viktor, a Fidesz elnökének és miniszterelnök-jelöltjének évértékelője volt. Lakatos Júlia nyilatkozott a Stop.hu-n.
E-vita
A beszédek iránti nagy érdeklődés immár megszokott jelenség, és bizonyítja, hogy mind az állampolgároknak, mind pedig az elemzői közösségnek igénye van a kampányidőszakban (is) a politikusok közvetlen megnyilvánulására, légyen az monológ vagy dialógus. Mindez igazolja a Méltányosság Politikaelemző Központnak a miniszterelnök-jelölti vita intézményesítéséért folytatott „harcát”.
Identitásbeszéd
A legnagyobb ellenzéki párt vezetője nem programadó vagy mozgósító jellegű kampánybeszédet intézett hallgatóságához, hanem – műfaját tekintve – erőteljes identitásbeszédet – formált véleményt. Novák Zoltán nyilatkozott a Stop.hu-nak.
Szükség van-e miniszterelnök-jelölti vitára?
Ami kialakulatlan demokráciákban mindennapos, bejáratott demokráciákban nem fordulhat elő: a potenciális miniszterelnök-jelöltek magatartását nem a pillanat heve formálja, hanem kialakult és működőképes szabályokhoz való illeszkedés. Írásunk hazai és nemzetközi vonatkozásokkal.
Porhüvely és fűszer
Az elmúlt hetekben az MDF-SZDSZ közeledés részleteinek napvilágra kerülése óta forr a levegő a két párt körül. Ha elvonatkoztatunk a sajtóban megjelent találgatásoktól, akkor arra juthatunk, hogy egyetlen közös pont fűzheti össze a két pártot: a Bokros Lajos személye és programja körül kialakult konszenzus. Elemzésünk a két párt esélyeiről.
Ki nyerte meg a nyugdíjvitát?
E kérdés megválaszolása korántsem ördöngős feladat, hiszen a vita szakpolitikai dimenziójában ezúttal is csupán végletekig leegyszerűsített érvek hangzottak el. A jelek szerint ugyanis hiábavaló lenne remélni, hogy ebben a kampányban végre komolyan szó essen a nagy társadalmi ellátórendszerek érdemi reformjáról. Elemzésünk a nyugdíjvitáról.
Vesztes liberalizmus
Egyre markánsabban jelenik meg az Orbán Viktor jövendőbeli miniszterelnökségére vonatkozó liberális kritika, mely a demokrácia lebomlását állítja, s ezt magával Orbán korábbi tetteivel, nyilatkozataival támasztja alá. Zsolt Péter írása a Népszabadságban.
Megújulhat-e a magyar közbeszéd?
Akik változásokat várnak a jelenlegi elittől, vagy értelmes, valódi közéleti polémiát akarnak hallani a kampányban, csalódnak majd, csak az erőviszonyok átrendeződése, a törésvonalak eltolódása hozhatja maga után a közbeszéd megújulását és akkor sem feltétlenül pozitív irányba. A 2010-es választások után, amennyiben a Jobbik parlamenti erő lesz, alighanem elhalványul a bal-jobb törésvonal és átadja a helyét egy rendszer-ellenes illetve fenntartó megosztásnak.
A média szereptévesztése
A mai politikai mezőny egyfajta roadshow-nak tekinti a médiaszerepléseket, ahol nincs más dolga, mint előadni ugyanazt a műsorszámot, a lehető legkisebb intellektuális erőbefektetés mellett. Novák Zoltán írása a Népszavában.
Friss Méltányosság-index
Mesterházy Attila 30 perces beszédet mondott az MSZP kongresszusán. Megállapíthatjuk, méltányossági beszédversengés figyelhető meg az MSZP háza táján. Gyurcsány Ferenc utóbbi megnyilvánulásai is ilyen irányt vettek, Bajnai Gordon pedig egyértelműen kevéssé konfrontatív. Mind közül azonban Mesterházy Attila lendült csak igazán át a méltányos beszéd módot is mérő M-index pozitív oldalára. Most először találkoztunk olyan megszólalással, ami pozitív, ahol a beszéd inkább méltányos, mint méltánytalan. Szembetűnő ugyanakkor, hogy erőtlen. Írásunk a Népszabadságon.
A megújulás programja?
Az MSZP megújulása tehát elkerülhetetlen, ugyanakkor a személyi és a programbeli megújulás kart-karba öltve kell(ene), hogy járjon. Ezen folyamatnak egyelőre halvány személyi konzekvenciáit láttuk, a párt programját illetően pedig még ennyit sem. Elemzésünk a párt egyre súlyosbodó helyzetéről.