magyar politika
TagA szerepcsere, a harmadik út és a neokonok
A politikai riválisok új jelmezt öltöttek: azok, akik korábban elvetettek minden változtatást, ma buzgó reformerek, azok pedig, akik korábban a reformok élharcosai voltak, ma megelégszenek azzal, hogy mentsék a menthetőt, megvédjék a magyar társadalmat az „embertelen” kormány túlkapásaitól. Csizmadia Ervin, a Méltányosság Politikaelemző Központ igazgatójának írása a HVG-n.
Az alkotmány arca – könyvbemutató
Az Méltányosság Politikaelemző Központ új tanulmánykötete a preambulum műfaját vizsgálja. Képes összefoglalónk az eseményről.
Az erőpolitika nyelvi arzenálja
A kormányzati kommunikáció központi elemévé vált az ellenségképzés. Mivel az ellenzék gyenge, a harci retorika más ellenségképletekkel kénytelen operálni. Novák Zoltán írása a HVG-n.
Méregfog és statisztika
Nyilvánosságra került Petrétei József egykori igazságügyi miniszter 2006-os alkotmánytervezete. Az elmúlt 20 évben nem sok készülő alkotmányszöveg-tervezetet láttunk, s fogalmunk sincs róla, melyik kormány mit tett alkotmányozási tervei valóra váltására. Ideje lenne a fellelhető alkotmányozási háttéranyagokból adatbázist készíteni. Csizmadia Ervin írása a HVG-n.
A nem létező köztársasági értékrend
Úgy látszik, nincsen az az alkotmányozási „rohamtempó”, amely közepette ne jutna idő a sokat szenvedett Károlyi Mihály-szobor „piszkálására”. Paár Ádám írása a témában a Népszavában.
Közös ünnepeink
Egy ország mentalitásáról sokat mondanak jeles napjai. Magyarországnak sajátos viszonya van az ünnepekhez, hazánkban ugyanis hiányoznak az örömteli ünnepek. De miért nem lehetnek közösek az ünnepek? Lakatos Júlia írása.
Szoborváltás?
A nyilvánosságot hetek óta borzolja a hír, miszerint egy katolikus alapítvány javaslatot tett arra, hogy a Nagyboldogasszony (Szűz Mária) szobra kerüljön a Gellérthegyen álló Szabadság-szobor helyére. Paár Ádám elemzése a témában.
Van-e két nyugatos kultúra Magyarországon?
A húszéves magyar demokrácia sok váratlan és meghökkentő fejleménye között talán az egyik legmeglepőbb az, hogy Magyarország és Nyugat-Európa húsz évvel ezelőtt egyértelműen pozitív kapcsolata mára meglehetősen ambivalenssé vált. Csizmadia Ervin a HVG-n.
Jobboldal és konzervativizmus
Persze megijedni sem tanácsos a domináns szereptől és a több cikluson keresztül történő kormányzástól – Nyugat-Európában sem ritkák az ilyesmik. Ám ha egy országban egyébként is gyengék a plurális demokrácia intézményei (és főleg) magatartási hagyományai), akkor a kormányzóknak megkülönböztetett empátiával kell figyelniük a kisebbségben maradók igényeit és kritikáit, nehogy ez utóbbiak diktatúrának érzékeljék azt, amihez a domináns kormányzásnak valójában nincs köze. Csizmadia Ervin az ÉS-ben.
A közvélemény-kutatás és a pártok
„Egy erőskezű, határozottan cselekvő, „erőt sugárzó” kormány mellé szívesebben odaállnak az emberek – legyen egyébként az a kormány bármilyen színezetű -, mint egy fragmentált, identitásában megrendült ellenzék mellé”. Paár Ádám nyilatkozott a Népszavának.
Bizalom és reform
Kornai János korszakalkotó műve, a Hiány megjelenése óta, az átfogó rendszerek vizsgálata során újra meg újra rávilágított az interdiszciplináris megközelítés fontosságára a tudományban. Lakatos Júlia recenziója Kornai legfrissebb írásáról.
EU-elnökség és érzelmi kötődés
Fontos, hogy a külföld mit mond Magyarországról a médiatörvény kapcsán, de ez a törvény nem befolyásolja a polgárok anyagi helyzetét, közvetlenül legfeljebb egy szűk értelmiségi réteget érint a szabályozás. Lakatos Júlia nyilatkozott a Stop.hu-nak.
A kereskedelmi médiumok helyzete
A dzsungelharcban is győzhet a multi” – mondta Zsolt Péter a HVG-ben, aki szerint a kereskedelmi csatornák ilyen értelemben vett ellenállása előbb-utóbb kikényszerítheti azt, hogy átláthatóbbá váljon a most életbe lépett médiaszabályozás, és ezzel tisztábban lehessen látni, mikor és miért vethetnek ki bírságokat.
Állandóság és elmozdulás
Húsz évvel ezelőtt a nyugati politikatudomány általános irányzata a tranzitológia volt, vagyis hogy a volt szocialista országok is fokozatosan átnőnek demokráciákká. Mára ez teljesen háttérbe szorult. „Most azt mondják, hogy a történelmi modellek és reflexek kerülnek előtérbe Közép-Európában. Csizmadia Ervin nyilatkozott a Figyelőnek.
A magyar társadalom szövete
A magyar politikai közélet, mint történelmünkben annyiszor, ismét az „alkotmányvédelemről” szól. Ám az alkotmányos konfliktusok sem fedhetik el, hogy a magyar társadalom seregnyi megoldatlan problémával küzd, a foglalkoztatáson át az egészségügyig és az oktatásig. A Orbán-kormánnyal sem az a gond, hogy diktatúrára tör, hanem az, hogy demokráciafelfogása nem liberális. Csizmadia Ervin gondolatai a HVG-n.
Preambulum-projekt
Élénk vita folyik az alkotmányozási folyamatról, azonban kevés törekvés van az állampolgárok bevonására. Arra, hogy maguk határozzák meg, melyek azok az alapértékek, amelyek fontosak számukra. A hvg.hu és a Méltányosság Politikaelemző Központ közös felhívást intéz a közvéleményhez. Mi legyen a Preambulumban?
A „jó” és a „rossz” populizmus
Hollandiában több tudós is felveti, hogy a populizmus akár hasznos is lehet a demokráciának. Magyarországon, ahol a populizmus ősellenfél, itt még nem tartunk. Üdvös lenne az árnyaltabb populizmusértelmezés itthon is. Csizmadia Ervin írása a HVG-n.
Az utcai politika
A kormányzat éppen azért csorbítja az Alkotmánybíróság jogkörét, hogy minél több bevételhez juthasson a különadókból és ezáltal csökkenteni tudja a társadalmi feszültségeket. Zsolt Péter a HVG-ben.
Megmenthető-e a baloldal?
Gyurcsány minap létrehozott platformja egy széles, pártokon átívelő koalíció felé történt első lépés. Melyben ma az MDF és az SZDSZ „morzsalékaira”, valamint az LMP-re számíthat a volt kormányfő. Többek között erről is nyilatkozott Csizmadia Ervin a Figyelő-s interjújában.
Kizárás és együttműködés
Ha egy ország állampolgárai és politikai erői – önmagukban és egymással – tartósan képtelenek az együttműködésre, ha igazából fel sem ismerik, hogy az ismétlődő gazdasági válságok a társadalmi és politikai együttműködés hiányának megtestesülései, akkor roppant nehéz lesz hatékonyabbá tenni a hazai demokráciát, és elérni a hőn remélt tényleges nyugatosodást. Csizmadia Ervin gondolatai az ÉS-ben.
Platform a platformokon túl
Nagy hullámokat vetett a hazai közéletben Gyurcsány Ferenc bejelentése új, Demokratikus Koalíció elnevezésű platformjának megalapításáról. Csizmadia Ervin írása a Figyelőn.
Önkormányzati választások az Index.hu tükrében
A Méltányosság Politikaelemző Központ Sajtótanács munkacsoportjának tagjai, ha nem is reprezentálják a magyar lakosságot, s ha nem is notabilitások, egy fókuszcsoportos beszélgetés keretében, mint a honlap aktív követői, kifejtették, hogy mi tetszett, mit hiányoltak, valamint mi az, ami zavarja őket az index.hu választásokkal kapcsolatos írásaiban. Beszámolónkban beszélgetésünk során felmerült spontán észrevételeket gyűjtöttük össze.
Az eredmények tükrében
A kormányoldal számára az eredmények egyértelmű megerősítést jelentenek, azzal a félreérthetetlen üzenettel, hogy választók elégedettek a kormány eddigi munkájával. Novák Zoltán értékelte az önkormányzati választások eredményét a Stop.hu-nak.
Az érzelemkeltés technológiája
Az 1990 és 2010. közötti időszak választási kampányait sokan és sokféleképpen magyarázták és csoportosították az elmúlt két évtizedben. A két szélső megközelítés a permanens kampányról, illetve a kampánynélküliségről szólt.
Az ellensúlyok szociológiája
A köztársasági elnök személye és fölfogása, miszerint nem az alkotmány, hanem a kormány barátja kíván lenni, az alkotmánybírák megválasztási módjának az átalakítása, a közmédia és számos, szerepe szerint független intézmény kormány alá rendelése, a közalkalmazottak kirúgásának korlátlan lehetősége, egyebekkel együtt bizonyítják, hogy az ellensúlyok a következő években ezeken a területeken háttérbe szorulnak. Zsolt Péter írása a Népszabadságban.
Az érzelemkeltés technológiája
Érzelemkeltőnek azt a kampányt nevezzük, amely közvetlenül a választóhoz, mint egyénhez fordul, őt akarja „elvarázsolni”. A választási kampányokból persze soha nem hiányoznak az érzelmek, csak éppen Magyarországon ezt nehezen akarjuk észrevenni, és meglepődünk rajta. Nálunk az a megközelítés van érvényben, hogy a politika ízig-vérig racionális mesterség és az ésszerűségtől való elhajlás „abnormálisnak” tekinthető.
A kormányzás száz napja
A kabinet kedvező megítélésének elsődleges oka, hogy a kormányzás szimbolikus intézkedésekkel vette kezdetét. Abban, hogy a kormánypártok változatlan népszerűségében az ellenzék gyengesége is közrejátszik. Novák Zoltán nyilatkozott a Gondola.hu-nak.
Az ajánlószelvény-rendszer anomáliái
Mára már kiderült, hogy az ajánlószelvények gyűjtésének rendszere nem tudja betölteni eredeti küldetését. Ezt bizonyítják az utóbbi évek egyre sokasodó visszaélései a kopogtató cédulákkal. Zsolt Péter nyilatkozott a Stop.hu-nak.
Liberalizmus után és előtt
Demszky távozásával Magyarországon végérvényesen lezárul a liberalizmus rendszerváltó paradigmája. Hogy kezdődik-e egy új, az a fentieken kívül egy sajátosan vitatható fogalmon, a „koreszmén” is múlik. A rendszerváltás idején – ha mástól nem, Fukuyamától tudjuk – a liberális demokrácia mindent elsöprő győzelmében hittünk. Mára ez a hit erősen megkopott, ha nem is a demokráciában, de annak liberális válfajában.
Mekkora a Jobbik adaptivitási képessége?
A Jobbik átalakulása, és betagozódása az éppen óriási változásokon áteső pártrendszerbe egyáltalán nem előre lefutott kérdés. Az mindenesetre világos, hogy Vona Gábornak és politikustársainak ebben az új helyzetben újra kell pozícionálniuk önmagukat. Az a fajta rendszerellenes attitűd, amelyik a pártot a parlamentbe repítette, egész egyszerűen nem alkalmas arra, hogy a pártrendszer tartós, stabil szereplőjévé tegye a Jobbikot.