magyar történelem
TagBaloldaliság és szélsőbaloldaliság
Paár Ádám írása Szabó Ervin tevékenységéről a Népszavában: „A kommunisták igyekeztek elfelejteni Szabó Ervint. A szocialisták is. Csodálkozhatunk-e hát azon, hogy még az általa alapított könyvtártól is el akarják venni a nevét?”
Visszatérő politikai konfliktusok
A magyar pártpolitikai arénában tehát nincsenek meg a lélektani feltételei annak, hogy két, egymást kölcsönösen elfogadó, a másikat egyaránt demokratikusnak tekintő párt álljon szemben egymással. Nos, ez színtisztán harmincas évekbeli helyzet! Csizmadia Ervin elemzése a magyar politika múltbeli és jelenlegi trendjeiről az ÉS-ben.
„Forradalom” után – vagy közben?
1989-90-ben úgy tűnt: a bibói átmenet-elmélet ezúttal győzedelmeskedik, hiszen a mérvadó politikai szereplők mindegyike elzárkózott a totális forradalomtól. Ám ez a korai konszenzus rövid ideig tartott csak, s a 90-es évek közepétől már egyre többen kezdik vitatni a rendszerváltás és a rendszerváltók bibóista önértelmezését.
A magyar politika alkalmazkodóképessége
A jobboldal a nemzetet próbálja védeni, miközben a baloldal a válságot akarja menedzselni. A két stratégia ma is – mint régen – egymással szembe megy. A baloldal felelőssége itt legalább akkora, mint a jobboldalé. Ha valóban megbékélést és konszenzust szeretne, akkor nem elégedhet meg a jobboldalról alkotott klisékkel, hanem újra kell gondolnia a jobboldalhoz való viszonyát, sőt egy kicsit a történelmi kontextust is. Csizmadia Ervin írása az ÉS-en.
Nemzeti csúcs és a kormányzás reformja
Miközben a kormány és a miniszterelnök az elmúlt napokban igyekezett gyors, rugalmas és „kreatív” lenni, felmerülhet a kérdés: vajon képes lesz-e úrrá lenni a halmozódó problémákon? Vagy ellenkezőleg: a válság lesz Gyurcsány Ferenc számára az origo, ahonnét elrugaszkodva felülírhatja mindazt, ami az elmúlt két és fél évben történt?
30-as évek vagy 2008?
Magyarországon mindenkinek megvan a maga lesújtó véleménye riválisáról. Évtizedről évtizedre öröklődik ez a hagyomány és a hozzá szorosan kapcsolódó magatartáskészlet, amely nem különösebben nyitott a mélyebb megértésre, ám sokkal érzékenyebb a jól hangzó, a saját tábor identitását biztosító felületi összehasonlításra és nagyotmondásra.